A jogi szövegek közérthetőségének kérdése a Plain Language Movement sikere óta foglalkoztatja a tudományos közösséget és a kodifikátorokat egyaránt. Magyarországon a Miskolci Egyetem tett jelentős lépéseket a jogi szaknyelv közérthetőségének kutatásában a Miskolc Jogi Korpusz megalkotásával (Vinnai 2017, Szabó-Vinnai 2018). A jogi szövegek "hozzáférhetősége", azaz érthetősége a jogbiztonság központi eleme: a jogkövető magatartás feltétele, hogy a jog alanyai megértsék, mihez kell igazítani magatartásukat. Ezt az igényt fogalmazza meg normatív jelleggel a jogalkotásról szóló törvény is, mikor a 2. § (1) bekezdésében előírja: a jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie.[2]
Magyarországon a 2014-2018-as kormányzati ciklus prioritása volt a nagy eljárási kódexek újraalkotása. Ezek között szerepelt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt (Ket.) felváltó közigazgatási eljárási szabályozás megalkotása. Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr.) kodifikátorainak egyik kifejezett célja volt, hogy "közérthető" jogszabályt alkossanak, mely a nem jogász jogalkalmazók számára is befogadható (Láncos 2020). A jogszabály "közérthetőségének" próbája a jogalkalmazói gyakorlat: a jövő jogalkalmazói tapasztalata alapján fog kiderülni, mennyire sikerült az Ákr.-rel egységesíteni a hatósági jogalkalmazói gyakorlatot. Mindazonáltal az Ákr. közérthetőségi szempontú szövegtani elemzése már most elvégezhető a Ket. legutolsó, hatályos változatának szövegrészleteinek és az Ákr. szövegrészleteinek egybevetése alapján.
Kutatásom Butt (2013) közérthetőségi definíciójából indul ki, miszerint közérthető az a nyelvezet, mely "a célközönség számára világos és hatékony" (Butt 2013: 113). Célom annak mélyreható vizsgálata, hogy a vizsgált szövegrészletek szövegtani elemzése alapján az Ákr. a Ket.-hez képest (1) valóban elmozdulást jelent-e a közérthetőség szövegtani jellemzőinek irányában; (2) az Ákr. vizsgált szövegrészletének angol fordításában e szövegtani jellemzők miként jelennek meg. Az elemzés szempontjait "A tisztességes eljárás nyelvi aspektusai. A jogi nyelv hatása a joghoz való hozzáférés érvényesülésére" című, K-112172 számú OTKA (2014-2018) kutatásból (miskolci közérthetőségi kutatás) merítettem. A kvalitatív elemzést az Ákr. és a Ket. azonos jogintézményre vonatkozó, reprezentatív terjedelmű, hivatalos magyar nyelvű, illetve angol fordításának szövegrészletein végzem, kézi elemzési módszerekkel.
A jogi nyelv szaknyelv, s mint "szaknyelv úgy értelmezhető, mint valamely szakmai beszélőközösség sajátos beszédhelyzetekhez kötött specifikus célú nyelvhasználata, amely egyértelműen és világosan tükrözi a valóságnak azt a részét, amellyel az adott terület közössége foglalkozik, és ezen keretek között a szóbeli és írásbeli kommunikáció jellegzetes megnyilvánulása" (Kurtán 2006: 936). A jogi nyelv mint szaknyelv a "jogtudomány, főképpen a jogszabályok és a jogalkalmazás nyelve", melyben egyedüliként merül fel a "tartalom és forma nagyon szoros, egymástól elválaszthatatlan kapcsolata" (Ortutay 2006: 36).
A jogi nyelv szakszerűségéből adódik számos sajátossága. A jog mint normatív rendszer nyelvezete szükségképpen a következetességre és pontosságra törekszik, ezért formulaszerű és sokszor régiesnek hat (Balogh 2020, Ortutay 2006). Ebből következik a jogi nyelv "láthatatlansága" is: a jogászok sajátos konvenciók alapján használják a nyelvet, így sok esetben nem elég a nyelv ismerete; a jogi szövegek pontos szerkesztése vagy értelmezése jogi szakértelmet igényel (Bhatia 1997, Szabó 2015). Végül, szemben a jogi nyelv premodern koncepciójával, miszerint a népek joga a római jog, a jog nyelve pedig a latin (Szabó 2015), a modern szuverenitáskoncepcióból adódó joghatósági rendszernek köszönhetően a jog (kevés kivétellel) nem csupán egyetlen nyelvhez, de egyetlen nemzethez kötődik. Ennek megfelelően a jog minden esetben egy adott kultúra nyelvi formában megjelenő, normatív lenyomata, mely az esetleges közös jogi
- 8/9 -
gyökerek és a globalizáció, regionális integráció mellett létező jogi konvergenciafolyamatok ellenére is jelentős eltéréseket mutat (Tamás 2019, Friedman 1994). Következésképpen a jogi szövegek szakszerű szerkesztése, illetve értelmezése nem csupán nyelvismeretet és jogi képesítést, hanem az adott jogrendszer és azon belül is a jogintézmények ismeretét teszi szükségessé. A jogi szaknyelv sajátosságai jelentik a biztosítékot arra, hogy a jogi szakma képviselői hatékonyan kommunikáljanak és a jogbiztonság követelményére is tekintettel azonos értelmet tulajdonítsanak az egyes fogalmaknak, fordulatoknak (Vinnai 2017, Novák 2018).
A jogbiztonság elve azonban nem csupán a jog egységes és kiszámítható alkalmazását, hanem fulleri értelemben a joghoz való hozzáférést és annak érthetőségét is megkívánja (Fuller 1964). A joghoz való hozzáférés biztosítása a jog megértésének előfeltétele, ez utóbbi szempont részletes bemutatása azonban túlmutat e tanulmány keretein.[3] A jog normatív tartalmának (köz)érthetőségével kapcsolatos elvárás azon az igényen alapul, hogy a jog alanyainak legyen lehetőségük jogkövető magatartást tanúsítani, azaz kötelezettségeiknek eleget tenni, magatartásukat a jog szabályaihoz igazítani, jogaikat érvényesíteni (Ficsor 2018). Az ignorantia iuris non excusat (a jog nem tudása nem mentesít a felelősségre vonás alól) évezredes elvének fényében különös érdek fűződik ahhoz, hogy a jog szabályai a kötelezettek és jogosultak számára érthetőek legyenek. A jogszabályok érthetőségének igénye, és azzal összefüggésben a normavilágosság követelménye mint a jogrendszer átláthatóságának és ellentmondásmentességének elvárása az Emberi Jogok Európai Bírósága, valamint a Magyar Alkotmánybíróság joggyakorlatában egyaránt megjelenik:
[E]gy norma csak akkor tekinthető "törvénynek", ha elegendő pontossággal van megfogalmazva ahhoz, hogy lehetővé tegye az állampolgár számára, hogy magatartását a törvényhez igazítsa: képesnek kell lennie - hogyha szükséges, jogi tanácsadó segítségével - arra, hogy a körülmények által indokolt ésszerű mértékben előre láthassa, milyen következményekkel járhat magatartása. (EJEB, Rekvényi kontra Magyarország, 1999. május 20-i ítélet, 34. pont).
Az Alkotmánybíróság pedig elvi éllel mutat rá arra, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság - amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme - megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon [26/1992. (IV. 30.) AB határozat, Indokolás IV.1.].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
