Nemzetpolitikai szempontból a 2010-es évek első felének legfontosabb lépése egyértelműen az egyszerűsített honosítás bevezetése, a közjogi nemzetegyesítés jelenleg is zajló nagyszabású kísérlete volt. Az állampolgársági törvény 2010-es, majd 2013-as módosításával mindenki számára lehetővé vált az egyszerűsített honosítás, aki valószínűsíti, hogy felmenői között volt magyar állampolgár, és igazolja magyarnyelv-tudását, továbbá megfelel a büntetlen előélet, valamint a nemzetbiztonsági kockázat hiánya követelményeinek. A magyarországi lakóhely vagy a bizonyos ideig Magyarországon élés immár nem előfeltétel.[1] Az említett törvénymódosításokkal a magyar jogalkotó jelentős lépést tett a kulturális alapokon álló nemzetfelfogás kiteljesítése felé.[2] A honosítás további megkönnyítése érdekében a kérelmek beadására valamennyi magyar külképviseleten lehetőség van, továbbá mindenki számára könnyen elérhetőek a kérelem benyújtásához szükséges információk.[3] Az egyszerűsített honosítás bevezetését kiterjedt szakmai és politikai diskurzus kísérte, amely az idők folyamán azonban lecsendesedett.[4] Ennek ellenére bőven maradtak nyitott kérdések a kettős állampolgárság intézményesítése kapcsán. Jelen cikk mindkét szerzője erős határon túli kötődésekkel rendelkezik, ezért az egyszerűsített honosítás fél évtizedes múltjára visszatekintve azt vizsgáljuk, hogyan fogadták a jogintézményt a szomszédos országokban, valamint itthon, milyen jogi és jogon túli reakciók születtek, hogyan hatott az egyszerűsített honosítás a határon túli magyar közösségekre, illetve a jószomszédi kapcsolatokra.
Kiindulópontunk az, hogy az egyszerűsített honosítás összességében rendkívül sikeres folyamat, amely hosszú távon is működőképes alternatívát kínál a magyar történelem sajátosságaiból eredő, évtizedek óta megoldatlan problémára, lehetővé teszi az anyaországnak a határon túli magyar közösségek érdekében történő hatékonyabb fellépést. Ugyanakkor megfigyelhetőek visszásságok és nemkívánatos jelenségek is, az állampolgárság kiterjesztésének bizonyos aspektusairól pedig jelenleg igen keveset tudunk. E kevéssé feltárt vonatkozások alaposabb vizsgálata nagyban hozzájárulna az egyszerűsített honosításhoz kötődő folyamatok tisztázásához.
Az egyszerűsített honosítás elfogadását követően számos tudományos munka foglalkozott e megoldással, a fokozatosan kibontakozó fejleményekre azonban mindeddig kevés reflexió született.[5] Így az alapvető elméleti kérdéseket taglaló tudományos munkák,[6] valamint a vonatkozó jogszabályok mellett nagymértékben támaszkodtunk a gyakorlati folyamatok ismertetésénél publicisztikai jellegű írásokra is.
Az alábbiakban sorra vesszük a szomszédos országok magatartását, kiemelve különösen Szlovákiát, ahol a helyi politika válasza és az ezt követő konfliktusok elhúzódó politikai és jogi vitákat eredményeztek, amelyek végleg máig sem zárultak le.[7]
Több mint öt évvel ezelőtt lépett hatályba az állampolgársági törvény módosítása, amely lehetővé teszi a határon túli magyarok egyszerűsített honosítását. Az egyszerűsített honosítás bevezetését a magyarországi magyarok körében is heves viták övezték, ám a helyzet kétségtelenül a szlovákiai magyarok számára a legbonyolultabb, mert a határon túli magyar közösségek közül egyedül nekik kell azzal számolniuk, hogy a magyar állampolgárság felvételével elveszítik a lakóhelyük szerinti ország állampolgárságát. Mivel a szabályozást magyar, szlovák és nemzetközi oldalról is számos kritika érte, az elmúlt öt év alatt több, az enyhítést kezdeményező próbálkozás született, mindeddig azonban nem sikerült érdemi megoldást találni.
Az állampolgárság szabályozásáról Szlovákiában a Szlovák Köztársaság Alkotmánya[8] és a szlovák állampolgárságról szóló törvény[9] rendelkezik. Az alkotmány a magyar Alaptörvényhez hasonlóan[10] kimondja, hogy akarata ellenére senki nem fosztható meg a Szlovák Köztársaság állampolgárságától,[11] valamint azt is, hogy a szlovák állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről törvény rendelkezik.[12] A magyar állampolgárságról szóló törvény módosítása, amelynek értelmében kérelemre kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője magyar állampolgár volt vagy valószínűsíti magyar származását, és magyarnyelv-tudását igazolja,[13] 2010. augusztus 20-án lépett hatályba. A törvény célja, hogy a határon túli magyarok egyszerűsített honosítási eljárással szerezhessenek magyar állampolgárságot, ám a felvidékiek mégsem élhetnek ezzel a lehetőséggel, ha meg akarják tartani szlovák állampolgárságukat. A szlovák miniszterelnök ugyanis a kettős állampolgárság ötletét nem támogatta, így kezdeményezésére módosították a szlovák ál-
- 57/58 -
lampolgárságról szóló törvényt. A módosítás 2010. július 17-én, azaz bő egy hónappal a magyar előtt lépett hatályba. Hatálybalépéséig a szlovák állampolgárság megszűnésének egyetlen módja volt, mégpedig az, ha valaki kérte, hogy elbocsássák a szlovák állam kötelékéből. 2010 óta azonban a szlovák állampolgárság akkor is megszűnik, ha valaki kezdeményezi idegen állampolgárság akaratnyilvánítással történő felvételét.[14] Ennek értelmében, ha valaki lépést tesz más ország állampolgárságának megszerzésére, szlovák állampolgársága ex lege megszűnik, mégpedig azon a napon, amelyen kérelem, nyilatkozat vagy az idegen állampolgárság megszerzésére irányuló más jognyilatkozat formájában megvalósuló akaratnyilvánítás alapján, önkéntesen idegen állampolgárságot szerzett.[15] A szlovák állampolgársága nem szűnik meg annak, akinek másik állampolgársága születéssel keletkezett vagy házasságkötéssel szerezte azt.[16], [17]
A törvény szerint az, akinek állampolgársága megszűnt, ezt a tényt késlekedés nélkül köteles a kerületi székhelyen működő körzeti hivatalban bejelenteni, majd a körzeti hivatal továbbítja az információt a rendőrségnek, az adóhatóságnak, a vámhatóságnak, valamint a társadalom- és egészségbiztosítást nyújtó szervezeteknek.[18] Az állampolgárság elvesztésének napján egyúttal az állami alkalmazotti, szolgálati vagy egyéb, a szlovák állampolgársághoz kötött tisztséget, munkakört vagy foglalkozást megalapozó jogviszony is megszűnik, csakúgy, mint az érintett személy minősített adatokhoz való hozzáférési jogosultsága.[19] Aki szlovák állampolgárságának elvesztését nem jelenti be haladéktalanul a hatóságoknak, az állampolgársági törvény szerint kihágást követ el, és 3391 euró[20] pénzbüntetés fizetésére köteles.[21], [22]
Az állampolgársági törvény módosítását számos kritikával illették, sokan enyhítést követeltek. Kéréseik a kudarcba fulladt törvénymódosítási próbálkozások után csaknem öt év elteltével teljesültek, ám a változtatások nem jelentettek megoldást a szlovák állampolgárságukat vesztett felvidéki magyarok számára. 2015. február 1-jén ugyanis hatályba lépett a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma által kiadott rendelet, amelynek értelmében kivételes esetben visszakaphatják állampolgárságukat azok, akik azt 1993. január 1-je után veszítették el. Ilyen kivételes esetnek az minősül, ha az adott személy azért vette fel az idegen ország állampolgárságát, mert állandó lakhelye az adott országban van. Aki ezt a feltételt teljesíti, valamint rendelkezik szlovákiai tartózkodási engedéllyel, visszahonosítási kérelmet nyújthat be, amelyről a belügyminiszter határoz. A döntésnél vizsgálja a szlovák állampolgárság elvesztésének okát, valamint az idegen állampolgárság felvételének körülményeit. A visszahonosítás nem automatikus, a miniszter elutasíthatja a kérelmet, ha úgy ítéli meg, hogy a kérvényező nem illeszkedett be kellő mértékben a társadalomba, nem járul hozzá a Szlovák Köztársaság gyarapításához, teher a társadalmi rendszer számára, ha a visszahonosítás nem szolgálja a közérdeket vagy a közrendet sérti.[23], [24]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
