A covid pandémia okozta gazdasági krízis, amelyet az orosz-ukrán háborús konfliktus következtében fellépő globális nyersanyaghiány tovább mélyített, komoly kihívások elé állítja az országokat. A kormányok több ezer milliárd szociális jellegű támogatást nyújtottak és nyújtanak folyamatosan a válságból történő kilábalás érdekében. A források megfelelő biztosítása vagy a költségvetések kiadási oldalának átcsoportosításával, tehát egyes területekre szánt ráfordítások elvonásával, vagy többlet bevételek biztosításával lehetséges. Tekintettel arra, hogy az átcsoportosítás következtében akár az egész társadalom számára fontos kérdésekre nem jut pénz, a jobbik megoldásnak a többlet bevételek generálása tűnik. Éppen ezért kiemelkedő jelentőségű, hogy az állam jövedelmi forrásait megfelelő hatékonysággal, fokozatosan biztosítani tudja. Ezzel ellentétesen hat, hogy a globalizált világban egyre nagyobb méreteket ölt a gazdasági, pénzügyi bűncselekmények során keletkezett károk összege. Ezen veszteségek legnagyobb része a nap végén az állami központi költségvetések számlájáról hiányzik, ebből következhet, hogy adott országok nem tudják megfelelő minőségben ellátni a feladataikat, párhuzamosan a gazdasági válság által generált nyomással. A deliktumokkal révén bekövetkezett költségvetési bevételek kiesésének pótlása, valamint a törvénytelen vagyongyarapodások elvonása, továbbá az ilyen összegek szervezett bűnözés során történő felhasználásának megakadályozása kiemelt prioritást képeznek mind a jogalkotó, mind a nyomozó hatóságok szemszögéből.[1]
Tekintettel arra, hogy a bűncselekményekből származó vagyon jogszerű tevékenység gyakorlása során nem használható fel biztonságosan, ezért az elkövetők az illegális úton szerzett jövedelem számottevő része tekintetében arra törekednek, hogy annak eredetét a gazdaságban történő befektetéseik útján felismerhetetlenné tegyék. A bűncselekmények révén megkaparintott vagyonok jelentős hányadát pénzmosás útján igyekeznek tisztára mosni, hogy idővel később már legálisan igazolt jövedelemként költhessék el azokat. Elemi jelentősége van tehát annak, hogy a bűnüldöző szervek az elveszett pénzek minél nagyobb részét vissza tudják szerezni a pénzmosással szembeni küzdelem során. A pénzmosás mértékét nehéz felmérni, de olyan jelentősnek tekinthető, hogy a legtöbb becslés, így például az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala (UNODC) statisztikái szerint a globális GDP 2-5%-
- 102/103 -
át mossák tisztára, ami 715 milliárd és 1,87 billió euró közötti összeget jelent a szervezet kutatásai alapján.[2] A gazdasági károkon túlmenően a pénzmosás lehetséges szociális és politikai költségei - főként, ha felderítetlenül maradnak vagy nem foglalkoznak velük kellő komolysággal - nagyon súlyosak. A pénzmosási tevékenység egy adott régió vagy ország gazdasági, üzleti ágazatában komoly károkat okozhat a tisztességes piaci magatartás szabályainak figyelmen kívül hagyásával, a fair gazdasági verseny tönkretételével, hatással lehet a monetáris szférára, sőt szélsőséges esetekben pedig hozzájárulhat akár a demokratikus intézményrendszer bomlásához is.[3]
A tanulmányban célom, hogy a pénzmosás történeti és fogalmi hátterének vizsgálata mellett a jelenleg hatályos magyarországi szabályozást, valamint az arra kihívásként nehezedő kriptovalutákkal történő visszaéléseket elemezzem. Az első, bevezető fejezetet követően az írásban a szabályozás rövid, történeti áttekintésével alapozom meg az ismereteket, itt kitérek a nemzetközi fellépésre és az Európai Unió szabályozási hátterére, ezzel alátámasztva a bűncselekmény megközelítésének hipotézisem szerinti globalizálódó jellegét. Ezt követően általános büntetőjogi és kriminológiai értelemben is definiálom a pénzmosást, továbbá elemzem az egyes szakaszait. A negyedik fejezetben megvizsgálom a deliktum magyarországi fejlődéstörténetét és a hatályos büntetőjogi szabályozást. E fejezetnél bemutatom, hogy a technológiai fejlődéssel összefüggésben új kihívások jelentek meg a pénzmosás elleni harcban. Ide tartoznak például a kriptovalutákkal kapcsolatos visszaélések, amelyek hipotézisem szerint jelentős problémákat okozhatnak a jogalkotónak és a jogalkalmazó szerveknek. Ennek mentén pedig célom megvizsgálni és áttekintést nyújtani a kihívásokról és hogy ezek ellen milyen módon lehet a leghatékonyabban fellépni. Végül a következtetések részben összegzem a kutatás során feltárt eredményeket, megállapításokat.
A történeti áttekintés célja, hogy a bűncselekmény létrejöttét és fejlődését bemutassa, amely alapokra építve a hatályos szabályozás vizsgálata következhet majd. Meglátásom szerint adott téma könnyebb megértését szolgálja, ha visszatekintünk a múltba és megtaláljuk a probléma gyökereit, az azt kiváltó okokat, motivációs tényezőket. A pénzmosás gyakorlata évezredekkel ez előttre nyúlik vissza, hiszen már időszámításunk előtt 2000-től találunk feljegyzéseket arról, hogy gazdag kínai kereskedők a nyereségüket Kínán kívülre vitték, és a kicsempészett pénzüket más vállalkozásokba fektették vissza, és ezt a technikát még ma is alkalmazzák. Ezt dokumentálta az amerikai történész Sterling Seagrave "Lord of the Rim" című munkájában, amely alapos áttekintést nyújt az ingázó kínai kereskedők kiemelkedő sikereiről a csendes-óceáni térségben. Az úgynevezett Hawala rendszer kialakítása köthető hozzájuk,[4] amelyet a teakereskedelem megnövekedése váltott ki.
- 103/104 -
Az Egyesült Államokban a pénzmosás az 1920-as években, a szesztilalom idején indult be. Tekintettel arra, hogy az alkoholt illegálissá tették az országban, hamarosan jövedelmező feketepiac alakult ki, hogy betöltse az alkoholhiányt. A szervezett bűnözés az alkohol iránti kereslettel párhuzamosan nőtt. Mindenki hallott már Al Caponéról, aki Chicagóban volt a maffia egyik főnöke. Egyes források szerint maga a "pénzmosás" kifejezés Caponétól származik, mivel mosodákat hozott létre városszerte, hogy az alkoholeladásokból származó pénz eredetét leplezze. Az illegális nyereséget egyszerűen hozzáadták a mosodák által termelt bevételhez, és így visszavezették a pénzügyi rendszerbe. Ugyanakkor fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy egészen az 1980-as évekig a pénzmosás, mint bűncselekmény rendkívül marginálisan volt szabályozva és inkább az adócsalás volt a súlyos és üldözendő deliktum, érdekesség, hogy Al Capone is adócsalásért került börtönbe. A 20. század végére a fellendült drogkereskedelem és a kábítószerek elleni harc változtatta meg mind a jogalkotó, mind a bűnüldöző szervek hozzáállását a pénzmosás bűncselekményhez, egyre szigorodó szabályozást és határon túli együttműködéséket kialakítva.[5]
A pénzmosással foglalkozó nemzetközi dokumentumok viszonylag későn, a XX. század utolsó két évtizedében jelentek meg, mivel a pénzmosás elleni küzdelemre irányuló erőfeszítések az 1970-es évek elején kezdődtek, amikor az Egyesült Államok kormánya bevezette a Bank Secrecy Act törvényt, amely előírta a pénzintézetek számára, hogy a magánszemélyek által végrehajtott, napi 10 000 dollárt meghaladó összegű tranzakciókat rögzítsék és nyilvántartásba vegyék.[6] A törvény bevezetése után a pénzügyi szektoron belül egyre nagyobb szükség volt a pénzforrások azonosításának visszaszorítására vonatkozó szigorúbb szabályozásra, ami az 1980-as évek közepén a pénzmosás ellenőrzéséről szóló törvényhez vezetett.[7] Ez a jogszabály fontos lépcsőfokot jelent a pénzmosás elleni küzdelemben, mivel az Egyesült Államok felismerte, hogy globális együttműködésre van szükség a szervezett bűnözés és a pénzmosás eszközeinek világ különböző pontjain történő feltérképezése érdekében. 1986-ban alkották meg a Money Laundering Control Actet, amely törvényi szintre emelte a pénzmosás bűntettét, megtiltva egyes bevételekből származó jövedelemmel pénzügyi tranzakcióban való részvételt.
Az Európa Tanács 1980. június 27-i ajánlásának tárgya a deliktumokból származó pénz határon túlra történő szállításának és biztonságba helyezésének a meggátolása volt. Nyolc évvel ezután, 1988. december 20-án, Bécsben 67 ország írta alá az ENSZ égisze alatt a kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott forgalmazása elleni egyezményt, amelynek célja, hogy az illegális kábítószer-kereskedelemmel szemben a korábbinál hatékonyabb fellépést tegyen lehetővé. Emellett a dokumentum pénzmosással kapcsolatban is több fontos rendelkezést tartalmaz. Az ENSZ-egyezmény 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjában a pénzmosást a következőképpen határozza meg: A
- 104/105 -
pénzmosás a pénz valódi természetének, forrásának, helyének, elosztásának, mozgásának, mozgásának elrejtése vagy leplezése, vagyonra vonatkozó jogok vagy a tulajdonjog elrejtése, annak tudatában, hogy az ilyen vagyon bűncselekményekből származik.[8] 1988 decemberében a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság kihirdette az ún. Bázeli Nyilatkozatot, amelyben a tíz aláíró nemzet azzal a kérdéssel foglalkozott, miképpen kerülhető el az, hogy a pénzintézetek akaratukon kívül a pénzmosás résztvevőivé váljanak.[9]
A pénzmosás elleni küzdelemben jegyében a világ vezető gazdaságait tömörítő G7 1989 júliusában, Párizsban életre hívta a Financial Action Task Force on Money Laundering - Nemzetközi Pénzügyi Akciócsoport, azaz FATF nevű szervet. A párizsi székhelyű FATF a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának globális felügyelő szerve. A kormányközi testület olyan nemzetközi normákat határoz meg, amelyek célja az ilyen illegális tevékenységek és az általuk a társadalomnak okozott károk megelőzése. A FATF politikai döntéshozó testületként azon dolgozik, hogy megteremtse a szükséges politikai akaratot az e területekre vonatkozó nemzeti jogalkotási és szabályozási reformok megvalósításához. A 39 tagú testület nemzetközi szabványokat határoz meg annak biztosítása érdekében, hogy a nemzeti hatóságok hatékonyan tudjanak fellépni a kábítószer-kereskedelemhez, a tiltott fegyverkereskedelemhez, a számítógépes csaláshoz és más súlyos bűncselekményekhez kapcsolódó tiltott pénzeszközök ellen. Összesen több mint 200 ország és joghatóság - köztük Magyarország - kötelezte el magát az FATF szabványainak végrehajtására a szervezett bűnözés, a korrupció és a terrorizmus megelőzésére irányuló összehangolt globális fellépés részeként.[10] A FATF listázza azokat az országokat, amelyek a nemzetközileg elfogadott generális pénzmosási követelményekkel kapcsolatban nem implementáltak megfelelő szabályozást, ebből kifolyólag a kockázatot jelentenek a pénzügyi rendszer, valamint a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása bűncselekmények területén. Az ebbe körbe tartozó államoknak a FATF előírja a megfelelő stratégia tervek kidolgozását a probléma orvoslására. Az elvégzett intézkedéseket és elért eredményeket a FATF figyelemmel kíséri, kontrollálja és értékeli, továbbá rendszeresen közzé teszi a magas kockázatú és nem együttműködő országok névsorát.[11] A FATF által kidolgozott rendszert követve más nemzetközi szervezetek is fellépnek a pénzmosás elleni küzdelemben, ezeket egységesen "FATF-stílusú regionális intézmények"-nek (FATF-style regional organization - FSRO) nevezzük. Az Európai Unió tagállamai 1990. november 8-án Strasbourgban megállapodást fogadtak el a pénzmosás megakadályozásáról és a bűncselekményekből származó dolgok felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról. Ugyanabban az évben az Amerikai Egyesült Államok beiktatta a Financial Crimes Enforcement Networköt (FinCEN). A FinCen a pénzügyminisztérium szervezetén belül a pénzmosás-ellenes politika kidolgozásáért és működtetéséért elsődleges felelősséggel rendelkező
- 105/106 -
szövetségi intézmény. 1995-ben alakult meg az EGMONT Csoport, amelynek Magyarország is tagja.[12] Az EGMONT Csoport elismeri, hogy a pénzügyi hírszerzési információk megosztása kiemelkedő fontosságú, és a pénzmosás, a terrorizmus finanszírozása és a kapcsolódó alapbűncselekmények elleni küzdelemre irányuló nemzetközi erőfeszítések egyik élharcosa.[13] A Convention against Transnational Organized Crime and the Protocols Thereto, azaz a Palermói Egyezmény néven elhíresült megállapodás az ENSZ égisze alatt született meg 2000 decemberében, szintén egy fontos előrelépés a pénzmosás elleni küzdelemben.
Az Európai Unió 1990-ben hirdette ki az első pénzmosás elleni irányelvét, amellyel bizonyította, hogy a bűncselekmény elleni küzdelem fontos számára. Ezt követte a direktíva 2001-ben történő módosítása, majd 2005-ben életre hívták az Európai Unió harmadik pénzmosás elleni irányelvét. A bűncselekmény jellegének folyamatos változása, a technológiai boomnak köszönhető új elkövetési módok előretörése azt eredményezte, hogy 2012-ben az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak tett jelentésében az Európai Bizottság észlelte, hogy a hatályos szabályozás megfelelő, de azt a nemzetközi elvárások, többek között a FATF újra gondolt ajánlásaira figyelemmel felülvizsgálni és átdolgozni szükséges. Ennek következtében az Európai Unió 2015-ben kihirdette a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, negyedik pénzmosási irányelvet, amely direktíva jelentős módosításokkal élt, mind a személyi, mind tárgyi hatály körében.
Az Európai Unió pénzmosással kapcsolatos stratégiája 2010 és 2021 között jelentősen megváltozott, köszönhetően a 2015-ben bevezetett új keretrendszernek. Bár a szabályozás gyorsasága meghaladta a várakozásokat, a pénzmosásnak még mindig vannak olyan területei, amelyek esetében az EU úgy döntött, hogy megtartja a "minimális szabályozás elvét". Az egyik ilyen terület az elmúlt években reflektorfénybe kerülő blokklánc technológia és kriptovaluták világa. Ezeket az eszközöket napról napra gyakrabban használják, így elkerülhetetlen, hogy részletes szabályozásra legyen szükség.[14]
Az ötödik pénzmosási irányelv néven ismert 2018/843 jogszabály 2018 júniusában lépett hatályba. Az irányelv indokolása szerint a közelmúltban elkövetett terrortámadások új tendenciákat hoztak felszínre, különösen a terrorista csoportok finanszírozásának és működésének módját illetően. Egyes modern technológiai szolgáltatások alternatív pénzügyi rendszerként egyre népszerűbbek, miközben továbbra is kívül esnek az uniós jog hatályán, vagy olyan mentességeket élveznek a jogi követelmények alól, amelyek már nem feltétlenül indokoltak. A fejlődő tendenciákkal való lépéstartás érdekében további intézkedéseket kell hozni a pénzügyi tranzakciók, a vállalati és egyéb jogi személyek, valamint a trösztök és a trösztökhöz hasonló struktúrájú vagy funkciójú jogi konstrukciók fokozott átláthatóságának biztosítása érdekében, a meglévő megelőző keret javítása és a terrorizmus finanszírozá-
- 106/107 -
sa elleni hatékonyabb fellépés érdekében.[15] A direktívát kiegészíti egy másik, 2018 októberében elfogadott irányelv, amely a pénzmosás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelmet célzó intézkedéseket vezetett be. Ezek a szabályok egyensúlyt kívánnak teremteni egyrészt a fokozott biztonság iránti igény, továbbá az alapvető jogoknak és a gazdasági szabadságoknak a védelme között. Emellett a módosítások összhangba hozták az uniós jogszabályokat az FATF keretében kidolgozott nemzetközi előírásokkal.[16]
A történeti áttekintést és a nemzetközi együttműködés iránt tett lépések bemutatását követően, jelen fejezetben célom a bűncselekmény fogalmi hátterének vizsgálata, aminek részeként nem csak általános büntetőjogi, hanem kriminológiai értelemben is szeretném megvilágítani a pénzmosást. Bemutatom továbbá a globálisan elterjedt egyesült államokbeli modellt, amely a bűncselekményt három fázisra bontja. Úgy gondolom a pénzmosás definitív értelmezése elengedhetetlen egy, a deliktummal foglalkozó kutatás során, hiszen mind az olvasó, mind pedig az író megfelelő kiindulási pontot kap a jelenségkör tudományos szintű értelmezéséhez.
Általános megközelítésben a pénzmosás az illegálisan szerzett javak gazdaságba való visszajuttatását jelenti. A folyamat sokszor bonyolult pénzügyi, banki vagy kereskedelmi átutalások sorozatán keresztül történik, máskor pedig olyan egyszerű, mint egy készpénzes tranzakció. A cél az illegálisan szerzett összegek legálisan szerzett pénzre cserélése, és így a bűnüldöző szervek gyanújának elkerülése.[17] Az Interpol meghatározása szerint a pénzmosás a jogellenesen szerzett jövedelmek eredetének elrejtése vagy leplezése oly módon, hogy úgy tűnjön, hogy azok jogszerű forrásból származnak. Ez gyakran más súlyos bűncselekmények, például kábítószer-kereskedelem, rablás vagy zsarolás elkövetéséhez kapcsolódva valósul meg.[18] Az Európai Unió is olyan folyamatként határozta meg a deliktumot, amelynek során a bűnözők elrejtik vagyonuk vagy jövedelmük illegális eredetét.[19]
Kriminológiai értelemben a pénzmosás olyan törvénytelen folyamat, amelynek során a bűncselekmények - például a kábítószer-kereskedelem vagy a terrorizmus finanszírozása - elkövetése útján keletkezett nagy összegű pénzösszegeket törvényes forrásból származónak állítják be. A bűncselekményből származó pénz piszkosnak minősül, és a folyamat "tisztára mossa" azt, hogy a vagyon eredete legálisnak tűnjön.[20]
A pénzmosás a szervezett bűnözés egyik szükségszerű megjelenési formájának is tekinthető[21], amely tovább növeli a veszélyességét. Ambrus István szerint a pénzmosásban résztvevők különböző, sokszor célzottan bonyolult műveletek végrehajtásával azt kívánják elérni, hogy az egyébként törvénytelen úton megszerzett pénz a külvilág, elsősorban a hatóságok számára már legális jövedelemként jelenjen meg és
- 107/108 -
felhasználhassák további, akár legális, akár további illegális tevékenységek céljából. A pénzmosás mint jelenség tehát feltételez legalább egy, de jellemzően több, rendszerint a szervezett bűnözés körébe tartozó cselekményt - így például kábítószerrel, prostitúcióval, emberkereskedelemmel, illegális szerencsejátékkal, korrupcióval vagy az állami költségvetések megkárosításával járó bűncselekményeket -, amelyekből jelentős mennyiségű illegális jövedelem keletkezik.[22]
Az Amerikai Egyesült Államokból származó három fázis modell alapján a pénzmosást három szakaszra osztják, hogy könnyebb legyen összehasonlítani, szembeállítani és elemezni a különböző elkövetési módszereket.[23] Ez a három szakasz vagy fázis pedig az elhelyezés, a rétegzés vagy bújtatás, valamint az integrálás. Az első, elhelyezés fázis során a "piszkos" pénzt igyekeznek a legális gazdaságban kimutatni. Miután hozzájutottak a jogellenesen megszerzett pénzeszközökhöz, az elkövetők elválasztják a készpénzt az eredeti forrásától. Ez az, amikor a bűnözői pénzt "kimossák" és álcázzák azáltal, hogy törvényes pénzügyi rendszer körforgásába helyezik azt. Gyakran alkalmaznak ismeretlen, büntetlen előéletű, gyanút nem keltő személyeket arra, hogy ők kis tételekben fizessék be a bűncselekménnyel szerzett összegeket a pénzügyi intézményekbe, s ezért a közreműködőt, akit strómannak szoktak hívni rendkívül jól megfizetik, hiszen ez egy bizalmi pozíció. Amennyiben a stróman úgy dönt, hogy nem cselekszik a pénzmosók akarata és utasításai szerint és az összeget eltulajdonítja, a pénzmosók törvényes úton nem kérhetik a felelősségre vonását.[24] A pénzmosási folyamat elhelyezési szakaszában gyakori, hogy a létrehozott vagy már meglevő vállalkozások révén az illegális pénzeszközöket összekeverik a cégek törvényes bevételeivel. Ez jellemzően olyan készpénzes vállalkozásokon keresztül történik, mint a szoláriumok, autómosók, kaszinók és sztriptízbárok, mivel ezeknek kevés vagy semmilyen változó költségük nincs. Másik általános megoldás a számlacsalás, fiktív számlázás technikája, mikor a piszkos pénzt a túlszámlázás vagy alulszámlázás, a hamisan leírt áruk vagy szolgáltatások, valamint a fantomszállítás alapján könyvelik és vallják be legális tételként. A bűncselekmény elkövetésének első, imént bemutatott szakasza a legrövidebb, mivel a lebukás veszélye itt a legnagyobb, a piszkos pénzek kilétének felfedezése itt a legegyszerűbb a nyomozóhatóság számára.[25]
A második fázisban, a rétegzés során az illegális jövedelmet elválasztják a forrástól, a bevételeket elrejtik akként, hogy a jövedelem megszerzője, valamint a bűncselekményből származó pénz közötti kapcsolatot ne lehessen felderíteni. A pénz eredete a bűnüldöző hatóságok előtt követhetetlenné válik, köszönhetően a keresztező és fedő műveleteknek, vásárlásoknak, elektronikus átutalásoknak, komplex pénzügyi tranzakcióknak. Különböző jogcímeket teremtenek nemzetközi off-shore cégek, pénzügyi szervezetek igénybevételével, hamis, fiktív számlák, szerződések, nemzetközi kereskedelmi okmányok felhasználásával.
- 108/109 -
Tipikus rétegzési módszer az illegális bevétel kisebb összegekre bontása és továbbutalása több, rendszerint külföldi pénzintézethez, vagy a vásárolt anyagi javak továbbértékesítése, és a befolyt jövedelem befektetése.
A legalizáció elérésének folyamatában az integráció szakasza az a részmozzanat, amellyel a pénzmosó törvényes magyarázatot tud adni a hirtelen felgyülemlett vagyonára. Itt a lebukás veszélye viszonylag alacsony, ilyenkor már legtöbb esetben csak informátor segítségével lehet az elkövetők nyomára akadni.[26] Ebben a fázisban a bűncselekményből származó vagyont visszajuttatják a gazdaságba, legális üzleti forrásból származónak feltüntetve azt, amely így elismert pénzügyi szervezetektől induló és odaérkező vagyonként tűnik fel. A bűncselekményből származó vagyont beillesztik egy legálisan alapított vállalkozásba, ott bevételként tüntetik fel, mind a bevételi, mind a kiadási adatokat meghamisítják, fiktív számlákkal fedezik a mosott összegeket. Az integrálás során gyakran alkalmazott módszer anonim társaságok létrehozása olyan országokban, ahol a titokvédelmi szabályok garantálják a névtelenséget.[27]
A pénzmosás történeti és fogalmi alapvetéseit követően célom, hogy a bűncselekmény hazai fejlődését vizsgáljam, amely vizsgálat során felvázolom, hogy miként sikerült a legújabb nemzetközi standardokhoz felzárkóznunk a deliktum jogi megítélése terén. A rendszerváltás előtti időkben Magyarországon szinte ismeretlen volt a pénzmosás fogalma. Ezt több tényező segítette elő. Egyrészről az egyszintű bankrendszer megléte, amely berendezkedés a II. világháborút követő szocialista rezsim gazdaság- és pénzügypolitikájának köszönhető. Ebben a konstrukcióban, szembe a kétszintű bankrendszerrel, a központi bank vagy jegybank a központi banki funkciói mellett közvetlenül a kereskedelmi bankok feladatait is ellátta, tehát a fogyasztókkal egyaránt kapcsolatban volt. A kétszintű bankrendszerben a kereskedelmi bankok és a jegybank elkülönülnek, mert a lakosság a kereskedelmi bankokon keresztül igényelheti a klasszikus pénzügyi szolgáltatásokat, mint például hitel-, vagy pénzkölcsön felvétele.[28] A szocializmus alatt a banki szolgáltatások csupán takarékszövetkezetek révén voltak elérhetőek a lakosság számára, sem tőzsde-, sem valutaügyletek nem tették lehetővé a pénzmosást, így annak lehetősége csupán a takarékbetétekkel kapcsolatos műveletekre korlátozódott. A deliktum megvalósításának további akadálya volt a forint konvertibilitásának hiánya, ráadásul a nemzetközi pénzmozgás csupán egy-két, rendszerint állami tulajdonban lévő társaság kiváltsága volt, arra a lakosság és mások nem kaptak lehetőséget.
A rendszerváltást követően a piacgazdaság betörésével, a kétszintű bankrendszer létrejöttével, valamint az ország lakosságának sebezhető pénzügyi kultúrájával.[29] Magyarország né-
- 109/110 -
hány év alatt alkalmas célponttá vált a pénzmosó tevékenységet végzőknek. A pénzügyi szektor védelmét biztosító jogszabályi környezet még kialakulóban volt, nem volt azonosítási, sem bejelentési kötelezettség sem. A bűnüldöző szervek adatkéréseit a banktitok alkalmazás megakadályozta. A szervezett bűnözés elterjedésével párhuzamosan a rendőrség nem tudott lépést tartani. A nemzetközi pénzforgalomba történő bekapcsolódás, továbbá az a tény, hogy gazdaságunkat a tőkeéhség jellemezte, intenzív - kontroll nélküli -legális, illetve illegális tőkebeáramlást eredményezett.[30]
Észlelve az egyre súlyosbodó helyzetet, az Országgyűlés 1994-ben törvényt alkotott a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról, a Kormány végrehajtási rendeletet bocsátott ki és sor került a büntető törvénykönyvben a pénzmosás deliktumként történő meghatározására és a szankciók leírására az 1994. évi IX törvény rendelkezései nyomán. Felismerve a bűncselekmény határon-túli jellegét, Magyarország a 2000. CI. törvény kihirdetésével csatlakozott a pénzmosásból és bűncselekményből származó dolgok felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló Strasbourgban, 1990-ben kelt egyezményhez. A 2001-es new-yorki ikertornyok elleni támadásokat követően a nemzetközi fellépés erőteljesebb lett a pénzmosással szemben, mert a deliktumot a terrorizmus finanszírozásával együtt kezdték értelmezni. A bűncselekmény üldözésével szembeni nemzetközi elvárásoknak az említett jogalkotói lépésekkel nem tudtunk teljes mértékben megfelelni, ezért elsőként és egyedüliként az OECD tagországok közül, hazánk felkerült a FATF pénzmosási feketelistájára a "nem együttműködő" országok csoportjába, ahonnan 2002 júniusában sikerült lekerülnünk a jogszabályi környezet szigorításával. Ezt követően az uniós jogharmonizációs kötelezettségeknek eleget téve az új pénzmosási irányelveket egymás után implementáltuk a hazai jogba. 2007-től a magyar pénzmosás-ellenes szabályozás a büntetőtörvénykönyvben és a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról 2003. évi XV. törvényben kapott helyett. Előbbi jogszabályt az új 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről (a továbbiakban Btk.), míg utóbbit a 2017. évi LIII. törvény a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról (a továbbiakban Pmt.) váltotta.
A Pmt. célja, hogy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása tilalmának hatékony érvényesítése érdekében megelőzze és megakadályozza a büntetendő cselekmények elkövetéséből származó pénznek vagy pénzben kifejezhető értékkel bíró dolognak a pénzmosás szempontjából veszélyeztetett tevékenységeken keresztül történő tisztára mosását, valamint a terrorizmusnak pénzzel vagy pénzben kifejezhető értékkel bíró dologgal való támogatását.[31] A törvény hatálya többek között a magyarországi illetőségű hitelintézetekre és pénzügyi szolgáltatókra, bizalmi vagyonkezelőkre, ügyvédekre, könnyvizsgálókra, kaszinókra terjed ki. A Pmt. részletes ügyfél-átvilágítási, kockázatértékelési kötelezettségeket ró az alanyaira, továbbá a bejelentési kötelezettség keretében szabályozza a
- 110/111 -
pénzmosás gyanúja esetén elvárt magatartást.
Az uniós szabályozás változására és a 2018 júniusában hatályba lépett 2018/843 direktíva rendelkezéseinek való teljeskörű megfelelés miatt a jogalkotó a 2020. évi XLIII. törvény által bevezetett, 2021. január 1-jén hatályba lépett rendelkezésekkel a pénzmosás tényállását jelentős mértékben módosította. A végső előterjesztői indokolás szerint a jogalkotó célja az volt, hogy javítsa a vagyoni érdekeket szolgáló járulékos bűncselekményekkel szembeni büntetőjogi eszközök hatékonyságát, ezzel a pénzmosás elkövetési tárgyát tartalmilag kiterjesztette, egy összevont tényállást alkotott, az orgazdaságot beolvasztotta a pénzmosásba, az uniós normaanyag által elvárt kiegészítéseket beépítette és a minősítési rendszert átalakította.[32]
A hatályos büntetőjogi definíció alapján Gál István a pénzmosás öt alapesetét rögzíti, amelyeket főbb jellemzőik alapján a következő elnevezésekkel jelöl meg: materiális statikus pénzmosás, célzatos dinamikus pénzmosás, bűnpártoló jellegű dinamikus pénzmosás, orgazda jellegű statikus pénzmosás, gondatlan pénzmosás.[33] Statikus jellegű pénzmosás esetén az elkövetési magatartások túlnyomó többsége nem tartalmaz vagyon-transzformációt, tehát a bűnös eredetű vagyon az elkövetés során általában nem vált alakot. Ezzel szemben a dinamikus pénzmosás során az elkövetési magatartások túlnyomó többsége közvetlenül vagy közvetve vagyon-transzformációt is eredményez, ez ugyan nem büntetőjogi értelemben vett eredménye ennek a bűncselekménynek, hanem csak kriminológiai értelemben vett megkülönböztető ismertetőjegye. Ötödik alapesetként pedig a gondatlan alakzat szerepel.[34]
A magyar büntetőjog ezenfelül ismeri és alkalmazza a deliktummal kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztásának szabályát, amely szerint vétséggel büntetendő a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelőzésével és megakadályozásával kapcsolatos, törvényben előírt bejelentési kötelezettség elmulasztása.[35] Meg kell jegyeznem, hogy szemben néhány más állam jogi szabályozásával, a magyarországi büntetőjogba nem került beépítésre az autonóm pénzmosás kategóriája, vagyis az, amikor alapcselekmény nélküli szokatlan tranzakciók is pénzmosásnak minősülhetnek.
Az európai uniós csatlakozásunk óta erőteljes nemzetközi, uniós hatás figyelhető meg a szabályozásban, amit a módosító törvény indokolása is alátámaszt. E szerint a saját bűncselekményből származó jövedelem tisztára mosása a 2018/1673 irányelv preambulum bekezdése alapján azonban csak olyan esetekben büntetendő, ha a pénzmosás túlmutat - az Irányelv megfogalmazásában - a puszta birtokláson vagy a felhasználáson, és a vagyon átruházására, átalakítására, eltitkolására vagy leplezésére is kiterjed, továbbá a büntetendő cselekmény által okozott kárhoz képest további kárt eredményez.[36] Ezzel kapcsolatban a hazai büntetőjogászok a büntetlen utócselekmény több száz évre visszanyúló dogmatikai alapvetését látják felülírni. A tényállás szembe megy azzal az alapelvvel, hogy az em-
- 111/112 -
beri természettel ellentétes követelményeket még maga a büntetőjog sem támaszthat a társadalom tagjai számára. Kétszeres értékelésként értékelhetjük, ha ugyanis valaki elkövet egy lopást, akkor nem várható el tőle, hogy a lopott dolog eredetét ne leplezze.[37]
Komoly gyakorlati kihívásokat rejteget az orgazda jellegű statikus pénzmosás alakzata is.
Öt évig terjedő szabadságvesztés az alapeset szankciója, így két év feletti büntetésből kellene kiindulni a középmérték alapján egy ötvenezer-egy forint értékű lopott dolog vásárlójával szemben. A lopás elkövetője pedig -amennyiben ez az első bűncselekménye - alappal számíthat megrovásra. Tekintettel arra, hogy a deliktum ezen alakzatát az alapbűncselekmény elkövetője nem követheti el, logikus lépés lehet az elkövető részéről beismerő vallomást tenni abban, hogy az elkövetésre készülő személy számára az elkövetést megelőzően legalább pszichikai támogatást nyújtott. Így egy kisebb értékre elkövetett lopás pszichikai bűnsegédjeként szintén csak megrovásra számíthat.[38]
Fontos rendelkezés, hogy a deliktum elkövetési tárgya kitágult. Ez azt jelenti, hogy a korábbi dolog fogalom helyett a vagyon fogalma került be a tényállásba. Tekintettel arra, hogy a vagyon definíció alá tartozó elemeknek nincs taxatív felsorolása, az elkövetési tárgyak köre automatikusan kiszélesedett. Meglátásom szerint a jelenlegi technológia boom korában ez egy abszolút ésszerű megoldás, aminek köszönhetően többek között a kriptoeszközök útján megvalósított bűncselekményeket is szankcionálja a jogalkotó. Az elmúlt évtizedben számos tanulmány foglalkozott azzal, hogy a bűnözők - különösen a szervezett bűnözői csoportok - visszaélnek a blokklánc-technológián alapuló virtuális fizetési eszközökkel, mivel számos jellemzőjük előnyös lehet számukra. A legtöbb esetben használatukhoz nem szükséges személyes adatokat megadni, a szolgáltatók az új regisztrációk során nem követelik meg a személyazonosító okmányokkal történő azonosítást, és nem végeznek ügyfél-átvilágítási eljárásokat sem. Ezt figyelembe véve, a nagyfokú anonimitás fenntartása mellett bárki, aki rendelkezik e-mail címmel, vásárolhat kriptovalutákat.[39] A pénzváltók - a kriptovaluta és a fiat valuta közötti - pénzmosásban betöltött szerepe szintén problémát jelenthet, továbbá a kriptovaluták magas likviditása ugyancsak előnyös tulajdonság lehet a bűncselekmény elkövetéséhez.[40] Ezt támasztja alá, hogy a kriptovaluták útján elkövetett pénzmosási statisztikákat tekintve, az adatszolgáltató Chainalysis felmérései szerint még ha a kriptotranzakciók teljes volumene csökkent is, a tiltott tevékenységhez kapcsolódó kriptotranzakciók értéke már a második egymást követő évben nőtt. Ami azt jelenti, hogy 2022-ben meghaladta a 14 milliárd dollárt ez az összeg.[41] A kiberbűnözők 2021-ben 8,6 milliárd dollár értékű kriptopénzt mostak tisztára, ami 30%-os növekedést jelent az előző évhez képest. A kriptoeszközök útján elkövetett pénzmosás többnyire országhatárokon átívelő folyamatként valósul meg, a technológia tehát a bűncselekmény globalizálódá-
- 112/113 -
sát segíti elő. Erre tekintettel a lokális nemzeti megoldások jelen esetben nem biztos, hogy eredményre vezetnek. Az Európai Unió élen jár a digitalizációt érintő lehetőségek kiaknázásban, valamint az innovációból eredő veszélyek kezelésében. Az uniós jogalkotó az elmúlt években komoly erőfeszítéseket tett egy olyan jogszabályi rezsim megalapozására, amely határokon átívelő fellépést enged és nagyobb együttműködésre sarkallja a tagállamokat, többek között azáltal, hogy egységes standardokat vezet be a kripoteszközök piacán. A digitális pénzügyi csomag - amely egy olyan intézkedéscsomag, amely a digitális finanszírozásban rejlő innovációs és versenypotenciál további lehetővé tételét és támogatását szolgálja, a kockázatok mérséklése mellett -részeként a 2020/0265(COD) Markets in Crypto-assets irányelv, közismerten MiCA irányelv[42] elfogadásával első alkalommal állapított meg uniós szintű jogi keretet a kripto ágazattal kapcsolatban. Kiemelt célkitűzés, hogy a jogszabály hatálya alá tartozó szolgáltatásokat nyújtó jogalanyoknak meg kell felelniük a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre vonatkozó uniós szabályoknak is, amelyek integrálják a nemzetközi normákat. A MiCA a kriptoeszközök kibocsátó cégek struktúrájával, szervezetével kapcsolatban szigorú követelményeket fogalmaz meg, így vezető testületének tagjaival kapcsolatban többlet alkalmassági kritériumokat ír elő, azaz bizonyos többletfeltételeknek kell megfelelniük, és különösen nem ítélhették el őket pénzmosás vagy terrorizmus finanszírozása terén elkövetett bűncselekményért vagy más, a jó hírnevüket érintő bűncselekményért. Az ún. fehér könyvek közzététele során figyelemmel kell lenni és részletes információkat bemutatni a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatértékelés és az ahhoz kapcsolódó általános politikák és eljárások tekintetében.[43] Magyarország a közösség tagjaként köteles az új rendelkezéseket implementálni a jogrendszerébe. Ez azt jelenti, hogy a kriptoügyletekhez kapcsolódó jelentéstételi követelmények emelkednek a jövőben, ami nagyobb transzparenciához és remélhetőleg a visszaélések számának csökkenéséhez vezet majd.
Tanulmányomban bemutattam a pénzmosás alapvető fogalmi, tényállási elemeit, a deliktum jelentőségének, a nemzetközi szabályozási törekvéseknek a történeti evolúcióját. Ezt követően megvizsgáltam, hogy milyen gazdasági, társadalmi viszonyok tették lehetővé, hogy a bűncselekmény elterjedjen Magyarországon, továbbá miként sikerült a nemzetközi elvárásokat lépésről lépésre teljesíteni, így - elsődlegesen - az Európai Unió jogalkotási törekvései hogyan ültették át a hazai jogba. A kutatásom során azt a következtetést vontam le, hogy a bűncselekmény elleni fellépés érdekében a jogalkotó egyre inkább globális jellegű megoldásokat fogalmaz meg, mivel a pénzmosók lehetőségei a technológiának és világgazdaság nemzetközivé válásának köszönhetően jelentős mér-
- 113/114 -
tékben kiszélesedtek. A nemzeti jogalkotások ebből kifolyólag már a nemzetközi szervezetek, valamint az Európai Unió ajánlásait és cselekvési terveit, szabályait igyekeznek beemelni a hazai szabályozásba.
Véleményem szerint a magyar szabályozás vizsgálatának eredményei is ezt támasztják alá. Kérdésként és megoldandó feladatként merül fel, hogy a hazai jogrendszer dogmatikájában némely esetben nem találunk-e ellentmondásokat a nemzetközileg elfogadott standardokkal, tekintve, hogy a pénzmosás országonként eltérő jelleget mutathat adott terület gazdasági, társadalmi, politikai viszonyaiból, az ott élő lakosság pénzügyi kultúrájából adódóan. Az egyre egységesedő szabályozás emiatt a jogalkalmazók számára kihívásokat tartogathat, ami közvetetten vagy közvetlenül még akár meg is nehezítheti az illegálisan megszerzett vagyonok visszaszerzését. Ebből következően a jogalkalmazó szervek, bíróságok meglátásom szerint nagy szerephez jutnak a probléma kezelésében, hiszen a joggyakorlat korrigálhatja a szabályozás hézagait, ellentmondásait. A bírói ítéletekben van lehetőség a jogszabály szövegének olyan szintű értelmezésére, amely jelzéssel szolgálhat a jogalkotó számára, hogy szükség mutatkozik a vonatkozó rendelkezések kibővítésére vagy módosítására. Továbbmenve a bírói gyakorlat maga is hozhat olyan döntést, a korlátozott precedensrendszernek köszönhetően, amely kvázi kötelező jelleggel a tényállás értékelésének részeként beépül a jogtudatba, javítva a kodifikációs hézagokat.
Ennek ellenére a fejlődési irányokat tekintve abszolút pozitívumként kiemelendő, hogy a tényállás elkövetési tárgyának átalakításával a fogalomkör kibővítése következtében olyan rugalmas szabályt sikerült megalkotni hazánkban, aminek köszönhetően a kiberbűnözőkkel[44], azon belül is a blokklánc technológiát használó elkövetőkkel szemben is fel tud majd eredményesen lépni az igazságszolgáltatás a jövőben. Úgy gondolom, a dolog helyett a vagyon fogalma jóval több teret enged a jogalkalmazónak és a bűnüldöző szerveknek, hogy a bűncselekménnyel szerzett előnyöket nagyobb és hatékonyabb arányban tudják felmérni és visszaszerezni, tekintve, hogy a vagyonba tartozó elemek köre sokkal szélesebb skálán mozog, mint ahogy az a jogszabályi értelmező rendelkezésekből is kitűnik. ■
JEGYZETEK
[1] Nagy Richárd - Vári Vince: Új irányok a vagyonvisszaszerzésben. Belügyi Szemle 2021. 4. 579. o.
[2] https://www.europol.europa.eu/crime-areas-and-statistics/crime-areas/economic-crime/money-laundering (2023.06.13.)
[3] Gál István László: A pénzmosás elleni küzdelem közgazdasági és büntetőjogi kérdései. Doktori értekezés. Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs 2005. 25. o.
[4] A Hawala egy informális pénzátutalási rendszer, amelyben a pénzt brókerek hálózatán keresztül továbbítják (akiket hawaladaroknak hívnak) a készpénz tényleges / fizikai mozgása nélkül. A pénzátutalás a szokásos banki útvonalaktól eltérő módon történik, ezért néha földalatti banknak hívják. A hawala kifejezés hagyományosan egy olyan pénzátutalási mechanizmussal kapcsolatos, amely Dél-Ázsiában sok évszázaddal ezelőtt széles körben működött a hagyományos kereskedelmi útvonalak mentén a Közel-Keleten és Kelet-Afrika egyes részein. erről lásd bővebben FATF: The role of Hawala and other similar service providers in money laundering and terrorist financing. FATF and OECD, France, 2013.
[5] https://www.grantthornton.com.mt/msights/the-evolution-of-money-launderrng-from-ancient-china-to-the-internet/ (2023.05.26.)
- 114/115 -
[6] Peter E. Meitzer: Keeping Drug Money from Reaching the Wash Cycle: A Guide to the Bank Secrecy Act. Banking Journal 1991. 230. o.
[7] H.R.5484 - Anti-Drug Abuse Act of 1986.
[8] UNODC: Convention against the Illicit Traffic in Narcotic Drugs. 1988.
[9] https://lup.lub.lu.se/luur/download?func=downloadFile&recordOId=8957783&fileOId=8957784 (2023.05.19.)
[10] https://www.fatf-gafi.org/en/the-fatf/who-we-are.html (2023.05.21.)
[11] https://www.mnb.hu/felugyelet/szabalyozas/penzmosas-ellen/korlatozo-intezkedesek-szankciok/penzugyi-akciocsoport-fatf (2023.06.05.)
[12] https://lup.lub.lu.se/luur/download?func=downloadFile&recordOId=8957783&fileOId=8957784 (2023.05.19.)
[13] https://egmontgroup.org/ (2023.08.19.)
[14] Gáspár Zsolt: Money Laundering and Cryptocurrencies in the Hungarian and EU regulations. In: (Bujtár Zsolt - Gáspár Zsolt - Szilovics Csaba - Breszkovics Botond - Ferencz Barnabás - Ázsoth Szilvia - Szívós Alexander Roland - Martin Márton szerk.): Fintech - Defi - Kriptoeszközök gazdasági és Jogi lehetőségei és kockázatai: Konferenciakötet - Válogatott Tanulmányok. Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kar, Pécs 2022. 49-58. o.
[15] Directive (EU) 2018/843 of the European Parliament and of the Council of 30 May 2018 amending Directive (EU) 2015/849 on the prevention of the use of the financial system for the purposes of money laundering or terrorist financing, and amending Directives 2009/138/EC and 2013/36/EU section (2)
[16] https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/fight-against-terrorism/fight-against-terrorist-financing/ (2023.06.04.)
[17] Vandana Ajay Kumar: Money Laundering: Concept, Significance and its Impact. In: European Journal of Business and Management 2012. 4/2. 114. o.
[18] https://www.interpol.int/Crimes/Financial-crime/Money-laundering (2023.06.13.)
[19] https://eur-lex.europa.eu/EN/legal-content/glossary/money-laundering.html (2023.06.11.)
[20] https://www.mnb.hu/letoltes/pszafhu-rtfkonf-gali.pdf (2023.05.15.)
[21] Christoph Mayerhofer - Jörg-Martin Jehle: Organisierte Kriminalität. Kriminalistik Verlag 1996. 17. o.
[22] Ambrus István: Büntetőjog 2021. - a pénzmosás újrahangolt tényállása és a hálapénz kriminalizálása. In: Büntetőjogi Szemle 2021. 9/2. 3-10. o.
[23] Gerry Ferguson: Global corruption: Law, theory & practice - Third Edition. Chapter 4 Money Laundering. University of Victoria, England, 2018. 308. o.
[24] Molnár Csaba: Néhány gondolat a pénzmosásról. In: ORFK Tájékoztató 1999. 2. 6. o.
[25] https://www.mnb.hu/letoltes/pszafhu-rtfkonf-gali.pdf (2023.05.15.)
[26] Bardócz Csaba: Pénzmosási technikák. In: Belügyi szemle 1997. 3. 76. o.
[27] Joras Ferwerda: The economics of crime and money laundering: Does anti-money laundering policy reduce crime? In: Review of Law and Economics 2009. 5/2. 909. o.
[28] Erről lásd részletesebben Szilovics Csaba: Pénzügyi Jog. Novissima Kiadó, Budapest 2022. 176190. o.
[29] Erről lásd részletesebben https://arsboni.hu/a-penzugyi-kultura/ (2023.05.16.)
[30] https://www.mnb.hu/letoltes/pszafhu-rtfkonf-gali.pdf (2023.05.15.)
[31] 2017. évi LIII. törvény a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról Preambuluma
[32] Belovics Ervin - Gellér Balázs - Nagy Ferenc - Tóth Mihály: Büntetőjog - Általános rész. HVG-ORAC, Budapest 2015. 65-75. o.
[33] Gál István László - Sinku Pál: Dinamikus és statikus pénzmosás - egy új tényállás kritikai elemzése. Magyar Jog 2008. 3. 129-139. o.
[34] Gál István: A pénzmosás új elkövetési tárgya. In: (Bujtár Zsolt - Szívós Alexander Roland - Gáspár Zsolt - Szilovics Csaba - Breszkovics Botond szerk.): Kriptoeszközök világa a jog és a gazdaság szemszögéből. PTE ÁJK, Pécs 2021. 107-108. o.
[35] 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 401. §
[36] T/9918. számú törvényjavaslat indokolással - a büntetőeljárásról szóló törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról.
[37] Gál István László: Dogmatikai problémák a pénzmosás hatályos magyar szabályozásával kapcsolatban. In: Belügyi Szemle 2023. 71/5. 761. o.
[38] Gál István László: Dogmatikai... i.m. 761. o.
[39] Henry Daniel Hillman: Money Laundering Through Cryptocurrencies: Analysing the Responses of the United States and Australia and Providing Recommendations for the UK to Address the Money Laundering Risks Posed by Cryptocurrencies. Faculty of Business and Law, University of the West of England, Bristol 2020. 142-145. o.
- 115/116 -
[40] erről lásd részletesebben Gáspár Zsolt: Cryptocurrencies & Cybercrimes: The criminal aspects of crypto assets. In: (Bujtár Zsolt - Szívós Alexander Roland - Gáspár Zsolt - Szilovics Csaba - Breszkovics Botond szerk.): Kriptoeszközök világa a jog és a gazdaság szemszögéből: konferenciakötet. Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs 2021. 143-151. o.
[41] https://blog.chainalysis.com/reports/2022-crypto-crime-report-introduction/ (2023.06.10.) és https://www.reuters.com/busmess/finance/crypto-crime-hits-record-20-bln-2022-report-says-2023-01-12/ (2023.06.10.)
[42] https://www.portfolio.hu/befektetes/20230516/eljott-az-uj-vilag-a-kriptoknal-itt-az-eu-s-szabalyozas-a-mica-615600 (2023.05.24.)
[43] 2020/0265(COD) Markets in Crypto-assets irányelv
[44] erről lásd részletesebben Tóth Dávid: Crimes in Connection with Cryptocurrencies. In: Journal of Eastern-European Criminal Law 2019. 6/2. 193-206. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző doktorandusz, PTE ÁJK Kriminológiai és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszék.
Visszaugrás
