Az ELTE Jogi Kari Tudomány könyvsorozatában 2019-ben jelent meg Fekete Balázs Az európai alkotmánypreambulum című könyve. Ez a munka több szempontból is hiánypótló: Egyrészt a témaválasztása miatt, ugyanis arra vállalkozik, hogy az alkotmánypreambulum közbeszédben is gyakran felbukkanó, ám a szakirodalomban ritkán elemzett témakörét dolgozza fel monografikus jelleggel. Másrészt az alkalmazott módszerek miatt, mivel a szerző nemcsak összehasonlító alkotmányjogi, hanem - az interdiszciplinaritás jegyében - nyelvfilozófiai és irodalomtudományi nézőpontból is elemzi az európai alkotmányok bevezető szövegeit. Ugyanakkor a könyv Fekete Balázs saját tudományos érdeklődési körét tekintve nem előzmények nélküli; amint az a Köszönetnyilvánításban is olvasható, az alkotmánypreambulumok vizsgálatával a szerző már hosszabb ideje foglalkozik, és 2011 óta több cikket is publikált e témában.
Egy preambulumokról szóló monográfia Bevezetésére a téma iránt fogékony olvasó önkéntelenül is nagyobb figyelmet fordít, és meg is tudhatja belőle a művel kapcsolatos két legfontosabb információt. A szerző ugyanis már itt kiemeli a fent említett komplex és újszerű módszertan fontosságát, amellyel a "tudományos közlés nyugati elvárásrendszerének" kíván megfelelni; továbbá összefoglalja az európai alkotmánypreambulumok tanulmányozásának leglényegesebb következtetését is, amely szerint illúzió volna egy egységes európai alkotmánypreambulum-minta létét feltételezni, helyette érdemesebb két eltérő modell és hagyomány létét elfogadni - a nyugat- és a közép-európait.
A könyv első fejezete - melynek címét (Három prelúdium [...]) a szerző ezúttal az irodalomtudomány helyett a zeneművészettől kölcsönözte - a kutatás módszertanának kibontása és az alkotmánypreambulumok érdemi összehasonlító elemzése előtt, mintegy előjátékként, három témát érint. Elsőként le kíván számolni azzal a preambulumokkal foglalkozó elemzésekben rendszeresen felbukkanó mítosszal, amely szerint a preambulumok kutatása a szakirodalom és általában a jogtudomány érdeklődési körén kívül állna. Ezt a szerző - amerikai tanulmányokat, a francia Alkotmánytanács határozatát, az Európai Alkotmányt létrehozó szerződés tervezetét, valamint a magyar Alaptörvény Nemzeti Hitvallását övező vitákat idézve - meggyőzően cáfolja, rámutatva, hogy ha az alkotmánypreambulumok nem is állnak a jogtudomány fókuszában, egyedi történelmi szituációkban időről időre mégis kiemelt figyelmet kapnak. Másodikként a szerző az alkotmánypreambulumok vizsgálatának két klasszikus eszmei forrását azonosítja, amelyekre valamennyi, a témában azóta született elemzés visszavezethető: Platón és Carl Schmitt megközelítéseit. Platón szerint a preambulum célja a meggyőzés; ezen alapul az az irányzat, amely szerint a preambulumok nem normatívak, funkciójuk inkább a közösség integrálása, identitásának megalapozása. Ellenben Schmitt szerint a preambulum, materiális értelemben, éppen a legalapvetőbb politikai döntéseket fejezi ki, ezért a normativitása kétségtelen. A harmadik téma a preambulumok szerepére a nemzetek feletti jogi rendszerekben ad kitekintést, tárgyalva a bevezetők fontosságát a nemzetközi szerződések értelmezésében, valamint a preambulumok funkcióját az uniós jog teleologikus értelmezésében.
A második fejezet a kutatás kiindulópontjait rögzíti. A szerző számba veszi a fontosabb hazai és külföldi jogelméleti, szövegelméleti és alkotmányelméleti kutatási előzményeket, értékeli ezek módszertanát, konklúzióik megalapozottságát, és ezek tanulságait leszűrve jut el a saját módszertana és fő kutatási kérdései megfogalmazásához. A jogelméleti kutatási előzmények mintájaként Varga Csaba 1970-ben megjelent tanulmányát említi, de meg is állapítja róla, hogy az egyszerre túl sok módszert alkalmazott, ezért kiindulópontként ugyan fontos, de a túlzott absztrakcióra törekvés lerontotta a vállalkozás eredményét. A szövegelméleti kutatási előzmények közül Tom Ginsburg, Nick Foti és Daniel Rockmore 2014-ben megjelent tanulmányát emeli ki, amely 476 alkotmánypreambulumot elemzett statisztikai módszerrel, különböző variációs szempontok szerint. Ennek a módszernek a korlátját Fekete Balázs szerint az jelenti, hogy nem képes figyelemmel lenni arra, hogy egy-egy tipikus preambulumbeli toposz eltérő alkotmányos kultúrák közegeiben eltérő jelentéseket vehet fel. Az alkotmányelméleti megközelítésekből a szerző Liav Ograd 2010-ben megjelent tanulmányát, valamint Justin O. Frosini 2012-es kötetét tekinti át. Míg az előbbi az alkotmánypreambulumok értelmezésben betöltött szerepét vizsgálja, és előremutató módon csoportosítja jogi és nem jogi jellemzők alapján a bevezetők tartalmi elemeit, felállítva a ceremonikus-szimbolikus, értelmező, szubsztantív, valamint az integratív és
- 78/79 -
dezintegratív preambulumkategóriákat, addig az utóbbi az alkotmánypreambulumokat érintő bírói gyakorlatokat elemzi összehasonlító módszerrel, kiemelve az amerikai és a francia megközelítések eltérő jogi gondolkodásmódból adódó különbségeit. E tanulmányok kapcsán kritikai észrevételként Fekete Balázs azt fogalmazta meg, hogy az Orgad-tanulmányában írt különbségtétel relatív, az alkotmánypreambulumok történelmi helyzettől és az alkotmányos berendezkedés sajátosságaitól függően vehetnek fel értelmező vagy szubsztantív szerepet; ettől függetlenül azonban a tanulmány kategorizálása jól hasznosítható, ha az ott használt tipológiát "ideáltípusoknak" tekintjük, eszköznek a valóság összehasonlítás útján történő megismeréséhez. Frosini tudományos eredménye pedig abból a szempontból kritizálható, hogy nem alapozza meg kellően az alkotmánypreambulum-fogalmat, és csak annyit mond róla, hogy az a jog és a politika határán elhelyezkedő műfaj.
A szakirodalmi összefoglalót követően olvashatjuk Fekete Balázs kutatásának fő kérdéseit, amelyre a kötet koncepciója épül. A szerző kiemelt jelentőséget tulajdonít választott módszere pontos meghatározásának: Először a kortárs jogösszehasonlítás módszereivel fogja vizsgálni - horizontálisan - az alkotmánypreambulumok csoportosítási lehetőségeit és azok különféle elemeit, majd a bevezetők egyes elméleti kérdéseit vertikálisan, a nyelvfilozófia és az irodalomtudomány irányából elemzi. Jogösszehasonlító módszerként a "mérsékelt kulturális" megközelítést választotta, mert az összehasonlításkor figyelemmel kívánt lenni a társadalmi-történelmi kontextusra is. A vizsgált alkotmánypreambulumok körét az Európai Unió - akkori - tagállamaiban (Svájccal kiegészítve) húzta meg, rámutatva, hogy ezt az országcsoportot szoros történelmi és kulturális szálak fűzik össze, így jól elhatárolható a világ más kulturális közösségeitől. A szerző igyekszik kikerülni az alkotmánypreambulumokkal foglalkozó szakirodalom klasszikus csapdáját, a preambulumok elemeinek részletekbe vesző csoportosítását, amikor a "mérsékelt kulturális" módszert alkalmazva az általánosság viszonylag magas szintjén próbálja megragadni a preambulumelemek közös vonásait, és ezek alapján kategóriákba sorolni azokat. A kutatás tárgyához és a vizsgálat módszeréhez hasonlóan a konklúziók érvényességi körét is lehatárolja a szerző, Európára korlátozva.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
