Közismert, hogy Európában Anglián kívül egyedül Magyarországnak van történeti alkotmánya. Ez a magyar alkotmány ezer éves, megszakítás nélküli fejlődés eredménye. A magyar alkotmány soha sem lett egységes törvénybe megrögzítve és így megmerevítve, hanem a nemzet szükségletei szerint alakult, fejlődött. Vannak azonban alkotmányunknak olyan - gyakran törvénybe sem foglalt - tételei, amelyekhez a nemzet - a XII. századtól kezdve, de különösen az utolsó öt évszázadban - állandóan ragaszkodott, s amelyekhez ma is ragaszkodik; ezek közé a tételek közé tartoznak:
1. Az állami függetlenség, amelynek érdekében minden elnyomó törekvéssel szemben századokon át küzdöttünk, számtalan szabadságharcot folytattunk. Nincs még állam Közép-Európában, amely hozzánk hasonlóan ezer éves megszakítatlan és független állami létre tudna reá mutatni.
2. A királysági államforma, amely Szent István király óta - aki az 1000. évben kapott a pápától királyi koronát - szintén megszakítás nélkül van érvényben; a királyság azonban már a XIII. századtól alkotmányos irányú fejlődésnek indult. A pápától kapott szentkorona vált a Kárpátok völgyében élő népek összetartó kapcsává.
3. Az alkotmányosság, azaz a nemzet részvétele az államhatalom gyakorlásában. A nemzet befolyásának az eszköze a nemzetet képviselő országgyűlés, amely a XIII. századtól fokozatosan alakul ki, amely a törvényhozás mellett a XVI. századtól az adó- és újoncmegajánlás jogát is gyakorolja, amely a XVII. századtól a nemzetközi szerződésekre is befolyik, amely választja a végrehajtó hatalom vezetőjét: a nádort, stb. Az országgyűlés a XVII. századtól kétkamarás szerkezetű.[1]
4. A jogfolytonosság, amely szerint az alkotmány módosítása mindig a törvényekben megállapított módon és az arra hivatott szervek által, a forradalmak mellőzésével fokozatosan történik úgy, hogy a reformok tovább építést és nem megszakítást jelentenek.
5.[2] Az egyéni szabadságjogok biztosítása és védelme; e szabadságjogok között különös jelentősége volt a vallásszabadságnak, amelynek hazánk és Erdély mindig klasszikus földje volt, - és a nemzetiségi szabadságnak, amely a nem magyar anyanyelvű polgártársakkal való békés együttélést biztosította. A nemzetiségi szabadságra később külön is kitérünk.
6. Ugyancsak az alkotmányosság folyománya az önkormányzat, amely egyrészt a nemzet részvételét biztosította a végrehajtó hatalom gyakorlásában, másrészt az egyes vidékek különleges igényeinek megfelelő keretet adott.
Alkotmányunk ismertetett és állandó életű tételei nem mesterséges alkotások; egyrészt folyományai a magyar nemzet politikai jellemének, másrészt történelmileg beigazolt életszükségletét teszik annak a helyzetnek, amelyet a szentkorona országainak és népeinek igényei szabtak meg. A magyarság felismerte elhivatottságát a Kárpátok völgyének, ennek a természettől is egységesen alkotott területnek a kormányzására és a történelem folyamán először szervezett e területen állandó és egységes jelleggel szilárd államot; de felismerte a magyarság európai küldetését is és Európa e veszélyes pontján, Nyugat és Kelet határvonalán, a germán és szláv érdekek ütközőpontján a rendfenntartásnak, az alkotmányosságnak, a kultúra terjesztésének és védelmének lett biztos tartóoszlopa. A magyarság volt a nyugati kereszténység és a keresztény kultúra védőbástyája évszázadokon keresztül a pogányság, barbárság, a tatár, török és szláv veszéllyel szemben. Természetesen alkotmányát is úgy rendezte be, hogy mind e feladatok teljesítésére lehetőséget és eszközöket adjon. Ez az alkotmány itt valósággal életformává vált, összetartó kapoccsá, állam- és nemzetfenntartó tényezővé.
A magyar alkotmány is ki volt téve idegen hatásoknak, világáramlatoknak, koreszméknek; ezek azonban soha nem tudtak nyersen érvényesülni, nem idéztek elő forradalmakat, s nem eredményeztek új alkotmányokat. A nemzet ragaszkodott ősi alkotmányához és annak ismertetett főbb elveihez. Ily módon különleges alkotmányfejlődés játszódott le e földön; lehetővé tette ezt a magyar nép rokontalan, elszigetelt helyzete, természetes védekezése a létét is fenyegető idegen hatásokkal szemben, - de lehetővé tette a Kárpátok völgyének zárt egysége és a két ellentétes kultúra választóvonalán való elhelyezkedés. A magyar alkotmányhoz és
- 45/46 -
alkotmányossághoz való ragaszkodás valóságos életösztönné vált és ez teszi érthetővé, hogy ezt a ragaszkodást nem tudták megrendíteni az első világháborút követő nagy megpróbáltatások sem.
Mikor 1919-ben és az azt követő években valósággal dühöngött Európa-szerte az alkotmányozás láza, államformát változtattak és új alkotmányokat gyártottak maguknak legyőzött, semleges, sőt részben győztes államok is, a kommunizmus leküzdése után a megcsonkított, szétszakított, ezer sebből vérző, csupa ellenségtől környezett magyarság az ősi alkotmányhoz való visszatérésben jelölte meg a tovább fejlődés útját és ezen az alapon két évtized alatt kétségtelen és jelentékeny eredményeket mutatott fel. Ahogy azonban nem nyugodott be a megcsonkításba és nem hódolt be a sokszoros erőt képviselő kis-entente-nak,[3] amint nem kábult el a weimari alkotmány[4] Európa-szerte hódító szellemétől, éppúgy ellenállt az utolsó évtizedben mind erősebb nyomással fellépő totális iránynak is. A magyar alkotmány főbb tételeiben nem állott be változás. Ennek igazolására szolgáljanak a következők.
1. Nem készítettünk új írott alkotmányt. A magi jogrend alaptörvénye: az 1920: I. tc. címében is megjelöli fő feladatát: "az alkotmányosság helyreállítását". A törvény hatályon kívül helyezte a rövid ideig (1918. nov.-1919. júl.) törvényes alap híján működött kormánynak minden rendelkezését (9. §) és az államfői hatalom ideiglenes ellátására régebbi példák alapján alkotmányunk szellemével összhangzatos intézkedéseket (12. §).[5]
2. Megtartottuk a királysági államformát, amikor az általában elvesztette hitelét és a királyi családot az entente követelésére mi is kénytelenek voltunk detronizálni (:1921: XLVII. tc.) A királyi hatalom átmeneti ellátására kormányzói tisztet szerveztünk (1920: I. tc. 12-18. §). A kormányzó választása a nemzet képviselete által történt, a kormányzó az alkotmányra esküt tett és hatáskörét törvény állapította meg. Ami különösen a kormányzónak jogkörét illeti, e tekintetben az 1920 óta alkotott törvények ezt a hatáskört folyton bővítették. E kiterjesztésnél azonban a nemzetet nem a tekintélyi kormányzat rendszere előtt való meghódolás szempontja vezette, hanem a háborús viszonyok által kiváltott szükséglet, a kormányzóság hosszú tartama és a kormányzó személyének nagy tekintélye. Azonfelül hangsúlyozni kell, hogy a kormányzó hatásköre nagymérvű kibővítés után sem éri el a király béke idején való hatáskörét, nevezetesen a kormányzó a törvényt nem szentesíthet, a fő kegyúri jogot nem gyakorolhatja, nemességet nem adhat; így államfői diktatúráról szó sem lehet.
3. Megtartottuk, illetőleg visszaállítottuk az országgyűlést. Sőt, hogy az országgyűlés a nemzeti akaratot minél hívebben tükrözze, az 1925: XXVI. tc. a nagyobb városokra és Budapest környékére, az 1938: XIX. tc. pedig már a jelenlegi világháború tartama alatt az egész ország területére kötelezővé tette a titkos szavazást. A választójog a nőkre is kiterjed és a választójognak az állampolgárság, bizonyos ideig egyhelyben lakás és megfelelő korhatár mellett az elemi iskola 6 osztályának elvégzése az egyetlen általános feltétele, ami teljesen demokratikus feltétel, minthogy a választójog gyakorlását lehetővé tevő minimális műveltséget kívánja csak meg és ezt a műveltséget mindenkinek az egész ország területén meg lehet és meg is kell szereznie. A választójog feltételeinek megállapításánál különben a törvény figyelemmel volt arra, hogy a szélsőséges elemek tőerős arányú érvényesülését megakadályozza és így a parlamentarizmus tekintélyét ne kockáztassa. A választók arányának alakulására különben alább részletes adatokat közlünk.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
