Az adatvédelmi ombudsman Magyarországon a köztársasági alkotmány(osság) intézménye. Története, jogfejlesztő szerepe révén a demokrácia alappillérei között emlékezhetünk rá. Az adatvédelmi szakombudsman az ombudsmani alapjogvédő háló fontos része. E tekintetben érdemes hangsúlyozni, hogy az adatvédelmi szakombudsman "osztja" az általános ombudsman közjogi státuszát. Az ombudsmani intézmény egyik korai kommentátora, Kukorelli István rámutat, hogy az 1989 után kialakult (és 2012 januárig hatályos) alapjogi rendszer alapintézményéről van szó. Ezt illusztrálja Kukorelli megjegyzése: "a törvény 1993-as megalkotását követően - ezt írtam az Alkotmánytan című tankönyvben: az országgyűlési biztos lehet a jogállam épületének díszítőeleme vagy tartóoszlopa".[1] Kukorelli reményét fejezi ki, hogy az ombudsman esetén olyan tartóoszlopról van szó, amely sokáig szilárd alapját jelenti a köztársaság alkotmányos intézményrendszerének.[2]
Az 1992-es adatvédelmi törvény "a jogállami forradalom egyik utolsó nagy liberális vívmánya, amelyet igazi konszenzussal lehetett elfogadni. Ezt követte egy évvel később az ombudsmantörvény."[3] Mindkét jogszabály szellemiségében illeszkedik az 1989. évi XXXI. törvényt, a köztársasági alkotmányt[4] közvetlenül követő "sarkalatos" törvények sorába.
Az adatvédelmi ombudsman intézményének a szellemisége az 1989-es alkotmányos forradalomban (rendszerváltásban) gyökerezik, egész pontosan az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) és a Nemzeti Kerekasztal (NEKA)-tárgyalások gondolatiságából nőtt ki,[5] és ezt a szellemiséget tizenhat évig sikeresen hordozta az intézmény.[6] Szimbolikusnak tűnik, hogy az 1989. október 23-án kikiáltott köztársasági alkotmány hatályon kívül helyezésével szűnt meg az adatvédelmi ombudsman jogintézménye - 2012. január elsejével. Az intézmény filozófiája tehát elválaszthatatlan a köztársasági alkotmányt kikényszerítő szellemi örökségtől.
Meggyőződésünk, hogy a magyar alkotmányos rendszerváltás megértéséhez nélkülözhetetlen ismerni az adatvédelmi ombudsman joggyakorlatát 2012. január elsejéig. A tanulmány érvelésében a magyar rendszerváltást az Alkotmánybírósághoz hasonlóan jelentősen formálta az adatvédelmi biztos joggyakorlata. Másrészt az adatvédelmi ombudsman joggyakorlatának karakterjegyeit szeretné a tanulmány bemutatni, a rendszerváltás az adatvédelmi ombudsman néhány fontos és jellemző jogesetén keresztül. Igazolni szeretnénk azt az állítást, hogy az adatvédelmi ombudsman esetjoga tudatosan, az Alkotmánybíróság nagy jelentőségű adatvédelmi határozataiból kinőve alapjogvédő fundamentalista volt.
Az adatvédelmi ombudsman jogértelmezési lehetőségeit, egyben kereteit meghatározza a magyar közjogi rendszerben elfoglalt helye (intézményi oldal), másrészt pedig meghatározza az ipso iure alapjogvédelmi funkciója, amely elválaszthatatlan - érvelésünkben - az Alkotmány primer értelmezésétől (ezt a jövőben eljárásjogi oldalnak nevezzük).[7] Ez utóbbit mintegy kibontja[8] az adatvédelmi törvény, amely az Alkotmány normaszövegére támaszkodva az ombudsman feladatává teszi a személyes adatok védelmét és a közérdekű adatok nyilvánosságának a biztosítását. Az adatvédelmi törvény így rendelkezik:
"Az Országgyűlés - a Magyar Köztársaság Alkotmányában foglaltakkal összhangban - a személyes adatok védelmét, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését szolgáló alapvető szabályokról a következő törvényt alkotja: 1. fejezet, 1. § (1) bekezdés: e törvény célja annak biztosítása [...], hogy személyes adatával mindenki maga rendelkezzen, és a közérdekű adatokat mindenki megismerhesse."[9]
A hatalommegosztásban elfoglalt hely minden alkotmányos szerv legnagyobb értéke. Az adatvédelmi ombudsman független, jogállásában osztja az alkotmányvédelmi szervek "sorsát", kapcsolata a végrehajtó hatalommal csak a hatalommegosztás rendszerében értelmes. Ellensúlyt jelent. Magyarán, a hatalommegosztásban elfoglalt helynek indexálható helyértéke van: minél jobban elválik egy (alkotmányos) szerv a többi hatalmi ágtól, annál függetlenebb, joggyakorlatában is. Ezért az adatvédelmi ombudsman ebben a tanulmányban részletesen bemutatott joggyakorlata, esetjoga teljesen másként alakult volna, ha az adatvédelmi ombudsman
- 83/84 -
teljes függetlenségét az alkotmány és alkotmányos törvények nem garantálták volna.
Az adatvédelmi ombudsman alapjog-értelmezésével összefüggésben néhány általános alapvetést hangsúlyozni kell. Az egyik, hogy az ombudsmanok és az adatvédelmi ombudsman részese (legalábbis 2012-ig) azoknak a nemzetközi folyamatoknak, amelyek eredményeként a társadalmi döntések nagy részét a jogszolgáltatás becsatornázza. A legfontosabb társadalmi-morális kérdések alkotmánybírósági határozatokban és ombudsmani állásfoglalásokban öltenek testet.[10] (Például témánk szempontjából az ügynökök megbüntetése, az átvilágítás, a lusztráció igazolhatósága, a múlt iratainak kutatása, az állam átláthatóságának demokratikus követelményrendszere, a közszféra demokratikus működése stb.). Az alkotmányjog nyelvezetét és módszertanát illetően (ideértve vizsgált témánkat, az adatvédelmi jog nyelvezetét is) tökéletesen alkalmas a társadalmi-morális dilemmák jogi kifejtésére, Jakab kifejezésével élve dekódolására[11] és az így felmerülő mögöttes társadalmi kérdés eldöntésére. Az adatvédelmi ombudsman esetjogát tehát szükséges egy tágabb kontextusba is helyezni, azt nem lehet elválasztani a társadalmi kérdések "el- vagy átjogiasodásától". A magyar rendszerváltás szinte valamennyi nagy kérdése előbb-utóbb "adatvédelmi kérdéssé" is vált az ombudsman aktivista joggyakorlata révén. (Mint később rámutatunk, nem utolsósorban az adatvédelmi ombudsman ambíciója révén, hogy ezen átalakulási folyamatokban aktív résztvevő legyen és "meglássa" az adatvédelmi aspektust számos társadalmi kérdés mögött.) Az adatvédelmi ombudsman esetjogát tehát szükséges egy tágabb kontextusba is helyezni, azt nem lehet elválasztani a társadalmi kérdések "el- vagy átjogiasodásától".
Ha következetes a megfigyelésünk, akkor látjuk, hogy a társadalmi döntések jelentős részét a huszadik-huszonegyedik században a jogszolgáltatás (ideértjük az ombudsmant és az Alkotmánybíróságot is) artikulálja.[12] Elmondhatjuk, hogy a társadalmi akaratképzés fontos kérdései jogi döntésekben öltenek végső formát, itt manifesztálódnak.[13] (A fenti megállapításaink az adatvédelmi ombudsman joggyakorlatát vizsgálva, a rendszerváltásról és a rendszerváltás utáni Magyarország helyzetéről szólnak, ahol a maihoz hasonló európai illiberális demokráciák még nem léteztek. A modern konstitutionalizmus erős alapjogvédelmi és alkotmányjogi kontrollal ugyanis nem az illiberális rendszerek sajátja.) Másik megfogalmazásban (Shapiro, Alec Stone Sweet) a társadalmi folyamatok a XX. század második felétől folyamatosan "elalkotmányjogiasodnak".[14] Ami ebből a változásból következik, az a jog instrumentalista és előmozdító funkcióinak az erősödése: magyarán a társadalmi változások gyakran a jogszolgáltatók (ombudsman, alkotmánybíróságok, bíróságok) révén, az ő "segítségükkel" és a közpolitikák implementációjával valósul meg.[15] Ebben a folyamatban a tanulmány állítása szerint a magyar adatvédelmi ombudsman kiválóan megtalálta a szerepét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
