"Mert néha a legnagyobb diszkrimináció azon alapul, hogy
különböző dolgokat egyenlőként kezelünk"
Jennes v. Fortson, (1971)
A Journey into Activism1 című cikkében Bernhard Schlink professzor írja, hogy Lev Tolsztojnak igaza van, minden boldog család hasonlít egymáshoz, és minden boldogtalan család másként az: minden boldogan aktivista bíróság hasonlít egymásra, függetlenül helytől és időtől, alkotmányos formától és a bíróság valódi hatáskörétől, a jogrendszerben elfoglalt helyétől. Egyes alkotmányossági döntések után másként kezd forogni a világ kereke, Európától Ázsiáig, Amerikától Dél-Afrikáig. Kétségtelen, hogy az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának Gratz versus Bollinger2 és Grutter versus Bollinger3 (2003. június 23.) ügyekben elfogadott határozata jelentősen befolyásolja az alkotmányos gondolkodást a pozitív diszkriminációról, és hatással van a mai napig a diszkriminációs joggyakorlatra.
Jennifer Gratz és Barbara Grutter azért támadták4 a Michigan Egyetem felvételi rendszerét, mert az egyetemre sikertelenül felvételiztek, ugyanakkor hasonló, illetve rosszabb pontszámmal két színes bőrű diákot az egyetem felvett. Gratz és Grutter sérelmezték, hogy "helyettük" két afrikai amerikai diákot részesített előnyben az egyetem. Az ügyet másodfokon tárgyaló VI. Kerületi Szövetségi Fellebbviteli Bíróság (United States Court of Appeals for the Sixth Circuit)5 Dunken fellebbviteli bíró vezetésével - az első fok döntését megváltoztatva - hatályában fenntartotta a Michigan University jogi karának pozitív diszkriminációt elősegítő felvételi rendszerét. A bíróság szerint a jogi kar számos tényezőt vesz figyelembe a felvételi rendszerében, többek között írásbeli teszt eredményt (LSA), korábbi tanulmányok átlagát, a korábbi (undergraduate) egyetem oktatási színvonalát, ajánlóleveleket, a felvételi esszé tartalmát, a jelentkező korábbi társadalmi, diák-önkormányzati szerepvállalását, munkatapasztalatot, individuális gondolkodást, nyitottságot. Az egyetem ezáltal lesz "több, mint tagjai számszerű összessége".6 Az etnikai és faji hovatartozás vizsgálata nem meghatározója, hanem csak egyik tényezője a sokrétű felvételi rendszernek, abból a célból, hogy sokszínű diákságot hozzanak létre. Ráadásul "a jogi kar faji és etnikai megfontolásai nem rekesztenek ki egyetlen leendő diákot sem a versenyből".7
A Legfelsőbb Bíróság határozatához rekord számú (nyolcvan!) amicus curiae-t csatoltak, jogászok, társadalmi szervezetek, magáncégek, választott tisztségviselők, katonák és jogászprofesszorok. A Yale, a Harvard és öt másik elit egyetem közös amicus indítványt fogalmazott meg a University of Michigan (UM) felvételi rendszerének fenntartása mellett. Huszonkilenc másik egyetem, köztük a híres Northwestern és Chicago University külön amicus indítvánnyal élt, szintén a michigani rendszert támogatva. Ugyanakkor a Tudósok Nemzeti Szövetsége (National Association of Scholars) 2001. április 4-én részletes tanulmányt tett közzé a pozitív diszkrimináció ellen.8 A tanulmány megkérdőjelezi az etnikailag sokszínű oktatás előnyeit. Megállapításuk szerint a University of Michigan képtelen statisztikai adatokkal alátámasztani, hogy az etnikailag sokszínű diákközösség magasabb egyetemi színvonalhoz járul hozzá, sőt bármilyen empirikus korrelációt mutatni a "sokszínűség" teljesítményjavító hatásáról. A Gratz és Grutter ügy jelentőségét jól jelzi, hogy az Egyesült Államok hivatalban lévő republikánus elnöke, George W. Bush9 amicus indítványában állást foglalt a pozitív diszkrimináció ellen.
A Gratz és Grutter ügy nyomán Amerika elit egyetemei10 sorban elismerték, hogy felvételi rendszerükben előnyt biztosítanak volt diákjaik leszármazóinak.11 A felsőoktatásban a pozitív diszkriminációt megerősítő érv, hogy amennyiben az USA híres egyetemei felvételi többletpontokhoz juttatják a társadalmilag amúgy is előnyös helyzetben lévő diákjaik leszármazóit, akkor felmerül a kérdés, hogy a hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoportok és etnikai közösségek előnyös megkülönböztetése miért alkotmányellenes diszkrimináció?
Végül a Legfelsőbb Bíróság 2003. júniusi döntésében érvényben tartotta a Michigan Egyetem Jogi Karának pozitív diszkriminációját, és alkotmányellenesnek ítélte a BA fokozathoz tartozó ún. "undergraduate college" pozitív diszkriminációját. A Legfelsőbb Bíróság elismerte, hogy a diákanyag sokszínűsége olyan szükségszerű érdeke az államnak (compelling state interest),
- 53/54 -
amely a szigorú alkotmányossági tesztet (strict scrutiny) is túléli.12 A Grutter v. Bollinger13 határozatban a Bíróság idézte az 1978-ból származó híres Bakke-esetet, ahol Powell főbíró elismerte, hogy az etnikai hovatartozás figyelembe veendő tényező lehet a kompetitív felvételi rendszerben. A jelen ügyben a többségi vélemény14 kifejti: az Alkotmány nem tiltja, hogy a sokszínű oktatás szükségszerű állami érdekét az egyetem jogi kara a faji eredet figyelembevételével biztosítsa. A fajok közötti megértés (cross-racial understanding) fontosságát a Bíróság társadalomtudományi példákkal támasztja alá, kiemelve, hogy a diákság sokszínűsége magasabb akadémiai eredményekhez vezethet, jobban felkészíti a diákokat az egyre heterogénebb munkaerőpiacra és jobb szakembereket farag belőlük.15 Ez különösen fontos a jogi kar vonatkozásában, amely a nemzet vezető értelmiségét képezi.16 Ugyanezen a napon a Legfelsőbb Bíróság a Gratz v. Bollinger ügyben megállapította, hogy a Michigan Egyetem Liberal Arts College-ban17 a pozitív diszkrimináció alkotmányellenes. Rehnquist főbíró többségi véleményében hangot ad annak az álláspontnak, hogy az a felvételi rendszer, amely az összes elérhető pontszám egyötödét adja minden alulreprezentált kisebbségnek, alkotmányellenesen viszonyul az elérni kívánt állami érdekhez. "Az olyan rendszer tehát, amely minden egyéni vizsgálódás nélkül 20 pontot juttat a felvételizőnek az összesen elérhető 150 pontból, alkotmányellenes."18
Érdemes röviden áttekinteni a Gratz és Grutter ügy hatásait is. Kétségtelen, hogy a Legfelsőbb Bíróság e döntéseivel a híres Bakke ügy óta a legjelentősebb diszkriminációs határozatát fogalmazta meg. A két döntéssel átértékelődött több, korábban született bírósági határozat. Különösen a Hopwood v. Texas, az V. kerületi szövetségi fellebbviteli bíróság (U.S. Court of Appeals for the Fifth Circuit) 1996-ban született határozata, amely megtiltotta, hogy Texas, Louisiana és Mississippi államokban az etnikai eredetet előnyként vegyék figyelembe a felvételi rendszerben.19 Hasonlóan, a Johnson v. Board of Regents (2001) határozatban a XI. kerületi Szövetségi Fellebbviteli Bíróság betiltotta a University of Georgia felvételi rendszerét.20 Több mint egy évtizednek kellett eltelnie, hogy a Gratz és Grutter ügyet újra felelevenítse az amerikai alkotmányos gyakorlat.21 A Fisher v. University of Texas at Austin22 ügyben két fehérbőrű diák azért perelte a texasi egyetemet, mert sikertelenül felvételiztek annak ellenére, hogy igen kimagasló teljesítményt nyújtottak, ugyanakkor társaik esetében a nemzeti és faji hovatartozás az egyetem értékelésében többletpontszámot eredményezett.23 Az alsó szintű (helyi) szövetségi bíróság24 fenntartotta a texasi egyetem szabályzatát, amely a családi körülményeket és a származást is figyelembe veszi a felvételi során, megállapítva, hogy annak alapjául a Grutter v. Bollinger döntés szolgál. A másodfokú bíróság25 helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.26 2013. júniusában a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette a másodfokú (fellebbviteli) bíróság ítéletét és új eljárásra utasította a bíróságot. A Legfelsőbb Bíróság indokolásában kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság helytelenül elmulasztotta a Bakke, Grutter és Gratz döntésekben lefektetett szigorú alkotmányossági teszt (strict scrutiny) használatát. A Legfelsőbb Bíróság 7:1 arányban meghozott döntésében idézi a Bakke ügyben kialakított precedenst, amely szerint az állami egyetemek felvételi döntéseit, amelyek etnikai származás alapján tesznek különbséget, a bíróságnak a XIV. kiegészítés szigorú tesztje szerint kell megítélnie. A Grutter ítélet precedense alapján egyértelmű, hogy a bizonyítási teher az egyetemen van, azaz bizonyítania kell, hogy a felvételi szabályzata (kis túlzással az egyetlen) lehetséges út (narrowly tailored) a cél érdekében, amely az egyetemi hallgatóság sokszínűsége. Ehelyett a másodfokú bíróság ítéletében csak azt vette figyelembe, hogy az egyetem a felvételi szabályzatában, amikor az etnikai származást külön faktorként veszi figyelembe, akkor "jóhiszeműen jár-e el?" (Was made in good faith?),27 ez pedig nem állja ki a szigorú teszt próbáját. 2014 júliusában a másodfokú bíróság új eljárásában meghozta ítéletét.28 Eszerint az egyetemek a származást figyelembe vehetik a felvételi eljárásban, ha ez a sokszínűség biztosításának egyedüli eszköze, viszont a sokszínűség olyan érdek (compelling state interest), amely kiállja a szigorú teszt (strict scrutiny) próbáját is.29
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
