Jelen írásunkban a nevelőszülői ellátás különféle formáiról szólunk, de fontosnak tartjuk emellett a tágabb fogalmi és tartalmi keretek meghatározását is.
Évtizedek óta szakértők, civil szervezetek, érdekvédők és kormányok dolgoznak világszerte azon, hogy véget vessenek a gyermekotthoni, intézeti gondozásnak, és biztosítsák, hogy a megelőzés és a gyerekek, családok támogatása legyen meghatározó a kiemelések elkerülése érdekében. Ha mindenképpen szükség van a családból való átmeneti vagy tartós kiemelésre, a gyerekek legjobb érdekei okán, akkor az a cél, hogy biztonságos és gondoskodó helyettesítő, nevelőcsaládokba helyezzék el őket, minél rövidebb időre, a hazagondozás vagy örökbeadás lehetőségén dolgozva. A gyerekek leggyakrabban informálisan vagy formálisan a kiterjedt családba kerülnek (kinship care),[1] illetve nevelőszülőkhöz. Minden törekvés ellenére, változatlanul magas a családjukból kikerülő gyerekek száma, és noha jelentősen csökkent a gyermekotthoni, intézeti elhelyezés, hosszú időbe telik, míg a gyerekek szükségletei szerinti megoldások dominálnak majd. A nagy létszámú gyermekotthonok bezárása jelentős előrelépés, de sajnálatosan a lakásotthonok, kislétszámú intézmények sem tudják a legtöbb esetben betölteni az elvárt, remélt magas minőségű, személyre szabott gondoskodást.[2]
Az általánosan elfogadott felfogás szerint a szülőknek kell gondoskodniuk gyerekeikről, és elsődleges a felelősségük, hogy biztosítsák a megfelelő gondozást, nevelést. Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye kimondja annak az elvnek az elismerését, hogy "mindkét szülő közös felelősséggel tartozik a gyermek neveléséért és fejlődéséért. A szülők vagy adott esetben a törvényes gyámok viselik az elsődleges felelősséget a gyermek gondozásáért, neveléséért és fejlődéséért. A gyermek legfőbb (legjobb) érdeke az ő alapvető gondjuk lesz." Hozzáteszi azonban: "a jelen Egyezményben meghatározott jogok biztosítása és előmozdítása érdekében a részes államok megfelelő segítséget nyújtanak a szülőknek és a törvényes gyámoknak gyermeknevelési feladataik ellátásában és biztosítják a gyermekek gondozását szolgáló intézmények, létesítmények és szolgáltatások fejlesztését".[3]
Amennyiben a szülők nem kapják meg a megfelelő segítséget, vagy ennek ellenére nem tudnak, vagy akarnak megfelelően gondoskodni a gyerekeikről, a gyerekek alternatív, családjukat átmenetileg vagy tartósan helyettesítő, hazai szóhasználattal élve, gyermekvédelmi szakellátásba kerülnek.
A szakértők, civil szervezetek által elkészített, a gyermekek alternatív gondozására vonatkozó iránymutatásokat az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) 2009-ben támogatásáról biztosította. A sokféle kompromisszummal megszületett dokumentum ma a leginkább elfogadott módszertani iránytű az alternatív gondoskodásról. A kiterjedt családban történő gondozás az ebben található meghatározás szerint: "Családi alapú gondozás a gyermek tágabb családján belül vagy a gyermek által ismert közeli családtagoknál, más közeli személyeknél, akár hivatalos, akár informális jelleggel".
A nevelőszülői gondozás meghatározása pedig e dokumentum szerint: "Olyan elhelyezés, amikor a gyermekeket az illetékes hatóság alternatív gondozás céljából a gyermek saját családjától eltérő, a gondozásra kiválasztott, képzett, jóváhagyott és felügyelt család otthoni környezetében helyezi el".[4] Az ENSZ Gyermekjogi Bizott-
- 14/15 -
sága Általános Vitanapján[5] 2021-ben az alternatív gondoskodásban[6] élő gyerekek helyzetét vitatta meg, és ennek alapján fogalmazták meg ajánlásaikat.[7] Az ajánlások megerősítették azt a követelményt, hogy a gyerekek számára biztosítani kell a biztonságos, gondoskodó és szerető családi elhelyezést, továbbá a szükséges univerzális és célzott, speciális szolgáltatásokat valamennyi érdekelt számára, segítve azokat a szakembereket, akik a gyerekekről gondoskodnak, illetve azok tevékenységét támogatják, biztosítva a szükséges erőforrásokat, hogy megelőzhető legyen a gyerekek kiemelése a családjukból, illetve elhelyezésük esetén magas színvonalú, minőségi ellátást kapjanak. A cél az, hogy a gyerekek lehetőség szerint minél hamarabb kerüljenek vissza a családjukba, vagy örökbefogadással, illetve hosszú távú nevelőszülői ellátással biztosítsák számukra az állandóságot és a biztonságot. Minden alternatív gondozásban részesülő gyermeknek kivétel nélkül megfelelő, magas színvonalú, az emberi jogi normákkal összhangban lévő ellátásban kell részesülnie. Az alternatív gondozásnak fenn kell tartania a gyermekek családi, közösségi, identitásbeli és kulturális kapcsolatait. Világszerte prioritásként kell kezelni az intézményi elhelyezés megszüntetését biztosító stratégiákat, beleértve a fogyatékkal élő gyermekek elhelyezését is családi környezetben.
Az elmúlt években sok vitát váltottak ki a lakásotthonokkal, kislétszámú családias otthonokkal kapcsolatos eszmecserék és vizsgálatok. Számos esetben az a tapasztalat, hogy sokkal inkább működnek intézményként, nemegyszer továbbvíve a korábbi gyermekotthonos kultúrát, semmint családias kisközösségként. Az ENSZ Fogyatékosügyi Bizottsága 5. számú átfogó kommentárja leszögezte, hogy "a gyerekek esetében az alapvető jog a közösségi élethez magában foglalja a családban felnövekedés jogát". Az Egyezmény alkalmazása különösen fontos a fogyatékossággal élő gyerekek esetében, akik felülreprezentáltak az intézményes elhelyezésekben, főképpen a családok támogatásának és megfelelő szolgáltatások hiányában, és abból az elavult megközelítésből kiindulva, hogy jobb gondozásban részesülnek egy intézményben. Értelmezésük szerint a lakásotthon, kislétszámú lakóotthon is intézet, és nem támogatható a nagy intézmények kiváltásakor a családias elhelyezés egy formájaként.[8] Mivel az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának nem volt karakteres állásfoglalása e kérdésben, sor került egy olyan közös álláspont megfogalmazására, ami segíti az eligazodást és feloldja az esetleges félreértéseket a két bizottság álláspontja között.[9]
Az okok és érvek elemzése túlmutat e cikk keretein, de mindenképpen szükséges önálló tanulmányban írni róla.
Az Európai Unió törekvései is minden tekintetben arra mutatnak, hogy meg kell erősíteni az érintett gyerekek családban történő nevelkedését, amit számtalan formában támogatnak is, részben technikai, módszertani segítséggel, részben a tagországoknak nyújtott pénzügyi támogatásokkal.[10] A közelmúltban elkészült tanulmányok jelzik, hogy jelentős feladatok vannak e téren is, mivel az intézmények kiváltása és a családi elhelyezés a gyerekek számára a tagországok nagy részében nem megfelelő számban és minőségben történt meg mindeddig.[11]
A nevelőszülői gondoskodás a második legjobb lehetőség a szülői gondoskodástól megfosztott gyermekek számára. A kiterjedt családi gondoskodást kell elsődlegesen számításba venni azon gyermekek esetében, akikről a szülők átmenetileg vagy tartósan nem tudnak gondoskodni. Ennek a gondozási formának kell lennie az első választásnak abban az esetben, ha az a gyermek legjobb érdekeit szolgálja, mivel ez lehetővé teszi a gyermekek számára, hogy vér szerinti családjukban, vagy ahhoz közel és közösségükben maradjanak, ezzel is segítve kulturális identitásuk megőrzését. A kiterjedt családi gondoskodás a legelterjedtebb forma a világon, becslések szerint minden tizedik gyerek ilyen formációban él, a legtöbb esetben informális, családi megállapodás alapján, hatósági intézkedés nélkül.[12] Gyakran a gyerekek által is ez az előnyben részesített lehetőség. A nevelőszülői gondoskodáshoz hasonlóan a rendszerváltó európai országokban is sokáig csak korlátozott mértékben került sor a kiterjedt családi forma támogatására, igénybevételére, sokféle és kevéssé kutatott okból és következménnyel. Mindkét gondozási formának szüksége van erőforrásokra, felmérésre, felkészítésre és rendszeres, folyamatos támogatásra, értékelésre. Abban nincs szakmai konszenzus, hogy milyen mértékben és hogyan lenne célszerű vagy elkerülendő a kiterjedt családi gondozás erőteljesebb szabályozása, mivel amellett is szólnak érvek, hogy minél kevesebb beavatkozás történjen a családok privát életébe egyrészről, másrészt azonban súlyos aggályok is felmerülnek, ha a
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
