Jelen cikk a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 2009. február 1-jétől hatályba lépett módosításaival kapcsolatos egyes kérdéseket kíván áttekinteni.2 Célja azonban elsősorban nem a kommentárszerű magyarázat (hiszen ezt többek között maga a módosítás indokolása is megteszi), sokkal inkább azoknak a folyamatoknak, történéseknek a rövid ismertetése, amelyek magához a módosításhoz vezettek, illetve emellett a módosítás főbb elemeinek rövid bemutatása és az azokhoz kapcsolódó egyes kérdések vizsgálata.
A cikk írásakor maga a teljes jogalkotási folyamat nem tekinthető még lezártnak: a módosításhoz kapcsolódó miniszteri rendeletek közül eddig mindössze egy lépett hatályba, amely az árva művek egyes felhasználásainak engedélyezésére vonatkozó részletes szabályokról rendelkezik.3 A többi (két új, illetve egy módosító) kapcsolódó rendelet még előkészítési fázisban van, ezért ezekkel kapcsolatosan nyilvános információ még nem áll rendelkezésre.
2009. szeptember 1. napján lesz tíz éve, hogy hatályba lépett a jelenlegi szerzői jogi törvény. Tíz év egy törvény életében nem hosszú idő (más jogágak - pl. a társasági jog - esetében esetleg igen, az előző szerzői jogi törvény viszont, ha nem is változatlan formában, harminc évet szolgált ki, magában foglalva egy rendszerváltozást4), azonban ennyi idő alatt már látszódnak a jogfejlődés és a változtatási igények irányai és az ezeket kiváltó mozgatórugók.
Ha pusztán az elmúlt tíz év szerzői jogi módosításait vizsgáljuk, úgy tűnik, minden jelentősebb változás nagy mértékig "külső kényszeren" alapult: az EU-tagság eléréséhez szükséges, illetve a magából a tagságból fakadó jogharmonizációs kötelezettség hívta életre ezeket. Így volt ez pld. az Adatbázis, az ún. INFOSOC, a követő jogról és a jogérvényesítésről szóló irányelvek implementálása esetében is.5 Ehhez képest átfogó jellegű, ám belső kezdeményezésű módosítás nem történt ez alatt az időszak alatt6 (ennek okai akár egy külön vizsgálatot is megérdemelnének: akár annak a felettébb valószínűtlen megállapításnak a kimondásával, hogy a jelenlegi szabályozás már eljutott a létező világok legjobbikába, akár a tényleges okok és - ami fontosabb - ebből fakadó célok feltérképezésének eredményével).
A most hatályba lépett módosításhoz vezető folyamat kiváltó oka viszont gyakorlatilag megegyezik az eddigiekével: jelen esetben is a Magyarország EU-tagságából fakadó, tehát végső soron "külső kényszer" indította el az eseményeket.7 Míg azonban a korábbi esetekben minden tagállamot érintő implementációs kötelezettség, jelen esetben egy korábban már megtörtént harmonizáció újragondolása, az EU-normáknak való megfelelőség ellenőrzése alapozta meg a módosítási folyamatot.
Ez a különbség lényegtelen lenne, ha a jelenlegi módosítási folyamat is az előzőkkel koncepcionálisan megegyező eredménnyel zárul, vagyis az Unió által megfogalmazott észrevételek a módosítás során maradéktalanul átvezetésre kerültek volna. Az, hogy ez végső soron nem így történt, különösen annak fényében érdekes, hogy a módosítás három fő, alább ismertetett témaköre közül pont a folyamatot generáló terület (a közös jogkezelési tevékenységgel kapcsolatos) változott a lényegét és célját tekintve a legkevésbé,8 azonban az eljárás két olyan, lényeges kérdés (a nyilvános haszonkölcsönzés és az árvaművek) szabályozását segítette elő, amelyek minden fontosságuk ellenére, önmagukban feltehetően csak némi várakozási időt követően kerültek volna rendezésre.
A módosításra került témakörök közül mindenekelőtt a közös jogkezelő szervezetekre vonatkozó szabályozás változása érdemel figyelmet, mivel az egész módosítási folyamat kezdőpontjának az Európai Bizottság által e témakörben - egész pontosan a közös jogkezelő szervezetek törvényi monopolhelyzetével összefüggésben - kezdeményezett kötelezettségszegési eljárás tekinthető. A Bizottság álláspontja szerint ugyanis a közös jogkezelő szervezetek számára törvényi monopóliumot nyújtó hatályos magyar szabályozás ellentétes az EK-Szerződés letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseivel, ezért kérte az erre vonatkozó szabályozás megváltozatását. Elsődleges válaszában a Magyar Kormány ígéretet is tett a monopólium megszüntetésére, az ennek nyomán induló jogalkotási eljárás végén azonban a monopolhelyzet megszüntetésére vonatkozó szabályok már mégsem képezték az időközben sokat alakult törvénymódosítás részét. Ennek oka főként a módosítástervezettel kapcsolatosan beérkezett közigazgatási és társadalmi észrevételek jelentős részének kedvezőtlen visszhangja volt: mindezek figyelembevételével a jogi monopólium fenntartásának szükségessége kellően alátámasztottnak találtatott.9
A közös jogkezelő szervezetekre vonatkozó szabályozás fenti okból megindult felülvizsgálata során azonban több részterület fejlesztését mégis szükségesnek ítélte meg a jogalkotó: ennek következményeként a közös jogkezelő szervezetek által alkalmazott díjszabások jóváhagyási folyamata, a díjszabásokkal kapcsolatos jogorvoslatok, valamint a közös jogkezelő szervezetekkel kapcsolatos állami feladatok ellátásának rendje is módosításra került. E változások legtöbbje az eddigiekhez képest nem módosításnak, inkább teljességgel új szabálynak tűnik. Nem véletlen azonban, hogy az új szabályok rendszerét átfogó jelleggel maga a törvény indokolása is fejlesztésként jelöli meg. A szabályok egy része ugyanis már kialakult (de egyes esetekben kellően meg nem gyökeresedett) gyakorlatot ültet át,10 más része pedig magát a gyakorlat részleteit kívánja megalapozni, lehetővé téve a közös jogkezelésben érintett minden résztvevő (állami szerv, közös jogkezelő szervezet, felhasználó) számára, hogy a saját, nyilvánvalóan ismert (és egyes elemeiben most már kötelező) modus vivendi-je mellett minden eddiginél pontosabban tudja, milyen elvárásokat fogalmazhat meg a többi féllel szemben a közös jogkezelés sokszereplős játszmájában.11
Összességében a közös jogkezelése vonatkozó módosult szabályok almája az Unió életre hívó fájától eléggé messze esett. Egyértelmű szándéka az érdekelt felek összjátékának összehangolására viszont utat mutathat egy olyan racionalizált folyamat felé, amely gyorsasága folytán erőket szabadít fel és kímél meg a későbbiekben a felek közötti további érdemi párbeszédre.
A racionalizált folyamatrendszernek tehát kétségtelen előnyei lehetnek (főként a jóváhagyási folyamat esetében határidők közé szorított logikai rend felépítése révén) és sok esetben tiszta alapokra helyezik a felek egymás felé irányuló elvárásait, az alábbiakban azonban kiemelünk két olyan területet, amelyek részletszabályai továbbra is kérdésesek:
A díjközlemények jóváhagyási folyamata az elvárási elvnek megfelelően határidők közé került: a díjszabás-tervezet közös jogkezelő szervezetek által történő benyújtásától kezdve ideális esetben három hónap alatt lezárulhat a kibocsátást megelőző sokszereplős egyeztetési és jóváhagyási folyamat. Míg azonban e folyamat részhatáridői (véleményezési határidő, jóváhagyási határidő) kötöttek,12 magát a három hónapos időszakot a törvénymódosításhoz kapcsolódó indokolás indikatívnak nevezi, vélelmezve, hogy egyeztető testületi eljárás meg is akaszthatja azt. Az egyeztető eljárás szabályai azonban a tekintetben változatlanok, hogy a közös jogkezelésbe tartozó díjmértékekkel és egyéb felhasználási feltételekkel kapcsolatos jogviták esetében a felek közös megegyezése szükséges a testülethez forduláshoz. Ennek hiányában tehát vélelmezhetően a három hónapos határidő érvényesülésének nem lehet akadálya. Kérdés azonban, mi történik abban az esetben, ha a felek a véleményezésre nyitva álló határidő alatt bármikor közösen kérik az egyezető testületi eljárást. A részhatáridők kötöttsége folytán a kultúráért illetékes miniszternek a véleményezési határidő lejártát követően döntést kell(ene) hoznia a jóváhagyásról, és nem látszik tisztázottnak, saját hatáskörben vagy a felek kérése alapján meghosszabbítható-e ez a határidő az egyeztető testületi eljárásra tekintettel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
