Tanulmányomban a jogalkotást segítő elektronikus, informatikai rendszereket ismertetem, amelyek napjainkban egyre nagyobb szerepet kapnak.
Az e-törvényalkotás a minőségi jogalkotás eljárási oldalán megjelenő garanciákat hivatott segíteni, célja, azok hatékonyabbá tétele. Ezt részben úgy kívánja elérni, hogy az állampolgári véleményeket is megjelenteti, ezáltal praktikusabb, a valós élethez közelebbi és egyúttal a társadalom által jobban elfogadott döntések születhetnek.
Tanulmányom első felében ismertetem az e-parlament kialakulásához vezető utat, azt követően pedig megvizsgálom, hogy a gyakorlatban az informatikai rendszerek alkalmazása milyen tapasztalatokat mutat. Ennek megismeréséhez interjúkat készítettem. Az interjú alanyai a központi közigazgatásban dolgozó olyan kodifikátorok voltak, akik dolgoztak a korábbi rendszerben is, viszont jelenlegi munkavégzésük során már az új programokat alkalmazzák.
Az általuk elmondottak alapján összegeztem az e-törvényalkotási rendszerek előnyeit, hátrányait, valamint bemutatom a jövőben fejlesztések irányait is.
Tanulmányomban a jogalkotást segítő elektronikus, informatikai rendszereket ismertetem, amelyek napjainkban egyre nagyobb szerepet kapnak.
Ennek oka abban rejlik, hogy a jogi szabályozás a társadalmak esszenciális feltétele, a minőségi szabályozás pedig a jó kormányzás egyik kulcsfontosságú eszköze. "A jó kormányzás feladata nem csupán a jó feltételek megteremtése, hanem a kormányzás munkájának minőségi ellátása is. A jó kormányzat/önkormányzat a közjóért munkálkodik, tevékenysége értékelhető, teljesítménye elszá-
- 149/150 -
moltatható."[2] A kormányzás "eszköze lehet a jogalkotás, egyéb szabályozás, kommunikáció vagy ösztönző kialakítása"[3].
A minőségi jogalkotás olyan "tartalmi és technikai feltételek vagy követelmények összessége, amelyeknek célja egy felmerülő szakpolitikai kérdés vagy probléma jogi eszközökkel történő hatékony, eredményes, működőképes, átlátható, elfogadható megoldása."[4] Drinóczi Tímea megfogalmazásában "[a] minőségi jogalkotás a jogalkotás olyan interdiszciplináris megközelítését jelenti, amely tervezett módon, hatékony és végrehajtható jogszabályok nyilvános előkészítésével, elfogadásával, azok végrehajtásának támogatásával segíti elő a rövid, közép- és hosszú távú társadalmi és gazdasági célok elérését"[5].
A minőségi jogalkotás kétféle módon is értelmezhető: tartalmi-kimeneti és eljárási oldalról. A tartalmi-kimeneti oldal esetén beszélhetünk arról, hogy a minőségi jogalkotás nem csupán értékeket teremt olyan területeken, mint a pénzügyi piacok biztonsága vagy a versenyképesség, hanem képes hozzájárulni az állampolgárok életminőségének javításához, a munkahelyteremtéshez, a jólét biztosításához is. E tekintetben a minőségi jogalkotás eszközként alapvetően képes hozzájárulni a társadalmi-gazdasági igényeknek megfelelő, a versenyképességet és a közszolgáltatások jobb elérhetőségét biztosító rugalmas, költséghatékony, egyszerű és átlátható szabályozók megteremtéséhez, a kormányzati stratégiai döntések hatékony és eredményes megvalósulását biztosító rendszer egyik legfontosabb eszköze is.[6]
Eljárási oldalról tekintve a minőségi jogalkotás célja, hogy kifejezésre juttassa, egyúttal biztosítsa a többség akaratát, a kisebbségi jogok tiszteletben tartása mellett, továbbá a jogalkotás során képes legyen az érdekek becsatornázására, azok megjelenítésére, előzetes, valamint utólagos hatásvizsgálatokat végezzen. Akkor tudunk eljárási értelemben minőségi jogalkotásról beszélni, ha elfogadjuk axiómaként azt, hogy megfelelő (demokratikus, jogállami) keretek hozzájárulnak a tartalmi értelemben vett minőségi jogalkotási termékek létrejöttéhez.[7],[8]
- 150/151 -
Az informatikai eszközök, megoldások jogalkotásban való széles körű alkalmazása értelemszerűen a minőségi jogalkotás eljárási oldalán helyezhetők el, az vizsgálható, hogy a jogalkotási processzust milyen módon alakítja át, teszi hatékonyabbá (időbeli, hibaminimalizálási, illetve gazdaságossági értelemben egyaránt). Ezen szempontok mellett lehet fenntarthatósági aspektusa - elegendő csak a papírfelhasználás, nyomtatási szükségletek visszaszorítására gondolnunk -, de egyéb demokráciamarkerek tekintetében is értékelhető. Ez jelenik meg Cabrera Alvaro e-parlament koncepciójában, amely értelmezésében "olyan törvényalkotó testület, mely az IKT eszközök alkalmazásán keresztül átláthatóbb (transparent), elérhetőbb (accesible) és elszámoltathatóbb (accountable). Elősegíti, hogy az emberek a maguk sokszínűségében jobban részt vegyenek a politikai közösség életében azáltal, hogy jobb hozzáférést biztosít a parlament dokumentumaihoz és tevékenységhez. Olyan szervezetet jelent, ahol a részvevők az információ- és kommunikációs technológia segítségével támogatva hatékonyabban végzik képviseleti, törvényalkotó tevékenységüket. A modern technológia, a sztenderdek és támogató eljárásmódok alkalmazásával előmozdítja a méltányos és inkluzív információs társadalom fejlődését."[9]
Az e-törvényalkotás a minőségi jogalkotás eljárási oldalán megjelenő garanciákat hivatott segíteni, célja, azok hatékonyabbá tétele. Ezt részben úgy kívánja elérni, hogy az állampolgári véleményeket is megjelenteti, ezáltal praktikusabb, a valós élethez közelebbi és egyúttal a társadalom által jobban elfogadott döntések születhetnek. Az e-parlament "a társadalmi kirekesztés politikai-információs dimenzióját kívánja csökkenteni a politikai információszerzés és részvétel szintjén, az állampolgárok aktív bevonásával".[10] Ezenkívül a parlamenti információk teljes körét (a nemzetbiztonsági okból titkosítottak kivételével) adatbázisba szervezve, kereshető formában és visszamenőlegesen a parlamenti honlapon elérhetővé teszi. "Ez egyúttal törvényben garantált állampolgári jog. Az információs és kutatószolgálatok összefoglalói, anyagai szintén elérhetők az állampolgárok számára is. A parlamenti honlap mellett az összes hagyományos információs (televízió, rádió, oktatási programok, közvetlen személyes találkozás a képviselőkkel stb.) csatornát is fenntartják az állampolgárok jobb informálása céljából."[11]
Az e-parlament koncepciója tehát átfogja a parlament működésének egészét, - közjogtudományi és politikatudományi értelemben vett - funkciói sokaságát. Jelen tanulmány ennél szűkebb fókusszal bír: az Országgyűlés jogalkotó tevékenységét támogató két informatikai rendszer, az Országgyűlés Hivatala által fejlesztett ParLex, majd az azt alapul vevő, de immár a jogalkotás teljes spektrumát átfogó Integrált Jogalkotási Rendszer, illetve azok alkalmazásával kapcsolatos egyes gyakorlati tapasztalatok bemutatására törekszik.
- 151/152 -
Az Országgyűlés elektronikus irományszerkesztő és -benyújtó rendszere a Törvényalkotás Parlamenti Informatikai Rendszere a ParLex.
1989-ben az egypártrendszert felváltotta a többpárti parlamenti demokrácia. Így 1989-től 1992-ig tartó időszakra tehetjük az e-jogalkotás első lépéseit. Ebben az időszakban a parlamenti iromány-nyilvántartás statikus adatbázisban szerepelt, majd dinamikus adatbázisban kapott helyet. Utóbbi a Parlamenti Információs Rendszer (PAIR), amelyhez bevezetése óta szükségszerűen a ParLex is csatlakozik, a ParLexben előállított tervezeteknek is a PAIR rendszer adatbázisa generál irományszámot.[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
