A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 24. §-a rendelkezik a pertárgyérték meghatározásának általános és különös szabályairól. Az említett szakasz alapján nem egyértelmű azonban, hogy a szerződések érvényessége vagy érvénytelensége iránt indított perekben a pertárgy értékét miként lehet meghatározni.[1] Szintén problémás, hogy hogyan kell kezelni azt a helyzetet, ha a fél a szerződés érvénytelenségének vagy érvényességének megállapítása iránt indít keresetet, ugyanakkor ez alapján kéri az alperes marasztalását is az általa megjelölt összegben.[2] Végül, talán témánk szempontjából a legizgalmasabb és legkevésbé kibontott kérdés: ha a fél - a fentiek szerint - megállapítás és marasztalás iránt is keresetet terjeszt elő (ha egyáltalán elfogadható, hogy ez az igény két különböző keresetnek minősül, ekként valódi vagy látszólagos keresethalmazatot képez),[3] a per tárgyának értéke milyen elvek alapján állapítható meg?Segítségül hívhatók-e azok a bírói gyakorlat által kidolgozott princípiumok, amelyek csupán a szerződés érvénytelenségének vagy érvényességének megállapítására vonatkoznak, avagy a feltett kérdést más rendező elvek alapján kell megválaszolnunk. A három problémakör erősen összefügg egymással.
A fenti problémafelvetés holisztikus szempontú megközelítése és átfogóbb megválaszolása érdekében elsőként a Pp. releváns szabályaival foglalkozunk, ezt követi majd a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perekben kialakult bíró gyakorlat bemutatása, a keresethalmazatok kérdésköre, majd pedig a legutolsó - a pertárgyérték meghatározására vonatkozó - még nyitott kérdés megválaszolása.
A pertárgy értékére vonatkozó szabályokat a hatályos Pp. a hatásköri szabályok körében, a törvényszék hatáskörét taglaló szakaszt követően, a 24. §-ban helyezi el. Ennek indoka, hogy a 23. § (1) bekezdés a) pontja alapján vagyonjogi perekben a per tárgyának értékétől függ, hogy a per milyen szintű bíróság hatáskörébe tartozik.[4] Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a pertárgyérték számításának a polgári eljárás más szakaszában is egyre nagyobb jelentősége van.[5] Így például a per tárgyának értéke dönti el, hogy az ügy a kis perértékű, esetleg a kiemelt jelentőségű ügyek körébe tartozik-e. A per tárgyának értéke nem mellékes a megállapítható perköltség, különösen a peres illeték, valamint az ügyvédi munkadíj meghatározása szempontjából sem. Nagy jelentősége van a pertárgy értékének a tekintetben is, hogy - más, a Pp. 271. §-ában nevesített kizáró ok hiánya esetén - a bíróság döntése támadható-e felülvizsgálati kérelemmel, avagy sem. A fenti egyéb, az ítélkezési gyakorlatban néha kissé háttérbe szoruló "funkcióknak" még témánk szempontjából jelentősége lesz.
A már többször említett Pp. 24. § (1) bekezdése szerint a pertárgy értékének meghatározásánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke irányadó. A fenti főszabályt cizellálja tovább a 24. § (2) bekezdése, azokra az élethelyzetekre adva speciális előírásokat, amelyek esetén a főszabály nem alkalmazható.
A Pp. hivatkozott szabályai alapján a gyakorlatban általában problémák nélkül meghatározható az az összeg, amelyet a pertárgy értékének kell tekinteni. Pénzkövetelés esetén a pertárgy értéke nyilvánvaló, az azonos a követelt összeggel.[6] Így például ha a felperes a ki nem fizetett vállalkozói vagy megbízási díjának kifizetése iránt perel, a pertárgy értékének a perben megjelölt ki nem fizetett díjat - és esetleg annak kamatait - kell tekinteni.[7] Ha a per tárgya ingatlan tulajdonjogának a megszerzése, a pertárgy értéke az ingatlan vagyoni értékével lesz egyenlő, ha a perben az ingatlan tulajdonjogának csak bizonyos hányada vitás, a pertárgy értékének meghatározásánál ez utóbbi irányadó.[8]
A Pp. idézett rendelkezéseinek helyes értelmezésével a bonyolultabb gyakorlati problémák is megoldhatók, így például a fedezetelvonó szerződés hatálytalanságának a megállapítása iránt indított per - a pertárgy értékének a meghatározása szempontjából - a követelés biztosítása iránti pernek minősül. Ebből következően a pertárgy értéke főszabályként a követelés összege, a fedezetelvonó szerződés értéke pedig csak akkor jön számításba, ha az ennél kisebb.[9]
- 1237/1238 -
Egy szerződés érvényességével vagy érvénytelenségével kapcsolatosan a felperes többféle keresetet nyújthat be a bírósághoz. A gyakorlat irányából közelítve, a felperes kérheti kizárólag a szerződés érvényességének vagy érvénytelenségének a megállapítását (tisztán megállapítási kereset), továbbá ezzel összefüggésben más követelést is előterjeszthet. A tanulmány jelen részében a tisztán megállapítási keresetekkel foglalkozunk.
Kiindulópontként az szolgálhat, hogy az előző pontban elemzett rendelkezések problémamentesen nem alkalmazhatók a szerződés érvényességének vagy érvénytelenségének megállapítása iránt indított perekben. Ezekben az ügyekben ugyanis a felperes csupán megállapítást kér, a 24. § szóhasználatával élve nem követel semmit az alperestől, más jog értéke pedig nehezen állapítható meg. Az e körbe tartozó pereket tárgyaló bíráknak és ügyvédeknek tehát szembe kellett nézniük azzal a nehézséggel, hogy a pertárgy értékének megállapításához ez esetben a Pp.-nek, a már többször idézett szakasza nem hívható segítségül.
A jelen probléma megoldásához röviden át kell tekintenünk az e tárgykörben benyújtott megállapítási keresetekkel foglalkozó bírói praxist.
Az ítélkezési gyakorlat kezdetben következetesen tartotta magát ahhoz, hogy az érvénytelenségi perekben megállapítási kereset előterjesztésének nincs helye[10] , a perindításra az a körülmény nem szolgálhat kellő alapul, hogy a fél az érvénytelen szerződésen alapuló igények érvényesítésétől tart.[11] A gyakorlatot - amit aztán a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) már szabályként mond ki - a Legfelsőbb Bíróság törte át egy határozatában, amelyben kimondta, hogy az elővásárlási jog jogosultja az ingatlanra megkötött adásvételi szerződés érvénytelenségének a megállapítását kérheti.[12] Immár a Ptk. 6:108. §-ának (2) bekezdése szerint a fél a szerződés érvénytelenségének megállapítását a bíróságtól anélkül is kérheti, hogy az érvénytelenség következményeinek alkalmazását is kérné. Megjegyzendő, hogy ez a lehetőség az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.), 2012. évi LI. törvénnyel történő módosítását követően már a Ptk. hatálybalépése előtt is a felek rendelkezésére állt.[13]
A bírói gyakorlatra várt tehát a feladat, hogy az elemzett perekben a per tárgyának értékét valahogy meghatározza. A szerződés érvénytelenségének, részleges érvénytelenségének megállapítása iránti perekben kezdetben eltérő joggyakorlat alakult ki abban a kérdésben, hogy a pertárgy értékét meg nem határozhatónak kell-e tekinteni, avagy azt valamilyen más módszerrel, például a szerződésben meghatározott ellenszolgáltatás értéke alapján kell-e meghatározni.
Bár kezdetben - a fent említett két kirajzolódó, eltérő álláspontra visszavezethető okból - volt néhány egymással ellentétes döntés, a gyakorlat végül is sikerrel oldotta meg a fenti problémát, és állapította meg a per tárgyának értékét a szerződésben kikötött ellenérték alapján.[14] A fenti szabályt a Kúria is megerősítette jogegységi határozatával.[15] A Kúria szerint a régi Ptk. 239/A. §-a alapján indult megállapítási perben a per tárgyának értékét főszabályként a szerződésben kikötött szolgáltatásért járó ellenszolgáltatás értéke alapján kell meghatározni.[16] Eszerint tehát, ha például a fél a 15 000 000 forint értékű ingatlan-adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását kéri, a per tárgyának értéke a szerződésben kikötött ellenérték, azaz ez esetben 15 000 000 forint lesz.
Ha a régi Ptk. 239/A. §-a alapján előterjesztett kereset a szerződés részleges érvénytelenségének a megállapítására irányul, a per tárgyának értékét meg nem határozhatónak kell tekinteni, kivéve, ha a támadott szerződési kikötéshez kapcsolódó érték a szerződésben kikötött szolgáltatásért járó ellenszolgáltatás értékétől elkülönülten meghatározható.[17]
A jogegységi határozat értelmében azt kell vizsgálni, hogy a pertárgy értéke a Pp. 24. § rendelkezései alapján, illetve más jogszabályi rendelkezés alapján megállapítható-e. Attól, hogy a kereseti kérelem nem marasztalásra irányul, hanem annak megállapítására, hogy az adott jogviszony fennáll-e, a követelés vagy az érvényesített jog értéke határozott összegben még kifejezhető lehet. Részleges érvénytelenség esetében azonban főszabályként nem kerül sor a szerződés teljes érvénytelenségének megállapítására a régi Ptk. 239. § (1), illetve (2) bekezdése értelmében. Jellemző, hogy ilyen esetekben a vitatott szerződési kikötésekhez kapcsolódó pertárgyérték elkülönítetten nem határozható meg, ebben az esetben tehát a pertárgy értékét meg nem határozhatónak kell tekinteni.[18]
A szerződések érvénytelensége iránti perekben kialakult szabályokat a bírói gyakorlat nem sokkal később a szerződés létezésére, illetve hatályosságára vonatkozó perekben is megfelelően alkalmazta. A fenti probléma megoldása tehát akként foglalható össze, hogy a bírói gyakorlat a szerződés létrejöttének, létre nem jöttének, illetve hatályosságának vagy hatálytalanságának és nem utolsósorban érvényességének vagy érvénytelenségének megállapítása iránti perekben a per tárgyának értékét a szerződésben kikötött ellenérték alapján határozza meg.
A fentiekben levezetésre került, hogy a tisztán megállapításra irányuló perekben a pertárgy értékét a szerződésben kikötött ellenérték alapján kell meghatározni. Vannak azonban olyan esetek, amikor a vázolt - kissé leegyszerűsítettnek tűnő - megoldás nehezen alkalmazható. Gyakorlati aspektusból megközelítve a kérdést: előfordul, hogy a felperes "nem elégszik meg" a szerződés érvénytelen-
- 1238/1239 -
ségének vagy érvényességének megállapításával, hanem ezen túlmenően meghatározott összegben kéri az alperes marasztalását is, vagy valamilyen - a szerződések érvénytelensége körében alkalmazható - egyéb jogkövetkezmény alkalmazását kéri.
A jelen helyzet szemléltetésére álljon itt az alábbi három példa:
i) Szerződési feltételek tisztességtelenségének megállapítása és jogkövetkezmények alkalmazása[19]
A felperes a jelen ügyben kereseti kérelmét 2007. február 5-én nyújtotta be a Fővárosi Bírósághoz. Keresetében előadta, hogy 2005. június 30-án kötött szerződést az alperessel és ezzel egy 150 fős fogyasztói csoport tagjává vált annak érdekében, hogy a futamidő végéig 144 hónapon belül egy 5 000 000 forint értékű ingatlanhoz jusson. Rögzítette a keresetlevél, hogy a felperes anyagi helyzete romlása okán 2006. december 20-án bejelentette szerződés felbontása iránti igényét és kérte az általa addig befizetett 699 721 forint elszámolását. Az alperes a felmondást tudomásul vette, de úgy foglalt állást a felmondott szerződés VII/4. sz. pontjára utalva, hogy a felperes által befizetett 699 721 forintot csak a szerződés lejárta után, tíz év elteltével fizeti vissza kamatmentesen.
A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy a szerződés VII/4. sz. pontja semmis. Ezen túlmenően a semmis kikötésre figyelemmel kérte az általa befizetett összeg visszafizetéséről szóló rendelkezést és annak kamatát. A per tárgyának értékét a felperesi képviselő 699 721 forintban (visszakövetelt befizetés értéke), az elsőfokú bíróság 5 000 000 forintban (szerződéses érték) határozta meg.
ii) Adásvételi szerződés érvénytelensége miatt visszakövetelt foglaló[20]
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperessel kötött adásvételi szerződés érvénytelen. A felperes az érvénytelenség megállapításán túlmenően azt is kérte a bíróságtól, hogy az érvénytelen adásvételi szerződésre tekintettel az alperes a neki kifizetett foglaló teljes összegét fizesse vissza, tekintettel arra, hogy a foglaló járulékos mellékkötelezettség, amely ha az alapügylet érvénytelen, visszajár.
A bíróságnak itt abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a per tárgyának értékét a felperes által visszakövetelt foglaló alapján, avagy - a megállapítási perekre vonatkozó gyakorlatnak megfelelően - a teljes szerződéses érték alapján kell meghatároznia.
iii) Szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítása[21]
A felperes keresetében a közte és az alperes között létrejött "tulajdonjogot elismerő okirat"elnevezésű jogügylet érvénytelenségének megállapítását kérte a bíróságtól. Ezenkívül kérte továbbá, hogy a felperes által megadott helyrajzi számon nyilvántartott, 9 000 000 forint értékű társasházi lakás tekintetében az I. rendű alperes részére ingyenesen (!) elidegenített 2/3 tulajdoni hányadra vonatkozóan, a régi Ptk. 237. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva az I. rendű alperes tulajdonjogának törlését és a felperes tulajdonjogának visszajegyzését rendelje el a bíróság.
Az elsőfokú bíróság a pertárgy értékét a töröltetni kívánt ingatlanrészre eső értékkel arányosan állapította meg. Az alperes a bíróság döntése ellen fellebbezést nyújtott be. Álláspontja szerint, mivel a felperes keresete a "tulajdonjogot elismerő okirat"érvénytelenségének megállapítására irányult, az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a pertárgy értékét - szerződéses ellenérték hiányában - meg nem határozhatónak nyilvánítja. A másodfokú bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az elsőfokú bíróság, avagy az alperes érvelése helytálló.
A fenti jogesetekből az alábbi részletkérdések kezdenek körvonalazódni:
Egyrészt nem egyértelmű, hogy ha a fél szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt terjeszt elő keresetet, valamint ezen kívül még bizonyos összegben kéri marasztalni az alperest, ez a kereset megállapítási keresetnek, marasztalási keresetnek, avagy tényleges keresethalmazatnak minősül. Az sem egyértelmű, hogy a tulajdonjog törlése iránti, ez esetben az eredeti állapot helyreállítása iránti kereset marasztalási keresetnek minősül-e. Kérdés továbbá, hogy a pertárgy értékét ilyen esetben a szerződéses érték, avagy a marasztalni kért érték alapján kell megállapítani (ez utóbbi nyilván könnyedén meghatározható a Pp. 24. §-a alapján). A továbbiakban a felmerült részletkérdéseket a fenti sorrend szerint tekintjük át.
A felperes a polgári peres eljárást - kevés kivételtől eltekintve - keresetlevéllel indíthatja meg. A keresetlevél kötelező tartalmi elemeit a Pp. 121. § (1) bekezdése sorolja fel. A fent megjelölt szakasz e) pontja szerint, a keresetlevélnek tartalmaznia kell a bíróság döntésére irányuló határozott kereseti kérelmet. A felperes keresetlevelében egy vagy több keresetet is előterjeszthet. Ha a keresetek egymástól elkülöníthetők (önállóan is elbírálhatók), tényleges keresethalmazatról, ellenkező esetben valamiféle látszólagos keresethalmazatról beszélhetünk.
A kereseti kérelmeket általában tartalmuk szerint szokás osztályozni.[22] A kereset tartalma- avagy, ahogy a gyakorlatban használják: "kereset iránya"- azt jelöli meg, hogy a felperes milyen típusú védelmet kér a bíróságtól: az alperes marasztalását kívánja, vagy valaminek a megállapítását kéri, esetleg jogalakítást kér. Témánk szempontjából az előbbi két eset bír jelentőséggel.
A marasztalási kereset lényege abban ragadható meg, hogy a felperes az alperest valamilyen szolgáltatás teljesítésére (dare),valaminek a tevésére (facere)vagy valamiért helytállásra (praestare)kéri kötelezni.[23] Magyary ehhez hozzáteszi, hogy a felperes keresete akkor irányul elmarasztalásra, amikor arra kéri a bíróságot, hogy az ő követelését úgy állapítsa meg az alperes ellen, hogy az nem teljesítése esetén ellene kényszer, vagyis végrehajtás útján érvényesíthető legyen.[24] A marasztalásra irányuló keresetnél - a jogirodalomból vett példa szerint - egy olyan hitelező-adós viszonyt kell feltételeznünk, ahol a hitelező-felperes már jogosult a teljesítés követelésére, az adós-alperes pedig már teljesíteni tartozik.[25]
Az említett "teljesítésre kötelezést"a gyakorlat igen tágan értelmezi. Ha például a felperes a szerződés érvény-
- 1239/1240 -
telenségére hivatkozva az eredeti állapot visszaállítását kéri a bíróságtól, az már a Pp. rendszerében - helyesen - marasztalási keresetnek minősül.[26] Ennek tükrében is támogatható a Ptk. immár helyes terminológiája. A Ptk. szövege kiemeli, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeiről a bíróság rendelkezik, nem pedig megállapítja azokat.[27] Parlagi helytállóan világít rá arra, hogy ha az érvénytelenségi perben jogkövetkezményekről egyáltalán szó esik, az szükségképpen marasztalási keresetet eredményez.[28]
A megállapítási kereset differentia specificája a marasztalási keresethez képest - többek között - az, hogy az ilyen keresetben a felperes valamely jog vagy jogviszony fennállásának vagy fenn nem állásának megállapítását kéri a bíróságtól.[29] A hatályos Pp. 123. §-a a lehetséges megállapítási keresetek fajtáit nem jelöli meg, ezt ellensúlyozandó azonban úgy rendelkezik, hogy megállapításra irányuló bármely kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a törvényben megjelölt együttes feltételek teljesülnek.[30] A 123. §-ban megjelölt feltételeknek nem kell teljesülniük, ha külön anyagi jogi jogszabály nyitja meg a megállapítási kereset előterjesztésének lehetőségét.[31]
A fenti rövid elemzésből az a következtetés vonható le, hogy a Pp. élesen megkülönbözteti egymástól a megállapításra és a marasztalásra irányuló keresetet oly módon, hogy megállapítási kereset előterjesztésére - főszabály szerint - csak kivételesen, a törvényben előírt feltételek teljesülése esetén kerülhet sor. Különös figyelmet kell fordítani a hatályos szabályozásban szereplő harmadik feltételre, nevezetesen arra, hogy megállapítási kereset kizárólag akkor nyújtható be a bírósághoz, ha a felperes "teljesítést nem követelhet."Ebből az következik ugyanis, hogy a megállapításra és marasztalásra irányuló keresetek egyértelműen kizárják egymást, hiszen megállapításra irányuló kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha marasztalásra irányuló kereseti kérelem nem terjeszthető elő. Felmerül a kérdés, hogy miként értékelhetjük azokat az eseteket, amikor a megállapítási kereset előterjesztése - ahogy arra már fentebb utaltunk - külön törvényi felhatalmazáson alapul. Ilyenkor az elhatárolás szintén egyszerű, ugyanis a felhatalmazó jogszabály kizárólag megállapítási kereset előterjesztéséről rendelkezik, ha a felperes ennél többet kérne, az már marasztalási keresetnek minősülne.[32] A kétfajta kereset tehát vagylagos viszonyban áll egymással, a felperes vagy marasztalást, vagy megállapítást követelhet. Ennek folyományaként kijelenthető, hogy keresethalmazat ebben az esetben nem állhat fenn.
A pontosság igénye miatt felmerül az a kérdés is, hogy az elemzett esetben bár tényleges keresethalmazatról biztosan nem beszélhetünk, szóba jöhet-e a jogirodalom szerinti látszólagos keresethalmazat fennállása. Névai szerint "[v] annak [...] olyan keresettöbbségi esetek, midőn az egyes keresetek egymástól kölcsönösen függenek, illetve egymást kölcsönösen kizárják, és egyidejű létezésük csak átmeneti jellegű, kielégítést csupán végső soron csak egyikük nyer. Ezek az esetek a látszólagos keresethalmazatok körébe tartoznak, amelyek szintén személyi és tárgyi jellegűek[33] lehetnek."[34] A fenti definíciót megvizsgálva, valamint alkalmazva az általunk vizsgált problémakörre, azt is egyértelműen kijelenthetjük, hogy az elemzett esetben még csak látszólagos keresethalmazat sem jön létre, tekintettel arra, hogy a marasztalás vagy megállapítás egy időben nem terjeszthető elő, ezek párhuzamos léte ideiglenesen sem képzelhető el.
Dogmatikailag helyesnek tűnő következtetéseink után kérdésként merül fel azonban, hogy miként kell értékelni például azt a keresetet, amelyben a felperes a szerződéses kikötés érvénytelenségének megállapítását, majd erre figyelemmel az általa befizetett összeg visszafizetését kéri (ahogy azt az első jogesetben láthattuk.)
Amennyiben a marasztalási kereseteket még mélyrehatóbban megvizsgáljuk[35] , szembesülhetünk azzal, hogy a felperes marasztalásra irányuló kérelme mindig magában foglal egy megállapítási kereseti kérelmet is,hiszen azáltal, hogy a bíróság kimondja: az alperes köteles a kereseti kérelemben foglalt magatartás tanúsítására, ezáltal azt is megállapítja, hogy a felperest az érvényesíteni kívánt jog megilleti, az alperes pedig a felperest megillető jogot megsértette.[36] Ez alapján találóan nevezi Magyary a marasztalási kereseteket "megállapítóan elmarasztalás iránti keresetnek"[37] .
A fentieket az általunk vizsgált esetkörre[38] alkalmazva látható, hogy ezekben az esetekben a fél a szerződés érvénytelenségére csak az igénye alaposságának alátámasztása céljából hivatkozik, valójában a kereseti kérelme nem az érvénytelenség megállapítására irányul.[39] A szerződés érvénytelenségére hivatkozás csupán a marasztalásra irányuló kereset jogcímét teremti meg, a kereset tartalma ezekben az esetekben ténylegesen az alperes marasztalását célozza.
Helyesen járt el tehát a bíróság akkor, amikor az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása, valamint a kifizetett foglaló visszatérítése iránt indított kereset esetén kimondta, hogy az érvénytelenségre hivatkozás csupán a marasztalás jogcímét teremti meg, ekként a jelen perben előterjesztett kereset marasztalási keresetnek minősül.
A fentiekből következik az is, hogy ha a felperes keresetében a közte és az alperes között létrejött "tulajdonjogot elismerő okirat" elnevezésű szerződés érvénytelenségének megállapítását, majd az alperes tulajdonjogának törlését és a felperes tulajdonjogának visszajegyzését kérte a bíróságtól, a tényleges kereseti kérelemnek a törlés iránti marasztalási kereset számít.[40]
Az első részletkérdés összefoglalásaként megállapítható
- 1240/1241 -
tehát, hogy a bemutatott ügyekben az előterjesztett kereset mindenképpen tisztán marasztalási keresetnek minősül, ezekben az esetekben megállapítási keresetről vagy bármiféle keresethalmazatról nem beszélhetünk.
Az imént megtett részösszegzés megkönnyíti a jelen problémakör megoldását, az általunk feltett elsődleges kérdés megválaszolását. Ha ugyanis kijelenthető, hogy a felperes keresete marasztalási kereset, a pertárgyérték meghatározása a Pp. 24. §-a alapján viszonylag egyszerű feladat. Ezekben az esetekben - tekintve, hogy a felperes keresete tisztán marasztalási keresetnek minősül - a pertárgyérték meghatározásakor az érvényesített követelés értéke lesz irányadó. Figyelmen kívül kell tehát hagynunk azt, hogy a szerződésben a felek ténylegesen milyen összegű szerződéses ellenértékben állapodtak meg.
Ezek alapján helyesen járt el a Kúria, amikor az első jogesetben a per tárgyának értékét a felperesi képviselő által meghatározott 699 721 forintban, nem pedig az elsőfokú bíróság által meghatározott 5 000 000 forintban jelölte meg.[41]
Nem vonható kétségbe az a következtetés sem, hogy az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása, valamint a kifizetett foglaló visszatérítése iránt indított kereset esetén a pertárgyértéket a foglaló összegének megfelelően kell meghatározni.[42]
Végül, szintén megfelel a dogmatikai elveknek a Kúria ama döntése, amellyel - a másodfok döntését hatályában fenntartva - a pertárgy értékét a töröltetni kívánt ingatlanrész értékével arányosan határozta meg, nem adva helyt az alperes érvelésének, miszerint a felperes keresete a "tulajdonjogot elismerő okirat"érvénytelenségének megállapítására irányult, ezért az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a pertárgy értékét - szerződéses ellenérték hiányában - meg nem határozhatónak nyilvánítja.[43]
Megjegyzendő, hogy a fenti szabály érvényesül akkor is, ha a fél az érvénytelenségi ok kiküszöbölését kéri és ennek során meghatározott összeg megfizetése iránt terjeszt elő keresetet. Abban az esetben, ha a fél többlettényállásra alapítottan meghatározott összeg iránti követelést is érvényesít (például használati díj iránt is perel), a per tárgyának értékét ennek fényében kell meghatározni.[44]
A bemutatott megoldás azért is következetes, mert ha a fél a teljes szerződéses összegnél kisebb összegben kéri az ellenfél marasztalását,a ténylegesen követelt összeggel arányos mértékű perköltséget - de különösen ügyvédi munkadíjat - kell megfizetnie. Ezzel ellentétben, ha a pertárgy értékét nem a marasztalás összegében, hanem a szerződésben kikötött ellenérték összegében határoznánk meg, az az abszurd helyzet is előállhatna, hogy a félnek több perköltséget kellene fizetnie, mint az általa érvényesített követelés értéke. További következmény, hogy - a bíróságok munkaterhének csökkentésével összhangban - a marasztalás összege alapján megállapított pertárgyérték jellemzően jóval alacsonyabb összeg, sok esetben csak fizetési meghagyás útján érvényesíthető, illetve az ellentmondás után megindult per gyorsabban lefolytatható. Végül, ezekben az esetekben jellemzően kizárt a jogerős határozat felülvizsgálata, tekintettel arra, hogy a pertárgyérték a 3 000 000 forintot általában nem éri el.
Más a helyzet akkor, ha a fél a szerződéses összegnél nagyobb összegben kéri elmarasztalni az ellenfelet. Ez az eset fordulhat elő például akkor, ha a felperes a teljes szerződéses összeg iránt perel, továbbá a szerződés késedelmes teljesítése miatt kötbérigényt is előterjeszt, amely így már együttesen nyilvánvalóan meghaladja a szerződésben kikötött ellenértéket. A vázolt tényállás mellett a Pp. 24. § (2) bekezdés f)pontjának analógiájára de lege ferenda javasolt a pertárgy értékét a szerződésben kikötött ellenérték alapján meghatározni, a további követeléseket - így például a kötbérigényt - ebben az esetben figyelmen kívül kell hagyni. Ekként elérhetővé válik, hogy a fentebb vázolt előnyök - többé-kevésbé - itt is érvényesülhessenek, kedvezőbb feltételeket eredményezve mind a peres felek, mind pedig a bíróság számára. Ha a fél követelése valamilyen többlettényállásra alapítva haladja meg a szerződésben kikötött összeget - így például a felperes használati díj iránt is perel -, a már korábban bemutatott elveknek megfelelően a többlettényállásra alapított igényt a szerződéses értékhez hozzá kell adni, a per tárgyának értéke tehát ebben az esetben meghaladhatja a szerződésben foglalt ellenértéket.
A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH II. törvény) alkalmazása során a jelen tanulmányban elemzett probléma szintén felmerült. A DH II. törvény 3. és 4. §-ai a fogyasztóval történő elszámolás elveit határozzák meg. Ehhez képest a 37. § a szerződés érvénytelenségének vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének megállapítása iránti perekre vonatkozó szabály alkalmazásának kizárásáról rendelkezik. Ennek lényege röviden úgy foglalható össze, hogy ha a fél az érvénytelenség vagy a részleges érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonását kéri, úgy azt is meg kell jelölnie, hogy a bíróság milyen jogkövetkezményt alkalmazzon (marasztalási kereset). A jogkövetkezmény alkalmazására vonatkozóan a félnek a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt, határozott kérelmet kell előterjesztenie.
Ezek alapján megállapítható egyrészt, hogy a DH II. törvény által használt terminológia - ellentétben például a Ptk. terminológiájával - nem teljesen következetes akkor, amikor a szerződés érvénytelenségének megállapításáról és jogkövetkezményként az elszámolással érintett összeg pontos megjelöléséről szól. Ezekben az esetekben a fél kérelme lényegében arra irányul, hogy az elszámolás alá eső összeget az alperes fizesse vissza. Ekként az általunk lefolytatott elemzés konzekvenciái erre az esetre is problémamentesen irányadók. A jelen kereset marasztalási kereset, amely a keresetben megjelölt összeg megfizetésére irányul. Ennek megfelelően a pertárgyérték megállapításánál nincs jelentősége a szerződéses ellenértéknek, csupán a keresettel érvényesített követelés értékét kell figyelembe venni.
- 1241/1242 -
A jelen tanulmány a problémafelvetésről szóló alcímben feltett kérdések megválaszolásához szükséges rövid elemzést, illetve a kérdésekre adandó válaszokat tartalmazza. Az elemzés tanulságai az alábbiak szerint foglalhatók össze:
i) A tisztán megállapítási perekben a pertárgyértéket a szerződésben kikötött ellenérték alapján kell megállapítani. Részleges érvénytelenség esetén a per tárgyának értékét meg nem határozhatónak kell tekinteni, kivéve, ha a támadott szerződéses kikötéshez kapcsolódó érték a szerződésben kikötött szolgáltatásért járó ellenszolgáltatás értékétől elkülönülten meghatározható.
ii) Ha a felperes által előterjesztett keresetek egymástól elkülöníthetők (önállóan is elbírálhatók), tényleges keresethalmazatról, ellenkező esetben valamiféle látszólagos keresethalmazatról beszélhetünk.
iii) A szerződések érvényessége vagy érvénytelensége iránt indított perekben megállapítási és marasztalási keresetek valódi vagy látszólagos halmazata sem állhat fenn.
iv) Minden marasztalási kereset szükségképpen magában foglal egyfajta megállapítási keresetet is.
v) Ha a fél a szerződés érvényességének vagy érvénytelenségének megállapítását, illetve az alperes meghatározott összegben történő marasztalását is kéri, keresete tisztán marasztalási kereset, a megállapításra csupán a marasztalási kereset jogcímének megteremtése céljából van szükség.
vi) Ha a fél a szerződés érvényességének vagy érvénytelenségének megállapítását, illetve az alperes meghatározott összegben történő marasztalását is kéri (marasztalási kereset), a pertárgyértéket a Pp. 24. § (1) bekezdése alapján kell meghatározni azzal, hogy ha a követelés a szerződéses értéket túllépi, a per tárgyának értékét a szerződésben kikötött ellenérték szerint javasolt meghatározni, kivéve, ha a fél többlettényállásra alapítva kéri az ellenfél marasztalását.
vii) Ha a fél az érvénytelenség kiküszöbölését kéri és ennek során meghatározott összeg megfizetése iránt terjeszt elő keresetet, a pertárgy értékét az érvényesített követelés alapulvételével a Pp. 24. § (1) bekezdése alapján kell meghatározni.
viii) A fenti megállapítások a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény hatálya alá tartozó ügyekben is irányadók. ■
- 1242 -
JEGYZETEK
[1] A jelen tanulmányban a fogalmi tisztánlátás végett a pertárgy értékére a "meghatározás" kifejezést, a szerződés érvénytelenségére pedig a "megállapítás" kifejezést használom.
[2] Ehhez a témához lásd különösen: PARLAGI Mátyás: Megállapítás és marasztalás a régi és az új jogszabályokban, Magyar Jog, 2014. (61. évf.) 3. sz. 146-153. o.
[3] Megjegyzendő, hogy a jogi szaknyelv sokszor igen pontatlanul használja a "megállapítás" fogalmat a bírósággal és a polgári perrel kapcsolatban, anélkül hogy annak tényleges procedurális tartalmára figyelemmel lenne. PARLAGI i. m. 146. o.
[4] A 23. § (1) bekezdés a) pontja szerint a törvényszék hatáskörébe tartoznak azok a vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke a harmincmillió forintot meghaladja, kivéve a házassági vagyonjogi pert, ha azt a házassági perrel együtt vagy annak folyamán indítják meg.
[5] KISS Daisy és NÉMETH János (szerk.): Nagykommentár a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényhez. Kommentár a Pp. 24. §-ához.
[6] KISS Daisy és NÉMETH János (szerk.): Nagykommentár a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényhez. Kommentár a Pp. 24. §-ához.
[8] Pp. 24. § (1) bek. és 24. § (2) bek. e) pont.
[9] BH 2009.329.
[10] KISS Gábor - SÁNDOR István: A szerződések érvénytelensége, Budapest, 2014. HVG-ORAC Kiadó, 275. o.
[11] BH 2005.146.
[12] A Legfelsőbb Bíróság döntésében úgy érvelt, hogy amennyiben az említett szerződés érvénytelennek bizonyul, a felperes nem kényszerül arra, hogy a számára esetleg alkalmatlan időpontban nyilatkozzon elővásárlási joga gyakorlásáról, hiszen a szerződés érvénytelensége esetén az elővásárlási jog gyakorlásának a kérdése fel sem merül. Lásd részletesebben: Legfelsőbb Bíróság Pfv. I/A. 21.845./1994/4.
[13] Ezt a lehetőséget a régi Ptk. 239/A. §-a biztosította.
[14] Lásd például: BH 1997.411., 2001.132., 2009.332.
[15] Lásd 3/2015. PJE határozat
[16] 3/2015. PJE határozat 2.a pont.
[17] 3/2015. PJE határozat 2.b pont.
[18] 3/2015. PJE határozat, indokolás a 2.b ponthoz.
[19] Kúria Pf. 9. 21.117/2007/2.
[20] KISS Daisy és NÉMETH János (szerk.): Nagykommentár a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényhez. Kommentár a Pp. 24. §-ához.
[21] Kúria Pf. 2. 20.353/2008/3.
[22] KENGYEL Miklós: Magyar polgári eljárásjog, Budapest, Osiris 2014. 223. o.
[23] KENGYEL i. m. 225. o.
[24] MAGYARY Géza - NIZSALOVSZKY Endre: Magyar polgári perjog. Budapest 1939. 355. o.
[25] NOVÁK István: A kereset a polgári perben. Budapest, 1966. 48. o.
[26] KISS Daisy és NÉMETH János (szerk.): Nagykommentár a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényhez. Kommentár a Pp. 122. §-ához.
[27] Ptk. 6:108. § (3) bek. A bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményeiről a fél kérelmétől eltérő módon is rendelkezhet; nem alkalmazhat azonban olyan megoldást, amely ellen mindegyik fél tiltakozik.
[28] PARLAGI i. m. 150. o.
[29] KENGYEL i. m. 225. o.
[30] Ezek a feltételek:
- a kért megállapítás szükséges a felperes jogainak a megállapításához,
- ez a jogmegóvás az alperessel szemben szükséges és
- a felperes valamilyen okból marasztalást nem követelhet.
[31] Ilyen például a már elemzett Ptk. 6:108. § (2) bekezdése. Ennek értékeléséről lásd: PARLAGI i. m. 150-153. o.
[32] Vö. Ptk. 6:108. § (2) bekezdés.
[33] Látszólagos személyi keresethalmazat jön létre például a kezes és a főkötelezett együttes perlése esetén, míg látszólagos tárgyi keresethalmazat keletkezik a vagylagos, illetve az eshetőleges kereseti kérelmek esetében is.
[34] NÉVAI László: Keresetindítás. In: Kommentár 1976. 650. o.
[35] Ehhez lásd például: BH 1978.245., 1996.152., BDT 2002.663., BH 2010.11. stb.
[36] KISS Daisy: A polgári per titkai, Budapest, HVG-ORAC Kiadó, 2014. 465. o.
[37] MAGYARY i. m. 355. o.
[38] Kúria Pf. 9. 21.117/2007/2.
[39] KISS Daisy és NÉMETH János (szerk.): Nagykommentár a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényhez. Kommentár a Pp. 24. §-ához.
[40] Kúria Pf. 2. 20.353/2008/3.
[41] Kúria Pf. 9. 21.117/2007/2.
[42] KISS Daisy és NÉMETH János (szerk.): Nagykommentár a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényhez. Kommentár a Pp. 24. §-ához.
[43] Kúria Pf. 2. 20.353/2008/3.
[44] KISS Gábor - SÁNDOR István: A szerződések érvénytelensége, Budapest, 2014. HVG-ORAC Kiadó, 305. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző kúriai főtanácsadó.
Visszaugrás
