https://doi.org/10.59851/mj.72.09.7
A közéleti viták szabadságának a választási kampányidőszakban különösen nagy teret kell biztosítani, és a versengő jelöltek megszólalásainak korlátozása csak különös esetben lehet alkotmányosan igazolható. Eltérő mércék alkalmazandók az értékítéletek és a tényállítások tekintetében, de egyik kategória kapcsán sem beszélhetünk teljes korlátlanságról. Ahogyan az emberi méltóságot sértő véleménykifejezések, úgy bizonyos esetekben a hamis tényállítások sem élvezik a szólásszabadság védelmét. Jelen írás az utóbbi körbe tartozó közlésekkel kapcsolatos alkotmányos szempontokat, illetve a választási eljárásról szóló törvény alapján elbírált joggyakorlat releváns döntéseit tekinti át.
Jogesetek száma: 7/2014. (III. 7.) AB határozat; 5/2015. (II. 25.) AB határozat; 9/2015. (IV. 23.) AB határozat; 3107/2018. (IV. 9.) AB határozat; Kúria Knk.I.37.723/2016/3.; Kúria Kvk.IV.37.367/2018/2.; Kúria Kvk.I.39.079/2024/3.; Kúria Kvk.IV.39.083/2024/7.; Kúria Kvk.IV.39.084/2024/6.; Kvk.IV.39.110/2024/5.; Kúria Kvk.IV.39.149/2024/4.; 532/2018. NVB határozat; 703/2018. NVB határozat; 150/2022. NVB határozat
Kulcsszavak: véleménynyilvánítás szabadsága; választási kampány; valótlan tényállítás
Freedom of public discourse must be given particular prominence during election campaigns, and restrictions on the statements made by competing candidates can only be constitutionally justified in exceptional cases. Different standards apply to value judgements and statements of fact, but neither category can be considered completely unrestricted. Just as opinions that violate human dignity are not protected, in certain cases false statements of fact do not either. The paper reviews the constitutional aspects of communications falling into the latter category and the relevant decisions of case law based on the law on electoral procedures.
Keywords: freedom of expression; election campaign; false statement
A szólásszabadság korlátozhatóságával kapcsolatos elvi tétel, hogy arra a választási kampányok idején csak a legszűkebb körben van alkotmányos lehetőség. A nyílt, korlátlan közéleti diskurzus biztosítása a demokratikus választási folyamatok lebonyolításához járul hozzá, egy olyan állapotot feltételez, amikor a döntéshozatalt elősegítendő, a polgárok a lehető legszélesebb körben hozzáférnek a döntéseiket esetlegesen befolyásoló információkhoz. A választói akaratképzéshez és -kinyilvánításhoz elengedhetetlen a termékeny közéleti viták támogatása, egy olyan "véleménypiac", ahol helye van valamennyi véleménynek, függetlenül annak érték- és igazságtartalmától. A választási kampányidőszakban előtérbe kerülnek a más jelöltekről, jelölő szervezetekről, az általuk képviselt nézetekről és tevékenységükről alkotott, sok esetben kritikus, szélsőséges, gyakran sértő megnyilvánulások is.
A beszéd ezen formái ugyanúgy a szólásszabadság védelmét élvezik, ugyanakkor a kiterjedt, széles körű védelem sem jelent korlátlanságot. Más megítélés alá esnek a jelölt személyét, illetve politikai tevékenységét érintő, mint a magán- és családi élet körébe tartozó megnyilvánulások, ahogyan a pusztán (politikai) vélemények, értékítéletek is eltérően ítéltetnek meg a bizonyítható közléseket tartalmazó tényállításoktól. A választási versenyben magukat megmérettető jelöltekre, jelölő szervezetekre vonatkoztatott közlések mellett külön kategóriaként nem szabad megfeledkezni a választás lebonyolításával kapcsolatos információkkal összefüggő közlésekről sem.
Az alábbiakban a választási kampányidőszakban tett valótlan állítások korlátozhatóságával összefüggő olyan jogeseteket mutatunk be, amelyeket a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) alapján bíráltak el a választási szervek, illetve a felülvizsgálati jogkört gyakorló bíróságok (jellemzően a Kúria).
- 587/588 -
A joggyakorlat bemutatása körében az Alkotmánybíróság vonatkozó gyakorlata releváns megállapításainak ismertetésétől sem tekinthetünk el.
Elöljáróban szükséges rögzíteni, hogy a Ve. előírásai között nem találunk kifejezetten a valótlan állítások tilalmát megfogalmazó törvényi rendelkezést.[1] Ugyanakkor a Ve. előírja, hogy a választási kampányidőszakban a jelöltek, jelölő szervezetek választók befolyásolására irányuló megszólalásainak tiszteletben kell tartani a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét; a valótlan állításokra vonatkozó kifogásokat a választási bizottságok rendre ezen alapelv érvényesülésének szempontjából értékelik.[2] A választási alapelvek érvényre juttatásán keresztül a jogalkalmazó szerveknek - szemben például a személyiségvédelem tényállásaival - nem a kampányban kritikával illetett jelölt jogainak megóvását, hanem a demokratikus választási folyamatok integritását kell biztosítani és a választók tisztességtelen befolyásolását lehetőség szerint megelőzni.
A kapcsolódó joggyakorlat ismertetése előtt - ahogy arról a bevezető gondolatok között is szó esett - a kontextus megteremtése érdekében nélkülözhetetlennek tartjuk a vonatkozó alkotmánybírósági mércék rögzítését. A szólásszabadság választási kampány alatt történő korlátozhatóságával összefüggésben az alkotmánybírósági érvelésben rendre helyett kap az alkotmányos mércék alkalmazása körében mérföldkőnek számító 7/2014. (III. 7.) AB határozat azon megállapítása, amely szerint: "[a]z Alaptörvény megerősítette az alkotmánybírósági gyakorlatban kialakult azt az értelmezést, mely szerint a szólás- és sajtószabadság kettős igazolással bír, azaz az egyéni önkifejezés, illetve a politikai közösség demokratikus működése szempontjából egyaránt kulcsfontosságú. Az Alaptörvényben megerősített kettős igazolás pedig azt jelenti, hogy a véleményszabadságnak az alapjogok körében elfoglalt kitüntetett helyére vonatkozó értelmezés is változatlanul érvényes."[3]
A választási kampány során a jelöltek egymásról alkotott értékítéletei kapcsán alapvető szempont a megszólaló és a megszólalással érintett személy adott közéleti diskurzusban betöltött - ebbéli, vagyis jelölti - szerepe, illetve a véleményformálás célja, azaz a riválison felülkerekedni, a választókat meggyőzni nemcsak saját képességeiről, de a szembenálló fél alkalmatlanságáról is. Az Alkotmánybíróság szerint: "[v]álasztási kampányban tipikusan a közszereplők egymás közti kontextusában kell értelmezni és megítélni a véleménynyilvánítási szabadságot, illetve annak korlátait. Ez mindenekelőtt annyit jelent, hogy az egymással versengő jelöltek igyekeznek előnyt szerezni, s ennek elérése érdekében nyíltan és akár kendőzetlenül is megnyilvánulhatnak. Társadalmi érdek, hogy a kampányban nemcsak a közügyeket, hanem az egyes jelöltek alkalmasságát és a jelölő/támogató szervezet programját is megvitassák. Ez alkalmanként kemény verbális csatározásokat is jelenthet, de ez része a kampány során megvalósuló véleménynyilvánítási szabadságnak."[4]
A választási kampány kontextusában az egymás közéleti tevékenységét bíráló jelöltek személye mellett az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a politikai vita egyedi feltételei, körülményei is alkotmányossági relevanciával bírnak, így: "[a]z is fontos szempont, hogy azok a közszereplők, akik nyíltan vállalhatnak közéleti-politikai szerepet (szemben például egy bíró idevonatkozó lehetőségeivel), meg is tudják magukat védeni az alaptalan megnyilvánulásokkal szemben a nyilvánosság előtt. Erre minden lehetőség adott például egy választási kampány során az országgyűlési képviselőjelölteknek."[5]
Rövid összegzésképpen megállapítható, hogy az Alkotmánybíróság a közéleti diskurzusnak egy sajátos terepeként tekint a választási kampányidőszakra, olyanra, amely során egymással szembenálló és adott közhatalmi pozíciók elnyeréséért versengő jelöltek igyekeznek meggyőzni saját álláspontjukról a választókat. Ezen jellemzően rövid, de a nyilvánosságot erőteljesen befolyásolni képes időszakot a pezsgő diskurzus jellemzi. Ebben az időszakban a jelöltek - már-már természetszerűen - egymás minősítésére is jelentős erőforrásokat fordítanak, és alkotmányjogi relevanciával bír az a körülmény is, hogy a felek számára hasonlóan széles körű lehetőség áll rendelkezésre önmaguk megvédésére, illetve a viszonválaszra egyaránt. Ez azonban nem jelentheti a szólásszabadság korlátlan gyakorlását. A következő pont alatt ennek kereteit vázoljuk a vonatkozó jogalkalmazói gyakorlat tükrében.
- 588/589 -
A választási szervek (választási bizottságok) gyakorlata vizsgálatának tárgyát a kifogások elbírálása során az egyes választásra irányuló jogszabály, illetve a választási eljárás alapelveinek megsértése képezi. Ezekben az eljárásokban a sajátos, szoros eljárási határidőkre tekintettel széles körű bizonyítási eljárásra nem kerül sor.[6]
Ahhoz, hogy a valótlan tényállítások választási kampányidőszakban való korlátozhatóságának kérdését megvizsgálhassuk - vagyis közéleti kérdésben, közügyekben történő közléseket veszünk alapul -, első lépésként abban a kérdésben kell döntést hozni, hogy mikor beszélhetünk egy megszólalás kapcsán tényállításról, és mely esetben minősülhet a beszéd értékítéletnek (véleménynyilvánításnak). Az értékítélet, illetve tényállítás közötti különbségtétel alkotmányossági relevanciája kapcsán a Kúria több döntésében is hivatkozza a 7/2014. (III. 7.) AB határozatban foglaltakat, nevezetesen: "[a] véleménynyilvánítás szabadsága az értékítéletet kifejező, az egyén személyes meggyőződését közlő megszólalásokra attól függetlenül kiterjed, hogy a vélemény értékes vagy értéktelen, helyes vagy helytelen, tiszteletre méltó vagy elvetendő. A tényállítást tartalmazó megnyilvánulások szintén részei a szólásszabadságnak. Egyrészt valamely tény közlése is kifejezhet személyes véleményt, másrészt tényközlések nélkül a véleményformálás is ellehetetlenülne."[7]
A Kúria előbb említett döntésében arra is rámutat, hogy a kifogásolt politikai vélemény kapcsán "az AB határozatok alapján nem vizsgálható érdemben, hogy kifogásolt közlés egészében vagy részben tényállításnak minősül-e, amennyiben igen, megalapozott tényállítás-e".
Az Alkotmánybíróság egy, a 2018. évi országgyűlési képviselőválasztás kampányával összefüggésben született és a későbbi joggyakorlat kapcsán meghatározóvá vált döntésében jelentős megállapításokat fogalmazott meg az egyes megszólalások tényállításként vagy értékítéletként való minősítésének alkotmányos szempontjait illetően. A tárgyi ügyben kifogás tárgyává tett plakáton "Az Ön képviselője; Tuzson Bence 2014 óta egyszer ejtette ki Fót nevét az Országgyűlésben" állítás szerepelt, amely a megnevezett képviselő szerint valótlan tényállítás, hiszen ennél bizonyíthatóan több parlamenti megszólalás kötődik nevéhez. A kifogást - az OEVB határozatát megváltoztatva - az NVB elutasította, amely döntést a Kúria is helybenhagyott.[8]
Az Alkotmánybíróság ezt követően a Kúria végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította.[9] A testület érvelése szerint a kampány során elhangzó kijelentéseket, állításokat nem szabad pusztán szövegszerűen értékelni, és csupán arra figyelemmel lenni, hogy egyes kifejezéseinek valósága bizonyítható-e, ugyanis "a politikai vitának a választási kampány során különösen is felfokozott körében a tényállítások meghatározása nem történhet önmagában a bizonyíthatósági teszt köznapi értelemben vett automatikus alkalmazásával, azaz nem szorítkozhat kizárólag a vizsgált kijelentés szó szerinti tartalmának értékelésére. A közügyek intenzív vitájában résztvevők jogi felelősségre vonásához nem elegendő annak kimutatása, hogy a vizsgált megszólalás bizonyos elemei ténylegesen, objektív módon cáfolhatók."[10]
A kampányidőszakban a választókhoz eljuttatott üzeneteket minden esetben a választók szemszögéből, az információ általuk értékelt komplex jelentéstartalma alapján kell megítélni, azaz arra kell figyelemmel lenni, hogy "a kijelentés a választási kampány speciális szituációjában milyen valódi jelentést hordoz a kampányüzenetek címzettjei, a választópolgárok számára. Ennek az értékelésnek a szemléletét az határozza meg, hogy a közügyek demokratikus vitája során a vita érintettjei a politikai történéseket a maguk összefüggéseiben értelmező polgárok, akik tisztában vannak a pártpolitikai véleménynyilvánítások, különösképpen a kampányolás figyelemfelkeltésre és túlzásokra hajlamos jellemzőivel."[11]
Az ilyen formában végzett értékelés következményeképpen pedig amennyiben "az egymásra tett kijelentések közvetlenül a közéleti szereplők politikai tevékenységére, programjára vagy közéleti hitelességére, alkalmasságára vonatkoznak, akkor - még ha kijelentő módban fogalmazták is meg őket - vélelmezhető, hogy a választópolgárok a közléseket véleményként értékelik. Szintén védelem alá tartozhat a kritika túlzó, meghökkentő megfogalmazása, akkor is, ha a túlzás esetleg ténybeli kérdést is érint. Kétség esetén ráadásul a mérlegelés arra is támaszkodhat, hogy egyes részletek tényszerű cáfolatára a kampányban széles körű lehetőség nyílik."[12]
A testület értelmezése szerint a választási kampányidőszakban a jelöltek által a vetélytársak politikai tevékenységére vonatkozó közlések csak abban az esetben minősülhetnek tényállításnak (és ilyen módon valós vagy valótlan jellegük is csak akkor vizsgálható), ha az egyes közlések releváns elemeiben túlnyomórészt nem csupán szövegüket, de jelentésüket, a választók mint az üzenetek címzettjei általi értelmezésüket tekintve sem értékelhetők másként, mint tényállításként. Az Alkotmánybíróság szerint amennyiben ugyanis egy adott megszólalás akár egyetlen - észszerűen elfogadható - lehetséges olvasata is véleményként való értelmezésnek enged teret, nem beszélhetünk tényállításról, ilyen módon pedig fogalmilag kizárt azt
- 589/590 -
valótlannak minősíteni, és a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás választási alapelv sérelmére hivatkozva a megszólalót szankcionálni. Ebben az értelmezésben feloldódnak a véleményt megalapozó tények, és nincsen mód a vélemények tényektől való elhatárolására, továbbá a tények bizonyítottsága (vagy inkább: bizonyíthatósága) elveszti jogi relevanciáját.[13] A tényállítás-értékítélet elhatárolásának nehézségei és alkotmányossági relevanciája vitathatatlan, az Emberi Jogok Európai Bíróságának megállapítása szerint éppen ezért is például a médiaszabályozással összefüggésben a tényállítások (hírek) és vélemények elhatárolása annyira bizonytalan, hogy ezzel összefüggésben nem lehet szankciót alkalmazni, mert az aránytalan beavatkozást jelent a szólás- és sajtószabadságba.[14] (A fentebb hivatkozott AB határozatban tett megállapítások ugyanakkor egyes vélemények szerint végletesen relativizálták az elhatárolási kérdéseket.[15])
A fenti alkotmánybírósági gyakorlatot alapul véve a joggyakorlat is igen tágan értelmezi a politikai véleménynyilvánítás határait. Így például nem állja meg a helyét az a kifogás, amely a jelölt által elmondottaknak olyan értelmet vagy (valótlannak tartott) tartalmat tulajdonít, amely a közlésből egyértelműen nem szűrhető le, illetve kifejezetten megszorító értelmezést társít a kampányban megszólaló jelölt közléséhez. Ilyen módon az "[elsőfokon eljárt választási bizottság] már második alkalommal állapította meg, hogy ellenfeleim súlyosan megsértik a választási eljárási törvényt" állítás nem kizárólag a választáson induló politikai ellenfelekre korlátozódik, és emiatt nem értelmezhető úgy, hogy a közlő rájuk utalna a választási bizottság által megállapított jogsértés elkövetésének említésével. Az "ellenfeleim" jelen esetben minden, a közlő politikai tevékenységével szemben álló személyre/szervezetre vonatkoztatható, és a választási bizottság által korábban ugyan ismeretlen elkövetővel szemben, de ténylegesen megállapított jogsértésre tekintettel a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének sérelme nem valósul meg.[16] Ehhez hasonlóan, a jelöltnek egy helyi rendezvény kezdeményezésére való utalás sem szűkíthető arra az értelmezésre, hogy a megszólaló a "kezdeményezés" kifejezéssel saját magát jelölte volna meg a rendezvényről szóló helyi rendelettervezet előterjesztőjének, pusztán a kampányidőszakban gyakran alkalmazott eszközzel élve, valós tényeken alapulóan saját korábbi tevékenységét népszerűsítette.[17]
Amint a fentiekből kiolvasható, az alkotmánybírósági érvelés a politikai viták esetében a választáson induló jelöltek versengése körében megfogalmazott közléseket csak igen szűk körben tekinti tényállításoknak. A joggyakorlat alapján ugyanakkor a rosszhiszeműen közölt valótlan tényállítás politikai kampányban sem élvezi a véleményszabadság védelmét. A választók megtévesztésére alkalmasnak és így jogsértőnek bizonyult az az állítás, amely arra utalt, hogy az egyik jelölt visszalépése miatt az adott jelölő szervezet másik jelöltet indít - még akkor is, ha az adott online megjelent bejegyzést "áprilisi tréfának" szánta a szerzője, holott valójában a jelöltek személyében nem történt semmiféle változás.[18] Hasonlóképpen szintén tudatosan megtévesztő, és így a választási alapelvek sérelmét jelenti, amennyiben egy párt színeiben nyilvántartásba vett jelölt magát függetlenként tünteti fel a választók számára.[19] Ezen esetek annyiban eltérnek a korábbiakban vázolt alkotmányos mércék megállapítása során vizsgált ügyektől, hogy nem a jelöltek egymás tevékenységével kapcsolatos kritikáiról, bírálatairól szóltak, hanem a választójog gyakorlásával közvetlenül összefüggő kérdésekben állítottak valótlanságot, amire a szólásszabadság más mércéi alkalmazandók.
A közösségi média demokratikus nyilvánosságra gyakorolt hatásainak felerősödésével egyidejűleg a 2010-es évek második felétől a választási kampányok során betöltött szerepük is egyre jelentősebbé vált. E hatások egyrészt a kommunikációs felület egyre gyakoribb használatában, másfelől a közösségi oldalak egyes funkcióban rejlő lehetőségek kihasználásában, alkalmazásában öltöttek testet, amely esetek kapcsán a jogalkalmazó szerveknek is állást kellett foglalniuk.
A területi választási bizottság határozatának helybenhagyásával zárult az az ügy, amelyben a jelölő szervezet saját Facebook-oldalán közzétett posztban egy másik jelölő szervezet kampányeseményén készült - és internetes úton elérhető - fényképfelvételt mellékelt. A csatolt felvételen nagyszámú tömeg látható, ezzel pedig a posztot közzétevő jelölő szervezet (azon túl, hogy azt a látszatot kelti, hogy a felvételen látható jelölő szervezet hivatalosan is támogatja az ő jelöltjeit a választáson) a saját támogatottsága tekintetében - ami nem egyezik az adott képen látható párt szimpatizánsainak számával - megtévesztette a választókat. E körben annak is jelentősége van, hogy az adott bejegyzés nyilvános, azaz bármely felhasználó - tehát nem kizárólag a közzétevő ismerősei - számára elérhető. A területi választási bizottság döntését helyben-
- 590/591 -
hagyó kúriai végzés elvi jellegű megállapítása szerint "[a]mennyiben a kérelmező olyan Facebook bejegyzést posztol, amelyhez más párt választási gyűléséről készült fényképfelvételt csatol, az alkalmas arra, hogy téves feltételezést keltsen a választópolgárokban a kérelmező támogatottsága tekintetében, így megvalósul a választás tisztaságának és a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelveinek megsértése."[20]
Szintén a Facebook funkciójának alkalmazása járult hozzá a jogsértés megvalósulásához abban az ügyben, amelyben az önkormányzat által szervezett rendezvényt a polgármesterjelölt a saját Facebook-profilján oly módon hirdette, hogy azt "saját esemény"-ként, magát pedig "szervező"-ként tüntette fel. A területi választási bizottság ez esetben is úgy ítélte meg, hogy a jelölt a választópolgárok megtévesztésével megsértette a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét. A Kúria helytállónak ítélte a döntést, mert álláspontja szerint az esemény megosztására a jelöltnek többféle módja lett volna a közösségi oldal funkciónak alkalmazásával, és saját döntésének eredménye volt a kifogásolt megoldás alkalmazása. A döntés elvi tartalma szerint: "[a]mennyiben a helyi önkormányzati választáson polgármesterjelöltként induló személy Facebook oldalán egy más által szervezett, választói akarat befolyásolására alkalmas közösségi eseményt »saját eseményként« hoz létre és tesz közzé, s ezzel azt a látszatot kelti, hogy ő az esemény szervezője, magatartásával megsérti a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét."[21]
A Facebookon közzétett fizetett politikai hirdetésben szereplő állítás megtévesztő voltával foglalkozott a választási bizottság abban az ügyben, amelyben a kifogástevő állítása szerint az üzenetben valótlanul szerepelt, hogy a jelöltet egy másik megnevezett személy, míg a jelölő szervezetet a megnevezett személlyel fémjelzett párt támogatja. A Kúria végül a területi választási bizottság jogsértést megállapító határozatát megváltoztatva, a kifogást elutasította.[22] A határozat szerint a Facebookon - megrendelésre - közzétett konkrét politikai hirdetés a Ve. 146. § b) pontjában foglalt definíció szerinti tartalmi elemek (ellenszolgáltatás megléte, sajtótermékben való közzététel) vizsgálatának hiányában - az elnevezésbeli egyezőségtől függetlenül - nem minősült politikai hirdetésnek. A bíróság a konkrét ügyben tehát a tényállás-tisztázási kötelezettség elmulasztása miatt változtatta meg a területi választási bizottság határozatát, és utasította el a kifogást, vagyis abban a kérdésben nem folytatott vizsgálatot és foglalt állást, hogy a Facebookon közzétett "politikai hirdetés" egyáltalán megfeleltethető-e a Ve. 146. § b) pontban rögzített definíciónak.
A kúriai végzés indokolásától függetlenül annyi megjegyzést érdemes fűzni az ügyhöz, hogy a Facebookon közzétett politikai hirdetés nem feleltethető meg a Ve. 146. § b) pontjában foglaltaknak, hiszen az érintett közösségi média mint online platform nem minősül a médiaszabályozásban definiált sajtóterméknek. Ettől eltekintve az is megállapítható, hogy ha a Ve. politikai hirdetésre irányadó szabályai nem is érvényesíthetők a Facebookon közzétett, ugyanilyen elnevezéssel illetett üzenetekkel kapcsolatosan, a választói akarat befolyásolására vagy annak megkísérlésére való alkalmasságuk nehezen vonható kétségbe, ezért - konkrét elnevezésüktől függetlenül - kampánytevékenységnek minősülnek, így pedig a Ve. alapelvei alapján az abban szereplő tartalmak is vizsgálat tárgyát képezhetik.
Ez utóbbi esettel kapcsolatosan arra is érdemes utalni, hogy a politikai hirdetések szabályozásáról szóló európai uniós rendelet[23] elfogadását követően a Google után[24] a közelmúltban a Facebookot üzemeltető Meta is bejelentette,[25] hogy a 2025. október 10-étől teljes egészében alkalmazandó jogszabály bonyolult és nehezen alkalmazható előírásaira tekintettel az említett időponttól kezdve az EU-ban nem teszi lehetővé a politikai hirdetések közzétételét. Ez a döntés - miután a Facebook hazánkban még mindig a legnagyobb felhasználói bázissal bíró közösségimédia-platform - vélhetően komoly hatással lesz a politikai diskurzus kereteire, ugyanakkor korántsem jelenti azt, hogy a jövőben a közösségi oldalak megszűnnek a kampánytevékenységek fórumaiként (is) funkcionálni (a rendelet ugyanis - és így a Google, illetve a Facebook döntése is - csak a megrendelésre, ellenszolgáltatás fejében közzétett üzenetekre vonatkozik).
A választási kampány során tett megszólalások választási alapelveknek való megfelelése során elsődlegesen nem az érintett jelölt személyére gyakorolt lehetséges (káros, negatív, sértő) hatás felől kell értékelni az egyes közléseket, hanem a befogadó közönség lehetséges értelmezésének oldaláról. Ennek körében a politikai véleménynyilvánítások a lehető legnagyobb szabadság mellett közölhetők (korlátot a kritikával illetett jelölt emberi méltósága képezhet), a tényállítások pedig csakis akkor korlátozhatók, ha azok olyan valótlan állítást tartalmaznak, amely
- 591/592 -
a választók által a kampány sajátos körülményei között sem értelmezhető politikai véleményként.[26]
A fenti példák szerint a jogalkalmazás a nyílt, korlátoktól mentes közéleti vita pártján áll, és csupán a választójog gyakorlásával összefüggő, a választók egyértelmű, nyilvánvaló megtévesztésére alkalmas közléseket tartja a közéleti diskurzus keretei közé nem illeszthető megszólalásoknak. Mindazonáltal az is látható, hogy a demokratikus nyilvánosság szerkezetének átalakulására figyelemmel a kampánytevékenység terén is egyre inkább eltolódik a hangsúly a közösségi platformok irányába. E szolgáltatások működésében rejlő strukturális jellegzetességek, funkciók újfajta kihívások elé állítják a jogalkotókat és jogalkalmazókat, aminek első jeleit - a fentebb ismertetett esetek alapján - már a 2024. évi európai parlamenti képviselők választásának kampányidőszakában is megtapasztalhattuk. ■
JEGYZETEK
[1] Megjegyzendő, hogy a magyar jogrendszerben nem idegen a valótlan állítások tilalmát szankcionáló jogszabályi előírás. Példaként említhető a becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel készítése és nyilvánosságra hozatala elnevezésű bűncselekmény (aki abból a célból, hogy más vagy mások becsületét csorbítsa, hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú hang- vagy képfelvételt készít, illetve hozzáférhetővé tesz; Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 226/A-B. §). A polgári jog a személyiségi jogok körében a más személyre vonatkozó, őt sértő és valótlan tény állítását, híresztelését vagy valós tények hamis színben való feltüntetését tiltja [jóhírnév védelme; Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2:45. § (2) bekezdés]. A médiaszabályozásban rögzített sajtó-helyreigazítási jog pedig a médiatartalomban valakire vonatkozó valótlan tényállítások, híresztelések és valós tények hamis színben feltüntetése esetén biztosítja a helyreigazító közlemény közzétételére irányuló igény érvényesítését (a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény 12. §).
[2] Ve. 2. § (1) bekezdés e) pont.
[3] Indokolás, [23] bekezdés.
[4] 5/2015. (II. 25.) AB határozat, indokolás, [26] bekezdés.
[5] Uo.indokolás, <a id=415664 ssz=38>[28] bekezdés .
[6] 9/2015. (IV. 23.) AB határozat, indokolás, [39] bekezdés.
[7] Kúria Knk.I.37.723/2016/3. sz. végzés.
[8] 532/2018. NVB határozat; Kúria Kvk.IV.37.367/2018/2. sz. végzés.
[9] 3107/2018. (IV. 9.) AB határozat.
[10] Uo. indokolás, [28] bekezdés.
[11] Uo.
[12] Uo. indokolás, [29] bekezdés.
[13] Kovács Helga - Koltay András: A hírnév és a becsület védelmével kapcsolatos alkotmánybírósági esetjog az Alaptörvény hatálya alatt. In: Koltay András - Szomora Zsolt (szerk.): A hírnév- és a becsületvédelem joggyakorlata a polgári és a büntetőjogban. Budapest, ORAC, 2024. 66.
[14] Lásd az ATV Zrt. v. Hungary, no. 61178/14, 2020. április 28-i ítéletet, amelyben a bíróság az Egyezmény 10. cikkének sérelmét állapította meg a hírolvasói véleménynyilvánítás tilalmát előíró törvényi rendelkezés sérelmét megállapító bírósági (és alkotmánybírósági) döntéssel szemben.
[16] Kúria Kvk.IV.39.083/2024/7. sz. végzés.
[17] Kúria Kvk.IV.39.084/2024/6. sz. végzés.
[18] 703/2018. NVB határozat.
[19] 150/2022. NVB határozat.
[20] Kúria Kvk.IV.39.110/2024/5. sz. végzés.
[21] Kúria Kvk.I.39.079/2024/3. sz. végzés.
[22] Kúria Kvk.IV.39.149/2024/4. sz. végzés.
[23] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/900 rendelete (2024. március 13.) a politikai reklámok átláthatóságáról és célzott folytatásáról.
[24] Annette Kroeber-Riel: An update on political advertising in the European Union. blog.google, 2024.11.14., https://blog.google/around-the-globe/google-europe/political-advertising-in-eu/
[25] Meta: Ending Political, Electoral and Social Issue Advertising in the EU in Response to Incoming European Regulation. about.fb.com, 2025.07.25., https://about.fb.com/news/2025/07/ending-political-electoral-and-social-issue-advertising-in-the-eu/
[26] 3107/2018. (IV. 9.) AB határozat, indokolás, [32] bekezdés.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tudományos segédmunkatárs Nemzeti Közszolgálati Egyetem Információs Társadalom Kutatóintézet; doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Doktori Iskola.
Visszaugrás
