Az orvosi működés, avagy azon orvosi tevékenység minősítésének problémája - amely az ember egészségvédelme mellett egyre inkább magának az embernek a több oldalú védelmére irányult, s ezáltal magának az embernek kíván új értelmezést adni -, hazai jogásztársadalmunkat közel egy évszázada foglalkoztatja, különösképpen az orvosi - avagy orvoslási - tevékenység polgári jogi minősítésére - vagyis az "orvosi jogviszony" mikénti minősítésére vonatkozóan.
Ezen jogviszony meghatározásával összefüggésben először célszerű néhány tekintélyes jogtudósunk tudományos álláspontját ismertetni.
1. Villányi László a megbízásról írt értekezésében azt fejtette ki, hogy a megbízási szerződéssel arra kötelezi magát a megbízott, hogy a reá bízott ügyeit a megbízó akaratához képest és érdekének megfelelően ellátja, a megbízás tárgya, valamely ügy ellátása, de lehet vagyoni vagy egyéb ügy is. Ez utóbbi megállapításával kapcsolatban fejti ki, hogy a megbízás fogalmában szereplő "ügy" képzete felölel mindent, ami emberi érdekeket szolgáló tevékenységnek egyáltalán tárgya lehet.
Majd rámutat arra, hogy megbízásnak tekintette korának joggyakorlata "szabály szerint az orvosi munka végzésére vonatkozó szerződést" is, s lábjegyzetben felsorolja a következő bírói döntéseket: P. VI. 4973/1928. MDXXIII. 23.; P. II. 3702/1928. MDXXII. 15.; P. II. 4236/1929.1
Villányi László - az említett értekezésen kívül -"A magyar magánjog rövid tankönyve" c. művében is foglalkozik az orvosi tevékenység minősítésének kérdésével.
A IV. fejezet 80. § "Ügyvitel" című, s ezen belül "Megbízás" alcímű részében a visszterhes megbízási szerződések közé sorolja az orvosi megbízást, majd később a műhibáért való felelősségnek "a megbízás intézményesült esetei között utal az orvosra vonatkozó 1876. évi XIV. tc. 47. §-ára. A megbízás díjazásával összefüggésben pedig lábjegyzetbe foglalva, a következőket írja:
Az orvosi megbízásra nézve az 1936. I. tc. 39. §-a akként rendelkezik, hogy az orvost a magángyakorlat körében kifejtett tevékenységéért díjazás illeti meg. A díjazás mértéke szabad egyezkedés tárgya." Grill XXIV. 672.1 A továbbiakban kiemeli a megbízás bizalmi természetét.2
2. Tury Sándor Kornél az orvosi jogviszonyt munkaviszonynak minősítette.3
3. Csanádi György megbízási típusú szerződésnek tekintette az orvosi jogviszonyt.4
4. Eörsi Gyula úgy foglalt állást, hogy az orvosi megbízás a megbízási jogviszony tipikus esete, amikor a megbízásra vonatkozó polgári jogi rendelkezések sajátos értelmezést nyernek, és különös szabályok kerülnek alkalmazásra.5
5. Sólyom László az orvosi működést, - úgy tűnik -az ember személyiségi jogait érintő tevékenységnek tekinti. "A személyiségi jogok elmélete" című művében több helyen találkozunk oly megállapításaival, amely szerint a személyiségi jogokból indul ki. Amint írja: "A személyiségi jogok az ember jogállásának alapvető kifejezői közé tartoznak. így meghatározott emberképre kell épülniük. Ez az "emberkép" a "személy" biológiai, pszichológiai stb. értelmezésével együtt - valójában egy adott társadalommodell része".6
Majd később: "A személyes életstílus védelme, a születés, (sőt, a halál) szabályozás kérdésében is alkalmazott személyiségvédelem világosan mutatja, hogy általában az önmeghatározásáért folyik a harc.7
Ismét másutt: "A személyiségi jogok védelme ténylegesen a szabályozás garanciális oldalára helyezi a hangsúlyt. Új tényállásoknál (pl. szervátültetések, gyógyszerkísérletek) és általában is nem állami beavatkozásoknál - többek között a személyiségi jogok védelme teremti meg a szabályozást."
6. Törő Károly arra az álláspontra helyezkedett, hogy az orvosi jogviszony alapesete az orvosi megbízási szerződés; általános szabály szerint a szerződés tartalmát elsősorban a felek akarata határozza meg, a törvény előírásai rendesen csak kiegészítő jellegűek. Vannak azonban olyan tartalmi szabályok is, amelyektől a felek egyező akarattal sem térhetnek el. Az orvosi megbízási szerződés tartalmát a felek nem határozhatják meg a jogviszony társadalmi rendeltetésével ellentétes módon. Kifejti továbbá, hogy az orvosi megbízás döntő tartalmi eleme az orvosi szolgáltatás, amely egyrészt főkötelezettséget, másrészt mellékkötelezettségeket ró az orvosra.
Az orvosi szolgáltatás, mint főkötelezettség lehet általános tartalmú, vonatkozhat a megbízó beteg részére szükséges valamennyi gyógyító megelőző munka elvégzésére. Bizonyos fokig határt szab a megbízási jogviszony tartalmának az orvos szakképzettsége. A továbbiakban még felteszi azt a kérdést, hogy az orvosi jogviszony tárgyának és tartalmának a meghatározása körében milyen szerepe lehet az ún. Autonóm orvosetikai szabályoknak?
Azonnali válasz a következő: "Véleményem szerint a gyógyító- megelőző orvosi tevékenység szabályozása nem lehet az autonóm orvosi területek feladata. Elvileg azért nem fogadható el, mert az orvosok tevékenységének a belső - maguk által az orvosok által történő - szabályozása nem lehet az orvosi autonómia területe.
Az orvosok tevékenységének a tárgya az ember szervezete, életműködése, amely nem az orvosok belső ügye. Ez a tevékenység elsősorban a gyógykezelt beteg érdekeit, elidegeníthetetlen személyiségi jogait érinti. Ez a tevékenység megnyugtató módon csak a beteg és az orvos közötti jogviszony keretében végezhető, ahol a beteg a jogviszony alanya és nem az orvosi tevékenység alárendelt tárgya.9
7. Jobbágyi Gábor több, mint másfél évtizede foglalkozik ezen kérdéskörrel önálló véleménye kifejtésével és más szerzőkkel vitába szállván, komoly kutatásra alapítottan. Az orvosi jogviszony megbízási jellegét már 1984-ben erősen megkérdőjelezte egy tanulmányában. Ugyanebben a munkájában azt is kinyilvánította, hogy az orvosi jogviszonyt egy sajátos személyiségvédelmi viszonynak tekinti, s egyidejűleg azt a véleményét is rögzítette, hogy önálló személyiségvédelmi típusra van szükség, amit a szellemi alkotások jogához hasonlóan a személyiségi jog keretébe kell foglalni.10
Az általa javasolt egészségügyi szerződés elnevezést viszonyt Törő Károly nem látta elfogadhatónak azzal az indokolással, hogy az "egészségügyi" szó a jogviszony igazgatási jellegére utal.11
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán az 1998/1999-es tanévben - a polgári jog keretei között - bevezetett "orvosi jog" stúdium - tudomány-szak, avagy bátrabb elnevezéssel: tudományág - ismeretanyagának a hallgatók részére történt átadásakor igen alapos és komoly kutatási eredményen nyugvó tudományos igényességgel foglalkozott eme minősítési kérdéssel is. Előadásait jegyzetbe foglalták.
A minősítésre kiterjedő állásfoglalását is tartalmazó eszmefuttatásában az "orvosi szolgáltatás" fogalom -meghatározásból indul ki, mindjárt az első mondatával megállapítván, hogy "az orvosi szolgáltatás az orvosi jogviszony tárgya."
Ezt követően pedig azonnal felteszi a kérdést, hogy van-e szerződés a felek között, vagy inkább egy szerződésen kívüli kapcsolatban állnak egymással? Szinte válaszként azonnal kinyilvánítja, miszerint szerződésre utal az, hogy a törvényben elég pontosan fel vannak sorolva a feleket terhelő jogok és kötelezettségek, s ez a tény feltételez egy jogviszonyt, egy szerződést. Ezt követően rámutat arra, hogy a törvény "egészségügyi szolgáltatás"-ról beszél, ami alapvetően kötelmi jogi fogalom és a szolgáltatás magának a kötelemnek, valamint a szerződésnek a tárgya.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
