A következő tanulmányok a XXIX. Országos Diákköri Konferencia Állam- és Jogtudományi Szekciója Telekommunikációs és Média Jogi Tagozatában díjazott dolgozatok rövidített változatai.
A szerkesztőség ezúton is gratulál a díjazottaknak és minden résztvevőnek!
"A sajtó dolgaiban bizonyosan nincs középút szolgaság és szabadság között. Ha mindazoknak a megbecsülhetetlen javaknak, a melyeket a sajtószabadság biztosít hasznát akarjuk látni, akkor alá kell vetnünk magunkat azoknak a kellemetlenségeknek is, a melyek belőle származnak. Amazokat úgy elnyerni, hogy emezek alól kibújhassunk, ime ez olyan illuzió, a melybe közönségesen csak a beteg nemzetek ringatják bele magukat."
(C. A. H. C. Tocqueville)1
Az elektronikus sajtójogról, mint önálló jogtudományi területről Magyarországon ugyan csak pár évtizede beszélhetünk, azonban a rádiózást, mint műsorszolgáltató tevékenységet már az 1920-as évektől jogszabályok rendezték hazánkban. A Rádió honi megjelenése és jogi szabályozásának kezdetei a Horthy Miklós kormányzó nevével fémjelzett korszakra, vagyis a két világháború közötti időszakra tehetők.
A magyar "Rádiójog" kialakulása szerves egységben történt azzal a technikai fejlődéssel, amely a 19. század végén és a 20. század elején végbement, és amely elvezetett a "beszélő újság", a rádió megszületéséhez. A honi szabályozás színvonala a technikai fejlődés adott szintjén és nemzetközi összehasonlításban vizsgálva is igen jónak tekinthető. A korszak kiteljesedő "rádiójogi" szabályozása koherens, korszakos jelentőségű volt.
A korszak norma-forrási rendszeréről szólva a következők állapíthatók meg. A normarendszer legfontosabb, ám közel sem egyedüli eleme, a korszak rádiójoga szempontjából releváns, alkotmányjogilag felfogott, pozitív jogforrási rendszer, vagyis az állam normaalkotásra felhatalmazott és hatáskörrel rendelkező szervei által alkotott jogszabályok, törvények és egyes kormányzati actorokhoz kötődő rendeletek.2 Nemzetközi vonatkozásban meghatározó szerepet töltöttek be - már a távírás megjelenésétől kezdődően - az egyes nemzetközi jogi egyezmények, valamint egyéb nemzetközi jogi joghatással bíró szerződések, ezekkel a szupranacionális dimenziókkal azonban nem foglalkozom.
Az alkotmányjogi értelemben, szűken felfogott, par excellence jogforrásokon túl nem kerülhetők meg a más jellegű, de normatartalmat hordozó források sem. A (jog)történeti munkák bevezetőiben a szerzők gyakorta visszatérő panaszaként olvasható, hogy a levéltári és egyes irattári források megsemmisültek, nem hozzáférhetőek, vagy jelentékeny hézagai nehezítik a kutatómunkát. Jelen téma feltárása kapcsán is a levéltári iratcsomók esetlegességei, szakadéknyi hiányai okozták az egyik legnagyobb problémát.
A bírósági joggyakorlatról tanúskodó dokumentumok, valamint az államigazgatási határozatok (pl. posta vezérigazgató rendeletei) és a Rádió szervezetét és működését rendező belső szabályzatok igen korlátozottan maradtak fenn. A rádiójog megismeréséhez fontos forrásként kínálkozna, a rádió működtetésére jogot nyert részvénytársaságnak adott koncessziós szerződés (engedélyokirat), csakúgy, mint annak belső szervezetét és működését szabályozó Alapszabály valamint az Üzletszabályzat is, ám a szerződés hiteles példánya nem érhető el.
A korszak jogforrási rendjét értékelve hiányosságként kell megemlíteni, hogy a jogalkotó nem találta meg a szabályozás súlyának megfelelő jogszabályi szintet, mivel a rádiójog döntő mértékben miniszteri rendeleti úton került kodifikálásra, szemben számos nyugat-európai ország példájával, amelyekben a törvényhozások maguk alkották meg a szükséges joganyagot.
Ha pontosan meg akarjuk érteni a magyar rádiózás szabályozásának történeti fejlődését, akkor említést kell tenni egy, elsőre ugyan témánktól kicsit távol eső, ám annak alapját képező törvényről. A későbbi szabályozások kiindulópontjának tekinthető a "távírda, távbeszélő és egyéb villamos berendezésekről" szóló 1888:XXXI. Törvénycikket.3 Hosszú ideig ez az átfogó jellegű törvény biztosította az eszmei alapját a későbbi szabályozásoknak.
Elvi tételként mondta ki az első szakasz, hogy az államnak fenntartott jogai közé tartozik a távíró, távbeszélő és a villamos jelző berendezések felállítása, üzembe helyezése és tartása, azok létesítéséhez és üzemeltetéséhez miniszteri engedély szükséges.4 A közhatalomnak ezt a kizárólagos jogát távírókényszernek is nevezték, mivel más alternatív berendezés hiányában az intézmény igénybevétele elkerülhetetlen volt. Az engedély megadása egyes esetekben a Törvényhozás5, minden más esetben pedig a miniszter hatáskörébe tartozott. A távírókényszer másik olvasatban szerződési kényszert is jelentett, mivel a távíró az előre megszabott feltételek teljesülése esetén bárkivel szerződést volt köteles kötni.6 Rendezte a szabályozás az engedély időtartamát is, amely közhasználatú berendezés esetén maximálisan 50, magán célú műsorszolgáltatás tekintetében legfeljebb 10 év lehetett. Lejáratkor az előbbi berendezések az állam tulajdonába mentek át, míg a magánhasználatú berendezések az engedélyes tulajdonában maradtak, ám ha az engedélyt nem hosszabbították meg, úgy a lejáratot követő 14 napon belül a berendezést saját költségén volt köteles lebontani.7
A törvénycikk a nemzeti érdek védelmében diszkrecionális jogot biztosított a külügyminiszternek abban a vonatkozásban, hogy amennyiben halál esetén az engedélyből fakadó jogosultság nem magyar állampolgárra szállna, az engedélyt jogában áll megvonni, illetve követelheti az üzletvezetés magyar állampolgár általi ellátását. Nem jelenti ez azt, hogy külföldi állampolgártól minden esetben meg kellett vonni az engedélyt, ám biztosította, hogy a rádió magyar kézben maradjon, és magyar érdeket szolgáljon.8
A rendelkezések meg nem tartása esetére a törvény szankciókat helyezett kilátásba. Kihágást követ el az, aki előzetes engedély beszerzése nélkül létesít, illetve üzemeltet berendezéseket, és ötventől háromszáz forintig terjedő pénzbüntetéssel sújtható - fogalmazott a jogszabály. Továbbá úgy rendelkezett a törvénycikk, hogy a miniszter az ilyen, engedély nélkül működtetett berendezést azonnal lezáratja, és annak eltávolítását rendeli el, ha erre nyolc napon belül nem kerül sor, azt a rendőrhatóság teszi meg.9
Ebben a nagy, átfogó jellegű jogszabályban már kirajzolódott a későbbi rádiószabályozás elméleti horizontja, vagyis az állami monopólium, ám a rádiókérdés szabályozására ekkor még csak kísérlet sem történhetett, hisz e joganyag megszületésének idején még rádió sem létezett, legfeljebb Marconi álmaiban. Ám miután a tömegkommunikációs alrendszert forradalmasító feltaláló megfejtette a drót nélküli távírás titkát, s ennek eredményeként a rádió megkezdhette világhódító útját, egy sor megoldásra váró, szabályozandó kérdés tornyosult a nemzeti törvényhozások előtt, valamint szükségessé tette számos multilaterális, nemzetközi jogi szerződés10 megszületését a témában, amely nemzetközi jogi dimenziók azonban jelen dolgozat keretein túlmutatnak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
