"Az Európai Uniónak mindenekelőtt értékközösségként kell fennállnia. Fáradhatatlanul és kompromisszumok nélkül fel kell lépnie az emberi méltóságért és támogatnia kell a kultúrák közötti párbeszédet."[1]
(Hans-Gert Pöttering)
Az Európai Unió jelen sorok írásakor is a jövőjét érintő lényeges kérdések megoldása előtt áll. A Brexit és a migrációs válság, a 2004-ben vagy azt követően csatlakozott tagállamok és az ezt megelőzően csatlakozott tagállamok közötti szociális, kulturális, történelmi és politikai eltérések és az emiatt egyre karakteresebben megnyilvánuló feszültségek, továbbá az EU-ra mint föderális entitásra, ill. az EU-ra mint nemzetállamok szövetségére vonatkozó koncepciókból és a megvalósítandó jövőképből fakadó eltérések, legújabban pedig a koronavírus jelentette egészségügyi és gazdasági krízis a teljes európai integrációt kérdésessé tették egyes vélemények szerint. Az azonban bizonyos, hogy az EU már korántsem pusztán gazdasági entitás, ahogy azt a kezdetekben gondolták. Időközben ugyanis - meggyőződésem szerint is - értékközösséggé vált. Norbert Lammert, a német Bundestag elnöke ezt így fogalmazta meg nagyon lényegrelátóan: "Európa több mint egy szervezet, több mint a sokat hangoztatott bürokrácia, több mint az irányelvek összessége és több mint a szerződések együttese. És többet jelent az eurónál is."[2]
Véleményem szerint az EU-t mint értékközösséget meghatározó közelmúltbeli események közül kiemelendő, hogy a schengeni rendszer válsága az Európát 2015-ben elérő menekülthullám következtében első alkalommal[3] szembesítette az EU-t mint politikai entitást és értékközösséget (ráadásul válságszituációban) azzal, hogy mind a politika, mind a közvélemény részéről számon kérik rajta a közös értékeket, már a gyakorlatban is.[4]
Az EU történetét tekintve úgy tűnik, hogy az európai integráció csak válságszituációkban, ill. azok következményeképp tud egy következő szintre lépni: erre kiváló példa az 1999-es koszovói háború és az azt követően kialakított ESDP (European Security and Defence Policy), valamint a 2008-as gazdasági világválság és az eurózóna adósságválsága, majd az azt követően kialakított SSM (Single Supervisory Mechanism). Nagyon találóan mutat rá Kecskés László arra, hogy az EK, ill. EU története a válságok és az arra adott, megkísérelt vagy megvalósult reformok soraként is felfogható.[5] A fentiek a jelen téma szempontjából annyiban lehetnek érdekesek, hogy véleményem szerint nemcsak az európai közösség, hanem az európai közösség mindenkori értékeinek története is a válságok és reformok története.[6] Az azonban már egy másik kérdés ezzel kapcsolatban, hogy a neofunkcionalizmusnak az ún. spill-over elmélete vagy locking-in koncepciója helyes-e.[7]
A Bizottság 2018-as felmérése azt bizonyítja, hogy az európaiak többsége szerint vannak közös értékeink, bár hozzá kell tennem, hogy ez a többség nem tekinthető "lehengerlőnek".[8] Ha a fiatal generáció[9] és a magasabb végzettségűek körében tekintjük át a véleményeket, akkor a mérések biztatóbbak.[10] Bizakodásra ad okot az is, hogy a megkérdezettek szerint az európaiak esetében sokkal világosabban meg lehet határozni a közös értékeket, mint bármelyik más kontinensen élők esetében.[11] A 2008-as gazdasági válság azonban a tagállamok túlnyomó többségében (27-ből 5 kivétellel) egyértelműen negatívan hatott az EU-ra mint közösségre.[12] Egy 2019-es felmérés szerint az európaiak a békét (45%), az emberi jogokat (42%) és az emberi élet tiszteletét (36%) tartják a legfontosabb európai értéknek, de az élbolyba sorolták a demokráciát, az egyéni szabadságjogokat és az egyenlőséget is.[13] E felmérés szerint az EU-t legjobban az alábbi értékek testesítik meg: béke (42%), demokrácia (35%) és az emberi jogok (34%).[14] Azt is fontos azonban már itt is megemlíteni, hogy az egyes uniós tagállamok között jelentős különbségek vannak az egyes értékek jelentősége tekintetében: ennek egy jellemző példája, hogy míg a belgák 28%-a fontos értéknek tartja a toleranciát, addig a ciprusi válaszadóknak mindössze 2%-a válaszolt így. De akár a fent nevezett legfontosabb értékek preferenciáját tekintve is nagy különbségek vannak egyes tagállamok között: például a békét a németek 63%-a tartja fontos értéknek, míg ez a szám Romániában csak 30 %; az emberi jogokat a svédek 68%-a tartja a legfontosabb értéknek, míg a cseheknek csupán a 28%-a.[15] Érdekességképp megjegyezném még, hogy egy 2012-es felmérés szerint az uniós polgárok a szabad versenyt
- 38/39 -
tartják a legfontosabb gazdasági,[16] az egyenlőséget és az igazságosságot pedig legfontosabb szociális értéküknek.[17] Ezen felmérésből az is kiderült, hogy az európaiak nagyobb hangsúlyt szeretnének helyezni a környezetvédelemre, akkor is, ha ez a gazdasági növekedést érinti.[18]
Itt utalnék a 2007. március 25-i berlini deklarációra, mely a Római Szerződések[19] aláírásának 50. évfordulója alkalmából született.[20] Ezen dokumentum az egykori gazdasági unió megszületésének fél évszázados jubileumán már egyértelműen az EU értékeit és ezek védelmét emeli ki, ideértve a jogállamiságot, a demokráciát, az emberi méltóságot, az alapvető jogokat és szabadságokat, a férfiak és nők közötti egyenlőséget, a békét, a szabadságot, az egymás iránti felelősséget és egymás tiszteletét, a toleranciát, a demokratikus részvételi lehetőségeket, az igazságosságot, az eltérő hagyományokat és a szolidaritást. E nyilatkozat egyértelművé teszi azt is, hogy az EU továbbra is támogatni fogja a demokrácia, a stabilitás és a jólét érvényesülését a határain túl is.
A közös európai értékeket - legalábbis a közös kül- és biztonságpolitika (Common Foreign and Security Policy, CFSP) keretein belül - az EU a balkáni és a koszovói vérengzések óta védi a határain túl is.[21] Az EU részéről megvan tehát a szándék az általa védeni érdemesnek tartott értékek közvetítésére és védelmére a válságkezeléssel érintett területen is: ennek következtében ezen értékek az ún. polgári válságkezelési missziókon[22] keresztül potenciális tagjelölt országokba, sőt olyan területekre is eljuthatnak, amelyek a jövőben sem fogják egyébként az EU részét képezni. Fontosnak tartom már a dolgozat elején leszögezni, hogy az értékközvetítésre az Európai Unióról szóló szerződés (EUSz) több helyen is jogalapot teremt.[23]
Fontos azonban felhívni arra is a figyelmet, hogy a közös uniós értékeink körül komoly bizonytalanságok tapasztalhatóak.[24] Krzysztof Zanussi lengyel filmrendező véleményem szerint fején találta a szöget, amikor a következőt mondta ezzel kapcsolatban: "Ha Európa egy ember lenne, elküldeném pszichológushoz."[25] Gondoljunk csak az ún. alkotmányszerződés[26] kidolgozása kapcsán a kereszténységre történő szövegbeli utalás körüli vitákra: ekkor abban sem sikerült kompromisszumra jutni, hogy a 2004. október 29-én Rómában aláírt ún. alkotmányszerződés egyáltalán utalhat-e a kereszténységre mint közös európai kulturális örökségre, holott ez véleményem szerint nem vitatható történelmi tény.[27] Kompromisszumos megoldást pedig igenis el lehetett volna ebben is érni, elég, ha Lengyelország 1997. április 2-án elfogadott alkotmányára gondolunk.[28]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
