A globalizáció hatására gombaként növekedő és terjedő transznacionális és multinacionális vállalatok folyamatosan szőtték át- és egybe a nemzetállamokat, és ma már gyakran enklávéként élnek globális társadalmunkban. A civil társadalom egyre növekvő nyomás alá helyezi ezeket a vállalkozásokat a tekintetben, hogy üzleti tevékenységük során átlátható és etikus viselkedést tanúsítsanak, és felelősen viszonyuljanak a társadalmat és környezetet befolyásoló döntéseikhez, csökkentsék tevékenységük társadalomra, környezetre gyakorolt káros hatását. A társadalmi felelősségvállalás vagy felelős üzleti magatartás mindazon értékvállalásokat, gyakorlatokat, stratégiákat jelenti, amelyekben a vállalatok önkéntesen szociális és környezeti szempontokat érvényesítenek üzleti tevékenységükben és a partnereikkel fenntartott kapcsolataikban.[1]
A nagyvállalatok felelős üzleti magatartással kapcsolatos politikájukat érintően joggal merülnek fel bennünk ambivalens érzelmek. A jelenség kétarcú: takarhat valódi elköteleződést és értékvállalást, és szolgálhat pusztán marketingeszközként sekélyebb tartalom mellett. A tanulmánynak nem célja a jelenség tényleges értékével kapcsolatban állást foglalni, sokkal inkább egy pillanatképet kíván adni az Európai Unió viszonyulásáról és arra a kérdésre keresem a választ, hogy milyen módon viszonyul az Unió a vállalatok szociálisan felelős magatartásának keretszabályok közé szorításához, milyen eredményei látszanak az eddigi törekvéseknek, és milyen jövőbeli irányok valószínűsíthetőek. Ennek megfelelően elsődlegesen feltáró módszer alkalmazásával vizsgálom meg az Európai Unió jelenlegi dokumentumait, áttekintem azok kialakulásának fontosabb lépéseit, és ennek eredményeképpen megkísérlem a fejlődés eddigi eredményeit értékelni az előttünk álló leendő kihívások fényében.
A felelős üzleti magatartás témája meglehetősen későn, ám annál nagyobb robajjal tört be az Unió politikájába.[2] Egy gyors szárnyalásnak, megtorpanásnak és transzformálódásnak lehettünk szemtanúi az elmúlt két évtizedben, amelyet két korszakra oszthatunk: az első (1993-2011) szólt a CSR fogalmának meghatározásáról és azoknak az általánosságban CSR témájú határozatoknak és közleményeknek a közzétételéről, amelyek az EU és a CSR kapcsolatában a beavatkozás lehetőségeit és eszközeit keresik. A második korszakban - amelyben már világossá vált, hogy a CSR szabályozatlanságának pajzsán a nagyvállalati lobbinak köszönhetően egyelőre nem lehet áttörni - az átláthatóságot és monitoringot erősítő, jórészt a folyamatot támogató, eljárási szabályok születtek, míg napjainkban szélesebb kontextusba helyezve, a fenntartható fejlődés vagy az üzlet és emberi jogok témakörébe ágyazva találkozhatunk a témakörrel.[3]
A CSR-ra az Európai Unió koncepcióként tekint, joganyagában forognak a CSR magját meghatározó definíciók, de értelmezésében így sem egy pontosan körülhatárolt, és általánosan elfogadott jelenség, ezért gyakran a fenntarthatóság szinonimájaként használatos.[4]
Az első, 2001-ben történt "fogalom-meghatározás" a CSR-nak abból a közkeletű tartalmából indul ki, amely szerint a vállalatok önkéntesen szociális és környezeti szempontokat érvényesítenek üzleti tevékenységükben és partnereikkel fenntartott kapcsolataikban.[5] A fogalom további elemei, a jogi kötelezettségen túli vállalások léte (azaz önmagában a jogszabályok betartása nem elégíti ki a társadalmi felelősségvállalás elvét), a meglévő szociális és környezeti standardokat kiegészítő jelleg (azaz nem helyettesíti a jogalkotást), a mérettől való függetlenség és ágazat semlegesség (azaz annak ellenére, hogy leggyakrabban nagyvállalatokhoz köthető, bármilyen méretű és tevékenységi körű cégek keretei között értelmezhető). 2011-ben a Bizottság új meghatározást javasolt, miszerint a társadalmi felelősségvállalás a vállalkozásoknak a társadalomra gyakorolt hatásuk iránti felelőssége.[6] A kötelezettségvállalás előfeltétele az alkalmazandó jogszabályok és a szociális partnerekkel megkötött kollektív megállapodások betartása. Ehhez a vállalatoknak ki kell alakítaniuk a társadalmi, környezeti, etikai és emberi jogi és fogyasztói kérdések üzleti tevékenységükbe és alap stratégájukba való beépítését szolgáló folyamatokat azzal a céllal, hogy a társadalom számára a lehető legtöbb közös értéket állítsanak elő, és a tevékenységük révén felmerülő lehetséges negatív hatásokat felismerjék, megelőzzék és enyhítsék.[7]
- 38/39 -
A korai szikráktól eltekintve az Unió és a vállalati társadalmi felelősségvállalás kapcsolatának kezdete 1995-re datálható, amikor közzétételre került egy, a Bizottság elnöke és a vállalati szektor közötti nyilatkozat, amelyben a vállalatok kifejezik szándékukat arra vonatkozóan, hogy erősítik elkötelezettségüket a szociális felelősségük irányába, így hozzájárulnak a társadalmi kirekesztettség csökkentéséhez.[8] Ebben az évben megalakult a European Business Network, mai néven CSR Europe, amely fő célkitűzése - ma már szélesebb kontextusban - a vállalati fenntarthatósággal és felelősséggel kapcsolatos tapasztalatcsere elősegítése.
Az Európai Parlament első, témát érintő állásfoglalása 1999-ben született, specifikusan egy európai magatartási kódex megteremtése céljából. A "Fejlődő országokra vonatkozó uniós standardok: úton egy európai magatartási kódex felé" című határozatával[9] a Parlament az első olyan uniós szereplő, amely elköteleződött a CSR téma fejlesztését érintően, ráadásul egy határozottabb szemlélettel, egy minimálstandard megteremtésének szándékával, és egy megfigyelő fórum[10] működtetésével.
Az RBC az EU stratégiai céljai közé a 2000 márciusában megrendezett Lisszaboni csúcson került, ahol annak érdekében, hogy 2010-re az EU a világ legversenyképesebb gazdasága legyen, első alkalommal kérték a vállalatok közreműködését CSR tevékenységükön keresztül.[11] Ezt követő évben tette közzé a Bizottság Zöld könyvét,[12] azzal a céllal, hogy eszmecserét generáljon a témában. A Zöld könyv, amely széleskörű konszenzussal, több, mint 250 szervezet jóváhagyásával született, tükrözi a Bizottság CSR koncepciójának akkori "uniós keretek közötti" értelmezését. Tisztázza különböző szintjeit, a belső és külső dimenzióban való értelmezésének kereteit. Új normarendszert nem kíván teremteni, a CSR elvek meghatározásának feladatát a nemzetközi dokumentumokra bízza, és azok használatát illetve az azokhoz való csatlakozást szorgalmazza.[13] A Zöld könyv ahhoz kíván hozzájárulni, hogy a CSR tevékenységnek egy európai keretrendszere valósuljon meg, ahol a tevékenységek népszerűsítésével, a legjobb gyakorlatok közzétételével, élénk párbeszéddel, és innovatív javaslatokkal egy egységesebb, hatékonyabb, hitelesebb CSR eszközrendszer bontakozhat ki.
A Zöld Könyv konzultációs eredményei fényében 2002-ben a Bizottság közzétette CSR stratégiáját.[14] A címzettek köre rendkívül széles, alapvetően egy széleskörű, államok, vállalatok, fogyasztók egyéb érintetteken támogatásán nyugvó keretrendszert kíván létrehozni, amely továbbra is az önkéntes vállalás elvén nyugszik. Az átláthatóságot és a hitelességet, a nemzetközi standardok gyakorlati alkalmazását és az elvek integrált alkalmazását kívánja segíteni, mindezt úgy, hogy kötelező jogalkotást nem irányoz elő.[15]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
