A XXI. század nagy kihívása a nyugati demokráciák számára, hogyan egyensúlyozzanak a különböző alapjogok biztosítása érdekében.[1] Miközben garantálni szeretnék a lehető legteljesebb mértékű szabadságot az emberek számára, bizonyos cselekedeteket nem hagyhatnak figyelmen és korlátozáson kívül.[2] Az egyensúly alapjának megteremtéséhez az egyik legfontosabb kérdés azt eldönteni, hogy mit utálunk jobban? A gyűlölködést (legyen az rasszizmus, antiszemitizmus, iszlamofóbia, xenofóbia, homofóbia stb.) vagy más szabadságok elnyomását jelentő korlátozását ezen megnyilvánulásoknak.
A gyűlölet-bűncselekmények, köztük a gyűlöletbeszéd sem napjaink szülötte, viszont korunk technológiai fejlődése hozzájárult ahhoz, hogy egyre nagyobb körben legyen ismert a fogalom. Sajnos épp ez a technológiai fejlődés az, ami nem csak a fogalom megismerését segítette elő, de maguknak a gyűlölet-bűncselekményeknek az elszaporodását is megkönnyítette. Az Internet mindazon tulajdonságai, mint a gyorsaság, a könnyű hozzáférhetőség, a határtalanság és a relatív olcsóság, amely egy átlagember életét megkönnyítik, a gyűlöletcsoportok munkáját is egyszerűbbé teszik.
A különböző gyűlöletcsoportok az elmúlt időszakban "hirdetési felületnek" használják az Internetet.[3] Ez nem meglepő, tekintettel arra, hogy így minden általuk feltöltött információ tömegeket érhet el pillanatok alatt szinte ingyen. Az ilyen weboldalak terjedésének megfékezését nemcsak az nehezíti meg, hogy amint egy oldalt lekapcsolnak, kettő másikat indítanak el helyette, hanem az is, hogy az Amerikai Egyesült Államok (USA) európaitól eltérő gyűlöletbeszéd-szabályozása, illetve annak hiánya[4] szabad utat enged az ilyen internetes tartalmak megtöbbszöröződésének.
Miben áll a különbség a gyűlöltbeszéd amerikai és európai megítélésében? Lehet-e sikeresen korlátozni a gyűlöletbeszéd-tartalmú oldalak elérését, ki és milyen módszerekkel korlátozhatja azt? Van-e ok-okozati összefüggés a gyűlöletbeszéd és a különböző gyűlölet-bűncselekmények között? Arra a kérdésre keresem a választ, hogy ha köthetőek gyűlölet-bűncselekmények az online gyűlöletbeszéd-tartalmakhoz, akkor az amerikai vagy európai szabályozás tekinthető-e sikeresebbnek, azaz a szigorúbb szabályozási környezet kevesebb csatolt bűncselekményt eredményez-e, és visszaszorítja-e a gyűlöletbeszéd terjedését?
Az USA és az európai országok gyűlöletbeszédhez való hozzáállása eltérő képet mutat.[5] Ehhez nagyban hozzájárul mind az országok történelme, szociális-kulturális közege,[6] mind pedig az USA Legfelső Bíróságának, és az európai bíróságok, legfőképp a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) ítélkezési gyakorlata. Az amerikai gyakorlat szinte mindig a szólásszabadság védelme mellett tette le a voksát,[7] míg az EJEB a gyűlöletbeszéd-ellenesség védőbástyája.[8]
Célom bemutatni, hogy a gyűlöletbeszéd szélsőséges szabályozása milyen hatással lehet a társadalomra, és hogy az online gyűlöletbeszéd-tartalmak mindenki számára megfelelő mértékű korlátozásához idővel közös nevezőre kell helyezkedni, hiszen hiába a szigorú európai szabályozás, ha más országok, például az USA szabályozása táptalajt nyújt ezen oldalak szaporodásához.
Mivel a gyűlöletbeszédnek nincs egységes definíciója, így a továbbiakban gyűlöletbeszédnek fogok tekinteni minden olyan írásbeli és szóbeli kommunikáció, amelyben a beszélő a társadalom faji, etnikai, vallási, ideológiai vagy nemi csoportjairól,[9] azok egyes tagjairól, a tagok csoporthoz való vélt vagy valós tartozásukra tekintettel közöl olyan véleményt, amely sértheti a csoport tagjait és az adott közösségben félelmet kelthet.
Egységes definíció megalkotására véleményem szerint azért sem került még sor sem állami, sem pedig nemzetközi szinten, mert mindenhol mást jelent a sértő kifejezés, országonként változik az ingerküszöb.[10]
Ahogy a bevezetőben utaltam rá, nem egységes a hozzáállás a beszédek megítélésében a két kontinensen, az alábbiakban problémakörönként fogom bemutatni, hogy milyen megoldást választottak a vizsgált országok ezek kezelésére, illetve azt, hogy az amerikai Legfelső Bíróság által kidolgozott elveket hogyan ágyazták be másutt a jogalkalmazásba.
Egy képzeletbeli megengedett beszéd[11] - gyűlöletbeszéd skála közepén helyezhetjük el az ún. támadó szavakat használó megfélemlítéseket, amelyek még nem érik el a tiltást megkövetelő szintet, de nem is vehetők egy kalap alá a megengedett beszéddel.
Az USA-ban már az Első Alkotmánykiegészítés megjelenése utáni évtizedben is hoztak szóláskorlátozó jogszabályt,[12] az 1940-50-es évek Legfelső Bírósági döntései pedig tovább korlátozták, ki mit mondhat. Ezen időszak két híresebb perében, a Chaplinsky v. New Hampshire[13] és a Beauharnais v. Illinois[14] esetekben mondta ki a bíróság, hogy a támadó szavakat és csoportok rágalmazását nem védi ez Első Alkotmánykiegészítés.[15] Viszont a Virginia v. Black[16] ügyben a bíróság leszögezte, hogy az olyan jogszabály, amely kimondja, hogy a keresztégetés prima facie megfélemlítő, alkotmányellenes, mert túl azon, hogy a bizonyítási teher a vádlottra hárult, minden esetben bizonyítani kell, hogy az adott cselekvés valóban alkalmas volt-e megfélemlítésre.
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (EJENY) a különböző szabadságjogok deklarálásán felül kimondja, hogy tilos mindenfajta diszkrimináció, ám az első lépést a gyűlölet-bűncselekmények pönalizálásának irányába csak az 1965-ös Nemzetközi Egyezmény a Faji Megkülönböztetés Valamennyi Formájának Kiküszöböléséről (NEFM) névre keresztelt Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) egyezmény tette meg. A NEFM expressis verbis kimondja, hogy a részes államok kötelezően büntetni rendelnek minden olyan tevékenységet, amely "a faji felsőbbrendűségre vagy gyűlöletre alapozott eszmék terjesztését, [...]". Szintén az ENSZ égisze alatt született meg 1966-ban a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (továbbiakban: PPJNE), amelynek nóvuma, hogy kitér a nemzeti, vallási és nyelvi kisebbségekre is.
Hogy mit tekint a strasbourgi bíróság gyűlöletbeszédnek, azt a Gündüz v. Turkey[17] esetben fejtette ki, ahol az EJEB megállapította, hogy mivel nem történt erőszakra felhívás, így a Gündüz által tett kijelentések nem minősülnek gyűlöletbeszédnek.[18] A Garaudy v. France[19] ügyben viszont az EJEB be sem fogadta Garaudy kérelmét a mű revizionista volta miatt, mondván az teljes mértékben ellentétes az EJEE-ben lefektetett értékekkel.[20]
- 39/40 -
Az Egyesült Királyságban az 1930-as évek szélsőséges mozgalmainak megfékezése érdekében született meg 1936-ban a Public Order Act,[21] de a diszkrimináció tilalmának felállítására jogalkotási szinten az első próbálkozás az 1965. évi Race Relations Act[22] elfogadásával történt. Az 1986. évi Public Order Actben szankcionálásra került a faji alapú gyűlölet, valamint a gyűlöletkeltés is.[23] Az 1988. évi Malicious Communications Act[24] pedig büntetni rendeli, ha valaki azzal a szándékkal küld levelet másnak, hogy a benne tett támadó, sértő vagy hamis információval a címzettet megfélemlítse.[25] A 2006. évi Racial and Religious Hatred Act[26] bevezetésével egyfelől a keresztények elvesztették az addig common law alapon létező védelmüket azzal, hogy a blaszfémiát kivette az új jogszabály a szabályozási körből, másfelől pedig a megfélemlítést keltő szavak vagy viselkedés csak szabálysértésnek minősülnek, míg a bűncselekmény megvalósításához vallási gyűlölet szítására van szükség.[27] Persze kérdéses, hogy lehet-e egyáltalán úgy szítani vallási gyűlöletet, hogy az ne ütközzön a már 1986 óta létező Public Order Actbe.[28]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
