Tanulmányom célja a devizahitelekkel kapcsolatos 2014. évi törvényi szabályokkal összefüggő alkotmányossági problémák közül a jogállamiság elve egyik összetevőjének, a jogbiztonságnak áttekintése az Alkotmánybíróság devizahitelekkel kapcsolatos döntései alapján[1].
A devizahitelekkel kapcsolatos jogi szabályozás több formában is megjelent korábban, és a 2008-tól induló gazdasági válság miatt jelentősen megnövekedett törlesztő-részletek miatt keletkezett társadalmi problémák kezelésére az Országgyűlés több lépést is tett és tesz jelenleg is.[2] Ezek közül írásom kizárólag azt a törvényi szabályozást és az azzal kapcsolatos alkotmányossági kérdéseket vizsgálja (a jogbiztonság elvére szűkítve), amely a szerződések tisztességtelenségének törvényi vélelmezésével törekszik a helyzet kezelésére (azaz a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény - a továbbiakban Deviza-törvény vagy Törvény - vonatkozásában vizsgálódom).
Ebből következően nem képezi az írás tárgyát a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2014. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: fair bankokról szóló törvény), valamint az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2014. évi LXXVII. törvény[3], valamint a Deviza-törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (elszámolási törvény) szabályozásának áttekintése (csakis annyiban, amennyiben esetlegesen a Deviza-törvényhez szorosan kapcsolódik).
Az Alkotmánybíróság a 2014. évi XXXVIII. törvényről - egyedi normakontroll eljárásban - 2014. november 11-én meghozta a kérdéskörben eddig született egyik legfontosabb döntését[4]. A 34/2014. (XI. 14.) AB határozat (továbbiakban: Devizahatározat, Deviza-döntés) a 2014. évi XXXVIII. törvény egésze, valamint 1.§ (1)-(3) és (6)-(7) bekezdései, a 4-15.§-ai, továbbá a 19.§-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket elutasította.
Utalni szeretnék arra, hogy az Alkotmánybíróság a Deviza-döntésben az ítélőtábláról küldött indítványokkal érdemben nem foglalkozott. Jelzem azt is, hogy a Deviza-határozatot követően az Alkotmánybíróság több döntést is meghozott a témakörben, többek között a terjedelmes és jelentős hatású 2/2015. (II. 2.) AB határozatot (ebben bírálta el az ítélőtábláról érkezett bírói indítványokat), valamint a 7/2015. (III. 19.) AB határozatot, a 3057/2015. (III. 31.) AB határozatot, a 11/2015. (V. 14.) AB határozatot, a 3087/2015. (V. 19.) AB végzést, valamint három nem érdemi döntést (visszautasító végzések). Ez utóbbiak azonban a Deviza-határozathoz képest (a törvény alkotmányossága vonatkozásában) jelentős új érvet nem tartalmaznak, így írásomban csak ott és annyiban hivatkozom rájuk, amennyiben a teljesség igénye ezt indokolja - azaz tanulmányom fő vonala a 34/2014. (XI. 14.) AB határozat érvelésrendszerére és a bírói indítványokkal összefüggő saját alkotmányossági gondolataimra épül.
Mindezek után - a Törvény célját is áttekintvén - a bírói indítványok[5] górcső alá vételével a Törvény rendelkezéseit vizsgálom alkotmányossági szempontból.
Végül e rész lezárásaként annyit szeretnék megjegyezni, hogy írásomban azokra a korábban hatályos alkotmánybírósági határozatokra hivatkozom, amelyek meglátásom szerint megfelelnek a 13/2013. (VI. 17.) AB határozatban megfogalmazott elveknek; minthogy az Alaptörvény záró és vegyes rendelkezéseinek 2013. április 1-jétől hatályos 5. pontja szerint az Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik. E rendelkezés viszont nem érinti az ezen határozatok által kifejtett joghatásokat. Az Alkotmánybíróság a 13/2013. (VI. 17.) AB határozatban megállapította, hogy "az újabb ügyekben vizsgálandó alkotmányjogi kérdések kapcsán felhasználhatja a korábbi határozataiban kidolgozott érveket, jogelveket és alkotmányossági összefüggéseket, ha az Alaptörvény adott szakaszának az Alkotmánnyal fennálló tartalmi egyezése, az Alaptörvény egészét illető kontextuális egyezősége, az Alaptörvény értelmezési szabályainak figyelembevétele és a konkrét ügy alapján a megállapítások alkalmazhatóságának nincs akadálya, és szükségesnek mutatkozik azoknak a meghozandó döntése indokolásába történő beillesztése."
- 91/92 -
A törvény elfogadását követően várható volt, hogy a jogi rendezés által hátrányosan érintettek (azaz a bankok) köre élni fog az Alaptörvényben és nemzetközi egyezményekben garantált jogával, és minden lehetséges fórumon eljárásokat kezdeményez annak érdekében, hogy a rá hátrányos előírásokat valamilyen módon semlegesítse, semlegesíttesse. E tanulmány e törekvések közül a magyar Alkotmánybíróság előtti eljárások kezdeményezése tekintetében indított törekvéseket is alapul véve vizsgálódik.
Mivel az Alaptörvény már nem ismeri az actio popularis jellegű utólagos normakontrollt, a törvényi előírások által érintett bankok számára a mozgástér beszűkült: elméletileg az alkotmányjogi panasz és a bíró által kezdeményezhető konkrét utólagos normakontroll jöhetett szóba. (Mivel nem került sor a köztársasági elnök általi előzetes normakontrollra, illetve az utólagos kontroll kezdeményezésére jogosultak sem nyújtottak be indítványt, ezek lehetőségét fel sem vetem és nem is vizsgálom).
Az Alkotmánybírósághoz a "első körben" négy bírói kezdeményezést nyújtottak be. Ezek a benyújtás időrendi sorrendjében az alábbiak:
Elsőként a Fővárosi Törvényszék bírája fordult Alkotmánybírósághoz (továbbiakban 1. indítvány). Érvelésrendszere tömören az alábbiakban foglalható össze:
A bírói indítvány szerint a Deviza-törvény (illetve annak egyes előírásai) sérti az Alaptörvény
a) B) cikkének (1) bekezdését, amely szerint Magyarország független, demokratikus jogállam;
b) C) cikkének (1) bekezdését, amely alapján a magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik;
c) M) cikkének (1) és (2) bekezdését, amelynek értelmében Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik, illetve Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait;
d) Q) cikkének (2) bekezdését is, amely szerint Magyarország a nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját;
e) XV. cikkének (1) bekezdését, amely alapján a törvény előtt mindenki egyenlő;
f) XXVIII. cikk (1) bekezdését, amelynek értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy valamely perben a jogait és a kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el;
g) XXVIII. cikk (7) bekezdését, amely szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti; valamint
h) 26. cikkének (1) bekezdését, amely alapján a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak.
Időrendben a második indítványt a Fővárosi Ítélőtábla bírói tanácsa nyújtotta be (továbbiakban 2. indítvány):
Ezen előterjesztés indokolása szerint az Alaptörvény
c) XXVIII. cikk (1) bekezdésébe és
d) 25. cikk (1) bekezdésébe, továbbá
ütköznek a Törvény vitatott rendelkezései.
A harmadik indítvány (továbbiakban 3. indítvány) 2014. október 15-én érkezett az Alkotmánybíróságra, szintén a Fővárosi Ítélőtáblától, mely az Alaptörvény
c) XXVIII. cikk (1) bekezdésének és
d) 25. cikk (1) bekezdésének, továbbá
e) 26. cikk (1) bekezdésének sérelmére
sérelmére mutat rá.
Az utolsó előterjesztés (továbbiakban 4. indítvány) egyaránt a Fővárosi Ítélőtábla bírói tanácsától származik, mely a 3. indítványban foglalt, az előbbiekben felsorolt alaptörvényi rendelkezések sérelmére hivatkozik.
Összegezve, a bírói indítványok az alábbi alaptörvényi rendelkezés(ek) sérelmére hivatkoznak:
b) a C) cikk (1) bekezdés;
c) az M) cikkének (1) és (2) bekezdés;
d) az Alaptörvény Q) cikkének (2) bekezdés;
e) a XXVIII. cikk (1) bekezdés;
g) a 25. cikk (1) bekezdés; továbbá
h) a 26. cikk (1) bekezdés.
Írásomban a bírói érvek közül a jogállamisággal kapcsolatosan tekintem át a devizahitelek rendezésével kapcsolatban keletkezett törvény problematikus rendelkezéseit és foglalok állást azok alkotmányossága vonatkozásában. A következőkben tehát az alábbi alkotmányossági szempontokat veszem
- 92/93 -
sorra: a jogállamiság elvének sérelme a visszaható hatály szempontjából; a jogállamiság elvének sérelme az egyes normák egyértelműségének követelménye és az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságának követelménye vonatkozásában.
A jogbiztonsággal kapcsolatban felmerül a "kellő felkészülési idő" követelményének nem-teljesülése is a Törvény vonatkozásában. Ezt az érvet e tanulmány keretein kívül tekintettem át[6].
"A jogbiztonság érvényesülésének feltétele, hogy a társadalmi viszonyok - egyértelmű, kiszámítható, stabil és végrehajtható jogszabályokkal - megfelelő módon szabályozottak legyenek, a jogrendszer egységes és áttekinthető, a szabályozás megismerhető legyen. Fontos követelmény továbbá, hogy a szerzett jogok és a lezárt jogviszonyok védelemben részesüljenek, a jogorvoslathoz való jogot garantálják, és a méltányosságot biztosítsák."[8]
Jelzem, hogy azért indokolt a jogállamiság elvének sérelmével és az ebből kiágazó jogbiztonsággal, valamint a visszaható hatály problémájával kiemelten foglalkozni, mert az eddig beérkező indítványok (mind a négy) kihangsúlyozzák ezeknek az elv(ek)nek a súlyos sérelmét, ezáltal ez válik a legerősebb "fegyverré" a Deviza-törvény alaptörvény-ellenességének megállapítására.[9] Ha több okból állítják, hogy valamely jogszabály alaptörvény-ellenes, azonban egy ok az egész törvényre kihat (ezen esetben lehet a visszaható hatály tilalma), akkor az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálja (természetesen ez minden esetben nem kötelező elv).
A visszaható hatály megállapításakor, azt kell vizsgálni, hogy a Törvény egyes, anyagi jogi rendelkezései tartalmilag új szabályozási környezetet hoztak-e létre. Ennek eldöntéséhez az alábbi kérdéseket vettem alapul:
a) a deviza ügyben keletkeztek-e a törvény alapján a kihirdetését megelőző időre kötelezettségek vagy visszamenőlegesen terhesebbé vált-e a helyzet,
b) a Törvény megállapít-e jogi felelősséget olyan, a kihirdetését megelőzően tanúsított magatartásért, amely a törvény hatálybalépését megelőzően nem volt jogsértő,
c) a hatályba léptető rendelkezés eredményeként a Deviza-törvény új, korlátozó rendelkezései már létrejött, lezárt anyagi jogi jogviszonyokban idéztek-e elő változást,
d) érvényesül-e az a már Peschka Vilmosnál megfogalmazott kitétel, mely szerint a jogszabálynak két ontológiai feltétele van: az alternativitás (cselekvési lehetőségek közötti választás) és a társadalmi szintű megismerhetőség.[10] Azaz: megvan-e a cselekvési lehetőségek közötti választás, ha valamely indokra (akár tisztességtelenségre) hivatkozással visszamenőlegesen meg lehet változtatni jogviszonyokat, és ilyen esetben van-e bármilyen értelme vagy szerepe a "társadalmi megismerhetőségnek".
ad a) Az a) pontban megfogalmazott kérdésre a válasz könnyűnek tűnik; mivel a Deviza-törvény 1. § (1) bekezdésében határozza meg tárgyi hatályát (alkalmazhatóságát), amikor kimondja, hogy e törvény a 2004. május 1. napja és az e törvény hatályba lépésének napja[11] között kötött fogyasztói kölcsönszerződésre terjed ki. A laikus ember számára is szembetűnő, hogy több évvel ezelőtti időpont szerepel a törvényben. Tehát az biztos, hogy a törvény a kihirdetését megelőző időre állapít meg szabályokat, azonban, hogy azok kötelezettségek-e vagy sem, azt már részletesebben kell körbejárni.
A Törvény 4. § (1) bekezdése akképp rendelkezik, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó fogyasztói kölcsönszerződés vonatkozásában vélelmezni kell, hogy tisztességtelen az annak részét képező egyoldalú kamatemelést, költségemelést, díjemelést lehetővé tevő szerződéses kikötés - az egyedileg megtárgyalt feltétel kivételével -, tekintettel arra, hogy az nem felel meg 4. § (1) bekezdés a)-g) pontjában[12] található elveknek. Mi másról lenne szó tehát, mint valamely helyzet visszaható hatállyal történt hátrányosabbá tételéről: hiszen ha nem felel meg a szerződéses kikötés a követelményrendszernek, abban az esetben - szankcióként - semmisnek minősül. Ha a Törvény és kritérium-rendszere akkor hatályban lett volna (illetve "élt" volna a jogalkalmazás által) nyilvánvaló, hogy a bankok és más pénzügyi intézmények e kötelezettségnek eleget tettek (megfeleltek) volna, hogy szerződéseik utólag ne legyenek megtámadhatók.[13]
ad b) A b) kérdésre meg is adtam a választ az előbb mondottakkal, ugyanis a Törvény a pénzügyi szervezetek jogi felelősségét azzal állapítja meg, hogy felállítja a (megdönthető) vélelmet, továbbá szankcióját - ha szerződéses kikötései tisztességtelenek - a semmisséget, így befolyásolva - a per végén hozott ítélet által - a magánszeméllyel való jogviszonyát.
ad c) A c) kérdésnél abból indulok ki, hogy megkötött szerződések vannak, melynek alanyai; a pénzügyi intézmények és a magánszemély fogyasz-
- 93/94 -
tók. A szerződések jogi szabályozására a Ptk.[14], mint lex generalis és a Hpt.[15] - különös szintű norma - vonatkozó rendelkezései irányadók. A Ptk. 205. § (1) bekezdése értelmében, a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. E szerint a szerződések aláírásával anyagi jogviszonyok[16] (fogyasztói kölcsönszerződések) jöttek létre és a szerződésből kötelezettség keletkezett a szolgáltatás teljesítésére; jogosultság a szolgáltatás követelésére[17]. (Ha az új Ptk. 6:63. § [A szerződés létrejötte és tartalma] alcím alatti (1) bekezdését veszem alapul, a szerint is; a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A szerződés, egy a kötelemfakasztó tények sorából; a kötelem pedig Ptk. 6:5. § [A jognyilatkozat hatályosulása] (1) bekezdése alapján a jelenlevők között tett jognyilatkozat nyomban hatályossá válik. Következésképpen a szerződésmegkötésének pillanatában már hatályossá váltak a fogyasztói kölcsönszerződések az új Ptk. rendelkezéseinek interpretációja alapján is.
Tehát a Deviza-törvény új jogi keretet húz rá a szerződés - általános szerződési feltételeinek - tartalmi követelményeire, azaz a már létrejött, olykor lezárt[18] anyagi jogi jogviszonyokban idéz elő változást. Álláspontom szerint a Törvény már lezárt viszonyokat is újranyit, és új szempontok alapján újraértékel.
E pontnál a Hpt. időszakonkénti szabályozásáról is szólnom kell, ugyanis egy fokozatosan szigorodó tendencia figyelhető meg a fogyasztói kölcsönszerződésekkel kapcsolatban. A régi Hpt. 210.§ (3) bekezdés[19] szerint az ügyfél számára kedvezőtlen kamatmódosításra (díjra vonatkozó módosításra stb.) - azaz hátrányos, egyoldalú szerződésmódosításra - csak akkor kerülhet sor, ha azt az ÁSZF külön pontban, egyértelműen lehetővé teszi, mely ún. egyoldalú kógens feltételnek minősül, amelyet, ha teljesít a bank, biztos lehet abban, hogy a kikötés nem ütközik jogszabályba (Hpt.-be).
2009. augusztus 1-jétől a szabályozás két lépcsőben szigorodott, majd 2010. január 1-jétől tovább módosult a 210. §.[20] Emellett a szerződéses kikötésekre vonatkozó feltételeket 2011. november 15-től és 2012. december 9-től szintén módosították. Kihangsúlyozandó, hogy a szabályozás fokozatos volta miatt 2009. augusztus 1. napját megelőzően a fogyasztóra hátrányosan bármely szerződési feltétel, ezt követően csak a kamatra, díjra, költségre vonatkozó rendelkezések voltak módosíthatók egyoldalúan. Ez alapján látható, hogy a Hpt. az egyoldalú szerződésmódosítás törvényi feltételeit időben eltérő módon és részletességgel rendezte. Következtetésképp elmondható, hogy a vitássá tett időszakot nem lehet egységesnek és homogénnek tekinteni, a jogszabályi környezet (2009. aug. 1-je, 2010. jan. 1-je után, valamint a 2011. nov. 15-e és 2012. dec. 9-e után 2014. július 26-ig bezárólag) állandó mozgásban volt. A Deviza-törvény mégis ezt teszi. Az Alkotmánybíróság ezt figyelmen kívül hagyva - többségi álláspontjában - azt állapította meg, hogy a Törvény nem alkotott új anyagi jogszabályt visszamenőleg, hanem az érintett időszakban mindig is hatályban volt anyagi jogszabálynak az európai és a magyar bírósági gyakorlat által kidolgozott és kötelezően alkalmazandóvá tett (azaz az anyagi jog értelmezésének pontosításával eleve az anyagi jog részévé vált) értelmezését[21] foglalta a Törvénybe, emelte jogszabályi szintre.[22] Ezt törekszik igazolni Sulyok alkotmánybíró is, miszerint a Törvény elvei már korábban is megjelentek. Megerősíti ezt a nézetet egyébként a 7/2015. (III. 19.) AB határozat, melyhez ugyanebben a vonatkozásban Kiss László alkotmánybíró különvéleményt csatolt, valamint a 11/2015. (V. 14.) AB határozat is, ami a Kúria általi "jogalkotást" kifogásoló indítványt nem találta megalapozottnak.
Kérdésem pusztán annyi, hogy ha ezek az elvek már korábban is ennyire egyértelműen jelen voltak, miért volt szükség megerősítésükre, új formában való megfogalmazásukra? Korábbi létezésük esetén ugyanis a bíróságok mindenfajta kétség nélkül alkalmazhatták volna ezeket az elveket a devizahitelekkel kapcsolatos perekben.
Az Alkotmánybíróság álláspontjával szemben áll az a vélemény, miszerint a Törvény nemcsak a bírói gyakorlat kodifikálása a jövőre nézve, hanem a bírói gyakorlatnak a kiterjesztése is, és ezen keresztül a Hpt. 2010. január 1-jétől (részben már 2009. augusztus 1-jétől) hatályos, értelmezett szabályainak a visszavetítése a korábban létrejött általános szerződési feltételekre és szerződésekre.[23] Továbbá sem a 2/2012. PK véleményben, sem pedig a 2/2014. PJE[24] határozatban nincs szó arról, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás tisztességtelenségének az egyes, PK véleményben megjelenő szempontjait a 2004. május 1-jét követően létrejött valamennyi általános szerződési feltételre, ennek nyomán valamennyi szerződésre, általánosan alkalmazni kellene.[25] A jogegységet biztosító említett eszközök általános, 2004. május 1-jétől való közvetlen alkalmazásának lehetőségét a Törvény teremti meg.[26]
ad d) A "peschkai kérdésre" (d) pont) a válasz egyszerű logikai következtetéssel megválaszolható. Mivel a 2014. évi XXXVIII. törvény 2004. május 1-jétől írja elő, hogy a szerződéses kikötések az immanens elveinek meg kell feleljenek (különben tisztességtelenek); ezért a pénzügyi intézmények számára 2004. május 1. és 2014. július 26-a között nem adatott meg a cselekvési lehetőségek közti választás. Ugyanis a Törvényben taxatíve felsorolt valamennyi elv a magyar jogrendszerben korábban jogszabályi szinten nem jelent meg[27], illetőleg a jogszabályok által korábban szabályozott elvekről rendelkező jogszabályok (Hpt. vonatkozó rendel-
- 94/95 -
kezései és a 275/2010. (XII. 15.) Korm. rendelet[28]
szabályai) a Törvény által megjelölt teljes időtartam alatt nem voltak hatályosak. Az is egyértelmű, hogy a Deviza-törvény esetében, amely 2004. május 1-jétől szabályozza a szerződéses kikötések minőségét (tisztességes/tisztességtelen) nem volt a társadalmi szintű megismerhetőségre potenciál.
Az AB határozat álláspontja szerint a jelenlegi feltételek kezdettől fogva levezethetők voltak az általános jogszabályi rendelkezésekből[29], amelyeket utólag foglaltak (2/2012) PK véleménybe, (2/2014) jogegységi határozatba, (2014. évi XXXVIII. törvény) jogszabályba. Az Alkotmánybíróság okfejtése mentén az feltételezhető, hogy a szerződést megkötő felek feladata lenne a jogértelmezés, mert az elvek ab ovo levezethetők voltak az általános jogszabályi környezetből.[30] Szemben a többségi állásponttal amellett érvel Paczolay Péter, hogy a Törvény csak a bírói gyakorlatban meglévő egyes elemeknek a kombinációja, amely a PK vélemény és a jogegységi határozat (továbbá a 93/13/EGK irányelv) jogalkotói értelmezését jeleníti meg [348].
A következőkben a visszaható hatályú jogalkotás tilalmának, a jogállamiság[31] elvének korábbi alkotmánybírósági gyakorlatával szeretném nyomatékosítani, milyen fontos, hogy ezen elvek sérelmének még csak gyanúja sem merülhetne fel. "A jogállamiság fogalma magában foglalja a jogbiztonság követelményét, amely többek között az állam, mint jogalkotó kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. A jogbiztonság pedig - az Alkotmánybíróság korábbi határozatai szerint - nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is [9/1992. (I. 30.) AB határozat; 26/1992. (IV. 30.) AB határozat; 31/2007. (V. 30.) AB határozat]." Az Alkotmánybíróság az Alkotmány alapján meghozott korábbi határozataiban a kiszámíthatóság és az előreláthatóság követelményéből vezette le a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmának alkotmányos elvét [34/1991. (VI. 15.) AB határozat; 11/1992. (III. 5.) AB határozat; 25/1992. (IV. 30.) AB határozat; 28/1992. (IV. 30.) AB határozat; 4/1992. (I. 28.) AB határozat].
A 25/1992. (IV. 30.) AB határozatban megállapította, hogy a jogállamiság egyik fontos alkotóeleme a jogbiztonság, amely többek közt megköveteli, hogy az állampolgárok jogait és kötelességeit a törvényben megszabott módon kihirdetett és bárki számára hozzáférhető jogszabályok szabályozzák, meglegyen a tényleges lehetőség arra, hogy a jogalanyok magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani, ennek érdekében a jogszabályok a kihirdetésüket megelőző időre nézve ne állapítsanak meg kötelezettséget, illetőleg valamely jogszerű magatartást visszamenőleges érvénnyel ne minősítsenek jogellenesnek.[32]
Az Alkotmánybíróság döntéseiben és a Jat.-ban megfogalmazott visszaható-hatállyal kapcsolatos tilalmat az Országgyűlés esetenként a korábbi Alkotmány módosításával írta felül. A címzetti körre negatív visszaható hatályt eredményezett többek között a rendőrök passzív választójogának 3 évre visszamenőleges kizárása, illetve a 98 %-os különadó kezelésének alkotmányi rendezése. Jelen esetben azonban a visszaható hatály tilalmának sérelme nem alaptörvényi, hanem törvényi szinten vélelmezhető, így az Alaptörvénybe ütközés megállapításának formai akadálya nincs.
Megjegyzendő a problémakörhöz, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogbiztonság - többek között - megköveteli a megszerzett jogok védelmét is, illetve a teljesedésbe ment, vagy egyébként véglegesen lezárt jogviszonyok érintetlenül hagyását, valamint a múltban keletkezett, tartós jogviszonyok megváltoztathatóságának alkotmányos szabályokkal való korlátozását. A Törvény 1.§-ának (6) és (7) bekezdése azonban utólag a több mint öt éve nem érvényesített követelések vonatkozásában is lehetővé teszi a szerződő felek jogérvényesítését az elévülési szabályok módosítása nélkül, a régi Ptk. szabályainak normatív értelmezésével. Azzal, hogy a Törvény 4.§ (1) bekezdése új jogszabályi semmisségi kritériumokat határoz meg hosszú ideje hatályban lévő szerződéses rendelkezések tekintetében, valójában a szerződéskötés időpontjára visszamenő hatállyal az Országgyűlés jogalkotói hatalmánál fogva alakító módon változtatta meg a felek szerződéses (lezárt) viszonyait.[33] Kiss László emellett kifejti, hogy a visszaható hatály vizsgálatánál, a mérlegelés elvégzésekor a "jog-joggal vetendő össze" követelménye alól nem adható felmentés (még alkotmányos cél elérése érdekében sem), mert minden rés, amit ezen az elven nyitni engedünk, korlátlanul tágítható. Ilyen érvelés alapján ad absurdum akár odáig is eljuthatnánk, hogy a néplélekre hivatkozással teszünk kérdésessé már lezárt, illetve teljesedésben és folyamatban levő jogviszonyokat[34].
Megjegyezném: a témakörben született 34/2014. (XI. 14.) AB határozat többségi döntése szerint a Törvény új jogszabályi környezetet - visszaható hatállyal - nem teremtett. Ezzel - a korábban mondottak alapján - nem értek egyet, főként, mert lezárt viszonyok is ismételten megnyitásra és új szabályok alapján való újraértékelésre kerültek.
Utalok rá azonban: a Deviza-határozat után született 7/2015. (III. 19.) AB határozatban az alábbi érvelés is olvasható: "A visszaható hatályú jogalkotás tilalmára való hivatkozás nem adhat alapot arra, hogy a múltban tömegesen keletkezett tisztességtelen - ezért semmis - szerződéses kikötések érinthe-
- 95/96 -
tetlenek maradjanak, és annak következtében az adósok teljesítési kötelezettsége minden körülmények között, változatlanul fennmaradjon"[35]. Eszerint tehát akár a Deviza-döntésben is megállapíthatta volna az Alkotmánybíróság a visszaható hatály meglétének tényét, ugyanis, mint látható, jogkövetkezményét tekintve nem lett volna nagy különbség a két megoldás között.
Zárszóként - egyben válaszként - egy idézettel szeretném befejezni ezt a részt: "A Törvény - azzal, hogy a 2004. május 1-jétől 2009. augusztus 1-jéig hatályban volt általános szerződési feltételeket és az ezeken alapuló szerződéseket is a hatálya alá vonja - túlmegy a bírósági gyakorlaton, új követelményeket, új mércét érvényesít a fogyasztói kölcsönszerződések egyoldalú módosítására, vagyis valódi visszaható hatállyal szabályoz."[36]
a) Azzal kezdem az egyértelműség és kiszámíthatóság követelményének analizálását, hogy a korábbi alkotmánybírósági gyakorlatot tekintem "zsinórmértéknek". Az Alkotmánybíróság korábban több határozatában kifejtette, hogy a jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság követelménye pedig az Alkotmánybíróság értelmezésében a jogalkotó kötelességévé teszi azt, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek és működésüket tekintve kiszámíthatóak, előreláthatóak legyenek a jogszabályok címzettjei számára [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65-66.; 11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 81-82.; 28/1993. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1993, 220, 225.].
b) Itt jelzem azt a tényt, hogy egyes, a témában adott jogegységi határozatok is -, melyek nem bizonyulnak egyértelműnek - tárgyai lehetnek az Alkotmánybíróság vizsgálatának[38]. A bíró indítványában[39] - a Pp. 155/B.§ (1) és (3) bekezdései alapján, az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztése mellett - a Ptk. 239/A. §-a alapján a szerződés érvénytelenségének (részleges érvénytelenségének) megállapítása iránt indított perekről szóló 5/2013. Polgári Jogegységi Határozat 3. pontja, és a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos perekben felmerült egyes kérdésekről szóló 6/2013. Polgári Jogegységi Határozat 4. pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól. Tette ezt arra hivatkozással, hogy a jogegységi határozatok nem biztosítják a bíróságok jogalkalmazásának egységét, mert ellentétes iránymutatást adnak (azaz az egyértelműség és a kiszámíthatóság követelményével ütköznek). Tekintettel a 9/1992. (I. 30.) AB határozatra, amely kimondja, hogy a jogintézmények tartalmi kiszámíthatóságát a jogállamban különféle - többek között jogegységi - eszközök szolgálják, nem lehetne meg még a lehetősége sem, hogy a jogalkalmazás során efféle ellentételezések alakuljanak ki az eljáró bírákban, főleg, ha ekkora társadalmi érintettsége van a kérdéskörnek.
Az Alkotmánybíróság álláspontja az azonos szintű jogszabályok közötti valós vagy vélt kollíziójával kapcsolatosan - a 35/1991. (VI. 20.) AB határozatban elvi éllel kimondottak szerint - az, hogy "meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes - vagy az értelmezéstől függően ellentétes - törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet". Tehát az indítványban sérelmezett két jogegységi határozat önmagában az ütközésük miatt nem alaptörvény-ellenes, azonban már az problémát szült, hogy nem egyértelmű tételek vannak a jogegységi határozatokban és így kialakult a jogalkalmazóban az előbb felvázolt paradoxon. Emiatt pedig sérül az egyértelműség követelménye a jogegység atmoszférájában. Ezen túlmenően, az 1. bírói indítvány is rámutatott arra, hogy az előreláthatóság és a kiszámíthatóság a jogalkalmazók irányában is alkotmányos elvárás a jogi normák értelmezése során (Alaptörvény 28. cikk).
Ezen túlmenően a Törvény 4.§ (1) bekezdésében tételezett "tisztességtelenségi kritériumok" normatív jellegét megerősítve a Törvény 11.§ (1) bekezdése, amely szerint "[a] bíróság kizárólag azt vizsgálja, hogy a pénzügyi intézmény által tisztességesnek tartott szerződéses kikötés a 4.§ (1) bekezdése szerint tisztességes-e". Ez ellentmond, kollízióban áll a korábbi és a hatályos Ptk. normáival és az azok alapján kialakított bírósági gyakorlattal: ezek szerint hasonló esetekben az ügylet összes körülményeit vizsgálni kell a rendesbíróságoknak. Ez a tény - tekintve, hogy azonos jogforrási szintű normák közötti kollízió áll fenn - önmagában okot adhatna a megsemmisítésre, mivel ellentétes a jogbiztonság elvével...[Először erre lásd a 35/1991. (VI. 20.) AB határozatot, ABH 1991, 176-177].[40]
c) Folytatván az egyértelműség és kiszámíthatóság követelményének vizsgálatát, rá szeretnék mutatni, hogy nincs meg a következetes jogfolytonosság, ám éppen az adná a jogintézmények működésének kiszámíthatóságát. A jogállamiság egyik fontos alkotóelemét jelentő jogbiztonság pedig megköveteli azt a tényleges lehetőséget, hogy a jogalanyok magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani.[41]
Abból indulok ki, hogy a Deviza-törvény 4.§ (1) bekezdésének a)-g) pontja szabja meg (utólag!) azt a követelményrendszert, hogy a szerződéses kikötések, mi alapján tekinthetők tisztességesnek (vélelem felállításával). Erre figyelemmel felmerül a kérdés, hogy miként adatott meg a lehetőség a pénzügyi intézmények számára, hogy magatartá-
- 96/97 -
sukat a jog előírásaihoz igazítsák? Fontos kiemelni a jog előírását kifejezést, hiszen 2005-2009 között több állami szerv is elemezte a pénzügyi intézmények "szerződéses gyakorlatát", melyek kivétel nélkül állították, hogy a bankok nem járnak el tisztességesen, mégis ennek ellenére - csupán beszámolók, jelentések, ajánlások születtek (PSZÁF 9/2006-os fogyasztóvédelmi ajánlása; GVH 2005. decemberi Jelentése; GVH 2008. június 20. Beszámolója), azonban ezeknek nincsen a jog erejéhez fogható normatív kötelező hatása. Ezek legfeljebb követendő iránymutatásnak tekinthetők, nem előírt szabályozásnak. Tehát visszautalván a jog kontinuitásának kérdésére a gondolatmenetem elejéről, az én érvelésem és nézőpontom szerint ez nem teljesült és nem is tudott az ajánlások, beszámolók és jelentések által érvényesülni.[42]
Ezen a ponton felvethető persze az állam (állami szervek) felelőssége is, hiszen hosszú éveken keresztül semmilyen hatékony lépést nem tettek azért, hogy a mára már akuttá vált társadalmi, szociális és gazdasági probléma és feszültség elkerülhető legyen. Semmi nem akadályozta meg az Országgyűlést sem abban, hogy törvényalkotással kellő időben beavatkozzon a folyamatok alakulásába. Ez a mulasztása pedig annál is inkább szóvá tehető, mivel időben kapott olyan jelzéseket, hogy a kialakult hitelezési gyakorlat komoly társadalmi, szociális és gazdasági problémák forrásává válhat (Kiss László különvéleményének indokolása: [282]).[43] Ezzel kapcsolatban megjegyezném, hogy kontinuitásról nem beszélhetünk, hiszen az Országgyűlés ciklikusan működik, adott periódusban más-más politikai érdekek dominálnak és válik azok kifejezőjévé. Nem maga az intézmény felelőssége tehát e "mulasztás", hanem az adott időszakban az Országgyűlés összetételének többségét adó politikai erőké.
d) A 3. bírói indítvány indokolásában olvasható, hogy "az állam jogállásához kapcsolódó, közfeladatot ellátó és az annak gyakorlására alkotmányos eszközökkel felhatalmazott szervezet szabályozását mellőzték, ugyanis a Törvény a Ptk. 3:405. § (2) bekezdésére utalással csupán az állam törvényes képviseletéről gondoskodott (Törvény 7. § (2) bekezdés). A törvényes képviselő kijelölése az állam közhatalmi feladatát ellátó és az ehhez kapcsolódó jogokkal rendelkező szerv törvényes felhatalmazásának és eljárásának hiányát nem pótolja, csupán a képviselő perbeli jognyilatkozatainak és cselekményeinek a személyi hatályát érinti. A Törvény szabályozása hiányos, amely nem egyeztethető össze a normavilágosság követelményével.
e) A 2. indítványban is találunk kifogást a jogbiztonság megsértésére visszavezetett előreláthatóság és kiszámíthatóság követelményének tekintetében. Az indítványozó kifejti, hogy a Törvény által szabályozott eljárásban (6. alcímben szabályozott perben) meghozható ítélet tárgyi és személyi hatályához fűződő és jogértelmezéssel fel nem oldható kétségek miatt (bizonytalan jogerő problémája, ítélet személyi és tárgyi hatálya a jövőre nézve bizonytalan értelmezési kérdéseket vet fel) a Törvénynek a bírósági eljárásra vonatkozó valamennyi szabálya (6. §-a, és 7. §-tól a 15. §-ig) sérti a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvét [Alaptörvény B cikk (1) bekezdés]. Már az önmagában probléma, hogy egy ítéletnek bizonytalan jogereje lehet, mivel kérdés, hogyan válik akkor végrehajthatóvá, hogyan lehetne ezt kiszámíthatónak tekinteni, mind a banknak, mind a fogyasztó számára. Az pedig, hogy egy ítélet személyi és tárgyi hatálya a jövőre nézve bizonytalan értelmezési kérdéseket vet fel, szintén jelentősen sérti a kiszámíthatóság által a jogbiztonság elvét.
f) A fentiekkel összhangban még megemlíthető, hogy az 1. indítványozó szerint a Törvény 1.§ (2) bekezdése abban a tekintetben a normavilágosság követelményébe ütköző, hogy a "nem kell alkalmazni" fordulat nem zárja ki határozottan a Törvény alkalmazásának lehetőségét (Ad1.). Sérelmesnek véli továbbá a Törvény 1.§ (1) bekezdését, mely nem határozza meg egyértelműen, hogy mely szerződések tartoznak a "deviza alapú szerződések" fogalmi körébe (Ad2.).
Ad1. Az Alkotmánybíróság vizsgálatát az indítvány benyújtásakor hatályos szöveg tekintetében folytatta le, és a "nem kell alkalmazni" fordulatot elemezte (nem pedig a később megjelent verziót), mely során megállapította, hogy nem kiszámíthatatlan és nem túlzottan általános megfogalmazású, így nem eredményez jogbizonytalanságot. Indokolása ekképp hangzik: a "tilos alkalmazni" helyett a támadott jogszabályi rendelkezés "nem kell alkalmazni" fordulata is kizárja, hogy a Törvény alkalmazható legyen azokra a fogyasztói kölcsönszerződésekre, amelyek teljesítésére irányuló kötelezettség végtörlesztés, vagy a fogyasztói kölcsönszerződés fedezetéül szolgáló ingatlannak az állam által történő megvásárlása következtében megszűnt.[44] Azonban a "nem kell alkalmazni" fordulat, mégis csak félreérthető, ugyanis kétféleképpen értelmezhető; nem kell alkalmazni, tehát tilos; vagy nem kell alkalmazni, de figyelembe vehető. Számomra továbbra is félreértésre vezethet, nem értelmezhető világosan, eltérő interpretációra ad módot. Ugyanakkor megjegyzendő tény, hogy a jogalkotó észlelte, illetve érezhette a Törvény 1. § (2) bekezdésében lévő "csorbát", mivel a 2014. évi XL. törvénnyel módosította is ezt a bekezdést.
Ad2. Az Alkotmánybíróság többségi álláspontja akként indokolja a Törvény alkotmányosságát a felvetett kérdés körében, hogy a Törvény tárgyi hatályát, egyfelől a Törvény 1.§ (1) bekezdése határozza meg, másfelől a Tv2.[45] beiktatott (1a) bekezdése egészíti ki.[46] Ez ellentétben áll azzal, hogy az
- 97/98 -
Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot az indítvány benyújtásakor (2014. 09. 08) hatályos szöveg tekintetében folytatta le (Tv2. 2014. 10. 15. naptól hatályos).[47] Továbbá[123] az Alkotmánybíróság megítélése szerint a "deviza alapú" szerződések tömegesen jöttek létre, lényegük közismert, az ilyen szerződés fogalmát a jogalkotó rögzíti[48], és az nem minősül eleve értelmezhetetlennek, ugyanis akkor lehetne megsemmisíteni a sérelmezett törvényi rendelkezést, ha az eleve értelmezhetetlen. Ezt az alkotmánybírósági érvelés és megfogalmazást kissé pontatlannak találom, ugyanis a közismertség nem garancia az egységes jogértelmezésre és így a normavilágosságra sem. Utalni szeretnék azonban a 6/2013. PJE indokolásának III. 1. pontjára, mely próbát tesz egy átfogó definíció körvonalazására, így eleve nem válik értelmezhetetlenné a fogalom.
Összegzésképpen: a Deviza-törvény szabályrendszere alkotmányossági szempontból számos vonatkozásban kifogásolható. Az e tanulmányban vizsgált jogállamiság elve alapján is lehetséges lett volna a kifogásolt szabályok megsemmisítése, főként arra figyelemmel, hogy a jogalkotónak lehetősége lett volna ezt a jelentős társadalmi problémát a jogállami garanciákat is betartva megnyugtatóan kezelni. ■
JEGYZETEK
[1] A kérdéskörrel kapcsolatos többi alkotmányossági érvet részletesen vizsgálom "A devizahitelek problémáinak jogalkotási rendezésével kapcsolatos alkotmányossági kérdések" c. tanulmányomban (Kodifikáció 2015. 1. sz. www.kodifikator.hu) 30-62. o.
[2] A jogalkotó jogszabály-módosítás útján (ld. pl. a régi Hpt., a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 210-210/A.§-ainak módosításai), továbbá új jogszabályok alkotásával (pl. végtörlesztés, árfolyamgát bevezetése) avatkozott be. Ezen túlmenően a 2014. évben négy törvénnyel próbálta orvosolni a hitelesek problémáit; a Deviza-törvénnyel, a Deviza-törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvénnyel (elszámolási törvény); a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2014. évi LXXVIII. törvénnyel (a továbbiakban: fair bankokról szóló törvény), valamint az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2014. évi LXXVII. törvénnyel (a továbbiakban: forintosításról szóló törvény).
[3] A fair bankokról szóló törvényt és a forintosításról szóló törvényt 2014. november 25-én fogadta el az Országgyűlés.
[4] 34/2014. (XI. 14) AB határozat: a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény elleni bírói kezdeményezés (devizakölcsön-perek) ügyében.
[5] Az indítványok szövege és az Alkotmánybíróság döntései, az ügyek előzményeivel együtt elérhetők a http://mkab.hu/devizahiteles-ugyek-attekintes weboldalon.
[6] Kovács Ildikó: A devizahitelek problémáinak jogalkotási rendezésével kapcsolatos alkotmányossági kérdések. Kodifikáció 2015. 1. sz. (www.kodifikator.hu) 30-62. o.; illetve Kovács Ildikó - Tilk Péter: Gondolatok a kellő felkészülési idő számításának kezdőpontjáról. Jogtudományi Közlöny (megjelenés alatt)
[7] Visszaható a hatály akkor is, ha a jogszabály hatályba léptetése nem visszamenőlegesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit - erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint - a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell. [57/1994. (XI. 17.) AB határozat, 68/2006. (XII. 6.) AB határozat].
[8] Petrétei József: Magyarország alkotmányjoga I. Alapvetés, alkotmányos intézmények. Kodifikátor Alapítvány, Pécs 2013 (a továbbiakban Petrétei: Magyarország alkotmányjoga I.), 93. o.
[9] Az Alkotmánybíróság 34/2014 (XI. 14.) határozata nem tartotta megalapozottnak a bírói indítványt e követelmény vonatkozásában (sem).
[10] Vilmos Peschka: The Retroactive Validity of Legal Norms. Acta Juridica Hungarica, 1999. 1-2. 9-15. o.
[11] 2014. július 26-ig.
[12] a) az egyértelmű és érthető megfogalmazás elvének: annak tartalma a fogyasztó számára nem világos, nem érthető;
b) a tételes meghatározás elvének: az egyoldalú szerződésmódosítás feltételei nem tételesen meghatározottak, vagyis az ok-lista hiányzik, vagy van ok-lista, de az csak példálózó jellegű felsorolást tartalmaz;
c) az objektivitás elvének: az egyoldalú módosítás feltételei nem objektív jellegűek, vagyis a fogyasztóval szerződő félnek módja van a feltétel bekövetkeztét előidézni, abban közrehatni, a módosításra okot adó változás mértékét befolyásolni;
d) a ténylegesség és arányosság elvének: az ok-listában meghatározott körülmények ténylegesen nem, vagy nem a körülmények változásának mértékében hatnak a kamatra, költségre illetve díjra;
e) az átláthatóság elvének: a fogyasztó nem láthatta előre, hogy milyen feltételek teljesülése esetén és milyen mértékben kerülhet sor további terhek rá történő áthárítására;
f) a felmondhatóság elvének: a szerződésmódosítás bekövetkezése esetére nem biztosítja a fogyasztó számára a felmondás jogát vagy
g) a szimmetria elvének: kizárja, hogy a fogyasztó javára bekövetkező feltételváltozás hatása a fogyasztó javára érvényesítésre kerüljön.
[13] Ugyanis a Ptk. 234. § (1) bekezdése szerint a semmis szerződés érvénytelenségére - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki határidő nélkül hivatkozhat (részleges érvénytelenség esetén is).
[14] A szerződéskötéskor hatályos: 1959. évi IV. törvény.
[15] A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény.
[16] Az Alkotmánybíróság - korábbi gyakorlatában - a "létrejött jogviszonyok" alatt az anyagi jog alapján létrejött, anyagi jogi jogviszonyokat értette és e jogviszonyok védelme érdekében állapított meg alkotmányellenességet a visszaható hatályú jogalkotás tilalmának sérelme miatt.
[17] Ptk. 198. § (1) bekezdése.
[18] Például ha megszűnt teljesítés folytán.
[19] A Hpt. 2009. augusztus 1-je előtti állapota.
[20] Hpt. 210. § (3) "Fogyasztóval kötött kölcsönszerződésben vagy pénzügyi lízingszerződésben az ügyfél számára kedvezőtlenül kizárólag a kamatot, díjat vagy költséget lehet egyoldalúan módosítani. Egyéb feltétel, ideértve az egyoldalú módosításra okot adó körülmények felsorolását is, egyoldalúan nem módosítható az ügyfél számára kedvezőtlenül. Az egyoldalú módosítás jogát a hitelező akkor jogosult gyakorolni, ha a módosításra okot adó objektív körülmények tételes meghatározását a szerződés tartalmazza, valamint a hitelező árazási elveit írásban rögzítette." A (4)-(14) bekezdés az árazási elvekkel szemben támasztott tartalmi követelményeket és a módosítás egyéb szabályait határozza meg.
- 98/99 -
[21] Kiss László különvéleménye [289]: 11. Több indítvánnyal egyetértve ugyancsak bizonyíthatónak látom magam is, hogy a Törvény - az igazságügyi miniszteri állásfoglalással ellentétben - nem a polgári jogi érvénytelenség fogalmát tölti ki tartalommal, hanem a korábbi Ptk. 209.§ (1) bekezdésében, majd a hatályos Ptk. 6:102.§ (1) bekezdésében rögzített definíciótól független, új meghatározást adott a tisztességtelenségnek.
[22] 34/2014. (XI. 14.) AB határozat: Indokolás [103].
[23] 34/2014. (XI. 14.) AB határozat: Indokolás; Paczolay Péter különvéleménye [347].
[24] Ezek a bírósági jogegységet biztosító eszközök a bíróságoknak szólnak, és a konkrét - de folyamatban lévő vagy ezt követően indult - perekben alkalmazandók.
[25] Ezzel ellentétben a 34/2014 (XI. 14.) AB határozat többségi álláspontja szerinti Indokolás [98] ... A tisztességesség mércéje nem változott, pusztán jogszabályban is rögzítésre került az, ami korábban is (a régi Ptk., és a bírói gyakorlat, valamint az Irányelv alapján) eleve követelmény volt. A régi (és az új) Ptk. rendelkezései, valamint a Kúria által kialakított elvek alapján a kérdéses szerződési kikötések tisztességességének a megítélésén a Törvény nem változtatott, hanem csak a generálklauzula törvényi keretén belül annak - ab ovo meglevő - tartalmát határozta meg differenciáltan. Megjegyzés: szigorodott a bírói gyakorlat miatt.
[26] 34/2014. (XI. 14.) AB határozat: Indokolásban; Paczolay Péter különvéleményének [345], [346] margószámai alatti megállapításaiból való részlet.
[27] Vö. Kiss László különvéleménye [281] 6. pont: "Ezek a kritériumok 2004. május 1. napja és a törvény hatályba lépésének napja között nem voltak sem ilyen formában, sem ilyen tartalommal tételezve és akár belső jogi (ide értve a 2/2014. PJE-t), akár uniós jogszabályban és joggyakorlatban meghatározva, de ezeknek a kritériumoknak még a jogirodalmi forrása sem volt felelhető az adott időszakban."
[28] Lakáscélú kölcsön esetén.
[29] 34/2014. (XI. 14.) AB határozat: Sőt, a Ptk.-nak, mint lex generalis-nak a tisztességességre vonatkozó generálklauzuláját a lex specialis-nak minősülő ágazati törvények konkretizálják.
[30] 2006-ig nem voltak perek, nem volt bírósági gyakorlat 2011-ig.
[31] Magyarország Alaptörvénye deklarálja Alapvetés című részében; a B) cikkének (1) bekezdésében, hogy Magyarország független, demokratikus jogállam.
[32] A régi Jat. is tartalmazta. A jelenleg hatályos, a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (2) bekezdése szerint "jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé."
[33] Kiss László különvéleménye [287].
[34] [284] margószám.
[35] [36] margószám.
[36] 34/2014. (XI.14.) AB határozat; Paczolay Péter különvéleménye [353].
[37] Az Alkotmánybíróság többségi álláspontja ebben a vonatkozásban is elutasította az indítványt.
[38] Kivéve alkotmányjogi panasz esetén, mivel az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogegységi határozat esetén nincs közvetlen érintettsége a panaszosnak, mivel az rá közvetlenül nem hatályosul. Lásd például a 7/2015. (III. 19.) AB határozatot, illetve a 3087/2015. (V. 19.) AB végzést. A gyakorlattal kapcsolatban Czine Ágnes alkotmánybíró fogalmaz meg rendszeresen különvéleményt.
[39] III/00528/2014 ügyszámon nyilvántartott indítvány.
[40] 34/2014. (XI. 14.) AB határozat: Kiss László különvéleménye [280].
[41] Amint már jeleztem: a Jat. 2. § (2) bekezdése szerint jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat magatartást jogellenessé.
[42] 34/2014. (XI. 14.) AB határozat: Kiss László különvéleménye [283]: A hitelt nyújtó pénzintézetek tehát tényleg nem gondolhatták azt, hogy az általuk alkalmazott szerződési feltételek "minden kétséget kizáró módon nem minősülhettek tisztességtelennek". Erre azonban formális jogi kötőerővel nem rendelkező ajánlások, jelentések, javaslatok, beszámolók, tájékoztatók mutattak "csak" rá, s azok tartalma nem jelent meg jogszabályban.
[43] A GVH 2005. decemberi jelentése; a PSZÁF 9/2006-os ajánlása; a Lakossági Pénzügyi Szolgáltatásokat Vizsgáló Szakértői Bizottság 2006. decemberi javaslatai; az OBH 2958/2006. számú ügyben készült jelentése; az OBH 1474/2008. számú ügyben készült jelentése; a GVH Országgyűlés 2008. áprilisi ülésére összeállított beszámolója; a GVH 2009. február 5-ei vizsgálati végleges jelentés; a GVH 2009. májusi tájékoztatója az Országgyűlés részére.
[44] 34/2014. (XI. 14.) AB határozat: Indokolás [117].
[45] A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: Tv2.)
[46] A jogalkotó a Tv.2-vel beiktatta az 1. § (1a) bekezdését, amely a - bírói indítvány által hiányolt - deviza alapú szerződések fogalmi körét tartalmazza.
[47] 34/2014. (XI. 14.) AB határozat: Indokolás [115].
[48] 34/2014. (XI. 14.) AB határozat: Indokolás [121]: a "deviza alapú" szerződés fogalmát számos jogszabály használja, definíciót azonban - a vizsgált Törvényen kívül - csak két hatályos jogszabály, - a régi Hpt.-vel megegyezően - a Hpt. [267.§ (1) bekezdés], illetve a teljes hiteldíj mutató meghatározásáról, számításáról és közzétételéről szóló 83/2010. (III. 25.) Korm. rendelet [2.§ (1) bekezdés 2. pont] - ad egymással nem teljes összhangban.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző joghallgató, demonstrátor, PTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszék.
Visszaugrás
