A gyermekházasságot mint témát, a Nudzsúd Ali életéről szóló könyv, a "Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony"[1] inspirálta.[2] Annak ellenére, hogy első olvasatra úgy gondolhatnánk, ez a jelenség kizárólag a fejlődő országok "sajátossága", mégis fejlett országokban, például az Amerikai Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban vagy itthon is van gyakorlata a gyermekkel kötött házasságoknak. Ugyanakkor, az elmúlt évtizedben nagyobb és célzottabb figyelmet kapott a jelenség, hiszen több nemzetközileg elismert szakember is foglalkozott és foglalkozik a gyermekházasság témakörével, illetve számos tanulmány és kutatás is megjelent e témában.[3] Sőt, 2016. december 16-án az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése elfogadta a gyermek, korai és kényszerített házasságról szóló 71/175. számú határozatát, ezzel is felhívva a nemzetközi közösség figyelmét a gyermekházasságokra. A kimondott figyelem ellenére, bár némi előrehaladás megfigyelhető, a gyermekházasságok globális aránya, mégsem mutat csökkenést.[4] Jelenleg a fiatal lányok (20-24 év közöttiek) 21%-a kötött házasságot gyermekkorúként a világban.[5] Bizakodásra adhat viszont okot, hogy míg 2000-ben minden harmadik lány kötött gyermekként házasságot, addig 2017-ben már minden ötödik.[6]
Tanulmányom célja, hogy képet adjak a gyermekházasság, ezen belül is a házasságkötés minimum életkori szabályairól, kitérve Magyarország hatályos rendelkezéseire is. Elsőként röviden ismertetem a gyermekházasság néhány történelmi mérföldkövét, majd ezt követően térek rá az érvényes házasság megkötéséhez szükséges legalacsonyabb életkor kérdéskörére. Utóbbi keretében, holisztikus szemléletet követve, először néhány globális nemzetközi egyezmény szabályait vizsgálom, így a Házassági Egyezményt,[7] a Nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló ENSZ Egyezményt[8] (továbbiakban: CEDAW), az Afrikai Chartát mint regionális dokumentumot, végezetül pedig a releváns magyar szabályokat.
A gyermekházasság nem újkeletű jelenség, valamennyi korból és térségből tudunk példát hozni, az alábbiakban néhányat említek. Mohamed próféta legfiatalabb feleségét, Ayesha-t, akkor vette feleségül, amikor a leány még csak 6 éves volt.[9] Egyes történészek a gyerekházasság elterjedését az alacsony átlagéletkorból eredeztetik. A fajfenntartás érdekében ugyanis minél korábbi életkorban kötöttek házasságot a fiatalok, annál korábban vállaltak gyermeket. Mindehhez szorosan kapcsolódik, hogy egészen a XX. század végéig a sokgyermekes családok voltak jellemzők, amelyet mi sem példáz jobban, mint hogy Mária Terézia királynőnek összesen 16 gyermeke
- 10/11 -
született. Amennyiben az idővonalon egy jelentős lépést teszünk, látható, hogy Európától sem volt idegen jelenség a gyermekházasság. Saxoni Emília mindössze 16 éves volt, amikor 1533-ban feleségül ment Brandenburgi György őrgrófhoz, aki a házasságkötéskor kétszer annyi idős volt.[10] Marie Antoinette 14. életévének betöltését követően ment hozzá XVI. Lajos francia királyhoz, aki a menyegzőjük idején életének még csak 15. évében járt.[11] E házasság annyiban tér el a többi említettől, hogy itt mindkét fél gyermekkorúként kötött házasságot. Érdemes megjegyezni, hogy bár a gyermekházasság mindkét nemet érintheti, a lányok mégis aránytalanul nagyobb mértékben elszenvedői a jelenségnek.[12] A sokak által kedvelt Sisi királyné mai szemmel rendkívül fiatalon, az 1800-as években azonban átlagosnak mondható korban, 16 esztendősen ment hozzá I. Ferenc József magyar királyhoz.[13] Azonban nem csak az európai kontinensen volt bevett gyakorlat a gyermekházasság, hanem a tengerentúlon is. 1937-ben USA-ban kitört a gyermekházasságok "járványa", miután nagy sajtónyilvánosságot kapott annak a 9 éves kislánynak az esete, akit egy 22 éves férfihoz adtak feleségül szülei.[14] Egy évvel később, 1938-ban, Kentuckyban egy 34 éves férfival szemben nemi erőszak vádja miatt eljárást indítottak, mivel egy 10 éves lánnyal kötött házasságot.[15] Ezek a példák kellőképpen szemléltetik, hogy a gyermekházasság nem újkori jelenség, hanem történelmi gyökerekkel rendelkező, napjainkban is megoldásra váró probléma.
Először az ENSZ Gyermek jogairól szóló Egyezményének (továbbiakban: Gyermekjogi Egyezmény) vonatkozó rendezéseit vizsgálom, amelynek oka kettős. Egyrészt az Egyezmény volt az első olyan speciális nemzetközi dokumentum, amely kimondottan a gyermekek jogaival és érdekeinek védelmével foglalkozott, másrészt, e dokumentum definiálta elsőként a gyermek fogalmát, amely jelen téma szempontjából kulcsfogalom. A Gyermekjogi Egyezmény 1. cikke az alábbiakban határozza meg a gyermek fogalmát: "a személy, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be, kivéve, ha a reá alkalmazandó jogszabályok értelmében nagykorúságát már korábban eléri."[16] Az Egyezmény tehát felállít egy korhatárt, 18. életév, amelynek betöltésétől az ember már felnőttnek minősül, ugyanakkor, nem csak ezen életkor elérésétől tekinthető valaki felnőttnek, hanem akkor is, ha a rá irányadó szabályok szerint a nagykorúságát korábban eléri. Hazánkban a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. V. törvény[17] (továbbiakban: Ptk.) 4:9. § (2) bekezdése értelmében a gyámhatóság meghatározott esetekben engedélyezheti a 16. életévét betöltött, korlátozottan cselekvőképes kiskorú házasságkötését. Ebben az esetben házasságkötéssel az érintett kiskorú gyermek nagykorúvá válik. Sajnálatos módon a Gyermekjogi Egyezmény kimondottan a gyermekházasság intézményével nem foglalkozik, azonban számos olyan rendelkezése van, amelyből a gyermekházasság tilalmazott volta kiolvasható, példának okáért az Egyezmény 3. cikke, amely a "gyermek mindenekfelett álló érdekét" mondja ki. Ezen alapelv azt jelenti, hogy minden esetben a gyermek szempontjából legkedvezőbb döntést, intézkedést kell meghozni. Véleményem szerint a gyermek házasságba kényszerítése, taszítása, sosem jelenti a gyermek számára legkedvezőbb döntést, még akkor sem, ha a szülők ezt így is vélik. Számos szülő ugyanis, elsősorban konfliktussal érintett országokban, azt gondolja, ha kiházasítja a gyermekét, megmenti az őt fenyegető szexuális bántalmazásoktól,[18] amely gyakorlat rendkívül elterjedt az ilyen térségekben. Érdemes megemlíteni az Egyezmény 34. cikkét, amely a tagállamokat arra kötelezi, hogy megvédjék a gyermekeket a nemi kizsákmányolástól és erőszaktól. Sajnálatos módon, szoros ok-okozati kapcsolat áll fenn a gyermekházasság, illetve a nemi erőszak között.
Néhány évvel ezelőtt nagy felháborodást keltett annak a 8 éves jemeni kislánynak az esete, aki a nászéjszakát követően belehalt a férjével való közösülés következtében kialakult belső vérzésbe.[19] Habár Jemenben a Hanafi doktrína értelmében a házasságkötésre való alkalmasság a szexuális érettség kezdetével jön létre, amely lányoknál legkorábban 9., míg fiúknál 12. életév betöltését jelenti, de a doktrína külön hangsúlyozza, hogy a házasságot addig nem lehet beteljesíteni, amíg a fiatalkorú fizikailag nem alkalmas szexuális kapcsolat létesítésére.[20] Ebből is jól látszik, hogy hiába tiltja nemzetközi egyezmény, vagy helyi szabály a kiskorúval szembeni nemi erőszak alkalmazását, hiszen az ilyen közösülés annak minősül, mégis az életben számos olyan lánnyal találkozhatunk, akik a szexuális erőszakot napi szinten elszenvedik. A Nudzsúd Ali életéről szóló könyvben, maga Nudzsúd is beszámolt arról, hogy férje, akarata ellenére közösült vele. Tovább nehezíti ezen esetek feltárását, illetve a szükséges segítség nyújtását, hogy a legtöbb ilyen eset
- 11/12 -
látens, mert a lányok nem merik, vagy szégyellik elmondani a velük történteket.
Habár számos egyéb szakasz is felhívható a gyermekházassággal szembeni harc vonatkozásában, mégis utolsóként a 24. cikk 3. pontját kívánom ismertetni. Ez a rendelkezés kimondja, hogy "[a]z Egyezményben részes államok megtesznek minden alkalmas, hatékony intézkedést annak érdekében, hogy megszüntessék a gyermekek egészségére káros hagyományos szokásokat."[21] Tekintettel arra, hogy a fejlődő országokban a gyermekházasság régi gyökerekkel rendelkező szokás, hiszen a házasulandó gyermekek szülei döntöttek/döntenek arról, kihez adják gyermeküket, rendkívül nagy számban fordul elő a jelenség. Voinarevich hivatkozik a jelen cikket inspiráló Nudzsúd Ali életéről szóló könyvre, amelyben az író egy olyan jemeni közmondást ismertet, amely szerint "ha garantáltan boldog házasságot akarsz, vegyél feleségül egy 9 éves lányt".[22] Meglátásom szerint ahhoz, hogy e káros hagyomány elleni fellépés sikeres legyen, azon helyi hiedelmeket is fel kell számolni, amelyek szerint, egy szűz lánnyal való szexuális kapcsolat gyógyítja a férj szexuális úton terjedő betegségeit, vagy védelmet nyújt ezek ellen.[23]
A releváns nemzetközi egyezményekkel kapcsolatban felmerülő talán egyik legsúlyosabb probléma, hogy a házasságkötés minimum életkorát nem rögzítik egzaktan, hanem a nemzeti jogalkotókra bízzák ezen kérdéskör rendezését, amelyek sokszor túlságosan általánosan fogalmaznak, például a serdülőkort kötik ki. Az azonban nem kerül meghatározásra, hogy mikortól tekinthető egy gyermek serdült korúnak, így mind a nemzetközi, mind a nemzeti jogalkotók is hozzájárulnak a jogszabályok kijátszásához.
A "Házassági Egyezmény", amelyet az ENSZ Közgyűlése 1962-ben fogadott el és amely 1964-ben lépett hatályba, szintén azon nemzetközi dokumentumok körét erősíti, amelyeknél hiányzik a házasságkötés minimum életkorának rögzítése. Meglátásom szerint ez rendkívül ambivalens, hiszen a megalkotásának céljai közé tartozott az olyan gyermekházasságoknak, illetve eljegyzéseknek a megszüntetése, amelyek pubertáskort el nem érő lányokat érintenek. Az Egyezmény második cikkében leszögezi, hogy "[a]z Egyezményben részes államok törvényhozási úton megállapítják a házasságkötéshez szükséges legalsóbb korhatárt. Senki sem köthet törvényes házasságot ezen a koron alul, kivéve, ha az illetékes hatóság a korhatárt illetően fontos okokból a házasulók érdekében felmentést adott."[24] Felmerül tehát a kérdés, mi minősül komoly indoknak? Egyes kultúrákban a lány teherbeesése olyan ok, amire tekintettel engedélyezik a házasság megkötését az előírt minimum életkor előtt is. Lehet-e a család rossz anyagi helyzete olyan komoly indok, amely érvényes házasság megkötését alapozza meg? További kérdés, hogy nem kellett volna-e az Egyezménynek egy abszolút minimum házassági életkort meghatározni, ami alatt érvényes házasság nem köthető, és a részes tagállamoknak csak annak eldöntését meghagyni, hogy ezen életkorhoz képest a nemzeti jogukban az Egyezményben rögzített kort, vagy magasabbat kötnek ki? Álláspontom szerint a 16. életévet, mint minimum házassági kort, elvárható lett volna deklarálnia a jogalkotónak, hasonlóan a magyar szabályozáshoz, ezzel is tudatosítva a részes tagállamokban, az e kor alatti házasságok tilalmazott voltát.
A CEDAW Egyezmény részben előrelépésnek tekinthető a gyermekházasságok szabályozását illetően, részben viszont nem mozdult el a "Házassági Egyezmény" szintjéről. Újítása a 16. cikk 2. pontjának azon részében ölt testet, amely leszögezi, hogy "[k]iskorú gyermek eljegyzése és házasságkötése érvénytelen", tehát a CEDAW volt az első olyan nemzetközi dokumentum, amely kimondta, hogy a gyermekházasságok jogilag érvénytelenek. Így azon országokban, amelyek csatlakoztak az Egyezményhez, a gyermekházasságok nem csupán az Egyezmény megsértését jelentik, hanem a házasság érvénytelenségét is.[25] Ugyanakkor az Egyezmény nem határozza meg, hogy kit tekint gyermeknek, és nem ad támpontot a minimum életkor meghatározása kapcsán sem. 1994-ben fogadta el a nőkkel szemben alkalmazott megkülönböztetések kiküszöbölésének kérdéseivel foglalkozó bizottság a 21. számú általános ajánlását a házasságban és a családi kapcsolatokban való egyenlőségről, amelyben értelmezte többek között a 16. cikk 2. pontját is.[26] Ennek keretében feloldotta a nagykorúság kérdéskörének hiányosságát azzal, hogy a Gyermekjogi Egyezményben meghatározott gyermekfogalomra hivatkozott. Kiemelte továbbá, hogy egyes országok azon gyakorlata, miszerint a nők és férfiak házassági életkora eltérő, ellentétes az Egyezménnyel és azon elvvel is, hogy a nők szabadon választhatják meg partnerüket.
Érdemes megemlíteni a gyermekek jogairól és jólétéről szóló Afrikai Chartát, (továbbiakban: Charta) amely ugyan regionális dokumentum, mégis pótolta azon hiányosságokat, amelyeket a fentebb ismertetett nemzetközi dokumentumoknak nem sikerült rendezniük. A Charta 21. cikk 2. pontjában rögzíti, hogy "[g]yermekházasságot, valamint a lányok és fiúk eljegyzését tiltani kell, továbbá minden szükséges intézkedést meg kell tenni, beleértve a jogszabályalkotás is, hogy a házasság minimum korhatára 18. életév betöltése ... legyen".[27] A Charta expressis verbis deklarálja, hogy a házasság minimum korhatárát a dokumentumhoz csatlakozó országoknak a 18. életévben kell meghatározniuk. Annak ellenére, hogy a Gyermekjogi Egyezményt tekintjük a gyermekjogok katalógusának, amely biztosítja a gyermekek különleges védelmét, mégsem mondja ki konkrétan a házasságkötés alsó korhatárát, ezzel pedig elmarad a gyermekházassá-
- 12/13 -
gok elleni fellépésben a Chartában megfogalmazottakhoz viszonyítva.
Végezetül egy nemzeti jogszabályt, az indiai gyermekházasság tilalmáról szóló 2006-os törvényt ismertetem röviden. A 2006-os törvényt megelőzte egy 1929-es gyermekházasságról szóló ideiglenes törvény, amely a felek vallási, szociális, és kulturális nézeteire tekintettel tiltotta a gyermekházasságot. Ekkor a gyermekkor a lányoknál a 14., fiúknál a 18. életév betöltésével ért véget, amelyet később, 1978-ban, felemeltek, 18. és 21. életévre.[28] A törvény kimondta, hogy azon személy, aki gyermekkel házasodik, aki a házasságkötést lebonyolítja, aki elősegíti azt, vagy az a szülő, aki képtelen a gyermekét megvédeni a gyermekházasságtól, megszegi a törvényt, s ezért büntetés jár. A 2006-os törvény a korábbi jogszabálytól annyiban tér el, hogy a kiszabható büntetések mértékét súlyosbította. Habár India megoldása, miszerint külön törvényben szabályozza a gyermekházasság tilalmát, egyedi, célja pedig vélhetően az, hogy kifejezze az ország elköteleződését a gyermekházasságok elfogadhatatlansága mellett, mégsem képes megakadályozni a jelenséget. India ugyanis azon országok egyike, ahol a lányfeleségek száma rendkívül magas: a lányok 47%-a köt házasságot 18. életévének betöltése előtt.[29] A másik problematikus pont a korábban már említett látencia kérdése, hiszen a legtöbb ilyen házasság sosem kerül nyilvánosságra. Az ismertetésre került egyezmények, jogszabályok is jól példázzák, hogy nincs egységes nemzetközi álláspont a házasságkötéshez szükséges minimum életkor kapcsán, amely a jelenség elleni fellépést nehezíti.
Az érvényes házasság megkötésének előfeltétele volt és a jelenleg hatályos szabályok értelmében is az egy minimum, jogszabály által kikötött életkor elérése, amely az elmúlt közel 120 évben eltérően alakult. A házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. törvénycikk (továbbiakban: HT) II. fejezete foglalkozott a házassági akadályokkal, amelynek keretében a jogalkotó az életkor kérdéskörére fordította elsőként a figyelmét. Mindenekelőtt kimondta, hogy cselekvőképtelen személyek nem köthetnek házasságot,[30] amely jogintézmény később, a IX. fejezet keretében került kifejtésre. Jelen tanulmány szempontjából a törvénycikk 127. § a) pontja bír relevanciával, amely rögzíti, hogy a 12. életévét be nem töltött személy cselekvőképtelennek minősül. A jog a cselekvőképtelen (ideértve a 12. életévét be nem töltött gyermekeket is) házasulandók házasságát érvénytelennek tekintette. A HT rendelkezéseinek értelmében megtámadható volt továbbá az a házasság, amely esetén az egyik, vagy mindkét fél fejletlen korú volt.[31] A fejletlen életkor, hasonlóan a korábban ismertetett indiai gyermekházasság tilalmáról szóló törvényhez, eltérő volt a lányok és a fiúk esetén. Míg az előbbiek a 16., addig az utóbbiak a 18. életév betöltéséig voltak fejletlennek tekintendők.[32] Ugyanakkor a HT lehetővé tette, hogy az igazságügyi miniszter felmentést adjon e rendelkezés alól, így a fentebb bemutatásra került "Házassági Egyezményhez" hasonlóan lehetőség volt arra, hogy az életkori szabályok alkalmazását figyelmen kívül hagyja a jogalkalmazó. Életkor szempontjából érdemes még megemlíteni a HT 8. §-át, amely kimondja, hogy a kiskorú, amely alatt a 20. életévét be nem töltött személyt érti, csak a törvényes képviselőjének beleegyezésével köthet házasságot. A jelenleg hatályos szabályok némi hasonlóságot mutatnak e rendelkezéssel, ugyanakkor, ma már csak a 16-18. év közötti személyek házasságkötése esetén szükséges a törvényes képviselő meghallgatása, vagyis ellentétben a HT előírásaival, a beleegyezésükre a házasságkötés engedélyezéséhez már nincs szükség.
Változást hozott az 1953. január 1-jén hatályba lépett a házasságról, a családról és gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (továbbiakban: Csjt.). Az engedély nélküli házasságkötési korhatár vonatkozásában a Csjt. eredeti szövege a 18. életév betöltését kötötte ki, míg gyámhatósági engedéllyel már 12. éves kortól házasságot lehetett kötni.[33] A HT-hez hasonlóan a 12. életév maradt a minimum életkor, amikortól a gyermek már házasságot köthetett, feltéve, ha a gyámhatóság engedélyezte, míg az engedélyhez nem kötött házasságkötések kapcsán a Csjt. felszámolta a lányok és fiúk közötti eltérő életkor kikötését, és egységesen a nagykorúság elérését határozta meg. Ugyanakkor ez a megkülönböztetéstől mentes szabályozás 1974. július 1-jétől hatályba lépett Csjt.-módosítás következtében megszűnt. A módosítás értelmében a 16. életévüket betöltött lányok szabadon köthettek házasságot, míg a fiúk esetében maradt a 18. életév. Az engedélyes házasságkötések vonatkozásában is megtörtént a fiúk és a lányok minimum életkori differenciálása, míg az utóbbiak esetén 14-16 éves, addig az előbbiek vonatkozásában 16-18 éves koruk között volt szükség a gyámhatóság engedélyére.[34] A Csjt. 1986. évi módosítása ismét változtatott a korábbi rendelkezéseken, és megteremtette azon jogszabályi előírásokat a házasságkötés alsó korhatárát illetően, amelyek napjainkig hatályosak. Ennek értelmében megszűnt a nemek közötti életkoron alapuló megkülönböztetés, így egységesen, fiúk és lányok is, a nagykorúság elérésétől köthetnek engedély nélkül házasságot, míg gyámhatósági engedély esetén a minimum korhatár a 16. életév betöltése lett.[35]
- 13/14 -
A Ptk. 4:5. § (1) bekezdése értelmében a "[h]ázasság akkor jön létre, ha az együttesen jelen lévő férfi és nő az anyakönyvvezető előtt személyesen kijelenti, hogy egymással házasságot köt." Ezen főszabály alól a törvény azonban rögzíti azon kivételt, amelynek értelmében a 16. életévét betöltött személy, a gyámhatóság engedélyével, érvényes házasságot köthet. Az engedély megadásának feltételei viszont nem a Ptk.-ban, hanem a Gyer.-ben[36] kerültek részletesen kifejtésre. A Ptk. annyit azonban rögzít, hogy az engedély megadása előtt a gyermek felett törvényes képviseletet ellátó személy (szülő vagy gyám) meghallgatása szükséges, azonban a hozzájárulásuk nem előfeltétele az engedély megadásának. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért szükséges az érintett személy(ek) meghallgatása? Ennek oka lehet, hogy a szülői felügyeleti jog tartalmába beletartozik a kiskorú gyermek gondozása, nevelése, törvényes képviselete stb., így feltehetően a szülő vagy a gyám bír a gyermek életét, sorsát érintően a legtöbb, legmegbízhatóbb információval. E feltevés pedig szorosan kapcsolódik az engedély megadásának azon követelményéhez, miszerint csak akkor engedélyezheti a gyámhatóság a 16. életévét betöltött kiskorú házasságkötését, ha az a gyermek érdekét szolgálja. Ahhoz, hogy e feltétel meglétéről meggyőződhessen az eljáró hatóság, szükséges a gyermekkel szoros kapcsolatot ápoló személy meghallgatása. Mindazonáltal, annak érdekében, hogy az eljárást ne akadályozza azon szülő meghallgatása, aki a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben sem gyakorolhatja a szülői felügyeleti jogát, illetve aki ismeretlen helyen tartózkodik, vagy akinek más elháríthatatlan akadály miatt meghallgatása lehetetlen, a Ptk. 4:9. § (3) bekezdése kimondja, hogy az ilyen szülő meghallgatása nem szükséges a házasságkötés engedélyezéséhez. Mindezen rendelkezések szoros kapcsolatban állnak a Gyermekjogi Egyezmény 3. cikkében előírt gyermek mindenekfelett álló (legfőbb) érdekének alapelvével. Miként az a korábbi fejezetben kifejtésre került, a gyermek legfőbb érdeke akkor érvényesül, ha minden helyzetben a gyermek szempontjából legkedvezőbb döntés születik. Fontos kikötés, hogy a kiskorú szempontjából kell vizsgálni, hiszen számos esetben előfordulhat, hogy a szülő ugyan a legjobbat szeretné a gyermekének, mégis életkori, értékrendbeli, felfogásbeli stb. különbözőség okán olyan döntést kényszerít a gyermekre, amely számára nem a legmegfelelőbb. Azon jogszabályi megszorítással, amelynek értelmében a gyámhatóság csak akkor engedélyezheti a házasságkötést, ha az a gyermek mindenekfelett álló érdekét szolgálja, eleget tesz a magyar jogalkotás, illetve jogalkalmazás a Gyermekjogi Egyezmény előírásának.
Ugyanakkor az engedély megadása jelentős felelősséget ró a gyámhatóságokra, hiszen az engedély birtokában, az érvényes házasság következtében egy korlátozottan cselekvőképes kiskorú nagykorúvá válik.[37] A gyámhatósági engedély megadása iránti kérelmet a kiskorúnak szabad akaratából, befolyásolástól mentesen kell benyújtania, amelyhez számos dokumentumot is csatolnia szükséges. Ezen dokumentumok a háziorvos által kiállított, a házasságkötéshez szükséges testi és értelmi fejlettséget megállapító igazolás, továbbá, a házasulandók jövedelemigazolása, vagy azon nyilatkozata, amelyből megállapítható, hogy a felek, illetve a jövőben születendő gyermekük megélhetése és lakhatása biztosított.[38] Ezen nyilatkozatok azt támasztják alá, hogy a házasságkötéssel az érintett korlátozottan cselekvőképes kiskorú életkörülményei, aki a házasság megkötését követően automatikusan nagykorúvá "válik", megfelelők, ezáltal azt is bizonyítják, hogy a házasságkötés nem áll a gyermek érdekével ellentétben. A Gyer. expressis verbis kimondja, hogy önmagában a kiskorú várandóssága nem alapozza meg a házasságkötés engedélyezését, amely üdvözölendő, ugyanis a jogalkotó már eleve kizárja annak látszatát/lehetőségét, hogy a gyermekáldás előtt állók, abban a téves feltevésben nyújtsák be a házasságkötésre irányuló kérelmüket, hogy a közös születendő gyermekükre tekintettel automatikusan megkapják a gyámhatóság engedélyét.[39] A gyámhatóság a határozatának meghozatala előtt a kiskorú törvényes képviselőjén túl a házasulandó feleket is meghallgatja, illetve a leendő lakóhelyükön környezettanulmányt készít.[40] Látható tehát, hogy a gyámhatóság valamennyi szempontot és körülményt megvizsgál, a kiskorú fejlettségétől, egészen a megélhetésükig. Ezen információknak köszönhetően kap komplex képet és "benyomást" arról, hogy a házasság megkötése ténylegesen a korlátozottan cselekvőképes kiskorú gyermek érdekét szolgálja-e.
Felmerülhet a kérdés, ténylegesen van-e Magyarországon gyakorlata a gyermekházasságoknak? Miként azt említettem, az egyik legnagyobb hiedelem a gyermekházasságok kapcsán, hogy kizárólag a fejlődő országok megoldásra váró problémáinak egyike. Holott a KSH adatai alapján, hazánkban 2016-ban 388 lány, illetve 37 fiú kötött kiskorúként házasságot.[41] Gyurkó Szilvia cikkében felhívja a figyelmet egy szoros relációra, nevezetesen, hogy az ilyen házasságok vonatkozásában a gyermek "csak" egy vagyontárgy. A gyermekházasságok mögött megbúvó okok között jelen lehet a két család közötti gazdasági kapcsolat erősítése, vagy esetleg egy korábbi adósság leánygyermek kiházasításával való törlesztése is.[42] Az ilyen esetek mindemellett felvetik azt a kérdést is, hogy miként tesznek eleget az államok a számukra előírt különleges védelemnek és bánásmódnak?
- 14/15 -
A gyermekházasság nem újkeletű jelenség, hiszen jelentős történelmi múltra tekintenek vissza a gyermekkorúként kötött házasságok. Habár leginkább a fejlődő országokat érintő problémáról van szó, számuk a fejlett országokban, például USA-ban, illetve hazánkban sem elhanyagolható. Annak ellenére, hogy az utóbbi időben célzottabb figyelmet kapott a gyermekházasságok elleni fellépés, mégis a világban évente átlagosan 14,2 millió lány köt házasságot 18 éves kora előtt.[43] Jóllehet már ez a szám is megdöbbentő, mégis feltehetőleg ennél sokkal több lány érintett, ugyanakkor, a nagyfokú látencia miatt - amelynek egyik oka, hogy számos országban hiányzik, vagy nem megfelelő az anyakönyvezés - sok esetben a házasságot kötő lányok életkora meghatározhatatlan és sokan szégyenként élik meg a velük történteket, így konkrét, megbízható adatokat nem lehet prezentálni.
Noha számos nemzetközi dokumentum tiltja közvetetten vagy expressis verbis a gyermekházasság intézményét (példának okért az "Házassági Egyezmény" létrehozásának egyik indoka volt a gyermekkorúak házassága elleni fellépés), mégis, eddig hiábavalónak tűnnek ezen törekvések. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a nemzetközi közösség a nemzeti jogalkotókra bízza a minimum házassági életkor meghatározását. Utóbbi alól kivételt képez a tanulmány korábbi fejezetében követendő példaként ismertetett Afrikai Charta rendelkezése, amely a 18. életév betöltésétől engedélyezi a házasságkötést. Sajnálatos ugyanakkor, hogy a Gyermekjogi Egyezmény által meghatározott gyermekfogalom értelmében azon gyermekek, akik házasságkötéssel nagykorúságot szereznek, kikerülnek az Egyezmény hatálya alól, így éppen azon lányok esetén nem nyújt védelmet az Egyezmény, akik gyermekházasságot kötnek. Álláspontom szerint nem szabad a gyermekházasságokat a kényszerített házasságok szinonimájaként kezelni. Habár e két jelenség között rendkívül sok esetben átfedés van, hiszen sok gyermekházasság egyben kényszerített házasság is, ennek ellenére, egyes kiskorúak szabad elhatározásból, függetlenül, mindenféle kényszer és befolyás nélkül is frigyre lépnek.
Hazánkban az elmúlt közel 120 évben a házasságkötés legalsó korhatárának meghatározása eklektikusan alakult. Hol ugyanazon életkort kötötték ki mindkét nem vonatkozásában, hol differenciáltak a lányok és fiúk között. Ugyanakkor a Csjt. 1986-os módosítása óta hatályos azon rendelkezés, miszerint az engedély nélküli házasságkötések legalacsonyabb korhatára a 18. év, míg a gyámhatóság által engedélyezett házasságok esetén egységesen, mind fiúk, mind lányok tekintetében a 16. életév. Jóllehet a magyar szabályok expressis verbis deklarálják a 16. életév betöltését mint a házasságkötés minimum életkorát, amely üdvözölendő, ugyanakkor a gyámhatóságokat rendkívüli felelősség terheli a tekintetben, hogy eldöntsék az adott házasság a gyermek érdekét szolgálja-e vagy sem. Azáltal, hogy a gyámhatóság engedélyezi a házasság megkötését, nagykorúsítja, felnőtté "deklarálja" az érintett személyt. A nagykorúság pedig számos olyan kötelezettséget hoz magával, amelynek teljesítése egy serdülő, fiatalkorú vonatkozásában megkérdőjelezhető. ■
JEGYZETEK
* A tanulmány az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-18-3 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült.
[1] Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony, Budapest, Nyitott Könyvműhely Kiadó Kft., 2013.
[2] A mű az egyik oldalról rendkívül elszomorító és megható volt a fiatal lány által átélt megrázkódtatások okán, másik oldalról viszont felébresztette bennem azon kutatói elszántságot, hogy e témával foglalkozni kell.
[3] Elizabeth Warner: Behind the Wedding Veil: Child Marriage as a Form of Trafficking in Girls, Journal of Gender, Social Policy and the Law, 2004. 2., 233-272. o., United Nations Population Fund: Marrying too young - end child marriage, 2012 (a továbbiakban: UNFPA 2012), Olga Voinarevich: A Fairy Tale Interrupted: The Long-Term Impacts of Child Marriage in Yemen and the Necessary Adjustments to Both Local and International Laws to Stop Practice and to Protect Voiceless Child Brides, Rutgers Race and the Law Review, 2015., 203-218. o., Loretta M. Kopelman: The Forced Marriage of Minors: A Neglected Form of Child Abuse, The Journal of Law, Medicine & Ethics 2016., 173-181. o.
[4] Joar Svanemyr-Venkatraman Chandra-Mouli-Anita Raj-Ellen Travers-Lakshmi Sundaram: Research priorities on ending child marriage and supporting married girls, Reproductive Health, 2015. 80., 1. o.
[5] UNFPA: Child marriage - Frequently Asked Questions: https://www.unfpa.org/child-marriage-frequently-asked-questions#how%20common%20is%20child%20marriage (utolsó megtekintés: 2019. február 5.)
[6] Uo.
[7] 1976. évi 7. törvényerejű rendelet a házasságkötéshez szükséges kölcsönös beleegyezésről, legalsóbb korhatárról, valamint a házasságkötések anyakönyvezéséről szóló, New Yorkban, 1962. évi december hó 10. napján kelt nemzetközi egyezmény kihirdetéséről (továbbiakban: Házassági Egyezmény)
[8] ENSZ Közgyűlés 34/180. számú határozata, Convention on the Elimination of All Forms of Discrimination against Women, 1979. december 18.
[9] Kéri Katalin: Holdarcú, karcsú ciprusok, Nők a középkori iszlámban, Terebess Kiadó, Budapest 2003, online elérés: http://mek.oszk.hu/01600/01665/html/31-islam.htm (utolsó megtekintés: 2018. december 12.)
[10] Emilie von Hohenzoller: https://www.myheritage.hu/names/emilie_von%20hohenzollern (utolsó megtekintés: 2019. február 4.)
[11] Christopher Klein: 10 Things You May Not Know About Marie Antoinette, http://www.history.com/news/10-things-you-may-not-know-about-marie-antoinette
[12] 25 fiúból 1 köt házasságot 18. életévének betöltése előtt, míg a lányok vonatkozásában ez 5 lányból 1. UNFPA: Child marriage - Frequently Asked Questions: https://www.unfpa.org/child-marriage-frequently-asked-questions#how%20common%20is%20child%20marriage (utolsó megtekintés: 2019. február 5.)
[13] Tarján M. Tamás: 1854. április 24. Ferenc József és Sisi esküvője Bécsben, Rubicon Online, http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1854_aprilis_24_ferenc_jozsef_es_sisi_eskuvoje_becsben/
[14] Hasel Palmer: Child Marriage, Women Lawyers' Journal, 1939., 49. o.
[15] Uo. 49. o.
[16] 1991. évi LXIV. törvény, a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről (továbbiakban: Gyermekjogi Egyezmény).
[17] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény.
[18] Shelia Menz: Statelessness and Child Marriage as Intersectional Phenomena: Instability, Inequality, and the Role of the International Community, California Law Review, vol. 104. (2016), 501. o.
[19] Janise Elie: Yemeni child bride, eight, 'dies on wedding night', The Guardian https://www.theguardian.com/global-development/2013/sep/11/yemen-child-bride-dies-wedding
[20] Voinarevich: i. m. 210. o.
[21] Gyermekjogi Egyezmény 24. cikk 3. pont.
[22] Voinarevich: i. m. 208. o.
[23] Warner: i. m. 242. o.
[24] Házassági Egyezmény 2. cikk.
[25] Burris: i. m. 157. o.
[26] General recommendations adopted by the Committee on the Elimination of Discrimination Against Women No. 21.: Equality in marriage and family relations, Thirteenth Session 1994.
[27] Afrikai Charta a gyermekek jogairól és jólétéről 21. cikk 2. pont.
[28] The child marriage restraint act of 1929 (XIX of 1929) 2. cikk b) pont.
[29] Girls not brides: Child marriage around the world - India: https://www.girlsnotbrides.org/child-marriage/india/
[30] A házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. törvénycikk (továbbiakban: HT.) 6. §.
[31] Dr. Cserbáné dr. Nagy Andrea: A házassági jog kodifikációi, PhD értekezés, 2012. 37. o.
[32] HT. 7. §.
[33] Hegedűs Andrea: Polgári jog, Családjog, R.I.M.Á.K. Kiadó, Szeged, 2018, 53. o.
[34] Uo. 53. o.
[35] Hegedűs Andrea: Életkorokat érintő dilemmák a nagykorúság mezsgyéjén, I. rész: A házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat, Családi Jog, 2017/2, 20. o.
[36] 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet a gyámhatóságról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról (továbbiakban: Gyer.).
[37] Hegedűs: Családjog 2017. 2. 20. o.
[38] Gyer. 34. § (2) bek. a) és b) pont.
[39] Gyer. 36. § (2) bek.
[40] Gyer. 35. § (1) bek.
[41] Gyurkó Szilvia: Gyermekházasságok Magyarországon - Minden napra jut egy: https://wmn.hu/ugy/49583-gyerekhazassagok-magyarorszagon--minden-napra-jut-egy (utolsó megtekintés: 2019. február 9.)
[42] Kálmán Renáta: Do not steal my childhood - or how to regulate the child marriage phenomenon through international law, JURA 2018. 2. szám, 419. o.
[43] United Nations Population Fund: Marrying too young - end child marriage, 2012.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanársegéd, SZTE ÁJK.
Visszaugrás
