Húsz évvel a Gyermek Jogairól szóló New York-i Egyezmény elfogadása[1] után a részes államok, nemzetközi szervezetek, civil szervezetek és a gyermek "ügyeiben" érintett szakemberek jelentős eredményeket könyvelhetnek el. Különböző jogterületeken, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt megalkotásra kerültek (harmonizálták) a hazai és nemzetközi jogszabályok azért, hogy a XXI. század elején Európa közepén a gyermekre már, mint autonóm személyre tekinthessünk, aki ítélőképessége birtokában - megfelelő tájékoztatás mellett - szabadon fejtheti ki véleményét az őt (is) érintő eljárásokban.
Az Egyezménynek, a Családjogi törvénynek[2], az új Családjogi Könyvnek valamint a Gyermekvédelmi törvénynek is vannak alapelvei. Az alapelv (jogelv) a Jogi lexikon szerint: "általános tétel, iránymutatás vagy előírás, amely kiindulópontul szolgál a jogi érvelés és döntéshozatal számára olyan esetekben, amikor a konkrét jogi szabályozás hiányzik vagy hézagos. Az alapelvek egyrészt örök érvényűnek tekintett értékek kifejezői, másrészt a jogrendszer egészét vagy annak egyes jogágait jellemző iránymutatók. Mindkét esetben az alapelvek az általánosságnak a jogszabálynál magasabb szintjét képviselik, így belőlük számos konkrét szabály vagy jogi döntés vezethető le."
Tehát megismételve, az alapelv többek között "örök érvényűnek tekintett értékek kifejezői". Az említett törvényekben - sok egyéb mellett - az egyik közös, hogy mindegyikben az alapelvek között szerepel egy ilyen örök érvényű érték: a gyermek legjobb/ legfőbb/mindenekfelett álló érdekének képviseleti kötelezettsége.
Jelen tanulmány keretei között további két témát érintek összefüggésben a Családjogi törvény (Csjt.) és a Gyermekvédelmi törvény (Gyvt.) vonatkozó szabályaival.
Az Egyezmény 3. cikke az egész dokumentumot átható alapelvet tartalmaz, amit mind jogalkotási, mind eljárásjogi szempontból követelményként fogalmaz meg, ez a gyermek legjobb érdeke (the child's best interest). Az 1996-os Gyermeki Jogok Gyakorlásáról szóló Európai Egyezmény[3] a célok között említi, hogy a gyermeki jogok érvényesítésének a gyermek legobb érdekében kell megvalósulnia például a tájékoztatás és eljárásban való részvétel biztosítása mellett.[4] A New York-i Egyezmény fordítása bár nem szó szerinti, de találóan fogalmaz, amikor a "gyermek mindenekfelett álló érdekét" említi. A Gyvt. is ezt a fogalmat használja. A Családjogi törvény "gyermek érdeke" szóhasználata között fokozati különbség van. Míg a Gyvt. minden más érdek, így a szülői (törvényes képviselői) érdek fölé helyezi a gyermek érdekeit, addig a Csjt. nem tartalmaz rangsorolást. A "mindenekfelett álló érdek" érthető úgyis, hogy ez az érdek mások jogaival szemben érvényesül, pedig pusztán az adott helyzetben a gyermek szempontjából legjobb körülményeket kívánja biztosítani, ami nem biztos, hogy más személy érdekét sérti. A legjobb vagy a legfőbb érdek, de a jelző nélküli gyermek érdeke kifejezés is jelentheti a gyermeki jogok megfelelő érvényesülését mind a jogalkotásban, mind a bírósági, közigazgatási eljárásban.[5] Az elvárás azonban még nem megvalósulás. A gyermeki jogok elismerésével, egyre erőteljesebb érvényesülésével fogalmazódott meg a pozitív diszkrimináció igénye. A gyermeket megilleti a különös jogvédelem, a pozitív diszkrimináció. Jogai érvényesítéséhez szükséges képességek és feltételek hiányoznak. A pozitív diszkrimináció abban a felnőtti kötelezettségben jelenik meg, amely a konkrét jog érvényesülését biztosítja. A klasszikus jogszabályi szerkezet (hipotézis, diszpozíció, szankció) a gyermeki jogok esetében kiegészül egy negyedik elemmel: a felnőtti kötelezettséggel. E nélkül ugyanis deklaratívvá silányul a jogi norma, hiányzik belőle a megvalósulás alapfeltétele, a cselekvőképes személy jogérvényesítésre kötelezése.[6] Gyermekek esetében a pozitív diszkrimináció nem sérti a jogegyenlőség alkotmányos célját, hisz a diszkrimináció tilalma nem jelenti, hogy a nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos.[7]
A gyermek mindenekfelett álló érdekének tételét, jogági és jogágazati határoktól függetlenül minden eljárásban és döntéshozatalban kötelező alkalmazni. Ha gyermekeink nem protestálnak ennek elmulasztása miatt, akkor az nem megértés, belátás vagy kompromisszum, hanem kiszolgáltatottság, védtelenség, tehetetlenség".[8]
Az Egyezmény azzal, hogy részletesen felsorolja a gyermeki jogokat, segíteni, befolyásolni próbálja a különböző társadalmi és gazdasági rendszerekben
- 155/156 -
élő és felnövő gyermekek helyzetét. A jog eszközeivel kíván hozzájárulni a gyermekek érdekeinek megfelelő feltételek kialakításához.[9] Ahhoz, hogy e jogok megvalósuljanak, az Egyezményben foglalt alapelveknek a belső jogban kell visszatükröződniük. A nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját pedig az Alkotmány biztosítja.[10]
Az Egyezmény az eljáró hatóságok, és a törvényhozó szervek külön kötelességévé teszi, hogy minden a gyermeket érintő döntésükben a gyermek legjobb/ legfőbb érdekét vegyék figyelembe, azaz kijelöli egyes gyermeki jogok érvényesülésének kívánatos módját is.[11]
A hatóságok minden ténykedését a gyermek legjobb érdeke kell, hogy vezérelje. Az Egyezmény a gyermek legjobb érdekét a szülők és a nevelők jogainak figyelembevételével kívánja elősegíteni, nem ad a gyermeknek külön jogokat a szülők ellenében, a szülőt kívánja olyan helyzetbe hozni, hogy biztosítani tudja a gyermek jogainak érvényesülését, amely egyben kötelessége is.[12]
A gyermek érdekének képviseleti kötelezettsége a gyermekkel kapcsolatos ellátás, ügyintézés vagy képviselet gyakorlása során az Egyezményben, és a hazai jogszabályokban (pl.: Csjt., Gyvt.) egyaránt több helyen (pl.: házasság felbontása, gyermek elhelyezése, szülői felügyeleti jogok gyakorlása, kapcsolattartás szabályozása, lakáshasználat rendezése, örökbefogadás engedélyezése) megfogalmazást nyer és irányadó a jogok (kötelezettségek) gyakorlói, alkalmazói, végrehajtói számára.
Az alapelv az Egyezmény konkrét jogokat tartalmazó cikkeiben is megjelenik:
- Szülőktől való elválasztás: A gyerek akarata ellenére történő szüleitől való elválasztását kerülni kell, "kivéve, ha az illetékes hatóságok, bírói felülvizsgálat lehetőségének fenntartásával, az erre vonatkozó törvényeknek és eljárásoknak megfelelően úgy döntenek, hogy ez az elválasztás a gyermek legfőbb érdekében szükséges"; valamint a részes államoknak tisztelniük kell a gyerek azon jogát, hogy személyes kapcsolatot és közvetlen érintkezést tarthasson fenn mindkét szülőjével, "kivéve, ha ez a gyermek legfőbb érdekével ellenkezik". (9. cikk 1. bekezdés és 9. cikk 3. bekezdés)
- Szülői felelősség: Gyermekük felneveléséért mindkét szülő elsődleges felelősséget visel, és őket "cselekedeteikben mindenekelőtt a gyermek legfőbb érdekének kell vezetnie". (18. cikk 1. bekezdés)
- Családi környezettől való megfosztás: a családi környezetétől ideiglenesen vagy tartósan megfosztott gyermek, "vagy aki saját érdekében nem hagyható meg e környezetben", különleges védelemre és segítségre jogosult. (20. cikk)
- Örökbefogadás: Az államoknak biztosítaniuk kell, hogy "a gyermek legfőbb érdekei érvényesüljenek". (21. cikk)
A gyermek "legfőbb érdeke" fogalom azonban az Egyezményben további magyarázatot vagy meghatározást nem kapott, de a Gyermekjogi Bizottság a 2001 és 2006 között kiadott, első nyolc átfogó kommentárjában utal az elvre, és esetenként részletes magyarázatokat ad a végrehajtás módjára. A Bizottság állásfoglalása szerint a legfőbb érdek elve:
"Minden törvényhozó, közigazgatási és bírói testület vagy intézmény köteles alkalmazni a legfőbb érdek elvét oly módon, hogy döntéseinek és intézkedéseinek a gyermekek jogait és érdekeit érintő jelen vagy jövőbeni hatását szisztematikusan számításba veszi. Többek között ide tartoznak javasolt vagy létező törvények, szakpolitikák, közigazgatási intézkedések vagy bírósági döntések, beleértve azokat, amelyek közvetlenül nem érintenek gyermekeket, de közvetetten befolyással vannak rájuk." (CRC/GC/2003/5, 12. bekezdés)
Az alapelv tehát úgy alkalmazandó, hogy a gyermek legfőbb érdekét rövid és hosszú távon egyaránt vizsgálni kell és azt figyelembe véve kell eljárni mind a jogalkalmazás, mind pedig a jogalkotás során.
Más átfogó kommentárokban, például a kora gyermekkorról, a HIV/AIDS-ről és a gondviselő nélkül, vagy családjuktól külön élő gyermekekről szóló kommentárokban a Bizottság kiemelte az elv egyetemességét, továbbá azt is, hogy az elv alkalmazása "konkrét intézkedéseket" igényel. Minden, a gyermekek gondozását, egészségét, oktatását stb. érintő döntéshozatal során figyelembe kell venni a legfőbb érdek elvét, ideértve a szülők, szakemberek és más, gyerekekért felelős személyek döntéseit is.
A legfőbb érdek figyelembevételekor tekintettel kell lenni a gyerekeket érintő rövid és hosszú távú szempontokra egyaránt. A legfőbb érdek bárminemű értelmezésének összhangban kell lennie a teljes egyezmény szellemiségével - különösen annak a gyermeket saját véleménnyel és érzésekkel rendelkező emberi lényként, valamint a gyermeket a polgári és politikai jogok alanyaként és speciális védelemre jogosultként felismerő hozzáállásával.
Az "elsődleges" (legjobb) szó használata jelzi, hogy a gyermek legfőbb érdeke nem mindig lesz az egyetlen, mindent felülíró, figyelembe veendő tényező; előfordulhat, hogy egymással versengő, vagy egymással ellentétben álló emberi jogi érdekek ütköznek, például egyes gyermekek között, különböző gyermekcsoportok között, vagy gyermekek és
- 156/157 -
felnőttek között. Ugyanakkor a gyermek érdekeit valós megfontolás alá kell vetni: bizonyítani kell, hogy a gyermek érdekeit megvizsgálták, és elsődleges szempontként figyelembe vették.
A Bizottság következetesen hangsúlyozta, hogy a 3. cikket - az Egyezmény más, meghatározott általános alapelveivel együtt - a törvény megalkotása során úgy kell megjeleníteni, hogy erre az elvre a bíróság előtt hivatkozni lehessen, és minden vonatkozó döntéshozatali folyamatba integrálják azt.
A jelentések tanulmányozása során a Bizottság úgy találta, hogy amikor a legfőbb érdek elve már jelen van egy nemzeti törvényhozásban, az általában az egyes gyerekeket érintő döntéshozatalhoz kapcsolódik, amelynek a gyerek az elsődleges vagy az egyik elsődleges alanya, illetve tárgya - például egy a szülők különköltözését vagy válását követő családügyi eljárásban, örökbefogadás kérdésében, vagy a gyerekbántalmazástól való megvédését célzó állami beavatkozás során.[13]
Hazánkban a gyermeki jogok tekintetében kiemelkedő jelentőséggel a Gyvt. bír, amely az Egyezmény alapelveit, az állam gyermekvédelemmel kapcsolatos feladatait és számos - elsősorban a gyermekvédelemhez kapcsolódó - gyermeki jogokat integrál a magyar jogrendszerbe. A törvény értelmében a gyermekek védelmét ellátó helyi önkormányzatok, gyámhivatalok, bíróságok, rendőrség, ügyészség, pártfogó felügyelői szolgálat, más szervezetek és személyek e törvény alkalmazása során a gyermek mindenekfelett álló érdekét figyelembe véve, törvényben elismert jogait biztosítva járnak el. (Gyvt. 2. § (1) bek.).
A Csjt. az 1995. évi módosítás során iktatta be céljai közé külön bekezdésbe a kiskorú gyermek érdekének védelmét. Az új Családjogi Könyv pedig már az alapelvek között rögzíti, a gyermek érdekének védelmi elvét. A hatályos Csjt. számos részletrendelkezése külön is szól e lényeges szempontról, így például a házasság felbontásánál, a szülői felügyeleti jog gyakorlásánál, a közös gyámrendelésnél vagy éppen a kapcsolattartásnál az eljáró hatóság a gyermek érdekében dönt. Ma már talán magától értetődik, hogy az eljáró bíróságok a gyermekelhelyezés során - a Legfelsőbb Bíróság 17. számú Irányelve alapján - a gyermek érdekét tekintik fő szempontnak.
A fent kifejtettek alapján egyértelmű, hogy minden a családok életébe történő indokolt állami beavatkozás során, a gyermekkel kapcsolatba kerülő személyeknek, szervezeteknek, hatóságoknak, törvényhozó szerveknek a lehetséges döntések során mérlegelniük kell és a kínálkozó (jogi) lehetőségek közül kell kiválasztani a gyermek érdeke szempontjából a legjobbat.
Meg kell jegyezni azonban, hogy nem minden esetben jelenti a gyermek legfőbb érdekének képviselete a gyermeki jog érvényesülését is egyben. A gyermeki jogokat megkülönböztethetjük abból a szempontból is, hogy a gyermek érdekére való tekintet nélkül érvényesülő jogokról beszélünk, vagy éppen olyan jogokról, amelyek esetében a gyermek érdeke határozza meg jog érvényesülését. Az előző csoportba sorolhatjuk pl.: az élethez, az emberi méltósághoz, míg a második csoportba a saját családban nevelkedéshez vagy a kapcsolattartáshoz való jogot.
Az együttműködés egyrészt a család funkcionális működése érdekében nélkülözhetetlen a családon belül és elsősorban a szülők részéről kell, hogy megvalósuljon. A Csjt. a házastársak jogai és kötelezettségei között rögzíti a házastársak autonómiáját és együttműködését.[14] A 23. §-ban megfogalmazott norma egyaránt jog és kötelesség, amely egyszerre hangsúlyozza a házastársak együttműködését és személyüket érintő ügyekben az autonómiát.
Az Egyezmény a szülők közös felelősségét hangsúlyozza a gyermek neveléséért és fejlődésének biztosításáért, ami elsősorban a szülőkre, illetőleg, adott esetben a gyermek törvényes képviselőire hárul.[15] Közös felelősség, fejlődés biztosítása pedig együttműködés hiányában nem képzelhető el. Általában a szülők együttélése esetében az együttműködés - még ha nem oly kifejezett is mindkét szülő részéről - kevesebb konfliktust eredményez, mint különélő szülők esetében. A különélő (váló) szülők esetében komoly konfliktusforrás lehet:
- a megegyezést elutasítói ügyvédi képviselet (ami mellékesen az ügyvéd kötelezettsége - lenne - eljárása során)[16],
- a tájékozatlanság a lényeges kérdésekben - külföldre költözés a gyermekkel - történő együttdöntés kötelezettségéről,
- a fel nem oldott érzelmi konfliktusok,
- a fel nem számolt házastársi közös vagyoni viszonyok,
- a kapcsolattartás végrehajtásában eredménytelen hatósági fellépés.
Az együttműködés másik aspektusáról beszélünk akkor, amikor a "rászoruló" családokkal szembeni gyermekvédelmi intézmények, szakemberek, eljárások során kötelező együttműködését vizsgáljuk.
A gyermekek védelmét ellátó helyi önkormányzatok, gyámhivatalok, bíróságok, rendőrség, ügyészség, pártfogó felügyelői szolgálat, más szervezetek és
- 157/158 -
személyek tevékenységük során együttműködnek a családdal és - jogszabályban meghatározottak szerint - elősegítik a gyermek családban történő nevelkedé-sét.[17] A Gyermekvédelmi törvény alapelvei között rögzíti az eljáró hatóságok, szervek és személyek számára, azaz a gyermekvédelemben érintettek számára, hogy munkájukat nem végezhetik elszigetelten az érintett családoktól, hanem velük együttműködve kell elősegíteni a gyermek saját családjában történő nevelkedését vagy éppen a visszagondozását. Az együttműködés kétirányú, egyrészt együttműködési kötelezettséget jelent az érintett családdal az alapellátások biztosítása során, a hatósági eljárások tartama alatt, másrészt pedig együttműködést jelent a döntések meghozatalát követően a gyermekvédelmi gondoskodás során is. A gyermekvédelmet tekinthetjük egy olyan speciális "szolgáltatásnak", amely szolgáltatások gyakorlása során az állam - az Egyezmény aláírásával (is) vállalt - beavatkozásait mindig a gyermek érdekében és ameddig lehetséges a családokkal együttműködve biztosítja.
A családi viszonyokba történő állami beavatkozás - a családjogi jogszabályokon keresztül - gyakran éppen a gyermek védelmében történik. A szülők felügyeleti jogokat kötelesek egymással együttműködve a gyermek érdekében gyakorolni. A szülők önrendelkezési joga, ha úgy tetszik szerződési szabadsága érvényesül a családon belül egészen addig, amíg a gyermek esetleges veszélyeztetettsége a családokkal együttműködve (vagy anélkül) meg nem szüntethető. A családok fordulhatnak az államhoz önkéntesen segítségért, ha a gyermeknevelés, gondozás vagy egyéb kérdésekben szükségesnek találják. A gyermekjóléti alapellátás lehetőségeiben éppen azt szolgálja, hogy esetenként a gyermekjóléti szolgálat munkatársai együttműködve a családdal segítséget vagy információt szolgáltassanak. Az együttműködés természetesen csak kétoldalú lehet, így a szülőknek is kötelességük az együttműködés - aminek előfeltétele a folyamatos tájékoztatás - a gyermekvédelem szakembereivel (szülők jogai, kötelességei), ellenkező esetben előfordulhat, hogy veszélyeztetettség okán az önkéntességet felváltja a hatósági beavatkozás, a gyermekvédelmi gondoskodás.
Az együttműködési kötelezettség a családon belül valamint a családokkal a gyermek saját családjában történő nevelkedése elősegítése céljából tehát alapvetően négy szempontból csoportosítható a kötelezettek oldaláról:
- szülők, tágabb értelemben a család (nagyszülők, egyéb hozzátartozók, akik rendszeres kapcsolatot ápolnak a gyermekkel),
- akik a családdal az alapellátástól függetlenül dolgoznak (pl.: a bíróság a gyermektartásdíj megállapítása során, ami közvetetten a gyermek saját családjában nevelkedését biztosíthatja),
- akik a családdal az alapellátásban foglalkoznak, (pl.: gyermekjóléti szolgálat, bölcsőde munkatársai),
- akik a családdal a hatósági intézkedések során találkoznak (pl.: gyámhivatali ügyintéző, nevelőszülő, gyám).
A gyermekvédelem rendszere a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítésére, a veszélyeztetettség megelőzésére és megszüntetésére helyezi a hangsúlyt. A törvény a gyermekvédelmi szakellátások céljaként határozza meg az otthont nyújtó teljes körű ellátás biztosítását, valamint a gyermek családi környezetébe történő visszahelyezését előkészítő, családi kapcsolatainak ápolását elősegítő családgondozást, és csak ha ez nem lehetséges, az örökbefogadás elősegítését. Egyaránt nagyon fontos szerepe van tehát a saját családban való nevelkedés támogatása és a családba való visszahelyezés során történő együttműködésnek. Bár kétség kívül a segítség első formája nem feltétlenül előzi meg a másodikat.
A gyermekvédelemben dolgozó szakemberek munkája speciális személyes szolgáltatás, amely a szociális munka módszereinek és eszközeinek felhasználásával szolgálja a gyermek testi, lelki fejlődésének, családban történő nevelkedésének elősegítését, a veszélyeztetettség megszüntetését, illetve a gyermek családjába való visszahelyezését.[18] E feladatok ellátása során az együttműködés lényegi eleme a gyermekvédelmi ellátásoknak. A gyermekjóléti szolgáltatások, a családgondozás, az utógondozás is csak együttműködés mellett gyakorolható. Az együttműködés egyik alapfeltétele és eleme a gyermek és az érintett családok folyamatos tájékoztatása. A tájékoztatáshoz való emberi és egyben gyermeki jog előfeltétele annak, hogy véleményt formálhassanak, döntési helyzetbe kerüljenek, cselekedjenek, együttműködjenek. Másik oldalról viszont tájékozottságot követel az eljáró szakember részéről, mind szakmailag, mind pedig a vonatkozó jogszabályok tekintetében.
Amennyiben a gyermeket kiemelték saját családjából a családi kapcsolatok támogatásának meghatározó szerepe lesz. A látogatásoknak a család újraegyesítésében játszott kulcsfontosságú szerepét számos vizsgálat bizonyítja. A gyakori látogatások erősítik annak valószínűségét, hogy a gyermek hazatérhes-
- 158/159 -
sen.[19] Elsődleges cél tehát az, hogy a gyermek - ha lehet - kerüljön vissza családjába, a hangsúly a családi kapcsolatok ápolásán, a családgondozáson, a családba való visszahelyezésen van. A cél elérése érdekében pedig a jogszabályok - az együttműködési kötelezettség mellett - széles körben határoznak meg feladatokat, jogokat és kötelezettségeket.
A gyermek családból való kiemelése során az egyéni elhelyezési terv célja, hogy elősegítse a gyermek saját családjába történő visszahelyezését és ehhez meghatározza a szükséges feltételeket. A tervben meg kell határozni a gondozott gyermek és a szülő kapcsolattartására vonatkozó elvárásokat és a kapcsolattartást segítő szolgáltatásokat.[20] Mindezek a döntések és azok "végrehajtása" együttműködést jelentenek és várnak el a családtól, szülőktől, családgondozóktól és egyéb szakemberektől egyaránt és nagymértékben függnek a felek együttműködési készségétől, képességétől.
Az együttműködés azért is fontos a családokkal, mert a Csjt. 48/A. § (1) és (2) bekezdésében foglalt jogkövetkezmény - örökbefogadhatóvá nyilvánítás - adott esetben komoly szankciót jelenhetnek a szülők vonatkozásában, amiről tájékoztatni kell őket, ami szintén az együttműködés egyik formája.
A gyermek tartózkodási helyének - nevelőszülő, lakásotthon, gyermekotthon - kijelölése a szülőtől való földrajzi távolság szempontjából ugyancsak egyeztetést kíván a családdal, hiszen később nem várható együttműködés egyik oldaltól sem, ha a szülő nem képes az utazás költségeit fedezni, vagy egészségileg akadályozott a látogatásokban.
Az Egyezmény alapján hazánk köteles arra, hogy a gyermek számára, figyelembe véve szülei, gyámjai és az érte törvényesen felelős más személyek jogait és kötelességeit, biztosítsa a jólétéhez szükséges védelmet és gondozást, e célból meghozzák a szükséges törvényhozási és közigazgatási intézkedéseket.[21] Továbbá Magyarország elismeri, hogy minden gyermeknek joga van olyan életszínvonalhoz, amely lehetővé teszi kellő testi, szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlődését.[22]
A gyermek fejlődéséhez szükséges életkörülmények biztosítása elsősorban a szülők, vagy a gyermekért felelős más személyek feladata és ezt a lehetőségeik és anyagi eszközeik határai között kell megtenniük. Az Egyezményben részes államoknak, az adott ország körülményeit és a rendelkezésre álló eszközöket figyelembe véve, kell megfelelő intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy a szülőt,
illetőleg a gyermek más gondviselőit segítsék e jog érvényesítésében, és szükség esetén anyagi segítséget nyújtanak, valamint segítő programokat hoznak létre különösen az élelmezéssel, a ruházkodással és a lakásüggyel kapcsolatban.
A Gyvt. 2. § (3) bekezdése szerint a gyermek családban történő nevelkedését segítő ellátást a gyermek és családja helyzetéhez, szükségleteihez igazodóan kell nyújtani. A rendelkezés értelmében alapelvi szintre kívánta emelni a jogalkotó azt, hogy a gyermekvédelmi intézkedések, szolgáltatások, ellátások a gyermek és a család körülményeihez igazodjanak és a szükséges mértéknek megfelelőek legyenek. Az alapelv első mondatában a gyermek saját családjában történő nevelkedéshez szükséges ellátásokról szól, míg csak a második mondat rendelkezik a családból kikerült gyermek körülményeiről.[23] A család helyzetéhez, szükségleteihez igazodó ellátás jelenti egyrészt azt, hogy a gyermekvédelmi alapellátások, gyermekvédelmi gondoskodás (pl.: védelembevétel) mindig egyedi mérlegelést követően kerüljenek megállapításra, felajánlásra. Az egyedi körülmények több szempontból is jelentőséggel bírnak, így vizsgálandó lehet a család/családtagok életkora, neme, gazdasági aktivitása, egészségi állapota, speciális helyzete, társadalmi struktúrában elfoglalt helye, lakáskörülményei, iskolázottsága, állampolgársága, kulturális jellemzői, nemzeti/etnikai/vallási hovatartozása, nemi identitása, nyelvismerete. A nem teljes körű felsorolásból jól látszik, hogy a megfelelő ellátás/szolgáltatás előkérdés, más szóval a személyre szabott segítség csak a "tényállás" alapos ismerete után nyújtható.
Az Egyezmény alapján Magyarország elismeri, hogy a szülőknek közös a felelősségük a gyermek neveléséért és fejlődésének biztosításáért, de ugyanakkor megfelelő segítséget biztosít a szülőknek és a gyermek törvényes képviselőinek a gyermek nevelésével kapcsolatban reájuk háruló felelősség gyakorlásához, és gondoskodik gyermekjóléti intézmények, létesítmények és szolgálatok létrehozásáról. Továbbá megtesznek minden megfelelő intézkedést annak érdekében, hogy a dolgozó szülök gyermekei számára biztosítsa olyan szolgáltatások és gyermekőrző intézmények igénybevételének jogát, amelyekre jogosultak.[24] A jogszabályban meghatározott ellátások igénybevétele általában önkéntes. A gyermek szülője vagy más törvényes képviselője csak törvényben meghatározott esetekben kötelezhető valamely ellátás igénybevételére.[25]
A gyermekvédelemben dolgozó szakember közfeladatot ellátó személy, így e feladata teljesítése során joga és egyben kötelessége is, hogy a gyermek-
- 159/160 -
kel/családdal kapcsolatos információt beszerezze, szükséges tájékoztatást kérjen és kapjon valamint, hogy ismerje a vonatkozó jogszabályokat. A megfelelő ellátás biztosításának eljárási garanciái továbbá, hogy valamennyi érdekelt félnek lehetőséget kel adni az eljárásban való részvételre, valamint véleményük ismertetésére.[26] A meghallgatással kapcsolatos általános szabály, hogy csak akkor mellőzhető, ha a meghallgatás miatti késedelem elháríthatatlan veszéllyel jár, illetve a meghallgatást mellőzni kell.
Szintén irányadó az Egyezmény egyik alapelvének tekinthető 12. cikk 1. pont, amely szerint a részes államok az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden őt érdeklő kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét, amit figyelemmel korára és érettségi fokára, kellően tekintetbe kell venni. Ez a jog magában foglalja mindenfajta tájékoztatás és eszme határokra tekintet nélküli kérésének, megismerésének és terjesztésének szabadságát is.
A kifejtettek irányadóak természetesen a Gyermekvédelmi törvény azon alapelvi rendelkezésére is, amely értelmében a családjából bármely okból kikerült gyermek biztonságát, korához és szükségleteihez igazodó gondozását, nevelését, egészséges személyiségfejlődését biztosítani kell.[27] Minden olyan gyermek, aki ideiglenesen vagy véglegesen meg van fosztva családi környezetétől, vagy aki saját érdekében nem hagyható meg e környezetben, jogosult az állam különleges védelmére és segítségére.[28]
A gyermek biztonságára való utalás alatt értendő az olyan ellátási forma megválasztása, amelyben garantálható a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődés.
A gyermekvédelmi gondoskodás körébe tartozó intézkedések kiválasztásánál figyelembe kell venni
- a veszélyeztetettség jellegét, okát, mértékét,
- a gyermek személyiségét,
- a gyermek családi körülményeit,
- az intézkedés várható hatásait,
- a gyermeknek saját családi környezetében történő nevelkedéséhez fűződő jogát.[29]
Figyelemmel kell lenni az alapellátás - amennyiben volt - eredménytelenségének az okaira, az adatlapok tartalmára, a környezettanulmányra. A törvény és a kormányrendelet általánosan és konkrétan is meghatározza, hogy egyes gyermekvédelmi intézkedést megelőzően mely adatok birtokában és milyen körülmények ismeretében kell megválasztani a megfelelő ellátási formát nyújtott szolgáltatást, adott információt.
Az egyéni gondozási-nevelési terv már adott gyermekvédelmi gondoskodás tartamára ad konkrét feladatokat a családgondozó számára az ellátás céljának eredményessége érdekében. A folyamatos felülvizsgálat célja szintén az ellátás családra illetve gyermekre szabottságát hivatott ellenőrizni, illetve azt, hogy az ellátás azt a célt szolgálja-e amit a gyámhivatali eljárásban, elhelyezési értekezleten, gondozási-nevelési tervben megfogalmaztak vagy változtatásra van szükség.
A gyermeknek védelmet kell kapnia a személyes gondoskodás során esetlegesen bekövetkező bántalmazásokkal szemben (elhelyezés megváltoztatása, akár saját kezdeményezésére). Részesülnie kell a korának, fejlettségének megfelelő oktatásban és egészségügyi ellátásban, érvényesülnie kell az állandóság elvének és jelentőségének a gondozás során.
Itt is fontos megemlíteni, hogy a személyes gondoskodást nyújtó ellátások során nagy hangsúlyt kell fordítani arra, hogy a mindkét szülőjétől vagy ezek egyikétől külön élő gyermek személyes kapcsolatot és közvetlen érintkezést tarthasson fenn mindkét szülőjével, kivéve, ha ez a gyermek legfőbb érdekével ellenkezik. Amennyiben végleges ellátási forma választható a gyermek ellátásában, törekedni kell az örökbefogadás intézményének alkalmazására, biztosítva, hogy az örökbefogadást kizárólag az illetékes hatóságok engedélyezzék, amelyek az ügyre alkalmazandó törvény és eljárások alapján meggyőződtek arról, hogy az örökbefogadás megtörténhet.
Az állam e feladatait csak képzett és gyakorlott gyámhivatali szakemberek, nevelőszülők, hivatásos gyámok, gyámi tanácsadók, professzionális gyermekvédelmi alap és szakellátók működtetésével, alkalmazásával és folyamatos továbbképzésével gyakorolhatja.
A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara a jogász alapképzésből hiányzó ismereteket hosszú évek óta a családjogi szakjogász és a családvédelmi tanácsadó, a 2008/2009-es tanévtől kezdve pedig a gyermekjogi szakjogász és jogi szakokleveles gyermekjogi képviselő posztgraduális képzéseivel igyekszik pótolni.[30] De mindez állami támogatás nélkül, kötelezővé tétel nélkül csak lehetőség marad azon érdeklődő szakemberek számára, akik érzik ennek szükségességét és anyagilag vállalni tudják a költségtérítést. ■
JEGYZETEK
[1] A Szociális és Gazdasági Tanács Emberi Jogok Bizottsága 1978. március 8-án ajánlást tett a Gazdasági és Szociális Tanácsnak - a Lengyelország által 1978. február 7-én benyújtott - a Gyermek Jogairól szóló Egyezménytervezet kidolgozására. A Közgyűlés felkérte az Emberi Jogok Bizottságát, hogy 1979-ig a Nemzetközi Gyermekév végéig készítse elő az egyezménytervezetet. Nem sikerült azonban a tervezetet a Nemzetközi Gyermekév alatt elfogadtatni; és
- 160/161 -
csak 1989-ben - az 1959-es Deklaráció 30. és a Nemzetközi Gyermekév10. évfordulóján - kezdték meg ismét a munkát. 1989. február 23-án, 11 évvel a Lengyelország által beterjesztett egyezménytervezet után, a munkacsoport 11. ülésszakán a jelentést elfogadták, majd a Gazdasági és Szociális Tanács Emberjogi Bizottsága a Közgyűlésnek átadta. Magyarország az Egyezményt 1990. március 14-én a Kormány képviselője által aláírta és az Országgyűlés 46/1991. (IX. 15.) országgyűlési határozata alapján 1991. október 7-én megerősítette. November 22-én az 1991. évi LXIV. törvénnyel az Egyezmény kihirdetésre került.
[2] A jogalkalmazás a családjog alapelveit a Csjt. 1. §-ának a törvény célját meghatározó rendelkezéseiből vezeti le. Csjt. 1 .§ (2) E törvény alkalmazása során mindenkor a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel, jogait biztosítva kell eljárni.
[3] http://conventions.coe.int/Treaty/Commun/QueVoulezVous.asp?NT=160&CM=8&DF=3/19/2007&CL=ENG
[4] Article 1 - Scope and object of the Convention 2. The object of the present Convention is, in the best interests of children, to promote their rights, to grant them procedural rights and to facilitate the exercise of these rights by ensuring that children are, themselves or through other persons or bodies, informed and allowed to participate in proceedings affecting them before a judicial authority.
[5] Filó-Pehr: Gyermeki jogok, gyermekvédelem, Bp.,2009. HVG-ORAC. 31.old.
[6] Radics T. Péter: Jelentés a gyermekek helyzetéről 1992. Gyermekérdekek Magyarországi Fóruma Budapest, 1993. Gyermeki és Ifjúsági jogok, Harmonizáció és jogalkotás, 177. o.
[7] Ádám A.: Az emberi és állampolgári alapjogok, Alkotmányjogi füzetek 16, 26. o.
[8] Biró Endre: A gyermeki jogokról. Bp., 2003. Jogismeret Alapítvány. 7. old.
[9] Bővebben ld.: Bokorné Szeghő H.: A gyermekek védelme a nemzetközi jogban. Acta Humana 9. szám 1992.
[10] Magyar Köztársaság Alkotmánya 7. § (1) bekezdés "A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját".
[11] Egyezmény 3. cikk 1. pont: A szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenekfelett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban.
[12] Kiss É.: A gyermek jogairól szóló Egyezményből adódó feladatok a Családjogi törvény módosítása kapcsán. Magyar Jog 9. szám 1993. 522. old.
[13] Peter Newell, Rachel Hodgkin: Implementation Handbook for the Convention on the Rights of the Child, 2007., UNICEF, a 3. átdolgozott kézikönyv magyar nyelven a Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület gondozásában megjelenés alatt, szerkesztő: Herczog Mária).
[14] Csjt. 23. § (2) bek.
[15] Egyezmény 18. Cikk 1. pont
[16] 1998. évi XI. törvény az ügyvédekről, 1. § Az ügyvéd a hivatásának gyakorlásával - törvényes eszközökkel és módon - elősegíti megbízója jogainak érvényesítését és kötelezettségeinek teljesítését. Közreműködik abban, hogy az ellenérdekű felek a jogvitáikat megegyezéssel intézzék el.
[17] Gyvt. 2. § (2) bek.
[18] Gyvt. 39. § (1) bek.
[19] Herczog Mária: Gyermekvédelmi kézikönyv KJK-Kerszöv Bp. 2001. 164. old.
[20] NM. 141. § (3) a)
[21] Egyezmény 3. Cikk
[22] Egyezmény 27. Cikk
[24] Egyezmény 18. cikk
[25] Gyvt. 3. § (1) bek.
[26] Egyezmény 9. cikk 2. pont
[27] Gyvt. 2. § (3), (4) bek.
[29] Gyvt. 82. § (7) bek.
[30] A szakirányú továbbképzések komplex elméleti és gyakorlati ismereteket nyújtanak a hallgatóknak. A tantervben nemzetközi családjog, gyermekvédelmi jog, gyermek pszichiátria, családpszichológia, európai jogfilozófia, mediáció stb. is szerepel.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens.
Visszaugrás
