https://doi.org/10.59851/kjsz.2025.2.02
A tanulmány az alapvető kötelezettségek általános tanának alapjairól szól Kant, Gneist és Jellinek jogelméletére támaszkodva, kiegészítve azt magyar szerzők gondolataival. Az analitikus részben áttekinti a témába vágó nemzetközi, illetve európai dokumentumokat és azok értékelő irodalmát a második világháborút követő atlanti világrendben. Az alapvető kötelezettségek típusai közül kiemeli a klasszikus, a kiegészítő és a fordított alapvető kötelezettséget. Az alapvető kötelezettségek alkotmányjogi jogviszonyát a lehető legegyszerűbben úgy írja le, hogy ki, kinek és mit köteles teljesíteni az alkotmány értelmében.
Kulcsszavak: alapvető kötelezettségek, Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, Emberi Felelősségek Egyetemes Nyilatkozata, felelősség, kötelesség, kötelezettség
The paper discusses the foundations of the general doctrine of fundamental obligations, drawing on the legal theory of Kant, Gneiss, and Jellinek, and supplementing it with the ideas of Hungarian authors. The analytical part reviews the relevant international and European documents and their literature in the post-World War II Atlantic world order. The study highlights the classical, supplementary, and reverse core obligations among the types of core obligations. It describes the legal relationship of fundamental obligations under constitutional law in the simplest possible terms: who, to whom, and what they are obliged to fulfil under the constitution.
Keywords: fundamental obligations, Universal Declaration of Human Rights, Universal Declaration of Human Responsibilities, responsibility, duty, obligation
Az alapvető kötelezettségekről jóval kevesebb szó esik a kortárs magyar és külföldi szakirodalomban, mint az alapjogokról. Amíg az alapjogok tekintetében az anyagok bősége jelenti a kihívást, addig az alapvető kötelezettségek körében az nehezíti a kutató dolgát, hogy az alapjogok árnyékában vizsgálódnak.[1] Érthető, hogy ez miért alakult így: mivel a polgári átalakulást alapvetően a liberális gondolatok vezérelték a nyugati világ meghatározó államaiban, nem meglepő, hogy az egyént terhelő kötelezettségek tárgyalása az alkotmányokban, illetve az alkotmányjogokban kevéssé kidolgozott maradt.[2] Ennek megfelelően a hangsúly az alapjogokon van a polgári átalakulás óta,[3] bár meg kell jegyezni, hogy ez nem jelenti azt, hogy az alapvető kötelezettségek teljes mértékben fehér foltot képeznének.[4] Azon pedig végképp nincs okunk meglepődni, hogy olyan országokban, amelyekben történeti léptékben mérve rövid ideje váltották le az államhatalom elnyomó rendszerét, sokkal inkább a szabadságok katalogizálásával foglalkoztak az alkotmányozás során - és ezeket tárgyalják még ma is - mintsem a kötelezettségek kifejtésével. Drámai társadalmi, gazdasági és jogi változásoknak kellene megtörténniük ahhoz, hogy Magyarországon és az atlanti világban az alapjogok helyett az alapvető kötelezettségek kerüljenek fókuszba.
Az alapvető kötelezettségek természetének a tanulmányozása mégis aktuálisabb most, mint amilyen pár évtizeddel ezelőtt volt. Az alkotmányjogi gondolkodásnak részben fazont szabó közpolitika fő sodra változóban van. Az alapvető kötelezettségek tárgyalása nem az alapjogi védelem lebontását szolgálja. Épp ellenkezőleg: minél tisztább képünk van az alapvető kötelezettségekről, annál világosabb az alapjogi jogalanyok státusza, mert annál egyértelműbb, hogy mennyiben és miként terhelhetik őket az alapvető kötelezettségek a demokratikus jogállamokban.
A tanulmány célja, hogy felvázolja az alapvető kötelezettségek általános tanának két fő kérdését. Melyek az alapvető kötelezettségek és milyen ezek jogviszonya az alkotmányjogban? Mivel ezek a fentebb jelzett okból nem rendelkeznek alkotmányokban kodifikált általános résszel és arra támaszkodó alkotmánybírósági gyakorlattal, az alkalmazott kutatási módszer az elméleti szakirodalom feldolgozása, továbbá a nemzetközi szerződések és a nem jogi nemzetközi/európai dokumentumok áttekintése a II. világháborút követő időszakból. Az Alaptörvényben foglalt alapvető kötelezettségek elemzése egy másik munka tárgya lehet. E cikk keretei csupán néhány alaptörvényi példa felhívását teszik lehetővé.
Az 1789-es francia Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatában (a továbbiakban: Nyilatkozat) a szabadságok gyakorlásának korlátait kötelességek lefektetése helyett úgy fogalmazták meg, hogy "a szabadság annyit jelent, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt. Az egyes ember természetes jogainak gyakorlása tehát más korlátokba nem ütközhetik, mint azokba, amelyek a társadalom többi tagjai számára ugyanezen jogok élvezetét biztosítják; s e korlátokat a törvény határozhatja meg".[5] A nagy francia forradalom korában született francia alkotmányok közül a harmadikban jelentek meg kötelezettségek. A francia forradalmi naptár III. évét írták ekkor. Az 1795. augusztus 22-i francia alkotmány, amely összesen 377 cikkből állt, és népszavazás erősítette meg, az emberi kötelességekről önálló szerkezeti egységet tartalmazott. Ez kilenc cikkelyben szabályozta a kötelességeket, amelyeket a társadalom fenntartása követelt meg a kötelességekről szóló első cikkely értelmében.[6] Szervesülésükre azonban nem jutott idő. 1797. szeptember 4-én a hadsereg (Napóleon) támogatásával diktatórikus kormányzást vezettek be.
A polgári átalakulás kiemelkedő közjogi forrásai közé tartozik még az Amerikai Egyesült Államok (a továbbiakban: USA) 1787-es alkotmánya is. Ebben, illetve a Bill of Rightsként ismert első 10 kiegészítésében sem tértek ki az alapvető kötelezettségekre.[7]
Az alapvető kötelezettségek modern kori gyökereinek felkutatásához a polgári kor margójára szorult gondolatokat szükséges felidézni. Gneist Rudolf 1872-ben, amikor minden ember eredeti, veleszületett, elidegeníthetetlen jogairól írt méltán híres könyvében, egy lábjegyzetben[8] vetette papírra a következőket. "Az állami kapocsban a nyilvános kötelességek tudata csak az öngyakorlattal keletkezik és a franczia népre nézve a rendi önkormányzat kifajulása következtében teljesen idegenszerűvé vált. A társadalmi alapeszme tehát minde-
- 10/11 -
nütt csak az angol alapelvek megfordításáig juthat, minthogy az angol alkotmány a tizenkettedik század óta következetesen és folytonosan az állami és községi kötelességek rendszeréből épült fel és fejlődött tovább. Az eredeti alap: az államhatalom iránt tartozó engedelmesség általános kötelessége, a normann idők óta fokozva a földbirtok hűbéri esküje által. Az általános kötelesség különös kötelességekre oszlik, ilyenek: a személyes hadszolgálati kötelesség [...]; a törvénykezési szolgálat személyes kötelessége, [...]; személyes kötelesség rendőri szolgálatra, [...] máig fennmaradva mint általános polgári kötelesség büntetőjogi fellépésre és tanúskodásra; személyes adókötelesség, [...]. - Ezen személyes állami kötelességekből keletkezett a »Selfgovernment«, a Selfgovernment-ből a felső- és alsóház."[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
