A németországi Mecklenburg-Vorpommern tartományban - hasonlóan a volt NDK más területeihez - a lakosság egy részét sújtó, mindezidáig ismeretlen munkanélküliség problémája és az ennek következtében kialakuló megélhetési nehézségeknek köszönhetően drámai módon megnőtt a pénzbüntetések szabadságvesztésre átváltoztatásának száma. Egyre több olyan személy, akit csupán pénzbüntetésre ítéltek, részesült végeredményben szabadságelvonásban. Így a büntetőtörvény által engedett enyhébb szankció helyett az elítélt tulajdonképpen a legsúlyosabb szankcióban részesült. (Ezen a helyen jegyezném meg, hogy a német alkotmány tiltja a "kényszermunkát", a német történelem gyászos időszakára tekintettel, a büntetési rendszer így nem ismeri a közérdekű munkát, mint főbüntetést.)
A tartomány kormányzata a kedvezőtlen tendencia megfordítása érdekében egy átfogó program kidolgozásába kezdett - az eddigi rendszer teljes újragondolásával. Tehették ezt azért is, mert a Büntető Törvénykönyv 293. §-a, melyet 1993-ban módosítottak, erre elvi lehetőséget adott.l Magában azonban a törvény, amely engedélyezte a kizárólag szabadon vállalt közérdekű munkát, a kormányzat és a civilek összefogása, a kellő infrastruktúra nélkül nem tudta megállítani az egyre romló tendenciát.
Gazdasági és általános kriminálpolitikai érdekek is fűződtek az alternatívakereséshez. Az átváltoztatások növekvő száma egyrészről abnormális módon túlzsúfolt állapotot eredményezett a büntetés-végrehajtási intézetekben, másrészről a kormányzatnak is a tervezett bevételek helyett igen magas kiadásokat okozott, melyekre a forrást más előirányzatokból kellett átcsoportosítani, növelve ezáltal a szociális feszültséget.
Ilyen előzmények hatására indult útjára 1998-ban a "Kiút" elnevezésű program. A programalkotók célja az volt, hogy létrehozva egy hálózatot az állami és a nemállami segítők között, visszaszorítsák a pénzbüntetés átváltoztatásának alkalmazását, és helyette az Alkotmány szellemét nem sértve ma is, hatékonyabb megoldást dolgozzanak ki. A program 3 évre létesült. Résztvevői: Mecklenburg-Vorpommern Tartomány Igazságügyi Minisztériuma, a müncheni Alapítvány a Kultúra és Civilizáció Előmozdításáért és a Mecklenburg-Vorpommern Tartomány Pártfogói Egyesülete.
17 hónappal később, 2000 februárjában egy szakmai szeminárium keretében próbálták a résztvevők az eddigi tapasztalatokat összegezni, és a gyakorlatban felmerült problémákra választ találni.
A minisztériumi, ügyészségi, büntetésvégrehajtási alkalmazottak, a pártfogók és civil segítők egyrészt beszámoltak a program működéséről, elmondták észrevételeiket és jobbítási javaslataikat. Kivétel nélkül rendkívül nagy lelkesedéssel beszéltek a tapasztalataikról és sikeresnek ítélték a program eddigi kimenetelét.
Kezdetnek a "Kiút" program résztvevői, Mecklenburg-Vorpommern Tartomány Igazságügyi Minisztériuma, az Alapítvány a Kultúra és Civilizáció Előmozdításáért és a Mecklenburg-Vorpommern Tartomány Pártfogói Egyesülete szerződést kötöttek, melyben megállapodtak a program legfontosabb céljában, mely a szabadságvesztések számának visszaszorítása. Leszögezték, hogy e cél érdekében együttműködnek, és megegyeztek a finanszírozás kérdésében, majd első lépésként a projekt irányítására egy tanácsot hoztak létre.2
A Tanács felelős a program végrehajtásáért és döntési hatáskörrel bír a tartalmi kialakítás tekintetében, illetve felügyeleti jogosultságot is kapott a program vezetése felett. Valamennyi résztvevő képviselteti itt magát, és helyet kaptak benne a vezetőség képviselői is. A Tanács kéthavonta ülésezik, és ezeken az üléseken tanácskozási joggal egy egyetemi professzor és a Kölni Büntetés-végrehajtási Intézet vezetője is részt vesz.
A program vezetősége a Minisztériumban kapott helyet. Feladatuk egyrészről a Tanáccsal való együttműködés, másrészről a gyakorlatban felmerülő gondok megoldása, javaslatok felvetése, a Tanács döntéseinek előkészítése. A minisztérium egy osztályvezetője felelős a résztvevők közötti kommunikációért és a beérkező adatok összegzéséért.
A tartományi parlament, mintegy a program jogi háttereként, rendeletet alkotott az önkéntes közérdekű munkáról. Ez a rendelet jogi lehetőséget biztosított a pénzbüntetésnek a szabadságvesztés helyett közérdekű munkára történő átváltoztatására. A Schwerini és a Rostocki Városi Bíróságok hatáskört kaptak a közérdekű munkavégzés felügyeletére.
A Greifswaldi Ernst-Moritz Arndt Egyetem Kriminológia Tanszéke vállalta a programban résztvevők aktáinak tudományos elemzését, Dünkel professzor vezetésével.
2000 februárjáig, tehát az első 17 hónap során átlagosan az esetek 52%-ában sikerült az együttműködés az elítélttel, volt lehetőség arra, hogy a szabadságelvonást mellőzni lehetett. A szakmai szeminárium előadóinak véleménye szerint intenzívebb együttműködéssel a fennmaradó 48% nagy részénél is eredményes lehetett volna a kísérlet.3
Az elítélt a pénzbüntetés átváltoztatásáról szóló végzéshez mellékelt levélből értesül a programról. A részvétel feltétele, hogy egy kérdőívet kitöltsön, és azt az ügyészségnek visszaküldje. Az ügyészség az elítélt visszajelzése alapján küldi meg az iratokat a szociális munkásoknak. Amennyiben az ügyész úgy ítéli meg, körülbelül az esetek húsz százalékában, úgy "különleges gondoskodás" jelzéssel küldi át az aktát. Lehetőség van később arra is, hogy a szociális munkás soroljon valakit ilyen státusba. Ezek az elkövetők tipikusan alkoholisták, drogfüggők vagy súlyosan eladósodott személyek.4
Ha valaki bekerül a programba, a szociális munkások elsőként írásban veszik fel vele a kapcsolatot, ezt követően pedig sor kerül a személyes beszélgetésre. Az elítéltnek általában a 3-4 különböző munkahelyet ajánlanak fel. Igyekeznek olyan munkahelyet találni, amely az elítélt érdeklődésének, esetleg végzettségének megfelel. Mielőtt a végleges kiválasztása megtörténik, lehetőséget kap arra is, hogy megnézze a munkavégzés helyét. Az elítéltet tehát bizonyos keretek között választási lehetőség illeti meg a munkalehetőségek közül. Lehetősége van arra, hogy a lakóhelyén végezzen munkát. Egynapi tétel pénzbüntetés egynapi közérdekű munkának felel meg. Egy munkanap 6 óra hosszú.
A munkavégzés megkezdése után a szociális munkás a munkahelyen rendszeresen érdeklődik, hogy rendben halad-e a munkavégzés. A tapasztalatok szerint az esetek 80%-ban nem adódik semmiféle probléma. Amennyiben az elítélt "különleges gondoskodást" igényel, úgy vele is kapcsolatban maradnak. Ezekben az esetekben segítségére vannak a kliensnek egyéb életvezetési problémáiban is, például segítik, hogy szociális lakáshoz juthasson, vagy hogy egy drogprogramban részt vegyen.5
A fogadó munkahelyeket a tanácsadók kutatják fel. Ha ott hajlandóak az elítéltet foglalkoztatni, úgy tisztázzák a végrehajtási szabályokat. A munkahelyen ellenőrzik azután a munkavégzést, a munkaidő megtartását stb. Probléma esetén lehetőség van munkahely váltására, illetve krízishelyzetben a végrehajtás időleges felfüggesztésére is. A közérdekű munka eredményes letöltéséről a munkahely értesíti a szociális munkást és az ügyészt is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
