Az értekezés a magánjogtudomány (sőt - összefüggéseiben - az egész jogtudomány) egyik legfontosabb és egyben legnehezebb mai kérdését tárgyalja: miként oldhatók fel az alapjogok kollíziói a magánjogi viszonyokra, mindenekelőtt a munkajogi viszonyokra kifejtett hatásuk során. E kérdés megválaszolásához a Szerző három előzetes problémakört elemez:
- feltárja a munkajog struktúráját,
- elemzi a különböző generációs alapjogokat, és keresi azok közös gyökerét, s
- megvizsgálja az alapjogok érvényesülését a magánjogban és közelebbről a munkajogban.
Ezt követően kerül sor az értekezés tulajdonképpeni fő témájának részletes kidolgozására, az alapjogok és a munkajogban felmerülő kollízióik beható tárgyalására.
Opponensi véleményemben a disszertáció szerkezetét követve fejtem ki álláspontomat (I-IV.), majd arra alapozva mondom el összegező véleményemet (V.).
1. A munkajog struktúrájának elemzésénél az értekezés először a magánjog és a munkajog viszonyát kutatja. A munkajog relatív önállósodása évszázados folyamat, amelynek főbb tényezőit mégis mindmáig vitáktól kísért elemzések törekednek feltárni. A Szerző helyesen állapítja meg, hogy a munkajogviszony változatlanul kötődik a magánjoghoz, mivel alapja a magánautonómiából táplálkozó szerződés. Helytállóan mutat rá ugyanakkor a munkajogviszony döntő sajátosságaira, amelyek arra vezethetők vissza, hogy a felek egyensúlyi helyzete szinte fogalmilag hiányzik. S éppen az egyensúly megteremtése céljából a munkajogviszonyra vonatkozó szabályok kógens jelleggel alakítják e jogviszony tartalmát.
A magánjogi kódexek szintjén először a német BGB-ben jelentek meg az állami beavatkozás jeleként kógens normák. A társadalmi változások drámai fordulatát jelezte ez a jelenség. Jellemző, hogy a német törvénykönyv első tervezete még ugyanúgy egyetlen kógens előírást sem tartalmazott a szerződéstípusok szabályai között, mint a száz évvel korábban született kódexek. A BGB elfogadott változata viszont már nem hunyhatott szemet a gazdasági-társadalmi átalakulás fejleményei előtt: a Dienstvertrag szabályai közé (617-618. §-ok, 629-630. §-ok) kényszerítő normákat kényszerült beiktatni. Ahogy Josef Esser háromnegyed évszázad távlatából megállapította: a német törvényhozónak - akarva-nem akarva - "realisztikusabban kellett felfognia az ideális jogegyenlőség és a gazdasági egyenlőtlenség közötti feszültséget".1 A kógens normák alkalmazásával jelentősen nőtt a szerződéstípusokba történő besorolás jelentősége, mivel a felek egyező akarattal sem kerülhették ki a törvényhozói szándékot: szerződéses viszonyuk minősítésétől függően és nem saját elhatározásuk alapján alakulnak az ügylet jogkövetkezményei. Elemi érdekeket érintő kérdéssé vált emiatt - például - a munkaszerződésnek a vállalkozási és az egyéb munkavégzésre irányuló szerződésektől történő elhatárolása. Ez a minőségi változás a BGB alkotóiban nem tudatosodott igazán, az csak a későbbi elemzők (például Ernst Rabel és Hans Charmatz) számára vált nyilvánvalóvá. Ebből adódott, hogy a BGB kógens normái korlátozták ugyan a szerződési szabadságot, de ennek következményeit a törvénykönyv egyéb rendelkezéseiben nem vonták le. Ha a törvényhozóval szembeni kritikája kissé eltúlzott is, joggal állapítja meg Charmatz, hogy a német törvénykönyv ugyanúgy kezeli a szerződéstípusokat, mint a korábbi kódexek, annak ellenére, hogy a BGB-ben szorosabb kapcsolatot teremtettek a tényállások és a jogkövetkezmények között, ami összehasonlíthatatlanul növelte a szerződés minősítésének jelentőségét. Detlef Leenen álláspontja - a közben eltelt évtizedek felgyülemlett tapasztalataira építve - kiegyensúlyozottabb és meggyőzőbb. Szerinte a tényállások és jogkövetkezmények szorosabb kötődése, továbbá a kógens normák megjelenése ellenére az egyes szerződésfajták szabályait nem fogalom-meghatározásként, hanem ugyanúgy típus-meghatározásként kell felfogni, mint a korábbi törvénykönyvekben. Leenen a német bírói gyakorlatból vett példákkal is alátámasztja érveit, és szép számmal hoz fel döntéseket a kógens szabályok analóg alkalmazására is. Végkövetkeztetéseivel ma is egyetérthetünk: a BGB-ben az egyes szerződésfajták szabályai valódi típusokra épülnek, amelyek bírói konkretizálásra adnak lehetőséget.2
Néhány évtizeddel a BGB hatálybalépése után a társadalmi folyamatok nyilvánvalóvá tették, hogy a munkaszerződés körében a kógenciának domináns szerepet kell biztosítani. A kényszerítő normák uralkodóvá válása vezetett oda, hogy - amint Kiss György értekezése helytállóan rámutat - a jogalkotás és az ítélkezési gyakorlat meghatározott kritériumok megléte esetén szinte megkerülhetetlenné teszi a munkavégzésre irányuló megállapodás munkaszerződéssé minősítését. Kérdés ugyanakkor, hogy lehet-e - amint a Szerző teszi - emiatt egyfajta "közvetett típuskényszerről" beszélni. A huszadik század közepére a magánjogi elmélet ingája - átmenetileg -tényleg kilengett ebbe az irányba. Egyesek, például Emilio Betti csak erős megszorításokkal ismerték el atipikus megállapodások kikényszeríthetőségét. Ez a felfogás - a causa-tan objektív értelmezésével - a Codice civile-ben is visszhangra talált.3 Az olasz törvénykönyv 1322. Cikke szerint nem nevesített szerződések csak abban az esetben kapnak jogi elismerést, ha a jogrend védelmére érdemes érdekeket hordoznak. Ezek a folyamatok, amelyek a huszadik század utolsó harmadában a fogyasztóvédelem jelszava alatt sűrűsödtek, és ütöttek rést a szerződési szabadság elvén, kétségkívül a munkajogviszony új felfogásával kezdődtek meg. A munkavállaló a legtipikusabb példája az ún. gyengébb félnek, aki a szerződés feltételeinek kialakításánál rendszerint nem rendelkezik megfelelő alku-pozícióval, és ezért a jog támogatására szorul. E jelenség mögött - amint a Disszertáns is helytállóan állapítja meg - a piaci törvényszerűségek torzulása, mindenekelőtt a verseny kiegyenlítő hatásának hiánya húzódik meg. Abban is egyetértünk a Szerzővel, hogy a munkajogviszony mindezek ellenére a magánautonómia talajában gyökerezik, és ezért a munkajog sajátosságait nem jogon kívüli függőségi premisszákban, hanem a munkajogviszonyban hiányzó egyensúly viszonylagos helyreállítását szolgáló jogi szabályozásban kell keresni.
2. Figyelemreméltóak az értekezésnek azok a fejtegetései, amelyek az egyéni és a kollektív munkajog viszonyát elemzik. A kollektív munkajog csak viszonylagosan önállósult, és nem szakadt el az individuális munkajogtól, mivel mindkettőnek alapja az önrendelkezés. A szoros összefüggés arra vezethető vissza, hogy a mai munkajogban az egyéni autonómia jórészt kollektív szinten jelenik meg.
Lényegi sajátosságai ellenére a Szerző a munkajogot a magánjog részének tekinti. Egyetértek felfogásával; kellő absztrakciós szinten ez feltétlenül igaz. Számomra nem feltétlenül meggyőző ugyanakkor Disszertánsnak az az állítása, hogy a munkajogviszonyban a felek közötti faktikus egyenlőtlenségek kiegyenlítésére szolgáló eszközök éppen azt célozzák, hogy a munkajog ne szakadjon ki a magánjogból. Helytálló viszont az értekezésnek az a megállapítása, hogy a munkajog és a magánjog viszonya szempontjából nem döntő a két terület kodifikációs kapcsolata. Ez a kérdés felmerült az új Polgári Törvénykönyv koncepciójának kidolgozása során is. Megítélésem szerint végül is nem súlyos elvi megfontolások, sokkal inkább pragmatikus szempontok döntötték el, hogy az individuális munkajogviszony szabályai sem kerülnek be az új kódexbe. A jogrendszer-tagozódás problematikájának évtizedeken keresztül túlzott előtérbe állítását tudatosan kerülve, megjegyezzük mégis, hogy a munkajogviszony - és ezzel a munkajog - sajátosságai az elmúlt évtizedekben inkább szaporodtak, sem mint csökkentek. Annak ellenére állapíthatjuk meg ezt, hogy a piacgazdaság körülményei között már kísérlet sem történik a munkaerő árujellegének vitatására. (Igaz: ezek a viták az állami tulajdon uralma idején sem hoztak meggyőző érveket a munkaerő árujellegével szemben.) Az értekezés egyébként - noha fő mondanivalója nem erre irányul - ragyogóan vonultatja fel mind a munkajog magánjogi jellegét mutató, mind a viszonylagos elkülönülést okozó vonásokat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
