A következő tanulmányok a XXIX. Országos Diákköri Konferencia Állam- és Jogtudományi Szekciója Telekommunikációs és Média Jogi Tagozatában díjazott dolgozatok rövidített változatai.
A szerkesztőség ezúton is gratulál a díjazottaknak és minden résztvevőnek!
"Egy feloldhatatlan feszültség van Goethe és Jefferson világnézete között,
előbbi számára a személyiség a föld gyermekei számára adott legnagyobb áldás,
utóbbi szerint a szabad sajtó a társadalom elengedhetetlen alapja."1
A hatalomkorlátozás XVII-XVIII. századi gondolat, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ez a modern alkotmányosság egyik alapköve. A hatalmi gócok potenciálisan veszélyeztetik a polgárok szabadságát, amelyre a jognak reagálnia kell. A klasszikus hatalmi ágak elválasztása, megosztása ennek a gondolatnak az első történelmi objektivációja. A három hatalmi ággal leírt képlet mintául szolgál az alkotmányos keretek kialakításához, azonban vétek lenne az alapgondolatot szem elől téveszteni, és a hatalomkorlátozást a hatalmi ágak megosztásával bevégzettnek tekinteni.
A XX. század technikai fejlődése, információs forradalma nemcsak a polgárok, de az állam mindennapjait is átalakította. Az informatika új lehetőségeket nyújtott az állam rendfenntartó, nemzetbiztonsági, gazdasági, jóléti stb. funkciója terén; az adatkezelés mennyiségi növekedése és minőségi javulása nyilvántarthatóvá tett kontinensnyi embert, ráadásul már korántsem csak az állam számára.
Ugyancsak a múlt században, annak harmincas éveitől az állam addig nem látott terjeszkedése zajlott: egyre nagyobb gazdasági szerepvállalás, új szabályozó és jóléti funkciók betöltése volt megfigyelhető. Mindehhez a korszak világgazdasági válsága és az új keynesiánus gazdaságpolitika adott terepet. A modern gazdasági fejlődés eredményeképpen az állam sokkal szélesebb gazdasági tevékenység folytatásába kezdett, mint a történelem során valaha is. A megnövekedett állami igazgatás láttán Bibó István egy negyedik hatalmi ágról, a bürokráciáról kezdett el értekezni.2
Ezeknek az érzékelhető változásoknak következményei is lettek: felborult a polgár és az állam közötti információs (ismeret-) egyensúly. A polgár kiszolgáltatottabbá vált, ráadásul nemcsak az egyre több helyen jelenlévő állammal, de a magánóriásokkal szemben is.3 Ezt az új hatalmi jelenséget, hatalomkoncentrációt nevezzük összefoglalóan információs hatalomnak.
Az információ hatalomkoncentrációja Észak-Amerikában és Európában közel azonos volt, azonban az erre adott válaszok már teljesen eltértek. Azt, hogy egy jogrendszer hogyan válaszol egy kialakuló új "hatalmi góc" veszélyére, legalább három egymással összefüggő tényező határozza meg:
1. az állam és a polgár közötti alkotmányos viszony,
2. a jog funkciója (jogi hagyományok), továbbá
3. a szabályozás időpontja.
Alapvető alkotmányos értékválasztásbeli különbség feszül az Egyesült Államok és Európa között atekintetben, hogy mi az alkotmány legfőbb védendő értéke. Ezt leegyszerűsítve: az amerikai a szabadság értékén alapszik, míg az európai alkotmányos tradíció az emberi méltóságot helyezi középpontba. Lakmuszpapírként szolgálhat a gyűlöletbeszéd értékelésének különbsége.4 Az amerikai alapjogi hierarchia csúcsán a szólásszabadság, míg a német Grundgesetz-én az emberi méltóság áll. "We the people" - hangzik a népszuverenitást legkorábban kinyilvánító 1787-es amerikai alkotmány kezdete. A népszuverenitás amerikai építményében a hatalom kölcsönös korlátozásának (checks and balances) célja a government, azaz a közhatalom (és nem pusztán a végrehajtó hatalom) korlátozása. A sokszor inkább nemzeti, mintsem népszuverenitás európai változatában a polgárokat nem az állam elnyomásától kell elsősorban védeni. A francia alkotmányjog szerint a közjó letéteményese nem más, mint maga az állam. A szabadság-méltóság fogalmait, mint alkotmányos értékfundamentumot elemzi a privacy irodalom egyik ismert szerzője Whitman, James Q. a két eltérő nyugati privacy-felfogás tükrében.5 Szerinte nem egy magasabb vagy egy alacsonyabb szintű privacy-kultúráról van szó, hanem a magánszférának más aspektusait tartják védendőnek a két kontinensen. A piacgazdaság mellett elkötelezett amerikaiak számára a szabadságra az állam a legveszélyesebb. Európában a személyiség egalitárius védelmének hagyománya nem kizárólag az állam veszélyére fókuszál. Az amerikai privacy védelem az "otthon szentségéből" építkezik. Az öreg kontinensen a személyiség védelme, az érintettnek a róla kialakuló nyilvános kép feletti kontrollja áll a középpontban. Az értékek ütközését jól mutatja a privacy-védelem kiterjedtsége, amely elsősorban a szólásszabadság és a piacgazdaság korlátozását vonja maga után - tehát azon értékekét, amelyekre "Amerika épül".
Áttérve a jog szerepére, feltehető egy kérdés: elvárható-e olyan általános6 (például adatvédelmi) modell egy jogrendszertől, amely egyáltalán nem is ismer ilyen szabályozási logikát? Az amerikai alkotmányfelfogás a közhatalmi beavatkozás minimalizálásán alapszik. A magánszférára "csak" - a rabszolgatartásra adott történelmi válaszként - a diszkrimináció tilalmának elve terjed ki. Tehát az alapjogvédő logikának nincs keresnivalója magánfelek között, a közhatalmat korlátozó, klasszikus alapjogvédelemben (vertikális védelem).
Európában azonban bevett tétel az alapjogi szabályok kiterjesztése a magánfelek viszonyára: ez a horizontális védelem. A német alapjogi gondolkodásban ezt hívják Drittwirkung-nak (harmadik személlyel szembeni hatálynak). A nevezetes Lüth-ügyben a német alkotmánybíróság arra jutott, hogy az alapvető jogok olyan objektív értékeket jelenítenek meg, amelyeknek a jogrendszer egészében érvényesülniük kell. Az alkotmánybíróság szerint a magánfelek közötti jogvitákban a bíróságok feladata az, hogy az alkalmazandó magánjogi normákat oly módon értelmezzék, hogy azáltal érvényesüljön az alapjogi értékrend.7
A jogi szabályozás pillanatát valamilyen történeti alkalom adja, amely nagyban meghatározhatja magát a végeredményt. Amerikában a Freedom of Information Act 1966-os elfogadására hosszú évtizedek lobbizása, tervezése után került sor. Az első tucatnyi ország, ahol információszabadság-szabályokat alkottak, mind ugyanahhoz a gazdag nyugati típusú demokráciával rendelkező körhöz tartozott, és ezek is csak hosszas előkészület után fogadták el a nyilvánosság-törvényeiket. Az információszabadság-jogalkotás második hullámába bekapcsolódó országok - köztük hazánk is - totalitárius rendszerre adott válaszként tették magukévá a közérdekű adatok nyilvánosságát, esetükben nem kiérlelt megfontolásból, hanem "történelmi felindulásból" történt meg a már létező jogintézmény átvétele. Olyan helyeken is elfogadtak információszabadság-törvényeket, ahol ennek nem voltak meg a feltételei. Roberts Alasdair amerikai szerző szerint e feltételek a következőek: a megfelelő közigazgatási nyilvántartási, igazgatási rendszer; professzionális közigazgatás; és megfelelő források biztosítása a közérdekű adatkérések finanszírozására.8 Azonban a kilencvenes években - főként a fejlődő világban - több, a kritériumoknak meg nem felelő országban is elfogadtak ilyen törvényt "divatból" vagy külső megfelelési kényszerből.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
