4. (33.), 117-121. o.)[1]

Az internet napjaink társadalmaira gyakorolt hatását talán nem is lehet túlbecsülni. Az ARPANET 19691 szerény kezdeteiből kiindulva egy olyan hálózat jött létre, amely mára összekapcsolja egymással földgolyónk majdhogynem összes kor-, világnézeti- érdeklődési és egyéb csoportját. Időközben már az is közhelyszámba megy, hogy a határtalan lehetőségek közel ugyanannyi jogi problémát is felvetettek - a tiltott önkényuralmi jelképek elterjedésétől a szerzői jogsértések ipari méretűvé válásán át komoly védjegyjogi aggályokat is magukkal hoztak. Jelen tanulmány az interneten elkövetett jogsértéseknek csak egy szűk szeletére, a (német) internetes árverések során elkövetett fontosabb védjegybitorlási fajtákért való (magánjogi) felelősségre koncentrál a német tételes jog, joggyakorlat és jogirodalom erre adott válaszai alapján, kitérve az esetlegesen nyitva hagyott kérdésekre és némely pont kritikájára is. A tanulmánynak nem célja ugyan kiterjedt jogösszehasonlítást végezni, de a könnyebb érthetőség érdekében a hivatkozott német jogszabályhelyek és jogintézmények magyar megfelelőire és főbb eltérésekre legalább lábjegyzetek formájában utalás történik.

A tanulmány négy szerkezeti egységre oszlik. A fogalmak német irodalomban való kiforratlansága miatt szükséges, illetve a külföldi jogi helyzet rövid ismertetését célzó bevezető egysége (I-III. pontok) után az internetes árverések két kiemelt szereplőjének, az eladók2 (IV-V. pontok) és az internetes árverést szervezők (VI-IX. pontok) - esetleges - felelősségre vonhatóságának kérdése kerül bemutatásra3. A tanulmányt a német joghelyzet rövid összefoglalása illetve a hazai helyzetre levont tapasztalatok megfogalmazása zárja (X. pont).

I. Fogalmi alapvetés

1. Az internetes árverés. Az internetes árverés az "elektronikus piacterek" legfontosabb formája.4 Egységes terminológiájuk a német jogirodalomban sem alakult még ki, az "internetes árverés" (Internet-Auktion, Internet-Versteigerung, Online-Auktion)5 mellett számos más, hasonló kifejezést is találni, mint pl.: online aukciósház (Online-Auktionshaus); globális bazár (globaler Basar), idegen termékek árverése (Fremdauktion), internetes aukciósplatform (Internet-Auktionsplattform), elektronikus kereskedelmi platform (elektronische Handelsplattform), internetes magánaukció (Internet-Privatauktion)6. Mivel ezen eltérő megnevezések között tartalmi különbség nem fedezhető fel, ezek a jelen tanulmány keretei között is mint az internetes árverés kifejezéssel mindenben megegyező és ezért azzal felcserélhető elnevezések fognak szerepelni azzal, hogy terminus technicusnak az internetes árverés szó tekintendő.

2. Az elektronikus piactér. Az internetes árverésekhez hasonlóan az elektronikus piactér jelentése sem határozható meg egyértelműen, mert ez idáig se általánosan elfogadott definíció,7 se egységes terminológia nem kristályosodott ki.8 Ernst, Stefan szerint az elektronikus piactér egy olyan virtuális hely, amelyen egy honlap üzemeltetője lehetőséget biztosít ügyfeleinek arra, hogy szerződéskötés céljából találkozhassanak. Az online kereskedelem olyan honlapjairól van tehát szó, melyeket a many-to-many, vagyis a több ajánlattevő és több érdeklődő közötti kapcsolat jellemez.9 Ehhez az "egyszerű" tranzakciós platformi minőségükhöz szorosan kapcsolódik az is, hogy egyben a vállalati kommunikáció újfajta formáját is képezik.10 Az elektronikus piacterek kialakulásának első szakaszában üzemeltetőik egyszerű közvetítőként olyan piacokat teremtettek, amelyeken az eladók és vevők lebonyolíthatták üzleteiket. Ezt követően elég hamar megjelentek aztán azok a piacterek is, amelyek az árveréses eljárást alkalmazták.11

3. Az elektronikus bolt. Mind az elektronikus piactértől, mind az internetes árveréstől megkülönböztetendőek azok a piaci formák, amelyek az internet világán kívül (offline) is azonos vagy nagyon hasonló módon működnek hagyományos eladási felületekként (platformokként). Ezeket az "e-" vagy "online" boltokat gyakorlatilag egy-egy vállalat virtuális eladási helyiségeinek lehet tekinteni,12 vagyis olyan honlapoknak, melyeket általában egy szolgáltató működtet azért, hogy az ajánlat iránt érdeklődőkkel szerződéseket köthessen. Az e-bolt ezen klasszikus formáját sell-side solution-nak is nevezik, elkülönítve az online üzletek másik, ritkább megjelenési formájától, amikor egy-egy nagyvállalat azért működtet egy elektronikus boltot, hogy nagyarányú beszerzései során az ajánlattevőket versenyeztesse egymással (buy-side solution).13 Mivel ennek a tranzakciós formának végső soron a one-to-one, vagyis az egy eladó és az egy vevő közötti kapcsolat a lényegi eleme,14 esetükben nem beszélhetünk a tulajdonképpeni elektronikus piacterekről sem15.

4. Az elektronikus kereskedelem. Az elektronikus kereskedelem (e-Commerce) kifejezés alatt - jelen tanulmány keretei között - az elektronikus adathálózatokon elektronikus úton lebonyolított üzletforgalom16 felettes fogalma értendő.

A fenti fogalmak áttekintését szolgálja az alábbi ábra:

1. sz. ábra: e-bolt, e-piactér, internetes áverés, e-Commerce17

5. Az internet résztvevői. Az internet számos szereplője18 közül - a tanulmány szempontjából fontosabb - alábbi három kerül rövid bemutatásra:

a) Az access-provider (a hozzáférés-szolgáltató). Az access provider (AP) olyan szolgáltató,19 aki ügyfeleinek csak az internethez való hozzáférést biztosítja (azt lehetővé teszi és fenntartja), azonban maga közvetlenül se információt nem szolgáltat, se azokat saját tárolóeszközökön nem tartja készenlétben20. Az egyszerű adatátvitelen kívül azonban a hozzáférés-szolgáltató annyival többet nyújt, hogy egyúttal biztosítja ügyfele számítógépének bekapcsolódását egy komplex kommunikációs hálózatba is21.

b) A host-provider (a tárhely-szolgáltató). Host providernek (HP) azt a szolgáltatót tekintjük, aki az internetes felületek (honlapok) működtetőinek egy bizonyos mennyiségű tárhelyet és számítógépes kapacitást (webspace-t) bocsát rendelkezésre és ezzel egyidejűleg gondoskodik arról, hogy az internethez való kapcsolódás, vagyis a honlapnak a world-wide-web-en való elérhetősége biztosított legyen22. Mint látható, e téren - különösen a tárhelybiztosítás miatt - könnyen párhuzamot lehet vonni a bérbeadói főkötelezettséggel23.

c) A content-provider (a tartalom-szolgáltató). Content providernek (CP) tekintjük azokat a tartalom- vagy információ-szolgáltatókat, akik közvetlen intézkedése révén válnak hozzáférhetővé az információk az interneten a nyilvánosság számára.24 A tartalom-szolgáltatók az esetek többségében saját maguk a szerzői az adott információnak, de akár "sajáttá tehetnek" (zu eigen machen) számukra idegen információkat is, úgy hogy azok onnantól szintén úgy lesznek tekintendők, mint a saját információk.25 Megjegyzendő, hogy az Ekertv. azáltal, hogy - eltérően a régi német szabályozástól - nem az információ saját és a sajáttá tett jellege alapján határozza meg a tartalom-szolgáltatói minőséget, hanem a szolgáltató által rendelkezésre bocsátott információ ismérve alapján, nemcsak az Eker-ie26 szóhasználatához áll közelebb ("igénybe vevő által küldött információ") hanem nem adott alapot a 26. sz. lj.-ben bemutatott nézeteltérés kialakulásához sem.

A szolgáltatók legalább e három fajtájának elkülönítése azért lényeges, mert míg a tartalom-szolgáltatók a "saját" (sajáttá tett) illetve az "általuk rendelkezésre bocsátott" információkért az általános szabályok szerint felelnek, addig az access- és a host-providerek mind a német, mind a magyar törvényi szabályozás értelmében - az "idegen" (fremde), illetve a "más által rendelkezésükre bocsátott és általuk csak továbbított, tárolt vagy hozzáférhetővé tett" információkért - bizonyos további feltételek fennállása esetén - nem felelnek.27

II. Az internetes árverések felosztása

Az internetes árverések az elektronikus piacterek legfontosabb formáját képezik, jellegzetes ismérveik alapján azonban maguk is tovább tagolhatóak. Legfontosabb sajátosságaik alapján az alábbi csoportosításaik képzelhetőek el:

1. Az ügyfélkör alapján megkülönböztethetjük a C2C, a B2B, B2C és újabban már a B2G, illetve a G2C portálokat. Amennyiben mind az eladó, mind a vevő magánszemély (fogyasztó), úgy C2C (consumer-to-consumer) portálról, amennyiben kizárólag vállalkozások (gazdálkodó szervezetek) találkoznak egymással, B2B (business-to-business) portálról, és amennyiben a vállalkozások magánszemélyek részére is lehetővé teszik, hogy licitáljanak termékeikre vagy szolgáltatásaikra, B2C (business-to-consumer) portálról beszélhetünk. Egyelőre még nincsenek ugyan nagymértékben elterjedve, de számos nyugati országban már működnek az internetes árveréseknek olyan formái is, amelyeken a közszféra kereskedik a magánszektorral (B2G, business-to-government).28 Ezen felül pedig - egy ideje már hazánkban is - létezik az árverési portálok egy további formája, melyen a közszféra közvetlenül magánszemélyek (fogyasztók) részére kínál árverezési lehetőséget (G2C, government-to-consumer).29

2. Saját vagy idegen termékek árverése. Különösebb nehézség nélkül fel lehet osztani az internetes árveréseket az elárverezendő termékek tulajdonjogi helyzete, mint jellegadó ismérv alapján: amennyiben az árverési portál működtetője saját termékeit árverezi el, saját árverésről (Eigenversteigerung) beszélhetünk, ha a portál működtetője csak a "piacteret" biztosítja azért, hogy potenciális eladók és vevők találkozhassanak, idegen árverésről beszélünk (Fremdversteigerung). Az internet világában elsősorban az utóbbi fajta az elterjedt.30 Mivel a saját árverés esetén a honlap működtetője kényszerűen saját információt tesz közzé az interneten és így - tartalom-szolgáltatóként - az általános felelősségi szabályok alá esik31, ezen a helyen utalunk arra, hogy jelen tanulmány harmadik szerkezeti egysége (VI-IX. pontok) kizárólag az idegen árverések felelősségi problematikájával fog foglalkozni.

3. Az alkalmazott eljárások alapján megkülönböztethetjük továbbá az "angol" és a "holland" aukciókat. Kétségtelenül a legelterjedtebb eljárás az "angol", vagy más néven "felfelé" történő árverezés (forward auction), amely során az árverezők folyamatosan adják le (emelkedő) árajánlataikat, és a legmagasabb ajánlattal jön létre a szerződés. Ezen árverési formát tovább lehet osztani aszerint, hogy az ajánlatok mindenki által láthatóak-e vagy sem, illetve, hogy a legmagasabb ajánlatot megtevőnek végül saját ajánlata, vagy csak a második legmagasabb szerint kell-e fizetnie (utóbbit Vickrey-aukciónak nevezik). Az angol aukció ellentéte a holland, vagy "lefelé" történő árverezés (reverse auction), amely során a vételár összege előre meghatározott időközönként csökken, egészen addig, amíg az első árverező létre nem hozza a szerződést az éppen aktuális ár elfogadásával.32

III. A jogszabályi háttér

Jelen tanulmány az internetes árverések során elkövetett védjegybitorlásokért való felelősséget a német magánjog tükrében mutatja be. Mivel a magyar jogi helyzetre való utalások csak az érthetőséget könnyítő, kiegészítő jellegűek lesznek, szükséges a jelenlegi német törvényi helyzet rövid bemutatása.

A német törvényalkotó azért, hogy az elektronikus kereskedelmi szolgáltatók33 felelősségre vonhatóságának kockázatát keretek közé szorítsa, elfogadta az elektronikus (kereskedelmi) szolgáltatásokról szóló törvényt, a Teledienstegesetz-et (TDG), amely 1997. augusztus 1-jén lépett hatályba.34 Miután rövid idővel később sor került az Eker-ie megalkotására, igen hamar szükségessé vált a TDG novellálása, melynek új rendelkezései nagyrészt 2002. január 1-jén léptek hatályba.35 2007. március 1-jén a TDG-et és a vele messzemenően megegyező36 - a média-szolgáltatásokra37 vonatkozó szabályokat tartalmazó - MDStV-ot felváltotta a Telemediengesetz (TMG), amely ezáltal az Eker-ie-et egyedül ülteti át a német jogba.38 A TMG gyakorlatilag változtatás nélkül vette át a TDG-nek a szolgáltatók felelősségére vonatkozó rendelkezéseit. Ennek következtében Szabó értékelése, miszerint a TDG és az Ekertv. szabályozási rendszere - közös gyökerükből kifolyólag - hasonló, illetve közel azonos,39 a TMG vonatkozásában is helytálló.

Mivel a későbbiekben - elsősorban a tanulmány harmadik szerkezeti egysége (VI-IX. pontok) - bemutatásra kerülő jogirodalom és joggyakorlat még nagyrészt a régebbi törvényi szabályozás alapján született, a továbbiakban a "TDG 5. § a.F." megjelölés a TDG 1997. augusztus 1. és 2002. január 1. között hatályban volt felelősségi szabályaira, a "TDG 8-11. §§-ok" megjelölés a TDG 2002. január 1. és 2007 március 1. közötti felelősségi szabályaira, a TMG paragrafusaira történő utalás pedig e jogszabály jelenleg is hatályos állapotára vonatkozik.40 A jogirodalom és joggyakorlat áttekintésekor figyelembe kell venni, hogy míg a TDG 8. §§-ai a TDG 5. § a. F.-hoz képest számottevően megváltoztak,41 addig a TMG 7-10. §§-i gyakorlatilag megegyeznek a TDG 8-11. §§-aival, mivel se a közösségi védjegyekről szóló rendelet (Kvj.-rd),42 se a tagállami védjegyek harmonizálásáról szóló irányelv (Vj.-ie)43 nem tartalmaztak sajátos, az internetre vonatkozóan átültetendő szabályokat.44

A TDG (és ennek következtében a TMG) alapgondolata, hogy se új felelősségi szabályokat nem állapít meg, se már létező felelősségi szabályokat nem bővít, a szolgáltatókat pedig nem kényszeríti bele abba, hogy jótálljanak (garanciát vállaljanak) az általuk csak továbbított vagy tárolt, vagyis a mások által biztosított adatok és információk vonatkozásában,45 ami üdvözlendőnek volt tekinthető.46 A szolgáltatói felelősség-korlátozás dogmatikai besorolása azonban mind a mai napig bizonytalan maradt. A TDG törvényi indokolása a TDG 9-11. §§-ainak besorolását egy "szűrőhöz" hasonlítja ugyan, de a jogirodalomban nem alakult ki egységes álláspont atekintetben, hogy ezt a szűrőt a felelősséget telepítő (általános) szabályok előtt vagy csak az után kell-e megvizsgálni.47

IV. A védjegy fogalma, fajtái és a védjegyképesség

A védjegy a piaci verseny során alkalmazott, termékazonosítást szolgáló olyan megkülönböztető megjelölés, amely az áruk és szolgáltatások egyediesítését szolgálja abból a célból, hogy ezeket meg lehessen különböztetni más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól. A védjegynek ez a megkülönböztető képessége alkotja lényegi elemét.48 Amennyiben a védjegy megkülönböztető képességét különböző kritériumok alapján tovább osztjuk, úgy a védjegynek elsősorban és klasszikus értelmében eredet-megjelölő funkciója (Herkunftsfunktion)49 van, vagyis a védjegy (elsősorban) arra szolgál, hogy egy bizonyos vállalkozásra utaljon, mint a megjelölt áruk vagy szolgáltatások származási helyére. Időközben azonban elismert a védjegy védelme a védjegy összes közgazdaságilag jelentős funkciója, mint például a garancia- és minőségbiztosítási, a kommunikációs és reklám, valamint - a fogyasztók részéről történő - azonosulási funkció vonatkozásában is.50

A védjegyek német szabályozását az 1995. január 1-jén hatályba lépett Markengesetz51 (védjegytörvény; a továbbiakban: MarkenG) tartalmazza, amely nagyrészt a Vj.-ie átültetésén alapszik52, és emiatt meglehetősen hasonló a magyar védjegytörvényhez53 is. A védjegyoltalom lehetséges keletkezési módozatait szabályozó MarkenG 4. §-a értelmében a védjegy fogalma felöleli a lajstromozott védjegyeken (ún. Registermarke, 1. pont) túl mind a tényleges használat és ismertség (Verkehrsgeltung) révén szerzett védjegyeket (ún. Benutzungsmarke, 2. pont), mind pedig a közismert védjegyeket (ún. Notorietätsmarke, 3. pont).54

A MarkenG 2. §-a alapján a német védjegytörvény nem zárja ki egyéb rendelkezések alkalmazását ugyanazon megjelölés védelmére. Ez egészen addig nem is problematikus, amíg az egyéb rendelkezéseknek a védjegytörvénytől eltérő oltalmi céljuk és irányuk van, így a szerzői jog és formatervezési mintaoltalom szabályai, vagy a névviselést szabályozó kereskedelmi és polgári jogi rendelkezések esetében,55 amelykre a MarkenG a 13. §-ban külön is utal. A tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló német törvény (UWG)56 generálklauzulái, az 1. és 3. §§-ok alkalmazásától azonban a német Szövetségi Bíróság (Bundesgerichtshof, a továbbiakban: "BGH") állandó ítélkezési gyakorlata alapján elzárkózik,57 mivel a MarkenG a megjelölésekre (védjegyekre) vonatkozóan egy átfogó, önmagában zárt szabályozási rendszert alkot, amely főszabályként az UWG generálklauzuláiból eredeztetett védelem helyébe lép.58 Az UWG szabályait csak olyan tényállásokra lehet kiegészítésképp alkalmazni, amelyek nem esnek a MarkenG hatálya alá.59

Ahhoz, hogy egy megjelölés a német jog szerint alkalmas legyen arra, hogy védjegyoltalomban részesülhessen (Markenfähigkeit), az alábbi feltételeknek kell eleget tennie:

- a megjelölésnek önállónak kell lennie (vagyis nem lehet azonos az áruval vagy annak csomagolásával);

- a megjelölésnek egységesnek kell lennie (eleget kell tennie az átláthatóság, körülhatárolható összbenyomás követelményének); valamint

- a megjelölésnek rendelkeznie kell a MarkenG 3. § (1) bekezdése szerinti, vagyis az absztrakt értelemben vett megkülönböztető képességgel (abstrakte Unterscheidungseignung).60

Ilyen absztrakt megkülönböztető képességgel a MarkenG 3. § (2) bekezdése értelmében nem rendelkeznek, és ezért nem is oltalmazhatóak - általánosságban - azok a megjelölések, amelyek kizárólag olyan formából állnak, amely az áru jellegéből következik (1. pont), vagy amely a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges (2. pont), vagy amely önmagában jelentős értéket kölcsönöz az árunak (3. pont).61

A MarkenG 3. § (1) bekezdésében szereplő felsorolás a védjegyként oltalmazható megjelölésekről - a Vt. 1. § (2) bekezdéséhez hasonlóan - nem taxatív, csak példálózó jellegű ("különösen"). Ennek következtében rendkívül sokféle védjegyforma képzelhető el. Külső megjelenési formájuk alapján megkülönböztethetjük a (1) szó-, ábrás-, szín- és térbeli védjegyeket; (2) a hangvédjegyeket; a (3) a szag-, íz- és tapintási védjegyeket62, valamint (4) az egyéb védjegyformákat, mint például a mozgó- (Bewegungs-), a pozíciós (Positions-) vagy virtuális (hologram-) védjegyeket (virtuelle Marken), illetve ezen védjegyformák bármelyikének kombinációit.63

V. A védjegybitorló magánjogi felelőssége

1. Jogszabályi háttér

A védjegybitorlásokkal szembeni magánjogi igények anyagi jogi szabályainak döntő része a MarkenG 14-19. §§-ban található, amelyek közül is a 14. § tekinthető a (német) védjegyjog központi normájának.64 A 14. § szabályozza ugyanis a védjegy jogi természetét kizárólagos alanyi jogként [(1) bekezdés], valamint ez a törvényhely tartalmazza a védjegyek megsértésének három tényállását: az azonosságot, az összetéveszthetőséget, és az ismert ("jóhírnévvel" rendelkező) megjelölések bővített védelmét [(2)-(4) bekezdések].65 Ezt követik azok a polgári jogi igények, melyeket a védjegyjogosult a védjegybitorlóval szemben támaszthat: az abbahagyási és további jogsértéstől való eltiltási igény [Unterlassungsanspruch, 14. § (5) bekezdés], a kártérítési igény [14. § (6) bekezdés], az alkalmazottakért és megbízottakért való felelősség szabálya [14. § (7) bekezdés], valamint az egyéb igények.66 A védjegybitorlás anyagi szabályainak második felét a bitorlással szembeni igények fontos korlátait szabályozzó MarkenG 20-26. §§-ai alkotják.67

Mivel a MarkenG 14. § (1)-(3) bekezdései közvetlenül a Vj.-ie 5. cikk (1)-(3) bekezdéseinek átültetését szolgálják, és a 14. § (4) bekezdése ugyan nem a Vj.-ie-en alapszik, de azzal messzemenően összeegyeztethető, egységesen és a Vj.-ie-vel összhangban kell őket értelmezni. Szükség esetén pedig előzetes döntés iránti kérelemmel kell fordulni az EuB-hoz68. A védjegybitorlások jogkövetkezményeiről a Vj.-ie nem tartalmazott semmit, és a Kvj.-rd is csak a bitorlással összefüggő cselekmény folytatásának eltiltásáról rendelkezett, míg a továbbiak tekintetében a nemzeti jogokra utalt vissza [98. cikk (2) bekezdés].69 Ez ugyan megváltozott a Jérv-ie-vel, de az azt átültető DurchsetzungsG is csak a már fennálló német joggyakorlat és -irodalom által kidolgozott és ténylegesen alkalmazott alapvető sajátosságaival egészítette ki a MarkenG 14. § (5) és (6) bekezdéseit.70

2. A védjegyoltalom

A MarkenG 14. § (1) bekezdése - a Vt. 12. § (1) bekezdéséhez hasonlóan - a védjegyoltalom jogosultjának egy olyan alanyi (szubjektív) jogot biztosít, amely kizárólagosan, vagyis mindenkivel szemben hat és emiatt dologi jogi (abszolút) hatályú.71 Ennek a kizárólagossági jognak a területi hatálya - főszabályként - kiterjed a Német Szövetségi Köztársaság teljes területére, különösen a lajstromozott és a közismert védjegyek esetében, még akkor is, ha a lajstromozott védjegyet csak regionális vagy csak helyi szinten használja a jogosult.72 A tényleges használat és ismertség révén szerzett védjegy (Benutzungsmarke) esetében a védjegyoltalom területi hatálya azonban a tényleges használat és ismertség földrajzi kiterjedésétől függ, vagyis amennyiben vonatkozásában csak regionális vagy helyi használat és ismertség áll fenn, úgy a védjegyjogosult igényei erre az adott területre korlátozódnak.73 A MarkenG 14. § (1) bekezdése ugyanakkor önmagában nem tekinthető igényt alapító törvényhelynek (Anspruchsgrundlage), mivel a tartalmát a 14. § (2) bekezdése tölti ki, amely értelmében minden, a védjegyjogosult engedélyével nem rendelkező harmadik félnek tilos a védjegyet gazdasági tevékenysége körében használnia.74 A tilalmazott használatnak minősülő magatartásformákra a MarkenG 14. § (3) bekezdése tartalmaz ugyan egy felsorolást, ez azonban - a Vt. 12. § (3) bekezdéséhez hasonlóan - nem zárt ("különösen"), csakúgy, ahogy a használat fogalmának törvényi meghatározásával sem találkozunk75 (ahogyan egyébként a Vt.-ben sem).

3. A védjegybitorlás általános feltételei

a) A fennálló védjegyoltalom. Védjegybitorlóval szemben igényt csak akkor lehet eredményesen érvényesíteni, ha a védjegyoltalom a MarkenG 4. §-ban szabályozott védjegyfajták valamelyike (lajstromozott, ténylegesen használt és ismert, közismert védjegy) vonatkozásában ténylegesen fennáll.76 A védjegyoltalomhoz - főszabály szerint - a német jog szerint sem elegendő önmagában a védjegybejelentés, a jövőbe irányuló igények esetében (pl.: abbahagyásra és további jogsértéstől való eltiltásra vonatkozó igények) azonban egy kereset akkor is sikeres lehet, ha a MarkenG 4. §-nak előfeltételei (lajstromozás, tényleges használat és ismertség ill. közismertség szintjének elérése) az eljárás során teljesülnek.77

b) A jogos használat hiánya. A védjegybitorló csak akkor lesz felelősségre vonható, ha nem tud a védjegyjogosulttal szemben valamely, a védjegynél korábbi, prioritással rendelkező ellenjogra hivatkozni. Mivel a MarkenG 13. §-a ("egyéb, idősebb jogok") értelmében a német védjegyjogban a megjelölések jogának (Kennzeichenrechte) és az egyéb jogok egyenértékűségének elve uralkodik, az igény kötelezettje hivatkozhat arra a saját, korábbi ellenjogára (eigenes prioritätsälteres Gegenrecht), amely vonatkozásában a MarkenG 6. §-a ("elsőbbség és rangsor") értelmében elsőbbséggel rendelkezik, még akkor is, ha az igényérvényesítő védjegye ellen egy törlési eljárást - pl. elévülés miatt - nem lehetne már megindítani. Ilyen saját ellenjog lehet például a szerzői, üzleti megjelölési,78 vagy egy formatervezési mintaoltalmi jog ugyanazon a megjelölésen, amely egyúttal az igényérvényesítő védjegynek is számít.79 A védjegyoltalmi igény kötelezettje alapvetően ugyan nem hivatkozhatna egy számára idegen korábbi ellenjogra (fremdes prioritätsälteres Gegenrecht), de a joggyakorlat mégis biztosítja számára az ilyen jogra - kifogásként - való hivatkozás lehetőségét, amennyiben jogosult a harmadik fél jogának, illetve az ennek a jognak alapját képező műnek, megjelölésnek, elnevezésnek stb. használatára vagy felhasználására (pl. egy védjegylicencia-szerződés keretében) és ez a harmadik jog bíróság előtt is érvényesíthető vagy legalábbis az lenne a védjegyjogosulttal szemben.80

A fentieken kívül a védjegyoltalom jogosultja az ún. "együttes fennállás" eseteiben (Koexistenz-Fälle) sem tudja védjegybitorlási igényét érvényesíteni. Ilyen együttes fennállásról az alábbi esetekben beszélhetünk:

- ha a védjegyével szemben álló védjegy, üzleti megjelölés vagy valamely egyéb jog MarkenG 6. § (4) bekezdése értelmében - a védjegyével - azonos elsőbbséggel rendelkezik (pl. két védjegyként lajstromoztatni kívánt megjelölés azonos napon történő bejelentése révén); vagy

- ha az ún. "azonos nevűség" (Gleichnamigkeit) esete áll fenn a korábbi és a későbbi védjegy között;81 valamint

- a további együttes fennállási esetekben,82 úm. a használat elmulasztása és az ún. "köztes jog" keletkezésének eseteiben, lásd ehhez a II/7/c. pontot).83

c) Védjegybitorlás "harmadik fél" által. Védjegybitorló a MarkenG 14. §-a értelmében minden olyan személy lehet, aki nem azonos a védjegyjogosulttal, így - a MarkenG 30. § (2) bekezdésének kifejezett rendelkezése alapján - akár egy védjegy használatára licencia-szerződés alapján jogosult is, amennyiben pl. túllépi a licencia-szerződés kereteit.84

d) A védjegyjogosult engedélyének hiánya. Az engedély (hozzájárulás) is egy akaratnyilatkozat,85 és emiatt alapvetően megadható akár hallgatólagosan, pusztán ráutaló magatartással is. A ráutaló magatartással megadott hozzájárulást azonban meg kell különböztetni a belenyugvást (MarkenG 21. §, Vt. 17. §) eredményező "tényleges tűréstől", mivel utóbbi - szemben egy hozzájárulási nyilatkozattal - a II/3/b. pont szerinti "együttes fennálláshoz" vezet.

e) A gazdasági tevékenység körében történő használat (Benutzung im geschäftlichen Verkehr). Az internetes árverések során különösen releváns kérdés, hogy az a személy, aki egy bizonyos árut vagy szolgáltatást kínál eladásra, mikor és mennyiben cselekszik a gazdasági tevékenysége körében, és ezáltal mikor teszi ki magát annak a veszélynek, hogy vele szemben védjegyjogi igények legyenek érvényesíthetőek, és mikor számít az adott tranzakció csak magánjellegű cselekménynek, amelyek nem esnek a MarkenG (ill. a Vt.) hatálya alá.

Az EuB szerint egy védjeggyel azonos megjelölés használata abban az esetben minősül gazdasági tevékenység körében történő használatnak, ha a használatra gazdasági előnyre törekvő kereskedelmi tevékenység keretében került sor, és nem (pusztán) magáncéllal, amely értelmezés megegyezik a német joggyakorlat hagyományosan tág fogalom-értelmezésével86. A német jogirodalomban és bírói gyakorlatban uralkodó nézet szerint ugyanis a gazdasági tevékenység körében történő használat (nagyon) tágan értelmezendő.87 A tevékenységnek bármely saját vagy idegen, de önálló üzleti cél elősegítésére kell irányulnia, nem szükséges azonban, hogy azt haszonszerzés céljából, ellenérték fejében vagy versenytársi viszonyban fejtsék ki.88 Ezen tényállási elem fennállásának mérlegelésénél mérvadónak sokkal inkább a konkrét cselekvő személynek a külvilág számára is érzékelhető célirányultsága kell, hogy legyen.89 Valamilyen üzleti tevékenységet folytató (ipart űző - Gewerbebetreibender) személy esetében a gazdasági tevékenység folytatása mellett tényleges vélelem szól, az ügyvédek, orvosok és egyéb, a német jog által "szabad" foglalkozásúnak tekintett, illetve a tudományos vagy művészi tevékenységek gazdasági tevékenységek lehetnek, és rendszerint azok is lesznek.90 Ugyanakkor üzleti tevékenység folytatása nem előfeltétele annak, hogy egy potenciális védjegybitorló a konkrét esetben gazdasági tevékenység körében történő használatot valósítson meg.91

A gazdasági tevékenység körén belül történő használattól meg kell különböztetni mindazon tevékenységi fajtákat, amelyek a gazdasági tevékenység körén kívül esnek, például egy hatóság belső cselekményeit és a hatósági aktusokat, az eszmei, non-pofit célok érdekében végzett egyesületi, alapítványi tevékenységet, a tisztán tudományos, politikai, szociális, egyházi, fogyasztókat felvilágosító és sporttevékenységeket, valamint a tisztán magánjellegű cselekményeket.92 Tisztán magáncselekményeknek tekinti a német bírói gyakorlat például egy óra magáncélú hordását,93 vagy magántulajdon eladását,94 utóbbit egészen addig a pontig, amíg valamely személy tevékenysége során nem egyesíti nagyobb számú harmadik személy magáncélú eladói érdekeit,95 vagy ha az eladás annak módja és mértéke,96 valamint időtartama révén nem ölt üzleti tevékenységi jelleget.97 A magáncélú és a gazdasági tevékenység körében történő használat elhatárolása a konkrét esetekben azonban mindig is nehézkes volt.98

A német bírói gyakorlat egyre cizelláltabb annak a kérdésnek a megválaszolása során, hogy egy internetes árverésen történő eladás mikor tekinthető a gazdasági tevékenység körébe tartozó és mikor pusztán privát, személyes cselekménynek. E mérlegelés eredménye azért is különösen jelentős, mert az internetes árverések üzemeltetőinek közvetett, másodlagos felelőssége (ún. Störerhaftung)99 csak akkor állhat fenn, ha a jogsértő árukat eladásra felkínáló személyek a gazdasági tevékenységük körében cselekedtek.100 A kérdés megválaszolásánál talán legcélszerűbb kiindulni a BGH-nak az internetes árverések felelősségével kapcsolatban hozott első, Internet-Versteigerung I elnevezésű ítéletéből, amely szerint a gazdasági tevékenység körében történő használat tényállási elemének megvalósulásához nem szabad szigorú feltételeket szabni.101 Így például az is gazdasági tevékenység körében cselekszik, aki azzal a céllal szerez meg tárgyakat internetes árveréseken, hogy azokat majd megfelelő haszonnal árusíthassa tovább. Ezenkívül némely eladó gyakori fellépése is gazdasági tevékenység folytatására utal.102 A BGH etekintetben a LG Berlin103 egyik ítéletére hivatkozik, amely a haszonszerzési cél mellett a tevékenység mértékére (a konkrét esetben: 39 befejezett tranzakcióra) helyezte a hangsúlyt. A berlini bíróságnak ezen megközelítése Leible, Stefan - Sosnitza, Olaf szerzőpáros szerint kiindulópontként ugyan helyeslendő is, de itt is figyelembe kell venni az egyedi eset összes körülményét, mivel akár 39 azonosnemű termékre irányuló tranzakció sem jelent feltéltenül gazdasági tevékenységet például egy olyan személy esetében aki (magáncélra) gyűjt hanglemezeket és lelkes használója az internetes árverések biztosította lehetőségeknek.104 A BGH az Internet-Versteigerung I ügyben nem foglalt végérvényesen állást atekintetben, hogy az internetes árveréseken részt vevők mikor használják a védjegyet gazdasági tevékenységük körében, és visszautalta a jogvitát - további bizonyítás lefolytatása és a konkrét ügyben való állásfoglalás céljából - az alsóbbfokú bíróságnak, az OLG Kölnnek.105

Az OLG Köln a megismételt eljárásban - BGH Handtuchspender106 nevű döntésére támaszkodva - végül arra az álláspontra helyezkedett, hogy minden további nélkül lehet vélelmezni azt, hogy az internetes árveréseken árukat eladó vagy kínáló személyek minden esetben gazdasági tevékenység körében cselekszenek,107 mivel az internet sajátosságai következtében a magánszférájukon (vagyis közvetlen ismeretségi körükön) kívüli ismeretlen és nem meghatározható számú személyeknek kínálják fel árujukat.108 Az OLG Köln által engedélyezett újabb revíziós (felülvizsgálati) eljárásban a BGH azonban nem csatlakozott ezen fogalomértelmezéshez, mivel ez a gazdasági tevékenység körében történő cselekvés parttalan kiszélesítéséhez vezetne.109 Egy megjelölés gazdasági tevékenység körében történő használata csak akkor adott, ha egy eladó ismételten azonosnemű, különösen új tárgyakkal kereskedik, vagy a vásárlásra felkínált áruját maga is csak röviddel korábban szerezte meg.110 A konkrét esetben a BGH a peres eljárás tárgyát képző nyolc alperesi "kínálat" (ajánlat) közül kettőnél megállapíthatónak találta a gazdasági tevékenység körében történő cselekvést, mivel azoknál 26, illetve 75 "feedback" (vevői visszajelzés az eladó korábbi árverései vonatkozásában) szerepelt, amely körülmény már önmagában is a gazdasági tevékenység folytatása mellett szól.111

A német legfelsőbb bíróság mellett a felsőbírói szint is állást foglalt az internetes árverések során közzétett "kínálatoknál" a gazdasági tevékenység körében történő használat sematizált megítélése ellen. Az OLG Frankfurt112 szerint a kérdés megítélésénél arra kell koncentrálni, hogy a kérdéses megjelölés használatára tervszerű, huzamosabb időre irányuló eladói tevékenység keretében kerül-e sor, amelyet az eset összes körülményének figyelembevételével nem lehet már az alkalmi vásárlások fogalma alá vonni. A bíróság exemplifikatív módon felsorol néhány körülményt, amelyet véleménye szerint mérlegelni kell, úgy mint:

(1) az eladói tevékenység időtartamát;

(2) az eladási, illetve a kínálati cselekmények számát a meghatározott időtartamon belül;

(3) az eladásra kínált áruk fajtáját;

(4) az eladásra kínált áruk eredetét;

(5) az eladás okát; és

(6) a felkínált áru megjelenítését.113

Annál a kérdésnél, hogy a tervszerűségnek és a huzamosságnak milyen mértékét kell elérni, a magáncélú és az üzleti tevékenységek elhatárolásának rendeltetésére is figyelemmel kell lenni. Egyrészt ugyanis azon piaci szereplők, akik nem gazdasági/üzleti tevékenységük körében lépnek fel, fokozottabb védelemre szorulnak, másrészről viszont egy vállalkozás belső szervezeti felépítése révén képessé válik arra, hogy a tőle megkövetelt különös feltételek (pl.: kioktatási kötelezettségek, versenyjog tiszteletben tartása stb.) betartására fel tudjon készülni. Amennyiben az eset összes körülményének figyelembevételével egy felhasználói fiókról (account-ról) lebonyolított eladási illetve kínálati tevékenység (összességében) gazdasági tevékenységként értékelendő, úgy alapvetően ezen felhasználói fiók valamennyi kínálatát (ajánlatát) úgy kell tekinteni, hogy azokat a gazdasági tevékenység körében adták le.114 Ezt a vélelmet akkor is alkalmazni kell, ha a kínálat üzletszerűségét a konkrét termékajánlatban az eladó kifejezetten tagadja is.115

f) A védjegyszerű használat. A MarkenG hatályba lépése után egy ideig vitatott volt a német jogirodalomban, hogy a "védjegyszerű" használat (íratlan) tényállási elemként továbbra is alkalmazandó-e védjegybitorlás vizsgálata során. E követelmény további használata mellett érvelők a Vj.-ie 5. cikk (5) bekezdésére hivatkoztak, amelyből azt a következtetést vonták le, hogy csak a védjegyszerű használat esik a MarkenG hatálya alá, az ellenvélemény viszont a MarkenG 14. §-ra hivatkozott, amely nem tartalmaz efféle korlátozó rendelkezést és így mindennemű használatot tilalmaz. Az alsóbb bíróságok továbbra is ragaszkodtak ehhez a követelményhez, a BGH eleinte nyitva hagyta a kérdést, jelenleg azonban ismét kifejezetten elvárja a használat védjegyszerűségét, mint a "bírói gyakorlatban elfogadott" általános követelményt.116 Ennek a tényállási elemnek a mérlegelésénél egy átlagosan tájékozott, figyelmes és értelmes átlagfogyasztó befogadóképességét kell alapul venni.117

A kérdésben időközben állást foglalt az EuB is. A BMW/Deenik ügyben a bíróság aszerint tett különbséget, hogy egy megjelölés egy bizonyos vállalkozás áruinak vagy szolgáltatásainak megkülönböztetésére szolgál, vagyis védjegyként, vagy csak valamilyen egyéb célból használják. Az EuB döntése értelmében a Vj.-ie. 5. cikk (1) és (2) bekezdéseinek [=MarkenG 14. § (2) és a Vt. 27. és 12. § (2) bekezdései] alkalmazhatósága csak az előbbi, "védjegyként való" használat esetén nyílik meg.118 Az Arsenal FC plc ügyben az EuB tovább tisztázta a még nyitott kérdést, amikor a Vj.-ie. 5. cikk (1) bekezdés a) pontjából származó kizárólagos jog gyakorlásának lehetőségét csak azon esetekre korlátozta, amikor a "megjelölés harmadik személy általi használata sérti vagy sértheti a védjegy funkcióit, különösen azt az alapvető funkcióját, hogy a fogyasztók számára tanúsítsa az áru származását".119 Az EuB ezen ítéletei alapján összességében megállapítható, hogy legalábbis a MarkenG 14. § (2) bekezdésének 1. és 2. pontjai eseteiben a megjelöléseknek csak a védjegyszerű használata támadható meg, amely gyakorlatilag mind eredményében, mind indokolásában megegyezik a német jogirodalom uralkodó felfogásával és még a MarkenG előtti helyzetben kialakult joggyakorlattal.120

Kétségtelennek tűnik továbbá az is, hogy amennyiben egy internetes árverésen árukat forgalmaznak kereskedelmi mértékben úgy, hogy az eladásra vonatkozó ajánlatokban az árunak a védjegyére is utalnak, úgy a védjegyszerű használat ismérve megvalósul.121 ■

JEGYZETEK

* A tanulmány a Georg August Universität Göttingen "magister iuris" képzésére 2008. július végén benyújtott záródolgozat (Magisterarbeit) alapulvételével készült. E lap hasábjain előreláthatólag négy részben kerül közlésre.

1 Az internet kialakulásához és kezdetéhez ld. pl.: Schulte-Beckhausen, Thomas: Neue Medien - Internet. in: Gloy, Wolfgang - Loschelder, Michael (Hrsg.): Handbuch des Wettberbsrechts. C.F. Müller Verlag, 2005. § 29, 1. és azt követő széljegyzetszámok [a továbbiakban: "1kk szjsz"]; Hoeren, Thomas: Grundzüge des Internetrechts - E-Commerce / Domains / Urheberrecht [a továbbiakban: "Grundzüge"]. Verlag C.H. Beck, 2002, p. 8kk és p. 18 és azt követő oldal [a továbbiakban: p. 18k]; Kath, Peter - Riechert, Anne: Internet-Vertragsrecht - Fachbuch / Vertragsmuster / Vertragssoftware. Rudolf Haufe Verlag, 2002. p. 11kk és p. 26kk; Kollmann, Tobias: E-Business - Grundlagen elektronischer Geschäftsprozesse in der Net Economy. Gabler Verlag, 2007. p. 10k; Czychowski, Christian in Bröcker, Tim - Czychowski, Christian - Schäfer, Detmar: Praxishandbuch Geistiges Eigentum im Internet. Verlag C.H. Beck, 2003. § 1, 14kk szjsz.

2 Tekintettel arra, hogy a német jogirodalomban nem alakult ki teljes konszenzus a tekintetben, hogy az internetes árveréseken árukat felkínáló személyek polgári jogi értelemben vett ajánlatot tesznek a felkínált áru eladására, vagy csak felhívnak másokat az ajánlattételre (a kérdéshez bővebben ld. az I. pontot), jelen tanulmányban az eladó, internetes árverés regisztrált felhasználója, kínálatot tevő, kínáló stb. kifejezések jelentik az internetes árveréseken fellépő, az adott áru (szolgáltatás) eladására felhívó/ajánlattevő, a vevő pedig ezt az árut/szolgáltatást ténylegesen megvásároló vagy annak megvételére legalábbis árverési ajánlatot leadó személyt.

3 Mind az eladók, mind az internetes árverést szervezők felelősségre vonhatóak közvetlenül, de bizonyos körülmények között - legalábbis elméletileg - elképzelhető a közvetett (másodlagos) felelősségük is a német jog sajátos jogintézménye, a Störerhaftung révén. Mivel az internetes árverések során elkövetett védjegybitorlások tipikus esetében az eladó valósít meg valamely védjegybitorlási tényállást, az aukciósház pedig többé-kevésbé passzívan "csak" az árverési felület biztosításával "segédkezik", a tanulmány az eladók közvetlen, az aukciósházaknak pedig a közvetett felelősségére helyezi a hangsúlyt azzal, hogy néhány olyan esetre, amelyben a felelősségi forma ettől eltérően jelent meg, legalább lábjegyzetek formájában utal. Ez eredményét tekintve egyúttal azt is jelenti, hogy a tanulmány második szerkezeti egységében (IV-V. pontok) inkább a (német) védjegyjog, míg a harmadik szerkezeti egységében (VI-IX. pontok) pedig az elektronikus kereskedelem jogának és a német dogmatika sajátos intézményének, a közvetett (másodlagos) felelősségnek (Störerhaftung) a sajátosságai lesznek előtérben.

4 Ernst, Stefan in Spindler, Gerald - Wiebe, Andreas (Hrsg.): Internet-Auktionen und Elektronische Marktplätze. Dr. Otto Schmidt Verlag, 2005, 1. fejezet, 4. szjsz. Az elektronikus piactér fogalmát ld. alább az I/2. pontban.

5 A fenti sorrendben, példaszerűen: Spindler, Gerald: Vertragsschluss und Inhaltskontrolle bei Internet-Auktionen, Zeitschrift für Wirtschaftsrecht [a továbbiakban: "ZIP"], 2001. p. 809; Schulte-Beckhausen, Thomas: i. m. § 29, 75. szjsz; Hoeren, Thomas: Grundzüge, 2002, p. 160.

6 A fenti sorrendben, példaszerűen: Berger, Arndt - Janal, Ruth: Suchet und ihr werdet finden? - Eine Untersuchung zur Störerhaftung von Online-Auktionshäusern, Computer und Recht [a továbbiakban: "CR"]; 2004. p. 917; Lehmann, Matthias - Rein, Christian: eBay: Haftung des globalen Basars zwischen Gemeinschaftsrecht und BGH, CR 2008. p. 97; Oberlandesgericht [Felsőtartományi Bíróság; a továbbiakban: "OLG"] Köln, CR 2002. p. 50; Neubauer, Mathias: Haftung der Betreiber von Internet-Auktionsplattformen für (marken-) rechtsverletzende Inhalte Dritter, Kommunikation und Recht [a továbbiakban: "K&R"] 2004, p. 482; OLG Frakfurt a.M., Gewerblicher Rechtsschutz und Urheberrecht Rechtsprechungs-Report [a továbbiakban: "GRUR-RR"] 2005. p. 319; OLG Köln, GRUR-RR 2006. p. 50.

7 Huppertz, Peter in Bräutigam, Peter, Leupold, Andreas (Hrsg.): Online-Handel - Betriebswirtschaftliche und rechtliche Grundlagen - Einzelne Ersscheiningsformen des E-Commerce. C.H. Beck, 2003. B IV, 2. szjsz.

8 Immenga, Frank A. - Lange, Knut Werner: Elektronische Marktplätze: Wettbewerbsbeschränkende Verhaltensweisen im Internet? Recht der Internationalen Wirtschaft [a továbbiakban: "RIW"] 2000, p. 733. A szerzőpáros lábjegyzetében a következő megnevezéseket említi (példaszerűen) az elektronikus piactérre: "B2B Exchanges", "B2B Websites", "B-Webs", "Internet Trading Hubs", "Virtual Marketplaces" vagy "International Market Places".

9 Ernst, Stefan in Spindler, Gerald - Wiebe, Andreas (Hrsg.): i. m. 1. fejezet, 1. szjsz.

10 Huppertz, Peter in Bräutigam, Peter, Leupold, Andreas (Hrsg.): i. m. B IV, 2. szjsz.

11 Immenga, Frank A. - Lange, Knut Werner: i. m. p. 734. Az alkalmazott tranzakciós eljárás alapján az elektronikus piac egyéb formái közé sorolható az internetes árveréseken kívül a "katalógusos", vagyis fix áras piacterek, az elsődlegesen ügyfélszerzést célzó, elsősorban komplex projektek kiírását tartalmazó piacterek és az (online) tőzsdék. Huppertz egyébiránt az elektronikus piactereket az alkalmazott tranzakciós eljáráson kívül még további négy ismérv alapján sorolja különböző osztályokba, lásd Huppertz, Peter in Bräutigam, Peter, Leupold, Andreas (Hrsg.): i. m. B IV, 18kk szjsz.

12 Kollmann, Tobias: i. m. p. 189.

13 Huppertz, Peter in Bräutigam, Peter, Leupold, Andreas (Hrsg.): i. m. B IV, 7. szjsz.

14 Meyer, Anton - Specht, Mark - Friemel, Clemens in Bräutigam, Peter, Leupold, Andreas (Hrsg.): i. m. A II, 19. szjsz.

15 Ernst, Stefan in Spindler, Gerald - Wiebe, Andreas (Hrsg.): i. m. 1. fejezet, 3. szjsz.

16 Martens, Silke - Schwarz-Gondek, Nicolai in Bräutigam, Peter, Leupold, Andreas (Hrsg.): p. 1074. (szójegyzék); Kath, Peter - Riechert, Anne: i. m. p. 462. Ez a meghatározás az elektronikus kereskedelem széles értelemben vett fogalmának felel meg (ld. Szentkuti Dániel in Dósa Imre (szerk.): Az informatikai jog nagy kézikönyve. CompLex Kiadó 2009. 1231. szjsz. [szintén idézve]). A szerző szerint a fogalom szűkebb értelemben csak az online környezetben megkötött szerződéseket öleli fel, aki ezáltal - az Eker-ie-re hivatkozva, de jelen tanulmány szerzője szerint nem követendő módon - kizárja a fogyasztó és fogyasztó között létrejövő (C2C-kapcsolat, ld. a II/1. pontot) ügyleteket az elektronikus kereskedelem fogalma alól. Követendőbbnek tűnik Dósa-Polyák szerzőpáros megközelítése, akik az elektronikus kereskedelemi ügyletek második, az Ekertv. hatálya alá nem tartozó típusának létét is elismerik, amely ügyletek létrejöhetnek időben elváló üzenetváltást biztosító szolgáltatások (tipikusan e-mail) és közvetlen, azonnali interaktivitást biztosító szolgáltatások (tipikusan chat) útján - bár a szerzők által nem kifejezetten említve, de értelemszerűen - fogyasztók között is (Dósa Imre - Polyák Gábor: Informatikai jogi kézikönyv. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft, 2003. p. 220).

17 Meyer, Anton - Specht, Mark - Friemel, Clemens in Bräutigam, Peter, Leupold, Andreas (Hrsg.): i. m. A II, 26. o. (kiegészítve). A feladó (itt: eladó) és a címzett (itt: vevő) közötti közvetlen elektronikus adatcsere-folyamatot angol szakkifejezéssel EDI-nek, vagyis electronic data interchange-nek nevezik. A vállalatok a hetvenes évek végétől használják ezeket a rendszereket egymás közötti elektronikus tranzakcióik lebonyolítására (Huppertz, Peter in Bräutigam, Peter, Leupold, Andreas (Hrsg.): i. m. B IV, 7. szjsz)

18 Az elektronikus piacterek és az internetes árverések terminológiájához hasonlóan az internet résztvevőinek felsorolása sem kiforrott még a német jogirodalomban (sem). Így például Schulte-Beckhausen az alábbiakat említi: felhasználó, távközlési társaságok, hozzáférés-szolgáltató, és content provider (Schulte-Beckhausen, Thomas: i. m. § 29, 4. szjsz). Koch ezzel szemben a következő "szolgáltatókat" nevezi meg: access provider, honlap-működtető, információ-szolgáltató (content provider), online-szolgáltatók, web-presence-szolgáltatók, routing, software-szolgáltatók és használók (Koch, Frank A.: Internet-Recht. Oldenbourg-Wissenschaftsverlag, 2005. p. 2kk). Mindkét szerző felhívja azonban a figyelmet arra is, hogy az egyes résztvevők között nem lehet éles határvonalat húzni, mert egy személy gyakran több "résztvevői" magatartást is megvalósít.

19 A szolgáltató törvényi definícióját lásd alább, a III. pontban.

20 Dustmann, Andreas in Bröcker, Tim - Czychowski, Christian - Schäfer, Detmar: i. m. § 4, 148. szjsz; Härting, Niko: Internetrecht. Dr. Otto Schmidt Verlag, 2005. 292. szjsz; hasonlóan: Dósa Imre - Polyák Gábor: i. m. p. 135; a hozzáférés-szolgáltató "lényegében távközlési szolgáltatást végez": Sum Szabolcs in Dósa Imre (szerk.): i. m. 1055. és 1059. szjsz.

21 Thomas Stögmüller in Spindler, Gerald (Hrsg.): Vertragsrecht der Internet-Provider [a továbbiakban: "Vertragsrecht"]. Dr. Otto Schmidt Verlag 2004. II. rész, 68. szjsz. A vonatkozó magyar törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatók, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: az "Ekertv.") fogalom-meghatározásában - nem teljesen következetesen ugyan, de - ezt a "kettős" funkciójú szemléletet követi [lásd az Ekertv. 2. § l) pont la) alpontját]. Nem teljesen következetesen azért, mert egyrészt egymással alternatív viszonyban lévőként szerepelteti az információtovábbítást "vagy" a hozzáférés-biztosítást, ugyanakkor a törvény a "két" szolgáltatásfajtára egy legális definíciót ad ("egyszerű adatátvitel és hozzáférés-biztosítás").

22 Dustmann, Andreas in Bröcker, Tim - Czychowski, Christian - Schäfer, Detmar: i. m. § 4, 136. szjsz; Sum Szabolcs in Dósa Imre (szerk.): i. m. 1055. és 1059. szjsz.

23 Schuppert, Stefan in Spindler, Gerald (Hrsg.): Vertragsrecht. V. rész, 2. szjsz; Härting, Niko: i. m. 299. szjsz; hasonlóan: Szentkuti Dániel in Dósa Imre (szerk.): i. m. 1247. szjsz.

24 Dustmann, Andreas in Bröcker, Tim - Czychowski, Christian - Schäfer, Detmar: i. m. § 4, 91. szjsz; ehhez hasonlóan Härting, Niko: i. m. 1051. szjsz; messzebb menően: Koch, Frank A.: i. m. p. 4; a tartalom-szolgáltatót az ISP szerverén vagy saját számítógépén [!] keresztül egyedi információkat nyilvánossághoz közvetítő személyként, ill. saját, vagy közérdekű tartalommal feltöltött honlap-üzemeltetőjeként határozva meg: Sum Szabolcs in Dósa Imre (szerk.): i. m. 1055, illetve 1059. szjsz.

25 Pelz Christian in Bräutigam, Peter, Leupold, Andreas (Hrsg.): i. m. B I, 44. szjsz. A német jogirodalomban a vonatkozó törvényi rendelkezések 2002. január 1-jei újraszabályozása után (ld. a III. pontot) már vitás volt, hogy fenntartható-e az információk addig követett megkülönböztetése (saját [sajáttá tett] és idegen információk között). Az addigi felosztás megtartása mellett érveltek: Leible, Stefan - Sosnitza, Olaf: "3... 2... 1.. meins!" und das TDG - Zur Haftung von Internetauktionshäusern für rechtswidrige Inhalte, Wettbewerb in Recht und Praxis [a továbbiakban: "WRP"] 2004. p. 595; Ehret, Susanne: Internet-Auktionshäuser auf dem haftungsrechtlichen Prüfstand - Ein Beitrag zur zivilrechtlichen Haftung von Internet-Auktionshäusern für rechtswidrige Auktionsangebote, CR 2003, p. 757; BT-Drucksache 14/6098 p. 23; nem egyértelműen, de valószínűleg szintén ezen a véleményen: Wüstenberg, Dirk: Die Haftung der Internetauktionen auf Unterlassung wegen Markenrechtsverletzungen im Internet, WRP 2002, p. 497; óvatosan, az Európai Bírósághoz [a továbbiakban: "EuB"] való utalást javasolva: Staudinger, Ansgar in: Leible, Stefan - Sosnitza, Olaf (Hrsg.): Versteigerungen im Internet [a továbbiakban: "Versteigerungen"]. Verlag Recht und Wirtschaft, 2004. 475. szjsz; ellene érveltek: Spindler, Gerald: Das Gesetz zum elektronischen Geschäftsverkehr - Verantwortlichkeit der Diensteanbieter und Herkunftslandsprinzip[a továbbiakban: "Verantwortlichkeit"], Neue Juristische Wochenschrift [a továbbiakban: "NJW’] 2002, p. 923; Berger, Arndt - Janal, Ruth: i. m. p. 917 (19. sz. lábjegyzet [a továbbiakban: "lj."]); valószínűleg szintén ebben az értelemben: Dustmann, Andreas in Bröcker, Tim - Czychowski, Christian - Schäfer, Detmar: i. m. § 4, 119k szjsz és 124k szjsz. A régi felosztás megtartása ellen érvelőket látszik alátámasztani, hogy az újabb jogirodalomban a kérdéskört már nem tematizálták és az információ "idegenségét" az Eker-ie (lásd a 27. sz. lj.-et) is inkább technikai alapon határozza meg (más által "küldött [rendelkezésre bocsátott] informácó" (eingegebene Information), szemben a saját - sajáttá tett információpárossal).

26 Az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (2000. június 8.) a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi kérdéseiről ("Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv"), a továbbiakban: az "Eker-ie"; megjelent: az EK Hivatalos Lapja, L 178/1. o., 2000.7.17 (magyar nyelvű különkiadás: Az EU Hivatalos Lapja, 13/25. kötet, 399. o.).

27 Itt jegyezzük meg, hogy az Ekertv. szemben mind a német törvényi megoldással, mind pedig az Eker-ie-vel külön megadja a fentieken kívül a keresőszolgáltatás törvényi definícióját [2. § l) pont ld) alpont] és külön meghatározza a keresőszolgáltatók felelősségrevonás alóli mentesülésének lehetőségét (11. §) is.

28 Leible, Stefan - Sosnitza, Olaf: Versteigerungen. 6kk szjsz; Ernst, Stefan in Spindler, Gerald - Wiebe, Andreas (Hrsg.): i. m. 1. fejezet, 8. szjsz; Meyer, Anton - Specht, Mark - Friemel, Clemens in Bräutigam, Peter, Leupold, Andreas (Hrsg.): i. m. A II, 82kk szjsz; nem az elektronikus árverésekkel kapcsolatban, de említi a B2B és a B2C típusú kapcsolatok, mint az elektronikus kereskedelem két fő - tehát nem kizárólagos - (!) típusát: Dósa Imre - Polyák Gábor: i. m. p. 218; a B2B, B2C és a C2C típusú ügyleteket említi, bár utóbbit kizárva az elektronikus kereskedelem köréből: Szentkuti Dániel in Dósa Imre (szerk.): i. m. 1247. szjsz (lásd azonban az 1232. szjsz-ot és a jelen tanulmány 17. lj.-ét is).

29 Leible, Stefan - Sosnitza, Olaf: Versteigerungen. 9. szjsz. Így például az APEH egy ideje egy Elektronikus Árverési Felületet (EÁF) működtet, amelyen APEH végrehajtási eljárásai során lefoglalt és az APEH birtokában lévő ingóságok értékesítése történik. Árverésnél bárki lehet vevő, aki regisztrálja magát, ennyiben tehát nem kizárólag G2C portálról van szó (https://arveres.apeh.hu [2009. június 1]).

30 Ernst, Stefan in Spindler, Gerald - Wiebe, Andreas (Hrsg.): 1. fejezet, 10. szjsz.

31 Ebben az értelemben: Dustmann, Andreas in Bröcker, Tim - Czychowski, Christian - Schäfer, Detmar: i. m. § 4, 135. szjsz; Schulte-Beckhausen, Thomas: i. m. § 29, 19. szjsz.

32 Koch, Frank A.: i. m. p. 192k; Meyer, Anton - Specht, Mark - Friemel, Clemens in Bräutigam, Peter, Leupold, Andreas (Hrsg.): i. m. A II, 76. szjsz; Ernst, Stefan in Spindler, Gerald - Wiebe, Andreas (Hrsg.): 1. fejezet, 14. és 20. szjsz. A fogalmak meghatározása terén azonban itt is apróbb eltéréssel találkozunk. Így például Ernst a holland aukció helyett kizárólag a reverse auction kifejezést használja, míg Huppertznél a reverse auction úgy kerül bemutatásra mint a vevő (és nem mint a holland árverésnél, az eladó) által kezdeményezett árverési fajta, amely során a résztvevő eladók kénytelenek lefelé megtenni ajánlataikat. [Huppertz, Peter in Bräutigam, Peter, Leupold, Andreas (Hrsg.): i. m. B IV, 20. szjsz; ennek megfelelően szintén: Meyer, Anton - Specht, Mark - Friemel, Clemens in Bräutigam, Peter, Leupold, Andreas (Hrsg.): i. m. A II, 80. szjsz].

33 A "német Ekertv.", a TMG 2. § 1. pontja értelmében szolgáltatónak tekintendő minden természetes vagy jogi személy, aki saját vagy idegen telemédiát tart - mások általi használat céljára - készenlétben, vagy aki az ezekhez való hozzáférést biztosítja. Ehhez nagyon hasonlóan adja meg a szolgáltató törvényi definícióját az Ekertv. 2. § k) pontja, amely szerint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó természetes, illetve jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet értendő a szolgáltató fogalma alatt).

34 Dustmann, Andreas in Bröcker, Tim - Czychowski, Christian - Schäfer, Detmar: i. m. § 4, 2. szjsz; hatálybalépés idejét a Gesetzes zur Regelung der Rahmenbedingungen für Informations- und Kommunikationsdienste (IuKDG) 11. cikke tartalmazza (BGBl. I 1997, 1870. o.). Az ugyenezen a napon hatályba lépett és a média-szoláltatókra vonatkozó Mediendienste-Staatsvertrag-nak (MDStV), vagyis "média-szolgáltatásokról szóló - a Német Szövetségi Köztársaság tagállamai közötti - szerződésnek" jelen tanulmány szempontjából nincs jelentősége, így részletesebb bemutatására e helyütt nem kerül sor.

35 A módosításokat a 2001. december 14-én elfogadott Gesetz über rechtliche Rahmenbedingungen für den elektronischen Geschäftsverkehr (EGG) hajtotta végre, a hatálybalépésről a törvény 5. cikke rendelkezik (BGBl. I 2001, 3721. o.).

36 Dustmann, Andreas in Bröcker, Tim - Czychowski, Christian - Schäfer, Detmar: i. m. § 4, 42. szjsz.

37 A Teledienste és a Mediendienste, vagyis az elektronikus kereskedelmi és a média-szolgáltatások közötti fő különbség az volt, hogy míg előbbi alatt csak olyan elektronikus információs és kommunikációs szolgáltatások voltak értendőek, amelyek az (…) adatok (…) egyedi felhasználást (igénybe vételét) célozták [TDG 2. § (1) bekezdés, pl. online-banking], addig utóbbi alatt egy, a nyilvánosság (Allgemeinheit) részére nyújtott információs és kommunikációs szolgáltatás volt értendő [MDStV 2. § (1) bekezdés], amelynél nem a szolgáltatóval való egyéni kommunikáció, hanem a tájékoztatás állt az előtérben, amely elsősorban az "általános véleményformálást" szolgálta (http://pda.lexexakt.de/mediendienst.php [2009. június 1]). A két szolgáltatásfajta közötti rendkívül problematikus különbségtételt, amelyet a német "Szövetségi Állam" (Bund) és annak "tagállamai" (Länder) közötti hatáskör-megosztás okozott, a TMG szüntette meg azzal, hogy a TMG 1. § (1) bekezdése értelmében a Telemediendienste immár átfog minden olyan információs- és kommunikációs szolgáltatást, amely nem rádióadásnak (Rundfunk) vagy kizárólag telekommunikációnak (hírközlésnek, Telekommunikation) tekintendő (Hoeren, Thomas: Internetrecht. Institut für Informations-, Telekommunikations- und Medienrecht, Universität Münster (ingyenesen letölthető kézirat [shareware], lásd www.uni-muenster.de/Jura.itm/hoeren/materialien/Skript/Skript_Maerz2008.pdf), 325. szjsz).

38 Lehmann, Matthias - Rein, Christian: i. m. p. 99; BGBl. I 2007, 197. o.

39 Szabó Imre in Dósa Imre (szerk.): i. m. 1735. szjsz. Más kérdés, hogy nehezen érthető, hogy olyan kéziratban, amelyet 2008. október 1-jén "zártak le", miért egy olyan törvény kerül bemutatásra, amelyet már 18 hónapja egy újabb váltott fel, anélkül, hogy erre a körülményre legalább utalás történne.

40 I. Teledienstegesetz - TDG a.F.

"§ 5 Verantwortlichkeit

(1) Diensteanbieter sind für eigene Inhalte, die sie zur Nutzung bereithalten, nach den allgemeinen Gesetzen verantwortlich.

(2) Diensteanbieter sind für fremde Inhalte, die sie zur Nutzung bereithalten, nur dann verantwortlich, wenn sie von diesen Inhalten Kenntnis haben und es ihnen technisch möglich und zumutbar ist, deren Nutzung zu verhindern.

(3) Diensteanbieter sind für fremde Inhalte, zu denen sie lediglich den Zugang vermitteln, nicht verantwortlich. Eine automatische und kurzzeitige Vorhaltung fremder Inhalte auf Grund Nutzerabfrage gilt als Zugangsvermittlung.

(4) Verpflichtungen zur Sperrung der Nutzung rechtswidriger Inhalte nach den allgemeinen Gesetzen bleiben unberührt, wenn der Diensteanbieter unter Wahrung des Fernmeldegeheimnisses gemäß § 85 des Telekommunikationsgesetzes von diesen Inhalten Kenntnis erlangt und eine Sperrung technisch möglich und zumutbar ist."

II. Teledienstegesetz - TDG n.F.

"Abschnitt 3 - Verantwortlichkeit

§ 8 Allgemeine Grundsätze

(1) Diensteanbieter sind für eigene Informationen, die sie zur Nutzung bereithalten, nach den allgemeinen Gesetzen verantwortlich.

(2) Diensteanbieter im Sinne der §§ 9 bis 11 sind nicht verpflichtet, die von ihnen übermittelten oder gespeicherten Informationen zu überwachen oder nach Umständen zu forschen, die auf eine rechtswidrige Tätigkeit hinweisen. Verpflichtungen zur Entfernung oder Sperrung der Nutzung von Informationen nach den allgemeinen Gesetzen bleiben auch im Falle der Nichtverantwortlichkeit des Diensteanbieters nach den §§ 9 bis 11 unberührt. Das Fernmeldegeheimnis nach § 85 des Telekommunikationsgesetzes ist zu wahren.

(....)

§ 11 Speicherung von Informationen

Diensteanbieter sind für fremde Informationen, die sie für einen Nutzer speichern, nicht verantwortlich, sofern

Nr. 1. sie keine Kenntnis von der rechtswidrigen Handlung oder der Information haben und ihnen im Falle von Schadensersatzansprüchen auch keine Tatsachen oder Umstände bekannt sind, aus denen die rechtswidrige Handlung oder die Information offensichtlich wird, oder

Nr. 2. sie unverzüglich tätig geworden sind, um die Information zu entfernen oder den Zugang zu ihr zu sperren, sobald sie diese Kenntnis erlangt haben.

Satz 1 findet keine Anwendung, wenn der Nutzer dem Diensetanbieter untersteht oder von ihm beaufsichtigt wird."

III. Telemediengesetz - TMG

A TMG 7-10. §§-ai megfelelnek a TDG 8-11. §§-ainak.

41 Pelz Christian in Bräutigam, Peter, Leupold, Andreas (Hrsg.): i. m. B I, 47k szjsz; Härting, Niko: i. m. 1032. szjsz.

42 A Tanács 40/94/EK rendelete (1993. december 20.) a közösségi védjegyről (a továbbiakban: a "Kvj-rd"); megjelent: EK HL, L 11/1, 1994.1.14 (magyar nyelvű különkiadás: EU HL, 17/1. kötet, 146. o); a Kvj-rd-et időközben újrakodifikálta a Tanács 207/2009. sz. rendelete (2009. február 27), amely azonban jelen tanulmány szempontjából közömbös).

43 A Tanács első irányelve 89/104/EK (1988. december 21.) a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (a továbbiakban: a "Vj-ie"); megjelent: EK HL, L 40/1, 1989.2.11 (magyar nyelvű különkiadás: EU HL 17/1. kötet, 92. o.). A Vj-ie-et 2008. november 28. napjával hatályon kívül helyezte a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2008/95/EK irányelvének (2008. október 22.) 17. cikke (megjelent EU HL, L 299/25, 2008.11.8., a továbbiakban: "új Vj-ie"). Lévén, hogy az új Vj-ie lényegében csak az időközben végrehajtott kisebb módosítások kodifikálását szolgálta, a jelen tanulmányban idézett források, amelyek még a (régi) Vj-ie-re hivatkoznak, változatlan formában szerepelnek. A (régi) Vj-ie-re vonatkozó hivatkozásoknak az új Vj-ie-ben való megfelelője könnyen megtalálható utóbbi 2. sz. mellékletében található megfelelési táblázat segítségével, amelyből egyébként az is jól látható, hogy a két irányelv között koncepcionális változás nem történt.

44 Lehmann, Matthias - Rein, Christian: i. m. p. 99 (30. sz. lj.).

45 Hoffmann, Helmut: Zivilrechtliche Haftung im Internet, Multimedia und Recht [a továbbiakban: "MMR"] 2002, p. 285.

46 Így például Spindler, Gerald: Verantwortlichkeit. p. 923.

47 A felelősséget megalapozó szabályok előtt javasolja a szűrő vizsgálatát ("előszűrő"): Lehmann, Matthias - Rein, Christian: i. m. p. 100; Ehret, Susanne: i. m. p. 759; Hoffmann, Helmut: i. m. p. 285, tekintve, hogy egy "utószűrő" nem lenne keresztülvihető; OLG Köln, CR 2002. p. 51; OLG Düsseldorf, K&R 2004. p. 244; BT-Drucksache 14/6098, 23. o. (nem egyértelműen); az általános felelősségi szabályok utáni vizsgálat mellett érvel ("utószűrő"): Seichter, Dirk: Markenrecht und Internet, MarkenRecht [a továbbiakban: "MarkenR"] 2006. p. 375; a szűrőmódszert egészében elutasítja: Spindler, Gerald: Verantwortlichkeit. p. 922, mivel szerinte a jogellenesség és a felróhatóság (Verschulden) a tényállásra vonatkoznak és így a "szűrő" vizsgálatát magukba kell, hogy foglalják, utóbbi értelemben még: Volkmann, Christian: Haftung des Internet-Auktionsveranstalters für markenrechtsverletzende Inhalte Dritter - Anmerkung zum Urteil OLG Düsseldorf, K&R 2004. p. 231 is.

48 Eisenmann, Hartmut - Jautz, Ulrich: Grundriss Gewerblicher Rechtsschutz und Urheberrecht. C. F. Müller Verlag, 2007. 231k szjsz.

49 Ezt emelik ki többek között: EuB, WRP 2002. p. 1415 (48. és 50. szjsz.) - Arsenal Football Club plc (az EuB ítéletei a http://curia.europa.eu/jcms/jcms/j_6/kezdlap cím alatt is elérhetőek. Az Arsenal Football Club plc jogesetszáma: C-206/01); valamint Ilzhöfer, Volker: Patent-, Marken- und Urheberrecht. Verlag Franz Vahlen, 2007. 333a. szjsz.

50 Eisenmann, Hartmut - Jautz, Ulrich: i. m. 232. szjsz; Schultz, v., Detlef: Markenrecht - Kommentar, Verlag Recht und Wirtschaft, 2007. §, szjsz, A, 1. szjsz; Berlit, Wolfgang: Markenrecht. Verlag C.H. Beck, 2008. 3. szjsz. A funkciók megkülönböztetésének ugyanakkor csak önálló jogi tartalom nélküli, leíró jellege van, (ld. Ingerl, Reinhard - Rohnke, Christian: Markengesetz - Gesetz über den Schutz von Marken und sonstigen Kennzeichen (Kommentar). Verlag C.H. Beck, 2003. Einleitung, 66k szjsz).

51 Gesetz über den Schutz von Marken und sonstigen Kennzeichen (MarkenG) vom 25.10.1994, BGBl. I 1994, p. 3082. A törvény az 1. §-a értelmében a védjegyek (1. pont) és az "üzleti megjelölések" (geschäftliche Bezeichnungen, 2. pont) mellett a földrajzi árujelzőket védelmét is szabályozza. Jelen tanulmányban a védjegyen kívüli további megjelölések bemutatására nem kerül sor.

52 Schultz, v., Detlef: i. m. A, 13. szjsz; Eisenmann, Hartmut - Jautz, Ulrich: i. m. 227. szjsz.

53 1997. évi XI. törvény a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról (a továbbiakban: "Vt.").

54 Hacker, Franz in Ströbele, Paul - Hacker, Franz - Kirschneck, Irmgard: Markengesetz - Kommentar. Carl Heymanns Verlag Köln, 2006. § 1, 3. szjsz; Schultz, v., Detlef: i. m. A, 17. szjsz. A lajstromozott védjegyekkel azonos megítélés alá esnek - Németországban is - a védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló Madridi Megállapodás, valamint a Megállapodáshoz kapcsolódó Jegyzőkönyv alapján nemzetközileg lajstromozott védjegyek (IR-Marken) is, lásd pl. Hacker, Franz in Ströbele, Paul - Hacker, Franz - Kirschneck, Irmgard: i. m. § 1, 5. szjsz.

55 Hacker, Franz in Ströbele, Paul - Hacker, Franz - Kirschneck, Irmgard: i. m. § 2, 2kk és 55. szjsz; Ingerl, Reinhard - Rohnke, Christian: i. m. § 2, 12kk szjsz; Sammlung der Entscheidungen des Bundesgerichtshofs in Zivilsachen [a továbbiakban: "BGHZ"] 149 ˙[kötet]. p. 197 = Gewerblicher Rechtsschutz und Urheberrecht [a továbbiakban: "GRUR"] 2002. p. 624 - shell.de. A névviseléshez fűződő magyar szabályokat a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: "Ptk.") 77. §-a, a cégnévre vonatkozó speciális rendelkezéseket pedig a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: "Ctv.") 3-6. §§-ai tartalmazzák. Ellentétben a német Ptk. (BGB) 12. §-val, a magyar Ptk. névjogi szabályai mögöttes joganyagként minden jogalany - és nem csak fogyasztók - névviseléshez fűződő jogát szabályozzák.

56 Gesetz gegen den unlauteren Wettbewerb vom 3.7.2004, BGBl. I 1994, p. 1414.

57 például: BGHZ 138. p. 351 - MAC Dog; BGHZ 149. p. 196 - shell.de; BGH, GRUR 2005. p. 427 - Staubsaugerfiltertüten.

58 Hacker, Franz in Ströbele, Paul - Hacker, Franz - Kirschneck, Irmgard: i. m. § 2, 8. szjsz; Ingerl, Reinhard - Rohnke, Christian: i. m. § 2, 2. szjsz; BGHZ 149. p. 195k - shell.de

59 Hacker, Franz in Ströbele, Paul - Hacker, Franz - Kirschneck, Irmgard: i. m. § 2, 8. szjsz; Ingerl, Reinhard - Rohnke, Christian: i. m. § 2, 9. szjsz; BGH, GRUR 2005. p. 165 - Aluminiumräder; BGH, GRUR 2005. p. 422 - Räucherkate, bár utóbbiban a versenyjogi igényeket a BGH éppenséggel nem látta alkalmazhatónak.

60 Eisenmann, Hartmut - Jautz, Ulrich: i. m. 237. szjsz; Schultz, v., Detlef: i. m. § 3, 2k szjsz (az egységesség követelményének említése nélkül); Ilzhöfer, Volker: i. m. 349. szjsz (aki csak az absztrakt megkülönböztető képességet említi feltételként). Az absztrakt megkülönböztető képesség természetesen nem elegendő ahhoz, hogy egy konkrét megjelölés adott esetben védjegyként ténylegesen lajstromozásra is kerüljön. Ehhez (1) a megjelölés védjegyképességi feltételein túl az is kell, hogy az adott megjelölés vonatkozásában (2) ne álljanak fel a MarkenG 8. §-a szerinti abszolút (feltétlen) kizáró okok, vagyis a megjelölés rendelkezzen konkrét megkülönböztető képességgel (konkrete Unterscheidungskraft) is. A konkrét megkülönböztető képességnek az adott áru vagy szolgáltatás vonatkozásában kell fennállnia. Ez a közvetlen kapcsolat az áruval alkotja ugyanis a különbséget az absztrakt és a konkrét értelemben vett megkülönböztető képesség fogalmai között. A védjegy lajstromozásának további két feltétele, hogy (3) a lajstromoztatni kívánt megjelölés a MarkenG 10. § értelmében ne legyen egy közismert védjegy utánzata, valamint hogy (4) a megjelölés ne essen a MarkenG. 9. § és 42. §-a (Vt. 4. §) szerinti viszonylagos kizáró okok egyike alá sem (lásd Eisenmann, Hartmut - Jautz, Ulrich: i. m. 248. és 255. szjsz). Megjegyzendő, hogy utóbbi szerzőpáros az Unterscheidungseignung és Unterscheidungskraft szavakat egymással felcserélhetőként használja, így magyarra történő fordításuk egységesen a "megkülönböztető képesség" kifejezéssel történt.

61 Berlit, Wolfgang: i. m. 5. szjsz; Ilzhöfer, Volker: i. m. 350. szjsz. Ellentétben a német joggal, a Vt. ezeket a feltételeket a feltétlen kizáró okok között szabályozza [2. § (2) bekezdés b) pont], vagyis ezek a feltételek - legalábbis dogmatikailag - egy lépéssel "hátrébb" szerepelnek, a "konkrét" megkülönböztetésre való alkalmasság feltételei között.

62 Ehelyütt nem kerül sor annak bemutatására, hogy a vizuálisan észlelhető megjelöléseken (1. csoport) kívüli megjelölések mennyiben oltalmazhatóak Európában. Az EuB a Sieckmann-ügyben hozott döntése alapján egy olyan megjelölés, amely nem észlelhető vizuálisan, akkor oltalmazható védjegyként, ha különösen figurák, vonalak vagy írásjelek segítségével azt lehet grafikailag ábrázolni és ez az ábrázolás világos, egyértelmű, könnyen hozzáférhető, érthető, tartós és tárgyilagos (EuB, C-273/00-Sieckmann, 55. szjsz). A Bíróság a konkrét ügyben elutasította a szagvédjegy lajstromozhatóságát, mivel a szagvédjegyet se vegyi képlettel, se az illat leírásával, se a minta letétbe helyezésével, se ezek kombinációjával nem lehet grafikailag ábrázolni. Miután hasonló ítélet született az összetett hangvédjegyek (EuB, C-283/01 - Shield Mark BV) esetében, elfogadható az a vélemény, hogy ezek illetve az ezekhez hasonló védjegyformák oltalmazhatósága az EU-ban - alapvetően - kizárt (így pl.: http://www.copat.de/markenformen/index.htm [2009. június 1.]). Mint azonban a következő táblázatból is látható: http://www.brainguide.de/data/publications/PDF/pub88793.pdf [2009. június 1.], még 2008-ban is be volt jegyezve Nagy-Britanniában a rózsa és a "keserű sör" illata (the smell of rose; the strong smell of bitter beer) szagvédjegyként, az Egyesült Államokban pedig nemcsak illatokat, hologrammokat és mozgásokat lehet levédeni, hanem akár az MGM-oroszlán üvöltését is, lásd:

http://www.brainguide.de/data/publications/PDF/pub48993.pdf [2009. június 1]. Emiatt a védjegyek fenti felosztása nem csak elméleti jelentőséggel bír.

63 Eisenmann, Hartmut - Jautz, Ulrich: i. m. 240. szjsz; Schultz, v., Detlef: i. m. § 3, 12. szjsz.

64 Schweyer, Stefan in Schultz, v., Detlef (Hrsg.): i. m. § 14, 1. szjsz.

65 Ennek megfelelően nevezik a MarkenG 14. § (1) bekezdését a védjegyek pozitív, míg a 14. § (2)-(4) bekezdéseit a védjegyek negatív tartalmának (Eisenmann, Hartmut - Jautz, Ulrich: i. m. 295k szjsz).

66 Az "egyéb igények" felsorolását ld. a II/6/c. pont alatt. A MarkenG 15. §-a az üzleti megjelölés (geschäftliche Bezeichnung) jogosultjának igényeit tartalmazza, a 17. § csak az úgynevezett "illojális ügynök" törlési tényállását (11. §) egészíti ki, a 16. § ("védjegy megjelenítése kézikönyvekben") pedig szűkebb értelemben véve nem is bitorlással szembeni igény (Ingerl, Reinhard - Rohnke, Christian: i. m. Vor §§ 14-19, 2. szjsz). Ezek az igények - nagyjából - megfelelnek a Vt. 12, 27. és 95. §§-ban biztosított igényeknek. Talán a legszembetűnőbb különbséget a védjegybitorlással elért gazdagodás visszatérítése iránti igénynél találjuk (ld. a II/6/b. pontot). A MarkenG korábbi 18. és 19. §§-ait a szellemi tulajdonjogok hatékonyabb érvényesítéséről szóló törvény (Gesetz zur Verbesserung der Durchsetzung von Rechten des geistigen Eigentums vom 7.7.2008, BGBl I 2008, p. 1196kk; a továbbiakban: "DurchsetzungsG") 2008. szeptember 1-jével helyettesítette az azoknál jóval részletesebb (új) 18-19d. §§-okkal. Eddig az időpontig az a kijelentés is megkockáztathatónak tűnik, hogy a magyar szabályozás volt e tekintetben a részletesebb. (A DurchsetzungsG a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29-ei Európai Parlamenti és a Tanácsi 2004/48/EK irányelvnek (a továbbiakban: "Jérv-ie"; megjelent: az EU HL, L 157/47. o., 2004.4.30; magyar nyelvű különkiadás: az EU HL, 17/2. kötet, p. 32) az átültetését szolgálta. Hazánk a Jérv-ie-ből származó átültetési kötelezettségének az egyes törvényeknek az iparjogvédelmi ás szerzői jogok érvényesítésével összefüggő módosításáról szóló 2005. évi CLXV. törvénnyel tett eleget.)

67 Ingerl, Reinhard - Rohnke, Christian: i. m. Vor §§ 14-19, 3. szjsz; a védjegyoltalom korlátaihoz ld alább, a II/7. pontot.

68 Legalábbis a bejegyzett (lajstromozott) védjegyek esetén (Ingerl, Reinhard - Rohnke, Christian: i. m. Vor §§ 14-19, 3. szjsz; Schweyer, Stefan in Schultz, v., Detlef (Hrsg.): i. m. § 14, 2. szjsz).

69 Hacker, Franz in Ströbele, Paul - Hacker, Franz - Kirschneck, Irmgard: i. m. § 14, 4. szjsz.

70 Hacker, Franz in Ströbele, Paul - Hacker, Franz - Kirschneck, Irmgard: i. m. § 14, 4. szjsz.

71 Hacker, Franz in Ströbele, Paul - Hacker, Franz - Kirschneck, Irmgard: i. m. § 14, 6. szjsz; Ingerl, Reinhard - Rohnke, Christian: i. m. § 14, 6. szjsz.

72 Hacker, Franz in Ströbele, Paul - Hacker, Franz - Kirschneck, Irmgard: i. m. § 14, 7. szjsz; Ingerl, Reinhard - Rohnke, Christian: i. m. § 14, 42k szjsz; Schultz, v., Detlef: i. m. § 4, 16. szjsz; BGH, Juristenzeitung 2005. p. 737 - HOTEL MARITIME. A közismert védjegynél a védjegyoltalomnak egy bizonyos területre való korlátozása ("helyi használat") az ismertség kiemelkedő foka miatt fogalmilag kizártnak tekinthető. Arra, hogy mikortól tekinthető egy védjegy közismertnek, nincs általánosan érvényes követelmény-rendszer. Ingerl-Rohnke szerzőpáros a közismertséghez szükséges ismertségi fokot jóval magasabban határozza meg a tényleges használat és ismertség révén szerzett védjegyek (Benutzungsmarke) ismertségénél, kb. 70%-os szinten (Ingerl, Reinhard - Rohnke, Christian: i. m. § 4, 29. szjsz); Hacker az ismertség fokát minden érintett vásárlói kör (Verkehrskreise) vonatkozásában jóval 50% felett követeli meg (Hacker, Franz in Ströbele, Paul - Hacker, Franz - Kirschneck, Irmgard: i. m. § 4 Rn. 67).

73 Berlit, Wolfgang: i. m. 234. szjsz; Ingerl, Reinhard - Rohnke, Christian: i. m. § 4, 22. szjsz; Hacker, Franz in Ströbele, Paul - Hacker, Franz - Kirschneck, Irmgard: i. m. § 14, 9. szjsz.

74 Hacker, Franz in Ströbele, Paul - Hacker, Franz - Kirschneck, Irmgard: i. m. § 14, 6. szjsz; Ingerl, Reinhard - Rohnke, Christian: i. m. § 14, 1k szjsz.

75 Ingerl, Reinhard - Rohnke, Christian: i. m. § 14, 2. szjsz. A védjegyjogi értelemben vett "használat" zárt felsorolásának vagy törvényi definícójának hiánya a fogalom rugalmasabb értelmezését, és végerdeményben a védjegyjogosult hatékonyabb védelmét eredményezi. Ugyanakkor nem szabad szem elől téveszteni, hogy esetenként jogalkalmazási bizonytalanságokat is eredményez, így pl. a metatagek vagy keyword adek esetében (ld. a II/5. pontot)

76 Ez a megállapítás elég triviálisnak tűnik, de a lajstromozási eljárások meglehetős hossza miatt nemegyszer gyakorlati jelentősége is lehet. Így jelen tanulmány szerzőjének első hazai védjegyjogi tapasztalata során is azzal találta magát szemben, hogy az ügyfél által elkövetett - állítólagos - védjegybitorlás az adott időpontban már csak azért sem állta meg a helyét, mert a "védjegyjogosult" nem rendelkezett (még) lajstromozott védjeggyel.

77 Ingerl, Reinhard - Rohnke, Christian: i. m. § 14, 10k szjsz; Hacker, Franz in Ströbele, Paul - Hacker, Franz - Kirschneck, Irmgard: i. m. § 14, 11. szjsz.

78 BGH, GRUR-RR 2002. p. 294 - T3, amely ügyben egy védjegyet azért kellett törölni, mert egy elsőbbségi joggal rendelkező üzleti megjelölés állt vele szemben.

79 Ingerl, Reinhard - Rohnke, Christian: i. m. § 14, 21k szjsz; Hacker, Franz in Ströbele, Paul - Hacker, Franz - Kirschneck, Irmgard: i. m. § 14, 23. szjsz; igaz, ezekre az elsőbbséggel rendelkező jogokra - kifogásként (Einrede), hasonlóan pl. az elévüléshez - kifejezetten hivatkozni is kell, mivel a későbbi védjegyből származó igények nem eleve kizártak (Schweyer, Stefan in Schultz, v., Detlef (Hrsg.): i. m. § 14, 29. szjsz).

80 Ennek dogmatikai alapjaként a német joggyakorlat a német polgári törvénykönyv (BGB) 986. § (1) bekezdésére, illetve ennek analóg alkalmazására hivatkozik, amely a birtokos kifogásait szabályozza (Einwendungen des Besitzers).

81 Lásd pl. BGHZ 149. p. 199kk-shell.de. Igaz, ebben a konkrét esetben a BGH éppenséggel nem látta megállapíthatónak az azonos nevűség esetét, mivel Andreas Shell úrtól a konkrét esetben - névhasználatához fűződő érdekét szembeállítva a "Shell" jóhírnévvel rendelkező védjegy jogosultjának arra vonatkozó érdekével, hogy a shell.de domaint használja - elvárhatónak kellett tekinteni azt, hogy a saját internetcímét valamilyen egyediesített toldalékkal lássa el.

82 Schweyer, Stefan in Schultz, v., Detlef (Hrsg.): i. m. § 14, 34. szjsz.

83 Az egész bekezdéshez: Schweyer, Stefan in Schultz, v., Detlef (Hrsg.): i. m. § 14, 30kk szjsz; Ingerl, Reinhard - Rohnke, Christian: i. m. § 14, 22. szjsz; Hacker, Franz in Ströbele, Paul - Hacker, Franz - Kirschneck, Irmgard: i. m. § 14, 23k szjsz.

84 A fordított eset, vagyis amikor nem a licenciaadó, hanem a licenciavevő sérti meg a használati szerződést, nem védjegybitorlást, hanem "pusztán" szerződésszegést valósít meg (így pl. Ingerl, Reinhard - Rohnke, Christian: i. m. § 14, 34 szjsz).

85 Ekey, Friedrich L. in Ekey, Friedrich L. - Klippel, Diethelm (Hrsg.): Markenrecht (Heidelberger Kommentar). C.F. Müller Verlag, 2003. I § 14, 37. szjsz.

86 EuB, WRP 2002. p. 1418 (40. szjsz) - Arsenal Football Club plc; Ingerl, Reinhard - Rohnke, Christian: i. m. § 14, 47. szjsz.

87 Ingerl, Reinhard - Rohnke, Christian: i. m. § 14, 48. szjsz; Hacker, Franz in Ströbele, Paul - Hacker, Franz - Kirschneck, Irmgard: i. m. § 14, 27. szjsz; Schweyer, Stefan in Schultz, v., Detlef (Hrsg.): i. m. § 14, 9. szjsz, legalábbis etekintetben szintén ezen a véleményen: Ekey, Friedrich L. in Ekey, Friedrich L. - Klippel, Diethelm (Hrsg.): i. m. I § 14 Rn. 50; OLG Köln, GRUR-RR 2006. p. 50k - Rolex-Internetversteigerung (nem jogerős); ezen tényállási elem megvalósulásához nem szabad "magasra tenni a lécet": BGHZ 158. p. 249 - Internet-Versteigerung I valamint: BGH, K&R 2007. p. 389 (23. szjsz) = NJW 2007. p. 2637 - Internet-Versteigerung II; ugyanígy még a MarkenG-et megelőző törvény ("Warenzeichengesetz") vonatkozásában: BGHZ 100. p. 58 = GRUR 1987. p. 440 - Handtuchspender (amely értelmében a gazdasági tevékenység követelményét nem szabad "túlzottan szűken értelmezni").

88 Ingerl, Reinhard - Rohnke, Christian: i. m. § 14, 48. szjsz; Sosnitza, Olaf in Leible, Stefan - Sosnitza, Olaf: Versteigerungen. 709. szjsz; Leible, Stefan - Sosnitza, Olaf: Anmerkungen zu dem Urteil des LG Berlin [a továbbiakban: "Anmerkungen"], CR 2002. p. 373; OLG Frankfurt a.M., GRUR 2004. p. 1042 - Cartierschmuck; OLG Frankfurt a.M., GRUR-RR 2006. p. 49 - Cartier als Suchbegriff; OLG Frankfurt a.M., CR 2005. p. 667; egy internetes árverésnél 20 hónapon belüli 168 eladás vonatkozásában a gazdasági tevékenység körében való fellépést megállapíthatónak találva: OLG Frankfurt a.M., CR 2005. p. 297.

89 Ingerl, Reinhard - Rohnke, Christian: i. m. § 14, 48. szjsz; BGHZ 149. p. 197 - shell.de; OLG Frankfurt a.M., GRUR-RR 2006. p. 49 - Cartier als Suchbegriff.

90 Hacker, Franz in Ströbele, Paul - Hacker, Franz - Kirschneck, Irmgard: i. m. § 14, 27. szjsz; Ingerl, Reinhard - Rohnke, Christian: i. m. § 14, 48. szjsz; Ekey, Friedrich L. in Ekey, Friedrich L. - Klippel, Diethelm (Hrsg.): i. m. I § 14, 56. szjsz; BGH, Urt. v. 30.4.2008 - I ZR 73/05, 43. szjsz - Internet-Versteigerung III, elérhető a BGH honlapján (www.bundesgerichtshof.de); BGH, K&R 2007. p. 389 (23. szjsz) - Internet-Versteigerung II.

91 OLG Frankfurt a.M., GRUR 2004. p. 1042 - Cartierschmuck.

92 Hacker, Franz in Ströbele, Paul - Hacker, Franz - Kirschneck, Irmgard: i. m. § 14, 29kk szjsz; Ingerl, Reinhard - Rohnke, Christian: i. m. § 14, 49kk szjsz; Ekey, Friedrich L. in Ekey, Friedrich L. - Klippel, Diethelm (Hrsg.): i. m. I § 14, 57kk szjsz; Schweyer, Stefan in Schultz, v., Detlef (Hrsg.): i. m. § 14, 11k szjsz.

93 Mivel az "öltözködési szokás az ember magánszférájának körébe tartozik". Ettől eltérően csak az olyan személyek magatartása értékelhető, akik kereskedelmi-üzleti okokból kötelesek bizonyos márkás termékeket viselni (így BGH, GRUR 1998. p. 696k - Rolex-Uhr mit Diamanten).

94 Amely akkor is fennállhat, ha egy ingatlanközvetítő az egyébként szokásos gazdasági tevékenysége körében is ingatlanok eladásával foglalkozik, de a "tényállási elemek átfogó mérlegelése (...) és az ügy egyedi jellemzői" révén a gazdasági tevékenység körében történő fellépés tényleges vélelme megdönthető volt (így a BGH, GRUR 1993. p. 762 - Makler-Privatangebot).

95 OLG Frankfurt a.M, GRUR 2004. p. 1042k - Cartierschmuck; OLG Frankfurt a.M., GRUR-RR 2005. p. 320 - Standarderklärung.

96 Landesgericht [~Tartományi Bíróság; a továbbiakban: "LG"] Berlin, GRUR-RR 2004. p. 16k - Fernglas.

97 Hacker, Franz in Ströbele, Paul - Hacker, Franz - Kirschneck, Irmgard: i. m. § 14, 29kk szjsz; ld. a következő bekezdések lábjegyzeteit is.

98 Így pl. a LG Düsseldorf nem találta megállapíthatónak a gazdasági tevékenység körében történő használatot 10 póló és 6 kapucnis kabát Németországba történő behozatala során, mivel az csak "magáncéllal" történt (LG Düsseldorf, Mitteilungen der deutschen Patentanwälte 1996. p. 23 - Windsurfing Chiemsee). Ezzel szemben fejenként 23 ruházati darab behozatalát egy másik bíróság már gazdasági tevékenység körén belül történő használatként értékelte, mivel meggyőződése szerint ez haszonszerzési céllal történt (LG Mannheim, WRP 1999. p. 1058 - JOOP!).

99 A Störerhaftung sajátos felelősségi formájának bemutatásához ld. a tanulmány harmadik szerkezeti egységét (VI-IX. pontokat). A magyarra történő fordítása jelen tanulmány keretei között - részben követve Tivadar-Fazekas szerzőpáros remek áttekintést nyújtó cikkében szereplő megfogalmazást - "másodlagos", vagy annak szinonímájaként "közvetett" felelősségként történik, kifejezve ezzel ennek a felelősségi alakzatnak az elsődleges (közvetlen) felelősség megállapíthatóságától függő, közvetett jellegét. Megjegyzendő, hogy a szerzőpáros megfogalmazása, miszerint a másodlagos felelősség megállapításához "feltétlenül szükséges az, hogy a honlapon fellépő eladó is megsértse a védjegyjogosult jogait" (lásd Tivadar Krisztián - Fazekas Barna: Egy probléma - eltérő megoldások / Az internetes aukciós oldalak üzemeltetőinek felelőssége védjegybitorló tartalmakért, Infokommunikáció és Jog 2008. p. 293), némileg félreérthető. Ez ugyanis mintha azt sugallná, hogy az aukciósház felelősségének megállapításához nemcsak az eladónak, hanem magának az aukciósháznak is védjegybitorlást kell elkövetnie. Ha azonban mind az eladó, mind az aukciósház védjegybitorolnak, úgy két (!) jogsértésről van szó, amelyért az eladó és az aukciósház vagy önállóan vagy - a közös károkozás tényállási elemeinek megvalósítása esetén - egyetemlegesen felelnek (teljes mértékben) a védjegyjogosulttal szemben. A másodlagos felelősségnek logikája azonban éppen az, hogy egy (!) jogsértésért a közvetlen védjegybitorlón kívül - egyéb feltételek fennállása esetén - korlátozott (!) felelősséget telepít a jogsértést közvetetten elkövető, azt elősegítő, "zavaró" félre (Störer) is. Az eladó jogsértése tehát nem "szintén" történik, hanem "előkérdésként", tényállási elemként feltétele az aukciósház felelősségre vonhatóságának. (Amennyiben az idézett helyen az "is" kötőszó az aukciósház felelősségének megállapításához szükséges egyéb feltételekre vonatkozik, úgy a "felelősség megállapításához szükséges az is, hogy a honlapon fellépő eladó is megsértse a védjegyjogosult jogait" szóhasználat - véleményem szerint - megfelelőbb lenne.

100 BGHZ 158. p. 253; BGH, Urt. v. 30.4.2008 - I ZR 73/05, 31. szjsz - Internet-Versteigerung III.

101 Ezzel kifejezetten egyetért: Lehment, Cornelius: Zur Haftung von Internet-Auktionshäusern - Anmerkung zum Urteil des BGH "Internet-Versteigerung", GRUR 2005. p. 213.

102 BGHZ 158. p. 249 - Internetversteigerung I. Lehment szerint a védjegyjogosultnak etekintetben csak azt kell bizonyítania, hogy "az eladó a folyamatban lévő és már befejezett árverések révén oly mértékben vesz részt az internetes kereskedelemben, hogy azzal az azonos jellegű árukat kínáló személyekkel konkuráló (versenytársi) helyzetbe kerül (Lehment, Cornelius: i. m. p. 213).

103 LG Berlin, CR 2002. p. 372.

104 Leible, Stefan - Sosnitza, Olaf: Anmerkungen. p. 374; ehhez hasonlóan: BGH, K&R 2007. p. 389 (23. szjsz) - Internet-Versteigerung II, amely szerint még "rendkívül sok" (különböző) tárgy költözés miatt történő eladása sem tekinthető még önmagában gazdasági tevékenység körében való fellépésnek. Ennek megfelelően: OLG Frankfurt a.M., CR 2005. p. 668, amely 9 hónapon belül lefolytatott 68 eladást is magánjellegűnek tekintett, mivel arra két háztartás összevonása során került sor. Eltérő véleményen ("e.v."): Lehment, aki szerint a gazdasági tevékenység körében történő cselekvés megállapítható abban az esetben, ha 3 héten belül 5 összehasonlítható árucikk megvételét kínálja fel valaki, hacsak nem állnak fenn különös körülmények. Ezen különös körülmények fennállása vonatkozásában azonban az internetes aukciósházat terhelné a bizonyítási kötelezettség (Lehment, Cornelius: i. m. p. 214).

105 BGHZ 158. p. 253 - Internet-Versteigerung I.

106 Amely döntés értelmében a megjelölés gazdasági tevékenység körében történő használata alapvetően minden olyan esetet fel kell, hogy öleljen, amelyben valamely árut a magánszférán kívüli nem meghatározható számú emberek sokaságának ajánlanak fel, akár ingyenesen is (BGHZ 100. p. 51 és 58k - Handtuchspender).

107 Ezzel nem határozottan, de lényegében egyetértően: Seichter, Dirk: i. m. p. 381.

108 OLG Köln, GRUR-RR 2006. p. 51 - Rolex-Internetversteigerung.

109 BGH, Urt. v. 30.4.2008 - I ZR 73/05, 41. szjsz - Internet-Versteigerung III; másik eljárásban ugyan, de ehhez hasonlóan szintén: BGH, K&R 2007. p. 389 (23. szjsz) - Internet-Versteigerung II.

110 BGH, Urt. v. 30.4.2008 - I ZR 73/05, 43. szjsz - Internet-Versteigerung III; BGH, K&R 2007. p. 389 (23. szjsz) - Internet-Versteigerung II.

111 BGH, Urt. v. 30.4.2008 - I ZR 73/05, 46. szjsz - Internet-Versteigerung III.

112 OLG Frankfurt a.M., CR 2005. p. 667 = GRUR-RR 2005. p. 318. A bíróság ennél a döntésénél egyébiránt arra az álláspontra helyezedett, hogy a "gazdasági tevékenység körében való cselekvés" és egy "vállalkozó üzleti tevékenysége" egymással megegyező fogalmak. e.v.: Leible, Stefan - Sosnitza, Olaf: Anmerkungen p. 374, akik azonban elismerik, hogy e két eltérő fogalom "meglehetősen tág területen fogja egymást átfedni".

113 OLG Frankfurt a.M., CR 2005. p. 668.

114 OLG Frankfurt a.M., CR 2005. p. 667k.

115 OLG Frankfurt a.M., CR 2005. p. 668. Magánjellegű eladásra természetesen sor kerülhet üzleti tevékenység mellett is (lásd ehhez pl. a 95. lj.-et is), de egy általános jellegű nyilatkozat ("ezt a terméket magánszemély adja el") önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a gazdasági tevékenység körében történő használat vélelmét megdöntse (OLG Frankfurt a.M., GRUR-RR 2005. p. 320 - Standarderklärung).

116 Schweyer, Stefan in Schultz, v., Detlef (Hrsg.): i. m. § 14, 12kk szjsz; Hacker, Franz in Ströbele, Paul - Hacker, Franz - Kirschneck, Irmgard: i. m. § 14, 45kk szjsz; Eisenmann, Hartmut - Jautz, Ulrich: i. m. 296. szjsz végén; Ilzhöfer, Volker: i. m. 456a. szjsz; BGH, GRUR 2005. p. 583 - Lila-Postkarte; BGH, GRUR 2005. p. 1044 és 1046) - Dentale Abformmasse; eltérő és egyben kisebbségi vélemény ("k.v."): Ekey, Friedrich L. in Ekey, Friedrich L. - Klippel, Diethelm (Hrsg.): i. m. I § 14, 60. szjsz.

117 Így például: BGH, GRUR 2004. p. 154 - Farbmarkenverletzung I.

118 EuB, GRUR International 1999. p. 441 (38. szjsz) - BMW/Deenik.

119 EuB, WRP 2002. p. 1419 (51. szjsz) - Arsenal FC plc.

120 Hacker, Franz in Ströbele, Paul - Hacker, Franz - Kirschneck, Irmgard: i. m. § 14, 58. szjsz; ennél némileg szigorúbb felfogást követ: Ingerl, Reinhard - Rohnke, Christian: i. m. § 14, 94. szjsz, akik az EuB ítélkezésében "messzemenő egyezést" látnak a hagyományos német fogalomértelmezéssel. Teljes egyetértés uralkodik ugyanakkor atekintetben, hogy a megjelölés (védjegy) használatának jelenlegi fogalmát legalábbis nem lehet szűkebben értelmezni, mint a "védjegyszerű felhasználást" annak hagyományos, még a MarkenG előtt kialakult értelmében (Ingerl, Reinhard - Rohnke, Christian: i. m. § 14, 97. szjsz, végeredményben szintén így: Schweyer, Stefan in Schultz, v., Detlef (Hrsg.): i. m. § 14, 14. szjsz végén).

121 Hoeren, Thomas: Anmerkung zum Urteil des OLG Köln, MMR 2002. p. 115. Egy megjelölés internetes auckiósház általi védjegyszerű használatát nem lájta megvalósítottnak Spindler, Gerald: Die zivilrechtliche Verantwortlichkeit von Internetauktionshäusern - Haftung für automatisch registrierte und publizierte Inhalte? MMR 2001. p. 743, de etekintetben Hoeren valószínűleg helyesen állapítja meg, hogy az aukciósház közvetetten fog felelni (lásd ehhez a tanulmány harmadik szerkezeti egységét (VI-IX. pontokat) és ezért részéről nincs is szükség a megjelölés védjegyszerű használatára (p. 115). Ehhez hasonlóan vélekedik Wüstenberg is, aki szerint a megjelölés használata során nem is feltétel a használat védjegyszerűsége, mivel "a gazdasági ügymenetre némi hatással járó cselekvés vagy cselekvéstől való tartózkodás" is elegendő, és aki emiatt az internetes árverések eladójának közvetlen védjegyjogi felelősségét - szemben az aukciósház felelősségével - minden további nélkül megállapíthatónak találja (Wüstenberg, Dirk: i. m. p. 499).

Lábjegyzetek:

[1] A szerző a Schönherr Szécsényi Ügyvédi Iroda ügyvédjelöltje, a PTE ÁJK levelezős Phd hallgatója.

Héberger Ádám: Védjegybitorlás az internetes árverések során - (Magánjogi) felelősség a német jog szabályai szerint /1. rész/* (IJ, 2009/4. (33.), 117-121. o.)[1]

I. Fogalmi alapvetés

II. Az internetes árverések felosztása

III. A jogszabályi háttér

IV. A védjegy fogalma, fajtái és a védjegyképesség

V. A védjegybitorló magánjogi felelőssége

1. Jogszabályi háttér

2. A védjegyoltalom

3. A védjegybitorlás általános feltételei

Tartalomjegyzék

Kiadó

Tematikus oldalaink

Jogterületek

Képzések

Folyóiratok

Kapcsos nagykommentárok

Jogkódex

Újdonságok

Akciós termékek

Books in Foreign Languages

Kiadói hírek

Tallózó

Vásárlás