https://doi.org/10.59851/kjsz.2025.1.02
Míg a szuverén állam továbbra is a legfőbb politikai entitás a nemzetközi színtéren, a 19. század óta folyamatosan jelennek meg olyan területek, amelyek részben függetlenek, mivel megosztásra kerül a szuverenitás gyakorlása a központi állam és a részben független terület között. Ha a részben független területek alkotmányos helyzetét vizsgáljuk, érdemes hangsúlyt helyezni e területek és a központi állam közötti kapcsolatra, amely lehetővé tette a részleges függetlenség kialakulását például Grönland vagy Skócia területén. A munka célja megvizsgálni a részben független területek fogalmát, azok megjelenését, az európai példákat, hatásukat a függetlenség elérésének vágyára, és néhány jó példát a kapcsolat működésére a központi állam és a részben független terület között. Milyen előnyökkel járhat egy ilyen típusú berendezkedés?
Kulcsszavak: szuverén állam, részben független terület, Európa, devolúció
While the sovereign state remains the supreme political entity on the international stage, since the 19th century there have been areas that are partially independent, as the exercise of sovereignty is divided between the central state and the partially independent area. In the context of examining the constitutional status of partially independent territories, it is imperative to underscore the relationship between these territories and the central state. This relationship has facilitated the emergence of partial independence in regions such as Greenland and Scotland. The objective of this paper is to examine the concept of partially independent territories, their emergence, examples in Europe, their impact on the desire for independence, and some good examples of how the relationship between the central state and the partially independent territory works. What are the advantages of this type of arrangement?
Keywords: sovereign state, partially independent territory, Europe, devolution
Európa területén hosszú ideig sok kis méretű területi egység létezett, amelyek között bonyolult kapcsolatrendszer működött. A harmincéves háborút lezáró vesztfáliai béke 1648-ban létrehozta a nemzetállamok rendszerét, és a következő évszázadokban a szuverén államok lettek a meghatározó szereplői a nemzetközi kapcsolatoknak. A nagy birodalmak után egyre több kisebb ország jelent meg, így az átlagos állam mérete egyre kisebb lett.[1] A 20. század második felének végére az ENSZ-tagállamok száma megközelítette a kétszázat.[2]
Ebben a képben felfedezhetőek részben független területek is, amelyek nem felelnek meg a klasszikus önálló állam definíciónak, mivel nem gyakorolják a főhatalmat teljeskörűen, azonban számuk és jelentőségük miatt érdemesek a figyelemre. Míg az állam a legfőbb politikai entitás továbbra is,[3] a 19. század óta folyamatosan jelennek meg olyan területek, amelyek részben függetlenek.[4] Ha Grönland, a Vajdaság vagy Skócia alkotmányos helyzetét vizsgáljuk, érdemes hangsúlyt helyezni ezen területek és a központi állam közötti kapcsolatra, amely lehetővé tette a részleges függetlenség kialakulását.
Emellett Európában a folyamatot befolyásolta az Európai Unió létrejötte is, hiszen ez az egyedi képződmény létrehozta a szuverenitás megosztását olyan formában, amelyet azóta sem sikerült utánozni egyetlen másik szervezetnek sem.
Az írás célja megvizsgálni, mi a részben független terület fogalma, mely entitások tartoznak ide Európában, milyen befolyások érik a részben független területeket, és milyen hatása van ezen területeknek az európai rendszer alakulására.
A részben független területek felhívják a figyelmet arra, hogy bár általában hangsúlyos szerepet a szuverén államok kapnak a nemzetközi kapcsolatok területén, más entitások is jelen vannak ezen a színtéren. A klasszikus önálló állami forma szerint a szuverenitás minden elemét az állam gyakorolja, azonban a fogalom folyamatos fejlődése a klasszikus vonal mellett[5] sokirányú elméleti elágazást alakított ki.[6] A szuverenitás állandóan változó fogalmának újabb eleme például a szigetszuverenitás,[7] amely sok részben független terület esetében meghatározó szempont, mert gyakran a szigetforma és a központi államtól való nagy távolság lesz a meghatározó ennek kialakulásánál.
A montevideói egyezménybe foglalt szuverenitáselemek[8] figyelembevételével megállapítható, hogy nem minden létező állami entitás tekinthető szuverén államnak, vannak olyan területek, amelyek nem felelnek minden feltételnek. Osztott szuverenitás létrejöhet két terület között is. Ebben ez esetben a szuverenitás megosztásának formája kerül a figyelem középpontjába, hiszen nem mindegy, hogy milyen módon és a gyakorlatban érvényesíthető garanciákkal látták-e el a megállapodást. A szuverén és nem szuverén entitások közötti különbségtétel manapság egyre nehezebb, ahogy folyamatos változásnak van kitéve.[9]
Ezek közül azok a területek kerülnek vizsgálatra, melyek megosztották szuverenitásuk egy független állammal, és így létrejött egy központi állam (core state) és egy részben független terület (partially independent territory, rövidítve: PIT). Hogyan lehet definiálni ezt az entitást? A részben független terület fogalmát David Rezvani dolgozta ki. Álláspontja szerint vannak olyan területek, amelyek a teljes függetlenség és a teljes asszimiláció között állnak.[10]
A részben független terület egy olyan "(1) nacionálisan elkülönült [entitás], amely (2) alkotmányosan nem épült be [a központi állam alkotmányos rendszerébe], (3) van némi hatalma és kontrollja a külkapcsolatok területén, [...] van jogilag számára átadott végső döntési jog (akár törvény, bírói döntés, végrehajtási rendelet vagy alkotmányos rendelkezés által) és megszilárdított (ami azt jelenti, hogy van olyan mechanizmus, amely megvédi a jogi ígéreteket attól, hogy a központi állam önkényesen megszegje)."[11]
A továbbiakban ezt az értelmezést követem a részben független területek vizsgálata során. Ezek a területek különböző módokon és formákban működnek, Észak-Írországtól kezdve Zanzibáron át megannyi példa található erre az entitásra.
Számos részben független terület lelhető fel a világ különböző pontjain, melyek eltérő időben és módokon alakultak ki, azonban ahogy egy új állam létrejöttéhez,
- 9/10 -
egy részben független terület megalakulásához is szükség van valamilyen kataklizmaszerű eseményre.[12] Ebben az esetben a központi állam és a részben független terület közötti viszonyban következik be valamilyen krízis.[13] A részben független terület létrejöttének okai közé sorolja Rezvani: félelem az állam szétesésétől másik területtel való háború okán, a nacionalizmus erősödése, a központi államban történő rezsimváltozás, kiváláspárti párt erősödése, vagy egy múltbeli kiválás emlékének hatása, vagy ezek kombinációja.[14] Ehhez azonban szükséges, hogy mind a központi állam, mind a részben független terület részéről legyen akarat az új rendszer kialakítására. Vannak olyan esetek, amikor erősebb a teljes függetlenség iránti vágy, de a központi állam és a részben független terület közötti kapcsolat milyensége erősen befolyásolja a végeredményt. Ez látható az első, részben független terület kialakulásának történetében is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
