2022. május 12-én elhunyt Schmidt Péter, a magyar alkotmányjogász társadalom köztiszteletben álló doyenje. Személyében az ELTE ÁJK korábbi dékánját, tanszékvezetőjét és professzorát, a Magyar Alkotmányjogászok Egyesületének alapítóját és első elnökét gyászoljuk.
Schmidt Péter 1926. december 27-én született a Békés megyei Mezőberényben, annak díszpolgára. Az érettségi után 1947-től egyetemi hallgató, 1948 szeptemberében a közigazgatási jellegű képzésre szakosodott Madarász Kollégium lakója. E kollégium igazgatója akkor a későbbi jóbarát és közjogász kolléga, Halász József.
Schmidt Péter életében a népi kollégiumi élmények meghatározóak. Nyugdíjaséveiben a Népi Kollégisták Baráti Körének elnöke, ügyvivője. Véleménye szerint "A népi kollégiumoknak a magyar értelmiségek átalakulásában döntő szerep jutott. A Horthy-rendszer nem hagyott átjárást a társadalmi rétegek között. Az értelmiség belterjes társadalmi csoport volt. A népi kollégiumoknak éppen az lett a politikai küldetése, hogy megkönnyítse a munkás- és parasztgyerekeknek az egyetemi tanulást. Az a tízezer hely, amit biztosítottak számukra, az értelmiség jelentős megújulását jelentette. Ebbe a tízezerbe tartoztam én is."[1]
Schmidt Péter mindig is támogatta a jogi kar kollégiumait, visszatérő vendége volt a Budaörsi úti Kollégiumnak, amely 1976-ban a kollégium kiváló oktatójává fogadta. Dékánként (1980-1983) a Bibó István Szakkollégium egyik alapítója.
Az egyetemet 1951-ben summa cum laude végezte el, ugyanezen év júniusától az Államjogi Tanszék tanársegédje, 1976. július 1-től professzora. A tanszéktől sohasem szakadt el, jelentős kutatói kitérői (MTA Állam- és Jogtudományi Intézete 1956-1967, MSZMP Társadalomtudományi Intézete 1977-1980) idején is oktatott másodállásban.
A "társtudban" egy kiváló kutatóműhely, a demokrácia kutatócsoport vezetője (tagjai pl. Bihari Mihály, Gombár Csaba, később Kéri László, Stumpf István és sokan mások). Itt kerül közel a politikatudományhoz. A Magyar Politikatudományi Társaság alapító tagja, elnöke, az önálló politikatudomány egyik úttörője. 1994-ben a társaság neki ítélte oda a Bibó-díjat. Bibó-díjas előadása stílusosan a hatalmi ágak megosztásának aktuális problémáiról szólt.[2] Bibó Istvánt nagyon tisztelte, kiderül mindez a Bibó István a jogtudós című írásából.[3]
Visszatérve az egyetemre Schmidt Péter az 1970-es, '80-as években az alkotmánybíróvá való választásáig a jogi kar meghatározó professzora, dékánsága után az ELTE aranyérem tulajdonosa. Dékánsága idején nemcsak a Bibó Kollégiumot, hanem a belépő fiatal oktatók törekvéseit is felkarolta.
1981-ben jelent meg a "FIÓK" Műhelytanulmányai első kötete. Ennek előszavában a dékán leírja, hogy az egyetem megújhodása mindig összekapcsolódott a nemzedékváltásokkal is, az új, fiatalabb korosztály jelentkezése új eredmények, felfogások megjelenésével is jár, amit támogatni kell.[4]
Schmidt Péter a hallgatók által tisztelt és szeretett professzor volt, előadásai "teltházzal" mentek. Nem véletlen, hogy a hallgatók többször (először 1975-ben) a kar kiváló oktatójává választották. Gondolkodásra, összefüggések megértésére tanított. Megkövetelte a tételes jog ismeretét, ugyanakkor a társadalmi-politikai viszonyok egészében láttatta a jogot.
Mindig nagy fontosságú volt számára a korszerű írott tananyag. Az 1973-74-ben szerkesztésében megjelent Magyar Alkotmányjog (már nem államjog!) című jegyzet a tételes jog ismertetése mellett már nagyobb hangsúlyt helyezett az alkotmányjogi szemléletmódra, az állampolgári jogokra és a politológiai összefüggésekre. Tanári krédója volt: "alkotmányjog címén a hallgatóknak meghatározott jogi szemléletet kell megtanulniuk és nem a tételes jogi dogmatikát. Mindezzel nem kívánjuk tagadni a tételes jog ismeretének szerepét a jogászi nevelésben, de az alkotmányjogban, mint diszciplínában feltétlenül alárendelt az alkotmányjogi nézőpontok tanításának."[5]
Szerkesztője Az alkotmányosság alapjai című tankönyvnek (Kossuth, Budapest 1989), és szerzője az alkotmányos rendszerváltozás utáni első alkotmányjogi tankönyvnek (Alkotmánytan, Századvég 1992), amelyben kedves témájával, az alapvető emberi jogokkal foglalkozik.
Tanítványai korrekt és következetes vizsgáztatóként ismerték. Megszámolatlanul sok jogász értelmiségit tanított és vizsgáztatott.
Egy tanárról az mond el legtöbbet, hogy egyáltalán vannak-e tanítványai, nyomott hagyott-e tanítványaiban. Schmidt Péter tanítványaként mondhatom, hogy igen, és ennek a tanári habitusnak mélyebb, emberi gyökerei vannak. Önéletírásából idézem őt: "egy peda-
- 112/113 -
gógus »embermivolta« nagyon sok mindenen múlik, ezek között is elsősorban azon, hogy mennyire képes közel kerülni tanítványaihoz".[6]
Igen, Péter közel tudott kerülni hozzánk, körülötte mindig kiváló diákkör szerveződött, akik a magyar alkotmányjogtudomány meghatározó alakjai lettek (pl. Halmai Gábor, Pokol Béla, Szalay Péter, Szegvári Péter, Tölgyessy Péter). Önéletrajzi írása őszinte tükörkép és generációjának is monográfiája egyben.
Schmidt Péter tudósként, tudományos kutatóként döntően három kérdéssel, a képviselet lényegével és a választójoggal, az állampolgári alapjogokkal, valamint az államiság, a demokrácia kérdésköreivel foglalkozott. A 80. születésnapjára átadott tisztelgő kötet közli publikációinak jegyzékét, amely visszaigazolja a fenti megállapítást.[7]
Az említett három témában számos gondolatébresztő írást publikált, amelyek - a korba visszahelyezve - ízig-vérig reformgondolatok voltak. Ezeket a legfontosabbnak tartott írásokat a Szocializmus és államiság című könyvében foglalta össze.[8] A cikkek közös nevezője az állam szerepe. A szerző szerint a szocialista állam nem bírhat korlátlan társadalmi hatókörrel. S íme néhány reformgondolat: "az állampolgári jogok a szocialista társadalmakban is az állam cselekvéseinek korlátai, a társadalom államtól elhatárolt mozgásának garanciái". A képviselet tartalmával kapcsolatban pedig több írásában visszatér, hogy az Országgyűlésnek és a helyi tanácsoknak plasztikusabban kell kifejezniük azokat a vélemény- és érdekkülönbségeket, amelyek a társadalomban kifejeződnek. Ez a gondolat már egyértelmű nyitást jelent a politikai pluralizmus irányába.
Tudományos írásaira a gondolatgazdagság, a kritikus szellem és az érhető tiszta stílus jellemző. Különösen jó példa erre A magyar parlamentarizmus ma című írása, amely a Juan. J. Linz és Donald L. Horowitz vitához (elnöki rendszer vagy parlamentarizmus) szólt hozzá elsőként a Politikatudományi Szemle hasábjain.[9]
Schmidt Péter intenzíven jelen volt a tudományos közéletben, számos konferencia résztvevője. Aktív résztvevője a rendszerváltozást közvetlenül megelőző éveknek is, országosan ismert médiaszereplő, akire nem lehetett nem odafigyelni (1981-ben a Rádió Nívódíj tulajdonosa).
Azok közé sorolhatjuk őt, akik reformerként előkészítették az alkotmányos rendszerváltozást, akik segítették kinyitni az öklöt. Akkor szólaltak meg, amikor ideje volt a szónak. Ők a tevőleges résztvevők, a sok-sok meglapuló későbbi forradalmár és megélhetési politikussal szemben.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
