A Jegyző és Közigazgatás 2015. szeptember-októberi száma egy részletes és informatív cikket közölt a jegyzők közigazgatásban betöltött szerepének változásáról, illetve a járási (fővárosi kerületi) hivatalok (a továbbiakban együtt: járási hivatal) felállításáról/működéséről "Három csapás a jegyzőkre" címmel. A cikkel összefüggésben ugyanakkor érdemes néhány kérdést más megvilágításból is áttekinteni és azon tényeket, illetve kormányzati szándékokat is megvizsgálni, amelyről a cikk írói nem rendelkez(het)nek megfelelő információkkal, annak érdekében, hogy ténylegesen objektív képet kapjunk a területi közigazgatás elmúlt években lezajlott változásairól és a jövőbeli lehetőségekről.
A járási hivatalok 2013. január 1-jei felállítását valóban azok - a cikkben is részletesen szereplő - indokok alapozták meg, amelyek elsősorban az államigazgatási és az önkormányzati igazgatási feladatok szétválasztására, valamint a speciálisabb szakértelmet igénylő feladatok állam által történő ellátására alapoztak. A szerzők is részletesen bemutatják, hogy már az 1990-es évek elejétől látható volt, hogy minden település, illetve minden jegyzői hivatal nem képes ellátni minden államigazgatási feladatot, egyrészt a szükséges személyi állomány és szakmai tapasztalat hiánya miatt, másrészt egyes államigazgatási feladatok nem is jelennek meg minden településen. Ennek feloldását biztosították volna a körjegyzőségek, később a körzetközponti jegyzők.
A cikk szerzői sem vitatják továbbá, hogy az államnak, mint jogalkotónak lehetősége van eldönteni, hogy az államigazgatási feladatokat milyen struktúrában, milyen szervezettel kívánja ellátni. Miközben a választásokat követően automatikus, hogy az Országgyűlés törvényben biztosítja a megválasztott miniszterelnök részére az általa javasolt minisztériumok felállítását és az egyes központi hivatalok szervezete és struktúrája is gyakran változik, területi szinten ez ugyanakkor valóban nem volt ilyen automatikus az elmúlt huszonöt évben. Az állam által ellátott területi szintű feladatokat 2010 végéig egy teljesen széttagolt és átláthatatlan, a központi hivatalokhoz kapcsolódó területi államigazgatási szervekből álló rendszer látta el, helyi szinten az államigazgatási feladatok ellátása kizárólag a jegyző (körjegyző, körzetközponti jegyző) útján volt lehetséges alsóbb szintű államigazgatási szervezet hiányában.
Az első érdemi változást a területi szintű államigazgatási feladatok ellátása tekintetében a 2011. január 1-jével felállításra kerülő fővárosi és megyei kormányhivatalok jelentették, amelyek a területi államigazgatási szervek többségét integrálták, egy egységes a Kormány döntéseinek területi szintű végrehajtását biztosító szervezetrendszer került létrehozásra. A következő lépés a járási hivatalok 2013. január 1-jei felállítása volt a már jelzett szempontok figyelembevételével. A járási hivatalok felállítását egy kétéves előkészítő munka előzte meg, kezdve a Hétfa Kutatóintézet előzetes tanulmányával, a Kormány 1299/2011. (IX. 1.) határozatával a járások kialakításáról, a 2012. év eleji társadalmi egyeztetéssel, a törvényi és kormányrendeleti szabályok 2012. tavaszi/nyári elfogadásával és a települési önkormányzatokkal kötendő megállapodások 2012. október 30-ig történő megkötésével. Természetesen azon lehet vitázni, hogy egy ekkora horderejű változás előkészítésére és megvalósítására a két év sok vagy kevés, de véleményünk szerint kevés olyan átalakítás történt az elmúlt években, amely ennyire részleteiben is előkészítésre került, egyeztetve a tervezett változtatásokat mind az állampolgárokkal, mind az önkormányzatokkal és az önkormányzati érdekszövetségekkel is, és amely gyakorlati megvalósítása - a cikkben foglaltakkal ellentétben - valóban komoly probléma nélkül zajlott le az ügyfelek, az állampolgárok irányába. Mindez ugyanakkor nem csak a szerzők magánvéleménye, ezen állítást alátámasztja a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által lefolytatott vizsgálat is a területi közigazgatás reformjáról.[1]
Az előzőekkel ellentétben sokkal több kérdés merül fel a közelmúlt eseményei kapcsán, a területi államigazgatás második körben történő átalakítása tekintetében. A területi államigazgatás integrációja valóban 2015. április 1-jével történt meg, ahogy a cikk írói is jelzik, ekkor további területi államigazgatási szervek (környezetvédelmi felügyelőségek, bányakapitányságok) ke-
- 17/18 -
rültek integrálásra a kormányhivatalokba, valamint a kormányhivatalok szervezete is átalakult. Ugyanakkor a szociális feladatok átvétele a települési jegyzőktől már 2015. március 1-jével megtörtént, amire valóban a feladatokat ellátó köztisztviselők átvétele nélkül került sor, azaz a feladatot ezt követően a járási hivatalok meglévő állománya látja el a korábbi feladataik mellett (ami a másik oldalról egyben azt is jelenti, hogy a feladatot korábban ellátó önkormányzati ügyintézők ezen feladata megszűnt, azaz a napi munkaterhük jelentősen csökkent). Mindezek mellett folyamatosan nő az önkormányzati hivatalokban foglalkoztatottak száma 2013. január 1-je óta is. A járási hivatalok létrejötte és közel 10 ezer főnek a járási hivatalokhoz átkerülése óta is több, mint 3 ezer fővel nőtt az önkormányzati hivatalok létszáma, amit az újonnan kapott társasházi törvényességi felügyelet nem feltétlenül indokolhat minden esetben.
Érdekes módon a jegyzőket ért "három csapás" kapcsán a cikk írói a járási hivatalok kormánytisztviselőit is védelmükbe veszik, sorolva azon megpróbáltatásokat, amelyeket az érintett foglalkoztatottaknak ki kell állniuk. Ilyen csapások esetükben az iktatás nehézségei, az adatrögzítés vagy az adminisztráció. Nem lebecsülve azt az időt, amit az érintett kollégáknak ezen tevékenységekkel kell foglalkozniuk, feltételezzük, hogy az önkormányzati hivatalokban is kellett (és a mai napig is kell) iktatni, az adatokat rögzíteni, illetve egyes kérdéseket adminisztrálni, tekintve, hogy ezen kötelezettségeket jogszabályok és belső szabályzatok határozzák meg mind a járási hivatalok, mind az önkormányzati hivatalok számára. Valóban sok időt elvihet egy-egy kolléga munkaidejéből, ha adatszolgáltatással kell foglalkoznia, de ez sem járási hivatali specifikum, az államigazgatás és az önkormányzati igazgatás valamennyi szerve is számos feladat tekintetében adatszolgáltatásra kötelezett, amelyből összeállhatnak akár a döntéshozók számára készülő előterjesztések, akár az írott és elektronikus média vagy akár állampolgárok számára kiadásra kerülő közérdekű adatigénylések teljesítése. Az irattár kérdése - illetve annak hiánya - is egy érdekes felvetés, hiszen a cikk szerzői által is említett járástörvény (2012. évi XCIII. törvény) egyértelműen meghatározta, hogy az átadásra kerülő államigazgatási feladatok ellátását szolgáló ingó és ingatlan a fővárosi és megyei kormányhivatalok vagyonkezelésébe kerül. Az államigazgatási feladatok ellátását szolgálja természetesen az irattár is, vagyis ebben az esetben felmerül, hogy valakik esetleg nem hajtották végre a törvény rendelkezéseit...
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
