Peter Hommelhoff az európai társasági jog harmonizációs folyamatát áttekintve a kilencvenes évek végén joggal állapította meg, hogy annak fényében az Európai Unió szintjén a terület nem szemlélhető valamely, szigorúan elkülönített és izolált nézőpontból: az ilyen elszigetelt vizsgálatnak a tőkepiaci joggal, adójoggal, a vállalatok összeolvadásának ellenőrzésével összefüggő, funkcionális kapcsolatai úgy gyakorlati, mint jogdogmatikai szempontból egyaránt útját állják[1].
Az európai gazdasági magánjogban[2] - a magyar jogirodalom felfogása szerinti kereskedelmi jogban - 1999-től ugyan már megjelentek egyes "információs társadalmi elemek", ezek azonban elsődlegesen - a távollévők között kötött - fogyasztói szerződések, a szellemi alkotások (szerzői és szomszédos jogok, ipari tulajdon) vonatkozásában vezettek be speciális, az elektronikus kommunikációs formákhoz kötődő új szabályokat: a társasági-vállalati jog körében az egyes vállalkozás-típusokra (pl. távközlési szolgáltatók, Internet-szolgáltatók, pénzintézetek) nézve elsődlegesen a fogyasztói- és ügyfélkapcsolatokra tekintettel állapítottak meg többlet-követelményeket[3].
Az információs társadalom változó közegében, a közösségi politikák célkitűzéseinek való megfelelés igényétől vezérelt "elektronikus" európai jogalkotás napjainkra elérte a vállalati jog egyes alapvető intézményeit is. Ez először az infokommunikációs eszközök a napi társasági-ügyviteli gyakorlatba való beépüléséből adódó egyes számviteli jogi változásokban tükröződött vissza - (elektronikus könyvvezetésre, számlázásra való áttérés megengedettsége, elektronikus vámnyilatkozat-tétel, elektronikus adóbevallás stb.) - ma már azonban a társasági- és cégjog lényeges változásaira kell felkészülnünk[4]: arra, hogy az elektronikus kereskedelem, s az infokommunikációs eszközök használatával kapcsolatos jogi szabályozás is érdemben járulhat hozzá a belső piaci integráció, a határokon átlépő információ-áramlás és információhoz jutási lehetőségek a társasági jog körében megjelenő, alapvető közösségi jogi értékek és követelmények érvényesüléséhez.
Hommelhoff tézise e változásokra is alkalmazható: az európai társasági jog a komplex megközelítés igényéből adódóan immár az információs társadalmi jogfejlődés eredményeit figyelmen kívül hagyó megközelítés nélkül sem tárgyalható.
Mint Kisfaludi András rámutat, az Európai Unió országaiban nem alakult ki egységes, közösségi társasági jog: a területre vonatkozó szabályozás alapvetően a tagországok kompetenciájában maradt. Csak igen szűk körben sikerült rendeleti úton, közvetlenül érvényesülő társasági jogi normákat alkotni[5]. Kifejezésre, s - irányelvek formájában - lefektetésre kerültek azonban azok a közös értékek, követelmények, amelyek a gazdasági integráció megvalósulása érdekében mintegy "minimum-igénnyel" az egyes tagállamok (gyakran részleteiben igen eltérő) nemzeti jogalkotásában meg kellett, hogy jelenjenek[6].
Ám - ahogy arra Gadó Gábor felhívja a figyelmet - a 20-30 évvel ezelőtt elfogadott "első generációs társasági jogi irányelvek" már nem elégítenék ki a Római Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás és arányosság követelményét sem: az első két irányelv legalábbis túlzottan nagy mértékben - és részben indokolatlanul - hatolt be a tagállami törvényhozó szabályozási mozgásterébe, átültetésük pedig számos esetben a közösségi normák a nemzeti jogba való szó szerinti "beemelésével" valósult meg. Bár a cél a közös, egyenértékű szabályozás minimális szintjének deklarálása volt, az irányelvek nem irányt mutattak, hanem a tagállami részvényjog részleges "kisajátítását" eredményezték[7].
A jogirodalomban már régebben megfogalmazott igény szerint túl kellett lépni az európai társasági jogharmonizáció a kilencvenes évek második felében felismert "krízisén", ami egyik oldalról a hatvanas-hetvenes években elindult irányelvi jogharmonizációs folyamat elakadását, másik oldalról a már hatályba lépett társasági jogi irányelvek a nemzeti jogokba formális, nem tartalmi egységmegoldásokat eredményező átvételét jelentette, s amelynek összefüggésében egyes szerzők már a harmonizációs folyamat alapvető legitmitását látták megkérdőjelezettnek[8]. A problémát az Európai Bizottság is felismerte: 2001-ben kezdetét vette a társasági jog legrégebbi irányelveinek modernizációs folyamata, az egyes irányelvek felülvizsgálatával kapcsolatos szakértői munka, amely - a közösségi jog megújítását, egyszerűsítését célzó, s az új európai információs társadalom-stratégiák felől érkező követelményeknek való megfelelés igényével találkozva - mára a terület teljes modernizációját célul tűző, átfogó koncepcióvá terebélyesedett.
Az információs társadalom felől érkező kihívást a Helsinkiben 1999. november 22-24. között megrendezett információs techonlógiai konferencián[9] nyilvánosságra hozott Elektronikus Európa-kezdeményezés (eEurope) jelentette: ennek célja az informatikai-technológiai forradalom gazdasági és szociális kihívásaira adott pozitív válasz, a foglalkoztatás, a növekedés és a termelékenység elősegítése, s annak biztosítása volt, hogy az információs társadalom kialakulása Európa számára összetartó, s ne további töredezettséghez vezető, lehetőséget, s ne fenyegetést hozó tényezővé váljon. Az eEurope-kezdeményezés, s az annak végrehajtását segítő első (eEurope 2002[10]) és második (eEurope 2005[11]) akciótervek célja legalapvetőbben annak a - 2000 márciusában, a lisszaboni tanácsülésen megfogalmazott - követelménynek elősegítése, hogy Európa "a legversenyképesebb, legütőképesebb gazdasági közösséggé váljon a világon." Mindemögött annak a ténynek felismerése állt, hogy az infokommunikációs technológiák napjainkban már döntő befolyást gyakorolnak a gazdasági növekedésre: alkalmazásuk vállalati a versenyképesség és a bevételek növelésének egyik legfontosabb forrása lett[12]. Az új, elektronikus gazdaság a belső piac fellendülésének további lehetőségét kínálja: fejlődését a szabályozási környezetnek elősegítenie, s nem hátráltatnia kell. Ez - megintcsak legáltalánosabban - olyan európai szabályozási környezet kialakításának igényét veti fel, amely "semleges" a termékek és szolgáltatások módja ("a hagyományos" és az "elektronikus") tekintetében, s az elektronikus gazdaság megvalósulása előli akadályok elbontása után - az önszabályozás lehetőségeivel kiegészülve - minden piaci szereplő számára a megfelelő biztonságot és kiszámíthatóságot tudja nyújtani[13].
Az eEurope 2002 akciótervében elektronikus kormányzati (e-government) részprogram alapvető céljaként már a "közigazgatás és a polgárokhoz és az üzleti szférához való közelebb hozása"; a közszolgáltatásokhoz való elektronikus hozzáférés biztosítása jelent meg. Megvalósítása a közszolgálati információhoz való hozzáférés részprogramjával igen szoros összefüggésben zajlott, s mindkét program jelentős elvárásokat fogalmazott meg a tagállamok felé is. Az Akcióterv fő irányai a kormányzati szervek nemzetközi, és az Unió intézményeivel való együttműködésének fokozása, a nyílt forráskódú szoftverek a nyilvános szektorban való bevezetésének támogatása, az "elektronikus átláthatóság" biztosítása, az elektronikus aláírás a hatósági ügyintézésben való bevezetése, az elektronikus hatósági ügyintézési formák meghonosítása és a közhasznú információkhoz (köztük a nyilvános regiszterekhez, az ingatlan- és cégnyilvántartásokhoz) való elektronikus hozzáférés megteremtése voltak. Az EU tagállamainak képviselő konszenzusos alapon állították össze azt listát, amely az állam és szervei által nyújtott, 20 legalapvetőbb, igazgatási jellegű közszolgáltatást sorolja fel. Két nagy csoportot különböztetnek meg: a polgárok, illetőleg az üzleti szféra részéről igénybe vehető szolgáltatásokét. Ez utóbbi körben a vám- és adóeljárások, a közbeszerzés, egyes speciális közigazgatási eljárások (környezetvédelem) "elektronizálása" mellett az új cégek Interneten keresztül való bejelenthetőségének követelményét is megjelölték.
A Tanács - a 2002 márciusában megtartott barcelonai Európai Tanácsülést követően, s annak végkövetkeztetéseivel összhangban - épp az eEurope 2002 akcióterv (s az ahhoz kapcsolódó olyan részprogramok, mint a kisvállalkozások Internetre lépését segíteni kívánó Go Digital kezdeményezés, a hálózati- és informatikai biztonság megteremtése), valamint a kisvállalkozások európai chartája és más, a vállalkozások versenyképességét az infokommunikációs eszközök hatékony igénybevételével történő elősegítését célzó kezdeményezések tükrében hívta fel a Bizottságot arra, hogy tekintse át a vonatkozó közösségi joganyagot, s ahol szükséges, tegyen intézkedéseket az e-business számára kedvező környezet kialakítását elősegítő új jogszabályok megalkotására, vagy a hatályos jog módosítására, illetőleg a hasonló tagállami törekvések segítő támogatására[14]. A közösségi információs gazdasági politika dimenzióváltása tehát lényegében végmenet: a kilencvenes évek derekára és végére jellemző, az elektronikus kereskedelmet középpontba állító szemlélet kitágult, napjainkban már elektronikus üzletvitel egészét, a társaságok belső és külső viszonyait egyaránt érintő, kedvező elektronikus üzleti környezet kialakításának "új megközelítése" áll a politikák[15] - és a folyamatban lévő közösségi jogalkotás - középpontjában. Ahogy a hivatkozott bizottsági Tájékoztatással összefüggésben Liikanen főbiztos fogalmazott: "Az európai politika hangsúlya az e-commerce-ről egy holisztikusabb megközelítésre, az e-businessre tevődik át, amely minden üzleti folyamatot érintően magában foglalja az infokommunikációs technológiák hatékony és produktív integrációját[16]".
A másik kihívás a közösségi jog megújításának, egyszerűsítésének, hatékonyabbá és áttekinthetőbbé tételének elősegítését célzó korábbi kezdeményezések[17] és újabb döntések[18], s - 2001-től - már az Európai Unió új kormányzati rendszerének kialakítását célzó politikai megfontolások irányából jelentkezett. Az Európai Kormányzatról szóló Fehér Könyv szerint az Európai Unió politikái és jogalkotása oly mértékben növekvő komplexitást mutatnak, amely a hagyományos, időrabló jogalkotási mechanizmusokkal nem követhető. Gondok mutatkoznak a közösségi jog átvételének folyamatában is: pl. a belső piacot érintő, 2000-ben harmonizálásra váró 83 irányelvből mindössze öt került minden tagállam jogába beépítésre. Mindez más szabályozási megközelítés igényét veti fel: annak előzetes felmérését, hogy szükség van-e egyáltalán a közösség szintjén valamely probléma megoldására, ha pedig igen, a szabályozó eszközök közül milyen szerep hárul a jogi normákra, s a rendelkezésre álló normatív eszközök közül amelyik szolgálhatja legeredményesebben az elérni kívánt célokat. A várható változások a keretirányelvek szerepének felértékelődése, a koreguláció előnyben részesítése, a nyílt együttműködési módszerek, a már elfogadott normák következetes és folyamatos hatásvizsgálata s a jogalkotási folyamatok felgyorsítása irányában mutatnak: ezzel párhuzamosan kell, hogy végbe menjen a közösségi jog hatályos joganyagának egyszerűsítése és modernizációja is[19].
A "minőségibb jogalkotás" követelményének való megfelelés elősegítésére, a Fehér Könyvben rögzített elvek és akciós prioritások szellemében a Bizottság 2002 júniusában Tájékoztatást adott ki, amely három akciótervet vázolt. Bár ezek megközelítése más-más szempontokat követ (a szabályozási környezet egyszerűsítése és javítása, a párbeszéd és részvétel kultúrájának támogatása, előzetes hatáselemzések elvégzése), alapvető irányultságuk közös: a jogalkotási folyamatok megújítása révén való közreműködés az Európai Unió alkotmányos alapjainak lerakásában[20]. A szabályozási környezet egyszerűsítését célzó akcióterv két irányban (a közösségi intézmények és a tagállamok felé) állít fel konkrét követelményeket, s rögzíti a közös európai uniós jogi kultúra kialakításának - alapvetően a koordinációra és információcserére - épülő új rendszerének megvalósításához szükséges cselekvési terv alapvonalait is[21]. A szimplifikációs folyamatok "végső céljaként" e dokumentumban már a - bővítés utáni - Európai Unión belüli nagyfokú jogbiztonság megteremtésének igénye jelenik meg, amely a "gazdasági és szociális szereplők számára lehetővé teszi a dinamikusabb fellépést, a polgárok szemében pedig erősíti a Közösség megbízhatóságába vetett hitet".
Mindeme előzmények után az Európai Bizottság 2003 februrájában Tájékoztatást intézett a Tanács, a Parlament, a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók bizottsága felé[22]: a dokumentum célja az volt, hogy - immár részletes és összehangolt akcióterv formájában - javaslatot tegyen egy, a másodlagos közösségi jogkincs aktualizálására, s szükség esetén egyszerűsítésére irányuló keretmunka feltételeire, rögzítse annak céljait s az elvégzendő feladatokat - prioritások felállításával - ütemezze. A Tájékoztatás egy olyan, három szakaszra tervezett programot vázol, amely 2004 végéig nem csak a Közösség hivatalos lapjában megjelent, immár közel százezer oldalnyi hatályos joganyag, az acquis communitaire áttekintését, a szükséges változtatások előkészítését irányozza elő, de a jogalkotási folyamatok teljes körű újragondolását, egy új megközelítés elfogadását is szorgalmazza, amely tudatosan épít a minőségibb, hatékonyabb, egyszerűbb, az infokommunikációs technológiák eszközeivel is támogatott szabályozás megteremtését célzó korábbi programok tapasztalataira és eredményeire[23].
2001 szeptemberében egy ilyen program keretében kezdte meg munkáját - a holland Jaap Winter[24] professzor vezetésével - a társasági jog magas szintű szakértői bizottságát is, amely zárójelentését[25] 2002 novemberében terjesztette elő. E jelentés nagy teret szentelt az infokommunikációs technológiák nyújtotta lehetőségek a társasági jogba való beépülése kérdéseinek, így a társasági weboldalakon nyújtandó üzleti információs tartalom és teljesíthető tájékoztatási kötelezettségek[26], az elektronikus távszavazás és közgyűlési részvétel[27] problémájának, s - egy átfogó reformkoncepció keretében - ajánlásokat is megfogalmazott. A modern információs és kommunikációs technológiák "társadalmunk egészére nézve mélyre ható befolyást gyakorolnak. A jognak ehhez alkalmazkodnia kell: egyrészt úgy, hogy a jogi normák és értékek érvényesülését a digitális vagy virtuális környezetben is biztosítja, másrészt úgy, hogy az modern technológiák által kínált új lehetőségek kiaknázását elősegíti. A társasági jog területén az új technológiák eredményeképp az alapvető elvek és célok megváltoztatása nem szükségszerű, e technológiák azonban új, s hatékonyabb eszközöket kínálhatnak ezen elvek és célok eléréséhez"[28].
A társasági jogban a modern technológiák számos területen fejthetik ki hatásukat: a jelentés a társasági jogi aktusok, a részvények formája és a társasági információk nyilvánosságra hozatala, illetve nyilvántartása, az információ előállítása és nyilvánosságra hozatala, valamely cselekmény vonatkozásában nyitva álló időtartamok, a társaság székhelyének megválasztása, a létező társasági jogi mechanizmusok működésének funkcionalitása kérdésköreit emeli ki. Vannak területek, ahol - a szakértői bizottság szerint - a közösségi jogi szintű beavatkozás nem indokolt, illetve a már hatályos szabályok az elektronikus környezet követelményeinek megfelelően kerültek kialakításra (pl. az elektronikus kereskedelmi irányelv), s van olyan terület, ahol az nem mellőzhető (társasági információk nyilvánosságra hozatala és nyilvántartása[29], a társaságok weboldala, a társasági információkhoz való határokon átnyúló hozzáférés lehetőségei).
A Versenytanács már 2002 szeptemberében felhívta a Bizottságot, hogy a készülő Winter-jelentés kapcsán nyissa meg a konzultáció lehetőségét, s ennek fejleményeire is tekintettel - a tagállamokkal együttműködve, s olyan gyorsan, amennyire az csak lehetséges - készítse elő a társasági jog Akciótervét. A Bizottság eleget tett a felkérésnek, s 2003 májusában - a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett Tájékoztatás formájában - nyilvánosságra hozta A társasági jog modernizációja és a társasági irányítás erősítése az Európai Unióban - a továbblépés tervezete címet viselő dokumentumot[30], amely sok szempontból az eddigi folyamatok összegzésének tekinthető. A jövőbeli társasági jogi szabályozás iránti követelményeknek éppúgy tekintettel kell lenniük az információs társadalom, az elektronikus üzletvitel, az infokommunikációs technológiák nyújtotta lehetőségek kiaknázásának támogatására, mint a közösségi jog egyszerűsítését célzó folyamatokra, vagy a határokon átnyúló gazdasági tevékenységi formákból adódó sajátosságokra[31].
A Tájékoztatás öt olyan okot jelöl meg, amely a Közösség szintjén való cselekvést indokolttá és sürgetővé teszi: a belső piacban rejlő lehetőségek legeredményesebb hasznosítása, a tőkepiacok integrációja, az új technológiákból adódó előnyök maximalizálása[32], az Unió bővítése s a "legutóbbi eseményekből adódó kihívásoknak" (a nagyvállalati körben jelentkezett pénzügyi botrányokból levonható tanulságok) való megfelelés. A tervezett akciók két fő politikai célt kívánnak szolgálni: a részvényesek jogainak erősítését és a harmadik személyek védelmét (ezen belül különösen az ügyvezetés kötelezettségeinek pontosítását, új hitelezővédelmi eszközök biztosítását, az egyes társaságtípusok közötti határozott különbségtétel érvényesítését, a modern technológiák felhasználását a társaság tagjai és harmadik személyek tájékoztatása és jogaik gyakorolhatóságának elősegítése érdekében, a bizalom fokozása és a visszaélési lehetőségek megakadályozása), s az üzleti hatékonyság és versenyképesség (a társasági jog nemzetközi vonatkozásai, a nemzeti szabályozásokból adódó eltérések csökkentése, rugalmasság) növelését. E követelmények fényében tett a Bizottság javaslatot az Unió leendő, három szakaszra tervezett Akciótervére, annak fő irányaira, az indokoltnak tartott jogi megoldásokra, s nyitotta meg 2003. augusztus 31-el a nyilvános konzultáció szakaszát. Az infokommunikációs technológiák nyújtotta lehetőségek különösen két területen jelennek meg: a vállalatirányítás elősegítése a kötelezően nyilvánosságra hozandó információk körének bővítése (amit a Bizottság a hatályos joganyag kiegészítésével kíván elérni), valamint a hatékony részvényesi kommunikáció és döntéshozatali részvétel elősegítése érdekében javasolt jogi keretmunka vonatkozásában. A Bizottság mindkét körben már az első szakaszban - azaz 2005-ig bezárólag - tart indokoltnak intézkedéseket.
A Tájékoztatás a Winter-csoport jelentésében foglalt ajánlásokat követi, ha nem is teljeskörűen[33]: az új technológiák összefüggésében az eltérést elsődlegesen - a még csak javaslat formájában létező - tőkepiaci "transzparencia-irányelvben[34]" már részlegesen szabályozott kérdések köre jelentette. A jövőre vonatkozó akcióterv ugyanakkor tudatosan épített a közösségi jogalkotás újabb fejleményeire, így mindenekelőtt az 1. társasági irányelv folyamatban lévő módosítására, amely egyik oldalról az egyes társaságokat terhelő közzétételi kötelezettségekre vonatkozóan állapít meg új előírásokat, másik oldalról e kötelezettségek összefüggésében - a tagállamokra ró jelentős - és jelentős költségkihatással járó - új feladatokat.
Az - időközben már elfogadott - irányelv-módosítás jelentette kihívásra a magyar gazdasági jogalkotás Európában elsőként válaszolt: az Igazságügyi Minisztérium koordinációjában már 2002 novemberében megkezdődött a szükséges jogszabályi módosítások előkészítése, 2003. július 9-én pedig kormányhatározat született az elektronikus cégeljárásról és a cégiratokhoz elektronikus úton való hozzáférésről rendelkező törvénytervezet Országgyűléshez történő benyújtásáról.
Mint Mádl Ferenc 1974-ben bő egy évtized távlatára visszatekintve írta, a Római Szerződés 58. cikk (2) bekezdésében meghatározott társaságokra vonatkozó harmonizációs társasági jogi normák várható sorozatában az első irányelv megszületése elég sokáig vajúdott: a területen folyó konkrét munkálatokról 1962-ben született döntés, 1964-re kész volt az irányelv-tervezet, ami azonban csak - többszöri átdolgozással - hatévnyi kodifikációs munka után, 1968-ban került elfogadásra[35]. Az 1. társasági jogi irányelv 1. és 2. cikke azóta - elsődlegesen az újonnan csatlakozó országokra tekintettel - kiegészült és módosult, a szabályozási célt, módszert és eszközöket tekintve azonban 2002-ig lényegileg változatlan maradt[36].
Tárgya - nyilvánosság, kötelezettségvállalások érvénye, társaságok semmissége - "látszólag heterogén. Egy valami azonban ezt a hármas kérdéskört nyilvánvalóan összefogja. Mégpedig a harmadik felek nézőpontja; a harmadik felek, általában a lehetséges érintett ,kívülállók' érdeke; egészen pontosan a konkrét társaságban tulajdonjogilag nem részes tőkefolyamatok, tőkések és hitelezők érdekének védelme[37]."
Célja: a társaságra vonatkozó, meghatározott körű információ nyilvánosságának, a publicitásnak ezen érdekek védelmében való biztosítása. E cél további közösségi aktusokban is megjelent: Berke Barna szavaival a "speciális esetekre szabott kidolgozásban" fejlődött tovább[38]. A publicitás alapvető formai követelményei és eszközei azonban már az 1. társasági jogi irányelvben lefektetésre kerültek.
A módszert az irányelv preambuluma rögzíti: a harmadik személyek védelmét olyan rendelkezésekkel kell biztosítani, amelyek a lehető legnagyobb mértékben korlátozzák azoknak az okoknak a számát, amelyek a társaság nevében vállalt kötelezettségeket érvénytelenné tehetik - ugyancsak korlátozni kell a semmisség eseteit, és a semmissé nyilvánítás visszaható hatályát, határidőt kell továbbá megszabni az ilyen nyilatkozattal szembeni, harmadik személy részéről érkező kifogások megtételére.
Az irányelv 1. cikke meghatározza azoknak a társaság-típusoknak körét, amelyekre vonatkozó jogszabályokban és hatósági előírásokban az irányelv által meghatározott összehangoló intézkedéseket alkalmazni kell. Az irányelv I. fejezete a nyilvánosságra hozatallal, II. fejezete a társaság kötelezettségvállalásainak érvényességével, III. fejezete a társaság semmisségéről, IV. fejezete pedig az általános rendelkezések körében az irányelvnek megfelelő nemzeti jogi módosítások határidejéről, egyes derogációs lehetőségekről és a tagállamok a Bizottság felé való, az irányelvvel érintett belső jogszabályaiban való tájékoztatási kötelezettségéről rendelkezik. Formai követelményeket elsődlegesen az irányelv 2-6. cikkei rögzítenek.
A tagállami jognak biztosítania kellett, hogy az irányelv a nyilvánosságra hozatalról (disclosure[39]) szóló fejezetben a 2. cikk a társaságot terhelő kötelezettség az ott meghatározott okirati és adatkörre, valamint a képviseletre jogosult személyek egyedüli vagy együttes képviseleti jogáról való tájékoztatásra kiterjedjen.
A disclosure követelményének teljesítéséhez egyrészt az előírt információknak a cégjegyzékbe való bejegyzése szükséges, másfelől a társaság az irányelvi előírásoknak akkor tesz eleget, ha sor kerül a tagállam hivatalos közlönyében a releváns adatok közzétételére[40]. A 3. cikk (1)-(3) bekezdése a tagállamok a társaságok nyilvántartásának módjával kapcsolatos kötelezettségeit tartalmazta. E szerint a tagállamoknak - akár egy központi nyilvántartásban, akár a kereskedelmi vagy a társasági nyilvántartásban - minden ott bejegyzett társaságról aktát (file) kell lefektetni. Ebben az aktában kell elhelyezni minden olyan okiratot és adatot (documents and particulars), amely az irányelv 2. cikkelye szerint nyilvánosságra hozatali kötelezettség alá esik. A nyilvántartásba felvett bejegyzések tárgya minden esetben megállapítható kell, hogy legyen. A 2. cikkben meghatározott okiratok vagy adatok teljes vagy kivonatos másolatát - írásbeli kérelem esetén, olyan díj megfizetése mellett, amely nem haladhatja meg a kiadással kapcsolatos adminisztratív költségeket - a kérelmezőnek meg kell küldeni. A megküldött iratokat a valósággal egyező másolatként (true copy) hitelesíteni kell, kivéve, ha a másolatot kérő az ilyen hitelesítést kifejezetten nem igényli.
A 3. cikk (4)-(7) bekezdése az ily módon meghatározott okirati- és adatkör közzétételével, illetőleg felhasználhatóságával kapcsolatosan állapít meg szabályokat. A közzétételre a tagállam által meghatározott, e célra kijelölt hivatalos lapban (national gazette appointed for that puprose) a szöveg teljes vagy részleges közzétételével, vagy az aktában letett, illetőleg a nyilvántartásba bevezetett okiratra való hivatkozás útján kell teljesíteni. A társaság ezekre az okiratokra és adatokra harmadik személlyel szemben kizárólag azt követően hivatkozhat, ha azok az így előírt módon közzétételre kerültek, kivéve, ha bizonyítja, hogy a harmadik fél ezeket az okiratokat vagy adatokat ismerte. Mindazonáltal a közzétételt követő nap 16. napot megelőző ügyletek vonatkozásában a társaság az okiratokra vagy adatokra olyan harmadik személyekkel szemben nem hivatkozhat, akik bizonyítják, hogy számukra az okiratok vagy adatok megismerése nem volt lehetséges (it was impossible for them to have had knowledge thereof). A tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak érdekében is, hogy bármely eltérést elkerüljenek a sajtóban megjelent adatok, illetőleg a nyilvántartás vagy az akta adatai között. Ha mégis van ilyen eltérés, arra a harmadik féllel szemben nem lehet hivatkozni, harmadik személyek azonban a társasággal szemben hivatkozhatnak azokra, kivéve, ha a társaság bizonyítja, hogy e harmadik személyek az aktában elhelyezett, vagy a nyilvántartásba bevezetésre került szöveget ismerték. Ezen túlmenően harmadik felek minden esetben hivatkozhatnak olyan dokumentumokra és adatokra, amelyek vonatkozásában a nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos formai előírások még nem teljesültek, kivéve, ha az okiratokhoz vagy adatokhoz joghatás a nyilvánosságra hozatal hiányában nem fűződik.
A 4. cikk értelmében a tagállamoknak elő kell írniuk, hogy a leveleken és a megrendelésekhez a társaság részéről használt formanyomtatványokon (order forms) fel kell tüntetni azt a nyilvántartást, ahol a 3. cikkben megjelölt akta található, valamint a társaság e nyilvántartás szerinti számát, a társaság jogi formáját, székhelyét, valamint indokolt esetben azt, ha a társaság felszámolás alatt áll. Amennyiben ezekben a dokumentumokban a társaság tőkéje feltüntetésre kerül, úgy utalni kell a társaság jegyzett és befizetett tőkéjére is. A 6. cikk szerint kötelezettség - csakúgy, mint a 2. cikk (1) bekezdés f) pontja szerinti mérleg- és eredménykimutatás adatainak közlése - elmulasztásának esetére a tagállamoknak megfelelő bírságolási szabályokról kell gondoskodniuk. Az 5. cikk arról rendelkezik, hogy a tagállamoknak meg kell határozniuk azoknak a személyeknek körét, akik a nyilvánosságra hozatali eljárással összefüggő alakiságoknak kötelesek eleget tenni.
Az irányelv tehát egyfelől meghatározta a társasági jogi nyilvánosság elsődleges (nyilvántartás) és másodlagos (a nyilvántartásba való betekintés és a hiteles adatlekérés lehetősége) eszközét, tárgyát (a 2. cikk szerint pontosan körülírt, dokumentumokkal igazolt tények) és - a negatív és pozitív publicitás elvét követve, s különbséget téve a nyilvántartásban szereplő dokumentumok és bejegyzett adatok konstitutív és deklaratív joghatása között - hatásait. Az Európai Bíróság előzetes döntéshozatal keretében[41], illetőleg tagállam implementációs kötelezettségének elmulasztásával összefüggésben[42] számos döntésében foglalkozott az irányelv egyes cikkeihez kapcsolódó kérdésekkel e döntések azonban a társasági jogi nyilvánosság az irányelv 3. cikkében rögzített formai követelményeit nem érintették[43].
A születő magyar társasági jog német modellkövetésével[44] e követelmények közvetett módon már az 1988-as törvénykezés során megjelentek: a Gt. és Ctv. 1997-es, új kodifikációja pedig már tudatosan európai társasági jogi jogközelítésre törekedett. Az 1. társasági jogi irányelv követelményeivel való teljesebb összhang azonban csak a Ctv. elfogadásával vált lehetségessé. Mint Sárközy Tamás rámutatott, ennek oka, elsődlegesen arra vezethető vissza, hogy korábban a megfelelő technikai és személyi feltételek nem álltak rendelkezésre: az euronkonform cégeljárás előfeltétele volt, hogy az új társasági- és cégtörvény előkészítésével párhuzamosan a céginformatikai rendszer is kiépüljön[45]. Az irányelv mostani módosítása sem pusztán jogdogmatikai vagy jogintézményi kérdéseket vet fel: a technológiai szempontok, a szükséges informatikai háttér problémája legalább akkora figyelmet érdemelnek.
Az Európai Bizottság 1997 decemberében a "Társasági jog és belső piac" témakörben konferenciát rendezett: a tanácskozás három fő témája közül az egyik az új kommunikációs módszerek a társasági jogra gyakorolt hatásainak vizsgálata volt[46]. A konferencia e körben arra a következtetésre jutott, hogy az új technológiák bevezetése kötelező nyilvánosságra hozatal az 1. társasági jogi irányelv által felállított rendszerére (compulsory disclosure system) jelentős, kedvező hatást gyakorolhat: ezek ugyanis segíteni tudják azt az alapvető célt, hogy a társaságra vonatkozó információk még egyszerűbben és gyorsabban váljanak elérhetővé.
A Bizottság 1998 októberében a belső piacra vonatkozó joganyag egyszerűsítésének céljával indult SLIM-folyamat (Simplification of the Legislation on the Internal Market) IV. fázisában létre hozott Társasági Jogi Munkacsoportja[47] 1999-ben jelentést készített és konkrét ajánlásokat terjesztett elő az 1. és 2. társasági jogi irányelv egyszerűsítése tárgyában[48]. Az 1. számú irányelvvel kapcsolatosan a munkacsoport - csak az irányelv 2-6. cikkei vonatkozásában - két körben tett ajánlásokat: egyrészt a nyilvánosságra hozatali kötelezettség teljesítése során a papírforma mellett az elektronikus forma bevezetését, másrészt a nyilvánosságra hozatal során az idegen nyelvű céginformációk közzétételének tagállami támogatását javasolta.
Az első körben az ajánlások egyrészt rögzítik, hogy az irányelv nyilvánosságra-hozatali rendszerének a "papírformához való kötődöttsége" három évtized technikai fejlődésének távlatában meghaladottnak tekinthető: az elektronikus forma megengedése ma már eredményesebben tudja szolgálni az eredeti jogalkotói célokat. Az elektronikus adatrögzítésre és nyilvánosságra hozatalra való átmenetet több lépcsőben képzelték el. Egy átmeneti, öt éves időszak eltelte után a papírformát teljesen kiiktathatónak vélték. Ekkor már az újonnan bejegyzésre kerülő cégekre vonatkozó információk (és a céginformációk alapjául szolgáló iratanyag) minden tagállamban már csak elektronikus úton kerülnének rögzítésre, a korábbi iratanyag elektronikus archiválásának pedig be kellene fejeződnie.
Mindazonáltal a javaslat a jövendőbeli átállással szemben alapvető követelményeket fogalmaz meg: ezek a nyilvántartás alapjául szolgáló dokumentumok és az elektronikus úton közzétett adatok azonossága, az elektronikus formában való közzététel joghatályossága, valamint az elektronikus úton benyújtott dokumentumok és a papíralapú dokumentumok egyezőségének állami kontroll melletti előzetes (azaz még a nyilvánosságra hozatalt megelőző) biztosítása[49].
A munkacsoport javaslata megtételekor második körben a változtatások indokát az egyes országok nyilvántartásaiban fellelhető adatokhoz való nemzetközi hozzáférés segítésében jelölte meg. A tagállami jogoknak kellene lehetővé tenni, hogy a cégiratok és a bejegyzési kérelem ne csak a tagállam hivatalos nyelvén, de az Unió minden hivatalos nyelvén (esetleg más nyelveken is) benyújtható legyen: jogi kötőerő kiváltására mindazonáltal csak az EU hivatalos nyelvein benyújtott dokumentumok lennének alkalmasak[50]. Ezen túlmenően a javaslatok - ugyancsak a nyilvánosságra hozatal összefüggésében - érintették a 11. társasági jogi irányelv egyes rendelkezéseit is, valamint módosítási indítványokat fogalmaztak meg a 2. társasági jogi irányelv számos cikke vonatkozásában.
A SLIM-folyamat negyedik fázisát értékelő, az Európai Parlamenthez és tanácshoz címzett jelentésében[51] a Bizottság a SLIM Társasági Jogi Munkacsoportjának az 1. társasági jogi irányelv vonatkozásában tett ajánlásait fő vonalaiban támogatandónak találta, ám további - a tagállamok szakértőinek bevonásával történő - egyeztetést irányzott elő. Erre három alkalommal (2000 június, 2001 március és június) került sor: a szakmai fórumok ugyancsak támogatták a módosítási indítványt. Úgy találták, hogy az 1. társasági jogi irányelv ajánlott módosításai - az ajánlások keretei között maradva - nem csak segítik azt a fontos célt, hogy az érdeklődők számára a céginformációk egyszerűbben és gyorsabban váljanak lehetővé, de lehetővé teszik a nyilvánosságra hozatali eljárások formalitásainak egyszerűsítését is. Az egyeztető tárgyalások során kialakult álláspont azonban nem mindenben értett egyet a SLIM-munkacsoport ajánlásaival: az eltérő javaslatokra később a Bizottság a továbblépés során ugyancsak tekintettel volt.
Ezt követően közel egy éves munkával a Bizottság 2002. júniusáig előkészítette, majd - az együttdöntési eljárás szabályainak megfelelően - a Parlament és a Tanács elé terjesztette a 68/151/EEC irányelv módosítására vonatkozó javaslatát[52]. A Hivatalos Lapban 2002. szeptember 24-én megjelent javaslat - figyelembe véve a SLIM-munkacsoport ajánlásait és az egyeztetési folyamatban elhangzottakat - alapvetően az irányelv a társaságok közzétételi kötelezettségével kapcsolatos rendelkezéseit érintette, illetőleg - más, 1968 óta elfogadott közösségi jogszabályokra is tekintettel - egyes rendelkezéseit kívánta aktualizálni. A javaslatot a Parlament - néhány eleme kivételével[53] - támogatta, az ezek vonatkozásában tett indítványokkal viszont a Tanács értett egyet. Az irányelv[54] Tanácsi elfogadására így első olvasatban, 2003. június 11-én sor került[55].
Az irányelv-módosítás preambuluma röviden vázolja a javaslat fentebb tárgyalt előzményeit és a változtatások céljait. Alapelvi szinten szögezi le, hogy a modernizáció megvalósításának összefüggésében a társaságoknak nyilvánosságra hozatali kötelezettségük teljesítésekor biztosítani kell a választási lehetőséget a papír alapú és elektronikus forma között, az érdekelt feleknek pedig meg kell adni azt a lehetőséget, hogy a társaságokra vonatkozó adatokhoz az azok vezetését végző nyilvántartásokból úgy papír alapú, mint elektronikus formában hozzájuthassanak, a tagállamoknak pedig lehetőséget kell nyitni arra, hogy - papír formában vagy elektronikus módon - megtartsák a nyilvánosságra hozatali kötelezettség teljesítéséhez szükséges hivatalos lapjaikat, vagy arra más, alkalmas módot biztosítsanak[56].
Ennek megfelelően a módosítás - az irányelv 1. cikkét érintő, egyes, a francia, holland és dán jogban elismert új társasági formák a felsorolásba való beillesztése, valamint a 2. cikk f) pontjában a közzétételi kötelezettség alá eső beszámolókra vonatkozó közösségi aktusok[57] tételes nevesítése[58] után - az irányelv 3., 4, 6. cikkeinek új szöveggel való cseréjéről, egy új cikk (3a.) beiktatásáról, valamint az implementációs határidőről, a tagállamok az implementációval kapcsolatos egyes kötelezettségeiről és a módosítások hatályba lépéséről rendelkezik.
A 3. cikk új szövegű (2) bekezdése - változatlanul hagyva azt az előírást, hogy a tagállamoknak akár egy központi nyilvántartásban, akár a kereskedelmi vagy a társasági nyilvántartásban minden ott bejegyzett társaságról aktát kell lefektetni, amelyben el kell helyezni minden olyan okiratot és adatot, amely az irányelv 2. cikke szerint nyilvánosságra hozatali kötelezettség alá esik[59] - a tagállamok felé állapít meg előírásokat. E szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy 2007. január 1 napjáig a társaságok aktájának vezetése elektronikus úton is lehetséges legyen, ezzel összefüggésben ugyanakkor a tagállamok olyan szabályokat vezethetnek be, amelyek értelmében a teljes, vagy meghatározott társasági körben 2007. január 1 napjától minden, vagy meghatározott körű dokumentum és adat benyújtására az elektronikus utat teszik kötelezővé[60].
Függetlenül attól, hogy a dokumentumok csatolása és az adatok közlése papír alapú dokumentumon vagy elektronikus úton történik, a 2007. január 1-jétől a társaságok aktája és a társasági nyilvántartás már csak elektronikus úton vezethető, ezért a tagállamoknak gondoskodni kell arról, hogy a papír alapú dokumentumok elektronikus dokumentumokká kerüljenek átalakításra. A 2006. december 31-ig papíron benyújtott dokumentumok és adatok elektronikus formába való automatikus átalakítása nem kötelező, mindazonáltal a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy ha az új szövegű 3. cikk (3) bekezdés szerinti, erre is kiterjedő kérelem érkezik, az elektronikus úton kerüljön teljesítésre[61].
Mint az indokolás felhívja a figyelmet, e rendelkezések nem érintik az irányelv által a tagállamoknak biztosított azt a jogot, hogy meghatározzák, kik azok akik a bejelentési formalitásoknak személyükben kötelesek eleget tenni, milyen (tartalmi vagy formális) módon ellenőrzik a nyilvánosságra hozatali folyamatot, ennek során milyen technikai normákra kell tekintettel lenni (pl. valamely szoftver használatának kötelező előírása), s hogy a papír alapú és elektronikus bejelentési kötelezettség-teljesítéssel összefüggésben milyen mértékű illetékeket állapítanak meg.
A 3. cikk új szövegű, (3) bekezdése is megőrzi azt az alapvető rendelkezést, hogy a 2. cikkben meghatározott okiratok vagy adatok teljes vagy kivonatos másolatát - írásbeli kérelem esetén, olyan díj megfizetése mellett, amely nem haladhatja meg a kiadással kapcsolatos adminisztratív költségeket - a kérelmezőnek meg kell küldeni: 2007. január 1-jétől azonban lehetővé kell tenni, hogy a kérelmező választása szerint kérelmét elektronikus úton is benyújthassa, és - kérésére - a teljes vagy kivonatos másolat részére elektronikus úton kerüljön kiadásra. Főszabály szerint az a 2006. december 31-et megelőzően benyújtott dokumentumokra és adatokra is vonatkozik, mindazonáltal a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy átmeneti - de legfeljebb tíz éves - időszakban a 2006. december 31. előtt benyújtott dokumentumokról és adatokról elektronikus úton másolatot nem adnak ki. Amennyiben az igénylő ettől nem tekint el, a papír alapú másolatokat a "valósággal egyezőként" hitelesítve kell kiadni. Az elektronikus formában kiadott másolatokat nem kell hitelesíteni, kivéve, ha ezt az igénylő kifejezett formában kéri[62]. Az elektronikus úton kiadott hiteles másolatok hitelesítésével kapcsolatosan a tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy - minősített biztonságú elektronikus aláírás[63] alkalmazásával - azok úgy formailag, mint tartalmilag az eredeti papír alapú dokumentummal egyezőségüket megőrizzék.
A 3. cikk (4) bekezdése a 2. cikkben meghatározott okirati- és adatkör közzétételével, illetőleg felhasználhatóságával kapcsolatosan továbbra is fenntartja azt a lehetőséget, hogy arra a tagállam által meghatározott, e célra kijelölt hivatalos lapban a szöveg teljes vagy részleges közzétételével, vagy az aktában letett, illetőleg a nyilvántartásba bevezetett okiratra való hivatkozás útján kell teljesíteni, ám megnyitja annak lehetőségét is, hogy ezt a hivatalos lapot elektronikus formában vezessék. A tagállamok úgy is határozhatnak, hogy a hivatalos lapban való közzétételre más, ugyanolyan hatékony formát választanak: ennek azonban meg kell felelnie annak a minimum-követelménynek, hogy rendszerében a nyilvánosságra hozott információk időrendi sorrendben, központi elektronikus megjelenési felületen (central electronic platform) kerüljenek közzétételre[64].
A 3. cikk (5) bekezdésének első mondata az eredeti szöveghez - a társaság az okiratokra és adatokra harmadik személlyel szemben kizárólag azt követően hivatkozhat, ha azok a 3. cikk (4) bekezdésében előírt módon közzétételre kerültek, kivéve, ha bizonyítja, hogy a harmadik fél ezeket az okiratokat vagy adatokat ismerte - képest csak annyiban változott, hogy - figyelembe véve a 3. cikk (4) bekezdés új tartalmát - a "közzététel" (publication, Bekanntamachung) helyébe a nyilvánosságra hozatal (disclosure, Offenlegung) lép: ezt a változást az (5) bekezdés folytatásában, illetőleg a (6) bekezdés - egyebekben tartalmilag változatlan - szövegezésén a javaslat átvezeti. A 3. cikk (7) bekezdése tartalmilag változatlan marad.
A módosítás - értelmező rendelkezésként - a 3. cikk új, (8) bekezdésében határozza meg a 3. cikk korábbi bekezdéseiben használt "elektronikus úton" (by electronic means) kifejezést. E szerint jelentése: az információ elektronikus adatfeldolgozásra (ide értve az adattömörítést is) és adatrögzítésre szolgáló készülékek igénybevételével történő, valamely kiindulási pontból való továbbítása és valamely célhelyen történő fogadása, oly módon, hogy azt kizárólagosan vezeték, rádióhullámok, optikai vagy más elektromágneses eszközök igénybevételével indítják útnak, küldik tovább és fogadják[65].
A bejelentési eljárásban való nyelvhasználat (új, 3a. cikk) rendelkezései SLIM-munkacsoport javaslatával összhangban kerültek kialakításra. E szerint a 2. cikk alapján nyilvánosságra hozatali kötelezettség alá eső dokumentumokat és adatokat olyan nyelven kell megfogalmazni, amely a társaság székhelye szerinti ország nyelvi szabályozása szerint megengedett. A kötelező nyilvánosságra hozatali szabályokon túl a tagállamok a dokumentumok és adatok bejelentését a Közösség bármely hivatalos nyelvén, vagy - a 3. cikk rendelkezéseivel összhangban - bármely más nyelven is lehetővé tehetik: erre az esetre előírhatják a hiteles fordítás csatolásának követelményét. A tagállamoknak meg kell tenniük minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a mindenkori hivatalos nyelven és az ettől eltérő nyelven benyújtott dokumentumok és adatok fordításból, illetőleg az elektronikus úton való hozzáférési lehetőség biztosításából eredő bármely eltérést kiküszöböljenek[66].
A 4. cikk a társaság cégpapírjain és megrendelőlapjain[67] való feltüntetési kötelezettsége tartalmilag alapvetően nem változik: kiegészül azonban azzal a rendelkezéssel, hogy - a tagállamok ilyen értelmű rendelkezése alapján - amennyiben a társaság website-ot tart fenn, úgy azon legalább azt a nyilvántartást, ahol a társaság bejelentett dokumentumait és adatait tartalmazó akta található és az e nyilvántartás szerint a társaság azonosítására szolgáló számot, valamint - indokolt esetben - a jegyzett és befizetett tőkére való utalást fel kell tüntetni. A 6. cikk szerint a tagállami szankcionálási kötelezés az előírt adatok a weboldalon való feltüntetésének elmaradása esetére is ki kell, hogy terjedjen.
Az irányelv az Európai Közösség Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba: a tagállamoknak 2006. december 31-ig kell törvényeiket, rendeleteiket és közigazgatási előírásaikat az irányelvben foglaltakkal összehangolniuk. A módosítás a kötelező felülvizsgálatról is rendelkezett: 2012. január 1-jéig a Bizottságnak jelentést kell tennie a Tanács és a Parlament felé az új szabályok alkalmazásának tapasztalatairól, illetőleg - amennyiben az az újabb technológiai fejlődés fényében indokolt - meg kell tennie a szükségesnek tartott módosításokra vonatkozó javaslatait is.
A magyar jogban A cégnyilvántartásról, cégnyilvánosságról és a cégbírósági eljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.) 22. § (5) bekezdése utalt először az "elektronikus okirat" fogalmára, és arra, hogy vonatkozásában külön törvényt kell alkotni: e törvény hatályba lépésének napjától vált volna lehetővé a cégbíróságokhoz a cégbejegyzési kérelem és mellékletei elektronikus (hálózati) úton való benyújtása.
A törvény miniszteri indokolása szerint e megoldás lehetővé tette volna, hogy a bejegyzési kérelmet és mellékleteit elektronikus úton továbbítsák a cégbírósághoz, anélkül, hogy azokat "materializált" formában előállítanák, illetve benyújtanák, és ezáltal a cégbíróság is mentesülne az egyre terjedelmesebb iratmennyiség tárolása, őrzése alól. A rendelkezés alkalmazásának előfeltétele az elektronikus okiratról készülő külön törvény lett volna: a törvény 59. §-a ezért úgy rendelkezett, hogy a 22. § (5) bekezdésében foglaltak e külön törvénnyel együtt lépnek majd hatályba.
Az elektronikus dokumentumok joghatályának elismerését lehetővé tevő törvény megalkotásának igénye 1997-ben tehát már felvetődött: ez év decemberében elkészült a szabályozásra vonatkozó kormányelőterjesztés tervezete, amelyet az Informatikai és Távközlési Kormánybizottság készített elő. A törvénykezés alapvető indokául a hagyományos, papír alapú rendszerek elavulttá válását jelölték meg, amely immár az elektronizáció gyors elterjedésének gátját képezi[68].
Az Igazságügyi Minisztériumban 1998-ban munkaanyag készült az elektronikus iratok szabályozásának alapelveiről[69], a jogszabály előkészítési munka azonban az informatikai jogalkotásért akkor felelős szaktárca, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium koordinációjában folyt tovább. A KHVM Informatikai Irodája 1999 áprilisában közre adta az informatika területének szabályozásáról szóló vitaanyagát, amely önálló szabályozási témakörként foglalkozott az elektronikus kereskedelem, elektronikus dokumentumok, digitális aláírás-kérdéskörrel. E dokumentum - csakúgy, mint a KHVM Informatikai Irodájának 1999 augusztusában készült memoranduma a digitális aláírást az infokommunikációs szabályozási terület részeként ragadta meg, visszatükrözve az európai jogharmonizáció szempontjainak előtérbe kerülését.
2000 januárjában a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter és az igazságügyi miniszter előterjesztést készített a Kormány részére az elektronikus aláírás és irat szabályozásának koncepciójáról[70] és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről. E dokumentum az elektronikus aláírás leendő magyar szabályozása vonatkozásában a szabályozás fő céljaként az elektronikus aláírás és iratok joghatályának és alkalmazhatóságának megteremtését jelölte meg. Az elektronikus irat jog általi elismerésének minimális követelményeként nevesítette, hogy a benne foglalt információ hozzáférhető, és a későbbi hivatkozásra alkalmas legyen. E "monista" megközelítésű koncepció még együttesen kezelte az elektronikus aláírás és az elektronikus ügyiratok problémáját. Az elektronikus aláírásról szóló törvény várható hatásait alapvetően jól mérte fel, a probléma sokszínűségéhez alkalmazkodó, több szintű, több lépcsős szabályozási modellt javasolt, s az elektronikus megoldások a közigazgatási-bírósági ügyintézés körében való bevezetésével kapcsolatban reálisan vette figyelembe a rendelkezésre álló anyagi források szűkösségét is. Arra is rámutatott, hogy a törvény szabályozási körén túli bizonyos területeken - kormányzaton belüli hiteles elektronikus dokumentumcsere, elektronikus iratok levéltári archiválása, állami, szolgálati titkot képező információk elektronikus irat formájában történő kezelésének lehetősége - további elemzések, előkészítő munka szükségesek: az ezekkel összefüggő kérdésekre az illetékes szaktárcáknak kell "mielőbb választ adniuk".
Az elektronikus aláírásról szóló törvény szabályozási alapelveiről és az ezzel kapcsolatban szükséges intézkedésekről szóló 1075/2000. (IX. 13.) Korm. határozat a szabályozás érintett körébe már csak kizárólag az elektronikus aláírással kapcsolatos feladatokat vonta be, az elektronikus okiratokra, ügykezelésre nézve nem tartalmazott rendelkezéseket. A határozat részleges revíziójára Az elektronikus aláírásról szóló törvény szabályozási alapelveiről és az ezzel kapcsolatban szükséges intézkedésekről szóló 1075/2000. (IX. 13.) Korm. határozat módosításáról rendelkező 1014/2001. (III. 5.) Korm. határozattal került sor. Ez rögzítette, hogy az igazságszolgáltatás területén elsődlegesen - a kötelező jogi képviseletre is tekintettel - a cégeljárásban mint nemperes eljárásban teremthető meg az elektronikus irattal történő ügyintézés[71]. Az elektronikus aláírásról szóló törvény elfogadását követően ezért elrendelte, hogy 2001. június 30-ig el kell készíteni az elektronikus okiraton alapuló cégbejegyzési eljárással összefüggő jogi szabályozás koncepciójáról szóló kormányelőterjesztést.
Az elektronikus aláírásról szóló T/3847. számú törvényjavaslat a Javaslat kapcsán szükséges kormányzati intézkedéseket a fentiekkel összhangban négy fő pontban jelölte meg: ezek között elsőként szerepelt az, hogy kormányelőterjesztést kell készíteni az elektronikus okiraton alapuló cégbejegyzési eljárás koncepciójáról. E megközelítést - szemben az elektronikus aláírás és okiratok kérdéseinek együttes, azonos mélységű szabályozására törekedő, általunk "monistának" nevezettel szemben - "dualistaként" jellemezhetjük: a szabályozó az elektronikus aláírással kapcsolatos problémák teljes körű feltárására törekszik, azt - helyesen - az elektronikus okiratiság alapfeltételeként ragadja meg, de az utóbbival kapcsolatos kérdéseket (így különösen az elektronikus okiratiság a magyar jogrendszerbe való teljes befogadását lehetővé tevő belső harmonizációt) a későbbi jogalkotás számára nyitva tartja.
Az elektronikus aláírásról szóló, 2001. május 29-én elfogadott, 2001. évi XXXV. törvény a fenti jogpolitikai célokat követve - Glatz Ferenc Henrik szavaival - "a rendezni kívánt életviszonyoknak csak egy eléggé behatárolt, szűk szegmensét[72]" érintő, e körben viszont eurokonform szabályozási környezetet alakított ki. A törvény a hatályba lépését követő további jogalkotásra a Kormány, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, az egyes miniszterek valamint a helyi önkormányzatok részére adott rendeletalkotási felhatalmazottságot. A törvény egyes jogszabályok módosításáról is rendelkezett: az "elektronikus" forma egyenértékesítésére törekedve iktatott be új bekezdéseket a Ptké., a Pp., a Be., az Áe., a Ctv. és az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény szövegébe. A Ptké. módosítása lényegében az elektronikus úton létrejött szerződés és szerződési nyilatkozatok joghatályának elismerésére korlátozódott, a Pp. módosítása az elektronikus magánokirat joghatályának elismerésére és annak feltételrendszerének meghatározására, a Be. módosítása a tárgyi bizonyítási eszköz fogalmának kiterjesztésére. Az Áe. módosítása viszonylag széles körben teremtette meg az - elvi - lehetőséget az elektronikus ügyintézésre, az elektronikus forma rendszeresítésére, e rendelkezések alkalmazására azonban csak később megalkotásra kerülő jogszabályok útján kerülhet sor.
A Ctv. 22. § (5) szakasza helyébe lépő, a módosított Ctv. 59. § szerint az elektronikus irat a cégeljárásban történő alkalmazásáról szóló jogszabályi rendelkezésekkel egyidejűleg hatályba lépő rendelkezése szerint a bejegyzési kérelem és mellékletei elektronikus okirat formájában, számítógépes hálózat útján is továbbíthatóak a cégbírósághoz. Ebben az esetben a cégbíróság az okiratokat elektronikus okirat formájában tartja nyilván. Nyitva maradt viszont az elektronikus közokirat jogi szabályozása, a polgári eljárásjogban nem kerültek kimunkálásra az elektronikus forma a pervitellel, beadványokkal, hiánypótlással, kézbesítéssel, bizonyítással, határozatokkal összefüggő sajátos kérdései. A közigazgatás vonatkozásában e módosítások kimunkálását a törvény - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter egyetértése mellett - alapvetően ágazati hatáskörben hagyta, feltételezve, hogy az Áe. az elektronikus aláírásról szóló törvénnyel beiktatott módosításai minderre kellő alapot biztosítanak. Ez azonban egységes, az elektronikus ügyintézésre, ügyiratkezelésre vonatkozó szabályozási koncepció hiányában az egyes, speciális ágazati eljárási törvények - pl. adó- és vámigazgatás, társadalombiztosítás - formai modernizációjának előkészítéséhez elégtelennek mutatkozott.
A 1075/2000. (IX. 13.) Korm. határozat 9. pontjában[73] foglalt követelményeknek eleget téve az igazságügyi miniszter 2001. októberében elkészítette A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény a jogharmonizációs feladatokra, valamint az elektronikus aláírás a cégeljárásban történő alkalmazására különös tekintettel levő módosításának koncepcióját (IM/CIV/2001/GAZD/807). A koncepció abból indult ki, hogy a konkrét szabályozás kialakításának feltételeit az elektronikus aláírásról szóló törvény elfogadása megteremtette: a kerettörvény adta lehetőség azonban nem elégséges ahhoz, hogy az elektronikus cégbejegyzés megvalósuljon. A dokumentum az elektronikus okiraton alapuló cégbejegyzési eljárás egyes kérdéseit érintően számos értékes gondolatot vetett fel, megfogalmazta az elektronikus irattal való ügyintézés teljes körű alkalmazhatóságának feltételét jelentő fő, megválaszolásra váró kérdéseket, és - a cégeljárás összefüggésében - megjelölte a módosítandó jogszabályok körét. A koncepciót - akkor - nem követte kormányhatározat elfogadása: a kérdés azonban továbbra is a gazdasági jogalkotás napirendjén maradt. Az Igazságügyi Minisztérium 2002 novemberében szakértői tanulmány elkészítésére adott megbízást, amely áttekintette a közösségi jogfejlődés újabb fejleményeit, a hatályos magyar szabályozási környezetet, egyes Európai Uniós tagállamok gyakorlatát, s ezek fényében vázolta a törvénykezés lehetőségeit.
Az e munkaanyag megállapításait figyelembevevő, 2003 februárjától folytatódó jogszabály-előkészítési munka tekintettel volt arra is, hogy a csatlakozásra való felkészülés jegyében, a közösségi joganyaggal való teljes összhang megteremtése érdekében a magyar gazdasági jogalkotásnak számos feladatot kell megoldania: a cégeljárással kapcsolatos közösségi előírások azonban - biztosítva, hogy a törvény a 68/151/EGK irányelvvel összeegyeztethető szabályozást tartalmazzon - lényegében már korábban, fokozatosan beépítésre kerültek a Ctv. szabályai közé, s - ha korlátozott körben - elfogadásra kerültek egyes elektronikus megoldások is[74]. Bár e szabályok a jogharmonizációs követelményeket jelenleg még kielégítik, nincsenek tekintettel a modern kommunikációs eszközök által nyújtott lehetőségekre, illetve a cégadatok nyilvánosságához, és a cégiratok távolról való hozzáférhetőségéhez fűződő igen jelentős gazdasági, jogi érdekekre. Ma már a közösségi jogalkotás menetétől függetlenül, számos tagország[75] joga biztosítja a cégadatok, vagy azok egy részének számítógépes hálózat útján való lekérdezhetőségét, illetve a társaságok elektronikus úton történő regisztrációját. Bár a jogalkotás alapvető indoka a 1075/2000. (IX. 13.) Korm. határozatban előírt kötelezettség teljesítése volt, az információs társadalom, valamint a magyar törvényelőkészítési folyamat kezdetekor az 1. társasági jogi irányelv módosításának már véglegesen kialakultnak tekinthető szabályozási elemei (elsősorban a beadványok elektronikus formájában való fogadásának, a nyilvántartások elektronikus formában való hozzáférhetőségének követelményei) is figyelembevételre kerültek.
Az Országgyűlés elé kerülő törvényjavaslat ennek megfelelően tartalmazza az elektronikus cégbejegyzési (változásbejegyzési) eljárás törvényi rendezést igénylő szabályait. Az elektronikus cégeljárással kapcsolatban a törvény előírja, hogy a bejegyzési (változásbejegyzési) kérelem elektronikus úton csak a Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálat (honlapja) útján nyújtható be. A Szolgálat egy munkanapon belül, az iratok formai vagy tartalmi vizsgálata (ide nem értve az iratok számítástechnikai szempontokra tekintettel történő vizsgálatát) nélkül továbbítja azokat az illetékes cégbírósághoz, és a cégbíróságra irányadó eljárási határidők is a cégbírósághoz való érkezéstől kezdődnek. A fokozatosság jegyében, a törvény e lehetőséget csak a korlátolt felelősségű társaságok és a részvénytársaságok bejegyzési (változásbejegyzési) eljárásaira nézve nyitja meg, azzal, hogy ezt - várhatóan - rövid időn belül követné az elektronikus cégeljárás teljes körű, minden cégformára kiterjedő bevezetése. A törvény értelmében 2005. szeptember 1-jén lépnek hatályba az elektronikus cégeljárásra vonatkozó rendelkezések: ettől az időponttól kezdve azonban még csak a korlátolt felelősségű társaságok bizonyos - viszonylag kevesebb melléklet csatolását, és így kisebb hálózati kapacitást igénylő - változásbejegyzési eljárásai (székhely, telephely, fióktelep, tevékenységi kör megváltozása), illetve a részvénytársaságok cégbejegyzési (változásbejegyzési) kérelmei lennének elektronikus úton előterjeszthetők. A tapasztalatok folyamatos felmérését követően, 2007. január 1-jétől kerülne sor az elektronikus cégregisztráció minden korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság, valamennyi cégbejegyzési és változásbejegyzési eljárására kiterjedő alkalmazására.
A júliusi kormányhatározat, a Ctv. és más jogszabályok módosítása azonban csak az első lépcsőt, lényegében a felkészülés kezdetét jelenti. Szeptemberben indul az a munka, amely a rendeleti háttérszabályozás kialakítására, s a szükséges technikai feltételrendszer megteremtésére irányul. További, elmélyült vizsgálatokat igényelnek az elektronikus bírósági eljárás teljes körű megvalósításával összefüggő kérdések, illetőleg a folyamatban lévő és tervezett közösségi jogalkotás (tőkepiaci "transzparencia"-irányelv, az infokommunikációs eszközök nyújtotta lehetőségek beépítése a gazdasági társaságok működési feltételrendszerébe) fejleményei.
A "nagy áttörés" azonban a Ctv.-t módosító törvény elfogadásával mindenképpen megtörténik: az európai után immár a magyar társasági jog is visszavonhatatlanul az információs korba lép. ■
JEGYZETEK
1 Peter Hommelhoff: Corporate and Business Law in the European Union: Status and Perspectives 1997, in.: Arthur Hartkamp - Martijn Hesselink - Ewoud Hondius - Carla Joutsra - Edgar du Perron: Towards a European Civil Code, Second Revised and Expanded Edition, Ars Aequi Libri - Nijmegen/Kluwer Law International - The Hague/London/Boston, 1998, pp. 585-603, hivatkozási hely: pp. 587-588.
2 A fogalomhoz ld.: Andreas Furrer: Zivilrecht im gemeinschaftrechltlichen Kontext, Stämpfli Verlag AG, Bern, 2002, pp. 64-69. Napjaink európa-jogi irodalma - Basedow, Joerges, Veelken - áttekintésével Furrer arra a következtetésre jut, hogy "európai gazdasági magánjog" alatt egy, a belső piac megteremtését segítő, a gazdasági életet alakító, komplex módon egymásra ható normák összességéből álló rendszer érthető, amelyben a piacvezérlési funkció alapvetően a polgári jog szabályain keresztül jelenik meg.
3 Mindazonáltal a terület fontosságára és relatív önállósulására utal, hogy az újabb európai gazdasági jogi irodalom az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos kérdéseket a gazdasági magánjog körében már különállóan tárgyalja (Ld. pl: Peter Schäfer: Studienbuch Europarecht - Das Wirtschaftsrecht der EG, Richard Boorberg Verlag, Stuttgart-München-Hannover-Berlin-Weimar-Dresden, 2000, pp. 266-273).
4 Pl. a technológiai feltételek viszonylag már régen lehetővé teszik a távkonferenciák, így a gazdálkodó szervezet döntéshozatali szervében résztvevőinek virtuális tanácskozásait: e tanácskozásokon azonban társasági jog a "valós jelenléthez" kötődő megközelítése formálisan nem kapcsolt jogkövetkezményeket. 2002. végére - jócskán megelőzve ezzel a közösségi folyamatokat - az "elektronikus taggyűlés" és az elektronikus határozathozatal kérdése már több európai ország (pl. Egyesült Királyság, Norvégia) jogalkotásában is napirendre került.
5 Kisfaludi András: Jogharmonizáció a kereskedelmi társaságok jogában, in.: Vékás Lajos (szerk): Európai közösségi jogi elemek a magyar magán- és kereskedelmi jogban, KJK-Kerszöv, Budapest, 2001, pp. 99-244, hivatkozás helye: p. 104.
6 Vö.: Berke Barna: Az Európai Közösség társasági jogi jogalkotása, in.: Miskolczi Bodnár Péter: Európai társasági jog, KJK-Kerszöv, 2000, pp. 77-134, hivatkozás helye: p. 82.
7 Gadó Gábor: Az Európai Közösség társasági joga a 2001. év tükrében, Magyar Jog, 2002. évi 4. szám, pp. 204-226, hivatkozás helye: pp. 211-212.
8 Ld. Harald Halbhuber: Neutrale Rhetorik, wertender Gehalt: Kommunikationsprobleme ind der europäischen Gesellschaftsrechtsharmonisierung am Beispiel des Konzernrechts, Zeitschrift für Europäisches Privatrecht, 2/2002, pp. 236-263.
9 Exploring the Information Society - IST 99.
10 eEurope 2002 - Impacts and Priorities, A communication to the Spring Europen Council in Stockholm, 23-24 March 2001, Brussels, 13.3.2001, COM(2001) 140 final.
11 Communication from the Commission to the Council, the European Parliament, the Economic and Social Commitee and the Commitee of the Regions, eEurope 2005: An information society for all, An Action Plan to be peresented in view of the Sevilla European Council, 21/22 June 2002, COM (2002) 263 final, Brussels, 28.5.2002.
12 Communication from the Commission to the Council and the European Parliament - The Impact of the E-Economy on European Enterprises: Economic Analysis and Policy Implications, COM (2001) 711 final, Brussels, 29.11.2001, p. 4.
13 The Impact of the E-Economy on European Enterprises, pp. 16-17.
14 Vö.: Council of The European Union: Outcome of Proceedings of the Indutry and Energy Council on 6 and 7 June 2002, 9938/02, ECO 210, Brussels, 17 June 2002, p. 3.
15 Vö.: Communication from the Commission to the Council, the European Parliament, the European Economic and Social Commitee and the Commitee of the Regions - Adapting e-business policies in a changing environment: The lessons of the Go Digital Initiative and the challange ahead, COM (2003) 148 final, Brussels, 27.03.2003, pp. 7-8.
16 Commission calls on Member States to adapt e-business policies to Europe’s changing environment, IP/03/451, Brussels, 28 March 2003.
17 Az 1996-ban a belső piacra vonatkozó jogi előírások minőségének javítása, a felesleges szabályok kiiktatása és a végrehajtásukkal kapcsolatosan felmerülő költségek korlátozása szándékával indult SLIM (Simpler Legislation for the Internal Market) kezdeményezés és a BEST (Business Environment Simplification Task Force), az üzleti környezet egyszerűsítésével összefüggő célfeladatok ellátására a Bizottság által 1997-ben létre hozott munkacsoport ajánlásai. Mindkettő kiemelt figyelmet fordított az üzleti szféra számára kedvezőbb és jogi és igazgatási feltételrendszer kialakításának szükségességére.
18 Igényét a lisszaboni, stockholmi, laeken-i és barcelonai Európai Tanácsülések egyaránt hangsúlyozták, s a Bizottságot felhatalmazták a szükséges lépések megtételére.
19 Vö.: Commission of the European Communities: European Governance - A White Paper, COM (2001) 428 final, Brussels, 25.7.2001. pp. 18-24.
20 Vö.: Communication from the Commission - European Governance: Better lawmaking, COM (2002) 275 final, Brussels, 5.6.2002, p. 5.
21 Communication from the Commission - Action plan "Simplifying and improving the regulatory environment", COM (2002) 278 final, Brussels, 5.6.2002.
22 Communication from the Commission to the Council, the European Parliament, the European Economic and Social Commitee and the Commitee of the Regions - Updating and simplifying the Community Acquis, COM(2003) 71 final, 11.2.2003.
23 A gazdasági jog körében korábban már számos területen (pl. a közbeszerzések, az élelmiszerbiztonság vagy a szakmai követelmények) történtek ilyen erőfeszítések: ezek vagy nagy számú, különböző időpontokban született irányelv egy vagy két új, a mai kor követelményének megfelelő normában való egyesítésére, vagy valamely, kiemelten fontos jogszabály átfogó modernizációjára vállalkoztak: az utóbbi körbe sorolható az egyes társasági jogi irányelvek felülvizsgálatát célzó folyamat is.
24 A rotterdami Erasmus Egyetemenen a nemzetközi társasági jog professzora és - 2003. január 1-jétől - a De Brauw Blackstone Westbroek nemzetközi ügyvédi iroda partner tagja. A "Winter-csoportként" is ismert testület munkájában olyan neves európai jogtudósok és gyakorlati szakemberek vettek részt, mint José Maria Garrido Garcia (a Castilla-La Mancha-i Egyetem professzora), Klaus Hopt (a müncheni Mack Planck Intézet igazgatója és a Tilburgi Egyetem professzora), Jonathan Rickford (a Leideni Egyetem professzora, a brit Versenytanács tagja), Guido Rossi (az olasz Tőzsdefelügyelet, a CONSOB korábbi elnöke), Jan Schans Christensen (a Koppenhágai Egyetem professzora) és Joëlle Simon (a francia üzleti szövetség, a MEDEF jogügyi igazgatója). A Bizottság a társasági jog komplex reformjavaslatának kidolgozásán túl egy másik, konkrét felkérést is kapott: a vállalatfelvásárlásokra vonatkozó, leendő "13. társasági jogi irányelv" keretszabályozáshoz kellett háttéranyagot készítenie.
25 Report of the High Level Group of Company Law Experts on a Modern Regulatory Framework for Company Law in Europe, Brussels, 4 November 2002 (a továbbiakban: Winter Report).
26 Winter Report, p. 36 skk.
27 Winter Report, p. 52 skk.
28 Winter Report, p. 36.
29 A Winter-csoport tevékenységével egyidejűleg zajlott az 1. társasági jogi irányelv módosításának előkészítése: e folyamatot a szakértői bizottság nyomon kísérte, kedvező véleményét pedig a zárójelentésben jelenítette meg.
30 Communication from the Commission to the Council and the European Parliament: Modernising Company Law and Enhancing Corporate Governance in the European Union - A Plan to Move Forward, COM (2003) 284 final, Brussels, 21.5.2003.
31 A konzisztencia és szinergia követelményére tekintettel a dokumentum arra törekszik, hogy biztosítsa más, folyamatban lévő közösségi kezdeményezésekkel való összhangot is: ilyenek a pénzügyi szolgáltatásokról szóló 1999-es akcióterv, a pénzügyi bevallások 2000-es stratégiája, a vállalati szociális felelősségről, illetőleg az iparpolitikáról a kibővített Európában szóló, valamint a törvényes alapú könyvizsgálat elsőbbségi szempontjai összefüggésében rendelkező bizottsági Tájékoztatások.
32 "Az új információs és kommunikációs technológiák (videokonferenciák, elektronikus posta s mindenekelőtt az Internet) éppúgy befolyásolják azokat a módozatokat, ahogy az információt tárolják és megosztják, mint a társaság életének vezetésével kapcsolatos lehetőségeket (pl. virtuális közgyűlések, videoösszeköttetéssel megtartott igazgatósági ülések, külföldi szavazati jogok gyakorolhatósága)." A Tájékoztatás az első körben már elkezdődött közösségi jogalkotási munkára példaként az 1. társasági irányelv folyamatban lévő módosítását említi.
33 Ld. Commission Action Plan on "Modernising Company Law and Enhancing Corporate Governance in the European Union" - Frequently Asked Questions, MEMO/03/112, Brussels, 21st May 2003, p. 2.
34 Az európai tőkepiaci jog szabályozásával kapcsolatos kérdéseket áttekintő, Alexandre Lamfalussy vezette szakértői bizottság (Commitee of Wise Men) 2001 elején terjesztette elő zárójelentését és ajánlásait (Final Report of the Commitee of Wise Men on the Ragulation of European Securities Markets, Brussels, 15 February 2001), amely jelentős teret szentelt a tájékoztatási kötelezettségek az új technológiák felhasználásával történő teljesíthetőségének. A "tőkepiaci transzparencia-irányelv" javaslatának előkészítésekor [Proposal for a Directive of the European Parliament and of the Council on the harmonistaion of transparency requirements with regard to information about issuers whose securities are admitted to trading on a regulated market and amending the Directive 1001/34/EC, COM(2003)138 final, Brussles, 26.3.2003.] a Bizottság tekintettel volt e javaslatokra, s meghatározott körben az elektronikus úton történő tájékoztatást [fogalmához ld. Javaslat 2. cikk 1. bek. k) pont] lehetővé teszi.
35 Mádl Ferenc: Az Európai Gazdasági Közösség joga, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974, p. 126.
36 First Council Directive 68/151/EEC of 9 March 1968 on co-ordination of safeguards which, for the protection of the interests of members and others, are required by Member States of companies within the meaning of the second paragraph of Article 58 of the Treaty, with a view to making such safeguards equivalent throughout the Community, (Megjelent: Official Journal L 06, 14/03/1968, pp. 8 - 12, Finnish special edition: Chapter 17 Volume 1, p. 3, Danish special edition: Series I Chapter 1968(I) p. 41, Swedish special edition: Chapter 17 Volume 1 p. 3, English special edition: Series I Chapter 1968(I) p. 0041, Greek special edition: Chapter 06 Volume 1 p. 80, Spanish special edition: Chapter 17 Volume 1 P. 3, Portuguese special edition Chapter 17 Volume 1 p. 3).
37 Mádl, im., uo.
38 Berke Barna: Társasági jogi szabályok a közösségi jogban, in.: Király Miklós (szerk): Az Európai Közösség kereskedelmi joga, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1999, pp. 157-222, hivatkozás helye: p. 162.
39 Az irányelv két magyar fordítása [Sándor Tamás - Balázs Péter (szerk.): Az európai Közösségek jogszabályainak gyűjteménye, 5. kötet, I. Gazdasági társaságok - II. Külkapcsolatok, Unió Kiadó, Budapest, 1993 és köv., pp. 38-41] és az IM honlapjáról elérhető, hivatalosnak számító szövegváltozat (<http://www2.datanet.hu/im/docs/31968L0151.PDF>) sajnos nem adja vissza pontosan a használt fogalmak jogi tartalmát, sőt, az "Uniós"-változatban kifejezett értelemzavaró hibák is találhatók. A kettő közül mégis pontosabbnak tekinthető "hivatalos" IM-fordítás szerint a disclosure (a német szövegben: Offenlegung) jelentése: adatközlés, ami sem a szó köznapi, sem jogi szaknyelvi jelentése szerint nem a nyilvánosság általi megismerhetőséget lehetővé tevő cselekménnyel összefüggő értelmi tartalmat hordoz. A továbbiakban ezért az általunk helyesnek tartott magyar értelmezést segítendő egyes, kulcsfontosságú kifejezések angol eredetijét zárójelben feltüntetjük.
40 Vö.: Gadó Gábor: A társaság képviselete, in.: Miskolczi Bodnár Péter: Európai társasági jog, pp. 215-220, hivatkozás helye: p. 216.
41 Judgment of the Court of 12 November 1974: Friedrich Haaga GmbH., Case 32-74, European Court reports, 1974, Page 01201, Judgment of the Court (Sixth Chamber) of 20 September 1988: Ubbink Isolatie BV v Dak- en Wandtechniek BV., Case 136/87., European Court reports, 1988, Page 04665, PR Judgment of the Court (Sixth Chamber) of 13 November 1990: Marleasing SA v La Comercial Internacional de Alimentacion SA., Case C-106/89., European Court reports, 1990, Page I-04135, Judgment of the Court (Fifth Chamber) of 4 December 1997: Verband deutscher Daihatsu-Händler eV v Daihatsu Deutschland GmbH., Case C-97/96., European Court reports, 1997 Page I-06843.
42 Judgment of the Court of 29 September 1998: Commission of the European Communities v Federal Republic of Germany, Case C-191/95., European Court reports, 1998, Page I-05449.
43 Az Európai Bíróság társasági jogi értelmezési gyakorlatához röviden ld. Berke Barna: Az Európai Közösség társasági jogi jogalkotása, p. 82., illetőleg: Peter Hommelhoff: Die Auslegung angeglichen Gesellschaftrechts - eine Analyse der EuGH-Rechtsprechnung, in: Reiner Schulze (Hrsg.): Auslegung europäischen Privatrechts und angeglichen Rechts, Nomos Verlagsgesellschaft, Baden-Baden, 1999, pp. 29-46, különösen pp. 42-44.
44 Az 1. társasági jogi irányelv átvételére a német jogban alapvetően 1969-től, a Kereskedelmi Törvénykönyv, illetőleg a társasági formákról külön rendelkező törvény módosításával került sor (ld. HGB 15 §, GmbHG 35a§, AktG 80. és 286. §§).
45 Sárközy Tamás: A magyar társasági jog Európában, HVG-ORAC, Budapest, 2001, p. 225, p. 235.
46 Vö.: Acts of the Conference on Company Law and the Single Market, 15 and 16 December 1997, Brussels, European Commission, published by the Office for Official Publications in April 1998.
47 Az Eddy Wymerrsch professzor (Genti egyetem) vezette munkacsoportban Ausztria, Finnország, Olaszország, Luxemburg és Spanyolország képviselői vettek részt. A munka célja - a SLIM-folyamat alapvető meghatározottságával összhangban - nem a joganyag további harmonizációjának elősegítése, hanem a hatályos anyag egyszerűsítése, a dereguláció, a párhuzamosságok, a túlszabályozás megszüntetése volt.
48 Recommendations by the Company Law SLIM Working Group on the Simplification of the First and Second Company Law Directives, September 1999.
49 Recommendations, I.1
50 Recommendations, I.2
51 Report from the Commission to the European Parliament and the Council - Results of the fourth phase of SLIM, 4 February 2000 [COM (2000) 56 final].
52 Proposal for a Directive of the European Parliament and of the Council amending Council Directive 68/151/EEC, as regards disclosure requirements in respect of certain types of companies/* COM/2002/0279 final - COD 2002/0122 (Megjelent: Official Journal C 227 E, 24/09/2002, pp. 377-380).
53 A javaslat 2. cikke értelmében a tagállamoknak legkésőbb 2004. december 31-ig hatályba kell léptetniük azokat a jogszabályokat, rendeleteket és adminisztratív előírásokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a az irányelv rendelkezései nemzeti jogukba átültetésre kerüljenek, míg az alapvető változások 2005. január 1-jétől következtek volna be. A Parlament - nem kis mértékben a tagállamok felől érkező visszajelzésekre tekintettel - a feladat komplexitásához mérten rövidre szabott határidők két évvel történő meghosszabbítását javasolta, amit a Tanács el is fogadott.
54 Directive 2003/.../EC of the European Parliament and of the Council of amending Council Directive 68/151/EEC, as regards disclosure requirements in respect of certain types of companies, MO/mn, DG CI.
55 Vö.: Company law: Commission welcomes Council adoption of a Directive simplyfing and modernising the provision of company information, IP/03/828, Brussels, 11th June 2003.
56 Amending Proposal, Preambulum (5)-(6).
57 A Tanács 78/660/EGK irányelve a meghatározott formájú társaságok éves beszámolójáról, a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján (Megjelent: Official Journal, L 222, 14.8.1978, p. 11), A Tanács 83/349/EGK irányelve a konszolidált beszámolókról, a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján (Megjelent: Official Journal, L 193, 18.7.1983, p. 1), A Tanács 86/635/EGK irányelve a bankok és más pénzintézetek beszámolójáról, konszolidált beszámolójáról (Megjelent: Official Journal, L 372, 31.12.1986, p. 1), A Tanács 91/674/EGK irányelve a biztosítótársaságok beszámolójáról, konszolidált beszámolójáról (Megjelent: Official Journal, L 374, 31.12.1991, p. 7).
58 A SLIM-jelentést követő konzultációs folyamatban felmerült azon javaslatot, hogy az irányelv 2. cikkében felsorolt, kötelezően közzé teendő dokumentumok és adatok körébe a társaságok Internetes megjelenésével (webiste URL-je, elektronikus levélcím) a javaslat nem támogatja, miután azt nem tartja összeegyeztethetőnek az alapvetően egyszerűsítésre irányuló célkitűzéssel. Mindazonáltal az indokolás felhívja a figyelmet arra, hogy az első irányelv a tagállamok számára nem tiltja meg, hogy a 2. cikkben felsoroltakhoz képest más adatok közzétételét megengedjék vagy előírják (3.1.2).
59 Az indokolás itt mutatott rá, hogy továbbra is a tagállamok döntik el, hogy a társasági nyilvántartások központosítottan vagy decentralizáltan kell vezetni: az új technológiák bevezetése e vonatkozásban módosítást nem tesz szükségessé (3.1.3, ad Article 3 Paragraph 1).
60 A rendelkezés - eltérő tagállami rendelkezés hiányában - alapvetően a vállalkozásoknak biztosítja a választás jogát, hogy bejelentési kötelezettségüket papír alapú vagy elektronikus formában teljesítsék. Eltérő tagállami előírás meghozatalára csak akkor kerülhet sor, ha az a vállalkozásokra nézve túlzott teherrel nem jár.
61 A tagállamok azonban dönthetnek úgy, hogy a 2006. december 31. előtti (teljes) iratanyagot elektronikus formába konvertálják: az új regisztrációk alapján azonban ilyen kötelezettség őket csak 2007. január 1-jétől terheli.
62 Az elektronikus másolatkiadás lehetősége alapvetően az igénylők információs-tájékozódási céljait szolgálja: mindazonáltal kifejezett kérésére - és a felmerült többlet költségek az igénylő részéről történő vállalásával - a hiteles kiadmányozás megoldható.
63 Lásd: Az Európai Parlament és a Tanács 1999/93/EK irányelve az elektronikus aláírások közösségi kereteiről, 2. cikk (2) bekezdés.
64 A hivatalos lapban való közzétételt számos tagállam joga a társaság létrejöttének formai követelményei között határozza meg, így fenntartása - azzal, hogy e lap nem csak papírformában, de elektronikusan is megjelentethető - mindenképpen indokoltnak mondható: azokban a tagállamokban, ahol a nemzeti jogban nincs ilyen követelmény, a közzétételre olyan elektronikus módozattal kerülhet sor, amely a hivatalos lap két legfontosabb funkciójának (az adatok időrendi elrendezése és a központi hozzáférés biztosítása) megfelel.
65 E meghatározás más irányelvek (Az Európai Parlament és a Tanács 98/34/EK irányelve a műszaki tartalmú szabályozások és szabványok területén megvalósuló információcsere szabályairól, utoljára módosította az Európai Parlament és a Tanács 98/48/EK irányelve, ill. a Tanács 2001/115/EK irányelve a Tanács 77/388/EGK, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról valamint az egységes többletértékadó-rendszer egységes adóköteles adóalapjáról szóló irányelve módosításáról) rendelkezéseivel összehasonlítható módon, ám kizárólag a "publicitási irányelv" vonatkozásában ad meghatározást: lényegében a számítógépek és a távközlő eszközök (infokommunikációs technológia) igénybevételével történő információcsere tágabb értelmezésének tekinthető.
66 Miután a főszabály a bejelentési kötelezettség elektronikus úton való teljesítésének megengedettsége, ott, ahol idegen nyelvű dokumentum elektronikus úton kerül benyújtásra, ezzel összefüggésben felvetődik az elektronikus fordításhitelesítés lehetővé tételének igénye is.
67 A "megrendelőlap" az elektronikus közegben már fogalmilag nem kötődik az "előre nyomott" formuláriákhoz, hisz megrendelés weboldalon keresztül is elhelyezhető. Ennek megfelelően - mutat rá az indokolás - a társaságról nyújtandó információk köre (amit az elektronikus kereskedelmi irányelv meglehetősen széles körben jelöl meg) az információs társadalmi szolgáltatást nyújtó szolgáltatóknak (amennyiben azok a módosított 1. társasági jogi irányelv hatálya alá tartozó társaságok) a weboldalon ezeket az információkat is fel kell tüntetni.
68 E tervezet elsődlegesen az elektronikus okiratok joghatályának elismerésére összpontosított - a digitális aláírás vonatkozásában (tekintettel a technika igen gyors fejlődésére, ami a tartós igényű, törvényi szabályozást nem teszi lehetővé) csak általános megfogalmazásokat tartalmazott. Inkább az alapvető fogalmak megragadására törekedett, megoldásai keretjellegűek: rendelkezett volna azonban a rejtjelezett üzenettovábbításról, szélesebb körben ismerte volna el a külföldi tanúsítványok érvényességét. A tervezet további jellegzetessége volt, hogy az elektronikus aláírás hitelesítésére és a hitelesítő szolgáltatások végzésére a Magyar Országos Közjegyzői Kamarát hatalmazta fel, amely e területen végzett tevékenysége felett egy - meg nem nevezett - Hatóság gyakorolt volna felügyeletet. A tervezet végül nem került a Kormány elé.
69 Az elektronikus iratok szabályozásának alapelvei, IM munkaanyag, 1998. július 2.
70 A "koncepció" kifejezést abban az értelemben használjuk, ahogy az a Kormány ügyrendjéről szóló 1088/1994. (IX. 20.) Korm. határozat 8. pontjából levezethető: a nagy jelentőségű kormányzati döntések előkészítését segítő, a fő tartalmi kérdésekre vonatkozó elvi állásfoglalást értjük alatta.
71 Annak ésszerűsége, hogy az elektronikus bírósági ügyintézés először a nemperes eljárások körében kerüljön bevezetésre, nem vitatható. Az elektronikus cégbejegyzési eljárás e célra való kijelölése azonban nem volt szerencsés választás. Kétségtelenül mellette szól az eljárásban előírt kötelező jogi képviselet, a bejelentésnél alkalmazott formakényszer és a cégbíróságok más bíróságokhoz képest kiemelkedően jó informatikai ellátottsága, a cégnyilvántartás létező és működő számítógépes rendszere - ellene szól viszont, hogy szinte valamennyi peres és nemperes eljárásban a cégbejegyzéssel kapcsolatos ügyekben vetődik fel legkiélezettebben a kötelező (és relatív nagy számú) mellékletek csatolásának kérdése. Az elektronikus bírósági ügyintézés lehetővé tételére, egyes eljárások automatizálására több országban is a fizetési meghagyásos eljárások körében került először sor: ugyanezekben az országokban azonban - a probléma komplex jellegéből adódóan - máig nem sikerült megoldani az elektronikus cégbejegyzési eljárás bevezetését.
72 Glatz Ferenc Henrik: Az elektronikus aláírás eurokonform magyar szabályozása, in.: Sárközy Tamás-Pázmándy Kinga (szerk.): Az információs társadalom és a jog átalakulása, MTA Társadalomkutató Központ, Budapest, 2002, pp. 237-248, idézve: p. 235.
73 Az elektronikus aláírásról szóló törvény szabályozási alapelveiről és az ezzel kapcsolatban szükséges intézkedésekről szóló 1075/2000. (IX. 13.) Korm. határozatban foglaltakat - 9. pont kivételével, amelynek értelmében az elektronikus aláírásról szóló törvény elfogadását követően, 2001. június 30-ig el kell készíteni az elektronikus okiraton alapuló cégbejegyzési eljárással összefüggő jogi szabályozás koncepciójáról szóló kormány-előterjesztést - A kormányzati elektronikus aláírási rendszer kiépítésével összefüggő egyes feladatokról és a kormányzati hitelesítés-szolgáltató felállításáról 1026/2002. (III. 26.) Korm. határozat hatályon kívül helyezte. E határozat 4. pontja ugyanakkor - folyamatos határidő tűzése mellett - úgy rendelkezett, hogy az elektronikus dokumentumok közigazgatáson belüli és ezzel összefüggésben egyes hatósági eljárásokban való használatára, valamint az elektronikus ügyintézésre vonatkozó jogszabályokat elő kell készíteni. A jogi szabályozásnak biztosítania kell az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény szerinti minősített elektronikus aláírással és minősített időbélyegzővel ellátott elektronikus dokumentumok teljes körű elfogadását.
74 A Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálat a Ctv. 4-5. §-a és a Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálat működéséről, valamint a céginformáció költségtérítéséről szóló 10/1998. (V. 23.) IM rendelet 6. §-a alapján elektronikus úton is szolgáltat céginformációt. Ez a szolgáltatás jelenleg csak a cégjegyzék tartalmára, illetve a mérlegtárra terjed ki. A közzététel címén a Szolgálathoz megküldött éves beszámolók, mérlegbizonylatok adatainak számítógépes feldolgozása 1995-ben kezdődött meg. Az Igazságügyi Minisztérium adatbázisában jelenleg 382 541 cég 2 479 966 mérlegbizonylatának rendszerezett adata található meg. A cégnyilvánosság követelményének fontos elemét képezi a cégekre vonatkozó közlemények közzétételének előírása: a közzététel a Cégközlönyben történik, amely az Igazságügyi Minisztérium hivatalos lapja (Ctv. 7. §). A Cégközlöny 2004. január 1-jétől kizárólag elektronikus - CD - formában jelenik meg.
75 Jelenleg az Egyesült Királyság, Spanyolország, Dánia, Svédország és Görögország.
Visszaugrás
