Az Igazságügyi Minisztérium kiemelt szerepet tölt be a kormányzati jogszabály-előkészítés során. A Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet szerint az igazságügyi miniszter a Kormánynak az igazságügyért felelős tagja. Ennek keretében felel a jogalkotás szakmai színvonaláért, amelyet a jogalkotásról szóló törvény határoz meg.[1] A jogszabályok előkészítése - és a törvények esetén azok parlamenti tárgyalása - során ezért az Igazságügyi Minisztériumban folyamatosan vizsgáljuk, hogy a tervezetek megfelelnek-e a jogalkotási követelményeknek. E vizsgálat a kormányzati jogszabály-előkészítésben egy hosszú és több elemből álló folyamat.[2]
A minisztériumi munkafolyamatok bemutatása, vagyis hogy egy jogszabálytervezet előkészítése során a tárca mit és hogyan vizsgál meg, a feladat összetettsége miatt nagyon nagy terjedelmet igényel, ami bőven meghaladná a Fontes Iuris egy teljes lapszámának kereteit is. Annak érdekében, hogy betekintést nyújthassak a jogalkotás szakmai követelményeinek érvényesítésére irányuló folyamatba, az egyeztetési kötelezettséggel kapcsolatban mutatom be, hogy az Igazságügyi Minisztérium milyen szempontokat vizsgál.
Ennek keretében kitérek az egyeztetési kötelezettséget szabályozó jogszabályokra, valamint a kapcsolódó alkotmánybírósági és köztársasági elnöki gyakorlatra (amely mint látni fogjuk, talán elmondható, hogy a legnagyobb hatást gyakorolja a kormányzati jogszabály-előkészítési folyamatokra e vonatkozásban). A vizsgálatot a jogszabály-előkészítési tevékenységre folytatom le, mert tárcánk ebben a folyamatban vesz részt, amely kapcsán az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az nem része a jogalkotási folyamatnak, hanem azt megelőző fázis, amely során a jogszabályok egyeztetésének kötelezettsége az előterjesztőt terheli, így a kormányzati előterjesztések során a Kormány politikai, és mint látni fogjuk bizonyos esetekben jogi felelőssége, hogy a jogszabályokban foglalt egyeztetési kötelezettségnek eleget tegyen.[3]
Az Alaptörvényünkben - szemben a korábbi Alkotmánnyal[4] - nincsen az egyeztetési kötelezettségre vonatkozó szabályozás. Ez amiatt is fontos, mert az Alaptörvény - Vegyes és záró rendelkezéseinek 5. pontja - szerint az Alaptörvény hatálybalépése előtti alkotmánybírósági határozatok hatályukat veszítették. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az Alaptörvény hatálybalépése előtt hozott határozataiban szereplő érveket akkor használhatja fel, ha az Alaptörvény konkrét - az előző Alkotmányban foglaltakkal azonos vagy hasonló tartalmú - rendelkezései és értelmezési szabályai alapján ez lehetséges.[5] Figyelemmel arra, hogy a társadalmi szervezetekkel való egyeztetés kapcsán az Alaptörvény már nem tartalmaz rendelkezést, ezért az általános, külön törvényben nem nevesített véleményezési joggal összefüggő, a korábbi alkotmányon alapuló alkotmánybírósági gyakorlatot a tanulmányban azért mutatom be, hogy így szemléltessem, hogy hogyan alakult ki az egyeztetési kötelezettségre vonatkozó, ma is irányadó jogszabály-előkészítői gyakorlat.
Az alaptörvényi szabályok mellett - ellentétben a korábbi, jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvénnyel - a hatályos jogalkotásról szóló törvény (a továbbiakban: Jat.) csupán utalást tartalmaz a jogszabályok előkészítése során biztosítandó véleményezési kötelezettségekre[6]. Ennek oka, hogy 2010-ben az az Országgyűlés
- 11/12 -
az egyeztetési kötelezettséget egy új, önálló törvényben szabályozta, a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvényben (a továbbiakban: Jet.).
A Jet. általános és a különös egyeztetési kötelezettséget is tartalmaz. Előbbivel kapcsolatban kimondja, hogy főszabály szerint minden jogszabálytervezetet egyeztetésre kell bocsájtani. Ez alól maga határoz meg kivételeket (egyik opcionális, a jogszabály-előkészítő mérlegelésétől függ[7], a másik körbe pedig olyan területek tartoznak, amelyeknél az előkészítőnek nincs lehetősége mérlegelésre, nem lehet őket egyeztetésre bocsájtani[8]). Az egyeztetési kötelezettségnek a jogszabály-előkészítő úgy tesz eleget, hogy a tervezetet a kormányzati honlapon nyilvánosságra hozza, és lehetőséget biztosít a véleménynyilvánításra. A beérkezett véleményeket az előkészítő megvizsgálja, és azokról, illetve a velük kapcsolatos álláspontjáról összefoglalót helyez el a kormányzati honlapon.
Az általános egyeztetési kötelezettséggel hozható még kapcsolatba a Kormány ügyrendjéről szóló 1144/2010. (VII. 7.) Korm. határozat is, amely a kormányzati jogszabályelőkészítéssel kapcsolatban határozza meg, hogy a kormányzati szereplőkkel, más állami és önkormányzati intézményekkel mikor és milyen módon kell egyeztetni.
A fentiek mellett a Jet. meghatároz egy másik egyeztetési formát is, a stratégiai partnerségi megállapodással rendelkezőkkel való közvetlen egyeztetést. A stratégiai partnerségi megállapodást meg kell különböztetni a Kormány által a gazdasági élet szereplőivel kötött partnerségi megállapodásoktól, ugyanis a Jet. szerinti megállapodásokat mindig az érintett minisztérium köti.[9] A stratégiai partnerek számára a jogszabály tervezeteket a minisztérium közvetlenül küldi meg véleményezésre, és a stratégiai partner észrevételeiről közvetlen egyeztetést szoktunk tartani.
A Jet. szerinti általános egyeztetési kötelezettséget azonban egy olyan általános, a jogalkotótól szármázó szándéknak tekinthetjük, amelyben a törvényalkotó hatalom kifejezi az egyeztetés, mint a szélesebb körben megvalósuló jogszabályelőkészítés iránti elkötelezettségét, amely azonban nem tekinthető olyan jogi kötelezettségnek, amelyhez az adott jogszabály közjogi érvényessége kapcsolódik. Az Alkotmánybíróság nagyon plasztikusan (és a kormányzati megszervezés szempontjából is nagyon találóan) mondta ki az ezzel kapcsolatos álláspontját: "általános egyeztetési kötelezettségnek minden egyes társadalmi, érdekképviseleti szervvel szemben való megtartása a jogalkotásra vonatkozó formai kritérium lenne, akkor a Kormány gyakorlatilag semmilyen rendeletet nem alkothatna, törvényjavaslatot nem készíthetne, hiszen mindig akadna újabb, magát érdekképviseletiként meghatározó szervezet, amelynek véleményét ki kellene kérnie"[10].
A fentiekben ismertetett általános egyeztetési kötelezettségtől meg kell különböztetnünk a különös egyeztetési kötelezettséget, amelynek során az egyes jogszabályok kötelezik a jogszabály-előkészítőt arra, hogy a jogszabály tervezetét az érintett szervezetekkel, köztestületekkel, érdekvédelmi szervezetekkel stb. egyeztesse.
A különös egyeztetési kötelezettségre vonatkozó előírás sem a korábbi Alkotmányban, sem az Alaptörvényben nem található. Ugyanakkor ilyen előírás számos jogszabályban található, amelyek közül csupán a törvényben foglalt szabályokat ismertetem, egyrészt az egyeztetési kötelezettséggel rendelkező szervezetek típusa, másrészt az egyeztetési kötelezettség "megfogalmazásából származó kötöttség" szempontjából.
Amennyiben azt vizsgáljuk, hogy milyen szervezeteknek biztosított a jogalkotó véleményezéslehetőséget, akkor a szervek típusa alapján a következő csoportokat alkothatjuk:
- alkotmányos szervek esetében fennálló egyeztetési kötelezettség:
- Országos Bírósági Hivatal elnöke[11], [12], [13], [14], [15], [16], [17]
- legfőbb ügyész[18], [19], [20]
- Országgyűlés elnöke[21], [22], [23], [24], [25]
- 12/13 -
- Magyar Nemzeti Bank[26], [27]
- alapvető jogok biztosa[28]
- Állami Számvevőszék[29]
- Költségvetési Tanács[30]
- helyi önkormányzatok[31], [32]
- nemzetiségi önkormányzatok[33]
- államigazgatási szervekkel való egyeztetetési kötelezettség:
- önálló szabályozó szervek[34]:
- Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal[35]
- autonóm államigazgatási szervek:
- Nemzeti Választási Iroda[36]
- Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság[37], [38], [39]
- Közbeszerzési Hatóság[40]
- Egyenlő Bánásmód Hatóság[41]
- Gazdasági Versenyhivatal[42]
- kormányhivatalok:
- Központi Statisztikai Hivatal[43], [44]
- Szellemi Tulajdonjog Nemzeti Hivatala[45], [46], [47], [48], [49], [50], [51]
- Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal[52], [53], [54], [55]
- megjegyzendő, hogy bizonyos esetekben kormányzati szerveknek is biztosít a törvény véleményezési jogosultságot (ennek tipikus példája, amikor végrehajtási rendelet megalkotására önálló szabályozó szerv jogosult, illetve kivételes esetben miniszteriális szinten is találkozhatunk ezzel):
- önálló szabályozó szerv szabályozási hatásköre esetén a kormányzatnak (miniszternek) biztosít véleményezési jogot:
- a közadatok újrahasznosításáról szóló 2012. évi LXIII. törvény 21. § (4) bekezdés a) pont; vagy a műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló 2007. évi LXXIV. törvény 53. § (1) bekezdés b) és c) pontja
- az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 182. § (3) bekezdés 22. és 23. pontja
- kormányzaton belül törvénnyel miniszternek biztosított véleményezési jog (amely a Kormány ügyrendjén "kívüli" kötelezettségként jelenik meg):
- a szakképzés területén, amikor a szakképzési végrehajtási rendeletet a szakképzésért felelős miniszter adja ki az oktatásért és a társadalmi felzárkózásért felelős miniszter véleményének kikérésével[56]
- a kormányhivatalok informatikai rendszerével kapcsolatban a kormányhivatalok felett szakmai irányítást gyakorló miniszteri véleményének beszerzésének előírása[57]
- a Magyarországon veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok körét a természetvédele-
- 13/14 -
mért felelős miniszter az agrárpolitikáért, az élelmiszerlánc-felügyeletért, az erdőgazdálkodásért, a hal gazdálkodásért és a vadgazdálkodásért felelős miniszter véleményének kikérését követően állapítja meg[58]
- speciális véleményezésnek tekinthető a miniszteri rendeletnek és az önálló szabályozó szerv elnöke rendeletének a kihirdetését megelőző egyeztetése az igazságügyi miniszterrel[59]
- szintén speciálisnak tekinthető, amikor az egészségügyi államigazgatási szervnek biztosít a törvény véleményezési jogkört[60]
- köztestületekre vonatkozó szabályok:
- Magyar Tudományos Akadémia[61]
- Magyar Művészeti Akadémia[62]
- Magyar Ügyvédi Kamara[63], [64]
- Igazságügyi Szakértői Kamara[65]
- Magyar Rendvédelmi Kar[66]
- hegyközségek[67]
- Magyar Állatorvosi Kamara[68]
- Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamara[69]
- Kormánytisztviselői Kar[70]
- Nemzeti Pedagógus Kar[71]
- Országos Polgárőr Szövetség[72]
- Magyar Könyvvizsgálói Kamara[73]
- Magyar Orvosi Kamara[74]
- Magyar Gyógyszerészi Kamara[75]
- Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara[76]
- Személy- és Vagyonvédelmi, valamint a Magánnyomozói Szakmai Kamara[77]
- Pálinka Nemzeti Tanács[78]
- Magyar Olimpiai Bizottság[79]
- Magyar Paralimpiai Bizottság[80]
- Magyar Növényvédő Mérnöki-Növényorvosi Kamara[81]
- Magyar Kereskedelmi és Iparkamara[82], [83]
- Országos Magyar Vadászkamara[84]
- Magyar Mérnöki Kamara[85]
- Magyar Építész Kamara[86]
- Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara[87]
- Magyar Országos Közjegyzői Kamara[88]
- tanácsadó szervek:
- Magyar Corvin-lánc Testület[89]
- Hungarikum Bizottság[90]
- Nemzeti Címer Bizottság[91]
- Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács[92]
- Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa[93]
- Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács[94]
- Vállalkozásfejlesztési Tanács[95]
- 14/15 -
- Kiemelt Nemzeti Emlékhely Bizottság[96]
- Kémiai Biztonságot Koordináló Tanács[97]
- Nyugdíjbiztosítási Ellenőrző Testület[98]
- Egészségügyi Tudományos Tanács Humán Reprodukciós Bizottsága[99]
- Országos Környezetvédelmi Tanács[100]
- Magyar Szabványügyi Testület[101]
- Munkavédelmi Bizottság[102]
- egyházak (vallási közösségek)[103]
- érdekvédelmi szervezetek:
- honvédelmi ágazati érdekvédelmi tanács[104]
- Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum[105]
- lakásszövetkezetek országos érdekképviseleti szövetsége[106]
- Nemzeti Versenyport Szövetség[107]
- Nemzeti Diák, Hallgatói és Szabadidősport Szövetség[108]
- fogyasztóvédelmi egyesületek[109]
- Magyar Bírósági Végrehajtói Kar[110]
- bérbeadók és bérlők érdekképviseleti szervezete[111]
- szakszervezetek[112]
A fentiekben láthattuk, hogy a magyar jogrendszerben törvényi szinten mennyire sok véleményezési kötelezettségre vonatkozó különös szabály található. Be kell vallanom, hogy engem is meglepett a törvényi szinten történő előírások mennyisége. Vélhetően ezeknek az előírásoknak az oka, hogy a törvényalkotó egyfajta garanciát akart adni, hogy a jogszabályalkotásban amúgy is általánosan kimondott véleményezési eljárás mellett, egyes szerveknek, szervezeteknek a jogszabály-előkészítési folyamatba történő bevonása biztosított legyen. A véleményezési kötelezettség megsértése ugyanakkor - mint majd a későbbiekben látni fogjuk - az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján nem eredményez automatikusan közjogi érvénytelenséget, azonban a köztársasági elnöknek a törvények aláírása során kimunkált gyakorlata alapján mégis figyelemmel kell lenni ennek betartására. Mielőtt azonban az Alkotmánybíróság és a köztársasági elnök gyakorlatát vizsgálnánk, nézzük meg, hogy a véleményezési jogosultság kimondásának milyen típusai lehetnek.
Az egyeztetési kötelezettségek között a legenyhébbnek az általános előírások tekinthetőek, amelyeket - mint már a fentiekben tárgyaltam - a Jet. (és a Kormány ügyrendje) szabályoz. E körben meg kell különböztetni a társadalmi - honlapra történő feltöltés útján történő - véleményezést a stratégiai partnerekkel való egyeztetéstől, ugyanis míg az előbbi körben a véleményezési lehetőséget csak biztosítani kell (illetve a javaslat elfogadásakor, valamint a törvényjavaslat benyújtásakor a véleményekről és az azzal kapcsolatos előterjesztői álláspontról tipizált összefoglalót kell a honlapon elhelyezni), addig utóbbiakkal közvetlen egyeztetést is előír a Jet. (amely az IM gyakorlata szerint általában szóbeli egyeztetésként valósul meg).
A különös, törvény által előírt egyeztetési kötelezettségnek a fentiekkel szemben számos típusát különböztethetjük meg.
- Legpuhább és leggyakoribb megoldás a szimpla véleményezési jogosultság előírása. Ez a véleményezési joggal felruházott szerv, illetve szervezet oldaláról annak előírása, hogy a jogszabály-előkészítés során az előkészített tervezettel őt meg kell keresni. Azonban a jogszabálytervezet további tárgyalásának nem akadálya, ha az érintett szerv nem ad véleményt a tervezetre, határidőn túl adott véleményt, vagy akár olyan javaslatot fogalmazott meg, amellyel az előterjesztő nem ért egyet (érdemi észrevétel esetén ugyanakkor az Igazságügyi Minisztérium gyakorlatát vizsgálva szinte minden esetben sor kerül szóbeli egyeztetésre is a törvényben véleményezési jogosultággal rendelkező szervezetekkel és szervekkel). Továbbá amennyiben a véleményezési jog előírása a felhatalmazó rendelkezésben szerepel, akkor jogszabályszerkesztési szempontból ragaszkodni szoktunk hozzá, hogy végrehajtási rendelet esetében a bevezető részben a vélemény bekérésére vonatkozó kitétel szerepeljen.
- Az előző esettől eltérő, amikor a törvényi szabályozás válaszadási kötelezettséget is előír a jogszabály előkészítőjének. Ennek előírása már kevesebb helyen szerepel, például a hegyközségeknél.
- Ehhez nagyon hasonló, de az előző pontnál is kötöttebb szabályozás, amikor - a véleményezés mellett - egyeztetési kötelezettséget is előír a törvény, mint például az Országgyűlésről szóló törvény az Országgyűlési Őrség vonatkozásában a házelnök esetében.
- Érdekességként felhozható még a Magyar Kereskedelmi és Iparkamaránál, valamint a lakásszövetkezeti érdekképviseleteknél lévő szabályozás is, amely kimondja, hogy ha a kamara vagy az érdekképviseleti szerv a javas-
- 15/16 -
lattal nem ért egyet, akkor a véleménykülönbséget a Kormánynak, illetve az Országgyűlésnek be kell mutatni (ennek módját ugyanakkor nem határozzák meg). A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara esetében ezen túlmenően tájékoztatási kötelezettséget is előír a törvény.
A fentiek mellett még vizsgálandó, hogy további feltételt meghatároz-e a törvény a véleményezéssel összefüggésben. Néhány esetben ez is előfordul, így például az Állami Számvevőszéknek, vagy az egészségügyben dolgozó kamaráknak megfelelő határidőt kell adni a véleményezésre. Utóbbi esetben a törvény ezt még azzal is kiegészíti, hogy az egészségügyben dolgozó kamarák javaslatot is tehetnek a határidő meghosszabbítására, amelyet el kell fogadni, ha nem sért ezzel a jogszabály-előkészítő jogszabályban előírt eljárási határidőt. Megemlítendő még a környezet védelméről szóló törvényben az Országos Környezetvédelmi Tanács véleményezési jogosítványa is, ahol a törvény a véleményezési eljárásra legalább 30 napos határidő biztosítását írja elő.
Mint láthattuk, a magyar jogrendszer törvényi szinten számos helyen ír elő többféle formában és eljárási szabállyal véleményezési kötelezettséget. Jogosan merül fel a kérdés, hogy hogyan értékelhető az, hogy a jogszabály előkészítője, illetve adott esetben a jogalkotó nem tartja be a szabályokat, és az kihatással van a véleményezési jog szempontjából hiányosan elfogadott norma érvényességére. Ehhez a választ az Alkotmánybíróság gyakorlata adja meg nekünk.
Az Alkotmánybíróság gyakorlatának vizsgálatát a témánk szempontjából két részre bontva tárgyalom. Először az általános véleményezési kötelezettséggel kapcsolatosat tekintem át, ezt követően pedig a törvényekben nevesített jogosultsággal rendelkezők megkeresésének elmaradásával kapcsolatos gyakorlatot tárgyalom.
2.1. Az Alkotmánybíróság rögtön a rendszerváltást követő első kormányzati ciklusban foglalkozott az általánosan megfogalmazott véleményezési kötelezettség elmaradásának kérdésével. Ekkor - mint már korábban érintettük - az Alkotmány tartalmazott a társadalmi szervezetekkel való együttműködési kötelezettségre vonatkozó rendelkezést. Ebben az időszakban amiatt fordultak az indítványozók az Alkotmánybírósághoz, hogy a jogszabály-előkészítés során a Kormány nem kereste meg az érintett érdekképviseleti és társadalmi szervezeteket. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor már az első e tárgykörben született határozataiban kimondta, hogy önmagában az egyeztetési kötelezettség be nem tartása nem eredményezi a kiadott jogszabály alkotmányellenességének a megállapítását, az Alkotmány társadalmi szervezettel való együttműködésre vonatkozó szabálya inkább ajánlás jellegű, mintsem egzakt kötelezettség[113]. Elmaradása a jogalkotó államigazgatási és politikai felelősségét alapozhatja meg. Megállapítása szerint abban az esetben eredményezheti az alkotmányellenesség megállapítását az egyeztetés figyelmen kívül hagyása, amennyiben a jogszabály az Alkotmány valamely rendelkezésébe is ütközik.[114] Emellett azt is minden esetben vizsgálandónak tartotta, hogy a szabályozási terület egyáltalán beletartozik-e a véleményezési jogosultságba.[115]
Ezt az álláspontját a taláros testület akkor is fenntartotta, amikor nem társadalmi szervezet, hanem érdekképviseleti szerv fordult hozzá amiatt, hogy álláspontja szerint a dolgozók élet- és munkakörülményeivel kapcsolatos kérdéseket a Kormány a szakszervezetek bevonása nélkül szabályozott.[116]
Későbbi határozatában arra is rámutatott, hogy habár a törvényalkotási folyamatban a súlyos eljárási szabálytalanság megalapozhatja az elfogadott jogszabály közjogi érvénytelenségét, azonban az, ha a jogszabály-előkészítő a közhatalmi jogosítványokkal nem rendelkező szervektől nem kér véleményt, az nem minősül ilyennek, mert a vélemények beszerzése nem érvényességi feltétel.[117] Ez utóbbi akkor következne be, amennyiben "a törvényjavaslat tárgyalása során lenne olyan, az Alkotmány, törvény vagy a Házszabály által kötelezően előírt egyeztetés, amelyet az Országgyűlés a saját eljárásában elmulaszt"[118]. Ugyanis az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a törvényalkotás érdemi, ügydöntő része a törvényjavaslat benyújtásával kezdődik, amelynek nem eleme a törvény előkészítése, így az egyeztetések és a véleményezések sem[119]. Ezen is túlhaladva egy későbbi határozatában megállapította, hogy a törvénytervezet előkészítése nem része a jogalkotási folyamatnak.[120] Az előkészítő eljárás során biztosított véleményezési jog célja, hogy az előterjesztő megismerje a javaslattal kapcsolatos véleményeket, amelyeket az országgyűlési tárgyalás során ismertethet is. Az Országgyűlés törvényalkotói jogkörének részét képezi annak mérlegelése, hogy az előkészítői fázis hiányosságát mérlegelje, és amennyiben azt olyan súlyúnak tartja, visszaadja a beterjesztett javaslatot az előkészítőnek vagy a törvényjavaslatot elvesse[121], hiszen a véleményeztetés elmaradása nem korlátozza vagy szünteti meg a népszuverenitás választott képviselők útján történő gyakorlását[122].
A fenti álláspontját véleményem szerint nagyon találóan foglalta össze az Alkotmánybíróság, amikor megállapította, hogy amennyiben alkotmányossági kritériumnak tekintené az érdekképviseleti és társadalmi szervekkel való együttműködést, akkor "a Kormány gyakorlatilag semmilyen rendeletet nem alkothatna, törvényjavaslatot nem készíthetne, hiszen mindig akadna újabb, magát érdekképviseletiként meghatározó szervezet, amelynek véleményét ki kellene kérnie"[123].
- 16/17 -
Az eddig ismertetett gyakorlat minden esetben arra vonatkozott, amikor a Kormány készíti elő a javaslatot. Joggal merül fel a kérdés, hogy miként értékeli az Alkotmánybíróság azt, amikor a törvényjavaslatot nem a Kormány, hanem országgyűlési képviselő, a köztársasági elnök vagy az Országgyűlés bizottsága kezdeményezi.
Már az első kormányzati ciklusban érintette ezt a kérdést is a taláros testület, amikor kimondta, hogy a véleményezési kötelezettség attól is függ, hogy ki terjeszti a javaslatot az Országgyűlés elé, mert amikor nem a Kormány, akkor az előkészítésre és az egyeztetésre kevesebb a kötelezettség[124]. Ezen a megállapításon a későbbiekben sem változtatott, és nem is követeli meg, hogy a kormányzati álláspont kialakítása során ezen javaslatokról a Kormány az érdekképviseleti és társadalmi szervezetekkel konzultáljon.
Összefoglalva a fenti gyakorlatot, az érdekképviseleti és társadalmi szervezetekkel való általános egyeztetési kötelezettség elmaradása nem eredményezi a jogszabály közjogi érvénytelenségét, ugyanakkor az Alkotmánybíróság azt is megjegyzi, hogy elmaradása tényleges törvénysértést eredményez[125], ami mindazonáltal nem jelenti azt, hogy ez nem vet fel alkotmányossági problémát, csak ennek súlyossága nem éri el azt a szintet, amely az adott jogszabály közjogi érvényességét érinti[126].
2.2. Az előbb tárgyalt esetektől meg kell különböztetni azt a kört, ahol jogszabályban nevesített közigazgatási szervek és egyéb szervezeteknek biztosít a törvény véleményezési jogosultságot, amely kört már az 1. pontban tárgyaltunk. Esetükben a velük való egyeztetés garanciáját nem az általános, korábban ajánlás jellegűnek nevezett alkotmányi, alaptörvényi szabály, sem a jogalkotásról szóló törvény, sem a Jet. biztosítja, hanem saját ágazati jogszabályuk.
Az Alkotmánybíróság velük kapcsolatban megállapította, hogy "a jogszabály által kifejezetten és konkrétan megnevezett egyetértési, illetve véleményezési jogkörrel rendelkező szervezetek - a demokratikus döntéshozatali eljárásban betöltött szerepük miatt az egyeztetési kötelezettség vonatkozásában - közhatalminak, így a jogalkotó számára megkerülhetetlennek minősülnek", ugyanakkor ebben az esetben is a közjogi érvénytelenség megállapításához szükségesnek tartja, hogy az egyeztetési kötelezettség figyelmen kívül hagyása sérti-e az Alkotmány (vagy az Alaptörvény) valamely rendelkezését, amelyet mindig esetileg kell vizsgálni[127].
Első esetben az Alkotmánybíróság a 30/2000. (X. 11.) AB határozatban [majd ezt követően más ügyben a 44/2012. (XII. 20.) AB határozatában is] állapította meg jogszabály közjogi érvénytelenségét részben amiatt, hogy a Kormány megsértette egy törvényben nevesített szerv (Országos Környezetvédelmi Tanács) véleményezéshez való jogát. A döntésben megállapította, hogy ebben az esetben az egyeztetési kötelezettség nem a Kormány eseti döntésén, hanem törvényi előíráson alapul, "a Kormány nem szabadulhat ebben a véleményeztetés konkrét törvényi kötelezettsége alól". A közjogi érvénytelenség megállapításához ugyanakkor még az is hozzájárult, hogy az Országos Környezetvédelmi Tanácsot a törvény azért hozta létre, hogy a környezetvédelmi döntésekhez (amelyek következményei gyakran visszafordíthatatlanok) szakmai és tudományos véleményt adjon. Az egyeztetési kötelezettség elmaradása ilyen esetekben az egészséges környezethez való jog érvényesülését veszélyeztetheti, amely indok elégséges a közjogi érvénytelenség megállapításához.[128] A döntés kapcsán azt is figyelembe kell venni, hogy az eljárás tárgya nem törvény, hanem kormányrendelet volt, amelyet az Alkotmánybíróság meghatározó különbségként nevesített későbbi határozatában.[129] Ugyanis kormányrendelet megalkotásakor a Kormánynak nincs választási lehetősége a törvényi szabályok betartása kapcsán, ugyanis a közhatalmi jogosítványokkal rendelkező társadalmi, érdekképviseleti szervek véleményének beszerzése a jogszabály közjogi érvényességének feltétele.[130]
Erre figyelemmel nem okoz alkotmányellenességet az, hogy egy törvénytervezet előkészítéséért felelős minisztérium nem kéri ki a törvényben véleményezési joggal felruházott szerv véleményét az előterjesztés Kormány elé történő benyújtása előtt, amennyiben más alkotmányi rendelkezés nem sérül.[131] Szintén nem okoz ilyen helyzetet, ha a jogállási törvények módosítása során a törvényben nevesített szakszervezetekkel és érdekképviseleti szervekkel marad el az érdekegyeztetés (hiszen ezek nem közhatalmi jogosítványok).[132]
A törvényben előírt véleményezési jog betartását tehát az Alkotmánybíróság mindig vizsgálja, törvények esetén azonban önmagában a véleményezési kötelezettség elmulasztása nem eredményez közjogi érvénytelenséget, még ha egyeztetés elmaradása a jogállamiságot sérti is (annak újbóli kimondásával, hogy az Alkotmánybíróság szerint ez a gyakorlat is törvénysértő, de nem olyan súlyú, hogy ez érvénytelenséghez vezethessen, mert nem lehet elvonni a népképviseleti szuverén törvényalkotótól a döntési lehetőséget), kormányrendelet és más végrehajtási rendelet esetén azonban a törvényi kötelezettség megsértése nagyobb valószínűséggel érvénytelenséghez vezethet. A taláros testület a kötelezettség elmulasztását ugyanakkor nem vizsgálja, ha erre nincs hatásköre, például a véleményezési jogot európai uniós jogi norma biztosítja, mint például az Európai Központi Bank esetében.[133]
Az előző alcímhez hasonlóan vizsgálandónak tartom, hogy miként viszonyul az Alkotmánybíróság ahhoz, amikor törvény esetén nem a Kormány terjesztette elő a javaslatot. Ennek során megjegyzi, hogy amennyiben nem a Kormány a javaslat benyújtója, akkor az előkészítőt nem köti a véleményezési kötelezettség, azonban a törvényjavaslattal kapcsolatos kormányzati álláspont kialakítása során indokolt lehet a külön törvényben véleménynyilvánítási joggal rendelkező szervek véleményének a kikérése.[134]
Emellett az Alkotmánybíróság azt is megjegyezte, hogy a közjogi érvénytelenséget el nem érő, de alkotmányossági
- 17/18 -
problémát okozhat egy olyan gyakorlat, hogy a Kormány úgy kerüli meg az egyeztetési kötelezettséget, hogy a javaslatait képviselői önálló indítvány formájában nyújtja be.[135]
Mint láthatjuk, az Alkotmánybíróság a véleményezési kötelezettség elmulasztásával kapcsolatos közjogi érvénytelenség vizsgálatakor különbséget tesz, hogy a mulasztás általánosan előírt vagy törvény által nevesített egyeztetési kötelezettséget érint, továbbá vizsgálja a jogforrási szintet, valamint hogy más alaptörvényi rendelkezés sérül-e. Amiatt, hogy az igazságügyi miniszter társelőterjesztőként felel minden Kormány elé kerülő jogszabály alkotmányosságáért, illetve miniszteri rendelet csak a miniszter egyetértésével hirdethető ki, ezért az idézett alkotmányossági vizsgálatot nekünk is le kell folytatni a jogszabály-véleményezés során. Azonban munkánk során nem elegendő csupán az Alkotmánybíróság gyakorlatát figyelembe vennünk, hanem kihat ránk a köztársasági elnök gyakorlata is. Ugyanis amennyiben a köztársasági elnök szigorúbban értelmezi az egyeztetési kötelezettség teljesülését, akkor akár politikai, akár alkotmányossági vétót is gyakorolhat ennek elmaradása esetén, amely a kormányzati előterjesztések tárgyalása szempontjából azt jelentik, hogy - a legkedvezőbb esettel számolva, politikai vétó, azaz egyet nem értés miatti visszaküldés esetén - a törvényjavaslat kihirdetésére legalább négy héttel később kerül sor a tervezetnél, amely csúszás kihathat a tervezet hatálybalépésére is.
A köztársasági elnöki gyakorlatot Áder János köztársasági elnök úr megbízatásától vizsgálom, figyelemmel arra, hogy a korábbi köztársasági elnöki gyakorlatot is áttekintve megállapítható, hogy az elfogadott törvények Országgyűlésnek való visszaküldésével kapcsolatos gyakorlat a mindenkori köztársasági elnök személyétől is nagyban függ, illetve a korábbi köztársasági elnökök az egyeztetési kötelezettség elmaradása miatti politikai vétót nem alkalmaztak.
Áder János köztársasági elnök úr gyakorlatát vizsgálva megállapítható, hogy a korábbiakkal szakítva figyelmet fordít a törvények előkészítésére vonatkozó jogszabályi és házszabályi rendelkezések betartására és betartatására, többször küldött vissza elfogadott törvényt az Országgyűlésnek a házszabályi rendelkezések és a véleményezési kötelezettség be nem tartása miatt.
Utóbbira első esetben már 2012-ben sor került, amikor a Kormány által benyújtott, a későbbiekben az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvényként kihirdetett tervezetet küldte vissza a Nemzeti Adat- és Információszabadság Hatósággal (a továbbiakban: NAIH) való egyeztetés elmaradása miatt, figyelemmel arra, hogy a tervezet a személyes adatokra vonatkozó szabályokat is megállapított.[136] Ugyanakkor megemlítendő, hogy a visszaküldési indokaként nemcsak az egyeztetési kötelezettség elmaradását, hanem a személyes adatokra vonatkozó szabályok megsértését is jelezte, így az álláspontja teljes mértékben megfelelt az Alkotmánybírósági gyakorlatnak.
2013-ból három olyan visszaküldést is találhatunk, amelyekben indokként az egyeztetési kötelezettség elmaradása meg lett jelölve. A későbbiekben Budapest főváros közigazgatási területével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2013. évi CXXVIII. törvényként kihirdetett elfogadott törvényt a Budapest XIII. kerülete önkormányzatával történt egyeztetés elmaradása miatt küldte vissza. Visszaküldési ok kapcsán megjegyzendő, hogy nemcsak a jogalkotásról szóló törvényt, hanem a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája által előírt egyeztetési kötelezettség megsértését is jelezte.[137]
Ebből az évből különös esetként lehet hivatkozni a hegyközségekről szóló 2012. évi CCXIX. törvény módosításáról szóló 2013. évi CLXXX. törvényre, amelyet Font Sándor (Fidesz) nyújtott be képviselői önálló indítványként. Ebben az esetben a visszaküldés okaként adatvédelmi kérdéseket vetett fel, ugyanakkor megállapításként megjegyzi azt is, hogy a NAIH véleményezi a feladatkörét érintő jogszabályok tervezeteit (ahogy ezt korábban a képviselői önállói indítványok kapcsán jeleztem, ezen esetekben előzetes egyeztetésre nem került során a NAIH-hal).[138]
Az évben a harmadik, egyeztetési kötelezettséget részben érintő visszaküldésben a Magyarország 2013. évi központi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CXCVI. törvény volt az érintett. Ebben az esetben is témánk szempontjából különösnek mondható, hiszen a törvényt a Kormány terjesztette elő, azonban a köztársasági elnök által kifogásolt helyzet bizottsági módosító javaslattal került benyújtásra. Mind a benyújtott javaslat, mind pedig a bizottsági módosító javaslat olyan helyzetet eredményezett, amely érintette a NAIH és az Állami Számvevőszék helyzetét, ezért amiatt, hogy velük nem került sor a tervezet egyeztetésére, a köztársasági elnök nem értett egyet a törvénnyel (visszaküldési okként bíróságokra és ügyészségre vonatkozó jogszabályok módosításának szükségessége is jelezve lett).[139] Külön kiemelném a visszaküldő levél azon mondatát, amely - az Alkotmánybíróság gyakorlatát idézve - megjegyzi, hogy a nem Kormány által benyújtott javaslat esetén is indokolt kikérni az érintett szervek véleményét a kormányzati álláspont kialakítása során.[140] Az elfogadott törvény további sorsaként megemlítendő, hogy a visszaküldött törvényhez a Kormány részéről benyújtott újabb zárószavazás előtti módosító javaslat a köztársasági elnök minden észrevételének eleget téve az érintett szerveket elhagyta a javaslatból.[141]
E visszaküldések már 2013-tól alapvetően megváltoztatták a kormányzati jogszabály-előkészítési gyakorlatot, mert elmondható, hogy mind az előterjesztő tárcák, mind az Igazságügyi Minisztérium (és jogelődje) kiemelt figyelmet fordít a véleményezési kötelezettség teljesítésére. Ezt követően egy esetben került sor visszaküldésre ennek elmaradása miatt. 2015-ben a később az egyes jogállási tárgyú törvények módosításáról szóló 2015. évi XXXII. törvényként kihirdetett elfo-
- 18/19 -
gadott törvényt küldte vissza a köztársasági elnök amiatt, hogy a tervezetet az előkészítő Igazságügyi Minisztérium nem egyeztette előzetesen a Közszolgálati Érdekegyeztető Fórummal és a Magyar Rendvédelmi Karral, pedig álláspontja szerint a tervezet bizonyos esetekben hátrányosan is érintheti a dolgozókat, amely esetben mind a közszolgálati tisztviselőkről, mind a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény véleményezési jogosultsággal ruházza fel a szerveket. A visszaküldés során az Igazságügyi Minisztérium lefolytatta a szükséges egyeztetéseket, azonban a törvényjavaslat kihirdetésére csak 2015. április 7-én kerülhetett sor, amely miatt módosítani kellett az eredeti, 2015. április 1-jei hatálybalépésen, amelynek indoka, hogy a törvény eredetileg a 2015. április elsejével végbement a kormányhivatali integrációs törvényekhez kapcsolódott volna. Ez is jól mutatja, hogy egy visszaküldés nemcsak a szabályozásra, hanem annak hatálybalépésére is kihat, és nem tervezett késedelmet jelenthet a szabályozás hatálybalépése során.
A köztársasági elnök által az egyeztetési kötelezettség be nem tartása miatt is történt visszaküldéseket követően tapasztalataim alapján sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek az előkészítő tárcák az egyeztetési kötelezettség betartására, illetve az Igazságügyi Minisztérium is kiemelt figyelmet fordít erre a jogszabály-véleményezés során. Például amikor egy tervezet közszolgálati tisztviselői jogállási kérdéseket érint, akkor - amennyiben nem az Igazságügyi Minisztérium az előterjesztő - a véleményezési feladatok ellátása során javasoljuk minden esetben a Közszolgálati Érdekegyeztető Fórummal való konzultációt.
A tanulmányban bemutattam, hogy milyen egyeztetési kötelezettségre vonatkozó előírások vannak a magyar jogrendszerben törvényi szinten, ezt követően áttekintettem az Alkotmánybíróság és a köztársasági elnök gyakorlatát. Ezek számbavétele során folyamatosan utaltam arra, hogy a gyakorlat hogyan hat ki az Igazságügyi Minisztérium jogszabály-előkészítő és jogszabály-véleményező tevékenységére. Ahogy erre az előző fejezet végén is utaltam, a feladataink ellátása során jómagam és a jogszabály-előkészítés összehangolásáért és közjogi jogalkotásért felelős helyettes államtitkárság munkatársai még kis mértékben szigorúbban is értelmezzük az egyeztetési kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseket, mint az Alkotmánybíróság és a köztársasági elnök erre vonatkozó gyakorlata, ennek indoka pedig, hogy a jogszabály-előkészítés során a jogszabály-véleményezési jogra vonatkozó törvényi rendelkezések maradéktalan betartására figyelmeztessük a jogszabálytervezet előkészítőjét, és ne forduljon elő olyan eset, hogy e szabályok be nem tartása miatt merül fel az elfogadott jogszabály közjogi érvénytelensége. ■
JEGYZETEK
[1] A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (4) bekezdés
[3] 165/2011. (XII. 20.) AB határozat.
[4] A korábbi Alkotmány 36. §-át a társadalom részéről úgy értették, hogy "a Kormány együttműködési kötelezettsége az érdekelt társadalmi szervezetekkel" szövegrész alkotmányi szintű parancsként értelmezhető összeolvasva a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 27. § c) pontjával, azonban az Alkotmánybíróság már a korai határozataiban kimondta, hogy az általános egyeztetési kötelezettség elmaradása (amennyiben ez más alkotmányban foglalt szabályt nem sért) a Kormány politikai felelősségét érinti, de közjogi érvénytelenséget nem okoz, és alkotmányos ajánlásként értelmezhető [30/1991. (VI. 5.) AB határozat, amelyre az Alkotmánybíróság később is hivatkozott].
[5] Ezt már az Alaptörvény negyedik módosítását megelőzően is kimondta az Alkotmánybíróság a 22/2012. (V. 11.) AB határozatában (40. pont). Az Alaptörvény negyedik módosítását követően ezt csak megerősítette azzal, hogy az alaptörvényi szabályt és a korábbi alkotmányi szabállyal minden esetben össze kell vetni, és az érvelés felhasználhatóságát indokolni kell [13/2013. (VI. 17.) AB határozat 31. pont].
[6] A Jat. 19. §-a megkülönbözteti a törvényben, a Jet.-ben és a Kormány ügyrendjében biztosított véleményezési jogot, ezekre ugyanakkor csak utaló szabályt alkalmaz. Részletesebben csupán az Európai Unió intézményeivel és tagállamaival folytatandó egyeztetési kötelezettséget szabályozza (8. alcím).
[7] A Jet. 5. §-ában találhatóak meg e szabályok. Az 5. § (3) bekezdése szerint nem kell társadalmi egyeztetésre bocsátani a fizetési kötelezettségekről, az állami támogatásokról, a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, az európai uniós, illetve nemzetközi forrásokból nyújtott támogatásokról, a nemzetközi szerződés kihirdetéséről, a szervezet és intézmény alapításáról szóló jogszabályok tervezeteit, továbbá azon anyagokat, amelyek elfogadásához sürgős közérdek fűződik. Ebben az esetben az előkészítő dönti el, hogy lehetőséget ad-e a véleményezésre.
[8] A Jet. 5. § (4) bekezdése határozza meg azokat az eseteket, amikor tiltott az egyeztetésre bocsájtás. Ez akkor áll fenn, ha az egyeztetés Magyarország különösen fontos honvédelmi, nemzetbiztonsági, pénzügyi, külügyi, természetvédelmi, környezetvédelmi vagy örökségvédelmi érdekeinek védelmét veszélyeztetné.
[9] Az Igazságügyi Minisztérium három stratégiai partnerségi megállapodást kötött, az Amerikai Kereskedelmi Kamarával, a Joint Venture Szövetséggel és a Magyar Versenyjogi Egyesülettel.
[10] 30/2000. (X. 11.) AB határozat.
[11] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 628. § (2) bekezdés a) és f) pont.
[12] A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 225. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és c) pont.
[13] A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 76. § (1) bekezdés e) pont.
[14] A közvetítő tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 40. § e) pont.
[15] Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény 13. § (7) bekezdés a) pont, 135. § (3) bekezdés a) és b) pont
[16] A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 183. § b) pont.
[17] A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 395. § (4) bekezdés a) és k) pont.
[18] A büntetések, az intézkedések egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény 434. § (2) bekezdés a) pont és (3) bekezdés c) pont.
[19] Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény 11. § (2) bekezdés f) pont.
[20] A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 101. § (2) bekezdés g) pont.
[21] A büntetőeljárásról szóló 2017. XC. törvény 866. § (4) bekezdés a) pont.
[22] A rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény 341. § (2), (4) és (5) bekezdés.
[23] Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 130. § (1), (2) és (5) bekezdés.
[24] A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 604. § (2) bekezdés c) pont.
[25] A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 79. § (5) bekezdés a) pont.
[26] A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény 132. §, illetve az MNB esetében meg kell említeni, az európai uniós jog alapján a jegybank területét érintő jogszabálytervezeteket egyeztetni szükséges az Európai Központi Bankkal is az Európai Unió működéséről szóló szerződés 127. cikkének (4) bekezdése és 282. cikk (5) bekezdése, valamint a nemzeti hatóságoknak az Európai Központi Bankkal a jogszabálytervezetekről folytatott konzultációjáról szóló 1998. június 29-i 98/415/ EK tanácsi határozat 2. cikke (1) bekezdésének negyedik francia bekezdése alapján, amelyet majd a későbbiekben a 34/2014. (XI. 14.) AB határozattal érinteni fogok.
[27] A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 178. (1) bekezdés b) pont.
[28] Az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény 2. § (2) bekezdés.
[29] Az Állami Számvevőszékről szóló 2011. évi LXVI. törvény 6. § (2) bekezdés.
[30] A Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 23. § (1) bekezdés d) és e) pontok.
[31] A Helyi Önkormányzatok Európai Chartájáról szóló, 1985. október 15-én, Strasbourgban kelt egyezmény kihirdetéséről szóló 1997. évi XV. törvény 4. cikk (6) bekezdés és 9. cikk (6) bekezdés.
[32] A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény 74. § (1) bekezdés m) pont.
[33] A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény 118. § (1) és (2) bekezdés.
[34] Az önálló szabályozó szervekkel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál (illetve annak elnökénél) közvetlenül olyan előírás, amely az elnök véleményezési jogát biztosítaná, az nem található, ennek oka, hogy a véleményezési jogot a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa gyakorolja, amely Hatóság önálló hatáskörű, az Országgyűlés felügyelete alatt álló, jogi személyiséggel rendelkező szerve.
[35] A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalról szóló 2013. évi XXII. törvény 2. § (3) bekezdés.
[36] A választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 76. § (1) bekezdés j) pont.
[37] A közadatok újrahasznosításáról szóló 2012. évi LXIII. törvény 21. § (1), (1a) bekezdés és a (4) bekezdés a) pont.
[38] Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 37. § (4) bekezdés, 38. § (4) bekezdés a) pont, 72. § (1) bekezdés e) pont, és (3) bekezdés.
[39] A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 174. § (1) bekezdés a) pont.
[40] A szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény 6. § (6) bekezdés.
[41] Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 14. § (1) bekezdés c) pont.
[42] A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 33. § (3) bekezdés.
[43] A hivatalos statisztikáról szóló 2016. évi CLV. törvény 8. § (2) és (4) bekezdés.
[44] A szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény 6. § (5) bekezdés.
[45] A szerzői és a szerzői joghoz kapcsolódó jogok közös kezeléséről szóló 2016. évi XCIII. törvény 157. § (2) bekezdés.
[46] A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény 43. § (2) bekezdés.
[47] A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény 121. § (2) bekezdés.
[48] A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 115/J. § (2) bekezdés, 118. § (5), (6) és (8) bekezdés.
[49] A szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény 40. § (1), (2) és (3) bekezdés.
[50] A mikroelektronikai félvezető termékek topográiájának oltalmáról szóló 1991. évi XXXIX. törvény 25. § (3) bekezdés.
[51] A használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvény 42. § (2) bekezdés.
[52] A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény 43. § (2) bekezdés, bár ezzel kapcsolatosan megjegyzem, hogy a törvény e helyen a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnökét egyetértési joggal ruházza fel, azonban figyelemmel az Alkotmánybíróság 124/2008. (X. 14.) AB határozatára, ezt csak az Alaptörvény tehette volna meg.
[53] A formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény 68. §.
[54] A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 112. § (5) bekezdés a) és b) pont.
[55] A géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény 5. § (7) bekezdés.
[56] A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 14. § (2) bekezdés.
[57] A fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatalok kialakításával és a területi integrációval összefüggő törvénymódosításokról szóló 2010. évi CXXVI. törvény 21/B. § (3) bekezdés.
[58] A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 10. § (2) bekezdés.
[59] Jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 16. § (2) és (4) bekezdés.
[60] Az egészségügyi hatósági és igazgatási tevékenységről szóló 1991. évi XI. törvény 6. § (1) bekezdés d) pont.
[61] A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény 3. § (1) bekezdés e) pont.
[62] A Magyar Művészeti Akadémiáról szóló 2011. évi CIX. törvény 2. § (1) bekezdés.
[63] Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 159. § (4) bekezdés j) pont.
[64] Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 12. § (2) bekezdés c) pont.
[65] Az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény 62. § (1) bekezdés d) pont.
[66] A rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény 306. § (1) bekezdés c) pont.
[67] A hegyközségekről szóló 2012. évi CCXIX. törvény 45. § (2) bekezdés.
[68] A Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint az állatorvosi szolgáltatói tevékenység végzéséről szóló 2012. évi CXXVII. törvény 4. § (2) bekezdés a) pont.
[69] Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamaráról szóló 2012. évi CXXVI. törvény 14. § (3) bekezdés a) pont.
[70] A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 29. § (6) bekezdés e) pont.
[71] A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 63/B. § (1) bekezdés b) pont.
[72] A polgárőrségről és a polgárőri tevékenység szabályairól szóló 2011. évi CLXV. törvény 9. § (2) bekezdés f) pont.
[73] A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről, valamint a könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló 2007. évi LXXV. törvény 4. § (5) és (6) bekezdés.
[74] Az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló 2006. évi XCVII. törvény 2. § d) pont és 2/C. §.
[75] Az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló 2006. évi XCVII. törvény 2. § d) pont és 2/C. §.
[76] Az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló 2006. évi XCVII. törvény 2. § d) pont és 2/C. §.
[77] A személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény 38. § (1) bekezdés c) pont.
[78] A pálinkáról, a törkölypálinkáról és a Pálinka Nemzeti Tanácsról szóló 2008. évi LXXIII. törvény 12. § (2) bekezdés b) pont.
[79] A sportról szóló 2004. évi I. törvény 40. § a) pont.
[80] A sportról szóló 2004. évi I. törvény 46/A. § (5) bekezdés a) pont.
[81] A Magyar Növényvédő Mérnöki-Növényorvosi Kamaráról szóló 2000. évi LXXXIV. törvény 2. § (3) bekezdés k) pont.
[82] A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 12. § (1) bekezdés a) pont; 37. §.
[83] Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény 7. § (3) bekezdés, amely az önkormányzati rendeletekre vonatkozik.
[84] Az Országos Magyar Vadászkamaráról szóló 1997. évi XLVI. törvény 3. § b) pont.
[85] A tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény 11. § (2) bekezdés d) pont és (3) bekezdés g) pont.
[86] A tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény 11. § (2) bekezdés d) pont és (3) bekezdés g) pont.
[87] A szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény 28. § (5) bekezdés.
[88] A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 41. § d) pont és 183. § b) pont.
[89] A Magyar Corvin-Lánc Testületről szóló 2016. évi CXLI. törvény 6. § (2) bekezdés d) pont.
[90] A magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény 17. § (2) bekezdés c) pont.
[91] Magyarország címerének és zászlajának használatáról, valamint állami kitüntetéseiről szóló 2011. évi CCII. törvény 4. § (2) bekezdés, amelyben a véleményezési jog a helyi önkormányzati és nemzetiségi önkormányzati címerszabályozásra terjed ki.
[92] A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény 121. § (1) és (2) bekezdés.
[93] A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV törvény 132. § e) pont és 183. (1) bekezdés g) pont.
[94] A Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsról szóló 2011. évi XCIII. törvény 3. § (1) bekezdés d) pont.
[95] A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény 15. § f) pont.
[96] A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvényben (számos rendelkezésben van a vélemény kikérésére utalás), lásd például 93. § (1) bekezdés t) és u) pont, illetve (1a) bekezdés.
[97] A kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény 25. § (3) bekezdés és a Kémiai Biztonságot Koordináló Tanács szervezetéről és működésének részletes szabályairól szóló 1685/2012. (XII. 29.) kormányhatározat.
[98] A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló 1998. évi XXXIX. törvény 9/A. § (2) bekezdés a) pont.
[99] Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 186. § (3) bekezdés c) pont.
[100] A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 44. § (2) bekezdés.
[101] A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény 9. § (2) bekezdés.
[102] A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 79. § (1) bekezdés a) pont.
[103] A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 19/D. § (1) bekezdés.
[104] A honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény 30. § (2) bekezdés
[105] A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 198. § (2) bekezdés.
[106] A lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény 55/B. § (1) bekezdés.
[107] A sportról szóló 2004. évi I. törvény 46/G. § (4) bekezdés a) pont.
[108] A sportról szóló 2004. évi I. törvény 46/M. § (5) bekezdés a) pont.
[109] A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 45. § (1) bekezdés e) pont.
[110] A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 250. § (4) bekezdés b) pont.
[111] A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 79. § (1) bekezdés, bár megjegyzendő, hogy ez az önkormányzati rendeletekre vonatkozik.
[112] A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 6. § (1) bekezdés a) pont.
[113] 30/1991. (VI. 5.) AB határozat, amelyet ezt követően az AB számos határozatában megerősített [pl. 34/1991. (VI. 15.) AB határozat, 496/B/1990. AB határozat stb.].
[114] 14/1992. (III. 30.) AB határozat.
[115] 352/B/1990. AB határozat.
[116] 7/1993. (II. 15.) AB határozat.
[117] 50/1998. (XI. 27.) AB határozat.
[118] 7/2004. (III. 24.) AB határozat.
[119] 7/2004. (III. 24.) AB határozat.
[120] 165/2011. (XII. 20.) AB határozat.
[121] 7/2004. (III. 24.) AB határozat.
[122] 109/2008. (IX. 26.) AB határozat.
[123] 30/2000. (X. 11.) AB határozat.
[124] 496/B/1990. AB határozat.
[125] 7/2004. (III. 24.) AB határozat.
[126] 8/2011. (II. 18.) AB határozat.
[127] 30/2000. (X. 11.) AB határozat 2.2. pont.
[128] 30/2000. (X. 11.) AB határozat 2.3. pont, 44/2012. (XII. 20.) AB határozat.
[129] 7/2004. (III. 24.) AB határozat.
[130] 44/2012. (XII. 20.) AB határozat.
[131] 29/2006. (VI. 21.) AB határozat, 87/2008. (VI. 18.) AB határozat, 109/2008. (IX. 26.) AB határozat.
[132] 124/2008. (X. 14.) AB határozat, 8/2011. (II. 18.) AB határozat.
[133] 34/2014. (XI. 14.) AB határozat, 54. pont.
[134] 8/2011. (II. 18.) AB határozat.
[135] 8/2011. (II. 18.) AB határozat.
[136] http://www.parlament.hu/irom39/07984/07984-0016.pdf.
[137] http://www.parlament.hu/irom39/11210/11210-0012.pdf.
[138] http://www.parlament.hu/irom39/12364/12364-0006.pdf.
[139] http://www.parlament.hu/irom39/07677/07677-0030.pdf.
[140] lásd 8/2011. (II. 18.) AB határozat.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző Igazságügyi Minisztérium, jogszabály-előkészítés összehangolásáért és közjogi jogalkotásért felelős helyettes államtitkár, a Magyar Közlöny felelős szerkesztője.
Visszaugrás
