2020 májusában a Facebook (azóta Meta) létrehozott egy merőben új intézményt, a Facebook Oversight Boardot (hivatalos magyar elnevezése Ellenőrző Bizottság), annak érdekében, hogy a tartalommoderálást új szintre emelje, valamint a véleménynyilvánítás szabadságának online térben való korlátozásának új fejezetét nyissa meg.[1] Egy korábbi tanulmányban már röviden bemutattam a testület kialakulása és működése kapcsán felmerült kételyeket,[2] így e cikk középpontjában már nem az Ellenőrző Bizottság (EB) mint intézmény, hanem annak kialakuló joggyakorlata áll, különös tekintettel a gyűlöletbeszédre vonatkozó döntéseire. Jelen tanulmányban az első három gyűlöletbeszéddel kapcsolatos döntés elemzése olvasható, amelynek keretében már vizsgálható az EB egységes joggyakorlat kialakítására való törekvése, amely precedensrendszer kiépítése az Alapokmányban foglalt feladata is a testületnek.[3] A három ügy elemzésével kívánom bemutatni a közös standardok kezdeti lépéseit, azaz miként fejleszti joggyakorlatát az EB a gyűlöletbeszéd témájában. Megfigyelhető például, hogy az ENSZ emberi jogi egyezményeire alapozva vizsgálja az ügyeket az EB, így a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozására szolgáló tesztet a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és az Emberi Jogi Bizottság iránymutatása alapján vezeti be a gyakorlatába.[4] Kialakuló tendencia, hogy a véleménynyilvánítás és biztonság közötti ellentét áll a vizsgálat középpontjában, s jelenleg az látható, hogy a biztonság védelme alapul szolgált a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozására, sokszor rendkívül elvont és távoli veszélyek esetén is. Mindenesetre, a formálódó joggyakorlat kételyeket is szül, hiszen az alább ismertetett indokok miatt fennáll a jogvédelmi szint csökkenésének lehetősége az online véleménynyilvánítások körében. Tekintettel a folyamatosan fejlődő joggyakorlatra, jelen tanulmány célja a kezdeti lépések bemutatása.
Az EB első gyűlöletbeszéddel kapcsolatos ügyében egy mianmari felhasználó burmai nyelven tett közzé egy bejegyzést egy intellektuális eszmecserére hivatott csoportban. E bejegyzésben két fotó szerepelt, amelyen egy kurd származású szíriai kisfiú volt látható, aki a Földközi-tengerbe fulladt.[5] A képhez társult egy kísérőszöveg, miszerint "valami baj van a muszlimokkal (vagy a muszlim férfiakkal) pszichésen, illetve gondolkodásmódjukat tekintve".[6]
A Facebook fordítása alapján e kijelentés 2. szintű gyűlöletbeszédnek minősül, mivel tiltottak azon általánosítások, amelyek arra utalnak, hogy egy személy vagy csoport a vallása miatt alsóbbrendű. Tekintettel a FB közösségi alapelveire, a platform eltávolította a bejegyzést, amely döntése ellen a felhasználó az EB-hez fordult. Miután az EB megállapította, hogy sem az Alapokmány, sem a szervezeti és működési szabályzata nem gátolja az eljárást, érdemben vizsgálta az ügyet.
Az EB, mint azt később is látni fogjuk, elsőként a platform releváns alapelvei tükrében elemzi az esetet. Elsőként a közösségi alapelveket vizsgálja, amely keretében definiálja a gyűlöletbeszédet, ami nem más, mint védett tulajdonságokon alapuló támadás. A későbbi esetekben, illetve az alapelvekben is megjelenik a "közvetlen" kifejezés a támadás előtt, így a támadás alatt mindig közvetlen támadást kell értenünk. A támadást külön meghatározza a platform alapelve, miszerint a támadás "erőszakos vagy emberi mivolttól való megfosztásra irányuló beszéd, káros sztereotípia, alsóbbrendűségre utaló kijelentés, illetve kirekesztésre vagy szegregációra való felhívás".[7] A platform három szintre bontja a gyűlöletbeszédet annak súlyossága szerint, s jelen ügyben a 2. szintet éri el a bejegyzés az alsóbbrendűségre való utalás okán.[8] A pontos körülhatárolás érdekében a védett tulajdonságokat is felsorolják a közösségi alapelvek, amelyek között a faji, etnikai és nemzetiségi, vallási tulajdonságok mellett megjelenik a szexuális irányultság és a fogyatékosság is, egyebek mellett. Az EB döntéseit vizsgálva látható, hogy e ponton nem bocsátkozik elemzésbe a testület, csupán azonosítja a Facebook azon szabályzatait, alapelveit, amelyek relevánsak az eset szempontjából.
A közösségi alapelveket követően a Facebook értékeit vizsgálja, amelyek közül minden esetben megjelenik a véleménynyilvánítás és a biztonság. A további elemek (hitelesség, személyes adatok védelme és méltóság)[9] esettől függően jelennek meg az érvelésben. Már a kezdeti döntések is jól rávilágítanak arra, hogy a központi kérdés a véleménynyilvánítás szabadsága és a platform biztonságossága között húzódik. A következő dönté-
- 44/45 -
seknél is megfigyelhető, hogy a további értékek megjelennek ugyan, de a biztonság fenntartása elsődleges.[10]
Végezetül, az EB a döntéseit a releváns emberi jogokra figyelemmel hozza meg. Ennél azonban sokkal konkrétabban meghatározható, hogy mire alapozza a döntéseit. Minden egyes döntésének alapjául szolgál az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által elfogadott üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányelvei, az úgynevezett UNGP-k, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (PPJNE),[11] az Emberi Jogi Bizottság 34. sz. általános megjegyzése, valamint az ENSZ véleménynyilvánítás szabadságával foglalkozó különmegbízottjának jelentései. Következésképp, az EB akként alapítja döntéseit az ENSZ dokumentumaira, kiváltképp a PPJNE-re, miként teszi azt az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) az Emberi Jogok Európai Egyezményével (EJEE). Természetesen, jelentős különbség, hogy az EJEE autentikus értelmezésére hozták létre az EJEB-et, amelynek ítéleteit minden tagállam elismeri, viszont érzékelhető, hogy az EB hasonló magatartást tanúsít a PPJNE irányába. A UNGP-k elfogadásával a közösségi média platformok az emberi jogok védelme mellett még inkább elköteleződtek, s "bizonyos szintű önalkotmányosító funkciókkal rendelkeznek".[12] Figyelemmel arra, hogy a PPJNE ilyen szintű alkalmazására nem volt példa, így az tapasztalható, hogy a PPJNE-EB kapcsolat az EJEE-EJEB-hez hasonlóvá fejlődhet. A PPJNE megsértése miatt ugyan lehet az Emberi Jogi Tanácshoz fordulni, de az csak puha jogi eszközei útján tudja kikényszeríteni az Egyezményt. Megjegyzendő, hogy a Facebook nem állam, az EB döntései pedig kizárólag a Meta két platformját (Facebook és Instagram) kötik, mégis a PPJNE szerepének felértékelődése figyelhető meg azáltal, hogy a többmilliárdos felhasználói bázissal bíró platform ezen ENSZ dokumentumot választotta az online véleménynyilvánítás korlátozásának alapjául. Ennek szerepére visszatérek az EB érvelésének bemutatásakor.
A döntés következő pontjaiban a felhasználó és a FB sorakoztatta fel érveit. A felhasználó védekezése szerint a bejegyzése szarkasztikus volt, amelynek felismerésére burmai nyelven a FB nem képes. A platform magyarázata szerint, a közösségi alapelvek szerint ez 2. szintű gyűlöletbeszéd volt, így eltávolította a tartalmat. Állítása szerint, a "valami baj van a muszlimokkal pszichésen" kifejezés volt sértő, hiszen alkalmas gyűlölet és diszkrimináció kiváltására.
A felek érvelése és a tények ismeretében az EB elemezte az ügyet a közösségi alapelveknek, a FB értékeinek és a releváns emberi jogi normáknak való megfelelés tükrében. A közösségi alapelvek fentebb ismertetett szempontjait vizsgálva az EB arra a következtetésre jutott, hogy a bejegyzés nem volt erőszakos, sem becsmérlő a kontextust figyelembe véve. Érvelésének alapja, hogy a bejegyzést egészében, a maga kontextusában kell értékelni, valamint a nyelvi sajátosságokra is figyelemmel kell lenni. Ennek érdekében a "valami baj van a muszlimokkal pszichésen" kifejezést kiadták az EB fordítóinak, akik szerint ezt úgy kellene fordítani, hogy "[a]zoknak a muszlim férfiaknak valami baj van a gondolkodásmódjával".[13] E szavak intoleranciát sugallanak ugyan, de inkább kommentárok a muszlimok nizzai terrortámadás és a kínai ujgurok helyzetére adott reakciók következetlenségére. E véleménynyilvánítás pedig védett a közösségi alapelvek által, így nem távolítható el ilyen tartalom.
A FB értékei tekintetében rendkívül szűkszavú a testület, hiszen egyszerűen kijelentik, hogy a tartalom nem jelent kockázatot a biztonságra, így a véleménynyilvánítás védettnek minősül. Megjegyzendő, hogy a későbbi, gyűlöletbeszéddel kapcsolatos, döntéseiben a testület már bővebben kifejti érvelését, így a cikk során megismerhetővé válik a döntés mögött húzódó elgondolás.
Végezetül, az EB az emberi jogi normák oldaláról vizsgálta meg az ügyet. Ennek keretében megállapította, hogy a tartalom nem irányult diszkriminációra vagy erőszakra uszításra, amit az államok egyébként kötelesek lennének tiltani. (E pontos érdemes felidézni a fent leírtakat, miszerint a FB és az EB akként alkalmazza a PPJNE-t, mintha állam lenne, amelynek be kell tartania annak rendelkezéseit.) A Rabati cselekvési tervben foglalt szempontokat, mint a kontextus, tartalom és károkozás valószínűsége, figyelembe véve, az EB megállapította, hogy becsmérlő a bejegyzés, mégis védett, hiszen nem buzdít gyűlöletre és nincs benne uszító szándék.[14] Érdekesség, hogy az alább bemutatott holland ügyben mégis korlátozza a véleménynyilvánítást a testület, noha az sem buzdított gyűlöletre, erőszakra és károkozási szándékot sem bizonyítottak.
A következő esetek és a kialakulóban lévő joggyakorlat tekintetében azonban a legfontosabb megállapítást ezután következett. Az EB ugyanis beemelte a PPJNE véleménynyilvánítás korlátozására vonatkozó tesztjét, miszerint a véleménynyilvánítás akkor korlátozható, ha meghatározott és jól érthető (jogszerű), a felsorolt célok valamelyikét szolgálja (törvényes cél), szükségszerű és a konkrét célra szűkített (szükségesség-arányosság).[15] E teszt minden döntés (nem csak a gyűlöletbeszédre vonatkozó) alapjául szolgál, s a gyakorlat fejlődésével párhuzamosan, a teszt is egyre részletesebben kerül kibontásra. Ugyanakkor, Lwin szerint a Facebook átalakította a PPJNE eredeti tesztjét egy "károkozás valószínűsége" elemzéssé, azaz egy emberi jog teszt valós átültetése helyett, a már megszokott ad hoc tartalommoderálási rendszert maradt fenn.[16] Az örmény és a holland gyűlöletbeszéddel kapcsolatos döntésekben ez az ad hoc jelleg felfedezhető, hiszen ott már oldalakon keresztül elemzi a testület az adott ügyet a teszt alapján, ám itt, az első döntéskor még csupán a törvényes célt vizsgálja meg igen felületesen. Következtetésként megállapítja, hogy a bejegyzés nem tartalmazott fenyegetést azonosítható magánszemélyek ellen, így annak eltávolítása sértette a felhasználó véleménynyilvánítási szabadságát. Mindemellett hangsúlyozza, hogy a tartalom visszaállítására való kötelezés nem jelenti annak tartalmával való egyetértést a testület részéről. Azonban, a PPJNE alapján a 19. cikk (3) bekezdésben foglalt valamely indok nyújthat alapot a korlátozásra,[17] s ezeket nem nevesíti az EB, sőt a későbbi döntéseiben is inkább a saját értékei szerint dönt, különösen a biztonság értéke alapján. Végeredményként, az EB felülbírálta a FB döntését és kéri a bejegyzés visszaállítását.
- 45/46 -
E ponton kívánom megjegyezni, hogy az EB által lefolytatott vizsgálat rendkívüli mértékben hasonlított ez EJEB és a nemzeti alkotmánybíróságok tevékenységére. Noha, nem bír normatív erővel a döntése minden állampolgárra, mint az említett testületeké, ám de facto az EB a PPJNE alapján ítélkező quasi bírói fórum látszatát kelti,[18] amelynek döntései a virtuális világban ugyanolyan kötőerővel bírnak, mint az EJEB vagy AB döntései az offline térben. A közösségi média "egyfajta globális szólás- és médiaszabályozóvá"[19] vált. Az EB joggyakorlatának fejlődése még inkább tetten érhető az alább bemutatásra kerülő két gyűlöletbeszéddel kapcsolatos jogesetben.
A második gyűlöletbeszéddel kapcsolatos eset fókuszában egy politikai beszéd állt. A felhasználó az azerbajdzsáni Bakuban lévő templomokról osztott meg régi fényképeket, s orosz kísérőszöveg keretében jelezte, hogy az örmények építették Bakut, s a "tazikoknak" nincs az örményekhez fogható történelmük. Az érdekessége a bejegyzésnek, hogy oroszul mosdótálat jelentő "tazik" szó az azerbajdzsániakra használt becsmérlő "azik" szóra utaló szójáték volt.[20] Emellett több keresőcímkét is elhelyezett a bejegyzésben, köztük olyat, amely Hegyi-Karabah elismerésére szólított fel. A posztot több, mint negyvenötezren látták. A FB a közösségi alapelveiben foglalt gyűlöletbeszédre hivatkozással eltávolította a bejegyzést, amely ellen a felhasználó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az EB-hez. Az EB megállapította, hogy az Alapokmány és a szervezeti és működési szabályzat értelmében nincs akadálya az ügy elbírálásának.
Miként azt az első ügyben is tette, kiemelte, hogy a FB közösségi alapelvei, a FB értékei, valamint a releváns emberi jogi normák alapján döntött. A közösségi alapelvek tekintetében a gyűlöletbeszéd fogalmát idézi a testület, ám ezúttal pontosan, hiszen a közvetlen támadást is beemeli. Ugyanakkor, itt nem definiálja a közvetlen támadást, és nem is utal a korábbi döntésére, amely kívánatos lett volna, hiszen a saját ügyeire való hivatkozás útján tud koherens ítélkezési gyakorlatot teremteni. Másodikként, a FB értékeit vizsgálja a döntés, s nem meglepő módon, a véleménynyilvánítás szabadsága az a kiemelt fontosságú érték, amit védeni kíván. E ponton az EB jelzi, hogy a FB négy további értéke érdekében korlátozza a véleménynyilvánítást, ám nem sorolja fel ezeket. A biztonság mellett új értékként ismerjük meg a méltóságot. Az FB értelmezésében a méltóság értéke nyomán minden ember egyenlő és elvárják, hogy mindenki tisztelje a másikat és ne zaklassa vagy alacsonyítsa le embertársát. Észrevehető, hogy az EB a biztonság értékét kiemelt korlátozó indokként kezeli, hiszen később az EB elemzésekor csupán annyit tudunk meg az értékekkel kapcsolatban, hogy korlátozható a véleménynyilvánítás, ha az kevésbé biztonságos hellyé teszi a platformot és ehhez kapcsolódóan aláássa az emberek méltóságát és egyenlőségét.[21] A biztonságra hivatkozás indokolása mögött az húzódik, hogy a platform igyekszik minél biztonságosabb közeget teremteni, a biztonság értékét pedig úgy értelmezi a FB, hogy a fenyegető vélemény megfélemlít, kizár vagy elhallgattat másokat. Megjegyzendő, hogy ennek ellentmond a FB azon algoritmusa, ami éppen a szélsőséges véleményeket emeli ki,[22] másrészt ez lehűthet védett véleménynyilvánításokat is. Ugyanakkor, a FB nem állam, így nem kell ugyanazokat a magas standardokat betartania, ezáltal a saját platformján könnyebben korlátozhat véleményeket. Mindez a kialakuló gyakorlatban tetten érhető. A méltóság értékének szerepe jelen ügyben elenyésző, és a további esetek ismeretében kijelenthető, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és biztonság értéke közötti alkotmányjogi egyensúlyozás a meghatározó a döntéshozatal során.
Harmadikként a releváns emberi jogi normákat vizsgálta meg a testület. Miként azt fentebb említettem, a UNGP-k, a PPJNE, az Emberi Jogi Bizottság 34. sz. általános megjegyzése és az ENSZ véleménynyilvánítás szabadságával foglalkozók különmegbízott jelentései is mind a döntés alapjául szolgáltak, akárcsak a burmai muszlim ügyben. Az alapjogi érvelést később ismertetem, hiszen a döntés is később elemzi mélységében a kérdést.
A releváns alapelvek és emberi jogi normák felsorolását követően, a felhasználó és a FB érvelése olvasható. A felhasználó szerint a bejegyzés nem volt gyűlöletbeszéd, és csak azért távolították el, mert az azerbajdzsáni felhasználók jelentik az örmények által közzétett tartalmakat. A FB közölte, hogy amiatt távolította el a bejegyzést, mert az orosz "tazikok" (mosdótál) és sértő "azikok" szójátékot az azerbajdzsániak sérelme miatt alkalmazta a felhasználó. A FB elmondta az EB-nek, hogy a saját belső listáján ez a szó megtalálható, mint gyalázkodó kifejezés.
Ezt követően, az EB elemezte az esetet, s megállapította, hogy a "tazik" és "azik" közötti kapcsolat, mint gyalázkodó kifejezés valóban fennáll. A kontextusból pedig kikövetkeztethető, hogy az azerbajdzsániakat mosdótállal kívánta azonosítani, s ezáltal emberi mivoltuktól megfosztani. Megjegyzendő, hogy a gyalázkodó kifejezések például magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában védett véleménynyilvánítások,[23] míg a platform gyalázkodásra hivatkozva korlátozta a felhasználó véleménynyilvánítási szabadságát. Ez is bizonyítja, hogy a korlátozás során más standardokat kell betartani a FB-nak, mint az államoknak, mégis alkotmányjogi értékelést végez az EB, ami a jövőre nézve felvet kérdéseket. Sőt, a döntés idézi is az ENSZ véleménynyilvánítással foglalkozó különmegbízottját, miszerint a vállalatoknak nincsenek az államokéhoz és kormányokéhoz hasonló kötelezettségei, mégis befolyásuknál fogva kötelesek ugyanolyan jellegű kérdéseket megvizsgálni.[24]
A FB értékeinek elemzését már fentebb ismertettem, így a releváns emberi jogi normákat veszem górcső alá. Szembetűnő a fejlődés a burmai muszlim ügyhöz képest, amelynél bevezették ugyan a véleménynyilvánítás korlátozására alkalmazandó tesztet, de a törvényes cél igen szűkszavú ismertetésén kívül, komolyabb alapjogi mérlegelés nem történt. Ezzel szemben, jelen ügyben az EB már mélyrehatóan elemzi a PPJNE-ben foglalt
- 46/47 -
véleménynyilvánítási szabadság korlátozását. Eszerint a politikai és történelmi kérdések megvitatása nagyobb fokú védelmet élvez, még azok pontatlansága vagy sértő volta esetén is.[25] Ezt követően pedig a korlátozásra irányadó tesztet elemzi az EB. A jogszerűség keretein belül kihangsúlyozza, hogy a korlátozó szabálynak egyértelműnek és elérhetőnek kell lennie.[26] Jelen esetben a gyalázkodás kifejezés megismerhetősége állt a középpontban, s az EB úgy ítélte meg, hogy a felhasználó kifejezetten azért élt az orosz szójátékkal, hogy emberi mivoltától megfossza az azerbajdzsániakat, sőt a betűk közé pontokat is helyezett, így próbálta elrejteni az automatikus szűrők elől az üzenetet. Ez a tény megerősíti azt az álláspontot, hogy a nyelvezet tiltott voltát ismerte a felhasználó.
A teszt következő lépcsője a törvényes cél vizsgálata. A burmai muszlim esettől eltérően, itt már az EB felsorol olyan törvényes célokat, amelyek a korlátozás alapjaként szolgálhatnak. Elsőként mások jogainak védelmét jelöli meg. Kiemeli, hogy a FB amiatt tiltja a gyalázkodást, mert ezzel a diszkriminációmentességet és az egyének személyes biztonsághoz való jogát kívánja védeni. Kiemelendő, hogy a biztonság újfent megjelenik a korlátozás egyik indokaként, miként fentebb az értékeknél is. Ez alátámasztja azon érvelést, miszerint a véleménynyilvánítás és a biztonság közötti egyensúly az EB egyik fő feladata.
Harmadik elemként a korlátozás szükségességét és arányosságát kell bizonyítani. A FB köteles bemutatni, hogy a korlátozásra szükség volt és nem volt túlságosan széleskörű (az USA alkotmányjogában megjelenő overbreadth doktrínára hasonlít jelen érvelés). A közösségi alapelvek tiltják a diszkriminatív gyalázkodást, "de nem fogalmaznak meg követelményt arra nézve, hogy a kifejezésnek erőszakos vagy diszkriminatív cselekedetekre kell uszítania".[27] Ismételten előkerül azon érvelés is, miszerint egy ilyen tiltás az államok oldaláról aggályos lenne, de egy üzleti szereplő részéről elfogadható. Az EB idézi az ENSZ különmegbízottjának egyik jelentését is, amely alátámasztja az előbbi érvelést, hiszen a "vállalatok akkor is korlátozzák az ilyen véleménynyilvánítást, ha az nem kapcsolódik kedvezőtlen kimenetelhez (hiszen a [PPJNE] 20(2). cikkében a gyűlöletkeltő támogatás összefüggésben áll az uszítással)".[28] A magyar Alkotmánybíróság gyakorlata is összhangban áll mindezzel, hiszen a közösség elleni izgatás bűncselekménnyel foglalkozó határozat a gyalázkodás fordulatot alkotmányosnak találta, míg az uszítást már alkotmányellenesnek.[29] Észrevehető egy olyan szándék, amelyben az ENSZ kezdeményezésére, az online világban történő alapjog korlátozás első szűrőjeként az egyes platformokat kívánja bevonni, felhasználni. Ezzel valóban hatékonyabb és gyorsabb megoldást kínál, de kérdéses, hogy nem válik-e mindez csúszós lejtővé, s idővel a véleménynyilvánítás korlátozásának standardja nem csökken-e, s ezáltal nem csökken-e a jogvédelem szintje is? Példaként említhető jelen ügy, ahol az EB szerint a kifejezés nem minősült uszításnak, de fennállt a kedvezőtlen kimenetel lehetősége, így a korlátozás helyénvaló. Ugyanez a korlátozás, például a magyar Alkotmánybíróság előtt, vélhetően nem állta volna ki az alkotmányosság próbáját. A személyi biztonság és az offline, életet veszélyeztető, cselekvés lehetősége az EB többsége szerinte fennállt, ám a magyar AB gyakorlatát ismerve, véleményem szerint, túl elvont ennek lehetősége. Ugyanezzel érvel az EB kisebbsége is, akik szerint a felhozott kockázatok túl távoliak, és nem előreláthatóak. További ellentmondás, hogy a többség szerint a korlátozás arányos is volt, hiszen az eltávolításnál enyhébb eszközök nem lettek volna elegendőek, míg a szigorúbb következményeket (pl. fiók felfüggesztése) nem alkalmazták.[30] A kisebbség értelmezése szerint viszont, éppen a közérdeklődésre számot tartó téma miatt az enyhébb eszközöket kellett volna alkalmazni, mert így aránytalan a korlátozás, s egy fontos kérdésről folytatott eszmecsere ellehetetlenült. E kisebbségi véleménnyel értek egyet, hiszen a bejegyzés nem volt uszító jellegű, és egy komoly politikai kérdésről folytatott diskurzust némított el egy távoli és absztrakt veszélyre való hivatkozással. E probléma megoldására tett javaslatot Lwin, aki a Rabati cselekvési terv 6 tényezős tesztjét adaptálná az EB működésére.[31] További kisebbségi véleményként jelent meg, hogy az élettelen tárgyra való utalás sértő jellegű volt ugyan, de nem irányult az emberi mivolttól való megfosztásra, így nem okozott volna erőszakos cselekedeteket.
Végezetül, az EB helybenhagyta a FB döntését, miszerint a bejegyzést el kellett távolítani a platformról. Az eltávolítást megerősítő döntés mellett megjelent egy további fontos hatáskör gyakorlása is az EB oldaláról, nevesül a szabályalkotást támogató nyilatkozat. Az Alapokmány 3. cikk (4) bekezdése alapján az EB a döntéseiben javasolhatja a FB-nek az egyes szabályzatok, gyakorlatok megváltoztatását. Ez nem bír kötelező jelleggel, de fejleszti a platformot. Jelen ügyben azt a javaslatot tette az EB, hogy ne csak annyit közöljön a FB a felhasználóval, hogy a gyűlöletbeszédre vonatkozó közösségi alapelveket sértette meg, hanem konkrétan jelölje meg, hogy például nemzeti hovatartozás miatti gyalázkodás okán távolították el a bejegyzését. Ez erősítené a jogszerűséget. Megjegyzendő, hogy a burmai muszlim ügyben is helye lett volna ennek a szabályalkotást támogató nyilatkozatnak, ám ott még nem tett ilyet az EB, majd alább a holland ügyben már megismételte ezen javaslatát.
Összefoglalva, a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos EB joggyakorlat fejlődése már két eset után is érezhető, hiszen a FB értékeit bővebben elemzi a testület, a véleménynyilvánítás korlátozását megalapozó tesztet pedig részleteiben vizsgálta, valamint szabályalkotási javaslatot is megfogalmazott, ami növeli az átláthatóságot.[32]
2020. december 5-én egy holland felhasználó közzétett egy holland nyelvű videót és szöveget. A videón egy gyerek három felnőttel találkozik, Sinterklaassal (Mikulás) és két Zwarte Piettel (Fekete Péter). A Fekete Péterek arca feketére volt festve és afrikai jellegű parókát viseltek. A bejegyzést nem osztották meg további felhasználók és alig 50 reakciót és 10 kommentet kapott.
- 47/48 -
Egy holland felhasználó viszont gyűlöletbeszéd okán jelentette, s a FB el is távolította a bejegyzést, hivatkozva a gyűlöletbeszédre vonatkozó közösségi alapelvek blackface pontjára, miszerint "feketék karikatúrái feketére festett arcú szereplőkkel"[34] láthatóak a felvételeken.[35] A felhasználó kérte a tartalom visszaállítását, de a FB megtagadta, így az EB-hez fordult. Az EB megállapította, hogy eljárásnak nincs akadálya sem az Alapokmány, sem a szervezeti és működési szabályzatban foglaltak szerint, így érdemben vizsgálta az ügyet.
A korábbiakhoz hasonlóan, először azonosította a releváns közösségi alapelveket, a FB értékeit és a vonatkozó emberi jogi normákat. A közösségi alapelvek keretében a gyűlöletbeszéd állt a középpontban, amely közvetlen támadás valamely védett tulajdonság miatt. Mindez összhangban áll a fent elemzett két esettel, ám eltérésként a FB jelen tartalmat 1. szintű tiltott tartalomként definiálta,[36] szemben például a burmai muszlim ügy 2. szintű tiltott tartalmával. A FB közösségi alapelvei között kifejezetten nevesítve volt a blackface. Továbbá, a FB értékei között kiemelésre került a véleménynyilvánítás szabadsága, a biztonság és a méltóság. Megjegyzendő, hogy a biztonság mint korlát mindhárom gyűlöletbeszéddel kapcsolatos ügyben megjelent, míg a méltóság a burmai muszlim ügyben nem. Végül, a releváns emberi jogi normák keretében ismét az UNGP-k, a PPJNE, a 34. sz. általános megjegyzés és az ENSZ különmegbízott jelentései szerepeltek. Ugyanakkor, új elemként jelenik meg a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (GSZKNE), valamint a Gyermekek jogairól szóló egyezmény.
A vizsgálandó alapelvek, értékek és emberi jogi normák körének kijelölését követően a felhasználó és a FB érvelése is megismerhető. A felhasználó ezt a tartalmat a gyermekének készítette, akinek nagyon tetszett, hiszen a Fekete Péter a holland tradíció része, nem pedig bőrszín alapú megkülönböztetés. A FB ezzel szemben azt állította, hogy a gyűlöletbeszédre vonatkozó közösségi alapelveiben kifejezetten megjelölte a blackface-t mint 1. szintű tiltott tartalmat, sőt erre külön felhívva a figyelmet, kiadott egy holland nyelvű videót is 2020 novemberében.[37] Ennek oka, hogy a FB szerint a Fekete Péter ábrázolások "sértik, diszkriminálják, kirekesztik és megfosztják emberi mivoltuktól a feketéket, tekintve, hogy alacsonyabb rendűként, sőt szubhumánként jelenítik meg őket".[38] Külön kiemelte a FB, hogy az eltávolítás nem csak a közösségi alapelvekkel, hanem az értékeivel is összhangban állt, hiszen a biztonság és méltóság értékei jelen esetben korlátozhatják a véleménynyilvánítás szabadságát, hiszen a Fekete Péter ábrázolások negatív élményt és szélsőséges fokú kárt okoznak.[39] Ugyanakkor, a FB magyarázatának talán legfontosabb eleme, hogy a platform már előre reagál a véleménynyilvánítást korlátozó tesztre, hiszen külön kiemeli, pontokba szedve, hogy miért felelt meg a magatartása a jogszerűség, törvényes cél, szükségesség-arányosság feltételeinek. Állítása szerint, egyértelmű és könnyen hozzáférhető szabályzatot alkotott, célja mások jogainak védelme volt (diszkriminációval szemben), szükséges volt az afrikai származású gyerekek és felnőttek méltóságának védelme érdekében, s arányos, hiszen csak a legmarkánsabb sztereotípiákra alkalmazta a szabályzatát.[40] Hangsúlyozandó, hogy az EB gyakorlata már a harmadik gyűlöletbeszéddel kapcsolatos ügy vonatkozásában is arra kényszeríti a FB-ot, hogy támassza alá alkotmányjogi érveléssel a cselekedetét. Természetesen, ez még nem éri el a nemzeti alkotmánybíróságok vagy az EJEB szintjét, de a gyors fejlődés már most tetten érhető, hiszen a burmai muszlim ügyben még maga az EB is csak bevezette a tesztet, de nem bontotta ki, majd az örmény esetben már mélységében elemezte a bejegyzés eltávolítását, s jelen ügyben, már a FB előre reagál az alapjogkorlátozás indokaira.
Az érintett felek álláspontjainak megismerését követően térjünk rá az EB elemzésére. A már megszokottnak nevezhető három nézőpontból közelítette meg a kérdést a testület: a közösségi alapelvek, a FB értékei és az emberi jogi normák oldaláról. A gyűlöletbeszédre vonatkozó közösségi alapelvek keretében két elemet vizsgált, nevesül, hogy védett tulajdonságon alapuló közvetlen támadás történt-e. Az EB szerint jelen esetben teljesültek ezek a feltételek, hiszen a "Facebook szabálya oly módon van kialakítva, hogy a blackface bármely használatát lényegéből adódóan diszkriminatív támadásnak feltételezi".[41] Következésképp, ha nem esik valamely általános kivétel alá a bejegyzés, akkor a FB azt el fogja távolítani mérlegelés nélkül. Ilyen kivételnek akkor tekinti a tartalmat a platform, ha az elítélés szándékával vagy felvilágosítás céljából hozzák azt létre, s ilyen szándékukat kifejezetten jelzik.[42] A kulturális hagyományok tehát nem képeznek kivételt az eltávolítás alól, így függetlenül attól, hogy egy család egy régi holland hagyományt követ, mindennemű diszkriminatív vagy uszító szándék nélkül, a tartalmat nem védi a véleménynyilvánítás szabadsága a FB-on. Fentebb már tisztázásra került, hogy egy vállalatnak nem szükséges olyan mércéket felállítani az alapjogkorlátozás tekintetében, mint az államoknak, mégis érzékelhető, hogy a jogvédelem szintje változik, tolódik a biztonság irányába a véleménynyilvánítás szabadságának hátrányára, hiszen a potenciálisan diszkriminatív jelleg már önmagában megalapozza a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását. A tagok többsége szerint viszont az eltávolítás összhangban állt a közösségi alapelvekkel. A kisebbség nem értett egyet ezzel, s ennek indokait az értékek és emberi jogi normák részeknél ismertetem.
Második vizsgálati szempontként a FB értekei álltak a középpontban. A többségi álláspont fő érveként jelent meg, hogy a Fekete Péter karakter a rendszerszintű rasszizmus támogatása Hollandiában, ami degradáló a fekete közösségre, s "[h]a engednék az ilyen bejegyzések felgyűlését a Facebookon, azzal a feketéket degradáló és zaklató, diszkriminatív környezet alakulna ki".[43] Kisebbségi véleményként jelent meg, hogy a magánjellegű eseményen arra biztatták a gyerekeket, hogy azonosuljanak a karakterrel, így ez inkább pozitív eredményeket hozhat, semmint diszkriminatív attitűdöt.[44] Ráadásul, a FB nem mutatott fel elegendő bizonyítékot a kár tekintetében ahhoz, hogy a kiemelt védelmet élvező véleménynyilvánítás szabadságát korlátozza.[45]
Végül az emberi jogi normák oldaláról elemezte az ügyet a testület, elsőként a véleménynyilvánítás korlá-
- 48/49 -
tozására alapot nyújtó teszt keretében. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága szerint a vélemény akkor is védett, ha az súlyosan sértő.[46] A kulturális életben való részvétel joga szintén megilleti a felhasználót, az EB szerint, amelybe beletartozik a Sinterklaas-fesztivál és a Fekete Péter karakter is. Ugyanakkor, a véleménynyilvánítás szabadsága és a kulturális életben való részvétel joga is korlátozható, ha megfelel a jogszerűség, törvényes cél és szükségesség-arányosság követelményeinek. A jogszerűség vonatkozásában az EB kellően egyértelműnek és pontosnak ítélte a FB gyűlöletbeszédre vonatkozó közösségi alapelveit, kiemelve, hogy még holland nyelvű videóval is felhívta a figyelmet a blackface tilalmára. A korlátozás törvényes céljaként a diszkriminációval szembeni védelmet hívja fel a testület, külön kiemelve, hogy a gyermekeket további garanciák illetik még, így az ő fokozottabb védelmük is alátámasztja a korlátozás célját. Megjegyzendő a fentebbi kisebbségi vélemény, miszerint a Fekete Péter karakterrel való azonosulás éppen segíti az ő helyzetük megértését, azáltal, hogy a gyerekek játékos formában azonosulnak a karakterrel. Mindenesetre, a többségi vélemény megalapozottnak tartotta a törvényes célt. Ezen érvelés szolgál a szükségesség alátámasztására is, hiszen a feketék, különösen a gyermekek diszkriminációtól való védelme és egyenlőségük biztosítása érdekében értékeli az EB megengedhetőnek a korlátozást. Cáfolatként az imént felhozott játékos formában történő azonosulás említhető. Az EB nem hoz új érveket, és továbbra is arra hivatkozik, hogy az ilyen jellegű karikatúrák felhalmozódása diszkriminatív környezetet eredményezne, s nagyobb valószínűséggel vezetnek erőszakos cselekményekre, s először idézi egy korábbi döntését ennek alátámasztására.[47] Nos, az örmény ügyben tett megállapításom itt is fenntartom, miszerint ez egy túl elvont és távoli veszély, amely nem lehet alapja a véleménynyilvánítás korlátozásának. Ellenérvként, s az EB döntésének alátámasztásaként jelenik meg az ENSZ különmegbízott kijelentése, miszerint "a vállalatok akkor is eltávolíthatják a gyűlöletbeszédet, ha az alatta marad a diszkriminációra vagy az erőszakra uszítás küszöbszintjének; ha eltérnek azoktól a szigorú normáktól, amelyeket az államoknak kell teljesíteniük a véleménynyilvánítás büntetőjogi vagy polgári jogi szabályozásában..."[48] A Bizottság külön kiemeli, hogy a blackface általános tiltása egy állami korlátozás esetén nem minősülne arányosnak, s ott a bejegyzés védett lenne.[49] Éppen a jelen ügyhöz hasonló tényállások kapcsán érdekes, hogy az EB milyen jövőkép előtt áll. Ha a felhasználók inkább a klasszikus bírói utat választják, hiszen az állami jogvédelmi szint magasabb, úgy az EB feladata kiüresedhet, míg, ha az egyének elfogadják a jogvédelem alacsonyabb szintjét, s magukra nézve kötelezőnek tekintik az EB döntését (önkéntes jogkövetés), úgy fennáll annak a veszélye, hogy az online véleménynyilvánítások vonatkozásában az alapjogvédelem szintje csökken, azaz korlátozottabb jogunk lesz online, mint offline. Az USA joggyakorlata alapján egy közszerepelő, ha hivatalos célokra használ egy közösségi média platformot, akkor az ő fiókja közterületnek (public forum) minősül, és bárki kirekesztése ebből, alkotmányellenes nézőpont diszkriminációnak minősül.[50] Analógiával élve, az a gyakorlat, miszerint a magyar miniszterelnök a hivatalos Facebook oldalán jelentette be a koronavírus járvány kapcsán elrendelt korlátozásokat és enyhítéseket, az amerikai jog szerint, közterületté minősíti a miniszterelnök hivatalos fiókját. Márpedig, ha e fiókon létrehozott felhasználói tartalom eltávolítása miatt fordul valaki az EB-hez, akkor a testület már alkotmánybírósági területre téved, mikor értékeli a véleménynyilvánítás korlátozhatóságát. A német polgári bíróságok 2018 óta (a NetzDG hatálybalépése) több gyűlöletbeszéddel kapcsolatos ügyben is találkoztak azon problémával, hogy a Facebook alacsonyabb standardok alapján eltávolított a bejegyzést, ami nem volt jogsértő.[51] Ennek következtében, a német bíróságok megállapították, hogy a Facebook egy köz kommunikációs tér (public communicative space), így nem távolíthat el olyan tartalmat a platform a közösségi alapelveire hivatkozva, ami egyébként megengedhető a jog szerint.[52] Végeredményként, a német bírói gyakorlat szerint, a közösségi média platform törölhet olyan, általa gyűlöletbeszédnek minősített tartalmat, ami egyébként nem éri el ezt a büntetőjogi küszöbszintet, ha ezen törlés nem önkényes és a felhasználókat nem zárja ki a szolgáltatásból jogorvoslati lehetőség nélkül.[53] Mindezen megállapítások az EB első döntései előtt születtek az USA-ban és Németországban, így különösen érdekes lesz nézni ezen országok jövőbeni ítéleteit az EB döntéseinek tükrében. Ugyanis, az EB döntéseinek államok általi értékelése megváltozhat, s akár megvalósulhat az a jövőkép, miszerint a gyorsabb ügyintézési határidő miatt, a felhasználók (beleértve a közszereplőket is) inkább az EB-hez fordulnak, noha a jogvédelem szintje itt egyelőre alacsonyabb.[54] Ám, az is megvalósulhat, hogy az EB-nek a Facebook közösségi elveinél magasabb alkotmányos mércéket kell majd betartania. E kettősség komoly kérdéseket vet fel, hiszen a platformok célja "nem a pezsgő, kulturált vitákkal teli demokratikus nyilvánosság fenntartása, hanem a lehető legmagasabb profit elérése".[55] amelyek megválaszoláshoz további kutatásra, valamint állami bírósági ítéletekre van szükség.
A véleménynyilvánítás szabadsága mellett, az EB mélyebben elemezte a diszkrimináció tilalmának kérdését is. A Gazdasági, Szociális és Kulturális Bizottság összefoglaló megfigyelések Hollandiáról című jelentésével egyetértésben az EB szerint sem igazolja egy régóta fennálló hagyomány a diszkriminatív gyakorlatokat. A holland gyermekjogi ombudsman és más beszámolók (nem tudjuk, hogy kinek a beszámolói) szerint a fesztivál kirekesztéshez és diszkriminációhoz vezet, s a fekete gyermekek veszélyeztetve érzik magukat.[56] Többek között az Európai Bizottság Hollandiáról szóló jelentését és a Holland Emberi Jogi Intézet munkásságát is felhasználta a testület a döntéshozatal során. Továbbá, az EB szerint e hagyomány a nem fekete emberek felsőbbrendűség érzését is támogatja, s ez szíthatja a diszkriminációt és erőszakot. Úgy vélem, hogy ez a veszély már annyira távoli és absztrakt, hogy nem szolgáltathat alapot a véleménynyilvánítás korlátozásának. Ha a korábbi érvek még vitathatóak is, e ponton már olyan mértékű korlátozásról van szó, amit még egy vállalkozás sem tehet(ne) meg.
- 49/50 -
A többségi álláspont szerint, a korlátozás arányos volt, hiszen az enyhébb lépések nem tudták volna meggátolni a halmozódó hatásokat. Megjegyzendő, hogy a potenciális halmozódó hatásokra vonatkozó számítás, kutatás nem érhető el, így ez csak egy elméleti spekuláció, ami alapján korlátozták egy felhasználó véleménynyilvánítását. Ráadásul, az EB szerint, a hagyomány azon formáira, amelyen nem szerepel a blackface, már nem terjed ki a korlátozás. Következésképp, egy elvont, absztrakt, kutatásokkal nem alátámasztott veszély miatt korlátozzák azok véleményét, akik nem kívánnak változtatni kulturális hagyományukon, viszont, ha módosítanak a saját tradícióik megjelenítésén, akkor már elfogadható a véleményük.
A kisebbségi nézőpont szerint, a korlátozás nem volt szükséges és arányos. Egy árnyaltabb szabályozás bevezetését szorgalmazták, különösen olyan vélemények esetén, amelyek nem szándékoznak és nem is okoznak kárt, miként jelen eset sem.[57] Kiemelték, hogy a jelenlegi szabályozás dermesztő hatással bír a véleménynyilvánításra (USA alkotmányjogából ismert "chilling effect"), valamint nem volt kellően bizonyítva a káros egyéni hatás, ami később a fent említett társadalmi hatásokat eredményezné.[58] Sőt, kontraproduktív azon magatartás, ami potenciálisan diszkriminatív tartalmakat távolít el nagy léptékben, ha az adott vélemény nem szándékozik és nem is okoz kárt.[59]
Mindezek ellenére, az EB helybenhagyta a FB döntését és nem állította vissza a tartalmat, viszont több szabályalkotást támogató nyilatkozatot is tett. Javasolta, hogy a blackface szabály hivatkozás útján legyen elérhető a FB döntéseinek indokolásában. Hivatkozva az örmény ügyre, javasolja, hogy a felhasználóknak a konkrét szabályt, amit megsértett, jelölje meg a FB, ne csak általánosságban a gyűlöletbeszédre vonatkozó közösségi alapelveket.
Összefoglalóan, jelen esetben megfigyelhető az eljárás és a véleménynyilvánítást korlátozó teszt, valamint kihangsúlyozásra került, hogy egy vállalat alacsonyabb mércét alkalmaz a korlátozás tekintetében, mint egy állam. Ugyanakkor, olykor elvont, absztrakt és spekulatív indokokra hivatkozva korlátozzák a véleménynyilvánítást a platformon, amelyeket nem támasztanak alá bizonyítékokkal és számításokkal. Ebből kifolyólag, a kisebbségi véleménnyel egyetértve, az EB által jelenleg kijelölt irány lehűthet védett véleménynyilvánításokat, ami hosszútávon ellentétes hatást vált ki, hiszen nem a véleménynyilvánítás szabadságának őre, hanem legfőbb korlátozója lesz a FB és az EB, hiszen az államokénál alacsonyabb mércét állandósít, amely már potenciális jogsértések esetén is korlátozza az alapjogokat.
Jelen tanulmány fókuszában az EB gyűlöletbeszéddel kapcsolatos első döntéseiben megfigyelhető jogfejlődés vizsgálata állt. E három eset alapján a gyakorlat kezdeti irányvonalai elkezdtek kirajzolódni. Az első, burmai muszlim, esetben még a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozó tesztet csak bevezette az EB, de annak mélyreható vizsgálatát nem végzete el. A második (örmény) és harmadik (holland) ügyekben már alapjogi érvelést fedezhetünk fel a jogszerűség, törvényes cél, szükségesség és arányosság vonatkozásában. Ugyanakkor, a holland ügyben kialakított standardok már jelentős kételyeket ébresztettek a testület egyes tagjaiban, hiszen elvont, absztrakt veszélyekre hivatkozva korlátozták a véleménynyilvánítás szabadságát. Megfigyelhető, hogy a véleménynyilvánítás és a biztonság közötti alkotmányjogi értékelés áll a döntések középpontjában, mégis a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos ügyek eddig fejlődése alapján, a biztonság (elvont) védelme előtt meg kell hajolnia a véleménynyilvánítás szabadságának. Az ENSZ különmegbízottjának véleményét idézi és azzal egyetért az EB, miszerint a vállalatoknak nem szükséges az államokkal azonos mércét alkalmazniuk az alapjogok korlátozása terén. Ez a megközelítés viszont felveti annak kérdését, hogy az EB döntései egy esetleges bírósági perben milyen megítélés alá esnek? Ugyanis a magyar AB gyakorlatában is találhatóak olyan döntések, mikor egy közszereplő a FB bejegyzést támadta meg, s az AB a magas állami standardok alapján bírálta el az ügyet.[60] Sőt az USA és a német bírósági gyakorlatok is abba az irányba mutatnak, hogy a közösségi média felületek közterületté nyilváníthatóak (legalábbis egy részük), s a véleménynyilvánítás korlátozásánál a saját szabályaiknál szigorúbb, alkotmányos mércéknek is meg kell majd felelniük. Az EB döntéseinek önkéntes jogkövetése esetén akár megvalósulhat az a jövőkép is, miszerint a gyorsabb ügyintézési határidő miatt, a felhasználók (beleértve a közszereplőket is) inkább az EB-hez fordulnak, noha a jogvédelem szintje itt jelenleg alacsonyabb.[61] E kérdés megválaszolása további kutatást és joggyakorlatot követel meg.
Az EB-nek köszönhetően az ENSZ emberi jogi egyezményei, különös tekintettel a PPJNE-re, felértékelődnek a gyakorlatban,[62] hiszen a FB-n (és Instagramon) tett több milliárd bejegyzés korlátozásának alapjául szolgálnak. A véleménynyilvánítás szabadságának korlátozására a PPJNE és az Emberi Jogi Bizottság által kimunkált teszt szolgál, amely így a platform vonatkozásában kemény jognak tekinthető és kikényszeríthető. A PPJNE ilyen alkalmazására eddig nem volt példa, hiszen az Emberi Jogi Bizottság csak puha jogi eszközökkel rendelkezik.
Összefoglalva, az EB egy új quasi bírósági fórumként, ENSZ támogatással és egyezmények alapján folytat alapjogi értékelést a véleménynyilvánítás szabadsága és a biztonság tengelyén. Tekintettel arra, hogy nem állam, vállalatként alacsonyabb mérce alapján korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát, akár elvont veszélyek esetén, vagy olyan fogalmak alapján, amelyek nemzeti alkotmánybíróságok által alkotmányellenesnek ítéltettek, mint például a gyalázkodás a magyar AB gyakorlatában. Korai lenne még hosszútávú következtetéseket levonni, ugyanakkor az EB ítélkezési gyakorlatának alapjai már most láthatóak,[63] s az általuk kijelölt irány néhány tekintetben aggályos, mégis önmagában az EB létezése és munkája úttörő és további kutatást igénylő terület. "El kell ismerni, hogy ez egy valós idejű kísérlet nagyon valós emberi következményekkel."[64] ■
- 50/51 -
JEGYZETEK
* A kutatást a Szegedi Tudományegyetem Interdiszciplináris Kutatásfejlesztési és Innovációs Kiválósági Központ (IKIKK) Humán és Társadalomtudományi Klaszterének Digitális Társadalom Kompetenciaközpontja támogatta. A szerző a Digitalizáció és demokrácia kutatócsoport tagja.
[1] AccessNow: What the Facebook Oversight Board means for human rights, and where we go from here. 2020 június 3. o., Marta Maroni: Some reflections on the announced Facebook Oversight Board. Robert Schuman Centre for Advanced Studies, Center for Media Pluralism and Media Freedom 2020. 1. o.
[2] Pongó Tamás: Új korszak a véleménynyilvánítás korlátozásában? Gondolatok a Facebook Oversight Board működéséről. Iustum Aequum Salutare 2020. 4. sz. 147-162. o.
[3] Alapokmány 2. cikk (2) bekezdés. Maroni: i. m. 3. o.
[4] A nemzetközi emberi jogi dokumentumokhoz való fordulás a tartalommoderálás területén megjelenik a szakirodalomban is, l. Michael Lwin: Applying International Human Rights Law for Use by Facebook. Yale Journal on Regulation Bulletin 2020. 53. sz. 56. o.
[5] 2020-002-FB-UA. sz. eset 3. o.
[6] 2020-002-FB-UA. sz. eset 3. o.
[7] 2020-002-FB-UA. sz. eset 3-4. o.
[8] Az 1., 2. és 3. szintű gyűlöletbeszéd közötti különbséget magyar nyelven részletesen megismerhető a Facebook gyűlöletbeszédre vonatkozó közösségi alapelveinél: https://hu-hu.facebook.com/communitystandards/hate_speech.
[9] Alapokmány Bevezetés. Megjegyzendő, hogy az Alapokmány magyar fordítás a privacy angol kifejezést személyes adatok védelmének fordítja, viszont a jog nyelvén ez sokkal inkább a magánszférához való jogot takarja. Tekintettel arra, hogy az eredeti forrás az angol nyelvű alapokmány, így a továbbiakban a magánszférához való jogot alkalmazza jelen tanulmány. Az értékek angol nyelvű felsoroláshoz l. Lwin: i. m. 59. o.
[10] Az egyes értékek közötti egyensúlyozást említi Kate Klonick: The Facebook Oversight Board: Creating an Independent Institution to Adjudicate Online Free Expression. Yale Law Journal 2020. 8. sz. 2477-2478. o.
[11] Evelyn Mary Aswad: To Protect Freedom of Expression, Why Not Steal Victory from the Jaws of Defeat? Washington and Lee Law Review 2020. 2. sz. 609-660., 612. o.; Angelo Jr. Golia: Advancing societal constitutionalism in the age of surveillance capitalism. Max Planck Institute for Comparative Public Law and International Law, Heidelberg 2. o.
[12] Matthias C. Ketteman - Anna Sophia Tiedeke: Back up: can users sue platforms to reinstate deleted content? Internet Policy Review 2020. 2. sz. 4. o.
[13] 2020-002-FB-UA. sz. eset 8. o.
[14] 2020-002-FB-UA. sz. eset 9. o.
[15] 2020-002-FB-UA. sz. eset 9. o.
[16] Lwin: i. m. 61. o.
[17] PPJNE 19. cikk (3) bekezdés: "Ennélfogva az bizonyos korlátozásoknak vethető alá, ezek azonban csak olyanok lehetnek, amelyeket a törvény kifejezetten megállapít és amelyek a) mások jogainak vagy jó hírnevének tiszteletben tartása, illetőleg b) az állambiztonság vagy a közrend, a közegészség vagy a közerkölcs védelme érdekében szükségesek."
[18] Golia: i. m. 3. o.
[19] Papp János Tamás: A közösségi média szabályozása a demokratikus nyilvánosság védelmében. Wolters Kluwer Hungary, Budapest 2022. 56. o.
[20] 2020-003-FB-UA sz. eset 4. o.
[21] A közrend mint korlátozási indok alkalmazásának lehetőségét vetíti előre, már az EB megalakulása előtt. Lwin: i. m. 72. o.
[22] AccesNow: i. m. 7. o.
[23] 30/1992. (V. 26.) AB határozat; 18/2004. (V. 25.) AB határozat; 95/2008. (VII. 3.) AB határozat.
[24] 2020-003-FB-UA sz. eset 10. o.
[25] 2020-003-FB-UA sz. eset 10. o.
[26] 2020-003-FB-UA sz. eset 10. o., Aswad szerint a jogszerűség követelményébe tartozik, hogy a véleménynyilvánítást korlátozó törvény nem lehet homályos. Aswad: i. m. 619. o. Természetesen a FB esetében nincs szó törvényi korlátozásról, de Aswad elemzése az EB által használt PPJNE tesztre vonatkozik, amely okán releváns megállapításnak minősül.
[27] 2020-003-FB-UA sz. eset 12. o.
[28] A/HRC/38/35, 28. bekezdés.
[29] 30/1992. (V. 26.) AB határozat, 18/2004. (V. 25.) AB határozat, 95/2008. (VII. 3.) AB határozat.
[30] 2020-003-FB-UA sz. eset 13. o.
[31] Lwin: i. m. 78. o., 80-81. o.
[32] Az átláthatóság kiemelt célja az EB-nek, l. Alapokmány Bevezetés, Klonick: i. m. 2479. o.
[33] 2021-002-FB-UA. sz. eset.
[34] Gyűlöletbeszédre vonatkozó közösségi alapelvek 1. szint, Emberi mivolttól megfosztó, célzott összehasonlítások, általánosítások vagy viselkedéssel kapcsolatos kijelentések (írásos vagy képi formában) rész példái között található a blackface. https://hu-hu.facebook.com/communitystandards/hate_speech.
[35] 2021-002-FB-UA. sz. eset 4-5. o.
[36] 2021-002-FB-UA. sz. eset 5. o.
[37] 2021-002-FB-UA. sz. eset 7. o.
[38] 2021-002-FB-UA. sz. eset 8. o.
[39] 2021-002-FB-UA. sz. eset 8. o.
[40] 2021-002-FB-UA. sz. eset 8. o.
[41] 2021-002-FB-UA. sz. eset 10. o.
[42] 2021-002-FB-UA. sz. eset 10. o.
[43] 2021-002-FB-UA. sz. eset 11. o.
[44] 2021-002-FB-UA. sz. eset 12. o.
[45] 2021-002-FB-UA. sz. eset 12. o.
[46] ENSZ Emberi Jogi Tanács 34. általános megjegyzése 11. bekezdés.
[47] 2021-002-FB-UA. sz. eset 15. o.
[48] 2021-002-FB-UA. sz. eset 15. o.
[49] 2021-002-FB-UA. sz. eset 15-16. o.
[50] Ketteman-Tiedeke: i. m. 8. o. A közfórum amerikai bírói gyakorlatának részletesebb megismeréséhez l. Koltay András: A social media platformok jogi státusa a szólásszabadság nézőpontjából. In Medias Res 2019. 1. sz. 7-10. o.
[51] Ketteman-Tiedeke: i. m. 10. o.
[52] Uo.
[53] Ketteman-Tiedeke: i. m. 11. o.
[54] AccessNow: i. m. 5. o.
[55] Papp: i. m. 58. o.
[56] 2021-002-FB-UA. sz. eset 16-17. o.
[57] 2021-002-FB-UA. sz. eset 19. o.
[58] 2021-002-FB-UA. sz. eset 19. o.
[59] 2021-002-FB-UA. sz. eset 19. o.
[60] 29/2019. (XI. 4.) AB határozat, 3145/2018. (V. 7.) AB határozat. (Az AB nem a Facebookot nevesíti, hanem közösségi internetes portálról ír.)
[61] AccessNow: i. m. 5. o.
[62] Lwin: i. m. 84. o.
[63] Gosztonyi Gergely: Cenzúra Arisztotelésztől a Facebookig: A közösségi média tartalomszabályozási gyakorlatának komplexitása. Gondolat Kiadó, Budapest 2022. 130. o.
[64] AccessNow: i. m. 3. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző adjunktus, PhD (SZTE ÁJTK).
Visszaugrás
