A 2014-2018-as kormányzati ciklus prioritásai között szerepelt a nagy eljárási kódexek újraalkotása. A polgári perrendtartás (Pp.), a büntetőeljárásról szóló törvény (Be.), a közigazgatási perrendtartás (Kp.) és az általános közigazgatási rendtartás (Ákr.) kodifikációja nagyjából párhuzamosan zajlott, ami az egyes eljárási szabályok közötti szabályozási, fogalmi és terminológiai koherencia szempontjából izgalmas kérdéseket vetett fel. Az új kódexek terminológiai problémáiról a közigazgatási perrendtartás kodifikációs munkájának vezetőjét, Rozsnyai Krisztinát, és az általános közigazgatási rendtartás kodifikációs munkájának vezetőjét, Hajas Barnabást kérdeztem.
Láncos Petra (L. P.): Hogyan sikerült biztosítani az eljárási szabályozás kódexeken átívelő koherenciáját? Volt egyeztetés az egyes kodifikációs csapatok között?
Rozsnyai Krisztina (R. K.): A közigazgatási perrendtartásról szóló törvény és az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény előkészítésével összefüggő egyes feladatokról szóló 1011/2015. (I. 22.) Korm. határozat és az 1352/2015. (VI. 2.) Korm. határozat az Ákr. és a Kp. kodifikációját támogató kodifikációs bizottságokat állított fel, ezek egyenként kb. 20 fővel működtek. Ezekben is tanácskoztunk valamennyit, de az operatív munkát végző "kisbizottságok" szintjén sokkal többször ültünk össze egy-egy jogintézményt, terminus technicust átrágni. Folyamatosan és sokat kellett egyeztetni, hiszen elvileg ugyanazt a logikát és terminológiát kellett használnunk. A Kp. kodifikációja során ráadásul nemcsak az Ákr. alakulására, hanem a Pp. kodifikációs folyamatára is figyelnünk kellett. Nem is biztos, hogy utóbbi esetben egyeztetésnek hívnám ezt, inkább úgy mondanám: néztük, hogy a Pp.-sek mit, hogyan neveztek el, hiszen hajszálnyival előrébb tartottak nálunk. Hasznos volt az is, hogy a kisbizottságok is vegyes szakértelemmel működtek, így például a Kp. kisbizottságában is volt polgári perjogász szakértőnk (Kengyel Miklós és Köblös Adél), ez terminológiai szempontból roppant hasznos volt. De kérdeztük a minisztériumban is egymást: amikor például a "Felek" fejezetet írtuk, megkérdeztük a Pp. kodifikátorait, hogyan nevezzük azt az esetet, amikor a bíró elrendeli, hogy egy személynek részt kell vennie a perben. A perbeállítás lett végül az a hasonló intézmény, amit mi a Kp.-ba át tudtunk venni a további alperes, illetve az érdekelt perbeállítására.
L. P.: A jogszabályszövegezésnél mikor van értelme a terminológiai "közelítésnek", és mikor kell jelezni, hogy egy másik jogintézményről van szó?
R. K.: Azért lett például érdekelt a Kp.-ban a harmadik fél beavatkozó helyett, mert hangsúlyozni akartuk, hogy egészen más pozíciója van az eljárásban, mint a beavatkozónak a polgári perben. Az érdekelt terminus technicus melletti döntés ezen túl is hosszú folyamat volt, mert meg kellett bizonyosodnunk arról, hogy sikerül az elhatárolás, de nem is okozunk az új kifejezéssel zavart. Megnéztük, hogy alig van jogszabály, amely használná az érdekelt kifejezést, inkább az érintett kifejezéssel találkoztunk. Ami szembetűnő újítás a Kp.-ban, az a védirat, amit szándékosan nem ellenkérelemnek nevezünk, hiszen megjelenik benne a védekezés eleme, és az már csak véletlen egybeesés, hogy így nevezte ugyanezt az intézményt az 1896. évi XXVI. tc. Volt szó arról, hogy lesz a Kp.-ban egy szűrővel működő jogorvoslat, amit éppen azért nem fellebbezésnek, hanem fellebbvitelnek hívtunk volna, hogy kitűnjön belőle ugyan a jogorvoslati funkció, de egyben elhatároljuk a fellebbezéstől. És most, hogy erről beszélünk, merült fel bennem, hogy a felülvizsgálatot sem kellett volna felülvizsgálatnak nevezni a Kp.-ban, mert olyan markáns különbségek vannak a Pp. felülvizsgálati eljárásához képest, hogy esetleg (magyartalanul) revíziónak kellett volna hívni.
Hajas Barnabás (H. B.): Arról is voltak viták, hogy el kell-e határolni egymástól a módosítás, megváltoztatás fogalmait. Közigazgatási jogászok számára egyértelmű, hogy módosítani a döntést az tudja, aki meghozta, megváltoztatni - már csak a műveltető igéből fakadóan is - csak külső fórum tudja.
R. K.: Ebből a szempontból a közigazgatási eljárásjogi nyelvezet azt kell hogy mondjam, hogy fejlettebb. Sokan nem értették, hogy a hatályon kívül helyezés helyett miért a megsemmisítés kifejezést használja a Kp., de ennek is megvan az oka. Hatályon kívül ex nunc helyezünk döntést, ehhez képest a közigazgatási perben főszabályként ex tunc hatállyal kell kiküszöbölni a jogsértést, tehát meg
- 38/39 -
kell semmisíteni a döntést, a hatályon kívül helyezés pedig megmarad a kivételes, nem a határozat meghozatalára visszamenőleges hatályú, ex nunc és a pro futuro esetekre.
H. B.: Igen, azt ne felejtsük el, hogy hiába "vesz kölcsön" sok szabályt a Kp. a Pp.-től, ennek csupán normatakarékossági oka van. Vagyis ezek a kölcsönzött szabályok autonóm normák, azokat továbbra is a Kp.-s fogalomrendszernek és logikának megfelelően kell alkalmazni.
R. K.: A Kp.-re összességében kevés figyelem szegeződött, elsősorban a formálódó Pp.-t és Ákr.-t figyelte mindenki. Így például tulajdonképpen egymagam döntöttem arról, hogy mintapernek hívjuk a Kp.-ban a tömeges perek vitelét megkönnyítő jogintézményt a német "Musterverfahren" alapján. Nem tűnt helyesnek ugyanis az angol "modell" szót átültetni, de utólag talán a mintaper kifejezés sem találó, mert esetleg mégis a modellperhez hasonlóan azt sugallja, hogy egy pert kiveszünk és végigfuttatunk. Pedig nem erről van szó, csak mintaként használjuk a tömegével érkező, azonos jogi alapon, és azonos vagy hasonló ténybeli alapokon nyugvó perek egyszerűbb kezelésére.
L. P.: Azt leszögezhetjük, hogy az új eljárási kódexeket erősen inspirálták a német megoldások?
H. B.: Az Ákr.-re és Kp.-re ez mindenképpen igaz, ugyanakkor szemben a német megoldással, nem a közigazgatás cselekvése, hanem a közigazgatási ügy áll az Ákr. fókuszában. Ezzel együtt az Ákr. német mintára egy nagyon fontos fogalmi tisztítást végzett el a tényerő és jogerő megkülönböztetésével: így lett a korábban jogerősnek titulált közigazgatási döntés végleges, fenntartva a jogerős jelzőt a bírói döntéseknek. Ez végül sikeresen átment a magyar gyakorlatba. Ugyanakkor a tényerőt nem tudtuk tükörfordítással áttenni magyarra, a német "Bestandskraft"-ra magyarul a véglegesség kifejezést választottuk.
R. K.: A Kp.-ban pedig a magyar jogban eddig nem létező fogalmakat kellett kreálnunk, mint amilyen a közigazgatási tevékenység és közigazgatási cselekmény; előtte csak a határozatot és - elsősorban az elméletben - az aktust használtuk. Körülnéztem, és rátaláltam a spanyol megoldásra, mely német ihletettségből az aktus helyett "actuación"-ról beszél, ebből lett a magyar közigazgatási tevékenység fogalom. Az ügy és a vita foglalt volt, az aktus pedig szűkebb értelmű, így ez - illetve a cselekmény - vált központi fogalmunkká.
L. P.: Fiatalok ezek az eljárási törvények, de van már visszajelzés olyan fogalomról, ami nem bizonyult sikeresnek?
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
