"Köszönöm fax üzenetét, véget nem érő szórakozást jelentett számomra. Jó látni, hogy az elmúlt évek során se vesztette el legendás humorérzékét..."1 - mondta Dr. Wills, a Shetland News internetes lap szerkesztője, amikor riválisa felszólította, hogy távolítson el weboldaláról bizonyos hiperlinkeket. Alig három évvel később egy belga bíróság kijelentette, hogy a linkek használatának célja, hogy az internethasználóknak bizonyos tartalmakhoz "kulcsot" adjon, és hogy a linket elhelyező szolgáltató jogilag felelős ezért a tevékeny-ségéért2.
Néhány év alatt a hiperlinkekkel - röviden: linkekkel - kapcsolatos jogi kérdések jogászi csemegéből a mindennapok problémáivá, az internet és jog kapcsolatának (vagy ahogy néhányan fellengzősen nevezik: a "netjognak")3 legforróbb pontjaivá váltak. Mára már nemcsak az Egyesült Államokban, de Európa országaiban is több bírósági eljárás zajlott le, vagy van folyamatban; Magyarországon azonban várat magára az első ügy. A téma elemzésénél - még a nemzetközi kitekintés során is - különös nehézséget jelent, hogy sok esetben csak ideiglenes intézkedések elrendelésénél, illetve elsőfokú ítéleteknél tartanak az eljárások, és hogy ezek az eredmények is egymásnak sokszor homlokegyenest ellentmondóak. Ráadásul igen sok esetben a felek nem vállalták, hogy precedens értékű ítélet rendezze a kérdést, s végül egyezséggel fejezték be az eljárást. Mindezek ellenére ahhoz nem férhet kétség, hogy a témával foglalkozni szükséges, mivel - mint azt több szerző megjegyzi - a hiperlinkek jelentik az internet "szívét-lelkét", amelyek nélkül az nem is létezhetne4. Alig létezik olyan honlap, amelyik ne tartalmazna linkeket, vagy amelyikre éppen ne hivatkoznának így más honlapon.5 A most következő pont rövid technikai hátteret nyújt a témához.
Az "internet" kifejezés jelenti egyaránt azt az infrastruktúrát, amely számítógép-hálózatok ezreit kapcsolja egymáshoz világszerte és az ún. protokollokat ("szabványosított útvonalakat"), amelyek lehetővé teszik, hogy ezek a hálózatok egymással kommunikálni tudjanak.
Minden egyes - ilyen módon összekapcsolódó -számítógépes rész-hálózat rendszerint egy ún. szervervagy gazda-számítógépből és több, ehhez kapcsolódó számítógépből vagy terminálból áll. Az internet maga nem más, mint ilyen - saját (ún. Internet Protocol-, IP-) címmel rendelkező - szerverek ezreinek összekapcsolódása. A szervereken tárolt tartalmak mindegyike szintén saját elérési útvonallal ("címmel") bír, hasonlóképpen a személyi számítógépeken tárolt fájlokhoz. Az internethasználó úgy férhet hozzá a kívánt tartalomhoz, hogy megnevezi annak "internetcímét" - internetes kifejezéssel egyedi hozzáférési azonosítóját7 (Uniform Resource Locator) vagyis URL-ét.8
Többféle protokoll létezik (pl. ftp, telnet, gopher), amelyek segítségével az internethasználó hozzáférést kérhet egy szerveren tárolt dokumentumhoz. Az ún. World Wide Web a protokollok újabb "arzenálja", amely a számítógépek közötti kommunikációban az ún. hipertext átviteli protokollt9 alkalmazza. Ezen protokoll előnye, hogy a korábbi protokollokat is tudja értelmezni; hogy a szolgáltató grafikus, video- és audio elemeket is alkalmazhat, és hogy a HTML-program-nyelv10 lehetőséget nyújt a különböző tartalmak összekapcsolására az ún. hiperlinkek segítségével.
A hiperlinkeket minden internethasználó jól ismeri: ezek könnyítik meg a világhálón történő navigálást: az egyik honlapról egyetlen kattintással egy, a linket alkalmazó oldal által ajánlott másik honlapra juthatunk. A hiperlink azt a HTML-parancsot jelenti, amely - az internethasználó számára láthatatlan módon11 - utasítja az ún. böngészőprogramot12, hogy szüntesse meg az éppen nézett oldal megjelenítését, és helyette vegye fel a kapcsolatot a link által hivatkozott oldal szerverével. Ebből egyúttal az is kiderül, hogy a "link" angol kifejezés csalóka: hiszen jelentése "kapcsolat", márpedig a linket kínáló oldal annak aktiválásakor semmiféle kapcsolatot nem teremt a hivatkozott oldallal; ezt az internethasználó böngészője teszi.
A hiperlink "másik oldala" az internetes oldalnak az a látható része, "felülete", amelyet a dokumentum többi részétől rendszerint aláhúzással vagy eltérő színnel különböztetnek meg, és amelyre ráhaladva a kurzor alakja egy mutató kéz alakját ölti, rákattintva pedig működésbe lép a link, azaz az internethasználó számára új dokumentum válik elérhetővé. Ezt a látható elemet - szöveget vagy képet - hívják "ugrópontnak" (pointer) is.
A hiperlink szándéka szerint nem más, mint egy, a papíralapú társánál hatékonyabb hivatkozás. Egy hagyományos folyóiratcikkben idézett vélemény pontos elérhetősége megtalálható a jegyzetekben - s ha az olvasót érdekli a forrás, elmegy a könyvtárba, ahol megpróbálja fellelni azt. A hiperlink esetében is hasonló történik - de itt az ugrópontra kattintva máris a keresett dokumentumot láthatjuk. Éppen ezért - bár több eljárásban az ellenkezője mellett érveltek a felek - egyet kell értenünk az "internet atyjának" nevezett Tim Berners-Lee véleményével, amely szerint a link önmagában nem hordoz jelentést13 - pl. hogy a két oldal valamilyen üzleti kapcsolatban áll egymással, vagy szerkesztőjük azonos - hiszen létrehozása is pusztán egy hatékonyabb hivatkozási rendszert célzott.
Az interneten elérhető óriási tömegű információ ugyanis csak akkor kezelhető, ha rendelkezésünkre állnak olyan hatásos eszközök, amelyek ezek társítását, csoportosítását végzik el - ilyen eszköz a link is14; a hiperlink tulajdonképpen nem más, mint az internet "építőanyagai" közül a habarcs. Mint tudjuk, az internet nem központilag tervezett-szervezett képződmény, ezért "építészete" is sajátos. A rengeteg különböző témájú tartalom között összefüggéseket, útirányokat mutatnak a linkek, így tulajdonképpen ezek fogják össze az internetet az információk egymáshoz kapcsolódó rendszerévé. Linkek nélkül a "keresőmotorok" sem működnének; ezek a webes szoftverek egy-egy, az internethasználó által megadott kifejezés után kutatnak az interneten, és amelyik oldalon találatot jeleznek, azt link útján teszik elérhetővé a kereső személy számára.
Éppen ezért, a hiperlinkek jelentősége miatt a jogi felelősség kérdésében különösen óvatosan kell állást foglalni; erre szinte mindegyik, a témában állást foglaló szerző felhívja a figyelmet15. A másik oldalon sürgető kényszert is jelent a linkek kiemelt szerepe, hiszen "nehéz elképzelni, hogy egy olyan alapvető tevékenység, mint a linkek használata túl sokáig maradhatna a jogi bizonytalanság ködében."16 A zavaros helyzetet kihasználva több cég máris csak díjfizetés mellett engedi a szolgáltatóknak, hogy honlapjukra link útján hivatkozzanak, s legtöbbször a bírósági eljárástól tartó személyek nem vállalják fel a vitát.17
A linkek között találunk olyat, amelyik egy adott oldalon belül teremt kapcsolatot - ilyenre a legismertebb példa a hosszabb dokumentumok végéről az oldal elejére visszavezető link. Linkek használatával jönnek létre a honlapok19, amelynek különböző oldalait a főoldalról szintén linkek útján lehet megközelíteni; ez az eszköz teremti meg az internethasználó számára a kapcsolatot. És végül beszélhetünk azokról a linkekről, amelyek egy másik honlap felé hoznak létre összeköttetést - jogi kérdések csak e körben vethetők fel.
A hiperlinkek technikai jellegzetességeik alapján az alábbi főbb csoportokra oszthatók:
a) Felszíni linkek (surface linking) esetén a link útján az internet-használó a hivatkozott másik honlap kezdőoldalára jut, azt eredeti és változatlan formájában érzékeli. Ebben az esetben a link alig hatékonyabb, mint az emberi emlékezet, ugyanis a rendszerint rövid URL-ek megjegyzése az esetek nagy részében nem okoz nehézséget. Ez a link tehát nem jelent lényegesen többet a hagyományos forrásmegjelölésnél.
b) A belső link (deep linking) követőjét közvetlenül egy másik honlap valamelyik belső oldalára vezeti, így a látogató elkerüli az adott honlap kezdőoldalát.
c) A keret-technika framing)20 lényege, hogy egy honlap szerkesztője olyan, az internethasználó által állandóan látható keretet jelenít meg, amelyben változó tartalmakat tud "elkülönítve és függetlenítve"21 megjeleníteni. Ezzel eléri, hogy saját menüsora, logója, reklámcsíkjai (bannerei) stb. akkor is folyamatosan láthatóak maradnak, ha a látogató különböző linkeket követve már más honlapok tartalmát észleli. Ilyenkor a böngésző címsorában az URL is változatlanul a saját honlap kezdőoldalának címe, tehát sok esetben az sem derül ki egyértelműen a látogató számára, hogy kinek az oldalát is nézi. A keret-technika alkalmazásának egyértelmű előnye, hogy a nehezen odacsalogatott látogatót "nem engedi el" az oldalról, míg enélkül sok esetben három-négy kattintás után már egészen másfelé járna... d) A franciául "automatikusnak" hívott beágyazott linket (embedded linking) gyakran IMG linknek (IMaGe = kép) is nevezik, utalva arra, hogy elsősorban képek "idézésére" szolgál. Ezen link segítségével egy külső honlap valamely eleme (pl. grafika, logó) a látogató aktív szerepvállalása nélkül jelenik meg a saját honlapon úgy, mintha annak integráns részét képezné. Ezúttal ugyanis egérkattintás nélkül, az oldal betöltésekor automatikusan működésbe lép a link, "behúzva" a hivatkozott elemet a saját honlapra. Fontos megjegyezni, hogy az eddigi hiperlinkekhez hasonlóan itt sem kerül többszörözésre az adott elem, azt továbbra is "saját" szerverén tárolják, a honlap és a kép csak a látogató szeme előtt áll össze egységes egésszé. A keret-technika alkalmazásához hasonlóan az internethasználó nem látja a kép URL-ét, és a további sajátosságok miatt is az a benyomása, hogy a kép az adott honlaphoz tartozik.
Kezdetben, amikor az internetet még pusztán egy szűk tudományos réteg használta, a linkek egyértelműen elfogadottak, sőt bátorítandóak voltak22; tekintetükben elegendőnek látszott néhány illemszabály. A hálózati viselkedés alapelveinek gyűjteményét hívják "netikettnek"; ilyen illemkódexből az interneten többféle található, ezek közül a legismertebb az rfc1855, amelyet sok nyelvre lefordítottak és kommentárokkal láttak el. Nos, egy így magyarázatokkal kiegészített magyar változat23 sokat elárul a linkek általános megítéléséről; kezdetben ugyanis még működő norma lehetett, hogy a linkhez a "címzettől" engedélyt szükséges kérni. Aztán a honlapok számának drasztikus növekedése folyamatosan puhította, majd abszurddá tette ezt a szabályt.
A honlapok tömegének megjelenésén túl azonban egy ellentétes irányú hatás is megjelent az internet üzletivé válásával. Addig ugyanis nagyon ritkán fordult elő, hogy valaki nem örült annak, ha egy másik honlapról link útján is eljutottak az ő oldalára. Mivel egy-egy link segítségével több látogató érkezik, a honlap fenn-tartója24 nagyobb közönség előtt tud megnyilvánulni. A kereskedelmi honlapok megjelenésével, a webes reklámozás felfutásával a honlap kezdőoldalát kikerülő linkek nemkívánatossá váltak25; az olvasókért folytatott versenyben a keret-technika alkalmazása visszásságokat szült. Az ingyenes, anonim tárhelyeken mind nagyobb tömegben elhelyezett illegális zenefelvételek elleni küzdelem sikere érdekében már a felvételekre link útján hivatkozó személy felelősségre vonása került napirendre. Így az elektronikus levelezés terén máig kikerülhetetlen netikett linkekre vonatkozó rövidke szabálya a körülmények megváltozása miatt iránymutatóul is alig alkalmazható.
Ez a cikk kizárólag a szerzői jog szempontjából vizsgálja a hiperlinkekért fennálló jogi felelősség kérdését; a további kutatás, feldolgozás a magyar jogban is elsősorban versenyjogi szempontból indokolt.
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) védelemben részesíti egyfelől az irodalom, tudomány és művészet minden egyéni eredeti alkotását (szerzői művek), másfelől az előadásokat, hangfelvételeket, rádió- és televízió-műsorokat, filmeket (szomszédos jogi teljesítmények) és a jelentős ráfordítással létrehozott adatbázisokat. A szerzői művek alkotóinak (szerzők) és az előadóművészeknek művükkel, illetve teljesítményükkel szembeni szoros kapcsolatát fejezi ki az a jogalkotói megoldás, amely részükre személyhez fűződő jogokat állapít meg (2.1. pont).
A szerzői jog a kizárólagos jog jogtechnikai megoldásával nyújt védelmet a jogosultaknak: a szerzők kizárólagos joga, hogy műveik bármilyen felhasználását engedélyezzék, míg a szomszédos jogi jogosultaknak és sui generis oltalomban részesülő adatbázisok előállítóinak kizárólagos joga, hogy teljesítményeik törvényben meghatározott felhasználásait engedélyezzék.
Szerzői jogi vizsgálatunk során tehát az a kérdés, hogy a linkek használata a szerzői jog védett tárgyainak engedélyköteles felhasználását valósítja-e meg. Érdemes előrebocsátani, hogy az Szjt. által nevesített felhasználási cselekmények közül a terjesztés (23. §) a mű/teljesítmény fizikai példányairól rendelkezik; a nyilvános előadás (24. §) jelenlévő közönséget feltételez [és a kiállítás (69. §) lényegében ennek megfelelője képzőművészeti alkotásoknál]; a továbbközvetítés (28. §) sugárzással nyilvánossághoz közvetített művekkel kapcsolatos szabályokat tartalmaz. Így véleményünk szerint ezek egyike sem valósulhat meg a linkek kapcsán.
A szerzői személyhez fűződő jogok közül a nyilvánosságra hozatal jogát tipikusan nem érintheti a link, ugyanis mindig kizárólag az interneten már közzétett tartalomra mutathat; így a szerző azon joga, amely alapján eldöntheti, hogy műve egyáltalán eljusson-e a közönséghez, és ha igen, mikor és milyen formában, nem sérthető hiperlink útján. Egyetlen esetben fordulhat elő mégis a nyilvánosságra hozatal jogával összefüggésben jogsértés: a magyar bírói gyakorlat szerint a nyilvánosságra hozatalhoz adott szerzői hozzájárulás tetszőleges feltételekhez köthető és korlátozható, tehát elvileg előfordulhat, hogy a link ezt a nyilatkozatot sértheti.
Felmerül viszont a névfeltüntetési jog sérelme: erre azonban kizárólag a kerettechnika alkalmazásakor vagy beágyazott linkek esetén kerülhet sor. Bár sem jogirodalmi vélemények, sem bírósági esetek nem említik, az előbbi esetben gyakran a forrás vagy szerző azonosításhoz szükséges eredeti keretek helyett kerülnek alkalmazásra a saját keretek, és a hivatkozott oldal URL-je sem látható. Igaz ugyan, hogy az esetek túlnyomó részében nem a magánszemély szerző neve válik így megismerhetetlenné, de a szerzői jogi törvény kommentárja szerint "a szerző maga döntheti el, hogy művéből kitűnjön-e a személyével való kapcsolat, hogy igenlő esetben milyen név jelenjék meg (... ) és milyen módon"26. Továbbá az Szjt. 106. § alapján ahol a törvény szerzőt említ, azon megfelelően a szerzői jog más jogosultját is érteni kell. Így "szerző" lehet az Szjt.-ben olyan természetes vagy jogi személy is, aki (amely) szerződéssel vagy a törvény erejénél fogva megszerezhette a műre vonatkozó vagyoni jogokat (pl. filmelőállító, reklámozás céljára készített művek megrendelője).
Ezek alapján akár a honlap arculattervezőjének (designerének), akár a honlapon tartalomként szereplő mű szerzőjének, akár a honlap szerkesztőjének névfeltüntetési joga sérülhet. Meglátásunk szerint ez az eset megfelelően elbírálható az eset összes körülményének figyelembevételével a fennálló jogi normák és bírói gyakorlat alapján. Általánosságban annyi elmondható, hogy a névfeltüntetés joga alapján sikeresen csak akkor támadható a kerettechnikát alkalmazó honlap gazdája, ha kifejezetten a keret alkalmazása miatt válik a magánszemély szerző szerzői minősége megismerhetetlenné.
A beágyazott linkek által hivatkozott tartalmakat Berners-Lee szerint úgy kell tekinteni, mint amelyek az adott dokumentum részét képezik.27 Véleményünk szerint ennek megfelelően alakul ezek jogi megítélése is: ha tehát egy link a látogató külön beavatkozása nélkül lép működésbe, (ráadásul úgy, hogy az adott elem idegen volta sem derül ki az átlagos internethasználó számára) akkor azt az elemet minden szempontból úgy kell tekinteni, mintha az valóban az oldal integráns részét képezné. Ennek alapján az átemelt kép (vagy más elem) szerzőjének névjoga ugyanúgy sérülhet, mintha az valóban a honlappal azonos szerveren lenne tárolva.
A névfeltüntetési joghoz hasonlóan egy új - a WIPO "Internet-egyezményei" alapján28 megfogalmazott -szabály alkalmazhatósága is felmerül: a jogkezelési adatok védelme (Szjt. 96. §). Eszerint a szerzői jog megsértésének következményeit kell alkalmazni többek között a jogkezelési adat jogosulatlan eltávolítására vagy megváltoztatására, ahol jogkezelési adatnak tekintendő a jogosultaktól származó minden olyan adat, amely a művet, a szerzőt vagy a műre vonatkozó jogok más jogosultját azonosítja, vagy a felhasználás feltételeiről tájékoztat, ideértve az ilyen adatokat megjelenítő számokat vagy jelzéseket is. Ilyen védett jogkezelési adatnak minősülhet akár az URL is, illetve az az eredeti keret, amely az új keret által elfedésre kerül, vagy bármilyen, a műre vonatkozó releváns információ, ha azt a beágyazott link útján átemelt képpel együtt nem jelenítik meg az átvevő oldalon.
Tehát mind a kerettechnika, mind a beágyazott link felveti a szerző névjogának sérelmét és a jogkezelési adatok általánosabb védelmét jelentő szabály alkalmazhatóságát.
Ugyanezen két linktípusnál merül fel a szerzői mű egységének védelme; tekintve azonban, hogy e kérdéskör igen szorosan kapcsolódik az átdolgozás jogának problematikájához, a kettőt közösen a mű megváltoztatása címszó alatt vizsgáljuk (2.4. pont).
Mint arról korábban röviden már esett szó, egy link alkalmazásakor a hivatkozott oldal tartalma nem kerül többszörözésre; a linkek létrehozatalának eredetileg a technikai lehetőségek korlátozottsága volt az egyik fő indoka: az, hogy a kapacitások jobb kihasználása érdekében az egyszer már megjelentetett tartalmat nem szükséges másik szerveren is tárolni, hanem elegendő a nyilvánossághoz közvetített tartalomra link útján hivatkozni.
Ezt - tehát a hivatkozott tartalom másolásának hiányát - ismerte fel a bíróság a Ticketmaster v. Ti-ckets.com ügyben.29 Az alperes www.tickets.com jegyforgalmazó oldal fenntartója belső link útján vezette az online jegypiac vezetőjének (a felperes Ticket-masternek) honlapjára látogatóit azon esetekben, ha az egy rendezvényre kizárólagos forgalmazási jogokat szerzett. Tette ezt annak ellenére, hogy a Ticketmaster-honlap kezdőoldalának aljáról elérhető "felhasználási feltételek"-ben az ilyen linkeket a fenntartó megtiltotta, és kijelentette azt is, hogy az oldal megtekintésével az ott szereplő feltételeket a látogató elfogadja.30 A kereset így versenyjogi és szerződésszegésre alapított igényeket tartalmazott, de emellett megjelent a szerzői jogsértés igénye is, amelyet azonban az eljáró bíró egy - európai fülnek meglepő - rövid mondattal intézett el: "a hiperlink használata önmagában nem jelent szerzői jogsértést, mivel nem történik másolás".31 Nos, más bíróságok - Amerikában is - felismerték, hogy e tény ellenére további szerzői jogi vizsgálódásnak azért van helye (ld. 2.3. pont).32
Ha a hivatkozott oldal tartalmát nem is másolják át a linket tartalmazó oldalra, a HTML-kódok között szükségszerűen többszörözésre kerül a hivatkozott oldal URL-je.33 De állhat-e szerzői jogi védelem alatt az URL?34 Bár a szerzői jogi törvény nem határoz meg minimális terjedelmet a védelemhez, nem valószínű, hogy egy ilyen internetcím eléggé egyéni-eredeti jellegű lenne ahhoz, hogy védett irodalmi műnek minő-süljön.35 Ennél kevésbé szigorú feltételnek kell megfeleljen a védettséghez a szerzői mű címe, melynek elég "sajátosnak" lennie.36 Ha nem is tipikus, elvileg előfordulhat, hogy a hivatkozott oldal URL-jében sajátos műcím szerepel;37 ekkor is kérdéses lehet azonban, hogy a szerzői jogi törvénynek ezt a műcímeket védő szabályát - a jogalkotó feltehető szándékára figyelemmel - alkalmazná-e a bíróság a linkként való többszörözésre is; magunk inkább a szabály ilyen alkalmazhatósága ellen foglalnánk állást.
A hiperlinkeknél használt ugrópont gyakran a link által hivatkozott oldal internetcíméből (URL) áll, ami csak a legritkább esetben állhat szerzői jogvédelem alatt. Szerzői jogilag tipikusan akkor válik relevánssá a kérdés, amikor ugrópontként nem az URL, hanem valamely szerzői jog által védelemben részesített szöveg vagy vizuális mű (kép, grafika) jelenik meg. Erre volt példa a Skóciában indult Shetland Times v. Shetland News3S-ügy, ahol a felperes azt állította, hogy egyes belső oldalain található cikkeinek címe - mely egy másik honlapon ugrópontként szolgált - szerzői jogi védelem alatt áll.
A Shetland Times a skóciai Shetland-szigetek hagyományos napilapja, amely 1996-tól elektronikus formátumban az interneten is megjelent. Ugyanekkor indult - a korábban a Times alkalmazásában álló dr. Wills vezetése alatt - a Shetland News nevű kifejezetten internetes lap is. A News kis létszámú stábbal készítette a cikkeket, és minden tőle hiányzó történetnél a Times írásához vezette az olvasókat - belső linkek útján - közvetlenül a szóban forgó cikkhez úgy, hogy a News honlapján a cikk címe szerepelt ugrópontként. A belső linkek nem pusztán az olvasók teljesebb kiszolgálását szolgálták: egyúttal azt is megmutatták a versenytársnak, hogy a munkavállalói létszámbeli különbségek ellenére mennyire kevés történet hiányzik a Newsból39. A felperes Times ideiglenes intézkedést kért, hogy a Shetland News oldalairól tűnjenek el a sérelmezett belső linkek, s ennek jogi alapjaként szerzői jogsértést jelölt meg.
A bíróság az ideiglenes intézkedés elbírálása során az Egyesült Királyság szerzői jogi-, formatervezési minta- és szabadalmi törvénye alapján az alábbi következtetésre jutott: először, hogy minden honlap "vezetékes műsorszolgáltatásnak" (cable programme service), azok tartalma "vezetékes műsorszolgáltatásba foglalt elemnek", azaz "vezetékes műsorszámnak" (cable programmes) minősül, s a konkrét ügyben így a bíróság a Times-cikkek fejléceit is vezeték útján továbbított műsorszámnak tekintette. Másodszor, hogy mivel az alperes honlapja szintén vezetékes műsorszolgáltatás, ezért a fejlécek, mint vezetékes műsorszámok abban történő szerepeltetése szerzői jogot sért.40Abrit jog szerint is megkérdőjelezhető,41 és kifejezetten e nemzeti jog egy sajátos szabályára alapult42 döntés nem is vizsgálta, hogy pusztán az írások címe tekinthető-e szerzői jogi védelem alá tartozó irodalmi műnek43, hiszen vezetékes műsorként minden további nélkül védettnek minősültek.44
Az ideiglenes intézkedés ellen az alperes News természetesen fellebbezést nyújtott be, ám a másodfokú tárgyalás megkezdése napjának reggelén a felek végül egyezséget kötöttek... A megállapodás szerint a Shetland News továbbra is használhat belső linkeket s azok ugrópontjaként a cikkek címét, feltéve hogy minden ilyen esetben feltünteti, hogy "A Shetland Times cikke"; ez a felirat és egy Times logó pedig a Times-honlap kezdőoldalára vezető felszíni linkként működik. (Így dr. Wills derűje borúra vált...)
Igen hasonló tényállás alapján kellett a bíróságnak -szintén ideiglenes intézkedés tárgyában - döntést hoznia a belső linkekkel kapcsolatos első kontinentális jogi esetben, a PCM v. Kranten néven ismert ügyben. Az Eureka nevű holland cég által www.kranten.com címen üzemeltetett honlap belső linkekkel kapcsolt át - többek között - a PCMhírlapkiadó csoport tagjainak hon-lapjára45. Az ugrópontok ezúttal is a hivatkozott cikkek címei voltak, így a hírlapkiadók szerzői jogsértést kiáltottak. A 2000 augusztusában kihirdetett ideiglenes intézkedés mégis az alperesnek kedvezett, méghozzá két ok miatt: először is azért, mert a bíróság elfogadta azon - inkább alkotmányos szintű - érvet, hogy a belső linkek az internet szempontjából annyira alapvetőek, hogy korlátozásuk csak igen különleges helyzetben lehetséges. Másodszor pedig azért, mert a holland szerzői jogi törvény aktuális eseményekkel kapcsolatos tudósítások átvételét engedő szabad felhasználási esete alkalmazhatónak bizonyult online környezetben is46. (A magyar jog hasonló szabad felhasználási rendelkezése nem lenne alkalmazható, tekintve, hogy az a nyilvánossághoz közvetítésre - ami e honlapokon nyilván megvalósul - nem vonatkozik.)
Mint láttuk, a bíróság mindkét esetben az ugrópontként történt felhasználást többszörözésnek tekintette, a felperes azonban valójában egyszer sem az ugrópontokat sérelmezte - ez inkább "ürügyként" szolgált -, hanem azt, hogy a belső linkeket követő látogató elkerülte a főoldal hirdetéseit. Tehát inkább csak hatékonyabbnak látták a szerzői jogi igényérvényesítést, mint a versenyjogi alapon történő fellépést. Annyi mindenesetre probléma nélkül kijelenthető, hogy ha ugrópontként szerzői jog által védett alkotást használunk fel - ez lehet akár sajátos műcím [Szjt. 16. § (2)], akár grafikai vagy bármilyen más mű - ezzel megvalósítjuk annak többszörözését és nyilvánossághoz közvetítését [Szjt. 26. § (8)], tehát ezért szerzői engedélyt kell kérnünk.
Ez a kérdés így csak érintőlegesen kapcsolódik a hiper-linkekért fennálló jogi felelősség témájához; hozzáfűzendő, hogy jelentős számú honlap alkalmaz szerzői jog által védett elemeket ugrópontként, s a fentiek alapján e gyakorlat - függetlenül a hiperlinkek által felvetett új kérdésekre adható válasz bizonytalanságától - egyértelműen szerzői jogsértést alapoz meg.
Érdekes módon az a kérdés, hogy a nyilvánossághoz közvetítés nemzetközi szerződésen alapuló felhasználási cselekményét megvalósítja-e a link, egyszer sem merült fel vegytisztán a különböző országok bíróságai előtt. A sérelmezett linkek mindig jogsértő honlaphoz vezettek, így összekeveredett az a két probléma, hogy felelős-e a linket elhelyező személy az idegen tartalom jogsértő mivoltáért, illetve, hogy - a kapcsolt oldal jogsértő jellegétől függetlenül - nyilvánossághoz közvetítésnek minősül-e a link? Míg az első esetben valamilyen járulékos jogsértést, kvázi bűnrészességet keresünk (2.5. pont), addig a jelen pontban vizsgált második kérdés arra összpontosít: történt-e közvetlen jogsértés? Hogy kissé "provokatívabban" vessük fel a problémát: előfordulhat-e, hogy az egész világhálón egyetlen szolgáltató jogosítja mp3-gyűjteményét, és mindenki más belső linkek útján hivatkozza meg ezen felvételeket úgy, hogy e linkekre kattintva a felvételek letöltése automatikusan megkezdődik? Megkerülhető-e ilyen módon a jogdíjfizetés, az engedélykérés?
A magyar jogirodalom még nem szembesült a kérdéssel, a WIPO két nemzetközi megállapodása alapján megfogalmazott nyilvánossághoz közvetítési szabály azonban mind több országban válik elfogadottá, sőt az Európai Unió legújabb szerzői jogi irányelve47 is ezt a megfogalmazást alkalmazza; eszerint a jogosultnak kizárólagos joga, hogy művének (teljesítményének) olyan nyilvánossághoz közvetítését engedélyezze, ahol a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg. A magyar jog szerint ilyen joga van a szerzőnek, az előadóművésznek, a hangfelvétel-előállítónak, a film-előállítónak és a jelentős ráfordítást igénylő adatbázis előállítójának. A különböző országok nemzetközi normán alapuló egységes megfogalmazásai miatt viszonylag jól alkalmazhatók a magyar jogra a külföldön született tudományos írások.
Az e témában fellelhető külföldi jogirodalmi vélemények az említett szabály alkalmazhatósága ellen foglalnak állást, azaz úgy vélik, hogy a linket elhelyező személy a hivatkozott honlapon található műveket semmilyen körülmények között nem közvetíti nyilvánossághoz. Az elhangzó legfőbb érv az, hogy a kérdéses mű nyilvánossághoz közvetítése a linktől függetlenül is megtörténik, így elvileg enélkül is bárki hozzáférhet a műhöz, tehát a link által nem növekszik annak nyilvánossága.48 Az is elhangzik, hogy a linken keresztül való elérhetőség kizárólag a hivatkozott oldal tartalmának elérhetőségétől függ,49 a "helyzet kulcsa" ezen oldal gazdájának kezében van: ha eltávolítja a tartalmat a link útján felhívott oldalról, a link nem vezet sehova, internetes tolvajnyelven: "meghal". Mások szerint bizarr eredményre vezetne, ha mind a feltöltés, mind a link alkalmazása egyaránt nyilvánossághoz közvetítene egy oldalt.50
Nos, ha nem is állítjuk, hogy egy link nyilvánossághoz közvetít minden, a kapcsolt oldalon található művet, a fenti érvek meglehetősen gyenge lábakon állnak. Hogy egy analóg példát hozzunk, a sugárzott művek kábelhálózaton történő továbbközvetítése is önálló, engedélyköteles felhasználásnak minősül, annak ellenére, hogy több ilyen adást hagyományos vevőantennával is fogni tudunk (tehát elvileg nem növekszik az elérhető nyilvánosság). A Berni Uniós Egyezmény 1948-as, brüsszeli kiegészítésénél az újabb nyilvánosság kritériumának alkalmazhatóságát a "diplomáciai konferencia tudatosan és kétséget kizáróan vetette el"51, tehát az ismételt nyilvános átvitelt abban az esetben is új felhasználásnak tekintette, ha az az előirányzott vételi körzeten túl újabb nyilvánosságot nem ér el, de azt az eredetihez képest más szervezet eszközli. Tehát a szerzői jogban találunk példát arra nézve, hogy egyszer már nyilvánossághoz közvetített művet egy újabb cselekmény is nyilvánossághoz közvetít annak ellenére, hogy elméletileg ez utóbbi tevékenység nem ér el "újabb nyilvánosságot". A kábeles továbbközvetítés terén a nemzetközi gyakorlat már több, mint fél évszázada túlhaladt a kérdésen.
Ennél is hosszabb múltra tekint vissza a magyar szerzői jogban annak felismerése, hogy a rádió útján közvetített művek - pl. vendéglőben - hangszóróval történő nyilvános előadása új, engedélyköteles felhasználási cselekménynek minősül.52 Annak ellenére elismerte ezt a bírói gyakorlat, hogy a művek elméletileg ebben az esetben sem érnek el új nyilvánosságot: a hangszóróval megszólaltatott műsor hallgatói ugyanis szintén a rádióadás vételi körzetében tartózkodnak. A szerzői jog tehát már igen hamar felismerte, hogy az új felhasználási cselekmény megállapíthatóságának nem feltétele az új nyilvánosság elérése.53
Önmagában azzal az érvvel sem tudunk egyetérteni, amely szerint abszurd lenne a hagyományos "feltöltéses" tartalomszolgáltatást és a link alkalmazását azonosnak tekinteni. Ugyanis fel sem merül, hogy a kettőt azonosítsuk egymással: mint láthattuk, a link esetében többszörözésről nem lehet szó, a hagyományos tartalomszolgáltatás viszont szükségszerűen tartalmaz egy többszörözési elemet. Így véleményünk szerint nem vezetne abszurd eredményre, ha - kizárólag a nyilvánossághoz közvetítés tekintetében - a két tevékenységet bizonyos feltételek fennforgása esetén azonosan kezelnénk. Az előbbi esetben két engedélyköteles felhasználási cselekmény történik: többszörözés és nyilvánossághoz közvetítés, míg a link esetében legfeljebb kizárólag (újabb) nyilvánossághoz közvetítésről lehet szó.
E rövid gondolatmenet pusztán arra kívánt rámutatni: az érdemi vizsgálat nélküli elutasítás helyett érdemes részletesebb elemzést folytatni arról, hogy a link útján történő hivatkozás bizonyos körülmények között tekinthető-e nyilvánossághoz közvetítésnek.
A beágyazott linkek esetén ezúttal is irányadónak tartjuk azt az álláspontot, hogy az ilyen linkekkel hivatkozott elemeket úgy kell tekintetni, mintha az a linket szolgáltató oldal integráns részét képezné. Az első beágyazott linkkel kapcsolatos, Dilbert Hack Page54 néven ismert eset 1996-ban kavarta fel az amerikai jogi fórumok vizét, bár soha nem jutott bírósági szakba, mivel a linket használó egyetemista a felszólításra - némi morfondírozás után - eltávolította a kérdéses linkeket. A tényállásban a népszerű Dilbert nevű képregényfigura a főszereplő. A képregények szerzői jogtulajdonosa, a United Feature Syndicate üzemeltetett egy hivatalos Dilbert honlapot;55 a képregény egy rajongója, Dan Wallach a honlap felépítésével, elérhetőségével nem volt megelégedve, s gondolván: kedvenc képregényhőse ennél jobbat is megérdemel, létrehozta saját, rajongói Dilbert-honlapját.56 Mivel nem akart szerzői jogsértést elkövetni, a képregényeket nem töltötte le a hivatalos honlapról, hanem beágyazott link segítségével jelenítette meg saját honlapján. Bár a műveket valójában nem többszörözte, a látogatók számára mégis úgy tűnhetett: a képregények a honlap szerves részét képezik. A tartalomszolgáltató végül a szerzői jogosult felhívására megszüntette honlapjának hozzáférhetőségét.
Egy másik - szintén nem bírósági - esetben a kanadai zenei közös jogkezelő társaság, a SOCAN szokásos éves jogdíjközleményeiről esett szó, amelynek hatályba lépéséhez szükséges a kanadai Copyright Board (szerzői jogi testület) által történő elfogadás. Az érdekelt felek meghallgatása után a Testület elfogadhatónak tartotta a SOCAN azon jogdíjközleménybe foglalt álláspontját, mely szerint azon személy, aki beágyazott linket alkalmaz, megvalósítja a mű nyilvánossághoz közvetítését, míg az, aki olyan linket alkalmaz, amit a használónak kell működésbe hoznia, nem.57
Ebben az esetben tehát a beágyazott linkek alkalmazását nyilvánossághoz közvetítésnek minősítették; ezt az álláspontot osztja több jogirodalmi vélemény is, melyek között olyan is található, amely a linkek útján történő nyilvánossághoz közvetítést kizárólag ebben a körben tartja elképzelhetőnek. De emellett szól az említett Berners-Lee idézet is, amely szerint beágyazott linkek által hivatkozott tartalmakat Berners-Lee szerint úgy kell tekinteni, mint amelyek az adott dokumentum részét képezik. Így - bár a hagyományos on-demand felhasználás többszörözési eleme nem valósul meg - véleményünk szerint a nyilvánossághoz közvetítés [Szjt. 26. § (8)] azzal azonos tartalommal történik.
A belső linkek körében sokkal nehezebb egyértelmű következtetésre jutni; mégis: az alábbi három ügyben a különböző országok bíróságai kimondták, hogy a belső linkek bizonyos körülmények között szerzői jogi értelemben felhasználásnak tekinthetők.
Az első - és talán legismertebb - ügy, a Universal City Studios v. Reimerdes a DVD-lejátszókhoz használt CSS-kód feltörésével kapcsolatban kialakult helyzet egy tényállásáról rendelkezett. Mint ismeretes, a filmstúdiók digitális formátumú képhordozójukhoz (DVD) hozzáférés-ellenőrző és másolásmegelőző rendszert hoztak létre (CSS - Content Scramble System); azonban egy tizenöt éves norvég fiatalember, Jon Johansen, valamint két társa, akikkel az interneten "találkozott", felfejtették a CSS kódolási algoritmusát, s így létrehozták a DeCSS-t, amely számítógépes szoftver lehetővé teszi a CSS kóddal védett DVD-lemezek jogosulatlan megnézését, sőt másolását is. Ez a szoftver 1999 novemberében az ügy alperesének honlapján, a www.2600.com-on is letölthetővé vált, amely ellen a felperes filmstúdiók sikeresen kértek ideiglenes intézkedést a bíróságtól; a 2600 c. hacker-magazint így eltiltották a DeCSS-szoftver további közlésétől. A honlap fenntartói ekkor olyan linket tettek közzé, amely DeCSS-t tartalmazó oldalakra vezetett, 2000 júliusában az ilyen linkek száma már az ötszázat is elérte, s olyan felhívást tettek közzé, amely felszólította az "internet-közösség" tagjait arra, hogy minél többen tegyék elérhetővé a szoftvert.
A bíróság két különböző problémára keresett választ: az egyik, hogy a DeCSS link útján történő elérhetővé tétele vajon szerzői jogilag - mint műszaki intézkedés megkerülése (ld. Szjt. 95. §) - jogsértés-e, a másik, hogy az alperes magatartása "bátorítja"-e a többi honlap gazdájának jogsértő tevékenységét. A két kérdés vizsgálata nem különül el megfelelően a bíróság határozatában, az alábbi megjegyzések azonban egyértelműen azt jelzik, hogy a belső link bizonyos körülmények között (a feltöltés hiányától eltekintve, tehát kizárólag a nyilvánossághoz közvetítés szempontjából) a "hagyományos" internetes felhasználással azonos megítélés alá esik: "Ahol az alperesek úgy alkalmaznak linkeket, hogy azokra kattintva az internethasználó automatikusan megkezdi a DeCSS letöltését, nem merülhet fel kétely. Az alperesek ilyenkor gyakorlatilag azonosan cselekednek, mintha maguk vinnék át a DeCSS-kódot a használóiknak. Lényegében ugyanez igaz az alperesek azon hiperlinkjeivel kapcsolatban, amelyek pusztán DeCSS letöltési lehetőséget és semmilyen más tartalmat nem tartalmazó oldalra vezetnek."59
A DeCSS-ügyben tehát a bíróság úgy látta, hogy ha a belső linket követve automatikusan megkezdődik a letöltés, vagy a hivatkozott oldalról egyetlen útként e letöltés adódik, a belső link használata ugyanúgy ítélendő meg, mint a hagyományos internetes tartalom-szolgáltatás.60 (A fellebbezés során még nem született ítélet.)
Svédországban egy másik skandináv tinédzser, Tommy Olsson okozott fejfájást a jogosultaknak; ezúttal az IFPI (International Federation of the Phonographic Industry, a hangfelvétel-előállítók nemzetközi szervezete) helyi csoportja nyújtott be keresetet. Az ügy azért is érdekes, mert megmutatta, hogy a bíróság hajlandó a kissé elavult 1960-as szerzői jogi törvényt alkalmazni a digitális környezetben is.61
A tényállás viszonylag egyszerűnek tekinthető: Olsson honlapján linkek útján tett hozzáférhetővé egyes hangfelvételeket mp3 formátumban, úgy, hogy a linkekre kattintással a fájlok letöltése az internethasználó számára automatikusan megkezdődött. A bíróság szerint linkek alkalmazása ebben az esetben a művek felhasználásának, méghozzá nyilvános előadásnak tekintendő. Ez utóbbi meglepő megállapítás megértéséhez megjegyezzük, hogy több országban ma is a nyilvános előadás fogalma alá szubszumálják pl. a rádiós-televíziós sugárzás jogát, a hagyományos szerzői jogi felfogás ugyanis a többszörözés - terjesztés - nyilvános előadás jogának triumvirátusán alapul, az összes többi nevesített felhasználási cselekmény ezekből alakult ki.
Röviden tehát az ítélet a belső linkek használatát szerzői jogi felhasználásnak tekintette, s ennek megalapozására keresett a törvényben elfogadható jogi alapot. A bíróság azonban továbbvitte a gondolatmenetet: az "egzotikus" svéd jog ugyanis a hangfelvételek nyilvános előadását engedélyezési jogból pusztán díjazás iránti igényre fokozza le, valahogy úgy, ahogy a magyar szerzői jog szabályozza az ún. "üres kazetta jogdíjat:" a felhasználás szerzői jogi engedélykérés nélkül lehetséges, de a jogosultak így keletkező bevételcsökkenését a közös jogkezelő szervezeteken keresztül fizetendő jogdíjjal kompenzálni szükséges. A bíróság így - azzal, hogy a belső linkek használatát nyilvános előadásnak minősítette - egyúttal mentesítette Olssont a hangfelvétel-előállítói engedélykérés alól.62
Előfordulhat ugyan, hogy a svéd bíróság azért választotta ezt az utat, hogy végül a fiatalemberre nézve kedvező ítéletet tudjon hozni; nemzetközi kitekintésben mégis az az érdekes, hogy - a magyar jogban használt kifejezéssel élve - nyilvánossághoz közvetítésnek tekintette a belső linkek használatát. Nálunk pedig ez a kijelentés - az említett szabad felhasználási esetkör híján - egyértelműen a jogi felelősség megállapításával járt volna.
Dániában a KODA v. Egebjerg ügyben63 szereplő két tinédzser különösen vonzódott az informatikához, s társaikkal abban versengtek, hogy melyikük saját honlapja tudja a lehető legtöbb látogatót vonzani. Mindketten hamar rájöttek, hogy a letölthető mp3-ak vonzzák a látogatókat, és belső linkek alkalmazásával honlapjukon keresztül több száz felvétel vált elérhetővé. Törekvésükkel nemcsak társaikat utasították maguk mögé, hiszen három hónap alatt 14 000, illetve 50 000 látogatót vonzottak, amellyel a leglátogatottabb öt svéd honlap közé verekedték magukat.
Érdekes megjegyezni, hogy az egyik alperes honlapján felhívta látogatói figyelmét arra, hogy a linkek által hozzáférhetővé tett hangfelvételek illegálisak, és kijelentette, hogy ezért semmiféle felelősséget nem vállal. Tanúvallomása szerint egy alkalommal megpróbálta kideríteni, hogy tevékenysége vajon jogsértő-e, még a rendőrségtől is tanácsot kért, de nem kapott megfelelő választ. Nos, ha nem is megfelelő helyre fordult tanácsért, az ítélet valószínűleg a legtöbb jogi szakértőt is meglepte.
A bíróság ugyanis - miután megállapította, hogy az esetben szereplő linkekre kattintva az mp3-fájl letöltése automatikusan megkezdődik, azaz e linkek közvetlen másolási hozzáférést jelentenek a fájlokhoz - úgy találta, hogy "más személyek által illegálisan feltöltött zeneszámokhoz vezető belső linkek alkalmazása a szerzői jog szerint független nyilvánossághoz közvetítést valósít meg."64 A hangsúly e mondatban a független szón van, mint ezt a bíróság egy későbbi mondatából kiolvashatjuk. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a rákattintásra letöltést kínáló linkeket - a kapcsolt fájl jogellenességétől, a link elhelyezőjének jó- vagy rosszhiszeműségétől függetlenül - szerzői jogi értelemben felhasználásnak kell tekinteni.65
A fenti három ügy tehát arra a következtetésre jut, hogy a belső link szerzői jogi felhasználást valósíthat meg, ha rákattintással közvetlen letöltési hozzáférést kapunk egy-egy szerzői műhöz. A jogi megítélés bizonytalanságát azonban jól mintázza a következő négy eset, amelyeket egyaránt az új sui generis adatbázis-oltalom alapján ítélt meg a bíróság. Mind a német Stepstone v. Ofir66, mind a francia Cadres onLine v Keljob ügyben álláshirdetésekre mutató belső linkek jelentettek problémát.
A Stepstone nevű online álláshirdető szolgáltató Ofir elnevezésű versenytársa ellen azért indított eljárást, mert annak honlapján keresztül belső linkek útján közvetlenül el lehetett jutni a Stepstone álláshirdetéseinek szövegéhez - az Ofir így próbálta növelni az általa közölt álláshirdetések számát.67 A felperes az új sui generis adatbázis-jogot alkalmazta keresetében - sikerrel, mivel a bíróság úgy látta, hogy az alperes az adatbázis jelentős részét jogellenesen használta fel. (Az Európai Unió 96/9/EK sz. irányelvével harmonizáló nemzeti jogokban - így 2002. január 1-jétől Magyarországon is - a jelentős ráfordítással létrejött adatbázisok előállítójának kizárólagos joga, hogy adatbázisa jelentős részét [vagy jelentéktelen részét ismételten és rendszeresen] "kimásolja" és "újrafelhasználja", illetve hogy erre másoknak engedélyt adjon. A "kimásolás" a hagyományos szerzői jogi fogalomrendszerben többszörözésnek, az "újrafelhasználás" pedig lényegében terjesztésnek és on-demand nyilvánossághoz közvetítésnek felel meg, így a fent kifejtettek alapján csak az újrafelhasználás megtörténtének megállapítására láthatott lehetőséget a bíróság.)
A Cadres onLine v Keljob francia ügyben az ideiglenes intézkedéssel kapcsolatban másodfokon is döntés született. Az ügy itt is álláshirdetésekkel kapcsolatos, a tényállás lényegileg azonos az előző esettel, s a felperes itt is az új európai sui generis adatbázis-védelmet látta megfelelő eszköznek jogai érvényesítése során. A bíróság első fokon a felpereseknek adott igazat, eltiltva a Keljob-ot a belső linkek használatától. 2001 májusában a másodfokú bíróság mégis pontosan ellenkező döntést hozott: úgy látta, hogy a Keljob nem többszörözi a Cadres adatbázisát, hanem pusztán időről időre kereséseket végez benne, s ezzel nem végez tiltott cselekményt.68
A következő két esetben kerettechnika alkalmazásáról került szó; a holland KPN v. XSO-ügyben69 a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a kerettechnika alkalmazása során másolat nem keletkezik, így kimásolás nem állapítható meg, viszont a KPN telefonszámadatbázisa jelentéktelen részének ismételt és rendszeres, tehát engedélyköteles újrahasznosítása megtörtént, ezért eltiltotta az alperest a kerettechnika további alkalmazásától.
Az ellentétes eredményre vezető bau-markt.de v. baumarkt.de ügyet a bíróság azért szüntette meg, mert úgy látta, hogy a felperes adatbázisa nem felel meg a sui generis adatbázis-védelem feltételeinek, mivel ösz-szeállítása nem igényelt "jelentős ráfordítást". Ugyanakkor az eljáró tanács azt is kijelentette, hogy "aki honlapot helyez el az interneten, számolnia kell a linkekkel, és alapvetően egyetért azokkal."70
Nyilvánossághoz közvetít-e a link? Mintegy negatív megközelítésként véleményünk szerint semmiképpen nem lehet a célzott honlap meghivatkozott oldalától eltérő másik oldalán elhelyezett mű tekintetében nyilvánossághoz közvetítésnek tekinteni a linket. Ebben az esetben ugyanis a cselekvő szándéka nem feltétlenül terjed ki a honlapon található egyes művek hozzáférhetővé tételére, hanem pusztán egyfajta figyelemfelhívásra, a honlap megismertetésére. S bár az Szjt. szankcióinak túlnyomó része objektív alapú, tehát vétkességtől független, nyilvánvalóan abszurd eredményre vezetne, ha olyan művek nyilvánossághoz közvetítését végezné a linket alkalmazó személy, amelyekről tudomása sincsen.
Ezért úgy véljük - és ebben a nemzetközi gyakorlat fenti esetei is megerősítenek - hogy szerzői jogilag nyilvánossághoz közvetítésnek legfeljebb azon belső linkek használatát tekinthetjük, amelyekre kattintva szerzői mű letöltése kezdődik meg, vagy egyetlen lehetőségként egy szerzői mű letöltése jelentkezik az internethasználó számára (a továbbiakban: közvetlen belső link).
Mint a KODA dán ügyében kijelentette a bíróság, ha a linkre kattintva megkezdődik a letöltés, az internethasználó számára alig van különbség ahhoz képest, mint ha a jogsértő fájlok ténylegesen ugyanazon a honlapon lennének: a letöltés előtt és után a kiinduló oldalt nézi, és pusztán a letöltés időtartama alatt látható a hivatkozott fájl URL-je. Nos, ha nem is perdöntő, hogy az átlagos internethasználóban milyen benyomás keletkezik, a bíróságot bizonyára befolyásolja a bizonyítékok szabad mérlegelése körében az, hogy a link útján történő hozzáférhetővé tétel mennyiben "hasonlít" a hagyományos on-demand nyilvánossághoz közvetítésre.
Az említett WIPO-megfogalmazású nyilvánossághoz közvetítési szabály ráadásul minden gond nélkül alkalmazhatónak látszik a kérdésre: hiszen az ilyen közvetlen belső link esetében a műveket vezeték útján úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.
Ugyanakkor azt is el kell mondanunk, hogy e szerzői jogi következtetés hátrányosan érintheti az internet egészének működését. Amennyiben ugyanis az irodalmi művekre (tanulmányokra, újságcikkekre) is alkalmazni próbáljuk azt a következtetést, hogy a közvetlen belső linkek nyilvánossághoz közvetítésnek tekinthetők, az összes internetes tudományos kutatás, publikáció alól kihúzzuk a talajt. Egyet kell értenünk azzal a megállapítással, hogy "ötletek összehasonlítása és ütköztetése online környezetben pontos oldalakra (sőt azon belül pontos helyekre) vezető hiperlinkek útján történik".71 Ugyanis természetes, hogy ha valaki interneten is megjelent tanulmányában a New York Times egy archív cikkére hivatkozik, akkor nem a www.nytimes.com-ra vezet a hiperlink (ahonnan esetleg a konkrét cikket megtalálni az óriási archívum miatt igen nehéz), hanem arra a konkrét belső oldalra, amelyen a cikk található. Vajon a tanulmány nyilvánossághoz közvetíti ezt az írást? Aki egy témában forráskutatást végez, mind gyakrabban találkozik olyan hon-lapokkal,72 amelyek egy-egy kérdéscsoporttal kapcsolatban összegyűjtik az interneten fellelhető anyagokat, és egyúttal ezen tartalmakhoz el is vezetnek - természetesen közvetlen belső linkek útján, azaz a linkekre kattintva máris a keresett tanulmányt látjuk. Vajon az összes ilyen linkgyűjtemény engedélykérésre, jogdíjfizetésre lenne kötelezett? Ráadásul a keresőmotorok (search engine) találati listája is szoftver által generált belső linkeket tartalmaz, s ezek nélkül az internet nyilvánvalóan működésképtelen lenne. Vajon elképzelhető-e, hogy a keresőmotor üzemeltetője szerzői jogi értelemben felhasználónak minősül?
Nyilvánossághoz közvetít a link? Erős érvek találhatóak mind a két oldalon, s jelenleg nem látszik kikristályosodni olyan megoldás, amely az imént felvetett ésszerű kérdésekre és a hangfelvételek, szoftverek link útján történő - álságosan a felelősség kizárását hangsúlyozó - hozzáférhetővé tételére egyaránt megoldást jelentenek.
Elképzelhető hogy a bíróságok a jelenlegi jogszabályi háttér alapján egyöntetűen az alapján döntik el a kérdést, hogy az adott link mennyire hasonlít a hagyományos on-demand nyilvánossághoz közvetítéshez; ebben az esetben a hangfelvételek és szoftverek jogosultjai megfelelő megoldást kapnának, tekintve, hogy esetükben az átlagos internethasználó számára alig van különbség a közvetlen belső linket alkalmazó vagy a feltöltéses tartalomszolgáltatás között.
A jogalkotást bevonó, az iménti lehetőségnél megnyugtatóbb megoldást jelentene, ha a) a közvetlen belső linkeket külön norma létrehozatala nélkül nyilvánossághoz közvetítésnek tekintenénk, de b) a szerzői jog jelenlegi oktatási, tudományos ismeretterjesztési célú, illetve napi tudósítási szabad felhasználási esetköre kibővülne úgy, hogy az ilyen célú linkek ne essenek engedélykérési, díjfizetési kötelezettség alá. (Jelenleg ugyanis a szerzői jogi törvényben nincs nyilvánossághoz közvetítés alól mentesítő szabad felhasználási esetkör.) Egy ilyen szabály nem akadályozná a tudományos, ismeretterjesztő tájékozódást az interneten: az egyes cikkek, tanulmányok gond nélkül alkalmazhatnák a linkeket hivatkozásképpen, míg a hangfelvételek, szoftverek esetében a közvetlen belső linkek nem jelentenének mentesülést az engedélykérés, díjfizetés alól. Erre a megoldásra egyébként lehetőséget ad az Európai Unió legújabb szerzői jogi irányelve is.73
Felmerül természetesen a nemzetközi úton történő rendezés is, sőt, hosszútávon kizárólag ez lehet valóban kielégítő megoldás, tekintettel az internet határokon átnyúló jellegére. Egy ilyen nemzetközi jogalkotásnak színtere lehetne a közeljövőben a WTO TRIPS megállapodásának kiegészítése; a hiperlinkek bizonyos feltételek mellett nyilvánossághoz közvetítésnek minősítését az érintett gazdasági érdekek mérlegelésével lehet megtenni. Így előfordulhatna, hogy a nemzetközi közösség a hangfelvételek, a szoftverek tekintetében a közvetlen belső linkeket kifejezetten is a nyilvánossághoz közvetítés egy fajtájának tekintené (akár kifejezett normaszöveggel, akár egyeztetett nyilatkozattal), más esetekben azonban erre nem kerülne sor. Ugyan jogszabály-szerkesztési szempontból nem optimális ez a megoldás, de a szerzői jogban jelenleg is sok speciális szabály található e két műtípus tekintetében, a rendszer tehát nem szenvedne csorbát.
Ebben a kérdéskörben két amerikai esettel találkozhatunk a jogirodalom oldalain. A Futuredontics v. Applied Anagramics ügyben74 a felperes azt próbálta bebizonyítani, hogy az alperes a kerettechnika alkalmazásával szerzői jogsértést követett el, mivel engedély nélkül dolgozott át egy szerzői jogi védelem alatt álló művet. Ennek alátámasztására azt az - amerikai irodalomban gyakran emlegetett - precedenst75 hozta fel, amely szerint képzőművészeti alkotások kerámiacsempére kopírozása a mű átdolgozásának minősül. A bíróság az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasította azzal, hogy a felperes nem tudta megfelelően valószínűsíteni az alperes magatartásának jogsértő mivoltát.
A konkrét ügyben szintén nem hozott érdemleges eredményt a Hard Rock Café v. Morton-ügy sem,76 amelyben a bíróság egy, a két fél között korábban kötött szerződést talált online környezetben is alkalmazhatónak, így szerződésszegésre alapította a kerettechnika alkalmazásának jogellenességét. Az esetben eljáró bíróság ugyanakkor - bár nem volt feladata - határozottan állást foglalt amellett, hogy a kerettechnika alkalmazása a hivatkozott honlap, mint szerzői mű átdolgozását eredményezi.77
A magyar szerzői jogban a mű megváltoztatása két esetben jelent szerzői jogilag releváns cselekményt: ha az személyhez fűződő jogokat sértve a mű egységét sérti (Szjt. 13. §), illetve ha annak eredményeképpen az eredeti műből származó más mű jön létre (Szjt. 29. §). Az utóbbi esetben átdolgozásról, előbbi esetben pedig torzításról, megcsonkításról, vagy más, a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes megváltoztatásról, megcsorbításról van szó.
E személyhez fűződő jogi sérelem (Szjt. 13. §) megállapítása "műtípusonként, felhasználási módonként" eltérően történik; "képzőművészeti alkotások eltorzítá-sa, csonkítása lehet (... ) a formátum vagy a nagyság megváltoztatása"78. A honlap arculata - amely sok esetben képzőművészeti alkotásnak minősül - vagy a honlap tartalmaként megjelenő más ilyen alkotás tekintetében tehát a kerettechnika feltétlenül jelenthet torzítást, és ez a jelenlegi bírói gyakorlat alapján eldönthető kérdést jelent konkrét esetekben is. Természetesen elsősorban abban a két esetben kerülhet sor az Szjt. 13. § alkalmazására, ha a hivatkozott oldal nem látható a maga teljességében, illetve ha a keret, mint a mű új "környezete" sérelmes a szerző hírnevére vagy becsü-letére.79
Abban a kérdésben, hogy a honlap egésze, mint gyűjteményes mű torzításának minősül-e a kerettechnika alkalmazása, és ezzel a szerkesztő személyhez fűződő joga sérül-e, csak a kialakuló gyakorlat nyújthat segítséget. Magunk hajlunk arra, hogy ha a hivatkozott honlap egésze alapvetően eltérően jelenik meg,80 annak megközelítésben is alapvető változások történnek, akkor a hivatkozott honlap gazdája megtilthatja honlapjának kerettechnikával történő hivatkozását. Ez egyben természetesen azt jelenti, hogy véleményünk szerint a kerettechnika alkalmazójának előzetesen engedélyt kell kérnie a hivatkozott honlap gazdájától.
Ugyanakkor az átdolgozás jogát (Szjt. 29. §) kerettechnika esetén tipikusan nem látjuk alkalmazhatónak; erre ugyanis csak akkor kerülhetne sor, ha a megváltoztatás során új mű jönne létre, s ehhez arra volna szükség, hogy a hivatkozott oldal az új kerettel együtt egyéni, eredeti alkotásnak minősüljön. Ez elméletileg ugyan előfordulhat, de a gyakorlatban nagyon kevés e feltételnek megfelelő keretet alkalmazó honlap található, ha létezik egyáltalán ilyen.
Úgy véljük, a beágyazott linkek használata a kerettechnikához hasonlóan megvalósíthatja a mű megváltoztatásának szerzői jogilag releváns eseteit (torzítás vagy átdolgozás). Az érintett elem - legtöbbször grafika vagy más képzőművészeti alkotás - ugyanis "teljesen új és különböző összefüggésben és módon jelenik meg"81, mint az a hivatkozott oldalon történt. Ugyanakkor az is tény, hogy míg a kerettechnika alkalmazásakor az érintett mű (a honlap vagy annak arculata) legtöbbször csak részben kerül felhasználásra, addig itt az érintett mű (az átvett grafika) csorbítatlanul látható továbbra is. Ezért a személyhez fűződő jogok sérelmének vagy az átdolgozásnak a megállapítását csak egészen ritka esetben tartjuk lehetségesnek: azon esetekben, amikor az új környezetbe kerülés a) a szerző hírnevére vagy becsületére sérelmes, [Szjt. 13. §] illetve b) a mű számára művészetileg nem semleges új kontextust jelent (ilyenkor az eredeti mű felhasználásával jön létre új mű, amely így már szerzői engedélyt igényel).82
Mind a kerettechnika alkalmazásakor, mind beágyazott linkek esetében el kell utasítanunk azt az általános érvényű megjegyzést, amely szerint a linket alkalmazó fél nem lehet közvetlenül jogsértő, hiszen a kép az internethasználó gépén "áll össze". Mint tudjuk, a hivatkozott oldalak a linkszolgáltatónál nem kerülnek többszörözésre, és keret, valamint beágyazott link használata esetén sem rajta keresztül érkeznek az idegen információk az internethasználók számítógépére, hanem a böngészőprogram az, ami egyidejűleg két különböző szerverről tölti le az adatokat. Többen83 megjegyzik, hogy emiatt a kerettechnikát alkalmazó szolgáltató nem minősülhet közvetlenül jogsértőnek. Ezzel a megállapítással nem értünk egyet: böngészőnk ugyanis a keretet és a beágyazott linket a szolgáltató honlapjának utasításai szerint alkalmazza, tehát az esetleges jogsértést nem a végfelhasználó, hanem az a szolgáltató követi el, aki olyan honlapot tervez, amely e két technika valamelyikének alkalmazására utasítja a böngészőket.84
Az eddigiekben azon esetekről volt szó, ahol akár a hivatkozott honlap fenntartója, akár kívülálló harmadik személy a link meglétét sérelmezte. Nem vizsgáltuk azt, hogy a hivatkozott oldalon jogsértő anyagok találhatóak-e, hanem pusztán azt néztük, hogy a link maga jogsértőnek minősülhet-e. Ez a pont azt a gyakran előforduló esetet elemzi, amikor egy szerzői jogot sértő honlap-gazda valamilyen okból nem érhető el könnyen a jogaiban megsértett számára, ugyanakkor létezik olyan beazonosítható szolgáltató, amely link útján hivatkozik a jogsértő oldalra. Ez az a helyzet, amelyben egyáltalán felmerülhet a jogsértő tartalomhoz vezető linkekért fennálló felelősség kérdése, hiszen amennyiben a jogsértő oldal fenntartóját közvetlenül tudjuk perelni, nyilvánvalóan biztosabb eredményre számíthatunk. Az alább tárgyalt esetekben tehát annak lehetünk szemtanúi, hogy a jogsértő tartalomra link útján hivatkozó szolgáltatót "jobb híján" perlik, arra hivatkozva, hogy a jogsértéshez hozzájárul, azt szélesebb körben teszi ismertté.
Ez történt Belgiumban, az IFPI v. Beckers-ügyben85. A tényállás szerint az alperes fiatalember honlapján 25 000 linkből álló gyűjtemény vezetett illegális mp3-oldalakhoz, ahol különböző hangfelvételeket lehetett jogellenesen letölteni. A belga hanglemezkiadókat tömörítő helyi IFPI-csoport értesítési-eltávolítási eljárás során a honlap tárhelyszolgáltatójának felszólításával távolíttatta el a sérelmes honlapot. A honlap azonban öt napon belül azonos tartalommal más szolgáltatók tárhelyén két különböző helyen ismét megjelent, s bár az alperes mindvégig tagadta, hogy ezekhez bármi közük lenne, a bíróság a bizonyítási eljárás során neki tulajdonította mindkét honlapot. A felperes az igényét a polgári jog szerződésen kívüli károkozásra alapozta, mondván, hogy a linkek elhelyezése elősegíti a szerzői jogsértés elkövetését, melyből a hangfelvétel-előállítóknak lényeges káruk keletkezik. A bíróság kimondta, hogy az alperes "tudva és akarva" használta a linkeket, hogy lehetővé tegye zeneművek jogsértő letöltését; a bíróság szerint az, hogy az mp3 fájlokhoz sokféle úton hozzá lehet férni, nem csökkenti azon személy felelősségét, aki egy vagy több ilyen utat maga hoz létre, így elmarasztalta az alperest.86
A téma szerzői jogi szempontból történő vizsgálata szempontjából mindegy, hogy a hivatkozott oldal sérti-e a szerzői jogot: ha a linket nyilvánossághoz közvetítésnek tekinthetjük, akkor fennáll a szerzői jogi felelősség; ha viszont nem, akkor bármilyen jogsértő tartalom helyezkedik is el a link "túloldalán", szerzői jogi engedélykérésre, díjfizetésre nincs szükség. Tekintve azonban, hogy az Szjt. 3. § kapcsolatot teremt a Polgári Törvénykönyvhöz, érdemes a téma vizsgálatát a Ptk. szerződésen kívüli károkozásról rendelkező szakasza alapján röviden elvégezni: eszerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni, és e felelőssége alól csak akkor mentesül, ha bizonyítani tudja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható.87 Véleményünk szerint egyértelmű, hogy ha valaki tudja - vagy tudnia kellene -, hogy linkjével jogellenes tartalomra hivatkozik, és ezzel kárt okoz (pontosabban kárt fokoz), ezen kár megtérítésére köteles. Ha eredetileg nincs tudomása a hivatkozott jogsértő tartalom mivoltáról, de arra felhívják a figyelmét, akkor - az internet jellegéhez mérten haladéktalanul - köteles eltávolítani a linket.
Ez a következtetés emlékeztet a 2001. december 18-án elfogadott elektronikus kereskedelmi törvény (2001. évi CVIII. tv.) szolgáltatói felelősséget korlátozó rendelkezéseire. Ez a törvény - Európai Uniós irányelv társával lényegében azonosan - bizonyos információs társadalomhoz fűződő szolgáltatások tekintetében kizárja a szolgáltatói felelősséget harmadik személy által gondozott tartalmakért. Az így felsorolt mentesített tevékenységek között ugyan nem szerepel a hiperlink alkalmazása, de az irányelv maga kifejezetten kimondja, hogy következő felülvizsgálata alkalmával ezt a témát is górcső alá kell venni;88 másfelől pl. a tárhelyszolgáltatást mentesítő rendelkezés nagyon hasonló az általunk - pusztán a Ptk. alapján - helyesnek tartott meg-oldáshoz.89
Így véleményünk szerint de lege ferenda megfontolandó egy olyan értelmű szabály elfogadása, amely az iménti jogértelmezést a tárhelyszolgáltatás mentesítő rendelkezéséhez hasonlóan törvényi szintre emeli, kimondva, hogy a hiperlinket alkalmazó személy akkor nem felel a hivatkozott oldal által biztosított információ tartalmával okozott kárért, ha nincs (és ésszerűen eljáró szolgáltatótól nem is várható el, hogy legyen) tudomása az információ jogsértő jellegéről vagy ezt valószínűsítő körülményekről, és amint erről tudomást szerez, haladéktalanul intézkedik a hiperlink eltávolításáról vagy a hozzáférés megtiltásáról. Természetesen a magyar jogalkotás ebből a szempontból erősen függ az európai uniós irányelv jövőjétől; nem tűnik ésszerűnek a regionális jogalkotást megelőzve elhamarkodottan alkotni szabályt a jogsértő tartalomra mutató hiperlinkek kérdésében.
Összefoglalóan annyit mondhatunk el - és ez mindenképpen biztató az eddigi vizsgálódásokhoz képest -, hogy a kérdés részben a fennálló szabályok alapján, részben jogszabályalkotás útján, mind jobban kikristályosodó elvek mentén megoldható, annak elvi hátterét az elektronikus kereskedelmi irányelv fogja szolgáltatni.90
A jelenleg hatályos jogszabályok alapján végzett vizsgálódások azt mutatják, hogy a legtöbb probléma új jogszabályi rendelkezések alkotása nélkül is megfelelően kezelhető. De lege ferenda a jogsértő tartalomra mutató linkek kérdésének rendezése várható az elkövetkező egy-két évben, az elektronikus kereskedelmi európai uniós irányelv módosításával. Tekintve azonban, hogy ez a jogszabályalkotás inkább csak a fennálló polgári jogi szabályozás pontosítását, egyértelműsítését jelenti, különösen óvatosan kell eljárni a normaalkotás során, hogy a szabály semmiképpen ne mentesítse a linket szolgáltató személyt azon esetekben, ahol nem a jogsértő tartalom hivatkozása (2.5. pont), hanem maga a link (2.1.-2.4. pont) lehet jogsértő. Más területeken a hatályos szerzői jogi törvény megfelelő kereteket jelent az elemzéshez, mindazonáltal nagy szükség van a szabályokat értelmező bírói gyakorlatra és jogirodalomra, különös tekintettel arra, hogy jelenleg a nemzetközi joggyakorlat sok kérdésben nem alakított ki egységes álláspontot, illetve arra, hogy több esetben a jogirodalom és a joggyakorlat eltérően tekint egyes problémákra. ■
JEGYZETEK
1 Mark Sableman: Link Law: The Emerging Law of Internet Hyperlinks, http://www.lrdc.com/ cyber2.html (2001. április 4.)
2 Alain Strowel - Nicolas Ide: Liability of Internet Intermediaries: Recent Developments and the Question of Hyperlinks, Revue Internationale du Droit d'Auteur (RIDA) 186, 2000 october, 2-153. p., 112-114. p.
3 Nemcsak fellengzős, de félrevezető is ez a megnevezés, hiszen azt sugallja, hogy az internethez kell jogot "csinálni"; holott inkább az internetre vonatkozó speciális szabályokat szükséges belesimítani a jogba, ahogy ez például az elektronikus kereskedelem terén történik.
4 Brad Bolin: Linking and Liability, http://www. bit-law.com/internet/linking.html (2001. április 4.)
5 Margaret Smith Kubiszyn: Emerging Legal Guidance on 'Deep Linking', http://www.gigalaw.com/articles/kubiszyn-2000-05b-p2.html (2001. augusztus 27.)
6 Matt Jackson: Linking Copyright to Homepages, http://cyber.law.harvard.edu/metaschool/fisher/link ing/linking/link1.html (2001. július 18.)
7 Faludi Gábor: Az Internet szolgáltatók felelőssége. Külföldi tételes jogi megoldások, példák a bírói gyakorlatból, http://www.szecskay.hu/5.html (2001. május 25.)
8 pl. http://www.artisjus.hu/dokumentumok/ letoltes.html
9 Hypertext Transmission Protocol, HTTP
10 Hypertext Markup Language, HTML
11 A böngészőprogram "View" menüjének "Source" parancsa segítségével ez is láthatóvá válik.
12 "Böngészőnek" (browser) nevezik azt a számítógépi programot, amely segítségével az internethasználó hozzáfér az internethez, azt "böngészheti". A legismertebbek a Netscape Navigator vagy a Microsoft Explorer.
13 Tim Berners-Lee: Commentary on Web Architecture - Links and Law, http://www.w3.org/ DesignIssues/LinkLaw.html (2001. július 23.)
14 Jeffrey R. Kuester - Peter A. Nieves: Hyperlinks, Frames and Meta-Tags: an Intellectual Property Analysis, 38 IDEA: J.L. & Tech. 243, http://www. patentperfect.com/idea.htm
15 Ld. pl. Bradley J. Hillis: Thinking About Linking: Can Law Accomodate the Power of the Internet to Share Information? http://www.llrx.com/fea-tures/weblink1.html (2001. július 23.)
16 Edward A. Cavazos - Coe F. Miles: Copyright on the WWW: Linking and Liability, http://www.rich-mond.edu/~jolt/v4i2/cavazos.html (2001. április 11.)
17 Ld. pl. Declan McCullagh: Free Links, Only $50 Apiece (Wired News) http://www.wired.com/news/print/0,1294,40850,00.html (2001. július 20.), és Bruce Simpson: Online News publisher demands money for headlines and links (Daily Aardvark) http://www.aardvark.co.nz/n323.htm (2001. július 23.)
18 Strowel - Ide: i. m. alapján
19 Jelen dolgozat az angol "website" kifejezést - a magyar szóhasználatnak megfelelően - honlapnak hívja. Egy honlap ez alapján több internetes oldal ("webpage") összeszerkesztett egysége, amely áll egy kezdőoldalból ("home page") és több belső oldalból.
20 A framing valójában nem tekinthető a linkek egy fajtájának, de szoros a kapcsolata a témával, ugyanis keret alkalmazása esetén a linkek követése speciális problémákat vet fel.
21 A Nemzetközi Versenyjogi Liga 2000. évi ajánlásaiból (kivonat), in: Versenyfelügyeleti Értesítő, 2001. évi 6. szám, 239-244. p., 240. p.
22 Maureen O'Rourke: Legal Issues on the Internet -Hyperlinking and Framing, D-Lib Magazine, April 1998, hozzáférhető: www.dlib.org/dlib/april98/04orourke.html (2001. július 23.)
23 Az rfc1855 magyarul [Négyesi Károly fordítása, Varga Akos Endre (Hamster) kiegészítéseivel] http://www.vbgpaks.sulinet.hu/szabalyzatok/1855.h tm (2001. augusztus 21.) "Ne mutass más site-okra mielőtt engedélyt kérnél. (Fordító megjegyzése: Ez mostanra kicsit elavult, de még mindig nem árthat informálni a túloldalt) (Hamster: legalábbis ne csinálj más emberek címeire "mailto:"-kat, mert hamar meg fog csappanni népszerűséged...:)"
24 A továbbiakban honlap-fenntartón nem kizárólag a kereskedelmi honlap üzemeltetőjét, hanem általában a honlapok "gazdáját", szerkesztőjét, a tartalmak felelős fenntartóját értjük.
25 A hirdetések ugyanis a leglátogatottabb oldalon, azaz a kezdőoldalon jelentkeznek, így a reklámtarifák kialakításánál sem a honlap átlagos látogatottságának van szerepe, hanem a kezdőoldal látogatottságának.
26 A szerzői jogi törvény magyarázata, szerk.: Gyertyánfy Péter, KJK Budapest, 2000., 80. p.
27 Tim Berners-Lee: Commentary, i. m.
28 WIPO Copyright Treaty és WIPO Performances and Phonograms Treaty, az elnevezésekről ld. Ficsor Mihály: Copyright for the Digital Era: The WIPO "Internet" Treties, Columbia VLA Journal of Law & Arts, Vol. 21, Nos. 3-4, Spring-Summer 1997, 197-223. p.
29 Rob Deans: How deep is too deep? - Copyright issues relating to deep-linking, in: Copyright World, october 2000, 14-18. p., 15. p.
30 Strowel - Ide: i. m., 40. p.
31 "[H]yperlinking does not itself involve a violation of the Copyright Act since no copying is involved.", Kubiszyn: i. m., http://www.gigalaw.com/articles/kubiszyn-2000-05b-p4.html (2001. augusztus 27.)
32 Ugyanakkor Németországban, a Roche Lexikon v. Medizin Forum esetben az eljáró német bíróság - meglátásunk szerint helytelenül - kerettechnika alkalmazásakor a hivatkozott oldal szerkesztője szerzői jogának sérelmét állapította meg, méghozzá a többszörözési jog megsértése alapján. [2001] E.I.P.R. Issue 7 News Section: National Reports, N-106. p.; másodfokú eljárás: 3 U 247/00, 22. Februar 2001, http://www.netlaw.de/urteile/ olghh_6.htm (2001. augusztus 14.)
33 Ezt megemlíti többek között az említett Ticketmaster v. tickets.com eset és Strowel - Ide: i. m, 68. p., Henning Grosse Ruse: Copyright Aspects of Hyperlinking, ECLIP - ESPRIT Project 12278, http://www.eclip.org/workshop/2nd/Grosse_Ruse_ handout.pdf, 4. p. is.
34 Részletes elemzését ld.: RobDeans, i. m., 15-17. p.
35 "...a cím - bár esetenként a mű gondolati üzenetének sűrítménye - (például Háború és béke, Eroica) ritkán felel meg a gondolatkifejtés, azaz a mű ismérveinek. (... ) A műcímeknél viszonylag szűk az alkotói mozgástér." A szerzői jogi törvény magyarázata, szerk.: Gyertyánfy Péter, KJK Budapest, 2000., 101. p.
37 ld. pl. http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/ szepirod/kulfoldi/may_k/winnetou/
38 Shetland Times Limited v. Dr. Jonathan Wills & Another
39 Sableman: i. m. B.1.
40 Rob Deans: i. m., 14. p.
41 Clive Gringas - Nabarro Nathanson: Copyright -Shetland Times Ltd. v. Dr. Jonathan Wills, in: News Section National Reports [1997] 2 EIPR
42 Az analógia alkalmazására azért is kerülhetett sor, mert Nagy-Britannia még nem ültette át a WIPO-egyezményeket saját nemzeti jogába.
43 Pl. a "Repülőgép-szerencsétlenség", mint újságcikk cím többszörözése nem igényelhet szerzői engedélyt.
44 A brit jog ún. copyright-rendszerben védi a magyar jog szerint szomszédos jogi jogosultnak tekintendő műsorszolgáltató (rádió- és televízió) szervezeteket, ami azt jelenti, hogy a szerzőkkel azonos védelmet nyújt számukra. Ez a védelem pedig egyaránt védi a műsorfolyam egészét és a műsorszámot. Ezt a védelmet terjesztette tehát ki a skót bíróság analógia útján a belső linkek kérdésére.
45 PCM v. Eureka Internetdiensten, District Court of Rotterdam, 139609/KG ZA 00-846, 2000. augusztus 22., http://www.jura.uni-tuebingen/~s-bes1/ text/PCM_v_kranten_english.pdf (2001. augusztus 27.)
46 Andy Harris: Copyright and wrong in Cyberspace, March 2001, http://www.golds.co.uk/articles/arti-cles_ec_deep_linking.htm (2001. augusztus 2.)
47 29/2001/EK sz. irányelv a szerzői és szomszédos jogokról az információs társadalomban, 3. cikk
48 Strowel - Ide: i. m., 70. p.
49 Grosse Ruse: i. m., 4. p.
50 Deans: i. m., 15. p.
51 Boytha György: A médiatörvény és szerzői jogunk, in: Magyar Jog 1996., 456. p.
52 Alföldy Dezső: A magyar szerzői jog - különös tekintettel a M. Kir. Kuria gyakorlatára, Grill Károly Könyvkiadó Vállalata, Budapest, 1936., 63. p., ld. pl. M.kir.Kuria P.I. 2763/1931.
53 "A rádióműsor hangszórón való közvetítése a nyilvános előadást az állandó bírói gyakorlat szerint megvalósítja, tehát a szerzői jogról szóló 1921:LIV. törvény szerint ezért jogdíj térítendő." 25. Á. 38.306/1954. Főv. Bíróság; idézi: Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve, KJK Budapest, 1959., 297.p., ld. még: Lf. Bír. Áf. II. 22809/1953., Áf. VI. 20.434/1954., P. törv. eln. Tan. 23. 916/1954., uo. 65. p.
54 Cavazos - Miles: i. m., III.A.
55 http://www.unitedmedia.com/comics/dilbert/ (2001. október 12.)
56 http://www.cs.princeton.edu/~dwallach/dilbert/ (2001. október 12.)
57 Idézi: Strowel - Ide: i. m., 72. p.
58 Faludi Gábor: i. m.; Strowel - Ide: i. m., 70. p.
59 United States District Court, Southern District of New York; Universal City Studios, Inc., et al. v. Shawn C. Reimerdes et al., 00 Civ. 0277 (LAK), http://eon.law.harvard.edu/openlaw/DVD/NY/trial/ opinion.pdf (2001. szeptember 3.)
60 Ld. Marvin L Berenson (BMI) - I. Fred Koenigsberg (ASCAP): National Report (USA) 2001, CISAC, CJL/01/324.
61 Mats Boman - Fredrik Lindblom: Hyper-Linking may be a Criminal Offence, in: E.I.P.R. 2001. 1. 55-57. p., 55. p.
62 Gunnar Karnell (STIM): National Report (Sweden) 2001, CISAC, CJL/01/296. 2. p.
63 Az ügy hátteréről ld.: Case Comment - Denmark -Danish High Court Ruling Against Deep Linking to MP3 Filmes V.L.B-1943-99 and V.L.B-2089-99, Jakob Hüttel Larsen, July 2001, http://64.84.13.71/ IPW/articles/ipwc01.htm (2001. augusztus 30.)
64 Judgement of the Western High Court (nem hivatalos angol fordítás), 20 April 2001, V.L.B-1943-99, V.L.V-2089-99, http://www.koda.dk/usr/koda/ kodaweb.nsf/filer/deeplinkingverdict/$file/deep+li nking+verdict.pdf (2001. szeptember 4.)
65 Érdemes megjegyezni, hogy bár - nem éppen szimpatikus módon - ismét tizenéves alperest "találtak" a jogosultak, végül a 100-100 ezer dán koronás végrehajtható igényüket nem érvényesítették, ezzel is igazolva, hogy precedens értékű ítéletet és nem az adott ügyben felmerülő sérelmük kielégítését keresték.
66 LG Köln, 28 O 692/00, 28. 02. 2001.
67 Madeline Bennett: Euro Copyright law used to block link to Web site, January 22, 2001, Yahoo News UK, http://uk.news.yahoo.com/010122/152/ axbg4.html (2001. április 11.)
68 SA Keljob v. SNC Havas Numérique & SA Cadres onLine, in: BNA World Internet Law Report, 08/01, 15. p.
69 Strowel - Ide: i. m., 90-92. p.
70 OLG Düsseldorf, 1999. június 29., ismerteti: Paemen: i. m., 28. p. A magyar szerzői jogban nem fogadható el az a védekezés, hogy egy honlap közzétételével annak fenntartója ráutaló magatartással hozzájárul a rámutató linkekhez, tekintve, hogy napilapban vagy folyóiratban történő közzétételre kötött szerződés kivételével a felhasználási szerződést írásba kell foglalni. A ráutaló magatartás elvének további vizsgálatára terjedelmi okokból nem kerülhet sor, annyi mindenesetre kijelenthető: önmagában az a tény, hogy nem alkalmazunk védelmi technikákat a linkek ellen, nem jelenti, hogy hozzájárultunk azokhoz.
71 Bradley J. Hillis: Thinking About Linking - Can Law Accomodate the Power of the Internet to Share Information?, April 15, 1998, http://www.llrx.com/ features/weblink1.htm (2001. július 23.)
72 Ilyen pl. a hiperlinkek jogi kérdéseivel foglalkozó oldal, a The Link Controversy Page - szerk.: Stefan Bechtold, http://www.jura.uni-tuebingen/~sbs1/lcp (2001. szeptember 5.)
73 Ld. 29/2001. EK. sz. irányelv, 5. cikk, (3) a) c), d) pontok.
74 A bíróság ideiglenes intézkedés tárgyában hozott határozata hozzáférhető: http://eon.law.harvard. edu/property/metatags/1998futu.html (2001. július 20.)
75 Mirage Editions v. Albequerque, idézi: Raymond Chan, Internet Framing: Complement or Hijack?, 5 Mich Telecomm. Tech. L. Rev. 143 (1999), http://www.mttlr.org/volfive/chan.html (2001. július 18.)
76 Hard Rock Café International (USA) Inc. v. Morton, et al., 1999 U.S. Dist. Lexis 8340 (S.D.N.Y.June 1, 1999) ismerteti: Martin H. Samson: Framing/Trademark, http://www.phillip-snizer.com/int-art161.htm, (2001. október 1.)
77 "Habár nem szerzői jogi esetről van szó, nyilvánvaló a jelenlegi és korábbi esetekből, hogy a framing megváltoztatja a bekeretezett honlapot, átalakítja azt, újracsomagolja a szerző szándékától eltérően... " idézi: Greg Lisby: Framing as an Unauthorized Derivative Work: Re-conceptualizing Traditional Approaches to Defining Copyright Infringement, 1999., http://gsulaw.gsu.edu/ lawand/papers/fa99/lisby
78 A szerzői jogi törvény magyarázata, szerk.: Gyer-tyánfy Péter, KJK Budapest, 2000., 87-88. p.
79 Strowel - Ide: i. m., 82. p.
80 A téma részletes elemzését ld.: Greg Lisby: Framing as an Unauthorized Derivative Work - Re-conceptualizing Traditional Approaches to Defining Copyright Infringement, 1999, http://gsu-law.gsu.edu/lawand/papers/fa99/lisby (2001. április 11.)
81 Sableman: Link Law, B.2.
82 Amennyiben az átvétel egyszerű tájékoztató oldalra kerül, egyszerű keretben ismertetve a képet, meglátásunk szerint nem állapítható meg a mű átdolgozása. Másik végletként azonban egyértelmű átdolgozásnak minősül a beágyazott link útján átvett mű köré készített kollázs.
83 Pl. Maureen A. O'Rourke: Legal Issues on the Internet - Hyperlinking and Framing, April 1998, http://www.dlib.org/dlib/april98/04orourke.html (2001. július 23.)
84 Ld. pl. Raymond Chan: Internet Framing: Complement or Hijack?, May 19, 1999, 5 Mich Telecomm. Tech. L. Rev. 143., http://www.mttlr. org/volfive/chan.html, (2001. július 18.) V.D. pont
85 IFPI v. B., A.F.K. no. 99/594/C, http://www.jura.uni-tuebingen/~s-bes1/text/ifpi_v_beckers.doc (2001. július 23.)
86 A belga IFPI v. Belgacom Skynet ügyben is kimondta a bíróság, hogy olyan jogellenes tartalmakra hivatkozni link útján, amelyek jogellenességéről az illető tud vagy tudnia kellene, jogsértés. No. 1999/AR/3372, 13 February, 2001, http://www. jura.uni-tuebingen/~s-bes1/text/ifpi_v_belgacom-appeal.doc (2001. július 23.) 6. p.
88 2000/31. EK sz. irányelv, 21. cikk (2)
89 2001. évi CVIII. tv. 10. §: "Az olyan információs társadalommal összefüggő szolgáltatás esetén, amely abból áll, hogy a szolgáltató az igénybevevő által biztosított információt tárolja, a szolgáltató akkor nem felel az igénybevevő által biztosított információ tartalmával okozott kárért, ha a) nincs tudomása bármely, az információval kapcsolatos jogellenes magatartásról vagy arról, hogy az információ bárkinek a jogát vagy jogos érdekét sérti; b) nincs tudomása olyan tényről vagy körülményről, amely valószínűsítené, hogy az információval kapcsolatos magatartás jogellenes vagy arról, hogy az információ bárkinek a jogát vagy jogos érdekét sérti; c) amint az a)-b) pontokban foglaltakról tudomást szerzett, haladéktalanul intézkedik az információ eltávolításáról vagy a hozzáférést nem biztosítja."
90 Ld. pl. Grosse Ruse: i. m., 18. p., Dieter Paemen - Sakari Aalto: Hyperlinking Liability in Europe: Precedent and Future, in: BNA World Intellectual Property Report, Vol.15., No. 9., September 2001, 22-32. p., 32. p.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Tóth Péter Benjámin, jogi előadó, Artisjus, Budapest
Visszaugrás
