A Miskolci Akadémiai Bizottság és a Miskolci Egyetem Állam-és Jogtudományi Karának 2000. november 7-i konferenciáján elhangzott előadásokat tartalmazza a kar Miskolci Jogtudományi Műhely* című új kiadványsorozatának első kötete.
"A szakmai tanácskozás célja az volt - írja a kötet szerkesztője, dr. Róth Erika -, hogy egy-egy jogalkalmazók és elméleti szakemberek körében egyaránt kiemelt fontosságúnak tartott kérdésről, jogintézményről valódi eszmecserére biztosítson lehetőséget... A választott téma összetett jellegét igazolja, hogy volt e kérdésről mondanivalója polgári jogásznak és büntetőjogásznak, egyetemi oktatónak és gyakorlati szakembernek egyaránt."
Valóban érdekes és időszerű kérdésről van szó. Most készült el ugyanis a jogi személyekkel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény, amelyet az Országgyűlés 2001. december 11-i ülésnapján fogadott el. A friss jogszabály megalkotása előtt, és biztosan utána is sok vitára okot adó kérdés izgatja a jogtudósok fantáziáját. Ezek közül a legfontosabbakat érintették a rendezvény előadói.
Ujváriné dr. Antal Edit egyetemi adjunktus "A polgári jogi felelősség változásának irányai a jogi személyek - elsősorban a gazdasági társaságok - körében" címmel tartott előadást, melynek első részében a polgári jogi és büntetőjogi felelősség szétválását és a polgári jogi felelősség fejlődését mutatja be. A római lex Aquilia nem ismert kártérítést, az elkövető felelőssége objektív volt. A jusztiniánuszi kodifikáció idején a delictumok szándékosak voltak, kivéve a vagyoni károkozást, amit gondatlanul is el lehetett követni. A vagyoni szankció mindinkább az okozott kárhoz igazodott, és megindult a büntetőjogi és polgári jogi felelősség szétválása. Ez utóbbiban a felelősségi tényállások felsorolása helyett a károkozás általános tilalma fogalmazódik meg. A 19. században megjelenik a szubjektív felelősség mellett az objektív felelősség is az üzemi balesetek és közlekedési balesetek területén. A hatályos jogunkban az általános felelősségi alakzat objektivizált, vélelmezi a károkozó felróható magatartását amellett, hogy kimentésre ad lehetőséget akkor, ha bizonyítják, hogy úgy jártak el ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A polgári jogban a szankció a kár mértékéhez igazodik, a reparációs célzat itt megelőzi a prevenciót.
Az előadás második részében sorra veszi a jogi személy jogalanyiságával kapcsolatos elméleteket, kiemelkedő jogtudósok által alkotott fogalom-meghatározásokat.
A harmadik egység a jogi személy kapcsolatrendszerében jelentkező felelősségi irányokat tekinti át. A tulajdonosok, alapítók főleg kockázati felelősséggel tartoznak. A jogi személy, gazdálkodó szervezet felelőssége összetett: felel külső szerződéses kapcsolataiban, a gazdálkodásért a tulajdonosok felé, a képviselők eljárásával okozott károkért, az alkalmazottakért. A menedzsment felelőssége pedig a tulajdonosok felé áll fenn.
A jogi személy felelősségének sajátosságai közé tartozik, hogy a szerveinek ténykedése és ennek során a felelőssége is a jogi személy ténye és felelőssége. A polgári jogi felelősség körében elméleti szinten sem tesznek különbséget a természetes személy és a jogi személy között. Az elvárhatósági mérce a jogi személyek károkozásánál emelkedik. A felelősség szigorodása több ponton is megfigyelhető például a hibás termék által okozott kár esetén, a versenyjogban, cégjogban stb.
A jogi személy képviselőjének felelőssége fel sem merül, ha a jogi személy szerződéses partnerként okoz kárt. Szerződésen kívüli károkozásért is a jogi személy áll helyt. A képviselő felelősségét a tulajdonosok felé az alapozza meg, ha az általában ilyen tisztséget betöltő személyektől elvárható magatartás követelményét megszegi.
A jogi személy képviselőjének felelősségét bizonyos esetekben "kiemelik". Például előtársaság esetén, ha nem jegyzik be a társaságot és a társaság vagyona nem elég az összes követelés kielégítésére, akkor a vezető tisztségviselők korlátlanul és egyetemlegesen tartoznak helyt állni. A tag felel alapításkor a vagyoni hozzájárulás teljesítéséért, nem pénzbeli hozzájárulás esetén annak értékéért. A tag felel bizonyos döntéseiért is, például ha a társaság érdekeit nyilvánvalóan sérti, akkor korlátlanul és egyetemlegesen felel.
Összegzésként a szerző megállapítja, hogy a magánjogban a jogi személy nevében eljáró természetes személy magatartása a jogi személy magatartásává és ehhez kapcsolódó jogi felelősséggé transzformálódik.
Dr. Sisák Péter a Miskolci Városi Bíróság elnöke a joggyakorlat szemszögéből vizsgálta a kérdést. A Polgári Törvénykönyv nem határozza meg a jogi személy pontos fogalmát. A szervezet azáltal lesz jogi személy, hogy jogképességét közvetlenül a törvény vagy törvény alapján valamely más aktus útján az állam elismeri. A jogi személy mindig képviselő útján cselekszik. A jogi személynek sok fajtája van a hatályos szabályozás szerint. A bírói gyakorlat feladata lesz ezeknek a kategóriáknak a pontosítása. Különösen két területen kellett a bíróságoknak értelmező rendelkezéseket alkotni: egyrészt a jogi személy és szervezeti egysége jogképességének elhatárolása terén, másrészt jogi személy és a képviselője eljárásának jogszerűsége terén.
A magánjogi felelősség általában vagyoni felelősség, és ha a törvény kivételt nem tesz, a kötelezett vagyoni felelőssége korlátlan.
A bírói gyakorlat a jogi személy eljárását szerződéses kapcsolataiban a következők szerint ítéli meg.
A bíróság vizsgálja, hogy a jogi személy ténylegesen annak minősül-e, van-e perbeli illetve jogképessége. Vizsgálja továbbá, hogy a jogi személy részéről eljáró természetes személy törvényi, ügyleti vagy szervezeti felhatalmazással rendelkezett-e, az általa kötött ügylet ezért érvényes vagy érvénytelen. A képviselet vizsgálata körében mondta ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy ha a társasági szerződés értelmében a cégjegyzéshez mindkét ügyvezető együttes aláírása szükséges érvénytelen az olyan szerződés, amelyet csak az egyik ügyvezető írt alá.
A Ptk. 348. § (1) bekezdése értelmében, ha az alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős. Ezt a szabályt kell alkalmazni, ha a szövetkezet tagja okoz a tagsági viszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt. A felelősség megállapításának bírói gyakorlat szerint három feltétele van:
1. az, hogy a károkozó alkalmazottja vagy munkavállalója legyen,
2. hogy az alkalmazott magatartása megvalósítsa azokat a feltételeket, amelyeket a kártérítési felelősség általános szabálya meghatároz,
3. illetőleg, hogy a károkozás összefüggjön a munkaviszonnyal.
A Ptk. 348.§ megreformálásra szorul, egyrészt célszerű volna, ha tartalmazná a következőt: "amennyiben az alkalmazott vagy a tag a kárt szándékosan bűncselekménnyel okozta a felelőssége a munkáltatóval és a jogi személlyel egyetemleges." Hasznos volna az alkalmazott fogalmát is tisztázni és megfontolni a fogalom kiterjesztését. Az előadó másik javaslata az, hogy a jogi személy tisztségviselőjének büntetőjogilag tilalmazott magatartása esetén ne csak a jogi személy, hanem akár vele együttesen vagy külön-külön közvetlenül a tisztségviselő is kártérítő felelősséget viseljen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
