2022 őszén először indult az Állatorvostudományi Egyetemen állatvédelmi szakállatorvos-képzés, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán pedig állatvédelmi szakjogászképzés. Az a megtisztelő helyzet állt elő, hogy mindkét képzésen tarthattunk előadásokat állatvédelmi jogi, állatjóléti-állategészségügyi, valamint büntetőjogi és polgári jogi (azon belül: birtokvédelmi-szomszédjogi) témákban is. A szaporítótelepek büntetőjogi (állatkínzás) és polgári jogi (birtokvédelem, szomszédjog) oldalát olyan kiemelten fontos témának tartjuk, hogy a képzés mellett mindenképpen szeretnénk minél több jegyzőhöz, hatósági ügyintéző kollégához eljuttatni - ahogyan mi hívjuk egymás között - a "jegyzős újság" hasábjain is.
Cikkünk kiindulópontja nem más, minthogy Magyarország évtizedek óta kutyagyártó nagyhatalom.
Tízezrével exportálunk külföldre forgalmazható kor alatti, oltatlan, jelöletlen, beteg kiskutyákat. Jogosan merül fel a kritika egyrészt a hatósági oldalt érintően, települési szinten elsősorban a jegyzőkkel szemben, hogy miért nem tesznek meg mindent ezeknek a telepeknek a felszámolása érdekében (sőt, jobb lenne, ha már a létrejöttüket is megakadályoznák), de viszonylag kevesebb szó esik az országos és helyi politikusok, elsősorban pedig a polgármesterek felelősségéről. Például arról, hogy amennyiben a szaporítást sikerül felszámolni - hiszen jogos elvárás mindenkitől, hogy ne állatkínzó tevékenység kapcsán gondoskodjon megélhetéséről -, úgy milyen más munkalehetőségek lesznek a településen vagy annak környezetében? A politikusok milyen gazdaságfejlesztő, településfejlesztő lépéseket tudnak felmutatni amellett, hogy mérföldköveknek titulált jogszabály-módosítások történtek az állatvédelmi jogterületen az elmúlt években?
Az állatvédelem és így a szaporítótelepek kérdésköre is komplex: az állatvédelmi fókuszon túl komoly társadalmi, szociális, kulturális, gazdasági hatásai vannak, és komoly településfejlesztési-gazdaságfejlesztési elvárások is állnak mögötte, akár például azzal az egyszerű lépéssel, hogy az önkormányzat úgy dönt, nem szerződéses partnerrel oldja meg a gyepmesteri feladatokat, hanem épít egy telepet, arra gondozókat vesz fel és alkalmaz, ezzel is élénkítve a helyi munkaerő-kínálatot.
A szaporítás jogi megítéléséhez két jogszabályhely ismertetésével kell kezdenünk a témát.
Az egyik a 2022 januárjától hatályos Btk. 244. § (4) bekezdése, mely szerint tilalmazott az olyan típusú szaporítás, ahol az indokolatlan bánásmódot vagy bántalmazást - mely alkalmas az állat maradandó egészségkárosodásához vagy pusztulásához - úgy valósítja meg valaki, hogy szaporítással összefüggő haszonszerzési cél érdekében, tíznél nagyobb számú kedvtelésből tartott állatra vonatkozóan, a jó gazda gondosságának elmulasztásával követi el.
Vagyis 2022 januárjától büntetendő az olyan típusú maradandó egészségkárosodáshoz vagy pusztuláshoz vezető szaporítás, amely a jó gazda gondossága jogi fogalom szakmai tartalmát adó kitételek hiányában történik. Ezek jellemzően az adott fajra és fajtára vonatkozó alap elvárásokkal, tehát például etetéssel, itatással, felügyelettel, az időjárás viszontagságai elől menedéket adó elhelyezéssel kapcsolatosak, illetve olyan viselkedésformák, mozgásformák elősegítését jelentik, melyek az állat természetes viselkedéséhez szükségesek (Márton Attilával korábbi közös cikkben elemeztük már a jó gazda gondosságának témakörét. Lásd: Jegyző és Közigazgatás 2022/2. szám.)
Akár olyan egyszerű megítélésű kérdéskör is felmerülhet, hogy jót tesz-e az, ha egy kommunikációját többek között vizeletjelöléssel is kifejező állatot egész életében kutyapelenkára szoktatunk és soha nem viszünk sétálni, vagy jót tesz-e egy ilyen módon kommunikáló állatnak, ha egész életét egy almozatlan ólban tölti el, ahol nemcsak a saját, de az őt megelőző szaporítós generációk végtermékeit is szagolja. Ha kutya esetében hiányzik az a tartási mód, amely emlős ragadozó állatként, egyben természetesen háziasított társállatként elősegíti az alapvető igényei kielégítését és ez elvezethet maradandó egészségkárosodáshoz (melynek lehetnek fizikai tünetei, de mentális-viselkedésbeli tünetei is) vagy pusztuláshoz, illetve arra alkalmas lehet, úgy a bűncselekmény megvalósult.
Vagyis az éveken át istállóban, disznóólban kialakított sötét fakkokban tartott, ellőgéppé lesilányított, állatorvosi kezelést sosem kapott, nem oltott, nem jelölt, hitvány táplálékkal etetett, folyamatosan vemhesülő anyaállatok tartási módja biztosan alkalmas a
- 14/15 -
tényállás kimerítésére. Minden állatnak szüksége van friss levegőre, napfényre, lemozgatásra, játékra a fajtársakkal és foglalkozásra az állattartóval, amelyekből ezek az ólakban tartott állatok évekig - sokszor egész élettartamuk alatt - nem részesülhetnek.
A másik jogszabályhely az állatvédelmi törvényben 1998 óta megtalálható szakasz (3. § 4. pont), amely szerint (közigazgatási jogi) állatkínzásnak minősül az öröklődő betegségben szenvedő - nem kísérleti célra szánt - állategyed tenyésztése, szaporítása. Felmerülhet kérdésként, hogy a jogszabály itt szándékosságot vagy gondatlanságot megkövetel-e, de kiindulva a közigazgatási jogot általában jellemző objektív felelősségből, nincs jelentősége, hogy valaki tudott arról, hogy genetikai betegségben szenvedő állatot szaporított vagy nem volt tudomása róla: pusztán a szabályszegésért szankció kiszabására van lehetőség.
Ami biztos, hogy ez nem jogkérdés, hanem szakkérdés az eljáráson belül és azt, hogy egy egyed (vagy a "tenyészpár") szenved-e örökletes betegségben, csak igazságügyi állatorvos szakértő tudja megnyugtatóan alátámasztani. Ez nem az a tipikus helyszíni szemlén megállapítható állatvédelmi hiányosság, amelyről a jogalkalmazó a saját szemével meggyőződhet. Ehhez több kell, mint jogi tudás, olyan különleges szakértelem, amely az eljárási kódex szerint az igazságügyi szakértő sajátja.
A felelősségre vonás és a szankciókiszabás egymásra épülően, lépcsőzetes is lehet több eljárástípusban [figyelemmel a 8/2017. (IV. 18.) AB döntésben fejtegetettekre is], amely szerint a puszta szabályszegésért közigazgatási oldalon - a kettős értékelés tilalma szerint - nem állatvédelmi bírságot szabunk ki, hanem a szaporítót eltiltjuk az állattartástól, és a szabályszegés megvalósulásának állatjóléti-állategészségügyi tartalmát jelentő állatkínzás - amennyiben elvezet, alkalmas maradandó egészségkárosodáshoz vagy pusztuláshoz, büntetőjogi felelősségre vonást is eredményezhet.
Sokfajta örökletes úton szerezhető betegség van, amely különböző mértékben befolyásolja az utódok életét, így előfordulhat, hogy az egyednek egy viszonylagosan jó életminőséget lehet biztosítani (ugyanakkor állandó állatorvosi kezelést igényel az állat), de az is lehet, hogy az eutanizálás kérdése merül fel a diagnózis felállítása során, hiszen az állat csak olyan életet élhetne, ami mindössze egyfajta vegetálás lenne.
Aki nem hiszi, hogy Magyarország kutyagyártó nagyhatalom, nézze meg a telex.hu által 2,5 éven át forgatott és 2022 őszén bemutatott dokumentumfilmet, amely az alábbi link alatt érhető el: www.youtube.com/watch?v=xONArc0-pCg&t=1402s.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
