Az Alkotmány szerint a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt és az Európai Unió más tagállamának a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú állampolgárát megilleti a jog, hogy a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásán választható és - amennyiben a választás, illetve a népszavazás napján a Magyar Köztársaság területén tartózkodik - választó legyen, valamint helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen. Polgármesterré és fővárosi főpolgármesterré azonban csak magyar állampolgár választható.1 A Magyar Köztársaságban minden menekültként, bevándoroltként vagy letelepedettként elismert nagykorú személyt megillet az a jog, hogy a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásán - amennyiben a választás, illetve a népszavazás napján a Magyar Köztársaság területén tartózkodik - választó legyen, valamint a helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen.2
Magyarországon a rendszerváltás után az általános helyhatósági választásokra első ízben 1990 őszén került sor. Ezzel a választással megszűnt a tanácsrendszer és helyette valódi önkormányzatok jöttek létre, amelyek a közös tanácsokkal szemben már minden településen megalakulhattak. A továbbiakban tekintsük át a régi szabályozásból kiindulva, hogyan rendezi jelenleg a jogalkotó a helyi önkormányzati választások szabályait.
A 10 000 vagy ennél kevesebb lakosú településeken a képviselőket kislistán választják. Itt a település egyetlen választókerületnek minősül, és valamennyi jelölt egyetlen szavazólapon szerepel. A jelölt egy választókerületben egy kislistás, egy polgármesteri és egy megyei közgyűlési jelölést fogadhat el. Jelölt az lehet, akit az adott választókerület választópolgárainak 1%-a jelöltnek ajánlott. A kislistás rendszerben egyfordulós a választás és a relatív többségi elv érvényesül.
A 10 000 vagy ennél kevesebb lakosú települések esetében megmarad az egyéni listás (korábban "kislistás") választási rendszer. Az új szabályozás4 értelmében, a 10 000 vagy ennél kevesebb lakosú településeken a korábban alkalmazott "kislistás" fogalom megnevezés pontatlan, hiszen ez a választási rendszer alapvetően egyéni jelöltekre leadható szavazatokon alapul. Így pontosabbnak tekinthető az egyéni listás választási rendszer kifejezés alkalmazása. 5
A 10 000-nél több lakosú településen és a fővárosi kerületekben vegyes rendszer működik, vagyis az önkormányzati képviselők egy részét egyéni választókerületben, másik részét kompenzációs listán választják meg. Az egyéni választókerületben és a listáról megválasztható képviselők száma körülbelül 60-40%-os arányban oszlik meg.
A választópolgár egy egyéni választókerületi, egy kompenzációs listás, egy polgármesteri, egy megyei közgyűlési jelölést (megyei jogú városok kivételével) fogadhat el
a) az egyéni választókerületben a választópolgárok 1%-ának ajánlása szükséges a jelöltté váláshoz,
b) kompenzációs listát az a szervezet állíthat, amelyik az egyéni választókerület legalább 1/4-ében jelöltet állít,
A megyei közgyűlés tagjait a választópolgárok (a megyei jogú városok kivételével) közvetlenül és kötött listán választják. Két választókerület van:
a) megyei közgyűlés 10 000 lakos alatti települések listáján jelölőszervezet akkor szerepelhet, ha a választópolgárok 0,3%-ának az ajánlását összegyűjtötte;
b) megyei közgyűlés 10 000 lakos feletti települések listáján jelölőszervezet akkor szerepelhet, ha a választópolgárok 0,3%-ának az ajánlását összegyűjtötte.
A fővárosi közgyűlés 66 tagját a választópolgárok közvetlenül, kötött listán választották meg.6 A listás választás egyfordulós, arányos választási rendszer; a főváros egész területe egyetlen választókerület. Az a jelölőszervezet állíthat listát, amely legalább 6 fővárosi kerületben állított kompenzációs listát. A fővárosban egyébként egy választópolgár egy egyéni választókerületi, egy fővárosi kerületi kompenzációs listás, egy polgármesteri, egy fővárosi listás, valamint egy főpolgármesteri jelölést fogadhat el.
A polgármestereket és Budapest főpolgármesterét a választópolgárok közvetlenül választják meg. A polgármester és a főpolgármester választása tekintetében az adott település minősül egy választókerületnek.
Az új szabályozás szerint a települési önkormányzat képviselő-testülete, a fővárosi és a megyei közgyűlés tagjainak számát a választás évének január 1-jei lakosságszáma alapján kell meghatározni, amely adatot a lakosságszám-adatot nyilvántartó központi szerv küldi meg minden év január 15-ig a helyi és a területi választási iroda vezetője számára.7
A régi szabályozás értelmében a 10 000 vagy ennél kevesebb lakosú települések esetében a képviselők száma korábban 100 lakosig 3 fő, 600 lakosig 5 fő, 1300 lakosig 7 fő, 3000 lakosig 9 fő, 5000 lakosig 11 fő, míg 10 000 lakosig 13 fő.
Ez a rendszer úgy változott meg, hogy megközelítőleg a felére csökkent a megszerezhető mandátumok száma. 100 lakosig 2 fő, 1000 lakosig 4 fő, 5000 lakosig 6 fő, 10 000 lakosig 8 fő lesz a képviselő-testület létszáma.
Szintén változik a képviselő-testületek tagjainak létszáma a 10 000-nél több lakosú településeken és a fővárosi kerületekben. Ezekben egyébként a vegyes választási rendszer megmarad: 25 000 lakosig 8 egyéni választókerületi és 3 kompenzációs listás mandátum, 50 000 lakosig 10 egyéni választókerületi és 4 kompenzációs listás mandátum, 75 000 lakosig 12 egyéni választókerületi és 5 kompenzációs listás mandátum, végül 100 000 lakosig 14 egyéni választókerületi és 6 kompenzációs listás mandátum lesz kiosztható.
Az új törvény a rendszerváltás óta bekövetkezett demográfiai változásoknak megfelelően korrigálja a fővárosi közgyűlés lészámának meghatározását, akként, hogy a létszám számszerű meghatározása helyett a lakosságszámhoz igazodó elvet alkalmazza.
A korábbi önkormányzati választási törvény8 a fővárosi közgyűlés számát statikusan, 66 főben rögzítette. Az új rendszerben a demográfiai változásokhoz igazodik a közgyűlés létszáma. Eszerint a fővárosi közgyűlés tagjainak számát a főváros lakosságszáma alapján kell meghatározni, úgy, hogy minden 50 000 lakos után egy képviselő választható.
Hasonló elvek szerint számítandó a megyei közgyűlések létszáma is, amely a jövőben szintén a lakosságszámhoz igazodik. Korábban az önkormányzati választásról szóló törvény mellékeltében volt rögzítve az egyes megyei közgyűlések létszáma. Az új jogszabály szerint 400 000 lakosig minden 20 000 lakos után 1 képviselő, de legkevesebb 15 képviselő; 700 000 lakosig 20 képviselő, és a 400 000-et meghaladó minden további 30 000 lakos után 1 képviselő; végül 700 000 lakos fölött 30 képviselő, és a 700 000-et meghaladó minden további 40 000 lakos után 1 képviselő választható.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
