Az Abtv. 50. § (1) bekezdése alapján, "[h]a - a bíróságok kivételével - az állami szervek között, továbbá az önkormányzatok között, illetőleg az önkormányzat és - a bíróságok kivételével - az állami szervek között hatásköri összeütközés merül fel, ezek a szervek az Alkotmánybíróságnál indítványozhatják a hatásköri összeütközés megszüntetését". Ez a hatáskör a gyakorlatban egy közigazgatási hatáskör-kijelölő normává vált (I.), ami azonban se nem illeszthető az alkotmánybírósági hatáskörök rendszerébe, se nem alkalmazható a Ket. hatályba lépése óta (II.). Ezért a jelen írásnak az a hipotézise, hogy hogy ez valójában egy német Organstreitverfahren (III.) szerepét kellene betöltse, de számos ok miatt erre nem került sor (IV.), bár elvben erre alkalmas lenne az Abtv. 50. § (V.) és eljárásjogilag is át lehetne terelni ide az erre irányuló, de más formában megjelenő eljárásokat (VI.), ami azzal az előnnyel is járna, hogy számos eleddig alkotmánybírósági hatáskörbe nem tartozó közjogi aktus is ellenőrizhetővé válna (VII.).
A hatásköri összeütközés megszüntetésére irányuló eljárás viszonylag kevés fordult elő az Alkotmánybíróság gyakorlatában. 33 ilyen tárgyú eljárás ismert, melyek közül legfeljebb az ügyészség és az ombudsman közötti hatásköri vita érintette meg a tudományos közvéleményt leginkább az indítvány visszavonhatóságának kérdése kapcsán. A 33 eljárás közül csupán 12-ben született érdemi döntés, amelyben valamely szervet az Alkotmánybíróság az eljárás lefolytatására kijelöli és ezzel a hatásköri kollíziót feloldja, 19 esetben az indítványt érdemi döntés nélkül hatáskör hiánya vagy más formai hiba miatt el- illetve visszautasították, 2 esetben pedig az eljárás megszüntetésére került sor.
Ha végigtekintünk a hatásköri összeütközés megszüntetésére vonatkozó eljárások tárgyain, megmosolyogtató eljárásokat találunk, melyek közül a legkirívóbbak talán: 10 db kőrisfa kivágása (444/F/1992. AB határozat), a Liszt Ferenc utcai burkolt útárok tisztítása (737/F/1995. AB határozat), a Kékgolyó étterem működésével kapcsolatosan, főként az ott szolgáltatott zenével és a vendégek magatartásával összefüggő zaj (503/F/1997. AB határozat), a macskatartás korlátozása (1053/F/2001. AB határozat) vagy a Kárász utcában megépült gázvezeték biztonsági övezetére bányaszolgalom (424/F/2004. AB határozat).
Az eljárásokban kikristályosodó esetjog alapján a hatásköri összeütközés megszüntetésére az Abtv. a hatásköri vita tárgyát képező ügy jellegére tekintet nélkül hatalmazza fel az Alkotmánybíróságot (1038/F/1997. AB határozat, ABH 2000, 869, 870.). E rendelkezés általános szabályt állapít meg a hatásköri összeütközés megszüntetésére, ami azt is jelenti, hogy amennyiben törvény valamely ügyre nézve ettől eltérően rendelkezik, a hatásköri vita eldöntésére az adott ügyre vonatkozó speciális törvényi szabályokat kell alkalmazni (710/F/1994. AB határozat, ABH 1994, 964.). A hatásköri vitának konkrét összeütközésnek kell lennie, és nem egy hipotetikus esetnek, valamely lehetséges, jövőbeni jogvitára vonatkozó, ezért elvi jellegű állásfoglalás kiadása nem tartozik az AB hatáskörébe. (691/F/2002. AB határozat, ABH 2003, 1741, 1743.) Nem arról kell döntést hoznia, hogy valamely az indítvány által megjelölt hatósági hatáskör gyakorlása általában mely szerv hatáskörébe tartozik, hanem az eljárás tárgyát képező konkrét ügyben kell kijelölnie az eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező szervet (Ld. pl. 503/F/1997. AB hat., ABH 1998 971, 974.). Nem tartozik az AB hatáskörébe, ha a probléma nem hatásköri összeütközés, hanem különböző tárgykörökre vonatkozó jogszabályok közötti összhang hiánya. (187/F/1996. AB határozat, ABH 1998, 922.), mint ahogy az sem, ha bíróság a hatásköri vitát már eldöntötte.
Az Abtv. 50. § (1) bekezdése szerint csak azok a szervek indítványozhatják az eljárást, amelyek között hatásköri összeütközés merült fel ("ezek"), amiből következik, hogy az AB a hatásköri vitában részt nem vevő szerv - pl. felettes szerv - indítványára nem szüntetheti a más szervek között állítólagosan felmerült hatásköri összeütközést (193/F/2004. AB határozat, ABH 2004, 2253, 2255.).
Akár az eljárások tárgyát nézzük, akár az eljárásokban kikristályosodott esetjogot, ez mind arra utal, hogy a hatásköri összeütközés megszüntetésére irányuló eljárás egy általános szubszidiárius hatásköri normaként (Auffangkompetenz) funkcionál, mely biztosítja, hogy minden közigazgatási ügyben legyen egy hatáskörrel bíró közigazgatási szerv.1 Ezt az értelmezést erősítette meg az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 8. § (2) bek. b) pontja is.
A hatásköri összeütközés megszüntetése - legalábbis eddigi gyakorlata alapján - "kilóg" az alkotmánybíróság hatáskörei közül, (a) egyrészt olyan alapvetően közigazgatási ügyek intézésére szolgál, melyek nehezen illeszthetőek az alkotmánybíróság profiljába, (b) másrészt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény elfogadásával (Ket.) gyakorlatilag értelmetlenné vált.
Ad (a). Nehezen magyarázható, hogy a "rendszerváltás hevében" az alapvetően alkotmányjogi tárgyú alkotmánybírósági hatáskörök közé, hogyan került be egy elsősorban közigazgatási természetű hatáskör. Még akkor is, ha a törvény megalkotásához előkészített javaslat alapja az összes külföldi alkotmánybírósági törvény lefordítása volt, és ennél fogva szinte "minden hatáskört beletettek, ami csak létezett a világon",2 nehéz magyarázni, hogy az Alkotmánybíróságnak a törvényhozótól való emancipálása,3 és "a puha alkotmányvédelem" elvetése4 során miért került felvételre éppen egy közigazgatási természetű hatáskör. Ez különösen akkor szúr szemet, ha figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy ugyanebben az időpontban egy nem kevésbé fontos közigazgatási eljárási kérdés - a bírói felülvizsgálat megteremtése - elkerülte a törvényalkotás figyelmét [ld. 32/1990. (XII. 22.) AB hat., ABH 1990, 145.]. Ezek a körülmények ugyan nem zárják ki, hogy az Abtv. 50. § egy általános hatáskörkijelölő normaként (Auffangkompetenz) is funkcionálhasson, ugyanakkor az Abtv. szerkezetében kitapintható törést jelent, ha csupán ez lenne a funkciója.
Ad (b). Az Abtv. 50. § az Alkotmánybíróság értelmezése szerint általános szabályt állapít meg a hatásköri összeütközés megszüntetésére, tehát ha valamely ügyre nézve ettől eltérően rendelkezik a törvény, akkor a hatásköri vita eldöntésére az adott ügyre vonatkozó speciális szabályokat kell alkalmazni (710/F/1994. AB hat., ABH 1994, 964.), vagyis ez egy minden más hatásköri szabállyal szemben szubszidiáriusan alkalmazandó hatásköri norma. Mivel a Ket. 23. § (3) bek. b) pontja a hatásköri összeütközés esetére a Fővárosi Ítélőtáblát jogosítja és kötelezi az eljáró hatóság kijelölésére, két okból sem marad helye az Abtv. 50. § szerinti eljárásnak: egyrészt szubszidiárius a Ket. szabályaihoz képest, másrészt a megszülető bírósági döntés az Abtv. 50. § alapján kizárja azt, hogy az Alkotmánybíróság eljárhasson. Ebből két következtetés fakadhat: az egyik, hogy az Abtv. 50. § immár gyakorlatilag nem alkalmazható, ami egyben azt is jelenti, hogy a törvényalkotó a Ket. 23. § elfogadásával egyben gyakorlatilag módosította az Abtv.-t is (konkrétan törölte az 50. §), ami azonban formailag alkotmányellenes volt, hiszen a szükséges kétharmados többség hiányzott. A másik lehetséges megoldás szerint a törvényalkotó nem szabotálta az Abtv. 50. §-t, ami egyben feltételezi azt is, hogy az Abtv. 50. § nem pusztán egy általános közigazgatási hatáskör kijelölő norma, ugyanis csak ekkor marad alkalmazható más esetekre is. A kérdés persze továbbra is az, hogy mi ez a további eset.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
