https://doi.org/10.59851/kjsz.2025.2.08
A tanulmány célja a világháború utáni magyar alkotmányjogi helyzet ismertetése mellett az államfői és az igazságszolgáltatási hatalom alakulásának bemutatása. Az átalakulás turbulenciájában kiemelt jelentősége volt annak, hogy az államot ki képviseli bel- és külföldön, amiként annak is, hogy a bírói hatalmat milyen szervezetek gyakorolják. Utóbbinak további relevanciát adott az a tény, hogy a világháborúban emberiesség elleni bűnöket elkövetők számonkérésére új, addig nem alkalmazott fórumok és szabályok kerültek alkalmazásra. Ezek részletes ismertetése monografikus terjedelmet követelne meg, ugyanakkor szükséges átfogóan bemutatni, amely a tanulmány nem titkolt célkitűzése is. Az alkotmány- és jogtörténeti bemutatás nem ér véget a közvetlenül a világháború után elfogadott jogszabályokkal, hanem kitekintést nyújt az első írott alkotmány elfogadásával megjelenő változásokra, így többek között a kollektív államfői tisztségre. Kiemelt jelentőségűek e körben azok a társadalmi-politikai változások, melyek keretében zajlottak ezek a folyamatok. Célja a tanulmánynak az is, hogy bemutassa a rendes bírósági és a különbírósági, választottbírósági szervezetrendszert érintő változásokat is, tekintettel arra, hogy ezek ismerete nélkül nem érthető meg a dialektikus materializmuson alapuló államhatalom-koncepció megvalósulása a háború utáni Magyarországon.
Kulcsszavak: Magyarország, államfő, bíróság, népbíróság, köztársaság
The aim of the paper is to provide a comprehensive overview of the post-war Hungarian constitutional situation and to describe the development of the powers of the head of state and the judiciary. In the turbulence of the transformation, the question of who represented the state at home and abroad, as well as the organisations exercising judicial power, were of particular importance. The latter was given added relevance by the fact that new, previously unused forums and rules were applied to hold to account those who had committed crimes against humanity during the Great War. A detailed description of these would require a monographic volume, but it is necessary to present them in a comprehensive manner, which is the unhidden objective of this study. The presentation of constitutional and legal history does not end with the legislation adopted immediately after the World War but looks at the changes that occurred with the adoption of the first written constitution, including the collective office of head of state. Of particular importance are the socio-political changes that took place in the context of these processes. The aim of the study is also to describe the changes affecting the organisation of the ordinary courts and the special courts and arbitration tribunals, since without knowledge of these changes it is not possible to understand the realisation of the concept of state power in post-war Hungary, based on dialectical materialism.
Keywords: Hungary, head of state, court, people's court, republic
Magyarország a megszálló csapatok 1945. évi ki-, illetve (mint utóbb bebizonyosodott) bevonulásakor formálisan királyság volt, amely 1944. december 21. óta rendelkezett ismét bel- és külföldön elismert törvényhozással, a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűléssel,[1] amelynek helyébe az 1945. december 26-án kihirdetett törvénnyel[2] felállított Nemzetgyűlés lépett. Az államforma, valamint az állami berendezkedés meghatározta az igazságszolgáltatás szervezetét is.
A koalíciós évek kezdő mozzanata az ún. "kisalkotmány"[3] elfogadása volt, amelyet követően 1946. február 1-jén megindult az a folyamat, amely a népköztársasági alkotmány elfogadásával tetőzött be. A király nélküli királyságot követően 1946-ban az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójog alapján megválasztott Nemzetgyűlés számára kiemelt fontosságú volt, hogy határozzon az államforma kérdésében, egyszersmind döntve az addig a Nemzeti Főtanács mint testület[4] által betöltött államfői tisztségről is. A "kisalkotmány" preambuluma szerint Magyarországon 1918. november 13-án, az eckartsaui nyilatkozattal megszűnt a királyi hatalom gyakorlása, amellyel a magyar nemzet visszanyerte önrendelkezési jogát. A kialakított rendszer bő három év után esett szét, miután 1949-ben a népköztársasági alkotmány már kollektív államfői tisztséget határozott meg.
Szintén e hároméves periódus jelentette a korábbi bírósági szervezetrendszer végét is, amelynek átalakítása ugyan nem ért véget 1949-ben, de a későbbi változásokat előrevetítő intézkedések már ekkor történtek. Ugyanezen időszakra esik a háborús bűnösök felelősségre vonása érdekében létrehozott népbírósági szervezet tevékenysége is, amelynek elsődleges célja kevéssé a jogsértések elbírálása, mint inkább a vállalt nemzetközi kötelezettségek teljesítése volt.
A hatalmat fokozatosan kisajátító kommunista erők számára példaként lebegett 1919, amikor először kísérelték meg felszámolni az addig fennállt rendszert,[5] amely felszámolás ideológiai háttere keveset változott, a hatalomátvételig vezető út ugyanakkor gyökeresen eltért az 1919-estől.
Jelen dolgozat célja a köztársasági és népköztársasági berendezkedés kialakulásának vázlatos bemutatása az államfői és bírói hatalom szervezetén keresztül, kitérve az 1949 utáni reformokra, valamint az egypártrendszer felé vezető út fontosabb mérföldköveire. Figyelemmel arra, hogy egy-egy állam alkotmányos berendezkedése nem csupán az államfőn és az igazságszolgáltatáson alapul, szükséges kitérni a törvényhozó hatalomra, valamint a megfelelő helyen a végrehajtó hatalomra, amelyen keresztül az államfő végrehajtó hatalmát gyakorolta.
A debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlés az 1945. szeptember 16-án kihirdetett törvénnyel nyilvánította önmagát az állami szuverenitás kizárólagos képviselőjének.[6] Ugyanezen a napon hirdették ki az 1945. évi VIII. törvénycikket, amely hatvan napon belüli nemzetgyűlési választásokat írt elő.[7] A választáson kizárólag azok a pártok vehettek részt, akiknek ilyen jogát az Országos Nemzeti Bizottság megállapította azt követően, hogy megvizsgálta a párt összetételének, vezetőinek és céljainak demokratikus jellegét.[8] A választójogból egyszersmind kizártak mindenkit, aki a törvényben felsorolt mintegy 25 szervezet tagja volt korábban, kivéve azokat, akiket igazolási eljárásban igazoltak, vagy tisztségükről azelőtt lemondtak, hogy a Harmadik Birodalom megtámadta volna a Szovjetuniót,[9] utóbbi "kedvezmény" ugyanakkor nem illette meg a Volksbund, a Hitlerjugend, vagy a Kulturbund egykori tagjait.[10]
Az 1945. évi VIII. tc. alapján megtartott választások nyomán felállt Nemzetgyűlés magát az állami szuverénitás kizárólagos képviselőjeként határozta meg, felruházva önmagát a joggal, hogy megállapítsa Magyarország államformáját és megalkossa annak alkotmányát. A nemzetgyűlési képviselők jogállására a korábbi országgyűlési képviselői jogállás irányadó volt például a mentelmi jog, valamint a kiemelt büntetőjogi védelem tekintetében. A törvények kihirdetése körében a törvénycikk visszautal a magyar állami szuverenitás gyakorlásáról szóló 1945. évi I. tc. 2. § (1) bekezdésére, amennyiben a kihirdetendő törvényt a nemzetgyűlés elnöke és a miniszterelnök írta alá. Fontos újdonság volt a harminchat tagból álló Politikai Bizottság, amelynek hatáskörébe tartozott mindaz, amit jogszabály odautalt, külön nevesítve a "fontos politikai döntések" előkészítését.[11]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
