Csak azért nem lett országos botrány a földfelszíni digitális műsorszórás televíziós és rádiós platformjának 2008. decemberi indulásából, mert addigra az ország közvéleményét a nyilvánvaló pénzügyi válság és a mind fenyegetőbbnek látszó átfogó gazdasági válság hírei már kellően sokkolták ahhoz, hogy ilyen apróságokkal az emberek törődjenek. Évekig tartó rákészülés, szaktanulmányok sora, kormányhatározat, valamint a digitális átállás sikeres beindítása és lebonyolítása érdekében kidolgozott és elfogadott törvény, Nemzeti Audiovizuális Média Stratégia jogalkotási koncepció, csak győzzük sorolni, mi minden is történt odáig, hogy lényegében üresen elstartolt a televíziós és a rádiós digitális multiplex.
Az persze, hogy egy amúgy hírértékű esemény végül is miért tűnik el a tömegmédia süllyesztőben, a szakmai elemzés számára sem érdektelen, hisz annyit mindenképpen mutat, hogy ami esetleg a média- és hírközlés szabályozással foglalkozók csőlátásának középpontjában van, az mennyire kevéssé érinti és érdekli a köznapi embereket. A szakmai előkészítés során sokan mondtuk, hogy például a rádiózás digitális átállásával talán most még nem kellene foglalkozni. Egyrészt nálunk erre valós, tömeges fogyasztói igényt mindeddig semmilyen szakanyag nem tudott előre jelezni, másrészt a nemzetközi szabályozási környezet sem sürgeti a dolgot, hisz az Európai Bizottság, bölcsen, lényegében nem erőlteti az analóg-digitális technológiai átállást a rádiózásban, s még csak nem is ajánl céldátumot az analóg földfelszíni rádiós műsorszórás leállítására.
A médiapolitikusokat és a jogalkotókat persze mindez hidegen hagyta, sőt, mintegy Petőfi Megy a juhász a szamáron című verse főhősének tehetetlen indulatát követve ők is egy nagyot ütöttek a szamár fejére. Amikor ugyanis kiderült, hogy nem tudják a műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló 2007. év. LXXIV. törvényben (Dtv.) megszabott határnapig, 2008. október 31-éig kiírni a televíziós multiplexek és a rádiós multiplex üzemeltetési jogára a pályázatot, s ezért törvényt kell módosítani, a módosítási javaslatot benyújtó, az öt parlamenti pártot képviselő médiapolitikusok egy füst alatt egyúttal indítványozták, hogy legyen átállási céldátum a rádiózásban is, mégpedig 2014. december 31. Igaz, ezt enyhítették azzal, hogy a lakosság 94%-át el kell érniük az adott időpontig a digitális műsorszolgáltatásoknak, és legalább a lakosság háromnegyedének rendelkeznie kell megfelelő vevőkészülékkel. Ez azért még így is párját ritkító rendelkezés, olyan jogalkotási hungarikum, amivel megint példát mutatunk a világnak!
Ez a példa - a jogalkotók minden bizonnyal nemes szándékaival ellentétesen - a szabályozni kívánt piac ismeretének hiányát mutató, akarnok-voluntarista jogalkotás iskolapéldája. Ezt persze megint csak utólag fogják elismerni, ha egyáltalán, azok, akik a törvényjavaslat indokolásában a következőket fogalmazták meg: "…az analóg rádiós műsorterjesztés lekapcsolási határnapjának hazai kijelölését döntően a digitális műsorszolgáltatás és a vételre alkalmas készülék-forgalmazás elősegítése, ösztönzése indokolja." A szakpolitikusok nagyvonalúan eltekintettek attól, ami iránt nincs fogyasztói kereslet és kimutatható társadalmi haszonnal sem jár, felesleges szabályozással is ösztönözni. A törvényerőre (2007. évi CLIV. tv.) emelkedett módosítás nyilvánvalóan olyan előfeltevésre épít, ami egyszerűen tévedés, s csak remélhetjük, hogy talán nem kerül majd sokba az országnak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
