Magyary Géza fogalmazta meg, hogy "Minden perjogi codificatio legnehezebb része a bíró és a felek közötti viszonyt szabályozni".[1] Ez a nehézség hatályos polgári eljárásjogi törvényünk megalkotásakor is alapkérdésként merült fel.
A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) koncepciója kiemelt szabályozási célként rögzítette a perhatékonyság rendszerszintű megvalósítását, valamint ehhez kapcsolódóan a perkoncentráció elvének hangsúlyos érvényesítését. A hatékonyság teljesülése érdekében a jogalkotó új alapelveket fogalmazott meg (perkoncentráció elve, felek eljárástámogatási kötelezettsége, bíróság közrehatási tevékenysége).[2] A Pp. preambulumában is szabályozási célként került rögzítésre a felek felelős pervitelén és a bíróság aktív pervezetésén alapuló, a koncentrált per feltételeit biztosító szabályozás megteremtése.
A perkoncentráció célja, hogy a jogvita anyagi jogi és eljárásjogi keretei minél előbb rögzüljenek, címzettje a bíróság és a felek egyaránt. Ezzel a jogalkotó az eljárás szereplőire aktív szerepet osztott. A felektől fokozott eljárási felelősséget kíván, ennek tartalmát a felek eljárástámogatási kötelezettségének elve fejezi ki.
A Pp. alapelvi szinten a 4. §-ban fogalmaz meg feleket terhelő kötelezettségeket, ezek a következők:
- a felek eljárástámogatási kötelezettsége,
- a felek peranyag-szolgáltatási kötelezettsége és
- a felek igazmondási kötelezettsége.
E három kötelezettség egymással szorosan összefügg. Jelen tanulmányban az eljárástámogatási kötelezettség külföldi polgári eljárásjogi törvénykönyvekben történő megjelenését, az alapelvi szintű szabályozás hazai perjogi előzményeit, az eljárástámogatási kötelezettség tartalmát, valamint megsértésének jogkövetkezményeit veszem górcső alá. Röviden kitérek a felek peranyag-szolgáltatási kötelezettségére, hiszen az eljárás támogatásához szorosan kapcsolódik, hogy a felek a bizonyítékokat a bíróság felhívására megjelölt határidőben rendelkezésre bocsássák.
Érdemes rövid kitekintést tenni a mintaadónak tekintett külföldi perjogi kó-
- 58/59 -
dexekre. Az osztrák polgári perrendtartás előírja a felek eljárástámogatási kötelezettségét, valamint igazmondási kötelezettség is terheli a feleket és a tényállást a teljesség igényével kell feltárniuk.[3]
A deutsche Zivilprozeßordnung (dZPO) 1924. évi novellájának 279a. §-a tartalmazott praeklúziós rendelkezést, amely szerint "Ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy bizonyos pontok tekintetében további felvilágosításra van szüksége, akkor a felet fel kell hívni arra, hogy a megadott határidőn belül a vitatott pontokról magyarázatot adjon. Ha ennek a felhívásnak nem tesz eleget vagy késedelmesen teljesíti, akkor a nyilatkozatát figyelmen kívül lehet hagyni, ha a késedelmét nem tudja kimenteni." A bizonyítási indítványok késedelmes előterjesztése gyakorivá vált, ezért szükségszerű volt a szankció bevezetése.[4] Az 1924. évi novella rendelkezéseivel alapvető változás következett be a felek és a bíróság viszonyában, mivel a felek rendelkezési joga korlátozásra került.[5] A dZPO a feleknek a per előbbre vitelének kötelezettségét írja elő általános jelleggel az elsőfokú eljárás szabályai között (Prozessförderungspflicht). Ennek megfelelően a fél köteles állításait és tagadásait, kifogásait és ellentmondásait, bizonyítási eszközeit és bizonyítási kifogásait olyan időben előterjeszteni, amely megfelel a per állása szerinti gondos és az eljárást elősegítő pervitelnek.[6] E kötelezettség rögzítését követően az alperes számára sem lehetséges a továbbiakban, hogy védekezését csepegtesse. Amennyiben elkésetten kerül benyújtásra valamely előterjesztés, a bíróság csak akkor fogadja el, ha nem hátráltatja a jogvita elintézését vagy vétlen volt a fél a határidő elmulasztásában.[7] A dZPO ehhez kapcsolódóan jogkövetkezményt is tartalmaz, főszabályként az elkésetten előterjesztett nyilatkozatok visszautasítását rögzíti.[8] A Prozessförderungspflicht bevezetése Kengyel szerint jelentős változást hozott a bíróság és a felek viszonyában. Ezzel az 1924. évi novellában bevezetett rendelkezést tovább szigorította.[9] Az 1933. évi novella a felek igazmondási kötelezettségét mondta ki, amely szerint "a felek kötelesek a ténybeli körülményekről teljes és a valóságnak megfelelő nyilatkozatot tenni".[10]
Ha ezen alapelv korábbi eljárásjogi kódexeinkben való megjelenését vizsgáljuk, akkor elsőként a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikket (a továbbiakban: Plósz-féle Pp.) kell górcső alá vennünk. A Plósz-féle Pp. megteremtette a bíróság és a felek közötti együttműködést, amelyet Magyary a következőképpen foglal össze: "Hogy a bíró és a fél érvényesülésének az egyensúlyát a perben sikerült létrehozni, annak oka főleg kettőben rejlik. Először, hogy sikerült a felek rendelkezését kellő határok közé szorítani. A féltől függjön, akar-e jogvédelmet vagy sem. De ne függjön őtőle, hogy az eljárás miképpen bonyolódjék le és meddig tartson. Ha a fél jogvédelmet kér, ne legyen a bíró akadálya az igazság keresésében. Ez az, amit a mai eljárások vallanak,
- 59/60 -
s amit az új polgári perrendtartásunk megvalósított."[11] A Plósz-féle Pp. a bíróság kezébe adta a pervezetést.[12]
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) tartalmazott rendelkezést a per előre vitele érdekében a feleket terhelő kötelezettségről, az 1995. évi módosítást követően a 141. § (2) bekezdésébe beépült a német polgári perrendtartásban használt "per állása szerinti gondos és az eljárást elősegítő pervitel" kifejezés[13]: "A fél köteles a tényállításait, nyilatkozatait, bizonyítékait - a per állása szerint - a gondos és az eljárást elősegítő pervitelnek megfelelő időben előadni, illetve előterjeszteni." A régi Pp. 141. § (6) bekezdésben ennek elmulasztásának jogkövetkezményét is rögzítette: "Ha a felek valamelyike tényállításának, nyilatkozatának előadásával, bizonyítékainak előterjesztésével - a (2) bekezdésben előírt kötelezettsége ellenére - alapos ok nélkül késlekedik, és e kötelezettségének a bíróság felhívása ellenére sem tesz eleget, a bíróság a fél előadásának, előterjesztésének bevárása nélkül határoz, kivéve, ha álláspontja szerint a fél előadásának, előterjesztésének bevárása a per befejezését nem késlelteti." A Kúria döntésében rámutatott, ha a fél a bizonyítási indítványait a jóhiszemű pervitellel össze nem egyeztethető módon terjesztette elő, a bíróság a bizonyítás elrendelését mellőzni köteles.[14] A Kúria megfogalmazta, hogy a régi Pp. a felek és a per többi résztvevője számára is egyértelmű kötelezettségként írja elő a rendeltetésszerű joggyakorlást és a perbeli kötelezettségek teljesítését, ehhez kapcsolódó preklúziót a 141. § (2) és (6) bekezdése tartalmaz. Ezt a régi Pp.-ben is megfogalmazott, feleket terhelő kötelezettséget hatályos polgári perrendtartásunk pedig alapelvi szintre emelte. Ennek az alapelvnek a megjelenése a perkoncentráció megvalósulásának egyik sarokköve. A Pp. 4. § (1) bekezdése kimondja, hogy "A felek kötelesek előmozdítani az eljárás koncentrált lefolytatását és befejezését."
A szabályozás fokozott eljárási felelősséget, tevőlegességet kíván a felektől. A polgári perjog legfontosabb alapelve a rendelkezési elv. A magánautonómiából eredően a fél rendelkezési joga körébe tartozik annak eldöntése, hogy jogvitáját bíróság elé viszi-e, milyen tényállításokat tesz és azt milyen bizonyítékokkal támasztja alá. Az alperes szabadon dönthet, hogy perbe bocsátkozik-e, vitatja-e a felperes állításait, érdemben védekezik-e, milyen tényállítást tesz. Amennyiben a felek a bíróság elé viszik jogvitájukat (alperes érdemben perbe bocsátkozik), akkor ez eljárási kötelezettségeket keletkeztet a felek oldalán. Alapelvi szinten jelenik meg a Pp.-ben a felek eljárástámogatási kötelezettsége, ennek elmaradása különböző következményekkel jár, mint például preklúzió, bizonyítatlanság. Ez a kötelezettség a pert kezdeményező fél vonatkozásában már a perindítástól, a keresetlevél benyújtásától fennáll, ezt juttatják kifejezésre a keresetlevéllel szemben támasztott követelmények is. A felek maguk döntik el, hogy élnek-e a törvényben biztosított jogaikkal, ebből a szempontból rendelkezési joguk
- 60/61 -
maradéktalanul érvényesül. Azonban a polgári per során az eljárási jogok gyakorlásának módja korlátozás alá esik, például a Pp. előírja a jóhiszeműség elvét, az eljárástámogatás kötelezettségét. Az eljárás szabályait nem a felek határozzák meg, például az eljárási határidők, az eljárási cselekmények formái kötik őket. A rendelkezési szabadság korlátozása annyiban mindenképp szükséges, hogy a bíróság az ellenérdekű felek között egyensúlyt teremtsen.[15]
Elvárható, hogy a felek adott eljárási szakban, határidőn belül tegyék meg perbeli cselekményeiket. A régi Pp. pénzbírság kiszabását helyezte kilátásba, ha a fél vagy más perbeli személy valamely nyilatkozatot indokolatlanul késedelmesen tett meg, felhívás ellenére nem tett meg és ezáltal az eljárás befejezését késleltette, valamint, ha a fél valamely perbeli cselekménnyel indokolatlanul késedelmeskedett, határidőt, illetve határnapot mulasztott.[16]
A hatályos kódexben az eljárástámogatási kötelezettség megsértésének következményeit az egyes eljárási szakokra vonatkozó rendelkezések határozzák meg. Ha a fél e kötelezettségét megsérti és elmulaszt valamely eljárási cselekményt megtenni vagy késedelmesen teljesíti, akkor az adott cselekményre irányadó szabályozás szerint fűződhet speciális jogkövetkezmény.[17] Ha az alperes írásbeli ellenkérelem előterjesztését elmulasztja és beszámítást tartalmazó iratot sem terjeszt elő, bírósági meghagyás kibocsátására kerül sor.[18] A beavatkozás bíróság részére történő bejelentésének a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig van helye, az e határidőt követően tett nyilatkozat hatálytalan.[19] Azt a felet, aki perfelvételi nyilatkozatát úgy teszi vagy változtatja meg, hogy arra a perfelvétel során perfelvételi iratban vagy tárgyaláson korábban lehetősége volt, a bíróság pénzbírsággal sújtja.[20] Ha valamely perfelvételi nyilatkozatot a bíróság anyagi pervezetése ellenére sem teljeskörűen terjeszt elő a fél, a bíróság azt hiányos tartalom szerint bírálja el.[21]Az eljárás során a bírósággal szembeni elvárás, hogy a törvényesség, célszerűség és időszerűség szempontjainak megfelelően építse fel a per szerkezetét.[22]
Amennyiben a Pp. nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a fél kizárólag bírói felhívásra vagy a bíróság engedélyéhez kötötten terjeszthet elő beadványt[23], a fél a bíróság felhívása nélkül is előterjeszthet kérelmet. Ily módon terjeszthet elő a fél például a tárgyalás elhalasztása, költségkedvezmény engedélyezése, határozat vagy jegyzőkönyv kijavítása, kiegészítése, mulasztásának igazolása iránti kérelmet.[24]
A Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Tanácskozása (a továbbiakban: CKOT) 2017. évi 1. állásfoglalása e kötelezettség személyi hatályát kiterjesztően értelmezte, amely szerint a törvényes képviselőre is alkalmazni kell a perkoncentráció érvényesüléséhez szükséges eljárástámogatási kötelezettség tekintetében a félre vonatkozó rendelkezéseket.
- 61/62 -
Szorosan összefügg az eljárástámogatási kötelezettséggel, hogy a felperesnek miként kell meghatározni a kereset tárgyát. A Plósz-féle Pp. alapján a feleket a per tárgya feletti rendelkezés az eljárás folyamán végig megillette. Az eljárás során a felperes új keresetet támaszthatott, a kereseti követelésről részben vagy egészben lemondhatott, az alperes a követelést részben vagy egészben elismerhette, új keresetet, illetve viszontkeresetet indíthatott. Új kereset, illetve viszontkereset indítására a végítéletet megelőző szóbeli tárgyalás bezárásáig volt lehetőség.[25]
A hatályos szabályozást tekintve megállapítható, hogy a perkoncentráció követelménye már a per megindításakor megjelenik, mivel ezen alapelv és a felek eljárástámogatási kötelezettségének elve érvényesülése érdekében a Pp. a keresetlevél kötelező tartalmi elemeit részletesen határozza meg és szerkezeti egységekre tagoltan szabályozza, valamint a kötelező mellékletek köre is szabályozásra került. A régi Pp. rendelkezéseihez képest részletesebben, eltérő tartalmi tagolással és új elemekkel bővítve került rögzítésre. A jogalkotó ezzel azt kívánja előmozdítani, hogy a bíróság számára valamennyi anyagi és eljárásjogi adat a kereset azonnali tárgyalhatóságához, illetve az eljárás sikeres lefolytatásához rendelkezésre álljon, ez egyúttal az alperes részére lehetővé és elvárhatóvá teszi a teljes körű ellenkérelem előterjesztését. A Pp. szerint a keresetlevelet három részre kell bontani: bevezető, érdemi és záró rész. A szerkezeti egységekre történő tagolás az áttekinthetőség által a perek hatékony befejezését kívánja előmozdítani.[26] Az Új Pp. Konzultációs Testület állásfoglalásában kimondta, hogy nem lehet a keresetlevelet visszautasítani, ha a fél a Pp. 170. § (1)-(3) bekezdéseiben előírt szerkezeti egységeit nem látta el külön címekkel, de az felismerhetően, egymástól elkülönülten tartalmazza mindhárom szerkezeti egységet, továbbá az egyes szerkezeti egységeken belül a törvény rendelkezései nem állapítanak meg sorrendet a tartalmi elemek vonatkozásában.[27] A bírói gyakorlat egységessé vált a keresetlevél felépítésével, szerkezeti tagolásával és címekkel történő ellátásával kapcsolatban. A kialakult gyakorlat szerint a keresetlevélben nem kell feltüntetni az egyes szerkezeti egységek címeit, valamint azokon belül a tartalmi elemek előadása nincs sorrendiséghez kötve.[28]
A Plósz-féle Pp. szerint a keresetlevélnek magában kellett foglalnia a felperes által érvényesíteni kívánt jog előadását és a határozott kérelmet. Azonban a jog alakszerű megnevezése nem volt szükséges, a jogállítást a kereset egész tartalmából kellett megállapítani.[29]
A régi Pp. szerint a keresetlevélben "az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tényeknek és azok bizonyítékainak előadásával" kellett megjelölni.[30] Tehát a bíróság a fél által előadott tényekből következtetett az érvényesíteni kívánt jogra.[31] A régi Pp. alapelvként mondta ki, hogy a bíróság a fél által előadott kérelmeket és nyilatkozatokat
- 62/63 -
nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe,[32] így az érdemi döntés korlátját a kereseti kérelem képezte.[33] A régi Pp. hatálya alatt - a törvény koncepciójának megfelelően - kialakult az a bírói gyakorlat, hogy a kérelemhez kötöttség nem jelent jogcímhez kötöttséget, a bíróság feladata a kereseti kérelem alapjául szolgáló jogviszony elbírálása. Ebből adódóan, ha a felperes a követelés jogcímét tévesen jelölte meg, a bíróság a megjelölttől eltérő jogalapon hozhatott döntést. Emiatt a felek számára csak az eljárást befejező határozatból váltak ismertté az ügy eldöntésénél releváns jogi szempontok. Az úgynevezett "meglepetésítélettel" szemben viszonylag gyakran jogorvoslattal éltek. A jogorvoslati eljárás során a rendelkezési jog sérelmére hivatkoztak. A "meglepetésítéletek" és az ilyen helyzetek kizárása végett a Pp. az érdemi döntés korlátainál rögzíti az érvényesített jogtól való eltérés tilalmát.[34]
A Pp. előírja, hogy a keresetlevél érdemi részében fel kell tüntetni az érvényesíteni kívánt jogot a jogalap megjelölése útján, valamint új elemként jelenik meg, hogy a felperesnek jogi érvelést kell tennie, amely a jogállítás, a tényállítás és a kereseti kérelem közötti összefüggés levezetésére vonatkozik. A felperesnek fel kell tüntetnie a bíróság döntésére irányuló határozott kereseti kérelmet.[35] A keresetlevél kötelező tartalmi elemeinek hiánya esetén 2021. január 1. napjától nem visszautasításra, hanem hiánypótlási felhívásra kerül sor, mivel a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontját a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény módosításáról szóló 2020. évi CXIX. törvény (a továbbiakban: I. Pp. Novella) 76. §-a hatályon kívül helyezte.[36] Amennyiben a hiánypótlási felhívás ellenére sem tartalmazza a keresetlevél a kötelező tartalmi elemeket, akkor a bíróság visszautasítja.[37]
Az I. Pp. Novella módosításaival a keresetlevél kötelező tartalmi elemeit egyszerűsítette. Ez azokat az elemeket érinti, amelyekkel kapcsolatban nem alakult ki a jogalkotói szándékkal összhangban álló gyakorlat vagy, amelyek a felperes számára felesleges adminisztrációs terhet jelentenek. "A kereseti kérelem azért szükséges, mert ez állapítja meg azokat a határokat, amelyeken belül az eljárásnak és a határozatnak maradnia kell, minthogy nem mehet túl a felek kérelmén."[38] A kereseti kérelemmel szemben támasztott követelmény, hogy határozottnak kell lennie.[39] Ezt az elvárást már a Plósz-féle Pp. is megfogalmazta.[40] A Pp. eredeti szövegében úgy fogalmazta meg a kereseti kérelemre vonatkozó szabályt, hogy abból kitűnjön, azt várja el a felperestől, hogy a kérelem előképe legyen a bíróság ítéleti rendelkező részének helyt adó döntés esetén.[41] A keresetlevél érdemi részében a kereseti kérelemre vonatkozóan a novelláris módosítás előtt "a bíróság ítéleti rendelkezésére irányuló határozott kereseti kérelem" szerepelt, ez "a bíróság döntésére irányuló határozott kereseti kérelemre" módosult.[42] Ezzel a módosítással az I. Pp. Novella egyértelművé tette, hogy a Pp. nem vár el többet, mint a régi Pp.[43] Ezzel kapcsolatban a módosítás előtt olyan követelmény érvényesült, hogy az csak akkor valósul meg, ha a keresetlevél szó sze-
- 63/64 -
rint tartalmaz olyan kérelmet, amely a majdani ítélet rendelkező részébe "átemelhető", azon változtatni tehát nem kell.[44] Már az Új Pp. Konzultációs Testület megfogalmazta, hogy a kereseti kérelem a vele szemben támasztott határozottság követelményének megfelel, ha kétséget kizáróan, további értelmezést nem igénylő módon tartalmazza, hogy a felperes az alperessel szemben milyen tartalmú jogvédelmet kér és milyen tartalmú ítéleti rendelkezést kíván a bíróságtól.[45] Tehát a kereseti kérelem meghatározottsága nem azt jelenti, hogy a bíróság feltétlenül azzal szó szerint megegyező szövegezésű ítéleti rendelkező részt hozhat.
Először a felperes oldalán jelenik meg ez az elvárás a kereset előterjesztésekor, majd az eljárás folyamán az alperes oldalán is az írásbeli ellenkérelem, valamint a felperesi állításokra tett nyilatkozatok előterjesztése kapcsán. Az írásbeli ellenkérelmet három szerkezeti egységre osztja a Pp.: bevezető rész, érdemi rész és záró rész. A Pp. felsorolja az egyes szerkezeti egységeken belül az odatartozó tartalmi elemeket. A tartalmi elemeket vizsgálva megállapítható, hogy az I. Pp. Novella az írásbeli ellenkérelem tartalmát egyszerűsítette. Az ellenkérelem érdemi részében alaki védekezés esetén az eljárás megszüntetésére alapot adó okot és az azt megalapozó tényeket, valamint a tényeket alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat, bizonyítási indítványokat az e törvényben meghatározott módon kell feltüntetni. Érdemi védekezés esetén az alperesnek az ellenkérelem érdemi részében a keresetlevél érdemi részében előadottakra vonatkozó vitató és cáfoló nyilatkozatokat, a védekezést - ideértve az anyagi jogi kifogást is - megalapozó tényeket és az azokat alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat, illetve bizonyítási indítványokat az e törvényben meghatározott módon, valamint a beszámítás kivételével az anyagi jogi kifogást a jogalap megjelölése útján kell feltüntetni.[46] Tehát az alperesnek közölnie kell, hogy a kereseti kérelem mely részét vitatja, teljes egészében vagy egy részét vitatja, és mekkora részét kéri elutasítani.
A felek eljárástámogatási kötelezettségének kiemelt szerepe van, célja az eljárás gyorsítása és a költségek csökkentése. Ennek megvalósulásához a feleknek egymással és a bírósággal is együtt kell működniük.
Szintén a Pp. 4. §-ában alapelvi szinten rögzített, feleket terhelő kötelezettség a peranyag-szolgáltatási kötelezettség, amely szoros kapcsolatban van a felek eljárástámogatási kötelezettségével. Ennek lényege, hogy a felek határidőben bocsássák a bíróság rendelkezésére a bizonyítékaikat. A Pp. 4. § (2) bekezdése szerint: "A perben jelentős tények állítása, és az alátámasztásukra szolgáló bizonyítékok rendelkezésre bocsátása - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a feleket terheli."
A Pp. a tárgyalási elvet alkalmazza, ennek alapján a felek feladata a bizonyítékok összegyűjtése és a bíróság rendelkezésére bocsátása. A bíróság hivatalbóli bizonyítására a személyi
- 64/65 -
állapotot érintő perekben és a kiskorú gyermek tartása iránti perben ad a Pp. felhatalmazást.[47] A felperesnek a keresetlevélben kell feltüntetnie a tényállításokat alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat, bizonyítási indítványokat az e törvényben meghatározott módon. A keresetlevélhez csatolni kell a keresetlevél érdemi részében feltüntetett bizonyítékot.[48] Az alperesnek az írásbeli ellenkérelemben alaki és érdemi védekezés esetén egyaránt fel kell tüntetnie a tényeket alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat, bizonyítási indítványokat az e törvényben meghatározott módon.[49]
A feleknek a bizonyítási indítványban meg kell jelölniük a bizonyítani kívánt tényt és a bizonyítási eszközt. A bizonyítási indítvány perfelvételi nyilatkozatnak minősül, így a perfelvételi szakban terjeszthető elő, kivételesen utólagos bizonyítás is megengedett az érdemi tárgyalási szakban. Az I. Pp. Novella egyezerűsítette a bizonyítási indítvány tartalmi elemeit, kivette a bizonyítási mód, bizonyításra való alkalmasság megjelölését. A bizonyító fél továbbra is megindokolhatja a bizonyítási eszköz bizonyításra való alkalmasságát, csak most már ez lehetőség és nem kötelezettség számára. A bizonyítási mód megjelölése azért szükségtelen a bizonyítási indítványban, mert a bizonyítási eszköz és bizonyítási mód fogalmak közötti különbségtétel a törvény szövegében dogmatikai szempontból bír jelentőséggel.[50]
Az Új Pp. Konzultációs Testület foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a magánszakértői vélemény a per mely szakaszában készíthető el, elkészíthető-e a bíróság engedélye előtt. A perkoncentráció elve alapján a feleknek és a bíróságnak is arra kell törekedniük, hogy a bizonyítékok mihamarabb rendelkezésre álljanak és a jogvita lehetőleg egy tárgyaláson elbírálható legyen. Ehhez kapcsolódik a felek oldalán az eljárástámogatási kötelezettség. Ennek ellentmondana az az értelmezés, amely csak a bíróság engedélye után biztosítaná a magánszakértői vélemény elkészítésének lehetőségét. A magánszakértői vélemény elkészítésére sor kerülhet a bíróság engedélye előtt, akár a perfelvételi szakban, akár a keresetlevél benyújtása előtt is. Ha a keresetlevél benyújtása előtt készült, akkor csatolható a keresetlevélhez, azonban ekkor magánszakértő alkalmazására tett indítvány indokának minősül. Amennyiben a keresetlevél benyújtása előtt készíti el a magánszakértő szakvéleményét az aggályosság[51] kockázatát vonhatja maga után a magánszakértő perbeli kötelezettségeinek elmulasztása, főként, ha nem pótolható kötelezettségmulasztás történt. Ha van rá mód és pótolhatók az elmulasztott kötelezettségek, ki kell egészíteni a szakvéleményt. Ha továbbra is aggályos marad, szakvéleményként nem vehető figyelembe. A fél nincs korlátozva a magánszakértői vélemény elkészíttetésének idejében, azonban kockázatot visel, hogy betartatta-e az általa megbízott szakértővel a Pp. 303. § (2) bekezdésében foglaltakat, amely szerint a magánszakértő a perben köteles a megbízója ellenfelét értesíteni a megbízás tárgyáról, a vizsgálandó kérdések köréről, az általa kitűzött helyszíni szemléről és vizsgálatról, lehetővé tenni, hogy az ellenfél a
- 65/66 -
megbízás tárgyára vonatkozó nyilatkozatát, a vizsgálat tárgya szempontjából lényeges észrevételeit előterjessze, a szakvéleményét az ellenfél vele közölt nyilatkozatát, észrevételeit is értékelő módon elkészíteni, és a tárgyaláson vagy egyébként a bizonyításfelvételnél a bíróság, a felek, valamint az ellenfél magánszakértőjének a kérdéseire válaszolni. Ezek hiánya elzárja az elkészült szakvéleményt magánszakértői véleményként történő felhasználhatóságától. Amennyiben a szakértő a garanciális szabályokat nem tartotta be, akkor szakvéleményként nem használható fel a perben.[52]
A Pp. legfőbb szabályozási célja a perhatékonyság rendszerszintű megvalósítása, amelyet a jogalkotó igyekezett egyes elemekkel, új alapelvekkel garantálni. A perkoncentráció, amely a Pp. egyik kiemelt jogalkotói célkitűzése, címzettje a felek és a bíróság egyaránt. A perkoncentráció hangsúlyos érvényesítése is a hatékonyság szolgálatában áll. Ez a követelmény a korábbiaktól eltérő szerepfelfogást, illetve magatartást kíván a felektől és a bíróságtól egyaránt. Ezen elvárás a felek irányában alapelvi szinten az eljárástámogatási kötelezettség rögzítésével jelenik meg. A mintaadónak tekintett osztrák és német perjogi kódexek vizsgálata után megállapítható, hogy ezekben is megjelenik a felek eljárástámogatási kötelezettsége, másképpen a per előbbre vitelének kötelezettsége. A magyar polgári eljárásjogban sem előzmények nélküli ezen alapelv rögzítése, mivel a régi Pp. is tartalmazott rendelkezést a per előre vitele érdekében a feleket terhelő kötelezettségről. Ezt a kötelezettséget hatályos polgári perrendtartásunk pedig alapelvi szintre emelte. E követelmény már a perindítástól fennáll a felekkel szemben. Először a felperes oldalán jelenik meg ez az elvárás a kereset előterjesztésekor, majd az eljárás folyamán az alperes oldalán is az írásbeli ellenkérelem, valamint a felperesi állításokra tett nyilatkozatok előterjesztése kapcsán. Az eljárástámogatás elve aktivitást, tevőlegességet kíván a felektől. Az az elvárás a felekkel szemben, hogy perbeli cselekményeiket határidőben tegyék meg és egymással, valamint a bírósággal együttműködjenek az eljárás során. Az egyes eljárási szakokra vonatkozó rendelkezések határozzák meg e kötelezettség megsértésének következményeit, amely különféle lehet, mint például, preklúzió, bizonyítatlanság, hiányos tartalom szerinti elbírálás. A feleknek az eljárást úgy is támogatniuk kell, hogy a bíróság rendelkezésére bocsátják a bizonyítékokat. Itt az eljárástámogatási kötelezettség és a peranyag-szolgáltatási kötelezettség szorosan összekapcsolódik. ■
JEGYZETEK
[1] Magyary Géza: Magyar perjogi reformmozgalmak. Magyary Géza összegyűjtött dolgozatai a polgári eljárás, a magánjog és a kereskedelmi jog köréből. I. kötet. MTA kiadása, Budapest 1942. 16. o.
[2] Wopera Zsuzsa (szerk.): Kommentár a polgári perrendtartáshoz. Kommentár a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényhez. Wolters Kluwer Hungary Kft., Budapest 2019. 21. o.
[3] öZPO 178. §
[4] Falk Bomsdorf: Prozeßmaximen und Rechtswirklichkeit. Verhandlungs- und Untersuchungsmaxime im deutschen Zivilprozeß - Vom gemeinen Recht bis zur ZPO. Duncker & Humblot, Berlin 1971. 272. o.
- 66/67 -
[5] Leo Rosenberg - Karl Schwab - Peter Gottwald: Zivilprozefirecht. 15. Aufl. Beck, München 1993. 25. o.
[6] dZPO 282. §
[7] dZPO 296. §
[8] dZPO 296. §
[9] Kengyel Miklós: A bírói hatalom és a felek rendelkezési joga a polgári perben. Osiris Kiadó, Budapest 2003. 140. o.
[10] dZPO 138. §
[11] Magyary Géza: Magyar polgári perjog (2. kiadás). Franklin, Budapest 1924. 36. o.
[12] Ld. pl.: Plósz-féle Pp. 224-225. §
[13] Kengyel: i. m. 140. o.
[14] BH2018. 145.
[15] Wopera Zsuzsa: A törvény hatálya és az alapelvek. In: Wopera Zsuzsa (szerk.): Kommentár a polgári perrendtartáshoz. Kommentár a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényhez. Wolters Kluwer Hungary Kft., Budapest 2019. 37. o., 43. o.
[16] régi Pp. 8. § (4)-(5) bek.
[17] Wopera Zsuzsa: Az új polgári perrendtartás karakterét adó egyes megoldások európai összehasonlításban. Advocat 2017. különszám 5. o.
[18] Pp. 181. § (1) bek.
[19] Pp. 41. § (2) bek.
[20] Pp. 183. § (5) bek.
[21] Pp. 183. § (6) bek.
[22] Udvary Sándor (szerk.): Polgári eljárásjog. Patrocínium, Budapest 2016. 234. o.
[23] Például:
203. § (1) "A fél perfelvételi iratot - a 202. § (2) bekezdésében foglalt kivétellel - akkor terjeszthet elő, ha arra a bíróság felhívta, vagy azt törvény lehetővé teszi. Az ennek megsértésével előterjesztett irat - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - hatálytalan."
217. § (1) "A fél a kereset-, illetve az ellenkérelem-változtatás engedélyezése iránti kérelmét írásban, a változtatásra okot adó új tényállításról történő tudomásszerzéstől, illetve a bíróság anyagi pervezetési cselekményének közlésétől számított tizenöt napon belül terjesztheti elő. E határidő elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak."
302. § (1) "Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik a fél a megbízása alapján eljáró szakértő (a továbbiakban: magánszakértő) által készített szakvélemény (a továbbiakban: magánszakértői vélemény) benyújtását indítványozhatja."
306. § (1) "A bizonyító fél a más eljárásban kirendelt szakértőnek a szakkérdés tárgyában készített szakvéleménye felhasználását indítványozhatja. "
[24] CKOT 31. számú állásfoglalás
[25] Plósz-féle Pp. 189. §, 390. §
[26] Pp. 170. § (1)-(3) bek., Zsitva Ágnes: Perindítás. In: Wopera Zsuzsa (szerk.): Kommentár a polgári perrendtartáshoz. Kommentár a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényhez. Wolters Kluwer Hungary Kft., Budapest 2019. 400. o.
[27] Új Pp. Konzultációs Testület 34. számú állásfoglalás
[28] 2016. évi CXXX. törvény 170. § Indokolás
[29] Plósz-féle Pp. 129. §
[30] régi Pp. 121. § (1) bek. c) pont
[31] Wopera: i. m. 2017. 6. o.
[32] régi Pp. 3. § (2) bek. 2. mondat
[33] régi Pp. 215. §
[34] Kovács Helga Mariann: A perfelvételi és az érdemi tárgyalási szakban alkalmazandó közös rendelkezések. In: Wopera Zsuzsa (szerk.): Kommentár a polgári perrendtartáshoz. Kommentár a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényhez. Wolters Kluwer Hungary Kft., Budapest 2019. 652-653. o.
Pp. 342. § (1) "Az érdemi döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, az ellenkérelmen és a beszámítási kérelmen. Ez a szabály a főkövetelés járulékaira is irányadó."
(3) "Törvény eltérő rendelkezése hiányában az érdemi döntés nem terjedhet ki olyan jogra, amelyet a fél a perben nem állított."
[35] Pp. 170. § (2) bek. a), b) és d) pont
[36] I. Pp. Novella 76. § 3. pont
[37] Pp. 176. § (2) bek. e) pont
[38] Kovács Marcell: A polgári perrendtartás magyarázata. III. kötet. Pesti Könyvnyomda, Budapest 1927. 414-415. o.
[39] Magyary Géza: Magyar polgári perjog. Franklin Társulat, Budapest 1913. 475. o.
Ébner Vilmos: Perindítás. In: Varga István (szerk.): A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja. I. kötet. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2018. 643. o.
Wopera Zsuzsa: Az új polgári perrendtartás elvi alapjai. Jogtudományi Közlöny 2017. 4. sz. 159. o.
Zsitva: i. m. 402. o.
[40] Plósz-féle Pp. 129. §
Magyary: i. m. 1913. 475. o.
[41] Ébner: i. m. 643. o.
[42] Pp. 170. § (2) bek. a) pont
[43] https://jogaszvilag.hu/szakma/modosul-a-polgari-perrendtartas-2021-tol-i/ (2022. 02. 25.)
[44] Kúria keresetlevél visszautasításának vizsgálata tárgykörében felállított joggyakorlat-elemző csoportjának összefoglaló véleménye 17-18. o. 78. pont
[45] Új Pp. Konzultációs Testület 47. számú állásfoglalás
- 67/68 -
[46] Pp. 199. §
[47] Pp. 276. § (2) bek., Pp. 434. § (3) bek., Pp. 492. § (2) bek.
[49] Pp. 199. §
[50] I. Pp. Novella 42. §, I. Pp. Novella Indokolása 42. §-hoz
[51] Pp. 316. § (2) bekezdés b) pont
[52] Új Pp. Konzultációs Testület 7. számú állásfoglalás
Lábjegyzetek:
[1] A szerző doktorandusz, PTE ÁJK Büntető és Polgári Eljárásjogi Tanszék.
Visszaugrás
