A pénzmosás1 napjainkra az egyik legjövedelmezőbb és legnagyobb szabású üzletté vált a világon. Az IMF szerint a pénzmosás volumene a Föld összes országa egyesített GDP-jének 2-5%-át teszi ki. Ez konkrét pénzösszegre lefordítva legalább 590-1500 milliárd amerikai dollárt jelent évente2. Ezt az összeget John Walker a Globális pénzmosási áramlatok modellezéséről szóló munkájában már évi 2850 milliárd dollárra becsüli.3 A Pénzügyi Akciócsoport (FATF) becslései szerint az évente tisztára mosott "piszkos pénz" nagysága megegyezik Spanyolország gazdaságának teljes éves kibocsátásával, ami szintén aláhúzza a veszély nagyságát.4 Ez a szám nem is tűnik eltúlzottnak, ha figyelembe vesszük, hogy a világon elkövetett összes bűncselekmény egy jelentős hányada mögött rejlik anyagi haszonszerzési motívum. Szinte logikusnak is tekinthetnénk, hogy a bűnelkövetők újabb és újabb, változatos módszerekkel próbálják elkerülni azt, hogy felkeltsék a nyomozó hatóság vagy az adóhatóságok figyelmét. A pénzmosás viszont felmérhetetlen veszélyeket rejt magában, hiszen napjainkban ez "a gazdaság egészét leginkább szennyező tényező. Visszajuttatja a bűncselekménnyel szerzett javakat a legális gazdaság intézményrendszerébe, a szervezett bűnözéshez kapcsolódva alapvetően változtatja meg a piac működését, leértékeli a pénzügyi eljárások hatékonyságát és tisztességességét, gyengítve a gazdaság egészét."5 Emellett a pénzmosás a szervezett bűnözés egyik szükségszerű megjelenési formájának is tekinthető6, amely tovább növeli a veszélyességét.
A pénzmosás gazdasági hatásmechanizmusa meglehetősen összetett. A gazdaságban nemcsak legális, hanem illegális forrásból származó jövedelem is képződik. Ennek egy része pedig nem marad meg az illegális szférában, bekerül a legális gazdaság vérkeringésébe. Az illegális forrásból származó tőke sokszor leküzdhetetlen konkurenciát jelent a legális gazdaságban tevékenykedők számára. Olyan "vállalkozók" jutnak versenyelőnyhöz az üzleti életben, akik a kezdőtőkét bűncselekmény(ek) elkövetéséből szerezték, ami mindenképpen kedvezőtlen tendencia.
Előfordulhat az is, hogy az illegális forrásból származó jövedelmek tisztára mosása olyan méreteket kezd ölteni egy nemzetgazdaságban, amely már a legális üzleti szférában is érzékelhetővé válik. Ennek beláthatatlan következményei lehetnek, hiszen a pénzmosás - mint már említettük - nem profitorientált tevékenység, emiatt akár a legális szférában kialakult egyensúlyt is felboríthatja. A pénzmosodák, miközben látszólag legális gazdasági tevékenységet folytatnak, az általuk értékesített javakat és szolgáltatásokat alacsonyabb áron is hajlandók vételre felkínálni, ugyanakkor vevőként megéri nekik magasabb áron is vásárolni7. "A legálisan tevékenykedőkre nézve ez a folyamat vagy életszínvonaluk romlásához vezet, mivel minimális bevételre tesznek szert, vagy pedig bűncselekmények elkövetésével (pl. adócsalás) próbálnak versenyben maradni."8
Összefoglalva a fentieket: a pénzmosás lehetséges társadalmi és politikai költségei - főként ha felderítetlenül marad vagy nem foglalkoznak vele kellő komolysággal - nagyon súlyosak. A szervezett bűnözés beszivároghat a pénzügyi intézményekbe; a befektetéseken keresztül megszerezheti az ellenőrzést jelentős gazdasági szektorok felett, megvesztegetve vezető tisztségviselőket és politikusokat; a megszerzett politikai és gazdasági befolyása gyengítheti a szociális hálót, a kollektív etikai normákat, és végső soron a társadalom demokratikus intézményrendszerét is. Legalapvetőbb formájában a pénzmosás szétválaszthatatlanul kapcsolódik ahhoz az alaptevékenységhez, ami azt kiváltja, és végső soron "pozitív feedback" mechanizmusként serkenti a kriminális tevékenységek folytatását is. Ha az alvilág beférkőzik az üzleti életbe, az erkölcseit is elkezdi ráerőltetni a partnereire. A mosott pénzek mennyisége pedig adott esetben akkora lehet, amely már befolyásolhatja az egyes országok nemzetgazdaságát is. A "legnagyobb veszély a bűnelkövetők gazdasági, politikai hatalomba, vállalkozásokba, pénzügyi szolgáltató szervezetekbe való beépülése."9
A globalizáció mai magas foka mellett a bűncselekmények elleni küzdelemben a pénzmosás megakadályozására törekvő valamennyi ország érdeke, hogy az anonimitást (és ezen keresztül a pénz eredetének elkendőzését) lehetővé tevő államokkal szemben fellépjen. Ez azonban csak úgy biztosítható, ha van olyan nemzetközi szervezet, amely kész és képes fellépni a nem együttműködő kormányokkal szemben. Ennek érdekében a hét fejlett tőkés ország ("G7" - USA, Kanada, Franciaország, Németország, Egyesült Királyság, Olaszország, Japán) a pénzmosás elleni küzdelem jegyében 1989 júliusában, Párizsban nemzetközi szervezetet hozott létre FATF (Financial Action Task Force on Money Laundering - Nemzetközi Pénzügyi Akciócsoport) néven. A szervezet feladata az alapítók szándéka szerint a Bécsi Konvenció és a Bázeli Nyilatkozat gyakorlati megvalósítása volt. A 2003 júniusában közzétett lista szerint már 33 ország, illetve nemzetközi szervezet tagja a FATF-nak10.
A FATF (másik hivatalos neve a francia változat szerint GAFI - Group d'action financiére sur le blanchiment de capitaux) az OECD pénzmosás elleni küzdelemre alakult munkacsoportjaként tevékenykedik, de maga is munkacsoportokra osztva működik. A szerteágazó feladatok elvégzésére a FATF három munkacsoportot hozott létre (ezek a jogi ügyekkel, a pénzügyekkel és a külkapcsolatokkal foglalkoznak).11 Titkársága az OECD párizsi székhelyén található.
A pénzmosás olyan illegális, rendszerint a gazdasági szférában megvalósuló szolgáltatás, amely valamilyen (egy korábbi bűncselekményből származó) "piszkos" pénzt látszólag legális forrásból származó pénzzé konvertál. A műveletek célja nem profitrealizálás, hanem pusztán a pénz illegális eredetének felismerhetetlenné tétele, ezért ez a tevékenység jellemzően kisebb-nagyobb veszteséget eredményez, mégpedig akár hosszabb távon is - ez a pénzmosás egyik tipikus ismérve. Mivel a "technológia" jórészt különböző pénzügyi műveletek felhasználásával valósul meg, közelebb jutunk a pénzmosás lényegének feltárásához, ha azt illegális pénzügyi szolgáltatásként definiáljuk.
(Fontos hangsúlyozni, hogy a pénzmosás részmozzanatait alkotó egyes műveletek önmagukban szinte mindig legálisak, a műveletsorozat egésze viszont az eredetleplezési célzat miatt illegális.)
Ha a pénzmosás mint kifejezés eredetét kutatjuk, akkor a fáma szerint Al Caponéig kell visszanyúlnunk, aki Chi-cago-szerte működtetett pénzbedobós, önkiszolgálós mosodákat, ezek segítségével álcázva a szerencsejátékokból, a prostitúcióból és a szesztilalmi törvények megsértéséből származó jövedelmét. Innen eredhet a "pénzmosás" kifejezés. Ez a szellemes történet persze nem igaz, bár az 1920-as években gyakran előfordult, hogy a bűnözők nagy készpénzforgalmú vállalkozásokat vettek át (mint például a mosodák és az autómosók), majd összekeverték a bűncselekményből szerzett készpénzt a legális bevétellel - ezáltal logikus kereskedelmi okot szolgáltattak a nagy összegű készpénz létezésére12. Bár a "mosás"-t ma ennek a szónak a tisztítással való társítása miatt hangsúlyozzák, elképzelhető, hogy az eredeti bűnügyi kapcsolat a mosodák álcaként történő alkalmazása során alakult ki. Maga a "pénzmosás" (money laundering) kifejezés egyébként először egy amerikai újságban jelent meg a hetvenes évek elején, az ismert Watergate botránnyal kapcsolatban. Az első bíróság, amely büntetőügyben a pénzmosás kifejezést használta, szintén egy amerikai bíróság volt 1976-ban (és ugyanebben az országban vált önálló bűncselekménnyé is, 1986-ban.13) Összehasonlításképpen: az Amerikai Egyesült Államokban ugyanebben az évtizedben még további két bírósági döntésben olvasható a "pénzmosás" kifejezés, a nyolcvanas években 213, a kilencvenes években viszont már 3643 döntésben olvasható.14 (Van egy olyan - szintén nem igazolható - elmélet is, hogy a pénzmosás kifejezés valójában nem is Al Capone mosodáiból, hanem a kábítószer-kereskedők által használt argóból ered, ők nevezték "mosás"-nak azt a tevékenységet, amikor a "piszkos" pénzüket legális forrásból származónak tüntették fel.)
A pénzmosás kriminológiai fogalmát tehát mindezek alapján úgy határozhatjuk meg, hogy olyan legális gazdasági műveletek leplezése alatt folytatott illegális gazdasági szolgáltatás, amely arra irányul, hogy a bűncselekménnyel szerzett vagyon eredete igazolható-vá váljék, megszabadulva annak felismerhetően jogellenes mivoltától.
A hatályos magyar büntetőjogi fogalom szerint pénzmosás
1) a más által elkövetett
- szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény elkövetéséből származó
- dolog
- eredetleplezési céllal történő
- átalakítása, átruházása, gazdasági tevékenység gyakorlása során történő felhasználása, a dolgon fennálló jog (vagy az e jogban bekövetkezett változás), illetve a dolog fellelhetőségi helyének az eltitkolása, vagy
- a dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenység végzése vagy pénzügyi szolgáltatás igénybevétele.
2) a más által elkövetett
- szabadságvesztéssel büntetendő cselekményből származó
- dolog
- megszerzése saját célra vagy harmadik személynek,
- megőrzése, kezelése, használata vagy felhasználása, azon vagy az ellenértékén más anyagi javak megszerzése,
- ha a dolog eredetét az elkövető az elkövetés időpontjában ismerte.
3) szabadságvesztéssel büntetendő, saját előcselek-mény elkövetéséből származó dolog
- ezen eredetének leplezése céljából
- gazdasági tevékenység gyakorlása során felhasználása,
- a dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenység végzése, vagy pénzügyi szolgáltatás igénybevétele.
4) gondatlanságból a szabadságvesztéssel büntetendő előcselekmény elkövetéséből származó dolog
- gazdasági tevékenység gyakorlása során felhasználása,
- a dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenység végzése, vagy pénzügyi szolgáltatás igénybevétele.
A négy alaptípust a főbb jellemzőik alapján a következő elnevezésekkel jelölhetjük meg:
1) dinamikus pénzmosás,
2) statikus pénzmosás,
3) saját pénz mosása,
4) gondatlan pénzmosás.
A pénzmosással kapcsolatos hatályos büntetőjogi szabályokat egy ábrán is összefoglalhatjuk:
A pénzmosás fázisaival kapcsolatos legelterjedtebb koncepció az Egyesült Államokból származó három fázis modell. Ennek áttekintése elengedhetetlenül fontos, ha a pénzmosás lényegét meg akarjuk érteni. A pénzmosást e koncepció alapján három szakaszra szokták felosztani; a folyamat azonban nem szükségszerűen járja be mindhárom fázist. A klasszikus folyamatábra az elhelyezés, a rétegzés és az integrálás stádiumait tartalmazza. Ezt a következő ábra szemlélteti:
1. Az elhelyezés fázisában a készpénz elválik az alapbűncselekménytől, és pénzügyi szervezetekhez kerül. A bűncselekményből származó pénzt a bűnözők általában a bankokba viszik, onnan rövid időn belül átutalják más bankba, átváltják más fizetőeszközre. Az elkövetők gyakran alkalmaznak ismeretlen, büntetlen előéletű, gyanútlan személyeket arra, hogy azok kis tételekben fizessék be a bűncselekménnyel szerzett pénzt a bankokba, s ezért a közreműködőt (más néven strómant) jól megfizetik. A megbízók szigorúan ellenőrzik, hogy a közreműködők az ő javukra járnak-e el, és a pénz eljut-e a megbízásnak megfelelő helyre. Az ok nyilvánvaló: ha a stróman rájön, hogy bűncselekményből származó pénzről van szó, akkor azt kockázat nélkül (pontosabban: büntetőjogi kockázat nélkül) eltulajdoníthatja, feljelentést úgysem tesznek ellene.
Ennek a módszernek köszönhetően a bűnöző kiléte akkor is rejtve marad, ha a befizetést végrehajtó közreműködőt azonosítják.
E fázisra jellemző továbbá, hogy az elkövetők a készpénzt úgy rendszerezik, hogy az egyösszegben elhelyezett betétek nagysága, vagy az egyszerre vásárolt értékpapírok, pénzügyi aktívák értéke az azonosítási kötelezettség alá eső határ alatt maradjon. Ezt nevezzük strukturálásnak.15
Alkalmazott módszer a bűncselekménnyel külföldön szerzett pénzt úgy átjuttatni a határon (elektronikus átutalással vagy fizikailag), mintha az törvényes, szabályos üzleti tevékenység, rendes gazdálkodás körében keletkezett bevétel lenne. Az elhelyezés elősegítésére nagy készpénzforgalmú üzletek (például kaszinók, áruházak, éttermek, pénzváltóhelyek stb.) készpénzbevételeihez vegyítik a "piszkos", "mosásra váró" jövedelmet. Fedő vállalkozások létrehozásával olyan névleges tulajdonosok (és ügyvezetők) mögé bújtatják a bűncselekményből származó tőkét, melyek teljes mértékben a jogszabályok betartásával működnek, s az itt keletkezett nyereséget már mint törvényes, adózott jövedelmet veszik ki. Hamis dokumentumok előállítása és felhasználása is gyakran előfordul ebben a fázisban. Sok esetben vesznek igénybe alacsony szabályozottsági fokon álló pénzváltó helyeket - akár az átváltani kívánt készpénz külföldre csempészése árán is.
Ez a szakasz a legrövidebb, mert a bűnözők igyekeznek minél hamarabb megszabadulni a bűncselekményből származó készpénztől. A cselekmény itt, az elhelyezési fázisban fedezhető fel ugyanis a legkönnyebben. "Olyan ez, mint amikor kavicsot hajítanak a tóba. Az ember látja, amint a kavics vizet ér, hiszen fröccsen. Amikor süllyedni kezd, a víz fodrozódik, és pár másodpercig még tudni lehet, hol esett be a kavics. Amint azonban elkezd süllyedni, a fodrozódás megszűnik. Mire a kavics a víz fenekére ér, minden nyom rég eltűnt, és a kavicsot talán meg sem tudnánk találni."16
2. A rétegzés szakaszban az illegális jövedelmet elválasztják a forrástól, a bevételeket elrejtik úgy, hogy a jövedelem megszerzője, valamint a bűncselekményből származó pénz közötti kapcsolatot ne lehessen felderíteni. A pénz eredete követhetetlenné válik keresztező és fedő műveletek, vásárlások, elektronikus átutalások, többszöri átutalás, tehát komplex pénzügyi tranzakciók révén.
Jogcímeket teremtenek nemzetközi off-shore társaságok, pénzügyi szervezetek igénybevételével, hamis, fiktív számlák, szerződések, nemzetközi kereskedelmi okmányok felhasználásával. Előfordul papíron létező, fantom társaságok, személyek felhasználása valóságosnak feltüntetett kötelezettségek teljesítése érdekében. Tipikus rétegzési módszer az illegális bevétel kisebb összegekre bontása és továbbutalása több, rendszerint külföldi pénzintézethez, vagy a vásárolt anyagi javak továbbértékesítése, és a befolyt jövedelem befektetése.
3. A legalizálás során az integráció az a részmozzanat, amellyel a pénzmosó törvényes magyarázatot tud adni a hirtelen felgyülemlett vagyonára. Itt a lebukás veszélye viszonylag kicsi, ebben a fázisban már legtöbbször csak informátor segítségével lehet az elkövetők nyomára akadni.17
Ebben a fázisban a bűncselekményből származó vagyont visszajuttatják a gazdaságba, legális üzleti forrásból származónak feltüntetve azt, amely így elismert pénzügyi szervezetektől induló és odaérkező vagyonként tűnik fel. A bűncselekményből származó vagyont beillesztik egy legálisan alapított vállalkozásba, ott bevételként tüntetik fel, mind a bevételi, mind a kiadási adatokat meghamisítják, fiktív számlákkal fedezik a "mosott" pénzt. (Például: az üzlet, vendéglő nagyobb értékesítési forgalmat mutat ki, mint a tényleges, s a különbözetbe helyezik a mosásra váró összegeket.) Az integrálás során gyakran alkalmazott módszer anonim társaságok létrehozása olyan országokban, ahol a titokvédelmi szabályok garantálják a névtelenséget.18
A 2007-től hatályos magyar pénzmosás-ellenes szabályozás két törvényben, a Btk.-ban (1978. évi IV. törvény), és a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényben (2003. évi XV. törvény) található. A Btk. jelenleg két tényállást tartalmaz a pénzmosással kapcsolatban, a Pénzmosás és A pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztása címet viselő bűncselekmények alkotják a büntetőjogi szabályozást.
Ezek közül az első tekinthető az ún. "klasszikus" pénzmosásnak, a második pedig a pénzügyi szféra pénzmosás céljára történő felhasználását próbálja meggátolni, tipikus keretdiszpozíciós szabályozási módszerrel. A "téglatör-vény"-nek nevezett háttérnorma tehát jórészt ehhez a második tényálláshoz kapcsolódik. A tényállások tartalmát, valamint a hozzájuk kapcsolódó háttérnormák rendelkezéseit a következő oldalakon elemezzük.
A pénzmosás 2007. június 1-jétől hatályos magyar szabályozása a következő:
303. § (1) Aki más által elkövetett, szabadságvesztéssel büntetendő cselekményből származó dolog ezen eredetének leplezése céljából
a) a dolgot átalakítja vagy átruházza, gazdasági tevékenység gyakorlása során felhasználja,
b) a dolgon fennálló jogot vagy az e jogban bekövetkezett változásokat, illetve azt a helyet, ahol a dolog található eltitkolja vagy elleplezi,
c) a dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenységet végez, vagy pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe,
bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az is, aki a más által elkövetett, szabadságvesztéssel büntetendő cselekményből származó dolgot
a) magának vagy harmadik személynek megszerzi,
b) megőrzi, kezeli, használja vagy felhasználja, azon vagy az ellenértékén más anyagi javakat szerez,
ha a dolog eredetét az elkövetés időpontjában ismerte.
(3) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az is, aki szabadságvesztéssel büntetendő cselekményének elkövetéséből származó dolgot ezen eredetének leplezése céljából
a) gazdasági tevékenység gyakorlása során felhasználja,
b) a dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenységet végez, vagy pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe.
(4) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1)-(3) bekezdésben meghatározott pénzmosást
a) üzletszerűen,
b) különösen nagy, vagy azt meghaladó értékre,
c) pénzügyi intézmény, biztosító, befektetési szolgáltató, árutőzsdei szolgáltató, befektetési alapkezelő, kockázati tőkealap-kezelő, tőzsdei, elszámolóházi vagy központi értéktári tevékenységet végző szervezet, ön-
kéntes kölcsönös biztosító pénztár vagy magánnyugdíjpénztár, vagy szerencsejáték szervezésével foglalkozó szervezet tisztségviselőjeként vagy alkalmazottjaként,
d) hivatalos személyként,
e) ügyvédként követik el.
(5) Aki az (1)-(4) bekezdésben meghatározott pénzmosás elkövetésében megállapodik, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(6) Nem büntethető az (1)-(5) bekezdésben meghatározott pénzmosás miatt, aki a hatóságnál önként feljelentést tesz, vagy ilyet kezdeményez, feltéve, hogy a cselekményt még nem, vagy csak részben fedezték fel.
303/A. § (1) Aki a más által elkövetett szabadságvesztéssel büntetendő cselekményből származó
a) dolgot gazdasági tevékenység gyakorlása során felhasználja,
b) dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenységet végez, vagy pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe,
és gondatlanságból nem tud a dolog ezen eredetéről, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel, köz-érdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés vétség miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt
a) különösen nagy, vagy azt meghaladó értékre,
b) pénzügyi intézmény, biztosító, befektetési szolgáltató, árutőzsdei szolgáltató, befektetési alapkezelő, kockázati tőkealap-kezelő, tőzsdei, elszámolóházi vagy központi értéktári tevékenységet végző szervezet, önkéntes kölcsönös biztosító pénztár vagy magánnyugdíjpénztár, vagy szerencsejáték szervezésével foglalkozó szervezet tisztségviselőjeként vagy alkalmazottjaként,
c) hivatalos személyként követik el.
A bűncselekmény jogi tárgya a bűnözés - ezen belül is elsősorban a szervezett bűnözés - elleni fellépés eredményességéhez fűződő közérdek. Emellett másodlagosan jogi tárgynak tekinthetjük az állam pénzintézeti rendszerébe vetett bizalmat19 is. A bűncselekmény elkövetési tárgya a dolog. "A dolog jogi értelemben: a külvilágnak olyan önálló része, amely állandó tulajdonságai folytán más testi tárgyaktól megkülönböztethető és jogviszonynak önálló tárgya lehet."20 Jogi értelemben az minősül dolognak, ami tulajdonjog tárgya lehet. A dolog fogalmát tehát a lehető legtágabban kell értelmeznünk. Ezt támasztja alá a Btk. 303/C. § (1) bekezdésében található jogalkotói jogértelmezés is, amely szerint a pénzmosás szempontjából dolgon a vagyoni jogosultságot megtestesítő olyan okiratot, dematerializált értékpapírt is érteni kell, amely a benne tanúsított vagyoni érték vagy jogosultság feletti rendelkezést önmagában -, illetve a dematerializált formában kibocsátott értékpapír esetében az értékpapírszámla jogosultjának - biztosítja.
A jogalkotói értelmezésben szereplő dematerializált értékpapír fogalmát a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény határozza meg. A dematerializált értékpapírokat a befektetési szolgáltatók által vezetett értékpapírszámlákon tartják nyilván, nyomdai úton nem állíthatók elő. Annak érdekében, hogy az ilyen értékpapírok tartalma is ellenőrizhető legyen, a kibocsátó köteles elhelyezni a központi elszámolóháznál egy, az értékpapírról kiállított okiratot, amely az értékpapírok egyedi azonosításához szükséges kellékeket21 természetesen nem tartalmazza22. A dematerializált értékpapír a Tőkepiaci törvényben és a külön jogszabályban23 meghatározott módon, elektronikus úton létrehozott rögzített, továbbított és nyilvántartott, az értékpapír tartalmi kellékeit azonosítható módon tartalmazó adatösszesség. A dematerializált értékpapír tehát olyan névre szóló értékpapír, amelynek nincs sorszáma, a tulajdonos nevét, egyértelmű azonosítására szolgáló adatokat pedig az értékpapírszámla tartalmazza.
Az elkövetési tárgy kapcsán még egy kérdéskört kell érintenünk, az előcselekmények problémakörét. A tényállásban említett dolognak ugyanis szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény elkövetéséből kell származnia. Bár a törvény azt már nem mondja ki, hogy az "e törvény szerint" kell szabadságvesztéssel fenyegetett cselekménynek lennie, mégis egyértelmű, hogy a magyar Btk. által ilyen módon büntetni rendelt cselekményeket kell érteni alatta. A törvény nem a "bűncselekmény", hanem a "büntetendő cselekmény" fogalmat használja, amiből az következik, hogy a pénzmosás akkor is megállapítható, ha az előcselekmény elkövetője bármely okból nem büntethető (például gyermekkor miatt, vagy ha kóros elmeállapotú az elkövető).
Annak sincs jelentősége, hogy az alapbűncselekmény a pénzmosás miatt eljáró állam joghatósága alá tartozik-e, vagy sem (ahogy ezt a Strasbourgi Egyezmény 6. Cikkelye is rögzíti). "Napjainkban éppenséggel inkább az a jellemző, hogy az eredetleplezés az eredményesség reménye nélkül másként, mint nemzetközi méretekben nem is történhet. Szinte szükségszerű tehát, hogy az alapügy elkövetésének és az eredetleplezés (részbeni) színhelyének országa különböző legyen. Az egyetlen fontos kritérium az, hogy a gyanított előcselekmény az elkövetés és a pénzmosás országában is szabadságelvonással fenyegetett tett legyen. (Ez különösen pénzügyi, devizális érdekeket sértő bűncselekmények esetében lehet kérdéses.)"24
Abban a kérdésben, hogy büntetendő cselekményről van-e szó, a bíróság nyilvánít véleményt. Nem kell azonban az, hogy az alapügy jogerős ítélettel befejeződjön, hiszen ha ezt minden esetben meg kellene várnunk, akkor időközben elenyésznének a pénzmosás bizonyítékai is. Ezt a gondolatmenetet támasztja alá az is, hogy a Btk. nem "elbírált", hanem "büntetendő" cselekményt említ előcselekményként.
A pénzmosás elkövetési magatartásainak bemutatását úgy végezzük el, hogy a 2007-től hatályos négy alaptípust egymástól elválasztva tárgyaljuk.
1. Az első verziót dinamikus pénzmosásnak is nevezhetjük, mivel az elkövetési magatartások túlnyomó többsége közgazdasági értelemben valamilyen vagyon-transzformációt eredményez. A dinamikus pénzmosást az alapbűncselekmény elkövetője nem követheti el, ilyenkor tehát egy kívülálló személy a pénzmosó.
Az elkövetési magatartások a következők:
a) a dolog átalakítása olyan vagyontranszfert jelent, amikor a dolog anélkül alakul át az egyik vagyontartá-si formából a másikba, hogy közben nem történik tulajdonosváltás. Erre példa a lopott ékszer beolvasztása, és új ékszerek vagy más arany használati tárgyak készítése az így nyert nyersanyagból,
b) a dolog átruházása történhet ingyenes vagy visszterhes jogügylettel. Ilyenkor a pénzmosó - rendszerint a rétegzés fázisában - az alapbűncselekmény és az elkövető közötti kapcsolat elhomályosítása céljából harmadik személynek utalja át az összeget, vagy harmadik személynek adja el a dolgot, színlelt szerződéssel. A tényállás nem zárja ki, de a dolog természetéből következik, hogy ez a harmadik személy - legalábbis az első lépcsőben - maga az alapbűncselekmény elkövetője nem lehet. (Ettől ez a magatartás még tényállásszerű lenne, a bűncselekmény megvalósulna, csak rendkívül "gyenge színvonalú" pénzmosás lenne a bűnelkövetőtől kapott dolgot azonnal átruházni az elkövetőre.)
c) a dolog felhasználása gazdasági tevékenység gyakorlása során tipikus pénzmosási technika. Az elkövető ilyenkor a bűncselekményből származó, mosásra átvett összeget vagy dolgot a saját (vagy kifejezetten e célra alakított vagy már működő) vállalkozásában használja fel, majd azt valamilyen névleges jogcímen visszautalja az alapbűncselekmény elkövetőjének. A gazdasági tevékenység fogalmát 2007-ig a Btk. nem határozta meg, így a gyakorlat a más jogszabályokban található definíciókra, vagy a közgazdaságtan meghatározásaira volt utalva.
A gazdasági tevékenység a legáltalánosabb értelemben az emberi szükségletek kielégítésére szolgáló anyagi javak termelésével, elosztásával, cseréjével és fogyasztásával kapcsolatos tevékenység. Meghatározó vonását a termelő (szolgáltató) jelleg jelenti. A gazdasági tevékenység szélesebb fogalom a produktív munkánál, magában foglal olyan improduktív munkafajtákat is, amelyek nélkül az anyagi javak termelésének, elosztásának és fogyasztásának lebonyolítása megoldhatatlan lenne (pl. könyvelés, nyilvántartás), de áruviszonyok esetén az áruforgalommal és a pénzmozgásokkal összefüggésben kifejtett tevékenység is beletartozik a fogalomba25.
A hatályos Btk. alapján tehát a gazdasági tevékenység fogalmát a következőképpen adhatjuk meg:
315. § (2) E fejezet alkalmazásában gazdasági tevékenység a bevétel elérése érdekében vagy azt eredményező módon saját kockázatra rendszeresen végzett termelő, kereskedelmi vagy szolgáltató tevékenység.
A gazdasági tevékenység tehát fizikai javak termelésében, szolgáltatások nyújtásában vagy kereskedelmi tevékenységben nyilvánul meg, mégpedig akkor, ha bevétel elérése érdekében folytatják (függetlenül attól, hogy esetleg veszteséges lesz a tevékenység, vagy egyáltalán nincs is bevétele, mint ahogy a pénzmosodák kifelé veszteségesnek látszanak is), illetve bevételt eredményező módon működtetik. Ez utóbbira példa lehet egy nonprofit alapítvány, amely nem kíván nyereségre törekedni, de kifelé látszólag váratlanul (ugyanakkor a pénzmosók által tudatosan tervezett módon) hirtelen nagyobb bevételhez jut, annak ellenére, hogy ezt eredetileg "nem tervezte". A definíció talán kicsit túlzó törvényhozói óvatosságból meglehetősen tág, ami azonban nem baj, hiszen nem ad reális lehetőséget kiskapuk nyitásához. Két szempontból is tágította tehát a jogalkotó a gazdasági tevékenység fogalmát a 2007. június 1-je előtti állapothoz képest:
1) nem nyereségre, hanem bevétel elérésére törekszik a gazdálkodó, vagy
2) még ilyen cél sem vezérli, hanem pusztán véletlenül ér el bevételt.
A definíció alapján biztosan nem tartoznak a gazdasági tevékenység fogalma alá a saját szükségletek kielégítését célzó tevékenységek (pl. utazásra, autókra vagy a saját maga által használt ingatlanokra költi el a bűncselekményből származó pénzt26). Az elkövető azonban éppen azért folyamodik a pénzmosáshoz, mert fél a lebukástól, és nem meri elkölteni a bűncselekményből származó profitot.
d) a dolgon fennálló jog vagy az e jogban bekövetkezett változások, illetve a dolog fellelhetőségi helyének eltitkolása vagy elleplezése alapvetően a bűnpártoláshoz hasonló jellegű magatartások, amelyeket a pénzmosó azért követ el, hogy az alapbűncselekmény elkövetőjének felelősségre vonását megakadályozza vagy megnehezítse. Az új szabályozás ezt is tettesi cselekménnyé minősítette, tehát pénzmosó az is, aki
- a dolgon fennálló jogot stb. eltitkolja (ez passzív magatartás, vagyis az elkövető csak akkor büntethető, ha jogilag előírt kötelessége lenne a kérdéses adatok feltárása),
- a dolgon fennálló jogot stb. elleplezi (ez aktív magatartás, vagyis az elkövető szándékosan próbálja eltüntetni a kapcsolatot a bűncselekményből származó dolog és az alapbűncselekmény elkövetője között).
e) a dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenység végzése, vagy pénzügyi szolgáltatás igénybevétele. A tényállásban korábban használt "pénzügyi és bankművelet" fogalma máshol nem szerepel a Btk.-ban, illetve ezt a fogalmat egyetlen háttérjogszabály sem határozta meg. A jogbiztonság és normavilágosság szempontjából aggályos kifejezést a módosító törvény felváltotta a "pénzügyi tevékenység, illetve pénzügyi szolgáltatás igénybevétele" gyűjtőfogalommal, amelynek tartalmát a Btk.-ba beiktatott új rendelkezés, a 303/C. § (2) bekezdése fejti ki:
"A 303. § és a 303/A. § alkalmazásában pénzügyi tevékenységen, illetve pénzügyi szolgáltatás igénybevételén a pénzügyi szolgáltatási vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatási, befektetési szolgáltatási vagy kiegészítő befektetési szolgáltatási, árutőzsdei szolgáltatási, befektetési alapkezelési, kockázati tőkealap-kezelési, tőzsdei, elszámolóházi vagy központi értéktári, biztosítási, önkéntes kölcsönös biztosító pénztári vagy magán-nyugdíjpénztári tevékenységet, illetve annak igénybevételét kell érteni." (E tevékenységek tartalmát a háttérjogszabályok részletesen meghatározzák, e körben csak utalunk az alábbiakra.
A pénzügyi szolgáltatás és a kiegészítő pénzügyi szolgáltatás fogalmát az 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3. §-a, a befektetési és kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenység fogalmát a 2001. évi CXX. törvény (Tpt.) 81. §-a, míg az árutőzsdei szolgáltatási tevékenység fogalmát a Tpt. 83. §-a határozza meg: a befektetési alapkezelési tevékenység fogalmát ugyanezen törvény 5. §-a (1) bekezdésének 8. pontja határozza meg.
A tőzsde fogalmát a Tpt. 5. §-a (1) bekezdésének 95. pontja, a tőzsdei tevékenység fogalmát a Tpt. 297. §-ának (1) bekezdése határozza meg. Az elszá-molóház fogalmát a Tpt. 5. §-a (1) bekezdésének 33. pontja, az elszámolóházi tevékenységek körét pedig a Tpt. 334. §-a határozza meg. A központi értéktár pedig olyan elszámolóház, amelyet a Felügyelet a Tpt. 336. §-ának megfelelően, ugyanezen szakaszban meghatározott központi értéktári tevékenység végzésére kötelez.
A biztosítási tevékenység részletes szabályait a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény tartalmazza. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár tevékenységét az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény 10. §-a határozza meg. A magán-nyugdíjpénztári tevékenység részletes szabályait a magánnyugdíjról és a magán-nyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény tartalmazza.)
Hangsúlyozni szeretnénk azonban, hogy a bűncselekménynek ezt a fordulatát is elkövetheti bárki, tehát nem csak a legális pénzügyi tevékenység végzése, vagy pénzügyi szolgáltatás igénybevétele tényállásszerű a pénzmosás megállapítása szempontjából. A Btk. által használt "bármilyen" jelző is arra utal, hogy mind a legális, mind az illegális műveletek megalapozzák a bűncselekmény megállapítását, tehát akár egy érvénytelen jogügylettel is elkövethető a pénzmosás, és nem szükséges a törvény által előírt szervezeti keretek betartása vagy feltételek megléte sem (ami viszont más bűncselekmény megállapítását is lehetővé teheti). A jogalkotó tehát az elkövetési magatartást a második fordulat esetében is meglehetősen tág körben határozta meg.
2. A második bekezdésben található változatot statikus pénzmosásnak is nevezhetjük, mivel az elkövetési magatartások túlnyomó többsége közgazdasági értelemben vagyon-transzformációt nem eredményez. A statikus pénzmosást az alapbűncselekmény elkövetője nem követheti el.
Az elkövetési magatartások a következők:
- a dolog megszerzése saját magának vagy harmadik személynek: gyakorlatilag az eredetleplezési célzat nélküli megszerzés büntetendővé nyilvánításával, az EU jogának megfelelve ugyan, de olyan szabályozást iktattunk be a Btk.-ba, amely már kriminológiai értelemben pénzmosásnak nem tekinthető tevékenységeket is pénzmosásnak minősít. (Pénzmosónak minősül majd például az a szülő is, aki a gyermekének a bankrablásból származó zsákmányából kap egy kisebb ösz-szeget, amiből a lakásrezsijét kifizeti...)
- a dolog megőrzése, kezelése, használata vagy felhasználása, vagy az ellenértékén más anyagi javak szerzése: ezek az alapbűncselekmény elkövetője számára akár "baráti szívességből", akár haszonszerzés végett történő tevékenységek. Ilyen lehet például a bűnös úton szerzett vagyon egyszerű őrzése páncélszekrényben (gyakori e körben az ügyvédi letét), de kamatoztatása vagy befektetés, pénzügyi műveletek végzése az összeggel (ha nincs eredetleplezési célzat, ez a fordulat állapítandó meg).
Vitatott kérdés volt eddig a szakirodalomban27, hogy az ügyvédi honorárium, amelyet a védőügyvéd a bűnelkövetőtől adott esetben a bűncselekmény elkövetésével összefüggésben szerzett pénzből kap, lehet-e pénzmosás tárgya. Ha az ügyvéd tudja, hogy bűncselekményből származó pénzt vett át, pénzmosást valósít meg a hatályos magyar szabályozás szerint. Ugyanígy pénzmosás miatt vonandó felelősségre az ügyvéd, aki ügyvédi letétként elfogad olyan pénzt, amelyről tudja, hogy bűncselekmény elkövetéséből származik. (Más kérdés persze, hogy az elkövető, vagyis az ügyvéd tudattartalmának a bizonyítása rendkívül nehéz feladat lesz.)
3. A saját pénz mosását kizárólag az alapbűncselekmény elkövetője követheti el, a következő elkövetési magatartásokkal:
- a saját korábbi, szabadságvesztéssel büntetendő cselekményének elkövetéséből származó dolog gazdasági tevékenység gyakorlása során történő felhasználása,
- a dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenység végzése, vagy pénzügyi szolgáltatás igénybevétele.
(Ezen elkövetési magatartások elemzését a korábbiakban már elvégeztük, a dinamikus pénzmosás bemutatásakor.)
4. A gondatlan pénzmosás tényállása megegyezik a saját pénz mosásával, azzal a lényeges különbséggel, hogy ezt csak olyan személy követheti el, aki az alapbűncselekmény elkövetésében nem vett részt. Azért kezeljük önálló alakzatként, mert a három korábbi verzió közül egyiknek sem képezi a gondatlan változatát, ez egy új alapeset.
Az elkövetési magatartások tanúsítása, a felhasználás, illetve a pénzügyi tevékenység végzése vagy végeztetése itt is szándékos, a gondatlanság a dolog bűnös eredetének felismeréséhez kapcsolódik. Ha a pénzmosást elkövető nem volt tisztában a dolog bűnös eredetével (vagy csak nem lehet rábizonyítani), ám ezt a körülményekből fel kellett volna ismernie, a gondatlan alakzatért felelhet. A gondatlan alakzatból természetszerűleg kimaradt a célzat is.28
Visszatérve tehát a klasszikus pénzmosás elemzésére, a pénzmosás mindhárom alapesete mind a szándékos, mind a gondatlan változat esetén értékhatártól függetlenül bűncselekmény, tehát egyik alapesetnek sincs szabálysértési alakzata.
A bűncselekmény az elkövetési magatartások bármelyikének tanúsításával befejezetté válik (mivel magatartási, immateriális bűncselekményről van szó), tehát nem szükséges hozzá az, hogy a pénzmosási művelet sikeres legyen.
A dinamikus, a statikus és a gondatlan pénzmosást az alapbűncselekmény elkövetőjén kívül bárki elkövetheti, tehát a bűncselekmény alanya lehet minden 14. életévét betöltött, beszámítási képességgel rendelkező természetes személy, aki nem vett részt az alapbűncselekmény elkövetésében. A saját pénz mosását értelemszerűen az alapbűncselekmény elkövetője követheti el tettesként.
Néhány szerző véleménye szerint az alapbűncselekmény elkövetőjének pénzmosás miatt történő megbüntetése több szempontból aggályos. A magyar büntetőjog dogmatikája ugyanis a látszólagos anyagi halmazat egyik eseteként tartja számon a "büntetlen utócselekmények" kategóriáját. Földvári József álláspontja ezzel kapcsolatban a következő: "emberiességi szempontokkal indokolhatjuk a büntetlen utócselekmény másik megnyilvánulási formáját. Az emberi természettel ellentétes követelmény lenne azt várni egy bűnelkövetőtől, hogy saját maga leplezze le bűncselekményét. Ennek elmaradását ezért nem értékelhetjük soha külön önálló bűncselekményként. Ha tehát valamely bűncselekmény megvalósítását az elkövető csak úgy kerülhetné el, ha leleplezné korábbi bűnelkövetését, az utóbbi bűncselekményt büntetlenül kell hagy-ni."29 Egyes szerzők álláspontja szerint a pénzmosást is ilyen büntetlen utócselekményként kellene kezelni, ha saját bűncselekményből származó pénz mosásáról van szó. Az elkövetőnek ugyanis, ha nagyobb összegű profitot realizált egy bűncselekmény elkövetéséből, két lehetősége van. Megteheti, hogy a személyes szükségleteire fordítja az összeget, ekkor azonban számolnia kell az azonnali lebukás veszélyével (ezért az elkövetők többnyire várnak néhány hónapot a bűncselekményből származó profit felhasználásának megkezdése előtt, és nem is kezdenek gyanúsan nagy költekezésbe). A másik alternatíva: megpróbálja tisztára mosni a pénzt, ekkor viszont azzal is számolni kell, hogy a lebukás esetén legalább két bűncselekmény miatt fogják felelősségre vonni.
Ezzel szemben van olyan álláspont, hogy mivel a bűncselekményből származó anyagi javak felhasználásának nem rendszerinti előfeltétele a pénzmosás, ezért nem tekinthetjük büntetlen utócselekménynek. A bűncselekményből származó pénzt az elkövető felhasználhatja pénzmosás nélkül is, és ha nem azonnal, nem nagy mennyiségben kezdi meg a pénz elköltését, valószínűleg nem is fog gyanút kelteni vele. Az alapbűncselekmény elkövetőjének büntethetőségét támasztja alá az is, hogy a pénzmosásnak önálló jogi tárgya van, hiszen ez a tényállás a pénzügyi szektorba vetett bizalmat is védi.
A dinamikus pénzmosás és a saját pénz mosása csak szándékosan követhető el. Mindkét verzió a tényállásban található célzat miatt csakis egyenes szándékkal követhető el. Ilyenkor az elkövető tudata átfogja legalább azt, hogy a dolog bűnös eredetű, és a saját magatartásának a célja az elkövető alapbűncselekmény miatti felelősségre vonásának lehetetlenné tétele vagy legalábbis megnehezítése. A statikus pénzmosás elkövethető eshetőleges szándékkal is. Ebben az esetben a Btk. szerint az elkövető tudatának minimálisan azt kell átfognia, hogy a dolog eredetét az elkövetés időpontjában ismerje. Van emellett a pénzmosásnak egy gondatlan alakzata is, amely a saját pénz mosásának tényállásával egyezik meg, de csak kívülálló személy követheti el, az alapbűncselekmény elkövetője nem.
A törvényhozó a 303. § (4) bekezdésében sorolja fel azokat a körülményeket, amelyek megvalósulása esetén a dinamikus, a statikus pénzmosásnak és a saját pénz mosásának a társadalomra veszélyessége olyan fokban megnő, hogy súlyosabb büntetési tétel (kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés) kilátásba helyezése indokolt. A minősített esetek a következők:
Az első ilyen körülmény az üzletszerűség. A Btk. 137. § 9. pontja szerint üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik.
Minősítő körülmény továbbá, ha a bűncselekményt különösen nagy vagy azt meghaladó értékre követik el. Ez a Btk. 138/A. § szerint ötvenmillió forintot meghaladó értéket jelent. Hangsúlyoznunk kell, hogy nem a pénzmosási tevékenységből származó "jutaléknak" kell meghaladnia az ötvenmillió forintos értékhatárt, hanem a büntetendő cselekményből származó dolog (azaz általában a tisztára mosni kívánt pénz) értékének kell átlépnie azt.
A harmadik minősítő körülmény a speciális szervezeti keretekben történő elkövetéssel kapcsolatos. E szervezeti keretek részletes bemutatását ehelyütt mellőzzük, a pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztása elnevezésű bűncselekmény kapcsán majd visszatérünk rájuk. Kérdésként merülhet fel, hogy a felsorolt személyek és szervezetek csak törvényesen - megfelelő engedélyek birtokában - működve alapozzák-e meg alkalmazottaik pénzmosás miatti súlyosabb fenyegetettségét. Egyetértve Tóth Mihály álláspontjával kijelenthetjük, hogy "nem, a lényeg ugyanis az, hogy a pénzmosást az említett szervezeti keretek attól függetlenül megkönnyítették, hogy formálisan nem feleltek meg a törvényes követelményeknek."30 Természetesen, ha az elkövető a megfelelő engedélyek hiányában fejti ki a fent említett tevékenységeket, és így követ el pénzmosást, akkor a pénzmosás minősített esete mellett vizsgálandó, hogy ezzel halmazatban más bűncselekmény is megvalósult-e.
A kérdés persze elméleti jellegű, mert a pénzmosók valódi bankokat, a jogszabályok által előírt követelményeknek megfelelően működő, nagy tekintélyű (megfelelő bonitással rendelkező) pénzintézeteket szeretnek felhasználni. A felsorolt szervezeti keretek közötti elkövetés esetén a társadalomra veszélyességet az növeli meg, hogy az ilyen szervezetek alkalmazottai ismerik a pénzügyi rendszer működését, ráadásul egyszerre több pénzmosónak is segíthetnek a bűncselekményből származó dolgok legalizálásában.
A hivatalos személy fogalmát a Btk. 137. §-a határozza meg. E törvény alkalmazásában hivatalos személy:
a) az országgyűlési képviselő,
b) a köztársasági elnök,
c) a miniszterelnök,
d) a Kormány tagja, az államtitkár és a szakállamtitkár,
e) az alkotmánybíró, a bíró, az ügyész,
f) az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese, valamint a külön biztosok,
g) a helyi önkormányzati testületek tagja,
h) a közjegyző és a közjegyzőhelyettes,
i) az önálló bírósági végrehajtó és az önálló bírósági végrehajtó-helyettes,
j) alkotmánybíróságnál, bíróságnál, ügyészségnél, államigazgatási szervnél, önkormányzati igazgatási szervnél, az Állami Számvevőszéknél, a Köztársaság Elnökének Hivatalánál, az Országgyűlés Hivatalánál szolgálatot teljesítő személy, akinek a tevékenysége a szerv rendeltetésszerű működéséhez tartozik,
k) a pártfogó felügyelői szolgálatnál pártfogó felügyelői tevékenységet végző, igazságügyi alkalmazotti jogviszonyban álló személy,
l) jogszabály alapján közhatalmi, államigazgatási feladatokkal megbízott szervnél, testületnél az a személy, aki közhatalmi, államigazgatási feladatot lát el;
2. közfeladatot ellátó személy:
a) a postai szolgáltató végrehajtó vagy biztonsági szolgálatot ellátó alkalmazottja, a közforgalmú tömegközlekedési eszközt működtető gazdálkodó szervezetnél végrehajtó vagy biztonsági szolgálatot ellátó személy, továbbá a közúti személyszállítási szolgáltatást végző más személy,
b) a Magyar Honvédség szolgálati feladatot teljesítő katonája,
c) a polgári védelmi szervezetbe beosztott és polgári védelmi szolgálatot teljesítő személy,
d) a mentőszolgálat tagja,
e) a bírósági vagy más hatósági eljárásban a védő vagy a jogi képviselő, a szakértő, és a hivatalos személynek nem minősülő kézbesítési végrehajtó,
f) az egészségügyről szóló törvényben meghatározott esetben az egészségügyi dolgozó, valamint az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személy,
g) a közoktatásról szóló törvényben meghatározott esetben a pedagógus, illetőleg a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazott, valamint a felsőoktatásról szóló törvényben meghatározott esetben a felsőoktatási intézmény oktatója, tanára, tudományos kutatója,
Ügyvédnek tekintendő az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény szerint az a személy, aki egyéni ügyvédként, alkalmazott ügyvédként és ügyvédi iroda tagjaként fejt ki tevékenységet. Nem alapozza meg a súlyosabb minősítést, ha az ügyvéd a törvény szerint szünetelteti, illetve nem gyakorolja az ügyvédi tevékenységet, vagy az ügyvédi tevékenységét felfüggesztik. Az alkalmazott ügyvéd ügyvédi tevékenységet kizárólag a munkáltatója által, a részére adott megbízás alapján végezhet. Ebből következően, amennyiben az alkalmazott ügyvéd ügyvédi megbízás alapján követi el a pénzmosást, de nem tud a bűncselekményről, abban az esetben a megbízó ügyvéd közvetett tettesként felel. Végül az alkalmazott ügyvéddel ellentétben nem tartozik ebbe a körbe az ügyvédjelölt, mivel az ügyvédekről szóló törvény szerint nem tagja az ügyvédi kamarának.
A gondatlan alakzat minősített esetei közül az üzletszerűség értelemszerűen hiányzik, és az ügyvédként történő elkövetés sem minősítő körülmény.
Az előkészületi magatartások közül a törvény a pénzmosás elkövetésében való megállapodást bünteti. A megállapodás legalább két személy kölcsönös egyetértését feltételezi. Részese lehet az alapbűncselekmény elkövetője is, de ha később a pénzmosást legalább megkísérlik, abba az előkészületnek minősülő cselekmény beolvad, tehát ezt a bíróság nem veszi figyelembe.
Az a személy, aki az alapbűncselekmény elkövetése előtt állapodik meg a tettessel a pénzmosásban, az előkészületen kívül felelősséggel tartozhat az alapbűncselekményhez nyújtott pszichikai bűnsegélyért is.
A törvény meghatároz egy büntethetőséget megszüntető okot is. A pénzmosás elleni hatékonyabb fellépés elősegítése és az a kriminálpolitikai célkitűzés hívta életre ezt a rendelkezést, hogy nagyobb érdek fiíző-dik a még felderítetlen, vagy csak részben felderített cselekmény leleplezéséhez, mint az elkövető megbüntetéséhez. Ha tehát az elkövető önként feljelentést tesz, vagy ilyet kezdeményez, nem büntethető pénzmosás miatt. A bíróságnak nincs mérlegelési lehetősége: ha a cselekményt még nem fedezték fel teljesen, a feljelentő mentesül a felelősségre vonás alól. Ez azonban természetesen nem vonatkozik az előcselekményre. Ha abban bármilyen elkövetői minőségben részt vett a pénzmosás miatt nem büntethető elkövető, azért felelősségre vonható. A "feljelentés kezdeményezése" elsősorban az intézeti, vagy hivatalos személyként elkövetett pénzmosás miatt fontos, ahol - bizonyos hivatali, szolgálati utak betartása folytán - maga a kezdeményezés is méltányolható lehet.
A büntethetőséget megszüntető ok - a rendszerbeli elhelyezésétől függetlenül - a szándékos és a gondatlan változatra egyaránt vonatkozik (hiszen a gondatlanságára a tettes később is rájöhet), nem terjed ki azonban a 303/B. §-ban szabályozott bejelentési kötelezettség elmulasztására, amely önálló bűncselekmény.31
A Btk. 303. §-ának (1)-(2) bekezdése, valamint a 303/A. §-ának (1) bekezdése "klasszikus" értelemben vett bűnkapcsolat, hiszen az elkövetési magatartást ki-fejtők az "alapbűncselekmény" elkövetésében semmilyen elkövetői alakzatban nem vesznek részt. Az elhatárolás szempontjából szóbajöhető bűnkapcsolatok a bűnpártolás, a jövedéki orgazdaság és az orgazdaság.
A Btk. 303. §-ának (1)-(2) bekezdésében meghatározott pénzmosás az elkövetési magatartásokra tekintettel a Btk. 244. §-ban meghatározott bűnpártoláshoz képest speciális, így kizárólag a pénzmosás állapítható meg.
A Btk. 311/A. §-a (1) bekezdésében meghatározott jövedéki orgazdaság, valamint a 326. § (1) bekezdésében meghatározott orgazdaság az elkövetés tárgyára és a célzatra tekintettel a pénzmosáshoz képest ugyancsak speciális, e bűncselekmények állapíthatóak meg.
A Btk. 303/A. §-ának (1) bekezdésében írt pénzmosás elhatárolásának problémaköre fel sem merül, tekintettel arra, hogy a bűnkapcsolat kizárólag gondatlanul követhető el. ■
JEGYZETEK
1 Ld. részletesebben: Gál István László: A pénzmosás. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2004.
2 Patrick Moulette: Money laundering: staying ahead of the latest trends., In: Observer No. 220. April 2000. 28. oldal.
3 Peter Lilley: Piszkos ügyletek. A pénzmosás világa. Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Kiadó Rt., Budapest, 2001. 39. oldal
4 Jackie Johnson: In Pursuit of Dirty Money: Identifying Weaknesses in the Global Financial System. (= Journal of Money Laundering Control Henry Stewart Publications London, Autumn 2001. 122. oldal.)
5 A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének 3/2002. számú ajánlása a terrorizmus és a pénzmosás megakadályozása és megelőzése érdekében. 1. oldal. (www.pszaf.hu/ajanlasok/2002/3-2002.htm - 2003. június 15.)
6 Mayerhofer/Jehle: Organisierte Kriminalität. Kriminalistik Verlag, Heidelberg, 1996. 112. oldal.
7 Ha nyitott szemmel sétálunk a Balaton környékén, és az árakat nézegetve magunkban összehasonlítást végzünk, itt-ott arra a következtetésre juthatunk, hogy az adott környéken szokásos bérleti díjakat is figyelembe véve kicsi a valószínűsége, hogy például egy-egy adott vállalkozás nyereséges legyen. (Ebből persze nem kizárólag pénzmosásra következtethetünk, az is előfordulhat, hogy lopott a termék, vagy "lespórolták" róla a vámot...)
8 Jacsó Judit: A pénzmosás elleni nemzetközi fellépés eszközei (= Magyar Jog, 2000. 9. szám 545. oldal).
9 Vidékiné Farkas Anikó: A pénzmosásról (= Ügyészek Lapja 1995. 2. szám 21. oldal).
10 A jelenlegi tagok: Argentína, Ausztrália, Ausztria, Belgium, Brazília, Dánia, Dél-Afrika, Egyesült Királyság, Európai Bizottság, Finnország, Franciaország, Görögország, Gulf Együttműködési Tanács, Hollandia, Írország, Izland, Japán, Kanada, Kína (és Hong Kong), Luxemburg, Mexikó, Németország, Norvégia, Olaszország, Oroszország, Portugália, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország, Új-Zéland, USA.
11 Dr. Fejes Eleonóra: A pénzmosás hazai és nemzetközi tapasztalatok alapján. MNB Műhelytanulmányok 5. MNB Információs Főosztály, 1994. 19. oldal.
12 Jeffrey Robinson: A pénzmosoda. A világ harmadik legnagyobb üzlete belülről. Park Kiadó, Budapest, 1996. 9. oldal.
13 Anti-Drug Abuse Act of 1986.
14 Steven Mark Levy: Federal Money Laundering Regulation (Banking, Corporate, and Securities Compliance) New York, 2003. 1. fejezet 3. oldal.
15 Molnár Csaba: Néhány gondolat a pénzmosásról (= ORFK Tájékoztató 1999. 2. szám 6. oldal).
16 Jeffrey Robinson: A pénzmosoda. A világ harmadik legnagyobb üzlete belülről. Park Kiadó, Budapest, 1996. 38. oldal.
17 Bardócz Csaba: Pénzmosási technikák (= Belügyi szemle 1997. 3. szám 76. oldal).
18 A fázisokkal kapcsolatban lásd: A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének 3/2002. számú ajánlása a terrorizmus és a pénzmosás megakadályozása és megelőzése érdekében. 1. oldal (www.pszaf.hu/ajanlasok/2002/3-2002.htm - 2003. június 15.)
19 Horváth Tibor - Kereszty Béla - Maráz Vilmosné - Nagy Ferenc - Vida Mihály: A magyar büntetőjog Különös része. Korona Kiadó, Budapest, 1999. 670. oldal.
20 Benedek Ferenc: Római magánjog Dologi és kötelmi jog. Janus Pannonius Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kar, Pécs, 1995. 8. oldal.
21 Pl. sorszám, a tulajdonos neve, eredeti aláírás stb.
22 Dr. Tomori Erika: Értékpapírjog. Mobil Kft. Kiadó, Budapest, 2003. 9. oldal.
23 Ld. a 284/2001. (XII. 26.) számú Korm. rendeletet.
24 Tóth Mihály: Gazdasági bűnözés és bűncselekmények. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2002. 358. oldal.
25 A politikai gazdaságtan kisszótára. Kossuth Kiadó, Budapest, 1984. 158. oldal.
26 Ehhez kapcsolódóan szellemesen jegyzi meg Tóth Mihály, hogy az ilyen költekezés esetén kérdéses, hogy így lehet-e egyáltalán vagyont leplezni. (Tóth Mihály: Gazdasági bűnözés és bűncselekmények. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2002. 359. oldal).
27 Ld. Lars Hombrecher: Geldwäsche (§ 261 StGB) durch Strafverteidiger? Aachen, 2001. Valamint: Wolfgang Wohlers: Geldwäschrei durch die Annahme von Verteidigerhonoraren - Art. 305. StGB als Gefahr für das Institutder Wahlverteidigung (= Schweizerische Zeitschrift für Strafrecht 2002. 2. szám 197-219. oldal).
28 Volt már sajnos példa arra a magyar büntetőjogban, hogy egy gazdasági bűncselekmény (a jövedéki orgazdaság) célzatos alapesetéhez kapcsolódóan a gondatlan elkövetést is büntetni rendelte a törvényhozó, ami valószínűleg a hazai büntetőjogi jogalkotás mélypontját jelentette.
29 Földvári József: Magyar büntetőjog. Általános rész. Osiris Kiadó, Budapest, 1997. 227. oldal.
30 Tóth Mihály: Gazdasági bűnözés és bűncselekmények. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2002. 361. oldal.
31 Tóth Mihály: Gazdasági bűnözés és bűncselekmények. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2002. 363. oldal.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Gál István László PhD, egyetemi adjunktus, PTE ÁJK Büntetőjogi Tanszék, Pécs Dr. Sinku Pál, főosztályvezető ügyész, Legfőbb Ügyészség, Budapest
Visszaugrás
