Az Európai Gazdasági Közösség (EGK) eredeti célkitűzései magukban hordozták a tagállamok költségvetési, illetve monetáris mozgásterének korlátozását. Az EGK legalapvetőbb rendszere a közös piac. Ennek létrehozása és fenntartása a vállalkozások számára a tagállami protekcionizmusok kiiktatása révén nagyobb piacot, az embereknek pedig az intenzívebb verseny révén nagyobb hatékonyságot, nagyobb jólétet ígért. A rendszer alapelemei a vámunió, illetve az áruk, a szolgáltatások, a tőke tagállamok közötti szabad áramlása. Az EGK-ban a tagállamok nemzeti agrárprotekcionizmusait a közös költségvetésből juttatott mezőgazdasági támogatások váltják fel. Az adózás terén további szuverenitáskorlátozódás a forgalmi adóztatás harmonizációja. A tagállami költségvetések bevételi és kiadási oldalát egyaránt érinti a versenytorzító állami támogatások tilalma. Az állami szervek döntéseit közös közbeszerzési szabályok korlátozzák, amelyek tiltják a "saját" vállalkozások előnyben részesítését.
Az EGK nem tűzte célul monetáris unió létrehozását. A cél a tőkemozgások és fizetések liberalizálása volt. A konvertibilitás kiteljesedése után a hátrányok is megmutatkoztak, mivel az árfolyam-stabilitás a Bretton Woods-i rendszer 1970-es évek elején bekövetkezett felbomlásával az árfolyamok jelentős ingadozásának adta át a helyét. Ez a fejlemény súlyosan veszélyeztette a közös piac működését, és kiváltotta az árfolyam-ingadozásokkal szembeni fellépés intézményesítését. A tagállamok a valutakígyók és az Európai Monetáris Rendszer félsikereit követően újabb nagy lépésre szánták el magukat.
A nagy áttörést 1993-ban a Maastrichti Szerződés hozta, amikor célul tűzte valamennyi tagállam részvételével a monetáris uniót. A monetáris unióban az államok elveszítik a nemzeti fizetőeszköz meghatározásának jogát, a pénzmennyiség-szabályozás eszköztárát. Az Európai Unió (EU) a monetáris unió pénzét stabil, nem inflálódó pénzként tételezte. Ezért a pénz menedzselésére a kormányoktól (és az EU politikai intézményeitől) független központi bankrendszert konstituált az Európai Központi Bank (EKB), illetve a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) életre hívásával.
Az árstabilitás megőrzése megköveteli, hogy a részt vevő államok költségvetési deficitjei - és államadóssága - szűk korlátok között maradjon. Ezt a Szerződésbe is belefoglalták, sőt szankciókat is rendeltek a betartást ösztönzendő.[1] A túlzott költségvetési hiány megelőzésére, illetve a túlzott hiány leküzdésére irányuló részletes eljárásokat a két tanácsi rendeletbe foglalt ún. Stabilitási és Növekedési Paktum (SNP) rögzítette.[2]
A prevenciót a tagállamok (kormányai) által évente benyújtandó stabilitási program, illetve az euroövezeten kívüli tagállamok esetében konvergenciaprogram Bizottság és Tanács általi többoldalú felügyelete kívánta szolgálni. A programoknak tartalmazniuk kell a hiányra és az adósságra vonatkozó célokat, az elérésükre szolgáló intézkedéseket, és a főbb közgazdasági feltételezéseket a növekedésre, a foglalkoztatásra és az inflációra. A főbb közgazdasági feltételezésekre vonatkozó információk lefedik a folyó és az előző évet, valamint legalább a következő három évet."[3] Ha a programot nem találják kielégítőnek, módosításra tehetnek ajánlást.
A korrekciós ágon a Bizottság javaslatára a Tanács állapíthatja meg a túlzott hiány fennálltát, egyúttal határidő tűzésével ajánlást fogad el a megszüntetésére. Ha a Tanács megállapítja, hogy ajánlásait nem követte eredményes intézkedés, határozatban felszólíthatja az érintett tagállamot, hogy meghatározott időn belül hozzon intézkedéseket a hiány szükségesnek ítélt csökkentésére. Amíg egy tagállam nem tesz eleget a határozatnak, a Tanács szankciókat foganatosíthat. A legsúlyosabb a pénzügyi szankció,[4] amely lehet nem kamatozó letét elhelyezése a Közösségnél, illetve pénzbírság. A Tanács a nem kamatozó letétet pénzbírsággá változtathatja, ha a tagállam a túlzott hiányt két évvel a letét elhelyezését előíró határozat után sem igazította ki.[5] A túlzott hiányt megállapító határozatát a Tanács helyezheti hatályon kívül.
Mivel a közös pénz bevezetése valamennyi tagállam által vállalt cél, a monetáris unióból kimaradó tagállamoknak is előírták a központi banki függetlenséget, és az árstabilitást mint a monetáris politika első számú célját. Ezzel a kormányzati-törvényhozási gazdaságpolitika eszköztárából a monetáris politika kiesik. A túlzott hiányra vonatkozó eljárás a részt nem vevő tagállamok (így Magyarország) számára nem tette lehetővé szankciók alkalmazását. Esetükben a túlzotthiány-eljárás végső pontján a Tanács megállapítja, hogy a tagállam nem hozta meg a túlzott hiány megszüntetését célzó ajánlásokban írt intézkedéseket. Ezt a "soft" megoldást keményítette meg a kohéziós államok tekintetében a Tanács 2006-ban hozott rendelete,[6] amely a Kohéziós Alapból nyújtott támogatást feltételessé tette. Ha a túlzottdeficit-eljárás alatt álló tagállamok nem tették meg a tanácsi ajánlásban foglaltaknak megfelelő intézkedéseket, a Tanács a Bizottság javaslatára felfüggesztheti az adott évi támogatásokat.[7]
A 2008-ban kitört pénzügyi-gazdasági válság az EU-ban is súlyos megrázkódtatásokkal járt. Az elmúlt évek fejleményei a monetáris és a költségvetési szférában egyaránt feltártak sebezhető pontokat.
A bankválság megmutatta, hogy az egyes bankokra koncentráló, bár harmonizált, mégis tagállami szintű prudenciális szabályozás és felügyelet nem képes megelőzni, illetve korrigálni a transznacionális bankok és a globalizálódó banktevékenység anomáliáit. A kereskedelmi bankok rendszerszinten is megbízható működésének kikényszerítése érdekében az Unió megerősítette a felügyeleti rendszert. Létrejött a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere. A bankválság arra is rávilágított, hogy az EKB, illetve a tagállami központi bankok végső hitelezői funkciója is rendezetlen. A végső hitelezői funkció EKB-hoz kerülése a tagállami központi bankok funkcióvesztését jelenti. Mára már meggyőzően lehet érvelni az európai bankunió mellett. A bankunióban megvalósulna a pénzintézetek uniós szintű felügyelete, egy uniós szintű betétbiztosítási alap a bankok befizetéseiből nyújtana garanciát a betéteseknek, a bajba jutott bankok pedig közvetlenül kaphatnának segítséget az európai stabilitási alapból. Ez a lépés a tagállami szuverenitások újabb visszametszését jelentené.
Jól ismert, hogy a tagállami költségvetési deficitet - és az államadósságot - egy sor tagállamban nem sikerült az előírt korlátok között tartani, ami megkérdőjelezte a monetáris unió fenntarthatóságát. A tagállamok a kiutat mindenekelőtt a tagállami költségvetési gazdálkodás erőteljesebb megfegyelmezésében vélték megtalálni. Megszületett a "hatos csomag" (amelynek létrejöttén a magyar elnökség is sikerrel munkálkodott).[8] Ennek jogszabályai mindenekelőtt az euroövezet tagállamai számára írnak elő újabb kötelezettségeket és újabb, gyorsabb és súlyosabb szankciórendszert. Az új szabályok megerősítik a túlzotthiány-eljárást, és ún. költségvetési keretrendszer bevezetését írják elő a tagállamoknak.
Mára a tagállamok gazdaságpolitikáinak erőteljesebb uniós szintű összehangolására, illetve a gazdaságpolitikákba történő erőteljesebb uniós szintű beavatkozásra is megérett az idő. Ezt célozzák az európai szemeszter, az Euró Plusz Paktum, a gazdasági egyensúlyhiány-eljárás bevezetése és a Költségvetési Paktum egyes elemei is.
Az új szabályozás mind a prevenciós, mind a korrekciós ágon szigorít. A középtávú költségvetési célkitűzést bele kell venni a nemzeti középtávú költségvetési keretekbe. Az egyenlegcélok eltérhetnek az egyensúlyközeli vagy többletet tartalmazó helyzetre vonatkozó követelménytől, ugyanakkor a GDP 3%-ának megfelelő költségvetési hiánytól biztonságos távolságban kell maradniuk. A részt vevő tagállamokra[9] és az ERM2-ben[10] részes tagállamokra a középtávú költségvetési deficiteket a GDP 2%-a és az egyensúly vagy a többlet között kell meghatározni.
A prevenciós ágon kibővült a stabilitási program és a konvergenciaprogram kötelező tartalma. Tartalmazniuk kell az elöregedéssel kapcsolatos implicit kötelezettségeket, az állami költségvetésre potenciálisan nagy hatást gyakorló feltételes kötelezettségeket.[11] A megtett vagy javasolt intézkedések mennyiségi értékelésének ki kell térni a hosszú távú pozitív költségvetési hatásokat eredményező jelentős strukturális reformok költség-haszon elemzésére is.[12] A költségvetési egyenlegre vonatkozó megfelelő éves javulás viszonyítási alapja a GDP 0,5%-a. A GDP 60%-a feletti adósságszinttel rendelkező tagállamok (így Magyarország) esetében az elvárt javulás a GDP 0,5%-a. Az éves költségvetésben a kiadásnövekedés akkor haladhatja meg a GDP-növekedés középtávú referenciaértékét, ha azt törvényben előírt bevételnövekedés teljesen kompenzálja.
A programoknak a legvalószínűbb vagy annál óvatosabb költségvetési forgatókönyvön kell alapulnia. A makrogazdasági és költségvetési előrejelzéseket össze kell hasonlítani a Bizottság, és adott esetben független szervek előrejelzéseivel. A költségvetési forgatókönyv és a bizottsági előrejelzés közötti jelentős eltéréseket indokolni kell.[13] Ki kell térni a nemzeti egyeztetési eljárásokra, hogy a programot a parlament elé terjesztették-e, és hogy az megvitatta-e a Tanácsnak az előző programra vonatkozó véleményét, ajánlását, figyelmeztetését, továbbá hogy a parlament jóváhagyta-e a programot.[14] Elvárt tehát, hogy a tagállamok folytassák le az egyeztetéseket, vigyék a parlamentjük elé az Unió felé kommunikált programokat és az Unió reakcióit. Az új rendelkezések szerint tehát létezik egy szupranacionális makrogazdasági és költségvetési előrejelző szerv (a Bizottság), amelynek előrejelzése nem hagyható figyelmen kívül, hiszen a tőle való eltérést indokolni kell.
A stabilitás programot és a konvergenciaprogramot a Tanács a Bizottság és a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság[15] értékelése alapján megvizsgálja. Ha Tanács úgy véli, hogy a programot meg kell erősíteni, a tagállamot módosításra kéri fel. A korrekciós pályától való jelentős eltérés, illetve a túlzott hiány kialakulásának veszélye esetén a Bizottság figyelmeztetését követően a Tanács szakpolitikai intézkedésekre vonatkozó ajánlást fogad el. A Tanács ajánlásai tehát a kormányzati szakpolitikák mélységéig hatolhatnak. Ha a tagállam az ajánlásban előírt határidőn belül nem hoz megfelelő intézkedést, a Bizottság haladéktalanul ajánlást terjeszt be a Tanácsnak a fellépés elmulasztását megállapító határozat minősített többséggel történő elfogadására.
A prevenciós ág "keményítése" érdekében, ha az euroövezeti tagállam elmulasztja a tanácsi ajánlásban foglalt intézkedések megtételét, a Tanács határozatban az előző évi GDP 0,2%-ának megfelelő kamatozó letét elhelyezését írja elő. A Tanács döntésére a fordított többség elve érvényesül, tehát a bizottsági ajánlás elutasításához kell minősített többség.[16]
A korrekciós ágon a legfontosabb újítás, hogy a költségvetési fegyelem értékelésekor nemcsak a költségvetési hiányt, hanem az államadósságot is figyelembe veszik.[17] A referenciaérték a költségvetési hiány esetében a GDP 3%-a, az adósság tekintetében a GDP 60%-a.[18]
A Bizottság figyelemmel kíséri, hogy az államadósság túllépi-e a referenciaértéket, illetve hogy az arány kielégítő ütemben közelít-e hozzá. A csökkenés akkor elegendő, "ha a referenciaértéktől való eltérés az előző három évben viszonyítási alapként évente átlagosan egyhuszaddal csökkent, az elmúlt három évben bekövetkezett azon változások alapján, amelyekre adatok állnak rendelkezésre".[19]
A Tanács a túlzott hiány megállapítását követő ajánlásában határidőt szab az intézkedések meghozatalára, illetve a túlzott hiány megszüntetésére. Ha erre nem kerül sor, a Tanács felszólítja a tagállamot a hiány egy éven belüli megszüntetésére. Felkéri a tagállamot, hogy valósítson meg olyan éves költségvetési célokat, amelyek megfelelnek a GDP legalább 0,5%-át kitevő éves minimális javulásnak, és adott határidőn belül szüntesse meg a túlzott hiányt. A Tanács megjelöli a célok eléréséhez vezető intézkedéseket is.[20] A tagállam számára így már nincs jelentős mozgástér, a tagállami döntéshozók számára szinte csak a végrehajtás marad.
A korrekciós ágat keményíti, hogy amennyiben az euroövezeti tagállamban túlzott hiány áll fenn, vagy ha Bizottság az SNP-ben a költségvetési politikára vonatkozóan megállapított kötelezettségek különösen súlyos megsértését állapította meg, a Bizottság a GDP 0,2%-ának megfelelő nem kamatozó betét elhelyezését előíró határozatra tesz javaslatot.[21] A Tanács a javaslatot minősített többséggel utasíthatja el. Ha a Tanács úgy határoz, hogy egy tagállam nem tett eredményes lépéseket a túlzott hiány kiigazítására,[22] a Bizottság a határozat elfogadásától számított 20 napon belül ajánlja, hogy a Tanács újabb határozatban rendelje el a tagállam előző évi GDP-je 0,2%-ának megfelelő pénzbírság kiszabását. A Tanács minősített többséggel módosíthatja vagy utasíthatja el a Bizottság javaslatát.[23] További szigorítás, hogy ha a Tanács a túlzotthiány-eljárásban az euroövezeti tagállamra pénzügyi szankciót szab ki, főszabályként pénzbírság kiszabására kerül sor.[24]
Közismert, hogy több tagállam súlyosan megszegte a megbízható statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségét. Az új szabályok szerint a Tanács a tagállam GDP-jének 0,2%-át meg nem haladó pénzbírságot szabhat ki arra a tagállamra, amely szándékosan vagy súlyos gondatlanságból a hiányra és az adósságra vonatkozóan az alapszerződésekben foglaltak alkalmazása szempontjából lényeges adatokat valótlanul mutat be.
Az új rendeletek alapján az Európai Parlament (EP), a Tanács és a Bizottság közötti párbeszéd fokozása, a nagyobb átláthatóság és az elszámoltathatóság biztosítása érdekében az EP illetékes bizottsága[25] felkérheti a Tanács és a Bizottság elnökét, és az eurocsoport elnökét a költségvetési fegyelem érdekében hozott ajánlások és határozatok megvitatására. A parlamenti bizottság az érintett tagállamnak is felajánlhatja az eszmecserén való részvétel lehetőségét. A részvételről a tagállami alkotmányos berendezkedés dönt.
Az így konstruált ún. gazdasági párbeszéd - amelynek nóvuma az EP felbukkanása a túlzotthiány-eljárás terén - az EP-nek csak utólag ad lehetőséget eszmecserére a határozatokról. Az "eszmecsere" lehetőséget teremt a döntéshozók és az érintett tagállam kormányai képviselői álláspontjának, esetleg a döntések mögött meghúzódó tények, illetve megfontolások megismerésére. A parlamenti bizottság magyarázatot is kérhet, illetve bírálhatja a Tanács döntését, miszerint nem követte a Bizottság ajánlását. A "gazdasági párbeszéd" annak az új rendelkezésnek[26] a "soft" szankciója is lehet, amelynek értelmében a Tanácsnak követnie kell a Bizottság ajánlásait és javaslatait, vagy nyilvánosan meg kell indokolnia álláspontját. (2004-ben a Bizottság beperelte a Tanácsot, mivel a Tanács a Franciaországgal és a Németországgal szembeni túlzotthiány-eljárás során a Bizottság ajánlása ellenére - a szükséges többség hiányában - nem hozott határozatot.[27])
Ez a konstrukció akkor erősítheti a demokratikus legitimációt, ha a parlamenti bizottság szakavatott felkészüléssel rá tudja bírni a döntéshozók és a tagállamok reprezentánsait, hogy érdemben nyilvánuljanak meg.
A túlzotthiány-eljárás során a Bizottság állandó párbeszédet folytat a tagállami hatóságokkal. Felméri a túlzott hiány megszüntetését illető nehézségeket és kockázatokat. Amennyiben az érintett tagállam számára ajánlásokat, felszólításokat, illetve határozatokat fogadtak el, a Bizottság helyszíni ellenőrzés keretében fokozott ellenőrzést hajt végre. A Bizottság ellenőrző látogatásai kapcsán nehéz elhárítani a gondolatot, hogy itt egy "felsőbb szerv" fellépéséről van szó.
A stabil vásárlóerejű közös pénz koncepciója magában foglalta a monetáris politika független szervezetrendszerének életre hívását. Ez a tagállamok alkotmányos rendjében módosulást idézett elő. Mára kiderült, hogy a közös pénzrendszernek nagyon erős spill-over hatása van. Az tudott volt, hogy a stabil pénz stabil költségvetési gazdálkodást követel. Stabil, fenntartható költségvetési gazdálkodás viszont úgy tűnik, csak stabil, azaz egyensúlyi nemzetgazdaság mellett megalapozott. Ha tehát az EU (az euroövezeti tagállamok) ragaszkodik a közös pénzhez, meg kell követelnie a tagállamoktól az egyensúlyi gazdaságot. Ennek elérését az Unió szupranacionális (Bizottság), kormányközi (Tanács) és tagállami szintű döntéshozói szabályozott összeműködésétől várják.
Úgy tűnik, hogy az uniós eszközrendszer (amelynek magja a túlzott költségvetési hiányok megelőzésére, illetve kiigazítására szolgáló eljárás) megerősítésre, illetve kiterjesztésre szorul. A kiterjesztés egyik iránya a túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány-eljárás bevezetése, a másik a tagállami költségvetési rendszerek - a tagállami költségvetések elkészítésére vonatkozó intézményi-jogi keretek - megbízhatóságának erősítése. (A harmadik irányt a jelenlegi nagy válság kényszerítette ki, és a tagállamok államcsődjét megakadályozni hivatott védőháló kifeszítésében ölt testet.) Ez utóbbit célozza a tanácsi irányelvben előírt ún. költségvetési keretrendszer. Az irányelvet a tagállamok 2013. december 31-ig kötelesek átültetni.
Az irányelv koncepciója tartalmazza a költségvetési tervezés megalapozottságának kikényszerítését, illetve olyan szabályok beültetését a költségvetési jogba, amelyek a megalapozott, az uniós követelményekkel - költségvetési hiány, államadósság - összhangban lévő költségvetés elfogadását rögzítik. A tagállami költségvetési szabályoknál a középtávú tervezés megkövetelése elengedhetetlennek tűnik a fenntartható költségvetési gazdálkodáshoz.
A kormányok gyakran túl optimista előrejelzések alapján állítják össze a költségvetési tervet. Az irányelv értelmében a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a költségvetési tervezés a legfrissebb információkat felhasználó, reális makrogazdasági és költségvetési előrejelzéseken alapuljon. Az előrejelzéseket össze kell hasonlítani a legfrissebb bizottsági előrejelzésekkel és - adott esetben - egyéb független szervezetek előrejelzéseivel. Ha a makrogazdasági forgatókönyv és a Bizottság előrejelzése között jelentős eltérés van, az eltérést a tagállamnak indokolnia kell.
Az átláthatóság érdekében a tagállamoknak meg kell határozniuk az előrejelzésekért felelős intézményt, és közzé kell tenniük nemcsak az előrejelzéseket, hanem az előrejelzéseket alátámasztó módszereket, paramétereket, feltevéseket. A tagállamoknak évente technikai párbeszédet kell folytatniuk a Bizottsággal az előrejelzések elkészítéséhez alapul szolgáló feltételezésekről.[29] Az előrejelzéseket értékelni kell, és az értékelést közzé kell tenni.
Ezek a rendelkezések - miközben végső soron a költségvetés tervezésének megalapozottságát szolgálják - az állami szervezeti és működési módban írnak elő elérendő állapotokat, mindezt a Bizottság mint uniós szupranacionális szerv erős szakmai-politikai ellenőrzése alatt.
Az irányelv értelmében a tagállamok olyan számszerű költségvetési szabályokat léptetnek életbe, amelyek hatékonyan elősegítik, hogy az államháztartás egészére vonatkozó többéves időhorizonton teljesítsék a hiányra és az államadósságra vonatkozó kötelezettségeiket. A szabályoknak pontosan meg kell jelölniük a célt és hatályt. Rendelkezniük kell a szabályoknak való megfelelés független szervezetek által készített elemzés alapján történő nyomon követéséről, valamint a szabályok be nem tartásának következményeiről.
Ha a szabályok mentesítési záradékot tartalmaznak, akkor rögzíteni kell azokat az EUMSZ-ből eredő kötelezettségekkel összhangban álló körülményeket és eljárásokat, amelyek fennállása esetén megengedett a szabályoktól való eltérés. A tagállamoknak középtávú költségvetési keretet kell létrehozniuk, biztosítandó, hogy az éves költségvetési tervezés többéves költségvetési megközelítést kövessen.[30] Az éves költségvetéssel kapcsolatos jogszabályoknak összhangban kell lenniük a középtávú költségvetési keretrendszerből eredő rendelkezésekkel.[31]
Ezek az előírások nyílt beavatkozást jelentenek a tagállamok költségvetési jogába. A tagállami kormányok és törvényhozások immár a tagállami jog által is korlátozottan élhetnek a költségvetés tervezésének és elfogadásának jogával. Az uniós irányelv "belsővé" változtatja az uniós elvárásoknak való megfelelés (alkotmány)jogi szabályozását. Voltaképpen az eddigi "külső" kényszer mellé "belső" kényszer kerül. Minden bizonnyal annak belátásáról van szó, hogy a tagállami kormányok elszámoltathatósága nem nélkülözheti a nemzetállami alkotmányos berendezkedés nyújtotta lehetőségeket.
Megjegyezzük, hogy Magyarország alkotmánya tartalmaz számszerű költségvetési keretet,[32] az államháztartási törvény pedig rendelkezik a középtávú költségvetési tervezésről.[33] Úgy tűnik, hogy ezek a szabályok azonban távolról sem elégségesek az irányelvből fakadó kötelezettségek teljesítéséhez.
A Bizottság szerint a megalapozott költségvetés elfogadásának záloga a költségvetési tervezés. Ha meggondoljuk, hogy egy költségvetéshez mennyi gazdasági, politikai, társadalmi hatás kapcsolódik, beláthatjuk, hogy egy költségvetés utólagos átrendezése szinte megoldhatatlan feladatot ró a közigazgatásra és a politikai szervekre. Nem ésszerűtlen hát, hogy a Bizottság az euroövezeti tagállamok vonatkozásában rendelet megalkotására tett javaslatot.[34]
A javaslat közös költségvetési ütemtervet vezetne be. A tagállamok minden évben április 15-ig közzéteszik független makrogazdasági előrejelzéseken alapuló középtávú költségvetési tervüket és stabilitási programjukat. A költségvetési törvény tervezetét az alapul szolgáló makrogazdasági előrejelzésekkel együtt október 15-ig teszik közzé, a költségvetési törvényt december 31-ig el kell fogadni.[35] A költségvetési tervet október 15-ig a Bizottságnak és az eurocsoportnak is be kell nyújtani értékelésre. A javaslat az előzetes költségvetési terv kötelező tartalmi elemeire is előírást tartalmaz.
Ha az előzetes költségvetési tervben az egyenleg és az államháztartási bevételek és kiadások alakulása eltér a stabilitási programtól, az eltérést indokolni kell. Ha a Bizottság megállapítja, hogy az SNP-ben meghatározott kötelezettségek különösen súlyos megsértésére került sor, az előzetes költségvetési terv benyújtását követő két héten belül módosított előzetes költségvetési terv benyújtására szólít fel. A Bizottság szükség esetén november 30-ig véleményt fogad el az előzetes költségvetési tervről. Ezt közzé kell tenni, a tagállam parlamentjének kérésére pedig a Bizottság bemutatja azt az illető parlamentnek. A bizottsági értékeléseket az eurocsoport is megvitatja.
Az Unió immár a költségvetési eljárás alkotmányos rendjében is helyet kér. A Bizottság nyilvánosságra hozandó - tehát a szakmai és politikai véleményformálókat orientáló - értékelést készít, és a költségvetési terv módosítására is felszólíthatná a tagállam kormányát. A Bizottság formális részvételére is sor kerülhet a nemzeti parlamentek költségvetési vitájában.
A tagállami gazdaságpolitikák összehangolásának koncepciója a Maastrichti Szerződéssel a gazdasági és monetáris unió elemeként jelent meg. Az alapszerződés egy ún. nyílt koordinációs módszert alakított ki. Ennek lényege, hogy a Bizottság, a Tanács és az Európai Tanács az Unió egészére és az egyes tagállamokra is átfogó gazdaságpolitikai és foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokat határoznak meg. Ezek az iránymutatások tanácsi ajánlások formáját öltik, amelyek figyelembevételével a tagállamok nemzeti reformprogramokat fogadnak el. A Bizottság és a Tanács figyelemmel kíséri, hogy a tagállamok gazdaságpolitikája nem tér-e el az iránymutatásoktól, illetve nem veszélyezteti-e a gazdasági és monetáris unió megfelelő működését. Ha ilyet tapasztalnak, a Tanács ajánlásokat intézhet az érintett tagállamhoz, amelyeket adott esetben nyilvánosságra hozhat.[36]
A gazdaságpolitikai koordináció maastrichti megoldása nem tartalmaz szankciót vagy más kemény jogi eszközt. A koordinációt a tagállamok szakmai-politikai nyomása (peer review) kényszerítené ki.
A Lisszaboni Szerződés beiktatta a Bizottság jogát arra, hogy a "helytelen" gazdaságpolitikát folytató tagállamot figyelmeztetésben részesítse, valamint rendes jogalkotási eljárást írt elő a gazdaságpolitikák többoldalú felügyeletére vonatkozó részletes szabályok megalkotására.[37]
A 2011. március 24-25-i Európai Tanács alkalmával az euroövezet állam-, illetve kormányfői elfogadták az Euró Plusz Paktumot. A paktumhoz csatlakozott Bulgária, Dánia, Lengyelország, Lettország, Litvánia és Románia is. A paktum a gazdaságpolitikai koordináció erősítését célozza a legmagasabb politikai szintű elköteleződés formális - ki nem kényszeríthető - rendjének rögzítése révén. Olyan területeken irányoz elő intenzívebb gazdaságpolitikai koordinációt, amelyek nemzeti hatáskörbe tartoznak. Bekerült a paktumba, hogy biztosítani kell az adópolitikák pragmatikus koordinációját, felbukkant a közös társaságiadó-alap kidolgozása, nemzeti szabályok bevezetése a bankszanálásra vonatkozóan. Az aláírók nemzeti jogukba az SNP-nek megfelelő alkotmányi vagy "kerettörvényi" szintű számszerű költségvetési szabályokat illesztenek. A paktum konkrét gazdaságpolitikai irányokat, illetve eszközöket is megjelöl. A részt vevő tagállamok minden évben megállapodnak a következő 12 hónap során megvalósítandó konkrét intézkedésekről. Ezek bekerülnek a nemzeti reformprogramokba és a stabilitási, illetve konvergenciaprogramokba. A szakpolitikai intézkedéseket a tagállamok állam-, illetve kormányfői szinten kísérik figyelemmel. A paktum céljai és eszközei nagyrészt beépültek a későbbi kötelező jogszabályokba, illetve a Költségvetési Paktumba.
A kötelező jogba újonnan az 1175-ös rendelettel bekerült európai szemeszter keretében a Bizottság növekedési jelentést készít (előző év vége), amelynek alapján az Európai Tanács, illetve a Tanács szakpolitikai iránymutatást bocsát ki a tagállamok számára a költségvetési és makrogazdasági strukturális reformok, valamint a gazdasági növekedést ösztönző lépések vonatkozásában (március). Ezután nyújtják be a tagállamok a stabilitási, illetve konvergenciaprogramokat, és hogy milyen reformok és intézkedések révén kívánnak előrehaladni az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés felé a foglalkoztatás, a kutatás, az innováció, az energiaügy és a társadalmi befogadás területén (nemzeti reformprogramok, április). A Bizottság, ha szükséges, országspecifikus ajánlásokat fogalmaz meg. Ezeket a Tanács megvitatja, az Európai Tanács pedig jóváhagyja, majd a Tanács hivatalosan is elfogadja (május/június).
A tagállamok tehát az uniós szakpolitikai ajánlások birtokában készíthetik el a jövő évi költségvetéseiket. Ha egy tagállam nem követi az ajánlásban írt iránymutatásokat, a Tanács konkrét intézkedésekre tehet ajánlásokat számára, a Bizottság figyelmeztetésben részesítheti és túlzott hiány esetén intézkedéseket lehet vele szemben foganatosítani. A szakpolitikai ajánlások uniós szintről kívánt intézkedéseket rögzítenek több-kevesebb konkrétsággal, behatárolva a tagállam gazdaságpolitikai mozgásterét. Illusztrációként szolgálhatnak a hazánknak 2012-ben tett ajánlások, amelyekben az áll, hogy Magyarország "új elszámolási szabályoknak a középtávú költségvetési keretekbe történő beillesztése révén módosítsa a gazdasági stabilitásról szóló sarkalatos törvényt. Folytassa a Költségvetési Tanács elemzési hatáskörének szélesítését, figyelemmel a közpénzügyek átláthatóságának növelésére. A 2011-2012. évi adóváltozások alacsony jövedelműekre gyakorolt hatásainak fenntartható, költségvetési szempontból semleges módon történő enyhítése révén alakítsa át a munkát terhelő adókat foglalkoztatás-barátabbá, például az energiaadókra és a rendszeres vagyonadókra való hangsúlyáthelyezéssel... Csökkentse az adószabályok betartásával kapcsolatos költségeket, és alkosson stabil, megengedhető és nem torzító társasági adózási kereteket. Törölje el a nagyméretű kiskereskedelmi üzlethelyiségek létesítésére vonatkozó, nem indokolható korlátozásokat..."[38]
A gazdasági egyensúlyhiány-eljárás bevezetésének értelme, hogy a költségvetési egyensúlytalanságok gyakran az állami gazdálkodás mélyebben fekvő jellegzetességeinek tudhatók be. A költségvetési hiányok állandósulása, az államadósság túlzott mértéke mögött a nemzetgazdaságok működési gyengeségei, az általános gazdaságpolitika inadekvát cél- és eszközrendszere húzódik meg. Az új eljárás tehát a tagállami gazdaságpolitikák teljességére kiterjed.
Az eljárás kiindulópontja a Bizottság éves jelentése, amely egy ún. eredménytábla alapján értékelést nyújt a tagállamok gazdaságának állapotáról. Az eredménytáblában a Bizottság a gazdasági adatokat tájékoztató jellegű, riasztási szinteket jelölő küszöbértékekkel veti össze. Az eredménytáblában megtalálhatók a belső és külső egyensúlyhiányokra (állami és magáneladósodottság, munkanélküliség, folyó fizetési mérleg, reálárfolyamok, exportpiaci részesedés, termelékenység, nettó befektetői pozíció) vonatkozó mutatók. Értékelik a gazdasági növekedés, a foglalkoztatottság, a kutatás és fejlesztés, az ágazati fejlemények adatait.
Az éves jelentés meghatározza azokat a tagállamokat, amelyekben egyensúlyhiány,[40] illetve egyensúlyhiány kockázata állhat fenn.[41] A Bizottság, ahol ilyet észlel, ellenőrző látogatást tesz. A túlzott egyensúlyhiány fennállását a Tanács állapítja meg, és ajánlásban kiigazító intézkedési terv készítésére szólít fel. Ha nem tartja megfelelőnek az előírt határidőben benyújtott, konkrét szakpolitikai intézkedési tervet, akkor új tervet kér. A végrehajtást a Bizottság ellenőrzi, de a Tanács állapíthatja meg az intézkedések elmulasztását, és állapíthat meg új határidőket.[42]
A Bizottság az egyensúlyhiány kialakulásának megelőzése, illetve megszüntetése érdekében állandó párbeszédet folytat a tagállamokkal. E célból ellenőrzéseket hajt végre. A túlzottegyensúly-hiánnyal küzdő tagállamokban fokozott felügyeleti látogatást tehet. A Bizottság tájékoztatja a Tanácsot a látogatás eredményéről. Ezek a bizottsági látogatások erősen emlékeztetnek az IMF éves ellenőrző látogatásaira. Az ún. "IV. cikk konzultációk" keretében az IMF szakértői évente megbeszélést folytatnak a tagállam kormányának és központi bankjának tisztviselőivel, valamint adott esetben parlamenti képviselőkkel, a szociális partnerek és a civil társadalom reprezentánsaival az ország gazdasági és pénzügyi helyzetéről.[43]
A gazdasági párbeszéd "alkotmányos" újdonsága itt is megjelenik.[44] Az EP illetékes bizottsága felkérheti a Tanács, a Bizottság és adott esetben az Európai Tanács vagy az eurocsoport elnökét,[45] hogy jelenjen meg az ülésén a gazdaságpolitikai koordinációval kapcsolatos aktusaik megvitatása céljából.
A makrogazdasági egyensúlytalanság-eljárás az euroövezeti tagállamok tekintetében kemény szankciókkal is kiegészül.[46] Ha ugyanazon egyensúlyhiány-eljárás során két egymást követő tanácsi ajánlást fogadnak el, és a tagállam kiigazító intézkedési terve nem megfelelő, illetve ha két egymást követő nem-teljesítést megállapító tanácsi határozatot fogadnak el, a Tanács évente fizetendő pénzbírságot szab ki. A kamatozó letét vagy a pénzbírság az érintett tagállam GDP-jének 0,1%-a.[47] Figyelemre méltó, hogy amennyiben a tagállam végrehajtja a tanácsi ajánlásban szereplő kiigazításokat, a kamatozó letétet, illetve a fizetett pénzbírság időarányos részét visszafizetik számára.[48] Így egyrészt a pénzügyi szankciók kényszerítő ereje nő, másrészt elesik a vád, hogy a pénzügyi szankció elmélyíti a tagállamok gazdasági-pénzügyi problémáit.
A makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzésére és kiigazítására kialakított uniós rendszer a korábbiaknál szorosabb uniós szintű nyomon követést, értékelést, és intenzívebb beavatkozást irányoz elő. A Tanács egyensúlytalanság esetén immár konkrét szakpolitikai intézkedések megtételét írja elő. Ezeket a tagállam választhatja meg, de az uniós szervek felügyeletének alávetve, az euroövezeti tagállamok esetében pénzügyi szankcióktól fenyegetve. Az eljárás nem igazán "öncélú", hiszen abból, hogy a pénzügyi szankció csak euroövezeti tagállammal szemben alkalmazható, kiviláglik, hogy az igazán fontos cél az euroövezet stabilitásának megőrzése.
2012. március 2-án az EU 25 tagállama kormányának képviselői[49] "[A] gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés"[50] elnevezéssel nemzetközi szerződést írtak alá. Az ún. Költségvetési Paktum (a továbbiakban: Paktum) - bár formálisan kívül áll az alapszerződések rendszerén, illetve az uniós jogon - az EU-tagállamok gazdaságpolitikai-költségvetési szuverenitását több ponton érinti.[51] A Paktumnak a költségvetési paktumot és gazdaságpolitikai koordinációt tartalmazó címei akkor lesznek az aláíró Magyarországra kötelezők, ha a megállapodást megerősíti, az euroövezet tagjává válik, vagy nyilatkozatban kötelezőnek ismeri el ezeket a címeket.
A Paktum tovább szigorítja a költségvetésiegyenleg-követelményt. Előírja, hogy a szerződő felek államháztartási egyenlegének egyensúlyban kell lennie vagy többletet kell mutatnia. A strukturális hiány alsó határa a GDP 0,5%-a. Ha az államadósság jelentősen alacsonyabb az elvártnál, a GDP 0,1%-át kitevő strukturális hiány is megengedhető. Ha az államadósság meghaladja a GDP 60%-át, a szerződő feleknek évente átlagosan a GDP egyhuszad részével kell azt csökkenteni.
"Eljárási jogi" jellegű szuverenitástranszfert testesít meg a középtávú célkitűzéstől való eltérés esetén életbe léptetetendő automatikus korrekciós mechanizmus. Ezt a szerződő államok jogába kell beiktatni, lehetőség szerint alkotmányos rendelkezésként, illetve olyan rendelkezések formájában, amelyek maradéktalan betartása és teljesítése a nemzeti költségvetési folyamatban garantált.[52] A Paktum értelmében a szerződő államok a korrekciós mechanizmusokat egy uniós intézmény, a Bizottság javaslata alapján harmonizáltan hozzák létre.[53]
A korrekciós mechanizmus nemzeti jogrendszerekbe illesztése fölött bírósági kontroll is van. A szerződő államok az EU Bíróságához fordulhatnak annak megállapítását kérve, hogy valamely szerződő fél nem fogadta el a korrekciós mechanizmus életbeléptetésére vonatkozó rendelkezéseket.[54] A Bíróság határidőt állapít meg a megállapítást tartalmazó ítélet végrehajtásához szükséges intézkedések meghozatalára. Ha valamely szerződő fél úgy véli, hogy egy másik szerződő fél nem tett eleget a Bíróság ítéletében foglaltaknak, akkor a Bírósághoz fordulhat, és kérheti a Bíróságtól a GDP 0,1%-át meg nem haladó átalányösszeg és/vagy kényszerítő bírság kiszabását.[55]
A Paktum kitétele, miszerint "[a]z ilyen mechanizmus teljes mértékben tiszteletben tartja a nemzeti parlamentek előjogait",[56] akár cinikusnak is vehető, hiszen éppen a nemzeti parlamentek számára ír elő kötelezettséget.
A Költségvetési Paktumnak a gazdaságpolitikai koordinációról, illetve az ún. költségvetési, és gazdasági partnerségi programról szóló rendelkezései megítélésünk szerint nem hoznak újat, inkább csak nyersebb, szókimondóbb stílusukkal erősítik meg a kötelező jogszabályokban már megtalálható mechanizmusokat.
A Paktum rögzíti, hogy a "[n]emzeti állampapír-kibocsátásuk tervezésének jobb koordinációja érdekében a szerződő felek előzetesen bejelentik az Európai Unió Tanácsának és az Európai Bizottságnak állampapír-kibocsátási terveiket." Az állampapír-kibocsátások koordinációja lehetővé teszi, hogy a részes államok kibocsátásai ne rontsák szükségtelenül egymás pozícióit a tőkepiacokon. Ez mindenekelőtt a gyengébb államok számára jelent könnyebbséget. Ennek a logikának a továbbvitele az Unió által kibocsátott kötelezvények konstrukciója, amely a kötvénykibocsátások terén hozna létre egyértelmű szupranacionális hatáskört, tovább erodálva a tagállami szuverenitást.
A Paktum az euroövezet működésével kapcsolatos legmagasabb szintű politikai döntések meghozatalára új szervet hoz létre "Euroövezeti csúcstalálkozók" néven.[57] A grémium a Bizottság elnökéből, valamint azon szerződő államok állam-, illetve kormányfőiből áll, amelyek pénzneme az euró. Az EKB elnöke állandó meghívottként vesz részt a testület munkájában. Az új szervnek formális döntéshozatali, jogalkotási felhatalmazása nincs, az euroövezet kormányzásával kapcsolatos, a gazdaságpolitika formálására és végrehajtására vonatkozó kérdések megvitatására szolgál. Nem elhanyagolható, hogy a Paktumot megerősítő nem euroövezeti tagállamok - köztük Magyarország - állam- és/vagy kormányfői is részt vehetnek a versenyképességgel kapcsolatos, illetve az euroövezet rendszerét érintő csúcstalálkozókon.
A nemzeti parlamentek és az EP bizottságaiból álló konferencia (COSAC) megvitathatja a Paktum hatálya alá tartozó kérdéseket. Úgy gondoljuk, hogy itt redundanciáról van szó, hiszen a konferencia a Paktum "felhatalmazása" nélkül is napirendjére tűzheti a Paktum hatálya alá tartozó kérdéseket. Éppen a népképviseleteknek juttatott e lehető leggyengébb jogosítvány teszi kifejezetté a nemzeti parlamentek közvetlen beleszólásának (parlamenti szuverenitás) hiányát.
Néhány tagállam közpénzügyeinek piaci finanszírozhatósága kérdésessé vált, egyes esetekben az államcsőd is a közelbe került. A pénzügyi-gazdasági összefonódások miatt egyetlen tagállam államháztartásának finanszírozhatatlansága vagy bankrendszerének összeomlása is az euroövezet létét közvetlenül fenyegeti, további súlyos gazdasági-társadalmi kataklizmák forrása lehet. 2011. március 25-én az Európai Tanács határozatot fogadott el az EUMSZ 136. cikkének kiegészítéséről: "Azon tagállamok, amelyeknek a pénzneme az euro, stabilizációs mechanizmust hozhatnak létre, amelyet akkor hoznak működésbe, ha ez nélkülözhetetlen az egész euroövezet stabilitásának a megőrzéséhez. A mechanizmus keretében igényelt pénzügyi segítségnyújtásra szigorú feltételek fognak vonatkozni."[58] Ez az alapszerződés-módosítás volt hivatott megteremteni a pénzügyi szervezet létrehozásáról szóló nemzetközi szerződés uniós jogi bázisát.
Az eddigi pénzügyi segítségnyújtási mechanizmusokat[59] felváltva, nemzetközi szerződéssel létrejött az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM), az "európai IMF".[60] A luxemburgi székhelyű pénzintézet azokban az esetekben hivatott támogatást biztosítani az eurozóna országainak, amikor ezt a pénzügyi stabilitás megőrzése megkívánja. A tervek szerint a szervezet 2012 júliusában kezdi meg működését.[61] A segítségnyújtásról az euroövezeti tagállamok pénzügyminisztereiből álló Kormányzó Tanács dönt, a szavazatok 80%-át kitevő minősített többséggel. A pénzügyi segítségnyújtás szigorú feltételek mellett történik. Ezeket a tagállam és a Bizottság közötti - az EKB-val és lehetőség szerint az IMF-fel együttműködve folytatott - tárgyalások során létrejött, és a Kormányzó Tanács által jóváhagyott egyetértési megállapodás rögzíti, amely részletes makroökonómiai kiigazítási programot foglal magában. A program megvalósulását - az EKB-val és lehetőség szerint az IMF-fel történő együttműködésben - a Bizottság követi nyomon.[62]
A válságnak nincs vége, sem az EU, sem Magyarország nem lett még úrrá súlyos nehézségein. Nem zárható ki, hogy akár a közeli jövőben a tagállami szuverenitás további szűkülésével járó lépések történnek (európai bankunió, a tagállamok költségvetésének ellenőrzése).
A fentiekben sokoldalúan érveltünk amellett, hogy az EU-ban a tagállamok költségvetési és monetáris mozgástere (szuverenitása) csökken, illetve hogy a válság ezt az egyébként is többé-kevésbé szükségszerű tendenciát felerősítette. A régi-új rendelkezések egyrészt mindenekelőtt az europénzrendszer stabilitását hivatottak megőrizni, másrészt a felelősségteljes költségvetési gazdálkodást igyekeznek kikényszeríteni. Erőteljesen hangsúlyozni szeretnénk, hogy a nemzetállamok költségvetési és monetáris szuverenitásának szupranacionális szinten szerveződő intézményekhez történő részleges áthelyezését ab ovo nem kifogásoljuk. Inkább azt hangsúlyozzuk, hogy a stabil vásárlóerejű pénz, a megbízható bankrendszer, a megalapozott államháztartási gazdálkodás mind olyan "közjavak", amelyekre Magyarországon is van kereslet. ■
JEGYZETEK
* Jelen tanulmány a Magyar Tudományos Akadémia IX. Osztálya Jogtudományi Bizottsága és a IX. osztály Jogtörténeti Bizottsága által 2012. május 15-én tartott konferencián elhangzottak írásos változata. A tanulmány kéziratát a szerző 2012. június 26-án zárta le. A tárgy részletezőbb, bővebb hivatkozásokkal ellátott változata is készül.
1 EK 104c. cikk, különösen a (11) bekezdés
2 A Tanács 1466/97/EK rendelete a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról. HL L 209., 1997.8.2., 1. o. (1466-os rendelet), a Tanács 1467/97/EK rendelete a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról. HL L 209., 1997.7.7., 6. o. (1467-es rendelet)
3 Az 1466/97/EK rendelet 3. cikk (2) bekezdés a stabilitási programokra, 7. cikk (2) bekezdés a konvergenciaprogramokra
4 EK 104c cikk (11) bekezdés
5 1467-es rendelet 13. cikk
6 A Tanács 1084/2006/EK rendelete (2006. július 11.) a Kohéziós Alap létrehozásáról és az 1164/94/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről HL L 210., 2006.7.31., 79-81. o.
7 A Bizottság ilyen javaslatot először Magyarországgal szemben fogadott el. A Tanács 2012. március 13-i határozatában 495,2 millió euró felfüggesztéséről határozott.
8 Az Európai Parlament és a Tanács 1173/2011/EU rendelete (2011. november 16.) a költségvetési felügyelet euroövezetbeli eredményes érvényesítéséről HL L 306., 2011.11.23., 1-7. o., Az Európai Parlament és a Tanács 1174/2011/EU rendelete (2011. november 16.) a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságoknak az euroövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről HL L 306., 2011.11.23., 8-11. o., Az Európai Parlament és a Tanács 1175/2011/EU rendelete (2011. november 16.) a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló 1466/97/EK tanácsi rendelet módosításáról HL L 306., 2011.11.23., 12-24. o., Az Európai Parlament és a Tanács 1176/2011/EU rendelete (2011. november 16.) a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséréről és kiigazításáról HL L 306., 2011.11.23., 25-32. o., A Tanács 1177/2011/EU rendelete (2011. november 8.) a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló 1467/97/EK rendelet módosításáról HL L 306., 2011.11.23., 33-40. o.
9 Részt vevő tagállamok azok a tagállamok, amelyek hivatalos pénzneme az euró.
10 ERM (Exchange Rate Mechanism) II elnevezésű rendszer az euró és más tagállami nemzeti valuták közötti - szűk korlátok közötti - árfolyam-megállapodás.
11 1175-ös rendelettel beiktatott 3. cikk (2) bekezdés a) pont
12 1175-ös rendelettel beiktatott 3. cikk (2) bekezdés c) pont
13 1466/97/EK tanácsi rendelet 3. cikk (2a) bekezdés a stabilitási programokra, 7. cikk (2a) bekezdés a konvergenciaprogramokra
14 1175-ös rendelet 3. cikk (4) bekezdés
16 1173-as rendelet 4. cikk (1) és (2) bekezdés
17 Az 1177-es rendelettel beiktatott 1. cikk (1) bekezdés
18 12. jegyzőkönyv a túlzott hiány esetén követendő eljárásról 1. cikk
19 EUMSZ 126. cikk (6) és (7) bekezdések, az 1177-es rendelettel az 1467-es rendeletbe iktatott 2. cikk (1a) bekezdés
20 1177-es rendelettel az 1467-es rendeletbe iktatott 3. cikk (4) bekezdés és 5. cikk (1) bekezdés
21 1173-as rendelet 5. cikk
22 Az EUMSZ 126. cikk (8) bekezdése értelmében "Ha a Tanács megállapítja, hogy ajánlásait a meghatározott időn belül nem követte eredményes intézkedés, azokat nyilvánosságra hozhatja."
23 1173-as rendelet 6. cikk
24 Az 1177-es rendelettel beiktatott 11. cikk
25 Itt minden bizonnyal az EP Gazdasági és monetáris ügyek állandó bizottságáról lehet szó.
26 2a cikk (1) bekezdés második albekezdés
27 C-27/04. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben (EBHT 2004. I-6649. o.) 2004. július 13-án hozott ítélet 90. pont
28 A Tanács 2011/85/EU irányelve (2011. november 8.) a tagállamok költségvetési keretrendszerére vonatkozó követelményekről. HL L 306., 2011.11.23., 41. o.
29 Az irányelv 4. cikk (1) bekezdése
30 Az irányelv 9. cikke
31 Az irányelv 10. cikke
32 Az Alaptörvény 36. cikke
33 Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 29. § (1) bekezdése értelmében "A Kormány egyedi határozatban állapítja meg a központi költségvetés - a központi költségvetésről szóló törvényben megállapított fejezetek szerinti bontású - bevételeinek és kiadásainak, valamint költségvetési egyenlegének a költségvetési évet követő három évre tervezett összegét, amelyet az államháztartási és makrogazdasági folyamatok alakulása alapján szükség szerint aktualizál."
34 Javaslat. Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az előzetes költségvetési tervek monitoringjára és értékelésére, valamint az euroövezeti tagállamok túlzott hiánya megszüntetésének biztosítására vonatkozó közös rendelkezésekről. Brüsszel, 2011.11.23. COM (2011) 821 végleges
35 Az államháztartási törvény (2011. évi CXCV. törvény az államháztartásról) nem szól a középtávú költségvetési terv közzétételéről. A költségvetési eljárásról szóló rendelkezések egyébként megfelelnek a javaslat előírásainak.
37 EUMSZ 121. cikk (6) bekezdés
38 A Bizottság ajánlása a Tanács ajánlására Magyarország 2012. évi nemzeti reformprogramjáról és a Magyarország 2012-2015 közötti időszakra vonatkozó stabilitási (sic!) programjáról szóló tanácsi véleményről. Brüsszel, 2012.5.30. COM (2012) 317 final
39 Az Európai Parlament és a Tanács 1176/2011/EU rendelete (2011. november 16.) a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és kiigazításáról HL L 306., 2011.11.23., 25-32. o. (1176-os rendelet)
40 Az egyensúlyhiányok olyan makrogazdasági fejleményeket eredményező tendenciák, amelyek hátrányosan befolyásolják vagy hátrányosan befolyásolhatják egy tagállam, a gazdasági és monetáris unió vagy a teljes unió gazdaságának megfelelő működését. 1176-os rendelet 2. cikk 1. pont.
41 http://ec.europa.eu/economy_finance/economic_governance/documents/alert_mechanism_report_2012_en.pdf
42 1176-os rendelet 10. cikk (4) bekezdés
43 http://www.imf.org/external/about/econsurv.htm
44 1176-os rendelet 14. cikk
45 Az eurocsoport azon tagállamok minisztereinek informális ülése, amelyet a Lisszaboni Szerződéshez csatolt jegyzőkönyv intézményesített.
46 Az Európai Parlament és a Tanács 1174/2011/EU rendelete (2011. november 16.) a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságoknak az euroövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről. HL L 306., 2011.11.23., 8. o.
47 1174-es rendelet 3. cikk (5) bekezdés
48 1174-es rendelet 3. cikk (7) bekezdés
49 A szerződést az Egyesült Királyság és Csehország nem írta alá.
50 http://european-council.europa.eu/media/639176/13_-_tscg.hu.12.pdf
51 Az Alkotmánybíróság 22/2012. (V. 11.) AB határozata a paktumot lényegében az alapszerződésekhez asszimilálja, és megerősítéséhez az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatát teszi kötelezővé.
52 Paktum 3. cikk (1) bekezdés e) pont
53 Paktum 3. cikk (2) bekezdés
54 Az Alkotmánybíróságnak a Költségvetési Paktummal foglalkozó határozatában (X/2349/2012. AB határozat) szereplő kitétel, miszerint "a Szerződés rendelkezéseihez a Bíróság által kiszabható pénzügyi szankció kapcsolódik", pontatlan, mondhatni félrevezető, hiszen csak ehhez az egy rendelkezéshez kapcsolódik pénzügyi szankció.
55 Itt az EUMSZ 260. cikk szerinti eljárásban szereplő pénzügyi szankciókról - átalányösszegről és/vagy kényszerítő bírságról - van szó.
56 Paktum 3. cikk (2) bekezdés utolsó mondat
57 A Paktum V. címe Az euroövezeti kormányzás 12. cikk
58 Az Európai Tanács 2011/199/EU sz. határozata (2011. március 25.) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 136. cikkének módosításáról azon tagállamok stabilizációs mechanizmusa tekintetében, amelyek hivatalos pénzneme az euró. HL L 91., 2011.4.6., 1. o. A határozat hatálybalépésének (a módosításnak) feltétele, hogy valamennyi tagállam alkotmányos rendjének megfelelően megerősítse.
59 Európai pénzügyi stabilitási eszköz (EFSF) és az Európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus (EFSM).
60 Az euroövezetet alkotó országok nagykövetei február 2-án Brüsszelben írták alá az európai stabilitási mechanizmus (ESM) létrehozásáról szóló új szerződést.
61 http://www.european-council.europa.eu/home-page/highlights/european-stability-mechanism-treaty-signed?lang=hu. Az új szervezet első jogi szempontú kommentárjához l. Matthias Ruffert: The European debt crisis and European Union law. Common Market Law Review 2011. 6. sz. 1777-1805. o., R. Smits: The European debt crisis and the European Union law: comments and a call for action. Common Market Law Review 2012. 2. sz. 827-831. o.
62 ESM szerződés 13. cikk
Lábjegyzetek:
[1] Várnay Ernő egyetemi tanár (DE ÁJK).
Visszaugrás
