Az alapjogok korlátozása és a büntetőhatalom gyakorlása külön-külön is olyan területek, amelyek az elmélet és a jogalkalmazói gyakorlat oldaláról is számos kérdést tartogatnak. Létezik ugyanakkor e két említett témakörnek egy közös halmaza: hogyan érinti az egyén alapvető jogait a büntetőjogi korlátozás, és mikor lehet ezzel az eszközzel élni alkotmányosan. Az alkotmányjogászokat és a büntetőjogászokat egyaránt foglalkoztató kérdés súlyának és jelentőségének szemléltetésére elegendő utalni az Alkotmánybíróság alkotmányos büntetőjoggal kapcsolatos határozataira és az azokkal összefüggő vitákra..
A kérdésre adott válaszunk tétje komoly: az egyén és állam viszonyában a büntetőjog alkalmazásának meghatározó szerepe van. A büntető tényállások alkalmazása a legsúlyosabb állami beavatkozás az egyén szabadságába, így alappal érvelhetünk amellett, hogy az alkotmányjogi elvek szerepe, azok érvényesülése meghatározó jelentőségű. Itt ugyanis nem a mellérendeltségen alapuló jogviszonyok háttérszabályai az alkotmányos elvek, hanem az egyén és az állam viszonyában meghatározó garanciák. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a büntetőjog értéket védő és közvetítő szerepe szükségessé teszi, hogy a benne megtestesülő értékrend összhangban álljon az alkotmány elveivel, értékrendjével.
Az alkotmány jogforrási elsőbbségéből következik, hogy az alkotmányjogi elveknek feltétlenül érvényesülniük kell a szakjogágakhoz tartozó tételes jogviszonyokban is.[1] Így az alkotmányos követelmények más szakjogágak rendszerét is áthatják, meghatározzák. A büntetőjogi tényállások alkotmányosságának kérdésében az alaptörvényi szabályok mellett elsősorban az Alkotmánybíróság gyakorlata adja meg a vizsgálat kereteit. Az "alkotmányos büntetőjog" először a 10/1992. (II. 25.) AB határozatban jelenik meg. A fogalom később számos határozatban feltűnik, tartalma folyamatosan alakul és esetenként változik is a testület gyakorlatában. Az alkotmányos büntetőjog olyan alkotmányjogi dogmatikai fogalom, amely a jogági sajátosságokon túlmutató követelményt is közvetít.[2]
- 47/48 -
Az Alkotmánybíróság 11/1992. (III. 5.) AB határozatában részletezi először az alkotmányos büntetőjogra vonatkozó formai és tartalmi követelményeket, olyan tartalmat adva ezzel annak, amelyet a későbbi gyakorlatában már formulaszerűen alkalmaz. A testület ebben a határozatában rögzíti, hogy jogállamban a büntetőhatalom gyakorlásának alapja csak az alkotmányos büntetőjog lehet. Ez magában foglalja azt is, hogy a büntetőtörvénynek alkotmányosnak kell lennie, vagyis a jogállam jogsértésekre is csak jogállami módon reagálhat. Az elévülés kérdése kapcsán hangsúlyozza az állami büntetőhatalomnak az időbeli keretek közé szorítását.
Ebben a határozatban foglalkozik azzal is az Alkotmánybíróság, hogy az alapjogok védelemével kapcsolatos, alkotmányi szinten rögzített követelmények a büntetőjog alkotmányossági követelményeire is irányadók. Itt kerül először kifejtésre az is, hogy "a büntetőjog tilalmai és előírásai, különösen pedig a büntetések mind alapjogot vagy alkotmányosan védett jogot vagy értéket érintenek. A törvénnyel történő elkerülhetetlen, szükséges és arányos korlátozás az alapja és értelme a büntetőjogi büntetés (a büntetőjogi beavatkozás) olyan magyarázatának, hogy az végső eszköz a jogkövetkezmények között."[3]
A büntetőjognak ezt az ultima ratio jellegét később az Alkotmánybíróság több határozatában részletezi és hivatkozza. A büntetőjog mindig a legsúlyosabb korlátozást valósítja meg, ezért ha rendelkezésre áll bármilyen más alkalmas eszköz, a büntetőjogi korlátozás alkalmazása nem tekinthető alkotmányosnak. A követelmények és elvek felsorolása mellett ez a határozat rögzíti a jogállami büntetőhatalom szerepét is. Ennek keretében kiemeli a büntetőjog értékvédő és értékteremtő szerepét, és rögzíti, hogy ez a büntetőhatalom gyakorlásának törvényes alapja, valamint az egyéni jogok védelmének szabadságlevele is. Itt rögzíti az Alkotmánybíróság azt is, hogy ezek a garanciák egyáltalán nem korlátozhatóak, és nem képzelhető el velük szemben mérlegelhető alkotmányos jog vagy feladat. Csak a garanciák nyílt félretételével lenne rá lehetőség, ezt pedig a jogállam elve kizárja. A határozat kitér az alkotmányos büntetőjog kapcsán a büntetőeljárást érintő garanciákra, így a kizárólag bíróság által történő elítélésre, az eljárási garanciák betartására, valamint hangsúlyozza az ártatlanság vélelmét is.[4]
Ezzel adta meg az Alkotmánybíróság annak főbb vázlatát, hogy mit ért alkotmányos büntetőjog alatt. Későbbi gyakorlatában ezt a fogalmat formulaszerűen alkalmazza, kiegészítve azt egyes alapjogok korlátozásának követelményeivel, összhangban az alkotmányban is rögzített elvekkel..
A büntetőjogra vonatkozó garanciák alapvetően két részre oszthatóak. Ezeknek egyik része az Alaptörvény szövegében is rögzített garanciák, a másik pedig az Alkotmánybíróság által kidolgozott, ezeken túlmutató tartalmi követelmények. Ahhoz, hogy a büntetőjogi normák alkotmányosnak minősüljenek - a jogalkotási szabályokra vonatkozóakon túl - meg kell felelniük mind a formai, mind pedig a tartalmi követelményeknek is. Ez azonban csak akkor vizsgálható következetesen, ha egyértelműen eldönthető, mikor alkotmányos a büntetőjog alkalmazása, amikor a legsúlyosabb korlátozások és szankciók hiányában valóban nem valósítható meg az alapjogok és alkotmányos értékek védelme.
A büntetendő magatartások kijelölésének köre törvényalkotói kompetencia, az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja a szabályozás ésszerűségét, hatékonyságát, a vizsgálat során csak alkotmányossági kontroll érvényesülhet. Az Alkotmánybíróság 11/1992. (III. 5.) AB határozatában rögzíti, hogy csak a formalizált eljárási szabályok követésével keletkezhet érvényes jogszabály. Így az eljárási garanciák jelen esetben nemcsak a büntetőeljárásra vonatkozó garanciákat, hanem a jogalkotási eljárás jogszerűségét is jelentik. Az eljárási garanciák pedig alapvető jelentőségűek a kiszámíthatóság szempontjából.
A jogforrási szint követelményével összefüggésben a korábbi, a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 3. § f) pontja tartalmazta, hogy bűncselekményeket csak törvényben lehet meghatározni. Ilyen rendelkezés a jelenleg hatályos, a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvényben nem szerepel.[5] Mivel azonban az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata értelmében a büntetőjog egész rendszere érinti az egyén alkotmányos helyzetét és alapjogokat korlátoz, abból következően az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése alapján közvetetten ugyanez az elvárás érvényesül.
Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése ugyanis az alapjogok korlátozása esetén kötelezővé teszi a törvényi szintű szabályozást. Ennek megfelelően, ha a korlátozást alacsonyabb jogforrási szintű jogszabály tartalmazza, az mindenképpen alaptörvény-ellenességet eredményez. Az Alaptörvény T) cikk (3) bekezdése értelmében jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel, így a Btk.-nak is meg kell felelnie az Alaptörvényben foglalt elveknek, minden más jogforrásnál viszont magasabb szinten helyezkedik el, így azok nem lehetnek a Btk.-val ellentétesek. Jogalkotási eljárásra vonatkozó szabályokat tartalmaz az Alaptörvény és a jogalkotási törvény is. Ezek a szabályok a jogalkotásra általánosságban vonatkoznak, így a büntetőtörvény megalkotása sem képezhet ezek alól kivételt. A hatályos jogalkotási törvény 2. § (1) bekezdése minden jogszabályra vonatkozóan előírja, hogy annak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie. Ez a követelmény a büntetőjogban fokozottan érvényesül, pontosan előreláthatónak kell lennie annak, hogy mikor
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
