Az Országgyűlési Biztos Hivatalában 2008. november 27-én rendezett műhelybeszélgetés anyagai
Voltak, akik értetlenséggel fogadták azt a megállapítást, miszerint a 2008. július 5-i rendezvényeken a rendőrség eleget tett alapjogvédelmi kötelezettségének, pedig meglehetősen komoly atrocitás érte az egyik demonstráció résztvevőit.1 Ugyancsak meglepetést okozott, hogy 2008. szeptember 20-án, amikor a különböző rendezvényekről távozó tüntetők nem csaptak össze egymással, az ombudsman - függetlenül attól, hogy a konkrét esetben történtek-e fizikai atrocitások, vagy sem - azt állapította meg, hogy a rendőrség nem tett eleget intézményvédelmi kötelezettségének.
Célszerűnek tűnik tehát áttekinteni az intézményvédelem felmerült kérdéseit, melynek során néhány hazai példát is bemutatok. Több okból sem vállalkozom azonban arra, hogy technikai kérdésekbe - így pl. hol- és miként kellene, vagy kellett volna kordonozni, hol kellett volna, és hol nem területet lezárni - bocsátkozzam. Egyfelől ugyanis olyan rendőrszakmai szakkérdések, amelyekhez a szükséges ismeretekkel jogászként nem rendelkezem teljes körűen. Másfelől - és ez a fontosabb - mindez durva szereptévesztés lenne: az ombudsman és munkatársai alkotmányos feladata ezt nem teszi lehetővé ("másra valók"), ezért még a látszatát is kerülni kell annak, hogy a vizsgált szerv helyett, vagy annak döntésébe beavatkozva átveszik e felelősségteljes szerepet. Ahogyan a különböző vizsgálatok során e tartózkodás jellemző volt ránk, ugyanígy nem kívánok a korábbi gyakorlattól eltérni. Sokkal inkább ahhoz szeretnék segítséget nyújtani, hogy a szükséges intézkedések meghozatala előtt milyen alapjogi szempontokra lehetne (kellene?) figyelemmel lenni. (Terjedelmi okokból azonban nem lesz módom kitérni olyan kérdésekre, hogy a gyülekezési jog biztosítása során, illetve mellett a rendőrségnek a sajtószabadsághoz, vagy éppen a vallásszabadsághoz kapcsolódóan milyen intézményvédelmi feladatai lenének.)
Azt is előre kell bocsátani, hogy az elmúlt év során, általunk 22 alkalommal a helyszínen vizsgált jobbára a Gytv. hatálya alá tartozó, vagy ahhoz kapcsolódó 50 rendezvény jelentős részén nem tapasztaltunk az intézményvédelemmel összefüggő problémát.
Az Alkotmány 8. § (1) bekezdése szerint "A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége." E rendelkezés az alapjogok érvényesülésére egy negatív és egy pozitív állami magatartást is előír. Egyfelől az alapjogok "tiszteletben tartása" az államtól tartózkodást követel; ugyanakkor az alapjogok "védelme" aktív állami magatartást is feltétez. Így az Alkotmány - valamennyi alapjogra irányadóan - kimondja, hogy az alapjogoknak van egy alanyi (az adott alapjoggal való élés lehetősége, amelyet az állam köteles tiszteletben tartani) és van egy objektív intézményvédelmi oldala, amely a jogok védelmével, illetve érvényesülésével összefüggő állami kötelezettségekben érhető tetten.
Az Alkotmány rendelkezéseinek nagyobb részében az állam adott alapjog védelmére és érvényesülésére vonatkozó konkrét kötelezettsége - a normaszövegben - nem jelenik meg. Gyakorlatilag ezt pótolja az Alkotmány 8. § (1) bekezdésének az alapjogok védelmét az állam általános kötelezettségévé tevő fordulata.
"Az állam kötelessége az alapvető jogok »tiszteletben tartására és védelmére« a szubjektív alapjogokkal kapcsolatban nem merül ki abban, hogy tartózkodnia kell megsértésüktől, hanem magában foglalja azt is, hogy gondoskodnia kell az érvényesülésükhöz szükséges feltételekről. Az emberek természetszerűen egyéni szabadságuk és személyes igényeik szempontjából gyakorolják alapjogaikat. Az államnak viszont arra van szüksége garanciális feladata ellátásához, hogy az egyes alanyi alapjogok biztosítása mellett az azokkal kapcsolatos értékeket és élethelyzeteket önmagukban is, azaz ne csupán az egyes egyedi igényekhez kapcsolódóan védje, s a többi alapjoggal összefüggésben kezelje. Az állam számára az alapjogok védelme csupán része az egész alkotmányos rend fenntartásának és működtetésének. Ezért az állam úgy alakítja ki az egyes alapjogok megvalósításához szükséges jogszabályi és szervezeti feltételeket, hogy mind a többi alapjoggal kapcsolatos, mind pedig egyéb alkotmányos feladataira is tekintettel legyen; az egyes jogoknak az egész rend szempontjából legkedvezőbb érvényesülését teszi lehetővé, s mindezzel az alapjogok összhangját is előmozdítja. Az alapjog jogosultja, illetve az állam különböző szempontjai és feladatai miatt az alapjog alanyi jogi, illetve objektív oldala nem feltétlenül fedi egymást. Az állam - általános és objektív szempontjaiból következően - a szubjektív alapjog által védett körön túlmenően is meghatározhatja ugyanazon alapjog objektív, intézményes védelmi körét.
Ez a helyzet például akkor, ha egy szabadságjog egyéni gyakorlása nem látszik veszélyeztetettnek, az esetek összességében azonban az alapjog által garantált szabadság vagy életviszony intézménye kerül veszélybe."2
Az Alkotmány 8. § (1) bekezdéséből eredő intézményvédelmi kötelezettség egy összetett követelményrendszert támaszt az állammal szemben az alapjogok érvényesülésére. Magában foglalja ez a szabályozási kötelezettséget (a szervezeti és eljárási biztosítékok megteremtését), adott esetben az anyagi támogatási kötelezettséget, a meglévő vagy az alapjog-érvényesülés szempontjából az Alkotmány által megkívánt intézményes formák védelmét (s egyben tartózkodást a működés tartalmi befolyásolásától), része e követelménynek azon fórumok védelme, ahol az alapjogsérelem orvosolható, de az államnak általában is kötelezettsége az alapjogi rendszer egészének (mint értékrendszernek) a védelme. Ki kell emelni azt, hogy az objektív alapjogvédelmi kötelezettség eleve feltételezi a szubjektív jog meglétét, tipikusan nem keletkeztet az egyén oldalán alanyi jogokat, így az egyén részéről közvetlenül nem is kényszeríthető ki.
Az állam alapjogvédelmi kötelezettsége szélesebb, mint az "érvényesülés lehetővé tétele", az adott alapjogot általában, absztrakt módon, mint értéket is védelem alá kell helyeznie. Elviekben minden alapjognak - mint alkotmányos "értékhordozónak" - létezik intézményes oldala, de a leginkább kiemelt, védett értékek közé tartozik az emberi élet és méltóság, a vélemények pluralizmusa, vagy éppen a lelkiismeret szabadsága. Az pedig az adott alapjog jellegéből, természetéből következik az, hogy a gyakorlásának biztosításához milyen jellegű és mértékű állami kötelezettségek teljesítése szükségeltetik.
Az Alkotmánybíróság 55/2001. (XI. 29.) AB határozatában kimondta, hogy az államot pozitív kötelezettségek is terhelik a békés gyülekezési jog - mint a kiemelt kommunikációs szabadságjog - érvényesülésének biztosítása érdekében. A gyülekezéshez való alkotmányos alapjog érvényesülése nemcsak az állam illetéktelen beavatkozásával, hanem mások, például adott tüntetést ellenérzéssel szemlélők, ellentüntetők, és más rendzavarók ellenében is védelemre szorul. Az AB arra is felhívta a figyelmet, hogy a hatóságnak - szükség esetén - akár erő alkalmazásával is biztosítania kell a jogszerűen tartott gyűlések lebonyolítását, illetőleg meg kell akadályoznia, hogy azt mások megzavarják.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
