"Az általános jogi környezet - amit állampolgári szinten is illik ismerni - azt feltételezi, hogy a bírói függetlenség a jogállami keretek egyik alapköve, amelynek az a biztosítéka, hogy a bíróság - mint jogalkalmazó, de önálló hatalmi ág - teljesen független a végrehajtó hatalomtól, azaz a mindenkori kormánytól. Ha pedig független, akkor az igazságügyi szakértés - mint alapvetően a bírói munkát kiszolgáló tevékenység - csak akkor felelhet meg a jogállami kereteknek, ha az is - minden engedmény és kivétel nélkül - szintén független."
Kádár Zoltán igazságügyi szakértő
A szakértői foglalkozás elsősorban az igazságszolgáltatáshoz és a jogalkalmazáshoz kapcsolódó tevékenység: a szakértők az igazságszolgáltatás részesei tág értelemben.[1] Az igazságszolgáltatásban szakértőként való közreműködése az eljárási törvények kötelező előírása, de alkotmányos követelmény is egyben.[2] A legtöbb jogrendszerben ugyanis az az elv érvényesül, hogy a szakismeretnek az igazságszolgáltatás rendelkezésére bocsátása "állampolgári" kötelesség.[3] A szakértői tevekénység intézményesen biztosítja a bíróság és a jogkereső közönség számára a tudományos-műszaki-kulturális ismeretekhez való széles hozzáférést, a szakmai kérdések lege artis megválaszolásával pedig segíti a valóság feltárását és a jogviták helyes eldöntését. Szakértői közreműködés, illetve a szakértőt védő megfelelő garanciális szabályok mellőzésével az anyagi igazságosság szenved csorbát. Ilyen értelemben tehát a szakértő éppúgy nélkülözhetetlen része az igazságszolgáltatásnak, mint az ügyvéd vagy akár a bíró, aki nélkül igazságszolgáltatásról aligha beszélhetünk.
S habár az állam a szakértői véleménynyilvánítást állampolgári kötelességnek tekinti, mégsem hunyhat szemet a szakértő egyéni érdekei felett.[4] A szakértő eljárásjogi státusát és helyzetét törvény szabályozza, eljárásbeli jogait és kötelességeit ugyancsak törvény írja elő. A szakértői tevékenységét és feladatait tehát nem lehet önmagában megítélni és önmagában szabályozni, hanem csak annak az eljárásjogi rendszernek a függvényében, amelyben tevékenysége, feladata magának a rendszernek a része, és amely rendszerből, a rendszer munkamegosztásából következik a foglalkozás sajátképpenisége.[5] S minthogy az egyes esetekben egészen
- 80/81 -
eltérő súllyal jelennek meg a köz- és a magánjogi elemek, mintegy kétpólusú viszonyrendszert létrehozva ezzel, a szakértői tevékenység alkotmányjogi megítélését a szakértő igazságszolgáltatásban betöltött szerepe - úgymint perbeli helye és helyzete - alapvetően meghatározza. Ehhez képest a kirendelt szakértő, akinek feladatát döntően a bíró határozza meg, és akinek tevékenysége felett az eljárási törvényeken keresztül - jóllehet annak keretein belül - a bíróság meghatározó befolyást gyakorol, olyan szorosan kötődik a bíró ítélkező tevékenységéhez, hogy ugyanolyan vagy aggálytalanul hasonló garanciális szabályokkal kell ellátni pozícióját, mint amelyek a bírói beosztást övezik. Valójában, ami a függetlenséget, tárgyilagosságot, alaposságot stb. illeti, lényegében ugyanazok az elvárások, követelmények a szakértővel szemben, mint amelyeket a bíróval kapcsolatban szoktak felsorolni.[6] Kádár Zoltán elismert igazságügyi szakértő szerint az igazságügyi szakértés - mint alapvetően a bírói munkát kiszolgáló tevékenység - csakis akkor felelhet meg a jogállami kereteknek, ha minden engedmény és kivétel nélkül, szintén független.[7] A kirendelt szakértő függetlensége és pártatlansága tehát a tisztességes eljárás alapját jelentő alkotmányos követelményként jelenik meg, de meghatározó kapcsolata lévén az igazságszolgáltatás szerveivel, egyben az igazságügyi szakértői tevekénység előfeltételét is adja. Ezzel szemben a magánszakértő pártossága nem vet fel hasonló alkotmányos kérdéseket, minthogy a szakértő elfogultsága e jogintézmény természetszerű velejárója. A magánszakértő, aki a felek egyikének (ex parte) megbízásából jár el, közvetlenül nem is kapcsolódik a bíró ítélkező tevékenységéhez, hanem a felek egyes eljárási jogosítványai fűzik bizonyos percselekményekhez és emelik alkotmányos rangra. A tisztességes eljárás részjogosítványainak tekinthető védekezéshez való jogból, illetve az azzal szoros összefüggésben álló fegyverek egyenlőségének elvéből ugyanis a (felkért) szakértőhöz való jog alkotmányosan levezethető, s egyszersmind a tisztességes eljárás részének tekinthető.
Noha mind a szakértőhöz való alkotmányos jog, mind pedig az alkotmányos igazságügyi szakértés része a tisztességes eljárásnak, mégis eltérő alkotmányjogi megközelítést igényel, és míg ez előbbi a felkért szakértő alkotmányos alapját teremti meg, addig az utóbbi a kirendelt szakértő alkotmányos feltételeit írja le. Jelen cikk e második kérdéskörrel, az alkotmányos igazságügyi szakértés követelményeivel, a rendszerben rejlő visszásságokkal és azok megoldásaival kíván foglalkozni..
Az igazságügyi szakértők hazai szabályozása szerint az igazságügyi szakértő feladata,[8] hogy a hatóság[9] kirendelése (vagy megbízás) alapján, a tudomány és a műszaki fejlődés eredményeinek felhasználásával készített szakvéleménnyel, a függetlenség és pártatlanság követelményének megtartásával döntse el a szakkérdést, és segítse a tényállás megállapítását.[10] A függetlenség és a pártatlanság, noha szorosan összefüggő attribútumok, mégsem tekinthetők szinonim fogalmaknak.
A szakértői függetlenség szervezeti és működési alapelv egyben. Független a szakértő személyében, miszerint "a szakvélemény szakmai megállapításaival összefüggésben nem utasítható",[11] a már kirendelt szakértő akarata ellenére nem bocsátható és nem mozdítható el a perből, csak az eljárási törvényekben meghatározott okokból és az ott szabályozott eljárási rend eredményeként, amely garanciát nyújt arra, hogy az egyedi jogvitákban eljáró szakértő kizárólag a szakmai szabályok és saját belső meggyőződése alapján járjon el anélkül, hogy ebből eredően bármiféle retorzió érje. A személyi függetlenségéhez végső soron hozzátartozik az is, hogy az igazságügyi szakértői tisztség "egy életre" szól.[12] A szakértő státusbeli függetlensége mellett független szervezeti szinten is, ahol jellemzően a kirendelő szervektől elkülönülő, önkormányzati elven alapuló, az igazságügyi szakértők érdekeit képviselő köztestületbe (szakmai kamarába) tömörülten végzik el tevékenységüket, kizárva ezzel az olyan függelemi viszonyok kialakulását, amelyek munkaviszonyból vagy akár szolgálati viszonyból erednek, ami által főszabály szerint nem következhetnek be olyan körülmények, amelyek a szakértő függetlenségét vagy objektív pártatlanságát fenyegetik. Ott, ahol a szakértők önkormányzati rendszere hiányzik, a függetlenségük megítélésekor a szakértők kiválasztásának módját, hivatali idejét, a külső nyomás elleni garanciák meglétét és annak a kérdésnek az eldöntését, hogy függetlennek látszanak-e, kell figyelembe venni. A jogilag meghatározott garanciarendszer azonban nem képes kellőképpen érzékeltetni a szakértő függetlenségének fontosságát, minthogy a kirendelt szakértő függetlenségének kérdése egyszersmind alkotmányos követelmény.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
