Prugberger Tamás e folyóirat 2014. évi 9. számában megjelent, a címben jelzett cikkében a munkavállaló jogos érdekei szempontjából elemzi a versenytilalmi szerződés munkajogi szabályait. Megállapításai és javaslatai az alábbiakban foglalhatók össze.
"Felháborítóan" kevésnek tartja a versenytilalmi korlátozás ellenértékeként az érintett időszakra járó alapbér egyharmadában meghatározott törvényi limitet, e helyett álláspontja szerint az "átlagkereset" legalább hatvan százalékában kellene megállapítani ezen alsó korlát mértékét.
Az a) pont szerinti alsó korlát alatti ellenérték kikötése esetén érvényesülhetne a megállapodás feltűnő értékkülönbség címén történő megtámadásának lehetősége.
Amennyiben a munkáltató ellenérték nélkül várja el a munkavállalótól a versenykorlátozást, ez esetben a semmisség okán minősüljön érvénytelennek a versenytilalmi megállapodás.
Tekintettel arra, hogy a munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt "kényszerhelyzetben" van, a megtámadás joga a munkaviszony megszűnésének (megszüntetésének) időpontjával nyíljék meg.
Nem teljesen világos, hogy az a) pontban írt javaslat címzettje a jogalkotó vagy a bíró. Ha ugyanis jogszabály (adott esetben értelemszerűen az Mt.) a versenytilalom ellenértékét minimum az "átlagkereset" hatvan százalékában határozza meg, úgy az ez alatti kikötés nem megtámadható, hanem semmis. Amennyiben a bírói gyakorlattól várja a szerző az alsó limit fentiek szerinti meghatározását, nehéz elképzelni, hogy a bíró milyen értelmezés alapján juthatna ilyen következtetésre. Az alábbi reflexiók szempontjából mindenesetre e kérdés megválaszolása mellőzhető.
2. Az Mt. 228. §-ában szabályozott versenytilalmi megállapodás szinte kizárólagos és döntő eleme a konkurenciánál való elhelyezkedés kizárása. Ezért megengedhető az olyan egyszerűsítés, miszerint az alábbiakban a versenytilalom e tartalmi elemét érintem csupán, már azért is, mert Prugberger Tamás is hasonló alapon elemzi a tárgyalt szabályozást.
A konkurenciánál való elhelyezkedés tilalma az érintett munkavállalók oldalán alapvetően eltérő mértékű hátránnyal jár. Általánosságban szinte teljes munkavállalási korlátot jelent az olyan képzettség, szakma esetén, amely csak a munkáltatónál vagy a konkurenciánál látható el (pl. bányamérnök). Más, szektorsemlegesnek nevezhető képzettséggel rendelkező (pl. informatikus) munkavállaló számára az elhelyezkedés viszont szinte alig korlátozott. Az Mt. 228. § (2) bekezdésének utolsó mondata, amely a versenytilalom ellenértékének minimumát a tilalom időszakára járó alapbér egyharmadában határozza meg, mindössze azt írja elő, hogy legalább ezt a szintet el kell érnie az ellenértéknek, abban az esetben is, ha a megállapodás teljesítése a munkavállalónak adott esetben semminemű hátrányt nem okoz. Az alsó korlát mértéke pedig önmagában értelmezhetetlen, mert az Mt. 228. § (2) bekezdése alapján a következő pontban részletezett arányossági követelmény érvényesül.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
