Napjainkban jelentős közpolitikai, gazdaságpolitikai vita tárgyai a nemzetközi szervezetek által végzett hitelezési, kölcsönnyújtási műveletek.1 A tanulmány célja, hogy az Európai Unió, valamint a tagállamai és az azok által létrehozott nemzetközi szervezetek által nyújtott visszatérítendő támogatások formáit és jellemzőit összehasonlító jelleggel elemezze, ezek alapján az Európai Unió és Magyarország közötti hitelműveletek jogi aspektusait, sajátosságait komplexebb jogi keretek között vizsgálja.
Az Európai Unió támogatáspolitikáján belül - a vissza nem térítendő támogatások mellett - a visszatérítendő támogatások csoportját alkotják az uniós hitelek. Az Európai Unióhoz kapcsolódó külső forrásszerzési lehetőségeknek - céljukat tekintve - két nagy típusát különböztetjük meg: a makrogazdasági és a mikrogazdasági célokat szolgáló mechanizmusokat. A makrogazdasági célokat szolgáló hitelek nyújtására alapvetően a fizetési nehézségek kezelése céljából kerül sor. E célból jelenleg az Unió harmadik országok számára makroszintű pénzügyi támogatást nyújt, az euróövezeten kívüli tagállamok számára a középtávú pénzügyi támogatási mechanizmus keretében biztosít forrásokat, az eurózóna tagállamai pedig az Európai Stabilitási Mechanizmus keretében jogosultak támogatásra súlyos fizetési zavarok esetén. A visszatérítendő támogatások másik nagy típusa a mikrogazdasági célokat szolgáló hitelezési műveletek, amelyen belül az Euratom-kölcsönöket és az Európai Beruházási Bank fejlesztési támogatásait nevesíthetjük. Az alábbiakban a kutatás tárgya ezen támogatások sajátosságai, esetleges ellentmondásai.
Az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról szóló Római Szerződés 129. cikke alapján alapított Európai
- 43/44 -
Beruházási Bank (European Investment Bank, továbbiakban EIB) olyan önálló jogalanyisággal rendelkező, luxemburgi székhelyű nemzetközi pénzügyi intézet, amely az uniós Szerződéseknek megfelelően végzi feladatait és tevékenységét. Működésének alapvető szabályait jelenleg az Európai Unió működéséről szóló szerződés (továbbiakban EUMSz.) 308-309. cikke,2 a Szerződésekhez csatolt, a bank alapokmányáról szóló 5. Jegyzőkönyv és a bank eljárási szabályzata határozza meg.
Az EIB tagjai a tagállamok. Egy uniós tagfelvétellel egyidejűleg az új tagnak az Európai Beruházási Bank irányába is keletkeznek jogai és kötelezettségei. Az újonnan csatlakozó tagállammal szemben az egyik fontos követelmény a bank jegyzett tőkéjéhez való hozzájárulás. A befizetési kötelezettség az adott tagállamnak a csatlakozás idején az Unióban képviselt (bruttó hazai termékben kifejezett) gazdasági súlya alapján alakul (a jegyzett tőke pedig ezáltal az új tag tőke-hozzájárulásának megfelelően emelkedik). Horvátország 2013. július 1-jei csatlakozásával egyidejűleg hatályba lépett az EIB alapokmányának módosítása is. Ennek értelmében3 a Bank tőkéje 233 247 390 000 euróra emelkedett, amelyből Horvátország 854 400 000 eurót kell hogy biztosítson. Az alapokmányból eredő - különösen a jegyzett tőke befizetésére vagy a kölcsönök törlesztésére vonatkozó - tagállami kötelezettségek nemteljesítése esetén az adott tagállam vagy annak állampolgárai részére történő kölcsön- vagy garancianyújtást a Kormányzótanács minősített többséggel hozott határozatával felfüggesztheti!4
Az újonnan csatlakozó tagállamok befizetési kötelezettsége mellett jogokat is biztosít a nem profitorientáltan működő EIB-tagság: az új tagállam és az új tagállamban beruházók jogosultak a bank által nyújtott hitelek, egyéb szolgáltatások (pl. garanciavállalás, kockázati tőke, szakmai tanácsadás) igénybevételére. Megjegyzendő azonban, hogy a tagjelölt országokban, sőt egyéb harmadik országokban megvalósuló beruházások számára is lehetőség nyílik EIB-hitelfelvételre, még ha összességében nem is olyan jelentős mértékben (2012-ben az EIB által nyújtott hitelek 10,41%-a irányult harmadik országokba, Horvátországba pedig az összes EIB hitel 0,56%-a, amely mutató kedvezőbb több tagállam, pl. Bulgária és Dánia hitelfelvételi adatainál is).5
A bank forrásait tekintve további érdekesség, hogy a jegyzett tőkén belül megkülönböztethetjük a befizetett alaptőkét és a lehívható tőkét. Az újonnan csatlakozó tagállamok az alapokmányban meghatározott jegyzett tőkének csupán átlagosan 5%-át kötelesek befizetni,6 a fennmaradó rész befizetését pedig az Igazgatótanács írhatja elő (a jegyzett tőkében való részesedéssel arányban), amilyen mértékben az a bank kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges.
Szervezeti felépítését tekintve a stratégiai jelentőségű döntéseket (pl. jegyzett tőke felemelése, a bank hitelpolitikájára vonatkozó általános irányelvek meghatározása és annak értelmezése, döntés a bank tevékenységének felfüggesztéséről, felszámolásáról stb.) a tagállamok által kijelölt miniszterekből álló Kormányzótanács hozza.7 Az egyes hitelfolyósítási műveletekről, a kölcsönök felvételéről, a nyújtott kölcsönök díjairól pedig a bank ügyvezető szerve, az Igazgatótanács dönt (melynek 29 igazgatóját a tagállamok és a Bizottság javaslatára a Kormányzótanács nevezi ki öt évre). Az Igazgatótanács döntéseinél nemcsak a szavazatok számát, hanem az igazgatót jelölő tagállam által képviselt jegyzett tőke nagyságát is figyelembe veszik.8
A bank irányítását és igazgatását végző szervek feladat- és hatásköreit, valamint a hitelnyújtás feltételeit meghatározó alapokmányi rendelkezések között az alábbi sajátosságokat fedezhetjük fel. Noha az egyes kölcsönök nyújtásáról, felvételéről az Igazgatótanács dönt, ha az igényelt hitel kapcsán részben vagy egészben harmadik állam is érintett, akkor a (minősített többséget igénylő) döntési jogkör a Kormányzótanácshoz kerül.9 Az Igazgatótanács döntési jogát korlátozza az is, hogy ha az adott hitelfolyósítási kérelmet az azt véleményező Igazgatási Bizottság vagy az Európai Bizottság nem támogatja, az Igazgatótanácsban egyszerű többség helyett egyhangú döntés kell a kérelem pozitív elbírálásához. Ha pedig a támogatási kérelem vonatkozásában az érintett tagállam tiltakozik10 vagy az Igazgatási Bizottság és az Európai Bizottság egyaránt kedvezőtlen véleményt ad,11 akkor az Igazgatótanács nem engedélyezheti annak finanszírozását (ezek az esetek tagállamban megvalósuló beruházások kapcsán merülhetnek fel). A bank a feladatai ellátásához szükséges pénzeszközöket a tőkepiacokról kölcsönzi, amelyet kizárólag az euróövezeten kívüli tagállamok kifogásolhatnak, ha az adott tagállam tőkepiacán komoly zavaroktól lehet tartani. A bank emellett a kötelezettségei teljesítéséhez haladéktalanul nem szükséges pénzeszközökkel pénzügyi műveleteket végezhet, ilyenkor az érintett tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságaival vagy nemzeti központi bankjával egyetértésben jár el.
Az Európai Beruházási Bank alapokmányának 28. cikke felhatalmazza a Kormányzótanácsot, hogy egyhangúlag eljárva leányvállalat vagy más jogi egység létrehozásáról döntsön. Ezek alapján a közösségi célkitűzések megvalósítása érdekében, elsősorban a kis- és középvállalkozások támogatása céljából a Kormányzótanács 1993. május 25-i határozatával létrehozta az Európai Beruházási Alapot (European Investment Fund, továbbiakban EIF). A szintén luxemburgi székhelyű, jogi személyiséggel és pénzügyi autonómiával rendelkező Európai Beruházási Alap az Európai Beruházási Bankkal együtt alkotja az Európai Beruházási Bank Csoportot. Az alap működésének alapvető szabályait a közgyűlése által 1994. június 14-én elfogadott, majd 2000. június 19-én módosított alapokmánya tartalmazza.12
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
