A "Jura" 2010. évi 1. számában vázolni kívántam a "Diákok a gyermekekért" program (kísérleti szakasz) indulásának körülményeit és a jövőbeni terveket. Az egy szemeszteres kísérleti szakasz a hallgatók lelkiismeretes és aktív közreműködésének valamint kreatív személyiségének köszönhetően sikeresen zárult és szükségessé tette a "Diákok a gyermekekért" szeminárium(ok) szakmai programjának kidolgozását. Közel két év távlatában - szeretnék bepillantást nyújtani az oktatási program elméleti és gyakorlati felépítésébe, az együttműködési megállapodások tartalmába, valamint a hallgatók önkéntes munkájának eredményeibe.[1]
Az önkéntes munka fogalmát tárgyaló irodalmak megkülönböztetik az új típusú önkéntességet, amely elsősorban a tudás megszerzésére, a szabadidő hasznos eltöltésére, az önismeret fejlesztésére szolgáló tevékenységre fókuszál, míg a régi típusú önkéntes tevékenység a hagyományos polgári értékekhez, szolidaritáshoz, családi indíttatáshoz, esetleg vallásos háttérhez kötődik.[2]
Napjainkban már nemzetközi viszonylatban is széles körben elfogadott, hogy az önkéntesség a társadalom különböző szintjein kiemelten fontos szerepet tölt be. Az egyes ember számára javítja az életminőséget, és gyakran segít a karrier építésében; a szervezetek szintjén fontos a szerepe a szolgáltatások elérhetővé tételében és minőségük fejlesztésében, s végül, de nem utolsó sorban erősíti a társadalmi tőkét. Az Európa Unió országaiban szinte már mindenütt létezik hivatalos definíció az önkéntességre. Mindegyikben közös három elengedhetetlen kritérium: az önkéntesség soha nem lehet kötelező, nem járhat érte pénzbeli ellenszolgáltatás, s végül mások javát kell szolgálnia. Az önkéntesség a legnagyobb hagyományokkal és történelmi háttérrel az angolszász országokban rendelkezik. Bár a legtöbb európai országban nincsenek az önkéntesek számáról hivatalos adatok, a meglévő számok alapján elmondható, hogy a lakosság önkéntes tevékenységbe történő bekapcsolódása a viszonylag alacsony hollandiai 27%-tól egészen az ausztriai 51% -ig terjed. Általában önkénteseket minden korosztályban találunk, mégis úgy tűnik, hogy a fiatalok (35 év alattiak) körében kevesebben vannak (kivéve talán Angliát, ahol komoly erőfeszítéseket tesznek a fiatalok motiválására), s a legintenzívebben a 35-55 év közötti korosztály tagjai kapcsolódnak be ilyen tevékenységekbe. A legnépszerűbb területek, ahol a legtöbb önkéntes található, egyértelműen a sport, a szociális ellátás, valamint az egészségügy.[3]
A nappali tagozatos hallgatók az osztatlan jogászképzés keretében a szabadon választható szemináriumok között találkozhatnak és választhatják a "Diákok a gyermekekért I."[4] megnevezésű szemináriumot.
A szeminárium keretében a hallgatók 6 óra keretében elméleti oktatásban részesülnek az önkéntes munka fogalmáról, történetéről, a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény rendelkezéseiről, az önkéntes munka kompetencia határairól, az alapvető gyermekvédelmi, egészségügyi és szociális jogi ismeretekről, jogszabályi háttérről. Az általános elméleti felkészítést követően a hallgatók megtekintik az intézményeket és dönthetnek, hogy szeminaristák maradnak-e és vállalják a - legalább - két szemeszter idejére tervezett, heti két óra önkéntes munkát a rászoruló gyermekek javára vagy másik szemináriumot választanak.[5]
Az eddigi tapasztalatok szerint a jelentkezett hallgatók 85%-a végül kíváncsisággal és érdeklődve vállalta az önkéntes munkában való részvételt.
A "vállalás" első lépése az adatlap kitöltése, amiben a hallgatók a közérdekű önkéntes tevékenységhez kapcsolódó szerződéshez szükséges adataikat adják meg. A féléveken keresztül végzett önkéntes munkához fűződő kapcsolattartáshoz a hallgatók e-mail címének ismerete előfeltétel, ezért az adatlap erre vonatkozó pontot is tartalmaz. A szemináriumnak külön e-mail címe van, amelyen keresztül a hallgatók és oktatók kommunikálnak. A hallgatók az adatlapban röviden kifejthetik az önkéntes munkával kapcsolatos eddigi esetleges tapasztalataikat, ismereteiket vagy esetleges félelmeiket. További fontos információt tudhatunk meg az adatlapból, hiszen a hallgatók a "munkaterületek" (fogadóintézmények) közül is választhatnak, illetve rangsort állíthatnak fel rövid indokolással egy-egy terület mellett vagy ellen. Ez fontos, hiszen több hallgató ennek keretében fogalmazhat meg, közölhet esetleg bizalmasabb jellegű információkat, amik befolyásolhatják későbbi "kihelyezésüket".
- 237/238 -
2009-ben elsőként a Pécsi Gyermekotthon szakmai vezetőjével, majd Igazgatójával folytattam megbeszéléseket annak érdekében, hogy a szociális munkás és pszichológus hallgatókkal párhuzamosan - akik gyakorlati óráikat töltik alkalmanként az otthon falai között - fogadják intézményükbe a joghallgatókat is, akik a kötelező gyakorlat helyett önkéntes tevékenységre jelentkeznek. A kifejezetten pozitív fogadtatást együttműködési megállapodás kidolgozása és aláírása követett. A PTE ÁJK Családjogi és Szociális Jogi Csoportja abban állapodott meg az otthonnal, hogy kölcsönös előnyök kihasználása érdekében az otthon fogadja a "Diákok a gyermekekért" szeminárium hallgatóit - heti két nap délután tanulóidőben - a nevelésbe vett gyermekek szellemi, erkölcsi és értelmi fejlődése elősegítése céljából.
Az Intézmény vállalta, hogy támogatja és - a kijelölt koordinátorán keresztül - koordinálja a közérdekű önkéntes tevékenységet ellátó hallgatók munkáját a sikeres együttműködés céljából. A Csoport vállalta, hogy a közérdekű önkéntes tevékenységre jelentkező hallgatók létszámáról, személyes adatairól és elérhetőségéről minden szemeszter megkezdésekor (március, szeptember) tájékoztatja az Intézményt.
A Csoport köteles továbbá szemeszterenként aláírásra előkészíteni a fogadó Intézmény és a hallgatók közötti közérdekű önkéntes jogiszony létesítéséről szóló szerződéseket.
2010. szeptembertől - a fenti keretekhez és feltételekhez hasonlóan - további két területen dolgozhatnak a hallgatók. A Pécsi Gyermekklinikán a Mosolygó Kórház Alapítvány - több éve sikeresen működő - programjához csatlakozva végezhetnek kórházi önkéntes tevékenységet a szeminaristák. Jelen esetben a Csoport nem közvetlenül az intézménnyel (gyermekklinikával), hanem az intézménnyel kapcsolatban álló Alapítvánnyal kötött együttműködési megállapodást. Az Alapítvány koordinátora segítségével vállalja, hogy programjába - annak szakmai feltételei szerint - befogadja a "Diákok a gyermekekért" szeminárium hallgatóit és koordinálja közérdekű önkéntes tevékenységüket. Ugyancsak 2010-től az Életminőség-fejlesztő Szolgálatnál is segítenek a szeminaristák a fogyatékos gyermekek nappali foglalkoztatásában és ellátásában.
Felmerülhet joggal a kérdés az olvasóban, vajon minden jelentkező alkalmas arra, hogy gyermekekkel foglalkozzon? Eddigi tapasztalatunk szerint a jelentkezett hallgatók közül mindenki alkalmas volt, sőt nagyon tehetséges diákokkal is találkoztunk a félévek során. A hallgató pszichés alkalmasságának vizsgálatára, annak vitatására az oktatónak egyébként sincsen lehetősége. Lehetősége van azonban arra, hogy a hallgató pszichés állapotára vonatkozó vizsgálatot kezdeményezzen az egyetem keretein belül, ha ennek szükségét (veszélyét) érzi oktatói tevékenységével kapcsolatosan. Ennek kidolgozására éppen az orvoskaron történt tragikus kimenetelű lövöldözést követően került sor - tudomásom szerint - elsőként az országban a Pécsi Tudományegyetemen.
Ami azonban közelebb áll az önkéntes munka "szűrőrendszeréhez" az, az intézményekben/alapítványnál dolgozó koordinátorok személye. Ők már a szeminárium kezdetekor találkoznak a hallgatókkal és a szemeszterek során bármikor dönthetnek úgy, hogy valaki nem folytathatja tovább/kezdheti meg önkéntes munkáját intézményükben. Ekkor ezt a tényt/körülményt jelezni kötelesek a szeminárium vezetőjének, aki egyéb írásbeli feladatot adhat a hallgatónak a szeminárium teljesítése érdekében. Ilyen eddig nem fordult elő, olyan azonban egy esetben igen, amikor a hallgató döntött az írásbeli feladat mellett.
Az adatlapokkal kapcsolatosan kifejtetteknél említésre került, hogy a hallgató az adatlapon keresztül jelezhet az oktatónak, melyik területet preferálja, hol végezne önkéntes munkát. Azt, hogy végül melyik hallgató, melyik intézményben kezdheti meg önkéntes tevékenységét, nagyban befolyásolhatja az intézmény befogadó képessége is. Ezért már a szeminárium meghirdetésekor jelezni kell, hogy várhatóan egy-egy területen hány fő vállalhat önkéntes munkát. Továbbá ez alapján érdemes maximalizálni a szeminárium létszámát is. A 2010/2011 tanév I. szemeszterében együttesen 35 hallgató fogadására voltak nyitottak az intézmények.
A közérdekű önkéntes tevékenység önkéntes jogviszony keretében végezhető, amely a fogadó szervezet és az önkéntes között megkötött önkéntes szerződéssel jön létre. A közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény[6] (továbbiakban: Köt.) rendelkezései előírják, hogy mely esetben kell írásbeli szerződést kötnie az önkéntesek fogadására jogosult intézménnyel.[7]
A Köt. szerint az önkéntes szerződést írásba kell foglalni, ha az önkéntes szerződést határozatlan időre vagy legalább tíz napra kötik. A hallgatók három
- 238/239 -
hónapra, a szemeszter idejére kötik szerződésüket, de azt megújíthatják szemeszterenként. A szerződés tartalmára is a Köt. ad iránymutatást. Ennek értelmében a szerződésnek tartalmazni kell:
- a közérdekű önkéntes tevékenység tartalmát,
- a közérdekű önkéntes tevékenység ellátásának helyét,
- a közérdekű önkéntes tevékenységre fordítandó időt és a pihenőidőt.
Célszerű a szerződésbe foglalni az önkéntes kötelességére vonatkozó jogszabályi előírásokat is. Köteles ugyanis a közérdekű önkéntes:
- tevékenységet a vonatkozó jogszabályok, szakmai és etikai előírások, valamint a fogadó szervezet utasításai szerint személyesen végezni,
- a közérdekű önkéntes tevékenység során tudomására jutott személyes adatot, üzleti és egyéb titkot megőrizni.
A szerződést a szeminárium vezetője készíti elő aláírásra a fogadó intézmények és a hallgatók számára. Az aláírást követően a fogadó intézmény a szerződéseket megőrzi és az általa foglalkoztatott önkéntesekről nyilvántartást vezet. A jogszabály további rendelkezéseiről és az önkéntes munkához kapcsolódó egyéb törvények tartalmáról a hallgatók a részükre összeállított segédanyagból tájékozódhatnak.
A három területen részben eltérőek az önkéntes tevékenység konkrét formái.
A gyermekklinikán alapvetően három területen végeznek tevékenységet a hallgatók: mesemondás, bábozás és kézművesség. A hallgatók sikere és fejlődése többek között abban mutatkozik meg, hogyan sokan közülük az idő múlásával egyre súlyosabb állapotú és helyzetű gyermekekkel is foglalkozhatnak.
Az életminőség-fejlesztőben a hallgatók elsősorban a napi fejlesztő foglalkozásokon segítik a szakemberek munkáját, emellett rendszeresen segítenek az étkeztetésben, ami gyakran nagy megterhelést jelent ellátottnak, önkéntesnek egyaránt. Harmadrészt pedig egyéni foglalkozások keretében játszanak, sétálnak, felügyelnek a gyermekekre.
A gyermekotthonban végzett munka során gyakran kiszámíthatatlan, hogy a családjukból kiemelt, lelkileg megterhelt, tanulmányaikkal birkózó, olykor egymással vagy nevelőikkel harcban álló, néha függőségekkel küzdő, nehéz anyagi körülmények között élő gyermekek éppen miként reagálnak a hozzájuk megértéssel és segítő szándékkal forduló hallgatók jelenlétére. Mindezen kockázatok ellenére a hallgatók rendszeres látogatása bizalomformáló a gyermekek számára és többnyire várják őket, számítanak rájuk. Tevékenységük kiterjed a közös tanulásra-leckeírásra, a korrepetálásra, kötetlen kortársbeszélgetésre, alapvető jogi tájékoztatásra (ami történhet spontán vagy felkészülés alapján és érintheti a büntetőjog, a családjog vagy éppen a szociális jog területét). A hallgatók részt vehetnek az otthon közös programjain, tanácsot, tájékoztatást adhatnak a gyermekeknek az életpálya választással kapcsolatos kérdésekben, de talán ami a legfontosabb, hogy személyükben jó példaként szolgálhatnak az otthonban élő gyermekek számára.
A hallgatóknak a gyakorlati önkéntes tevékenység mellett írásbeli kötelezettségük is van. Ez a "visszajelző lapok" heti kitöltését jelenti. Eredeti elképzelésem szerint - hasonlóan más önkéntes programokhoz - munkanaplót vezettek volna a hallgatók, de ez technikailag nem volt kivitelezhető. Ezért a cél megfogalmazását követően, azaz legyen visszajelzésünk arról, hogy ki, mikor, hol és mit csinált összeállítottam néhány kérdést és e-mail-ben kértem a hallgatókat azok heti megválaszolására. A visszajelző-lapokon a hallgatók heti "jelentést" készítenek tevékenységükről, a pozitív és negatív élményükről és az esetlegesen felmerülő kérdéseiket is megfogalmazhatják. A visszajelző-lapok fontos alapját képezik a hallgatók önkéntes munkáját kísérő szeminárium heti témáinak meghatározásában, kiválasztásában.[8]
A hallgatók a "Diákok a gyermekekért I." szemináriummal párhuzamosan kötelesek felvenni a "Diákok a gyermekekért - a gyermekvédelem pszichológiája, erőszak-elméletek" című szemináriumot is. Az önkéntes munkára fókuszáló, gyakorlat orientált "alap" szeminárium mellet e másik szeminárium feladata, hogy a "Diákok a gyermekekért" esélyegyenlőségi program jogi és pszichológiai szempontú szakmai bázisát erősítse, a diákokkal közösen alakított szupervízió jellegű foglalkozásokon elősegítése az önkéntes munkával együtt járó nehézségek feldolgozását. A hallgatók abban az esetben képesek komoly eredményeket elérni a gyermeki jogok biztosítását célzó segítő tevékenységükben, ha egy szakmai team állandó jelleggel rendelkezésükre áll, és az ilyen típusú munkában elkerülhetetlenül felmerülő
- 239/240 -
feszültségeket szakmai és érzelmi megtartás segítségével oldja. A szemináriumot a Polgári Jogi Tanszék Családjogi és Szociális Jogi Csoport, a Kriminológiai és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszék valamint az Alkotmányjogi Tanszék munkatársai vezetik.[9] Nem mellékes, hogy a két utóbbi tanszék munkatársai jogász és pszichológus alapdiplomákkal egyaránt rendelkező szakemberek.
Az eredmények eltérően mérhetők illetve tapasztalhatók a három területen. A gyermekklinikán többnyire változik a beteg gyermekek személye, így az eredmények többnyire rövidtávon mérhetők. Azonnali eredmény, amikor egy gyermek fájdalmai ellenére jókedvre derül a társasjáték közben vagy éppen a beavatkozásoktól való félelme csökken a bábozás során. A másik két intézményben a gyermekek személye többnyire nem változik a szemeszterek során, így hosszabbtávú sikerek is tapasztalhatók. Ilyen volt többek között egy autista kisgyermek magatartásában bekövetkezett pozitív változás, ami kifejezetten az egyik hallgató személyének volt köszönhető vagy éppen a halmozottan hátrányos helyzetű gyermek angol tudásának és érdemjegyének javulása a félév során, tekintettel a heti foglalkozásokra.
Általánosságban a program az alábbi három területen jelenthet segítséget az érintetteknek.
- A hallgatók tevékenysége nagymértékben segíti az intézményekben dolgozó szakemberek mindennapi munkáját - akik nagyon eredményesnek és fontosnak tartják a hallgatók jelenlétét -, hiszen a pl. egy nevelőre jutó 8-10 gyermek mellett nem elhanyagolható a 2-3 joghallgató segítsége a tanulóidőben.
- Az ellátott gyermekek nagyobb odafigyelést, pozitív példát, kortárs partnereket és ezzel egy jobb minőségű és komplexebb ellátást kapnak. Hitünk szerint mindez a gyermekek esélyegyenlőséghez és emberi méltósághoz való jogaik érvényesülését erősítik.
- A joghallgatók tekintetében a két szeminárium olyan tapasztalatszerzésre ad lehetőséget, ami meghatározó szemléletmód váltást eredményezhet. Önkéntes munkájuk következményeképpen társadalmi érzékenységük, felelősségük erősödhet, jobban megérthetik a másság mögött húzódó valódi okokat, körülményeket. Átfogó és tisztább képet formálhatnak a hátrányos helyzetű és/vagy fogyatékos, beteg gyermekek/fiatalok valódi problémáiról, mindennapjairól, nehézségeiről.
Úgy vélem, a vázolt élmények és ismeretek birtokában hallgatóink mint a jövő nemzedék értelmisége, jogalkotói, ügyvédei, bírói és egyéb szakemberei nagyobb megértéssel és felelősebben végzik majd munkájukat, és alakítják embertársaik sorsát, jövőjét. ■
JEGYZETEK
[1] Az Európai Bizottság 2009 júniusában tett javaslata és az Európai Tanács 2009 novemberében hozott határozata alapján 2011 az Önkéntesség Európai Éve.
[2] További adatok az önkéntesség hazai alakulására: Czike Klára - Bartal Anna Mária: Önkéntesek és nonprofit szervezetek - az önkéntes tevékenységet végzők motivációi és szervezeti típusok az önkéntesek foglalkoztatásában, Acta Civitalis 2005 és Czike Klára - Kuti Éva: Lakossági adományok és önkéntes tevékenységek; Nonprofit Kutatócsoport Egyesület, Önkéntes Központ Alapítvány, 2005
[3] Forrás: Lucas Meijs, Marijke Steenbergen, Tirza van Hal: Volunteering and participation on the agenda (Survey on volunteering policies and partnerships in the European Union), Utrecht, The Netherlands, 2004
[4] Megkülönböztetünk "Diákok a gyermekekért I.", "Diákok a gyermekekért II." és "Diákok a gyermekekért III." elnevezésű szemináriumokat abból a célból, hogy a hallgatók a szabadon választható szemináriumokat a hosszabb távú önkéntes munka érdekében többször is teljesíteni tudják.
[5] A Kar tanulmányi rendszere a szemeszter harmadik hetéig biztosít lehetőséget a hallgatóknak arra, hogy szemináriumokra fel illetve a szemináriumokról lejelentkezzenek.
[6] 2005. évi LXXXVIII. törvény a közérdekű önkéntes tevékenységről
[7] 11. § (1) A fogadó szervezet a társadalmi esélyegyenlőség előmozdításáért felelős miniszter által vezetett minisztériumnak (a továbbiakban: Minisztérium) a melléklet szerinti Bejelentési lapon köteles előzetesen bejelenteni
- az önkéntesek foglalkoztatását,
- a Bejelentési lapon feltüntetett adatokban bekövetkező változásokat.
[8] Feldolgozásra várnak még a két félév alatt beérkezett "visszajelző-lapok", amelynek eredményei reméljük, segítik további munkánkat.
[9] Dr. Somfai Balázs - Dr. Korinek Beáta - Dr. Kulcsár Gabriella - Dr. Zeller Judit
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens.
Visszaugrás
