2022. június 30-án ünnepelni gyűlt össze a magyar alkotmányjogász-közösség a Bibó Szakkollégium Ménesi úti épületében: Kukorelli István professzor úr 70 éves lett. Erre az alkalomra tanítványai és pályatársai meglepetéskötetet állítottak össze Kukorelli-kommentár címmel.* Az alábbiakban - lapunk számára megtisztelő módon - közöljük Sziráki András könyvajánlóját, és Kukorelli professzor úrnak az ünnepségen elhangzott köszönőbeszédét. A szerkesztőség nevében ezúton is kívánunk Professzor úrnak sok boldogságot, örömteli alkotó- és oktatómunkát - ad multos annos! (A főszerk.)
A Kukorelli István 70. születésnapjára készült Kommentárban a szerzők egy-egy hívó szóhoz kapcsolódóan méltatják az ünnepelt pályáját, illetve közölnek tanulmányt. Megtiszteltetés, hogy e kötet kapcsán recenzió írására kaptam lehetőséget. Ebben az összesen 95 hívó szót a magam részéről öttel kiegészítettem, és igyekszem elmondani azt is, hogy számomra ő miben kivételes.
Kisugárzás. Egy 480 oldalas, részben visszaemlékezésekből álló könyv elég hosszú ahhoz, hogy abban legalább vicces utalások formájában az ünnepelt kisebb emberi gyarlóságai is megjelenjenek. E kötetben azonban ilyen anekdotára nem emlékszem. Inkább olyasmi rajzolódik ki, hogy Kukorelli Istvánban nem a jogtudósi pályája, hanem a személyisége a legkülönlegesebb. Minden más abból következik. Persze jóindulatú, empatikus, satöbbi (a Kommentár százféle jelzőt tartalmaz) mindenki lehet - olykor... Máskor meg nem az. Ő viszont magától értetődő természetességgel, vagy ha a helyzet úgy kívánja, derűs türelemmel tartja meg a regulát, mely szerint a másik ember, akivel kapcsolatba kerül, azt érezze, hogy a világ jó hely. Érthető, hogy mindenütt szeretnek a társaságában lenni, és sok olyan területen megválasztják vezetőnek - még a világhírű Herendi Porcelánmanufaktúrában is -, ahol a jó karakter fontos és nem az éles könyök.
Pedagógus. 1987 februárjában a véletlen folytán ő lett a szemináriumvezetőnk az ELTE jogi karán. Gyorsan feltűnt, hogy más, mint a többi oktató: nemcsak felkészült egyetemi ember, de vénája szerint egy nagyon jó középiskolai tanár is. Igazi pedagógus. Ritka kombináció! Nem pusztán abban teljesedik ki, amit ő tud, hanem abban is, amit átad. Az egyetemistáknak az uralkodó felfogás szerint mindössze a fejükbe kellett tölteni a szakanyagot. Ő finoman szólva összetettebb feladatot látott az oktatásban, segítette a hallgató fejlődését. Ehhez egyfajta személyesebb viszonyt ajánlott fel, közelebb engedte magához a nebulóit. Ahogy a kötetben többen elmondják, kirándult és közben beszélgetett velünk, gyakorlati programokat szervezett, pályairányt befolyásoló, szemléletformáló élményeket köszönhetünk neki.
Ezekután aligha meglepő, hogy a Kommentár jelentős részben egy nagy, összefüggő szeretethullám. Kiderül belőle, hogy nemcsak a volt tanítványai, de oktatókollégái, ex-alkotmánybírók, egykori pannonhalmi tanárai, szülőfalujának-városának polgármestere, közéleti emberek, szélesebb körben ismert vagy ismeretlen ismerősök az okos, szelíd, szerény, jól megválasztott értékeihez hűséges ember mintaképét látják benne.
Integratív. A kötet szerzői az ünnepelthez valamilyen szempontból közel állnak. Egymáshoz képest a szellemi, politikai térben már vannak távolságok. A Kommentár ettől színes és reprezentatív. Tapasztalataim szerint Kukorelli István kevés dologban mondható szigorúnak, egy vonatkozásban azonban a jelenlétében biztosan van fegyelmező erő: egymás megértése, elfogadása nála norma! Az is jellemző rá, hogy az egyensúlyokat keresi, eredendően középre tart. Az oktatásban és a tudományban a párbeszéd igénye, a tolerancia és az elfogulatlanságra törekvés tiszteletet vált ki, ez tükröződik az ünnepelt széles körű elismertségén. A kötet a szakmai és emberi kapcsolatok vonalán épül fel, a "hivatalossághoz" kötődő néhány szerző is gyakorlatilag magánemberként van jelen. Érződik egyfajta önkorlátozás az aktuálpolitikától távol maradást illetően. Ugyanakkor a témák nem apolitikusak és a szerzőknek a lényeges társadalmi kérdésekben megfogalmazott üzenetei is világosak.
- 129/130 -
Alkotmánykultúra. A nyolcvanas évek végén a rendszerváltáshoz vezető folyamatban egyetemünk több kiemelkedő oktatója is szerepet vállalt. Ez megkövetelte, hogy a helyüket napközben olyan mozgékonysággal változtassák, mint hajdan Czibor, az Aranycsapat balszélsője, aki a játékot "olvasva" a megfelelő pillanatban hol itt, hol ott tűnt fel a pályán: délelőtt tanítottak, délután az őket ekkor már megtaláló társadalmi tisztségeikben tárgyaltak, kora este - gyakran a fővárostól távoli - rendezvényen adtak elő, napzártakor pedig a tévében szakértettek. Kukorelli István közülük is a legkeresettebbek közé tartozott, rendkívüli energiával dolgozta végig azokat az éveket, amelyeket ő a "jókedvű demokrácia" időszakának nevez. Ezt követően volt OVB-elnök, majd alkotmánybíró. Ám akár betöltött valamilyen tisztséget, akár nem, fő hivatásának mindenkor az alkotmánykultúra terjesztését tekintette. "Szerettem volna titokban [...] az alkotmányjog Öveges professzora lenni" - mondta a 70. születésnapi köszöntésekre adott válaszában. Nézete szerint az alkotmányjog akár közismereti tárgyként oktatható lenne, de mindenképpen közelebb kellene vinni az emberekhez. E szándékban alighanem benne van a felismerés, hogy a közéleti kultúránknak a gyenge részvételi hajlandóság az egyik kritikus pontja. Holott az alkotmánytudatos társadalom az igazán erős, hiszen az alkotmánygondolat társadalompárti. Alapvető értelme - a sokféle egyensúly rendszerének folyamatos fejlesztése által - a hatalom humanizálása, a szabadságfokok növelése. Kukorelli Istvánnak az alkotmánybíróként megfogalmazott érvrendszere, valamint a tudományos munkásságának eredménye ma is élő anyag. A Kommentárból kiderül, hogy tanítványai, kollégái támaszkodnak ezekre, a szakmai igényesség szempontjából "tanítani valónak" tekintik a fősodorba tartozó alapjogi kérdések mellett a "mámorhoz való jog" értelmezésétől a védőoltás-határozatig számos területen.
Nem a divat embere. Volt olyan időszak, amikor - szavaival - "divatba jöttek az alkotmányjogászok". És adódik olyan, amikor kimennek a divatból. Főként azok, akiktől idegen a felülről sugallt értelmezések meghallása. Az sem véletlen, hogy az ünnepelt az utóbbi években sokat foglalkozik Bibó István életművével, az ez iránti érdeklődés ébren tartásával, példaként említhető mások mellett a Három Istvánról (I. István, Széchenyi, Bibó) szerkesztett megszívelendő szemelvényekben gazdag tanulmánykötete. Mint írja: "Bibónak ugyan nincs látható chartális alkotmánya, de alkotmányos kultúrája van. Látható. A látók látják. És értik." A Kommentárban sorjázó Bibó-idézetekből, más citátumokból, az ünnepelt munkásságának színvonalas méltatásaiból kiderül, hogy a látók-értők e vonatkozásban nincsenek kevesen.
Más kérdés, hogy sok mindent, még a több felől küldött vészjeleket is, látni könnyebb, mint észrevenni. Mert ez utóbbi szándék kérdése is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
