A polgári jogi jogviszonyokban alapvető érdek fűződik ahhoz, hogy a hitelező követelése kielégítésre kerüljön. Ennek az érdeknek az érvényesülését a jogi szabályozás különféle eszközökkel igyekszik támogatni, különböző szerződéses biztosítékoktól a végrehajtási kényszer alkalmazásáig. A szerződéses biztosítékok egy részét a jogi szaknyelv hitelbiztosítékoknak nevezi. A hitelbiztosítékok olyan szerződéses biztosítékok, amelyek csökkentik a hitelezésből, illetve a hiteljogviszonyból származó kockázatokat. A hitelbiztosítékok szorosan kapcsolódnak a hitelnyújtáshoz, illetve hitelezési elemet tartalmazó jogügyletekhez.[1]
A hitelbiztosítékok jogi szabályozása a hitelezés szempontjából kulcsfontosságú, meghatározza ugyanis, hogy a pénzügyi intézmények (bankok és más hitelintézetek) hogyan tudják érvényesíteni követeléseiket ügyfeleikkel szemben. Az uniós hitelintézetek a tőkekövetelmény szabályok (CRD) előírásainak megfelelő hitelbiztosítékok kockázatcsökkentő hatását pedig a szavatoló tőkeminimum számításakor is figyelembe vehetik.[2] Az alacsonyabb szavatolótőke szükséglet révén nőhet a bankok hitelezési kapacitása, ami javíthatja a jövedelmezőséget. Megállapítható tehát, hogy a hitelbiztosítékok jogi szabályozása hatással van a hitelintézetek hitelezési aktivitására, valamint a hitelezés teljes folyamatára. A hitelbiztosítékok ezen keresztül hatást gyakorolnak a gazdaság egészének működésére és teljesítményére.
- 71/72 -
A szerződéses biztosítékok köre tágabb a hitelbiztosítékokénál, ezek ugyanis nemcsak a hitelezési elemet tartalmazó szerződések esetében, hanem általánosságban - bármely jogügylet esetén - lehetőséget adnak a szerződési kockázat mérséklésére, valamint a kötelezett teljesítőképességének, illetve teljesítési készségének növelésére.[3]
A jogtudományban általánosan elfogadott csoportosítás szerint a biztosítékok lehetnek egyrészről a szerződést megerősítő mellékkötelezettségek, amelyek a teljesítési készséget fokozzák, a kötelezettet szankciók kilátásba helyezésével "kényszerítik" a szerződésszerű szolgáltatás teljesítésére. Másrészt pedig lehetnek a teljesítési képességet növelő biztosítékok, amelyek a jogosult számára könnyebbé teszik a követeléséhez való hozzáférést, valamilyen fedezetül szolgáló vagyon vagy vagyonrész, illetve vagyontárgy rendelkezésre tartásával. Az ilyen biztosítékok valójában a kötelezetti teljesítőképesség hiányát hidalják át.[4]
A teljesítési készséget fokozó szerződéses biztosíték a foglaló, a kötbér, jogvesztés kikötése, a bánatpénz és jótállás.[5] A teljesítési képességet erősítő biztosítékok közé sorolhatjuk az óvadékot, a zálogjogot, a biztosítéki célú engedményezést, és más ún. fiduciárius biztosítékot, valamint a személyi hitelbiztosítékokat: a kezességet és a garanciát is.
Valamennyi biztosíték közös jellemvonása, hogy szerződésszegéshez, illetve a szerződésből eredő igények, jogosultságok érvényesítéséhez fűződnek. A biztosítékokat a szerződésszegés önként vállalt szankcióinak is tekinthetjük, vannak ugyanakkor, amelyek jogszabály alapján állnak fenn (pl. jogszabályon alapuló jótállás vagy törvényes zálogjog). Rendeltetésük azonban minden esetben szerződésszerű teljesítés biztosítása.
Hitelbiztosítékoknak azokat a szerződési biztosítékokat nevezzük, melyek alkalmasak a hitelezési kockázat csökkentésére. A hitelezési elemet tartalmazó jogügyletekből származó kockázatok csökkentésére szolgáló biztosítékokat - a jogosult kielégítési jogának és a biztosíték jellegének, tárgyának szempontjából - két nagy csoportba lehet sorolni: a személyi és a dologi hitelbiztosítékok körébe.[6]
- 72/73 -
A hitelbiztosítékok fejlődését az új gazdasági igények ösztönözik. Ennek a fejlődési folyamatnak az eredménye, hogy az új gazdasági szükségletek kielégítése érdekében folyamatosan jelennek meg új, hitelbiztosítéki tulajdonságokkal is rendelkező jogi eszközök. Tágabb értelemben ide sorolható a tartozáselismerés, valamint más jellegű kötelezettségvállalások közokiratba foglalása is, hiszen ezek a jogosult számára - a közvetlen végrehajthatóság révén - az igényérvényesítést könnyítik meg.
A kezesség római jog óta ismert és alkalmazott személyi biztosíték,[7] amely a hitelezővel mint jogosulttal szemben fennálló kötelezettség teljesítését biztosítja és támasztja alá. A kezesség a 2013-ban elfogadott Ptk.-ban a korábbiakhoz képest részletesebb szabályozást nyert.[8]
A kezesség a hitelezővel szemben egy harmadik személynek (a kezesnek) a főadóst terhelő tartozás teljesítéséért való kötelezettségben állását jelenti,[9] a főadós kötelezettségeinek fennállása mellett. A kezesség tehát egy háromalanyú jogviszonyt fog át: a jogosult és a személyes adós közötti jogviszonyból származó kötelezettséget biztosítja, de maga a kezességi szerződés a jogosult és a kezes között jön létre. A kezességi szerződésnek, illetve jogviszonynak a személyes adós nem alanya, a kezes viszont nem lép be a jogosult és a személyes adós közötti jogviszonyba, amelyet a kezesség biztosít.
A kezességvállalással kibővül az eredeti kötelezettség azáltal, hogy a kezes nem az adós helyébe lép, hanem az adós kötelezettségeinek fenntartása mellett új kötelezettként jelenik meg. Ebből a szempontból hasonlóság áll fenn a kezesség és a Ptk. 6:206. §-ában szabályozott tartozáselvállalás között, azzal különbséggel, hogy ez utóbbi a tartozást elvállaló harmadik személy és a főkötelezett (személyes adós) megállapodása.
A kezességvállalás által - az adós teljes vagyonán kívül - a kezes teljes vagyona is fedezetül szolgál a jogosult részére. A kezességgel tehát az adós vagyonán felül további - a kezes vagyonához tartozó - vagyontárgyak kerülnek bevonására
- 73/74 -
a hitelező által kielégítés céljából igénybe vehető vagyontárgyak körébe. E tekintetben tehát a személyi biztosítékokhoz is kapcsolódik vagyoni biztosítéki jelleg.[10] Alapvető különbség azonban, hogy a személyi biztosítékok nem korlátolt dologi jogként terhelnek egy vagy több konkrét vagyontárgyat.
A kezességet - annak ellenére, hogy egyértelműen vannak harmadik személy javára szóló szerződéssel egyező tulajdonságai - el kell határolni a Ptk. 6:136. §-ában írt harmadik személy javára szóló szerződéstől. A jogosult és a személyes adós szempontjából ugyanakkor a kezes harmadik személynek minősül, így alkalmazni kell a Ptk. 6:57. §-ában foglalt rendelkezést, amely a harmadik személy részéről történő teljesítés szabályairól szól. Fontos kiemelni, hogy ezek a rendelkezések 2023-ban módosultak.
A kezességet el kell határolni továbbá a tartozáselismeréstől (Ptk. 6:26. §), a tartozásátvállalástól (Ptk. 6:203-6:204. §), a teljesítésátvállalástól (Ptk. 6:205. §), valamint a tartozáselvállalástól (Ptk. 6:206. §) is.
Alapvető fontosságú kérdés, hogy milyen kötelezettségért lehet kezességet vállalni. E körben először is rögzíteni szükséges, hogy kezességet vállalni csak idegen, más személy által teljesítendő kötelezettségért lehet. Saját kötelezettségért nem lehet kezességet vállalni, ez következik kezesség fogalmából.
A Ptk. 6:416. § (2) bekezdése alapján kezességgel biztosított követelés pénzkövetelés vagy pénzben kifejezhető értékkel rendelkező egyéb kötelezettség lehet. A "pénzben kifejezhető értékkel rendelkező egyéb kötelezettség" nemcsak pénzkövetelést jelenthet, így ennek alapján lehetőség van például vállalkozási szerződés kezességgel történő biztosítására is.
Kezességet a fentiekben részletezett korlátok között bármilyen tartalmú, akár jövőbeli vagy feltételes kötelezettségért is lehet vállalni. Kezességet lehet vállalni továbbá nemcsak egy konkrétan meghatározott kötelezettségért, hanem meghatározott kötelezett meghatározott jogosulttal szemben fennálló valamennyi kötelezettségének biztosítására, illetve a kötelezett és a jogosult között fennálló, meghatározott jogviszony alapján fennálló összes kötelezettség biztosítására is.[11] Ezt nevezik globális kezességvállalásnak, amely azonban számos veszélyt rejthet magában a kezesre nézve.
- 74/75 -
Az olyan kezességet, amelyben a biztosított követelés nem egyedileg, hanem például körülírással van meghatározva, keretjellegű kezességnek nevezik.[12]
Fontos megjegyezni, hogy a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy, azaz fogyasztó által vállalt globális kezesség esetén - egyéb speciális feltételek mellett - kötelező annak a legmagasabb keretösszegnek is a meghatározása, amelynek erejéig a kezes helytállni köteles. A fogyasztói kezesség ilyen esetben mindig keretbiztosítéki kezesség is egyben.
A kezességvállalás a kezes helytállási kötelezettségének időtartama szempontjából - a felek megállapodásától függően - határozott vagy határozatlan időre vonatkozhat.
A Ptk. a személyi hitelbiztosítékokat egy címben szabályozza a Hatodik Könyvön belül (XXI. Cím - A biztosítéki szerződések). Ez egyúttal azt is kifejezésre juttatja, hogy a jogalkotó a kezességet egyértelműen szerződésnek tekinti. Ebből következően önmagában a kezes kötelezettségvállalása nem hozza létre a kezességi kötelmet, ahhoz a jogosult elfogadó nyilatkozatára is szükség van. Ennek alapján a kezes egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatát is csak akkor lehet közjegyzői okiratba foglalni, ha ezt megelőzően a felek között a kezességi szerződés írásba foglaltan létrejött.[13]
A kezesség funkcióját tekintve egy kötelem teljesítésének személyi biztosítéka, jogi formáját tekintve pedig kötelmi a jogi szerződés jogosult és a kezes között. A kezesi helytállási kötelezettség keletkezhet ugyan a jogszabály erejénél fogva is, de tipikusan kezes és a jogosult közötti szerződésből fakad. A kezesség tehát jellemzően a kezes és a jogosult közötti szerződéssel jön létre, amelyben a kezes helytállási kötelezettséget vállal a kezességgel biztosított alapjogviszony személyes adósának a jogosult részére történő teljesítéséért.[14]
A kezesség kezes helytállási kötelezettségére tekintettel hitelezés körébe tartozó ügyletnek minősül. A személyes adós szerződésszerű teljesítéséért való helytállás következtében ugyanis a hitelezés kockázata, részben vagy egészben átszáll a hitelezőről a kezesre, így a kezes jellegében ugyanolyan hitelezési kockázatot vállal, mint
- 75/76 -
a kölcsönt nyújtó hitelező. A helytállási kötelezettség vállalásával tehát a kezes tulajdonképpen hitelt nyújt a személyes adós számára. A Ptk. 6:382. § (1) bekezdése ennek megfelelően egyértelművé teszi, hogy a kezesség maga is hitelügylet, a kezes és az adós között létrejövő, a kezesség elvállalására vonatkozó kötelezettségvállalást tartalmazó szerződés pedig fogalmilag hitelszerződésnek minősül.[15]
A Ptk. 6:416. § (1) bekezdése kezességi szerződés fogalmát az alábbiak szerint határozza meg: "Kezességi szerződéssel a kezes kötelezettséget vállal a jogosulttal szemben, hogyha a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni" A kezességi szerződés szabályozásával kapcsolatban gyakran felmerülő kérdés, hogy kezesség fogalma mennyiben tekinthető kógensnek. A gyakorlatban például megjelent az az igény, hogy a kezes ne a jogosultnak, hanem a jogosult által meghatározott harmadik személynek teljesítsen. Véleményem szerint az a helyes álláspont, mely szerint egy ilyen szerződéses kikötés nem érvénytelen, vagyis a fenti törvényi definíció azon fordulata diszpozitív, amely szerint kezes a jogosultnak teljesít. Erre az esetre azonban alkalmazni kell Ptk. 6:136. §-ában írt rendelkezéseket, az ilyen szerződés ugyanis harmadik személy javára szóló szerződésnek minősül.
A kezességi szerződés alanya jogosulti és kötelezetti oldalon általában bármely jogalany lehet. Ennek megfelelően kezességet fogyasztó is vállalhat. A garanciavállalás esetén ugyanakkor ez szabadság már nem érvényesül, a fogyasztó által vállalt garanciát ugyanis a Ptk. 6:438. §-a alapján készfizető kezességnek kell tekinteni.
Fontos azt is megjegyezni, hogy bár a kezességi szerződés Ptk.-ban szereplő meghatározása csak a kezes kötelezettségvállalásáról szól, ez nem jelenti azt, hogy a jogosultat a kezességi szerződés alapján egyáltalán semmilyen kötelezettség sem terheli. A jogosultat terhelő kötelezettségeket a kezességi szerződésben indokolt pontosan részletezni és meghatározni.
A jogosultat terhelő kötelezettségeket járulékos, másodlagos kötelezettségeknek nevezzük. Ilyen például az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség, vagy az, ha jogosult vállalja kezes felé, hogy tovább hitelez főadósnak. Ebbe körbe tartozik azonban a hitelezőt terhelő gondosság a további biztosítékok fenntartása és a követelés főadóssal szembeni behajtása, érvényesítése során is.[16]
A Ptk. 6:418. §-a bizonyos esetekre vonatkozóan késedelem nélküli tájékoztatási kötelezettséget ír elő jogosult részére. Ilyen eset, ha a főkötelezett a kötelezettségének esedékességkor nem tesz eleget, továbbá, ha a főkötelezettség teljesítési határideje változik, valamint, ha a főkötelezett helyzetében olyan változás áll be, amely kezes megtérítési igényét hátrányosan befolyásolhatja.
- 76/77 -
Ezekben az esetekben a tájékoztatásnak a főkötelezettség aktuális összegének meghatározására is ki kell terjednie.
Kérdés lehet ugyanakkor, hogy mit kell a "késedelem nélkül" fordulat alatt érteni és az is, hogy mi a jogkövetkezménye annak, ha a jogosult nem tesz eleget ennek kötelezettségének. Mivel a Ptk. ehhez külön jogkövetkezményt nem fűz, a kezest legfeljebb kártérítési igény illetheti meg.
A kezesség speciális esetéhez, az ún. globális kezességhez kapcsolódóan a Ptk. 6:418. § (2) bekezdése azt írja elő, hogy a jogosult arról is köteles késedelem nélkül tájékoztatni a kezest, ha a biztosított kötelezettség mértéke a kezesség elvállalásakor számított vagy az utolsó tájékoztatáskor fennálló mértékéhez képest húsz százalékkal nőtt. A Ptk. kezesség ezen speciális esetében fennálló, a jogosultat a kezes irányában terhelő többlet tájékoztatási kötelezettség megsértéséhez sem fűz speciális szankciót.
A fogyasztói kezesség esetében ugyanakkor a Ptk. 6:430. § (1) bekezdése tájékoztatási kötelezettség megsértése esetén fogyasztónak minősülő kezes részére határidő nélküli elállási jogot biztosít. Emiatt is fontos, hogy a fogyasztónak minősülő kezes a kezességi szerződés létrejöttét megelőzően a szükséges tájékoztatást megkapja. Az egy további kérdés, hogy hogyan kell értelmezni a Ptk. 6:430. § (1) bekezdés b) pontjának azt a fordulatát, amely szerint a jogosult köteles a fogyasztónak minősülő kezest tájékoztatni "a kötelezett helyzetéből vagy kötelezettség természetéből fakadó, a hitelező előtt ismert különleges kockázatokról"
A jogosult részére a kezesség szabályai körében előírt fenti tájékoztatási kötelezettség tulajdonképpen az általános kötelmi jogi szabályok között előírt együttműködési és tájékoztatási kötelezettségnek a kezesi jogviszonyra vonatkozó konkretizálása.
A kezességi szerződést egyrészt meg kell különböztetni a jogosult és a személyes adós közötti, a főkötelezettség alapjául szolgáló szerződéstől, mely a legkülönfélébb jogviszonyok létrehozására irányulhat. Másfelől pedig el kell határolni a kezes és a személyes adós közötti, ún. fedezeti jogviszonyt létrehozó szerződéstől is. Ez utóbbi megállapodásban kerülhet sor például a kezességvállalás - a főkötelezett által a kezes felé teljesítendő - ellenértékének a meghatározására, abban az esetben, ha a kezes nem ingyenesen vállalja a kezességet. Ilyen visszterhes kezesség tipikusan a bankkezesség, amely a bank részéről egy pénzügyi szolgáltatási tevékenység.
A kezességi szerződés és a kezes, valamint a személyes adós között fennálló fedezeti jogviszonyt létrehozó szerződés elhatárolásával kapcsolatosan fontos megjegyezni, hogy a kezes -a kezességnek a fedezeti viszonytól való függetlensége következtében - a jogosulttal szemben nem hivatkozhat a személyes adóssal fennálló fedezeti jogviszonyából fakadó kifogásokra, így arra sem, ha részére a kezesség elvállalásáért járó ellenértéket nem fizették meg. A kezesség járulékosságából
- 77/78 -
eredően azonban a személyes adóst a jogosulttal szemben - a főkötelezettségből fakadóan - megillető kifogásokat a Ptk. 6:417. §-ának (2) bekezdése alapján a kezes maga is érvényesítheti.
Mindezek alapján megállapítható, hogy bár a kezességi szerződésnek a főkötelezett nem alanya, a kezesség által átfogott háromszereplős jogviszonynak az egyik fontos szereplője.[17]
A kezességi szerződéssel kapcsolatos vizsgálódás során szót kell ejteni annak formai-alaki követelményeiről is. Korábban régi Ptk. rendelkezései szerint kezességet csak írásban lehetett érvényesen vállalni, de megfogalmazás nem volt egyértelmű abban tekintetben, hogy magát a szerződést is írásba kellett-e foglalni. A Legfelsőbb Bíróság e kérdéssel kapcsolatosan arra az álláspontra helyezkedett, hogy a törvény csak kötelezettségvállaló nyilatkozat érvényességi feltételeként támasztja az írásbeli alakot, tehát kezességi szerződés maga nincs írásbeli alakhoz kötve. A régi Ptk. hatály alatt ennek megfelelően, ha a kezes kötelezettségvállalásra vonatkozó nyilatkozata írásba volt foglalva, a kezesség akkor is létrejött, ha a kezesség elfogadására szóban, vagy ráutaló magatartással került sor.
A Ptk. hatályba lépésével azonban jogszabály megfogalmazása egyértelművé tette, hogy az írásbeli forma - amely legalább egyszerű magánokirati formát jelent - a teljes kezességi szerződésre vonatkozó előírás, annak elmulasztása pedig a kezességi szerződés semmisségét eredményezi.
A kezességnek két fő fajtáját különböztethetjük meg: készfizető kezességet és az egyszerű vagy sortartó kezességet. A kezesség két típusa között az alapvető különbséget a kezes által érvényesíthető sortartási kifogás megléte vagy hiánya jelenti. A Ptk. 6:419. §-a a sortartási kifogást az alábbiak szerint határozza meg: "A kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, ameddig a jogosult nem igazolja, hogy követelést a főkötelezettel szemben megkísérelte behajtani, de az ésszerű időn belül nem vezetett eredményre. Ez a szabály nem gátolja a főkötelezett és a kezes együttes perlését."
A felek kezességi szerződésben foglalt eltérő megállapodása hiányában a létrejött kezességet sortartó kezességnek kell tekinteni. A sortartó kezesség a szubszidiárius helytállás mintapéldája. Célja, hogy a kezes helytállási kötelezettsége
- 78/79 -
csak az adóssal szemben megkísérelt igényérvényesítés eredménytelensége esetén álljon be.
A sortartási kifogás joga arra ad lehetőséget a kezesnek, hogy az adós mulasztásán felül az adóssal szemben folytatott eredménytelen behajtást, mint további feltételt támassza a saját teljesítéséhez. Ezzel kezes jogosultat kívánja rászorítani az adóssal szembeni fellépésre.
A kezes ilyenkor tehát valójában nem arra az esetre vállal helytállási kötelezettséget, ha az adós nem fizet, hanem arra, ha az adóstól követelés nem hajtható be. A sortartási kifogás jogával kapcsolatosan a BH1985.153 számú határozatban a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy e jogával élve a kezes saját döntése alapján jogosult, de nem köteles megkövetelni azt, hogy a hitelező előbb a kötelezettől kísérelje meg a követelésének behajtását.[18]
A sortartási kifogás tulajdonképpen egy magánjogi ellenjog, egy a hitelező igényérvényesítési lehetőségét elhárítani, hátráltatni képes hatalmasság. A hatalmasság, mint a gyakorlására jogosult kezében lévő jogi eszköz önmagában, egyoldalú nyilatkozatként képes hozzáfűzött joghatásokat - adott esetben hitelező igényérvényesítésének kizárását - előidézni.
A kezes a sortartás kifogására nemcsak a személyes adóssal, hanem más kezesekkel szemben is hivatkozhat. Ezzel kapcsolatban a régi Ptk. 274 §-ának (1) bekezdése a következőképpen rendelkezett a sortartási kifogásról: "A kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, amíg a követelés a kötelezettől és az olyan kezesektől, akik őt megelőzően, reá tekintet nélkül vállaltak kezességet, behajtható." Ehhez hasonlóan, a Ptk. 6:427. § (2) bekezdése alapján "Ha több kezes egymásra tekintet nélkül vállal kezességet, egymás közötti viszonyukban a kötelezettség abban a sorrendben terheli őket, amilyen sorrendben elvállalták a kezességet. Az a kezes, aki a jogosulttal szemben a sortartás kifogásával élhetett, e kifogással a jogosult követelését kielégítő kezessel szemben is élhet."
Fontos kiemelni, hogy sortartási kötelezettségre tekintettel több főkötelezett esetén jogosult nem köteles valamennyi kötelezettel szemben megkísérelni a behajtást, elegendő egyikükkel szemben igazolnia a behajtás sikertelenségét, hogy a kezessel szemben felléphessen.
Figyelembe véve, hogy a sortartási kifogás nem kötelezettség, hanem jog, a kezes döntése, hogy élni kíván-e vele. Amennyiben a kezes nem él ezzel kifogással, köteles a kezesség alapján helytállni. Ilyen esetben a kezes marasztalásának nem feltétele annak vizsgálata, hogy a követelés a főkötelezettel szemben valóban behajthatatlan-e. A sortartási kifogást előterjesztő kezes azonban csak akkor és annyiban köteles a főkötelezett helyett teljesíteni, amikor és amennyiben igazolódik, hogy a követelés a főkötelezettől nem hajtható be.[19]
- 79/80 -
A sortartási kifogással kapcsolatosan alapvető fontosságú kérdésként merül fel, hogy mikor veheti igénybe a hitelező a sortartó kezes vagyonát, azaz mikor tekinthető igazoltnak, hogy a kezes követelést a főkötelezettel szemben megkísérelte behajtani, de az ésszerű időn belül nem vezetett eredményre. E feltétel igazolása a gyakorlatban okiratokkal történhet, vagyis célszerű, ha jogosult a fizetési felszólításhoz csatolja azokat az okiratokat, amelyek behajtás eredménytelenségét igazolják.[20]
Kiemelendő, hogy jogosultnak követelés behajtásának megkísérlését és nem pusztán annak érvényesítésére irányuló cselekmények megtételét kell igazolnia. Így önmagában a kötelezett teljesítésre történő felszólítása, vagy a követelés érvényesítése iránti peres vagy fizetési meghagyásos eljárás megindítása, illetve ezek eredménytelensége még nem enyészteti el a sortartás halasztó hatályú kifogását. A jogosultnak beszedési megbízás, végrehajtás vagy felszámolási eljárás útján kifejezetten a követelés behajtása iránt kell intézkednie.[21] A behajtásra irányuló eljárás megindítása tehát elengedhetetlen feltétel, az eljárás végig vitelének szükségessége azonban esetről esetre eltérő elbírálás alá eshet.[22]
A vitás helyzetek elkerülése érdekében sortartó kezesség esetén is lehetséges és egyben célszerű a kezességi szerződésben egyértelműen meghatározni, hogy jogosultnak milyen lépéseket kell tennie főadóssal szembeni igényérvényesítés során, a kezes fizetési kötelezettsége pontosan mikor áll be, illetve, hogy milyen feltételek igazolása szükséges a sortartási kifogás elhárításához.
Összességében elmondható, hogy a sortartó kezesség a sortartási kifogás jogintézménye révén erős pozíciót biztosít a kezes részére. Vele szemben az igényérvényesítés csak akkor lehet sikeres, ha saját döntése alapján nem él a sortartási kifogás jogával, vagy ha a követelésnek a kötelezettel szemben megkísérelt behajtása ésszerű időn belül nem vezetett eredményre.
A kezes szempontjából azonban nem a sortartó kezesség a legelőnyösebb feltételeket biztosító Ptk. által szabályozott kezességi forma. A kártalanító kezesség ugyanis még jobban megerősíti a kezes helyzetét, tekintettel arra, hogy ebben az esetben nem elegendő, hogy a kötelezettel szemben a követelés behajtása érdekében megtett cselekmények ésszerű időn belül ne vezessenek eredményre. A Ptk. 6:421. §-a alapján ugyanis kártalanító kezesség esetén a jogosult csak akkor fordulhat a kezes ellen, ha igazolja, hogy sikertelenül vezetett végrehajtást a követelés behajtása érdekében a kötelezett vagyonára. A kártalanító kezesség sortartó kezességgel ellentétben a kötelezett és a kezes együttes perlését is kizárja, a kezes
- 80/81 -
csak akkor perelhető, ha a kötelezett ellen a jogosult sikertelen végrehajtást vezetett. Fontos különbség továbbá, hogy kártalanító kezesség esetén nincs szükség a kezes részéről a sortartási kifogás jogának gyakorlásához hasonló aktív magatartásra ahhoz, hogy a vele szemben megkísérelt igényérvényesítést a szükséges előfeltételek hiányára hivatkozással meghiúsítsa. Kártalanító kezesség esetén a főadós elleni sikertelen végrehajtás törvényi előfeltétele annak, hogy a jogosult a kezestől a követelés kielégítését egyáltalán követelhesse, a kezeshez intézett teljesítési felszólítás tehát e feltétel teljesülése hiányában nem minősül jog-szerűnek.[23] A kártalanító kezes helytállási kötelezettsége a követelés személyes adóstól be nem hajtott részére terjed ki.
A kezesség másik fő típusa készfizető kezesség. A készfizető kezest nem illeti meg a sortartás kifogása. A kezest megillető más kifogásokat azonban a készfizető kezes is érvényesítheti és gyakorolhatja beszámítási jogát is.
A készfizető kezességről a Ptk. 6:420. §-a rendelkezik: "A kezest nem illeti meg a sortartás kifogása, ha
a) a követelés kötelezettől való behajtása a kötelezett lakóhelyének, szokásos tartózkodási helyének, telephelyének vagy székhelyének megváltozása következtében lényegesen megnehezült;
b) a jogosult a kötelezettel szembeni egyéb követelése behajtása végett végrehajtást vezetett a kötelezett vagyonára és a végrehajtás során a követelés nem nyert kielégítést; vagy
c) a kötelezett csődeljárásban fizetési haladékot kapott vagy ellene felszámolás indult."
A Ptk.-ban meghatározott eseteken túlmenően természetesen annak sincs akadálya, hogy a kezes a kezességi szerződésben készfizető kezességet vállaljon. A fenti esetekkel szemben fontos különbség, hogy amíg azok valamilyen feltétel bekövetkezéséhez kötik a készfizető kezesség beálltát, addig a kezes erre vonatkozó szerződéses kötelezettségvállalása esetén ilyen feltétel bekövetkezésére nincs szükség, kezességvállalása ugyanis kezdettől fogva készfizető jellegű.
A jogosult számára a Ptk. által szabályozott kezességi formák közül a legkedvezőbb a készfizető kezesség. Készfizetői kezesség esetén ugyanis a jogosult, ha a főkötelezett elmulasztja az esedékes kötelezettségének a teljesítését, minden további feltétel nélkül a kezes ellen fordulhat, a kezes pedig nem tagadhatja meg a helytállást arra való hivatkozással, hogy a követelés a főkötelezettől behajtható.[24]
- 81/82 -
Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a Ptk. a készfizető kezesség eseteit a régi Ptk.-tól eltérően szabályozza. A régi Ptk. 274. §-ának (2) bekezdése három kivételt ismert a sortartó kezesség főszabálya alól. Eszerint a kezesség készfizető kezesség volt, ha a felek így állapodtak meg, ha a kezességet kár megtérítéséért vállalták, vagy ha a kezességet a bank vállalta. A Ptk. ezzel szemben nem szabályoz olyan kivételeket a sortartó kezesség alól, amelyek a kezességet a létrejöttétől fogva készfizető kezességnek minősítik.
A Ptk. kezességre vonatkozó szabályai azonban e tekintetben is diszpozitívak, vagyis - mint arra utaltunk - nincs akadálya annak, hogy a felek a kezességi szerződéseben kifejezetten kizárják a sortartási kifogás gyakorlásának lehetőségét. A kezesség készfizető jellegének megállapításához azonban a kezesi kötelezettség készfizetőként való megjelölése önmagában is elegendő.[25]
A Ptk. 6:420 §-ában olyan körülményeket határoz meg, melyek fennállása esetén az egyszerű kezest nem illeti meg a sortartás kifogása. Ezek körülmények mind olyanok, melyek az egyszerű kezesség elvállalása után következhetnek be. A jogi irodalomban megjelenő álláspont szerint a jogalkotó ezzel a szabályozási technikával gyakorlatilag egy megdönthetetlen vélelmet társít ezekhez a körülményekhez, azzal kapcsolatosan, hogy fennállásuk esetén a követelés ésszerű időn belül való behajtása a kötelezettel szemben nem vezethet eredményre.[26] Ennek a szabályozási megoldásnak az indoka lehet, hogy a kezesség biztosítéki természetével lenne ellentétes, ha a hitelező a Ptk. 6:420. §-ában meghatározott - a kötelezettel szembeni igényérvényesítés jelentős megnehezedésére utaló - körülmények fennállása esetén a követelés kezessel szembeni érvényesítését megelőzően továbbra is sortartásra lenne utasítható. Meg kell jegyezni azonban, hogy a kezes oldaláról nézve a Ptk. 6:420. §-ának rendelkezéseivel szemben - melyek az egyszerű kezességként létrejött kezességet, a kezestől független feltételek bekövetkezése esetén készfizetővé változtatják - joggal merülhet fel aggályként, hogy azok mennyiben egyeztethetőek össze a kezesség járulékosságából fakadó alapelvvel, mely szerint a kezes kötelezettsége utóbb nem válhat terhesebbé.[27]
- 82/83 -
A kezesség járulékos szerződési biztosíték. A járulékosság azt jelenti, hogy a kezesség jogi sorsa közvetlenül kötődik az általa biztosított kötelezettség jogi sorsához. Ez alól azonban a Ptk. több esetben kivételt tesz. Így jövőbeli követelést is lehet kezességgel biztosítani és bizonyos esetekben a kezesség a főkötelezettség megszűnése után is fennmarad. Áttöri emellett a járulékosság elvét a Ptk. 6:417. § (4) bekezdése is.[28]
A Ptk. 6:417. § (1) bekezdése alapján a kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért kezességet vállalt. A kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen elvállalásakor volt, kiterjed azonban a kötelezett szerződésszegésének jogkövetkezményeire és a kezesség elvállalása után esedékessé váló mellékkövetelésekre is.
A kezesség egyik legfontosabb és leggyakrabban említett jelzője, hogy járulékos kötelezettségnek minősül, azaz mindig egy főkötelezettséget tételez fel, amelyhez kapcsolódik. A kezesség járulékossága azt is jelenti, hogy a kezes kötelezettségének tartalmát és terjedelmét a főkötelezettség jogcíme és feltételei, valamint az azokra ható jogi tények határozzák meg, a kezes azt és annyit köteles teljesíteni, amire és amennyire a személyes adós köteles.
A kezesség járulékos voltának következménye, hogy a kezes részéről vállalt kötelezettségnek a tartalma és a terjedelme a főkötelezettség mindenkori tartalmához és terjedelméhez igazodik.[29] Fontos azt is kiemelni, hogy ebből következően, ha a kezes teljesít, azt nem kezesség jogcímén, hanem a főkötelezettet terhelő jogcímen (pl. kölcsön) teszi. Ez azzal függ össze, hogy a személyes adós és a kezes tartozását (kötelezettségét) nem lehet egymástól elkülönülten kezelni, valójában egyetlen tartozásról (kötelezettségről) van szó, amelynek a teljesítésére a főkötelezett személyes adós mellett a kezes is köteles. A kezes a főkötelezett kötelezettségéért áll helyt, ugyanazért a kötelezettségért tehát, mint a főkötelezett, a főkötelezettet a jogosulttal szemben megillető kifogásokra pedig ugyanúgy hivatkozhat, mint a főkötelezett. A főkötelezettség fennállása tehát előfeltétele a kezességnek, illetve a kezességvállalásnak.
A kezesség járulékos jellegéből következik, hogy az érvénytelen alapügyletből származó követelés az érvénytelenség okán a kezessel szemben sem érvényesíthető. A járulékosság az indoka annak is, hogy a kezességgel biztosított követelés
- 83/84 -
cseréjére nincs lehetőség. Ha az eredeti tartozás megszűnik, vele együtt megszűnik az azt biztosító kezesség is.[30]
A kezesség járulékosságának további megnyilvánulása, hogy a kezes kötelezettsége - anélkül, hogy erről kezességi szerződésben külön rendelkezni kellene - a kezesség elvállalása után keletkezett járulékokra (kamatokra és egyéb mellékszolgáltatásokra) is kiterjed. Ettől eltekintve azonban a kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen az elvállalásakor volt.
A kezesség járulékossága egyfajta gyűjtőfogalom, melyből tartalmilag sokféle következtetésre juthatunk. Az alábbi példákon keresztül jól szemléltethetők a kezesség járulékosságának lényeges jellemvonásai:
- ha a főkötelezett teljesített, a kezesnek nem kell teljesítenie;
- ha a főkötelezettség csak meghatározott ideig áll fenn, a határozott idő lejártával főszabály szerint a főkötelezettség mellett a kezes kötelezettsége is megszűnik (ettől ugyanakkor a kezességi szerződésben a felek eltérhetnek);
- ha a hitelező elengedi a főkötelezett tartozását, akkor a kezesnek sem kell teljesítenie;
- ha a főkötelezettnek van beszámítható ellenkövetelése, akkor a kezes is élhet a beszámítási joggal;[31]
- ha a főkövetelés valamely okból (például azért, mert elévült) bírósági úton nem érvényesíthető, akkor a követelést a kezessel szemben sem lehet bírósági úton érvényesíteni.
Hangsúlyozni kell azonban, hogy a kezesség járulékossága egyirányú. Ez azt jelenti, hogy amíg a főkötelezettség megszűnése vagy csökkenése főszabály szerint a kezesség megszűnését, illetve a helytállási kötelezettség csökkenését eredményezi, a kezesség tartalmában bekövetkező bármilyen változás a főkötelezett helyzetét nem érinti.[32] Ha pedig a jogosultnak a kezes teljesít, a kezest a Ptk. 6:57. § (2) bekezdése alapján megtérítési igény illeti meg a főkötelezettel szemben. A kezes általi teljesítés erejéig, a megtérítési igénye kielégítéséül a követelés és annak biztosítékai a kezesre, mint teljesítő harmadik személyre szállnak át a Ptk. 6:57. § (3) bekezdése alapján. Így a jogosultnak teljesítő kezesre a fennmaradó zálogjog is átszáll a Ptk. 5:142. § (2) bekezdése szerint.
- 84/85 -
A Ptk. 6:426. §-ában foglaltak szerint "Ha a jogosult lemond a követelést biztosító valamely jogról vagy egyébként az ő hibájából a követelés a kötelezettel szemben behajthatatlanná válik vagy a behajtása jelentősen megnehezül, a kezes szabadul annyiban, amennyiben a kötelezettel szembeni megtérítési igénye alapján egyébként kielégítést kaphatott volna."
A Kúria BH2022. 13. számú határozatában abban a kérdésben foglalt állást, hogy hogyan értelmezendő a Ptk. fent idézett rendelkezése a kötelezettel szemben megindult felszámolási eljárás esetén, amennyiben a jogosult a jogvesztő határidőn belül elmulasztja az eljárásban bejelenteni a kezességgel biztosított követelését.
Az alapul szolgáló tényállás szerint a felperes, mint készfizető kezes kezességet vállalt a kötelezett cégnek, mint adósnak az alperessel szemben fennálló fizetési kötelezettsége teljesítéséért. A felperes kötelezettségvállalását közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozattal erősítette meg. A kötelezett cég időközben felszámolás alá került. Az alperes a felszámolási eljárásban hitelezői igényt nem jelentett be. A felperes a közjegyzői okiratba foglalt kötelezettségvállalása ellenére helytállási kötelezettségét nem teljesítette, ezért az alperes a közjegyzői okirat záradékolásával végrehajtást kezdeményezett vele szemben. A felperes végrehajtás megszüntetése iránti pert indított, keresetében arra hivatkozással kérte az ellene indult végrehajtás megszüntetését, hogy az alperes a kötelezett cég felszámolása során hitelezői igényt nem jelentett be, így a hitelezői igény bejelentésére nyitva álló határidő lejártával megszűnt a vele mint kezessel szembeni jogérvényesítés joga.
Az alperes kereseti ellenkérelmében előadta, hogy álláspontja szerint a kezes kötelezettségét nem érinti az, ha elmaradt a hitelezői igénybejelentés, mert tudta azt, hogy a felszámolási eljárásban nem számíthat megtérülésre, erről a kötelezett cég felszámolója a követelés behajthatatlanságára vonatkozó nyilatkozatban tájékoztatta. Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet, kifejtette, hogy a kezes annyiban szabadul a helytállási kötelezettsége alól, amennyiben a kötelezettel szembeni megtérítési igény alapján egyébként a jogosult kielégítést kaphatott volna, amely jelen esetben nulla forint lett volna. A felperes az ítélet ellen fellebbezett.
A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 37. § (1)-(3) bekezdéseinek megfelelően a felszámolás során az adóssal szembeni követelések bejelentésére 180 napos jogvesztő határidő áll rendelkezésre. A bejelentés elmulasztásának
- 85/86 -
anyagi jogi hatásai tekintetében - a Ptk. hatálybalépését követően változatlanul érvényes - a joggyakorlatban kialakult és az 1/2010. PJE jogegységi határozat indokolásában rögzített megállapítás, amely szerint a jogvesztő határidő eltelte magát a követelést szünteti meg, nem pusztán annak a felszámolási eljárásban történő érvényesítését, a követelés megszűnése pedig kihat a kezes kötelezettségére is. A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és a végrehajtást megszüntette tekintettel arra, hogy a kötelezett céggel szemben a hitelezői igénybejelentés határideje lejárt, és az alperes a határidőn belül nem vitatottan nem élt bejelentéssel, továbbá ezen időpontig követelését a felperessel, mint készfizető kezessel szemben sem érvényesítette, követelése így a felperessel szemben sem állhat már fenn, annak megszűnése folytán.
A jogerős ítélet ellen - hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása iránt - az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak, megállapította, hogy jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt - további indokok megjelölésével - hatályában fenntartotta. A Kúria határozatában rögzítette, hogy jelen ügyben a Ptk. 6:417. § (1) bekezdését kell alkalmazni, mely szerint a kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért kezességet vállalt. A kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen elvállalásakor volt. Ebből következően a kezes helytállási kötelezettsége főszabályként a biztosított követeléshez igazodik: a kezesség járulékossága fejeződik ki abban, hogy a kezesség terjedelme ahhoz a követeléshez igazodik, amelyért a kezességvállalás történt. A járulékosság azt is jelenti, hogy a főkötelezettség megszűnésével a kezes helytállási kötelezettsége is megszűnik.
A Kúria határozatában kifejtette, hogy a Ptk. 6:417. § (2) bekezdésében foglalt az a rendelkezés, amely szerint a kezes érvényesítheti az őt saját személyében megillető kifogásokon túl azokat a kifogásokat is, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben, a perbeli esetben azt jelenti, hogy ha a főadós hivatkozhat a törvényi 180 napos határidő elteltére, ezt a jogi lehetőséget a kezestől sem lehet elvonni. A Kúria határozatában kifejtette továbbá, hogy a jogosult igénybejelentése a felszámolás során - még abban az esetben is, ha ez regisztrációs költség megfizetésével jár - nem tekinthető olyan tehernek, amely arányban állna a kezes helytállási kötelezettségével, annál kisebb mértékű, hiszen a törvényi engedmény bekövetkezéséhez a kezes teljesítése szükséges. A jóhiszeműség és tisztesség elve megköveteli a jogosulttól, hogy a főadós helyett fizető kezes részére biztosítsa a követelés-átszállás lehetőségét, mulasztásával jogot ne vonjon el a teljesítő kezestől.
Végül a Kúria határozatában rámutatott arra, hogy amikor a jogosult hitelezőként bejelentkezik a kötelezett ellen indult felszámolási eljárásba, ezzel a lépésével megóvja követelésének fenntartását. Bejelentkezése jelenti a kezes biztosítékát,
- 86/87 -
hiszen a jogosult felszólítását követően helyt kell állnia az adós helyett, mivel erre vállalt kötelezettséget, ezt követően a törvényi engedmény következtében helytállási kötelezettségének teljesítése alapján az adós elleni felszámolási eljárásban tudja érvényesíteni igényét az adóssal szemben. Helytállási kötelezettsége teljesítésével "magához váltja" a követelést és a jogosult jogutódjaként be tud lépni a felszámolási eljárásba. Ezzel szemben, ha a jogosult elmulasztja bejelentési kötelezettségének teljesítését, jogellenes magatartásának (amely abban áll, hogy az ő hibájából a követelés a kötelezettel szemben behajthatatlanná válik) polgári jogi jogkövetkezménye az, hogy a kezes erre hivatkozva, a Ptk. 6:426. §-ára tekintettel mentesülhet helytállási kötelezettsége alól.
A tanulmány a hitelezési kockázatok csökkentése érdekében alkalmazott szerződéses biztosítékok általános bemutatását és rendszerezését követően kitért kezességgel kapcsolatos lényegesebb elméleti és gyakorlati kérdésekre. A BH2022. 13. számú határozatának bemutatásával részletesen foglalkozott a kezesnek a követelés behajthatatlanná válására tekintettel történő szabadulása egyes speciális kérdéseivel.
A bemutatott eset többek között azt a - kezességen túlmutató - kérdést is felveti, hogy mennyire tekinthető jogpolitikailag indokoltnak a Cstv. 37. § (3) bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint a 180 napos határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. Ebben az esetben ugyanis egy eljárásjogi norma (a Cstv.) anyagi jogi jogvesztést ír elő, ami egy nagyon szigorú jogkövetkezmény. Kérdés, hogy nem lenne-e célszerűbb és elegendő csupán azt előírni, hogy a 180 napos határidő elmulasztása azzal a következménnyel jár, hogy a jogosult követelését bírósági eljárásban nem érvényesítheti. Ez ugyanis nem zárná ki, hogy a kötelezett önként, az eredeti jogcímen teljesítsen. ■
JEGYZETEK
[2] Póra András - dr. Széplaki Valéria, Hitelbiztosítékok hazai szabályozása, különös tekintettel a CRD elvárásaira. MNB tanulmányok 47, 2006, 6. o.
[3] A szerződéses biztosítékok joggazdaságtani elemzéséről lásd Szalai Ákos: A magyar szerződési jog gazdasági elemzése. L'Harmattan, Budapest, 2013, 247-303. o.
[5] A jótállást hagyományosan a hibás teljesítés jogkövetkezményeként tárgyalja a jogirodalom. Emellett azonban a jótállásnak szerződésszegés esetére kiköthető biztosítéki szerepe is van.
[6] Bodzási Balázs, A dologi hitelbiztosítékok rendszere a Ptk. 2016. évi módosítása után. In: Bodzási Balázs (szerk.), Tanulmányok a gazdasági jog, a pénzügyek és a számvitel köréből. Kutatások a Budapesti Corvinus Egyetemen. HVG-ORAC, Budapest, 2016, 48. o. [a továbbiakban: Bodzási: A hitelbiztosítékok rendszere], 52. o.
[7] A kezesség római jogi előzményeiről ld.: Földi András - Hamza Gábor: A római jog története és institúciói. Oktatási Hivatal, 24. kiadás, Budapest, 2020, 441-445. o.
[9] Bár a jogi szaknyelvben és a jogi szabályozás szintjén is gyakran a kezes felelősségéről van szó, a valóságban a kezest nem felelősség, hanem helytállási kötelezettség terheli. Erről lásd: Bodzási Balázs, A Ptk. zálogjogi szabályainak alkalmazása során felmerülő kérdésekről. In: Miskolczi-Bodnár Péter (szerk.), 10 éves a Polgári Törvénykönyv. Jog és Állam, 47. szám, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Budapest, 2024, 18. o.
[10] Leszkoven László, A kezességi szerződés. In: Bodzási Balázs (szerk.), Hitelbiztosítékok. Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2016, 115. o.
[11] Indokolás a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényjavaslathoz. A kezességi szerződéshez fűzött indokolás.
[12] Gárdos István - Gárdos Péter, XXI. cím A biztosítéki szerződések, LX. Fejezet A kezességi szerződés. In: Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.), Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez, Wolters Kluwer Hungary Kft., Budapest, 2024, 6:416. §, 2024. január 1. időállapotú, 2024. évi Jogtár-formátumú kiadás. [a továbbiakban: Gárdos István - Gárdos Péter, Ptk. kommentár]
[13] A kötelező írásbeliséget a Ptk. 6:416. § (3) bekezdése írja elő. Ennek az egyszerű magánokirati forma is megfelel.
[14] Gárdos István - Gárdos Péter, Ptk. kommentár. 6:416. §
[16] Erről részletesebb lásd Leszkoven László: A kezességi szerződés, HARTA MAG Kft., Miskolc, 2009, 132-140. o.
[17] Gárdos István, A kezesség aktuális kérdései. Gárdos - Füredi - Mosonyi - Tomori Ügyvédi Iroda, 2015, 10. o., [a továbbiakban: Gárdos, A kezesség aktuális kérdései]
[18] Gárdos István - Gárdos Péter, Ptk. kommentár. 6:419. §-hoz.
[19] Gárdos István - Gárdos Péter, Ptk. kommentár. 6:419. §-hoz.
[20] BDT2013. 3021.
[21] Pomeisl András, XXI. cím A biztosítéki szerződések, LX. Fejezet A kezességi szerződés. In: Wellmann György (szerk.), Polgári Jog I-IV. - új Ptk. - Kommentár a gyakorlat számára, 6:419. §, ORAC Kiadó Kft., Budapest, 2024, frissítve: 2024. január 1.
[22] Leszkoven, A kezességi szerződés, 169. o.
[23] Gárdos István - Gárdos Péter, Ptk. kommentár. 6:421. §
[24] BH1991. 190.
[25] Leszkoven László, A kezességi szerződés. In: Bodzási Balázs (szerk.), Hitelbiztosítékok. HVG-ORAC Lapés Könyvkiadó Kft., Budapest, 2016., 175. o.
[26] Bodzási Balázs - Tőkey Balázs, A kezességi szerződés. In: Osztovits András (szerk.), A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok Nagykommentárja. III. kötet. Budapest, Opten Informatikai Kft., 2014. 1029. o. [a továbbiakban: Bodzási- Tőkey, Ptk. kommentár]
[27] Bodzási- Tőkey, Ptk. kommentár, 1029. o.
[28] Erről lásd: Fabók Zoltán, Egyes polgári jogi alakzatok a fizetésképtelenségi jogban. In: Tőkey Balázs (szerk.), Liber Amicorum - Ünnepi tanulmányok Kisfaludi András 65. születésnapjára. Wolters Kluwer, Budapest, 2023, 329-330. o.
[29] Szladits Károly (szerk.), Magyar magánjog. Kötelmi jog általános része, Grill Károly Könyvkiadóvállalata Budapest, 1941. 90. o.
[30] Bodzási Balázs, A kezesség szabályozása az új Polgári Törvénykönyvben. Themis - Az ELTE Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola elektronikus folyóirata, 2009. június. 4-22., 12. o.
[31] A Ptk. 6:417. § (2) bekezdése szerint a kezes a jogosult követelésébe beszámíthatja a saját és a kötelezett ellenköveteléseit, és érvényesítheti az őt saját személyében megillető kifogásokon túl azokat a kifogásokat is, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben. A beszámításra vonatkozó hasonló rendelkezést a Ptk. a zálogjog körében - a zálogkötelezett javára - nem mond ki.
[32] Gárdos István - Gárdos Péter, Ptk. kommentár. 6:417. §-hoz.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző LL.M., közjegyzőhelyettes, Budapest.
Visszaugrás
